Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-12 / 37. szám

4 9 EVANGÉLIKUS ÉLET Három hét a Szovjetunióban Alekszij pátriárka vendégeként Tinta-illat Aland professzor úti beszámolója Alekszij moszkvai pátriárka meghívására több német protestáns egyházi vezető személyiség látogatott el ez év júniusában a Szovjet­unióba. A delegáció tagjai a következők voltak: Dr. Heinemann, a Német Evangéliumi Egyház zsinatának elnöke, Mochalski lelkész, a »Stimme der Gemeinde-« című egyházi lap szerkesztője, dr. Kurt Aland, lipcsei teoló­giai tanár és dr. Onasch, hallei teológiai előadó, továbbá dr. Hildegard Schaeder, a Német Evangéliumi Egyház külügyi szolgálatának refe­rense, a keleti egyházi ügyekben és Thomas, valamint Plauen lelkészek. A Berlinben megjelenő »Die Kirche-« című egyházi lap útibeszámolót közöl Aland professzortól. Ennek a beszámolónak a részleteit ismertet­jük az alábbiakban. Moszkva, Leningrad, Kiev, Odessza volt utunk fő állomása. Emellett be­nyomást szerezhettünk ennek az or­szágnak a nagyságáról és gazdag­ságáról. Ahol csak megfordultunk e városokban, bármily különbözők is, mindenütt vidám, dolgos emberekkel taláHikaztunik, akik a békés és jólét­FeBedlhetetlen emlékemmé válik az az istentisztelet, amelyen Leningrad egyik pompázóan széip templomában vettem részt. Az ünnepi liturgiába újra és újra belecsendült azoknak a csecse­mőknek a hangja, akiket az is­tentisztelet alatt egy oldalt nyíló kápolnában kereszteltek meg. Itt az éneklő és imádkozó jelenben • Hacsak egy istentiszteleten is vesz részt az ember a Szovjetunió orto­dox egyházában, és legyen ez bárhol, akkor a legnagyobb kétkedőnek is meg kell állapítania: sz az egyház él! Szombat este az esiti istentiszteleten vettünk részt Odessza huszonhat templomának egyikében. Kétezer ember, sűrűn, egymás mellett áll Is­ten házában és teljes odaadással vesz részt a liturgiában, amely ter­mészetesen egészen más, mint a ná­lunk megszokott Istentiszteleti rend. A lelkész, az énekkar és a gyülekezet váltakozva énekelnek. Mély benyo­mást tesz az emberre a vasárnapi istentiszteleten közösen énekelt Hit­vallás és Miatyánk. Azt kell mondani, hogy ez a liturgia, amelyen a gyüle­kezet a legtevékenyebben vesz részt, nem hasonlítható máshoz. Csak mély megrendüléssel távozhat az ember egy ilyen istentiszteletről. Száz és száz ember vette az úrvacsorát, mindnyájan — akár férfiak, akár nők, akár gyermekek — teljes szívvel vettek részt a több órán át tartó eseményben. És ez az egyház nemcsak éneklő és imádkozó egyház, nemcsak a kultusznak és a szentségeknek az egyháza, hanem prédikáló és ta­nító egyház is. Egy ilyen prédikációt hallgathattunk meg Zagorskban, a Moszkva köze­lében lévő kOlostor-városban. Az istentiszteletet maga a pátriárka tar­ben folytatott élet építésén dolgoz­nak. Részletesen írja le Aland pro­fesszor ezután azt a vendégszeretetet, amelyben mindenütt részesülték, kü­lönösen kiemelve az egyik falusi papiakon történt fogadásuk élmé­nyeit. Ezután az egyházi élet ismer­tetésére tér át. Metrót megtekintettük, elkísért útunkra Boris, a berlini püspök- érsek (aki különben egész utunkon velünk volt) és vele együtt több lel­kész. Mindnyájan teljes természetes­séggel, díszes papi öltözetükben. Sen­kinek sem tűnt fel ez, sőt mindenütt azt tapasztaltuk, hogy különös fi­gyelmet tanúsítanak irántuk. Általá­ban azt kell mondanunk ezekről a lelkészekről, hogy valamennyivel csak találkoztunk, sugározták a ki­egyensúlyozott nyugalmat, bizalmat és a szeretetek Ez az egyház él! Más­képpen él, mint a mi egyházunk, de éppen úgy a hitben él, akárcsak a miénk. Egy új korszakban, új formákat alakított ki, de semmi jogunk sincs arra, hogy ezért bírálat tárgyává tegyük őket. Életét nem hátrafelé fordulva foly­tatja, ahogyan azt felületesen sokan elképzelik, a jelenben él, a jelenért és a jövőért. A TEOLÓGIAI TUDOMÁNY Delegációnk tagjai különböző ér­deklődést mutattak. Ez már csak azért is így volt, mert nem hivatalos minőségben jártunk. A Német Evan­géliumi Egyház hivatalos küldöttségé­nek az útrakelése reméljük, hogy a közeljövőben várható. Ezeknek a so­roknak az írója kollegájával, dr. Onaseh-al, a hallei Teológiai Fakul­tás előadójával tudományos célkitű­zés szempontjából volt érdekelt. Mindkettőnek az a nézete, hogy a teológiai tudomány különös­képpen hivatott arra, hogy a két egyház közötti megértést és egy­más kölcsönös megismerését szol­gálja. Minél jobban ismerjük a Szovjetunió ortodox egyházát, annál szélesebbé válik az alap arra, hogy nemcsak egyes keresztyének, hanem maguk az egyházak is találkozzanak egymás­sal. Az a reménységünk, hogy vala­mi újnak a kezdetén vehettünk részt, amely gyümölcsöt fog hozni nemcsak a két egyház szá­mára, hanem mindazon embe­rek számára is, akik ebben a két egyházban élnek és Jézus Krisz­tust közösen Uruknak vallják. NAGY SZAMBÁN VISZIK A GYERMEKEKET MEGKERESZTELNI EGYÖNTETŰ MEGALLAPlTAS: EZ AZ EGYHÁZ ÉL! élő gyülekezet, amott a jövő gyü­lekezete. Amikor a templomot elhagytuk, kiint még nagy számban álltak az édes­anyák gyermekükkel a keresztsógre várakozva. Bárhová mentünk, ugyan­ez a kép fogadott. Pontos számada­tokat nöhéz lenne megállapítani, de azt mondják, hegy a gyermekek 80—85 százalékét megkeresztelik. tóttá és annak végeztével az ünnep­nap jelentőségéről (éppen minden­szentek napja volt) szólt a prédikáció. A prédikációt a kolostor airohimam- dritája tartotta, aki a liturgikus szol­gálatban is részt vett. Az igehirdetés, amely hosszúság tekintetében nem sokkal maradt el a mi tempHomi pré­dikációink mögött, a nem könnyű textust olyan módon fejtette ki, ahogy az a mi prédikációinkban ií bárhol elhangozhatnék. Számtalan templomiban tartanak a szombati ve- csemyéken és a vasárnapi hajnali és esti istentiszteleteken tanító jellegű előadásokat, a kátéról, a biblia egyes könyveiről — ez utóbbival néha négyszer-hatszor is foglalkoznak he­tente — éss a részvevők száma oly nagy, hogy nálunk bármely nagyvá­rosa lelkész megirigyelhetné. . A LELKÉSZEK teljes fesztelenséggel járnak az ut­cán. Mikor például a sokat emlege­tett moszkvai földalatti villamost, a MEGJELENT! MEGJELENT! DR. KARNER KÁROLY ÚJ KÖNYVE: BEVEZETÉS A TEOLÓQIABA Kiadja az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály 212 oldal, kartonálva 35.— Ft, félvászon kötésben 43.— Ft. Megrendelhető: Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin-utca 12. Csekkszámla szám: 220—278. JÉZUS TUDOMÁNYA z életünket nem lehet elkép­zelni tanulás nélkül. Nemcsak a diák tanul végig egy csomó iskolát, hanem ifjak, nagyok és öre­gek is egy életen át tanulják a mun­kát, a mesterséget, a kenyérkereset verítéket útját. Külön tudománya és művészete van az otthonnak, az öregkornak és a boldogságnak. Sőt még a szeretetet is tanulni kell. Na­gyon sokat kell olvasni Isten szívé­ből, hogy ezen a földön hűségesen és szépen szeretni tudjon az ember. Senki sem csodálkozhatik azon, hogy Jézus szerint a keresztyénséget is tanulni, gyakorolni és ismételni kell. Emberi arcok is úgy vésődnek bele a szívünkbe a szeretet szép vo­násaival, hogy sokat látjuk őket s talán mindennap egy szép vonással több kerül be róluk a szívünkbe. Is­tentiszteletünk és Bibliánk, imádsá- gos csendünk és szolgáló szeretetünk mind olyan alkalom, amikor Jézus­sal találkozunk és Tőle valamit Is­tenről és örökkévaló világáról megtanulhatunk. Minden nap tanul­nunk kell valamit Jézustól és minden nap a megszépült és megszentelt éle­tünkkel valakinek meg kell mutat­nunk, hogy mit tanultunk. Jézus tudománya mindig — élő tudomány! — Úgyis mondhatnám, hogy sorsdöntő tudomány. Ha igaz az, hogy a tudomány világosság, ak­kor Jézus tudománya a végtelenséget világítja meg. Lehet, hogy valaki nem tanulta meg a csillagászat tit­kait. Ettől még nyugodtan elélhet. De ha valaki nem látta a bethlehemi csillagot, az sötétben fog járni egy életen át. Lehet, hogy valaki nem ta­nulta meg a magasabb számtan bo­nyolult tudományát, ettől még nyu­godtan boldogulhat az életben. De aki nem ismeri a világ legszebb és legszentebb számtani jelét, a Krisz­tus keresztjének összeadó jelét, azt sohasem fogja Istennel és Rajta ke­resztül emberekkel összekötni a bol­dogító szeretet. Lehet, hogy valaki nem tanulta meg, hogy hány hőfok van a napsugárban, ettől még nyu­godtan egészségesre csókolhatja a napsugár. De akj, még sohasem állt meg a Szentlélek pünkösdi áradásá­ban, az sohasem fogja megtudni, milyen meleg mennyország van ezen a világon, ha egyszer Isten rányitja lelkét a didergő emberre. — Jézus tudománya élő tudomány. így is mondhatom: az élet tudománya. Jézus tudományát — tanulni kell! — Mert ebből élünk. Képzeld el, hogy lenne egy könyv valahol a vi­lágon, ahol meg lenne írva az élet. Amiben benne van minden tanács és minden döntés. Meg lehetne tudni belőle, hogy mit szólj, merre menj és mire vigyázz. Hogy merre visz az örömnek és az üdvösségnek az útja. Mit adnának ezért a könyvért az emberek?! És mit adnál érte Te?! — Pedig Jézus tudományának ilyen a tankönyve. Van — ugye — vala­hol egy Bibliád. Van áldott tanító- mestered — Krisztusod. Miért nem olvasol belőle? Miért nem tanulsz Tőle?! Minden vasárnap felolvasnak valamit a templomodban az Élet könyvéből és te milyen sokszor tá­volmaradsz ettől a szent iskolától, ettől a szent alkalomtól. Ettől a szent tudománytól. Jézus tudománya mindig csak a — tanítványok tudománya! — Csak azoknak kell, csak azok értik meg, akik tanítványai lesznek. Akik oda­adó, kinyílt lélekkel állnak a Mester elé. Olyan iskola ez, ahová csak a szíve írathatja be az embert. Sokan mondják, hogy hiába olvasom a Bib­liát. Nem elég érdekes és nem elég izgalmas. Pedig ha egyszer megtud­nád, hogy a te életed sorsa és hol­napja van benne, mindent kiejtenél a kezedből, hogy száguldó szemekkel rohanj végig a sorokon. Sokan és sokszor hiányoznak akkor, amikor ez a tudomány megszólal, mert azt hiszik, nem róluk van szó, vagy leg­alább is nem sürgős és nem életbe­vágó ennek a csodálatos tudomány­nak a mondanivalója. Mintha valaki egy könyvnek csak minden tizedik, huszadik, vagy ötvenedik oldalát ol­vasná el és csodálkoznék azon, hogy idegen és érthetetlen előtte a könyv hősének az arca. Szeretni kell ahhoz, hogy megértsünk valakit, vagy vala­mit. Attól a tanítónktól tanulhatunk legtöbbet, akit a legjobban szeret­tünk. Jézust az érti meg, aki sze­retni kezdi. Légy tanítvány, hogy megszeresd Jézust, aki minden tudo­mányában terólad beszél. Jézus tudománya mindig — Isten dicsőségét szolgálja! — Ettől a tudo­mánytól lehet, hogy nem lesz több kenyered, de nyugodtabb lesz a szí­ved. Ettől a tudománytól nem lesz melegebb a szobádban, de forróbb lesz az imádságod. Ettől a tudo­mánytól nem lesz kevesebb kísér­tésed és kereszted, de több lesz, erő­sebb és lángolóbb lesz a hited. Aki sok könyvet olvasott, annak szebb lesz a stílusa. Aki sok muzsi­kát hallgatott, az megtanult dalolva élni. Aki sókat nézett a Szépség sze­mébe, maga is megszépül egyszer. Jézus tudományát tanulni annyit je­lent, mint megszépülni és megszépí­teni. Lassan Isten dicsőségébe öl­tözni át, hogy az arcomon és az uta­mon meglássák az emberek, hogy Istentől érkezem és az Istent hozom. Vigasznak, áldásnak, békességnek, erőnek és dalnak. Ez van annyi, mint leszelni egy darab kenyeret, vagy meggyújtani egy kialudt tűzhelyet. Friedrich Lajos Szeptemberben, mikor a vadgesz­tenye barnán és fényesen kipottyan szúrós burkából és a fiúk kivájva belét, pipát készítenek belőle, a leá­nyok pedig spárgára fűzve, láncot, no és amikor a nyári vakáció után megnyílik az iskola kapuja, mindig tinta-illatot érzek. Nem annak a parfömmcl kevert ibolyakék tintá­nak az émelygős illatát, amelyet egy időben töltőtollak számára hoztak forgalomba, hanem az egyszerű isko­lai tintáét, amelyet gimnazista ko­romban — dolgozat írás előtt — a pedellus hosszúnyakú, vörösréz kan­nából öntött tintatartóríkba, és an­nak a vízzel hígított halványkéken fogó tintának az illatát, amellyel elő­ször írtam nagy izgalmak között be­tűket első osztályos inkámban, köz­vetlenül az első világháború után. A tinta-illattal együtt most egy múlt év őszi emlék elevenedik meg előttem. Leírom biztatásul azdk szá­mára, akik hitben nevelik gyerme­küket. Ne gondolják, hogy mikor Is­ten igéjére tanítják őket és azt ké­rik, hogy nyíljék meg szívük hitben Jézus előtt, alkkor valami olyasmit tesznek és olyasmit kérnek, ami majd megnehezíti az életben való eligazodásukat. Az élő hit gyakorla­tias, természetes bölcseséget ad a gyermeknek, — sokszor a felnőtteket is megszégyenítőt. A Hegyi Beszédből ez az ige ke­rült elő egyik esti családi áhitatun-. kon: »Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyék országa.-« Krisztus köve­tése mindig bolondság. Olyan szép, mint egy illatos fehér rózsa,. (a Luther-rózsában is fehér rózsaszir­mok vannák!), — magyaráztam az igét. Nincs azonban rózsa tövis nél­kül, Krisztus követése sem történhet anélkül, hogy néha ne csúfolják, vagy ne nevessék ki az embert. De mindez nem szünteti meg örömün­ket. Ezért mondja Jézus: »Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért...« Éreztem azonban, hogy ezzel még általánosságban moz­gok. Mit is jelenthet a gyermekek számára »háborúságot szenvedni az igazságért?« Nagyobbik fiam jött se­gítségül. Engem is kinevettek osztálytárs saim — kezdte — azt mondták: buta vagyok. Miért? — kérdeztük mind­nyájan. Múlt vasárnap, miikor a koreai hadsereg népi együttese tartott be­mutató előadást és egész osztályun­kat kivitték, mindegyikünk egy-egy csokor virágot adott át a katonák­nak. Azok viszont mindenféle kisebb ajándékot adtak nekünk. Az a ka­tona, ákinék én nyújtottam át a vi­rágot, hamarjában nem tudott mit adni. Hirtelen zubbonya belső zse­bébe nyúlt, előhúzta töltőtollát és nékem akarta adni. Én megköszön­tem, de nem fogadtam el ezt a nagy ajándékot. Utána azt mondták a töb­biek, hogy buta vagyok és nevettek rajtam. És miért nem fogadtad el — kér­deztük, — hiszen nemrégen veszett el a saját töltőtollad? Hát édesapa! — hogyan fogadhat­nék el ilyen nagy ajándékot egy ko­reaitól, mikor ólk nemrégen fejezték be a háborút és az újjáépítést csak most kezdték el. Kíváncsian várta, mit válaszolok. Helyesen cselekedtél — mondtam és mindnyájan moso­lyogtunk. Nem nagy eset, nem nagy tövis, de mégis Jézus Krisztus ígérete teljese­dett be közöttünk. A gyermek »bolondsága« egyszerre értelmessé vált. A Luther-rózsa vers­beszedett jelentése mélyült el szí­vünkben: »Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve.« De az első Korintusi levél ezen sza­vai is előkerültek: »Az Isten bolond­sága bölcsebb az emberekénél.« (I. Kor. 1,25.) A kéziratot most azzal a töltőtol­lal írom, amelyet vasárnap adunk át nagyobbik fiamnak. Tizenegyedik születésnapját ünnepeljük. Már nem is tinta-illatot érzek. Rózsa-illatot. KrisztusnaJc jó illatát. Pál apostol írta: »Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban és az ö ismeretének jó illatát minden helyen megjelenti miáltalunk.« (11. Kor. 2,14.) Benczúr László Hogyan jutok el Krisztusban való hitre? A Hiszekegy harmadik hitágazata magyarázatánál Luther ezt mondja: »Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni.« — Ez a mondat őszinte és világos be­ismerése annak, hogy a megszente­lés nagy munkája terén én teljesen tehetetlen vagyok. Nem is csupán beismerés, hanem hitbeli bizonyos­ság bennem, hogy nem ésszel, sem erővel nem munkálkodhatom benne közre. A belső ember fejlődése az Istenhez való közeledés, a tökélete­sedés útja, a hitben járás, a Krisz- ban való új élet, a megszentelődés terén az ész és az erő minden meg­feszítésünk ellenére sem vihetnek közelebb örök célunkhoz: Istenhez. Pedig olyan világosan áll előtted: a hitben el keli jutnom Jézus Krisz­tushoz, az én Uramhoz. Krisztushoz kell jutnom és nem tudok. Hitre, kell jutnom és sem ész­szel, sem erővel nem érek célt. El­indulok az úton, de nem jutok mesz- szire, vágyódom hozzá, de nincs em­beri reménységem, hogy elérhetem. Istentiszteleti rend 1954. szeptember 12-én, Budapesten PESTI OLDAL: Deák-tér, délelőtt 9. Gémes István, dél­előtt 11. Gémes István, délután 7. Gémes István. Fasor, délelőtt fél 10. Gyöngyösi Vilmos, délelőtt 11. Mekis Ádám, délután 6. Juhász Géza, délután 7. (Szeretetv.) Me­kis Ádám. Dózsa György-út, délelőtt fél 10. Juhász Géza. Üllő-út, délelőtt fél 10, dél­előtt 11. Rákóczi-út 57/b, délelőtt 10, (szí) Szilády Jenő dr, délután háromnegyed 12. Karácsony Sándor-utca, délelőtt 10. Thaly Kálmán-utca 28, délelőtt 11. Bonyai Sándor, délután 6, Bonyai Sándor. Kőbá­nya. délelőtt fél 10. Sárkány Tibor. Vajda P.-utca, délelőtt negyed 12. Korén Emil. Utász-utca 7, negyed 12. Sárkány Tibor. Zugló, délelőtt 11. Muntág Andor, délután 6, Scholz László. Gyarmat-utca 14. délelőtt EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-543802. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Milyen szomorú, leverő megállapítás: tehetetlen vagyok. Itt lép az életembe a könyörülő Isten, aki megigazít, aki kegyelmé­vel megerősít, aíki az akadályokat életemből elhárítja, aki a hitre ve­zet és művét rajtam, bűnös tehetet- lenséjgben vergődő gyermekén mégis elvégzi! Azért mondja iLuther: »Mert nem tudnánk soha, se te, se én megis­merni Krisztust, sem hinni benne, sem Urunkká tenni, ha a Szentlélek fel nem ajánlaná nekünk és szí­vunk nem adná mindezt az evangé­lium hirdetése által. Azért küldötte és hirdettette Isten az Igét s adta a Szentlélek benne, hogy a Szentlélek tárja elépk és tegye sajátunkká ezt a kincset. így tehát nem más a meg­szentelés, mint az elvezetés az Ür Krisztushoz, hogy általa vegyünk oly javakat, amelyeket magunk ere­jéből soha nem bírtunk volna meg­szerezni.« »Isten az, aki megigazít« (Rm. 8, 33), az ő könyörülő kegyelme segít a Szentlélek által, hogy Jézus Krisz­tusban, az én Uramban hinni és őhozzá eljutni tudjak! Ezért dicsőí­tem őt örökké! Palotay Gyula fél 10 (úrv) Scholz László. Rákosfalva, délelőtt fél 12. Scholz László. Fóti-út 22, délelőtt 11. Gádor András, délután 5. sze- retetvend. Friedrich Lajos, délután 7. Ri- már Jenő. Váci-út 129, délelőtt 8. Gádor András. Újpest, délelőtt 10. Matuz László, délután 5. (Szeretetv.) Blázy Lajos. Duna­keszi. délelőtt 9. (Szuppl.) Ifj. Blázy La­jos. Vas-utca 2/c, délelőtt 11. Szimonidesz Lajos. Pesterzsébet, délelőtt 10. Soroksár- Ujtelep, délelőtt fél 9. Rákospalota MÁV- telep, délelőtt fél 9. Rákospalota nagytemp­lom, délelőtt 10. Rákospalota kistemplom, délután 3. Pestújhely, délelőtt 10. Kürtös! Kálmán. Rákoskeresztúr, délelőtt fél 11. Rákoshegy, délelőtt 9. Rákosliget, délelőtt 10. Rákoscsaba, délelőtt 9, Békés József, délután fél 7, Békés József. Cinkota, dél­előtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3, Máytásföld, délelőtt fél 12. Kerepes-Kistar- csa, délelőtt negyed 10. Árpádföld, délután 5. Pestlőrinc, délelőtt 11. Pestimre, délelőtt 10. Kispest, délelőtt 9, délután 10, délután 6. Wekerletelep, délelőtt 8. Rákosszentmi­hály, délelőtt fél 11, délután 5. BUDAI OLDAL: Bécsikaputér, délelőtt 9. Várady Lajos, délelőtt 11. Várady Lajos, délután 7. Dóka Zoltán. Toroczkó-tér délelőtt 8. Dóka Zol­tán. Óbuda, délelőtt 9, Mezősi György, dél­előtt 10. Mezősi György, délután’ 5. Mezősi György, d. u. 6 szeretetv. Bókay János. XII., Tarcsay-utca 11. délelőtt 9. Zu­lauf Henrik, délelőtt 11. Zulauf Henrik, délután 7. Danhauser László. Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet, délelőtt 10. Danhau­ser László. Szabadsághegy, Diana-u. 17, délelőtt fél 9. Ferenczy Zoltán. Kelenföld, délelőtt 8. Bottá István, délelőtt 11. Bottá István, délután 5. Rezessy Zoltán dr. Né- metvölgyi-út 138. délelőtt 9. Rezessy Zoltán dr. XI.. Bartók Béla-utúa 158. délelőtt 12. Rezessy Zoltán dr. Csepel, délelőtt P. dél­után 7. Budafok, délelőtt 10. Nagytétény, délelőtt fél 9. Kelenvölgy, délelőtt 9. Al­bertfalva, délelőtt fél 11. Csillaghegy, dél­előtt fél 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom