Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-19 / 38. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HE XIX. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1954. SZEPTEMBER 19. ARA : 1,40 FORINT KRISZTUS —A VILÁG REMÉNYSÉGE Az Egyházak Világtanácsa Evanstonban 1954 augusztusában tartott második nagygyűlésének üzenete Jézus Krisztus nevében köszöntjük a föld minden táján élő 'keresztyén atyánkfiát és minden testvérünket. Bizonyságot teszünk arról a hitünkről, hogy Jézus Krisztus a világ reménysége és az a vágyunk, hogy ezt a hitet megoszthassák minden emberrel. Isten bocsássa meg nekünk, hogy ezt a reménységet bűnünkkel oly sőkszor eltakartuk a világ elől. Korunk erjedd nyugtalanságában reménység és félelem él. Valóban jó reménykednünk az igazságosságban és a békességben, Isten mindezeket nekünk szánja, ö azonban magasabb rendeltetést szánt nekünk. A saját maga számára alkotott meg miniket, hogy megismerjük, szeressük, imádják és szolgáljuk öt. Más semmi sem elégítheti ki az ember szívét, egyedül Isten. Ha az ember erről megfeledkezik, saját ellenségévé válik. Igazságosságot keres, de elnyomást szerez, békét óhajt s a háború felé sodródik. Éppen az a hatalom, amelyet a természet felett gyalkorol, fenyegeti pusztulással. Akár elfogadja, akár nem, mindenképpen Isten ítélete alatt és a halál árnyékában él. Itt, ebben a helyzetben volt velünk együtt Jézus Krisztus. Eljött hozzánk a valóságos Isten és valóságos ember, hogy megkeressen és üdvözítsen. Noha Isten ellenségei voltuák, Krisztus meghalt érettünk. Mi megfeszítettük őt, de Isten feltámasztotta a halottak közül. Feltámadott. Legyőzte a bűn és halál hatalmát. Űj élet kezdődött. Feltámadásának és mennybemeneteléneik erejével új közösséget küldött a világba, melyet az Ö Lelke 'kapcsol egybe és amely osztozik az Ö isteni életében és amelynek az a feladata, hogy Öt ismertté tegye széles e világon. Ö Bíró és Királyként jön vissza, hogy mindeneket teljességre vigyen. Akikor meg fogjuk látni öt, amilyen és úgy fogjuk megismerni öt, ahogy Ö ismer minket. Az egész teremtett minden- séggel együtt ezt várjuk élő reménységben, tudva azt, hogy hű az Isten és hogy ö most is mindeneket kezében tart. Ez a reménysége Isten népének minden időben s mi ezt hirdetjük ma újból mindazdknak, akik meghallják. Ennek az elfogadása azt jelenti, hogy a magunk útjairól Isten útjára térünk. Azt jelenti, hogy olyan bűnösökként élünk, akiknek bűnei megbocsáttattak, akik mint gyermekek növekszünk az Isten szereidében. Azt jelenti, hogy anndk a királyságnak vagyunk a polgárai, amelyet minden ember bűne sem tud elpusztítani, a szeretet, az öröm és a békesség ama országának, amely láthatalanúl is minden embert körülfog. Azt jelenti, hogy Krisztussal együtt belevessük magunkat az emberek szenvedésébe és kétségbeesésébe, megosztva velük Krisztus királyságának nagy titkát, amelyre nem is számítanak. Azt jelenti ez: tudjuk, hogy Jézus uralkodik és uralkodni fog, bármit tegyenek is az emberek. Ebben a bizonyosságban bízvást nézhetünk szembe a gonosz erővel és a halál fenyegetésével. Miután megszabadultunk a félelemtől szabadokká válurtlk a szeretetve. Mert az emberék és a történelem ítéletén túl a Király ítélete vár, Aki meghalt minden emberért és Aki végül megítél minket aszerint, amiképpen cselekedtünk az ö legkisebb atyafiaival. Keresztyén reménységünk eképpen felebarátainkhoz vezet bennünket. Arra ösztökél, hogy naponként kérjük: »Legyen meg a Te akaratod, mikép a mennyben, úgy a földön is« és, hogy az élet minden területén e szerint az imádság szerint cselekedjünk. Ez termi meg bennünlk a hivő imádság és a bizakodó, Jézusra tekintő cselekvés életét, s hogy elébe siessünk az Ö dicsőségében való visszatérése napjának. Most pedig tagegyházairSkon keresztül közvetlenül minden egyes gyülekezethez fordulunk. Hat év előtt gyűltek egybe egyházaink, hogy megalakítsák az Egyházak Világtanácsát és kijelentsék, hogy együtt akarnak maradni. Megköszönjük Istennek, hogy e hat esztendő folyamán megáldotta munkánkat és közösségünket. Most immár a második szakaszba lépünk. Itt már nem elégséges, hogy csupán együtt maradjunk, hanem előre kell haladnunk. Mennél inkább megvilágosodik előttünk a Krisztusban való egységünk, annál elviselhetetlenebb számunkra az, hogy megosztva élünk. Ezért megkérdezzük tőletek: vájjon egyházatok a többi egyházhoz váló viszonyát komolyan a mi Urunk imájának fényében vizsgálja-e, annak az imádságnak fényében, amely azt kéri, hogy mindnyájan egyek lehessünk és szenteltessünk meg az igazságban? Vájjon megtesz-é a ti gyülekezetetek a testvéri fele- kezetéklkel együtt mindent, amire képes, hogy felebarátaitok valóban meghallják az egy Pásztor hangját, Aki mindenkit az egy nyájba hív? Nagyok az erők, amelyek elválasztják egymástól az embereket. Ezen az ülésünkön nélkülöztük a kínai egyházaik jelenlétét, amely egyházak Amsterdamban együtt voltak velünk. Még más országok és egyházak sincsenek képviselve ökuménikus tanácsunkban és forrón vágyakozunk a velük való testvéri közösségre. Mégis hálásak vagyunk azért, hogy bár korunk legmélyebb politikai ellentétei elválasztanak, itt Evanstonban, Krisztusban mégis egyek, vagyunk. Annáik is örülünk, hogy az imádság és a közös reménység kapcsaival fenntartjuk a közösséget keresztyén testvéreinkkel, bárhol éljenek is. Ebből a hittestvéri közösségből kell beszélnünk arról a félelemről és bizalmatlanságról, amely jelenleg világunkat kettéhasítja. Csak Krisztus keresztjénél találhatnak az emberek egymásra, ahol felismerik magukról, hogy bocsánatot nyert bűnösök, Ez az a hely, ahol a keresztyéneknek naponként imádkoznunk 'kell ellenségeikért. Itt a keresztnél kell keresnünk a szabadulást ön-igazságunkból, türelmetlenségünkből és félelmünkből. És azok, akik tudják, hogy Kriszrus feltámadott, számoljanak bizalommal azzal az új erővel, mely áttör minden emberi akadályon. Nem elég, ha a keresztyének csőik a maguk békességét keresik. Keresniök kell az igazságosságot mások számára is. A világ sok táján nagy embertömegek kenyérre éheznek, arra kényszerülnek, hogy olyan körülmények között éljenek, amelyek megcsúfolják emberi méltóságúkat. Vájjon a ti egyházatok felemeli-e szavát és cseleíkszik-e az ilyen igazságtalanság megszüntetéséért? A férfiak és nők milliói szenvednek a faji megkülönböztetés és elkülönítés hátrányai következtében. Vájjon a ti egyházatok kijelenti-e, úgy amint ezt a nagygyűlés kijelentette, hogy ez Isten akaratának ellentmond és ezért az egyháznak ennek megfelelően 'kell cselekednie? Vájjon állandóan imádkoztok-e azokért, akik faji, vallási, vagy politikai meggyőződésük következtében igazságtalan ;megkülönböztetést szenvednek? Krisztus egyháza ma az egész világot átfogó közösség, ám mégis számtalan ember él, aki nem ismeri Krisztust. Mennyire törődtök ezzel? Vájjon gyülekezetetek csak önmagának, vagy az őt körülvevő és a távoli világért is él-e? S a gyülekezet valamennyi tagjának mindennapi munkája a világban bizonyságot tesz-e Krisztus uralmáról, vagy megtagadja azt? Isten senkit sem hagy közülünk magára. Minden helyen Ö gyűjtött egybe minket, hogy az 0 családja legyűrik, melyben ajándSktút és bocsánatát vehetjük. Vájjon megbocsáttok-e egymásnak, mint ahogy Krisztus megbocsátott nektek? Vájjon gyülekezetetek Istennek egyik igaz családja-e, ahol minden ember otthonra találhat és tapasztalhatja, hogy Isten határtalanul szereti öt? Minderre -magunkban képtelenek vagyunk. De Krisztus ereje mindenre elégséges. Nem tudjuk, mit hoz a jövő. De tudjuk azt, hogy Ki jön felénk. Az, Akivel minden nap találkozunk és Aki ott áll előttünk majd a végnél — Jézus Krisztus, a mi Urunk. Ezért mondjuk nektek: legyetek örvendezdk a reménységben! Püspökeink magas koreai kitüntetést kaptak Szeptember 9-én a Parlament egyik nagytermében An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átadta azokat a kitüntetéseket, melyeket a Koreai Népköz- társaság kormánya adományozott több magyar állami, társadalmi és egyházi vezető személyiségnek. A kitüntetéseket a Koreai Népköztársaság azért adományozta, mert háláját kívánta kifejezésre juttatni a magyar népnek azért az anyagi és erkölcsi támogatásért, melyet az amerikai betolakodók ellen folytatott honvédő háború idején és a koreai fegyverszünet elérése érdekében kifejtettek. Azokat tüntette ki, akik ebben a tetkintetben népünk különböző szervezeteinek élén a világ- béke érdekéiben jó szolgálatokat tettek. Egyházunk egészét érintő kitüntetés érte D. dr. Vető Lajos püspököt, aki a Koreai Nemzeti Zászlórend első osztályát kapta. Hasonló kitüntetést kapott D. Bereczky Albert és Péter János református püspök, valamint dr. Beresztóczy Miklós érseki helynök is. Egyházunk egészének szól az a kitüntetés, melyet D. Dezséry László püspökünk kapott, a Koreai Nemzeti Zászlórend második osztályú érdemrendjét. Hasonló kitüntetést kapott többi között Mihályfi Ernő miniszterhelyettes, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője, dr. Horváth Richárd, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának főtitkára és Parragi György, Kossuth-díjas újságíró is. Egyházunk papsága és hívei köszöntik a kitüntetetteket és Isten iránti hálával gondolnak arra, hogy az egész világ békeszerető emberiségének küzdelméből immár fegy- vemyugvás van Koreában és elérkezhetett az ideje a kegyetlen háború által akozott pusztítások helyreállításának. A világ békeszerető emberisége sohasem fogja elfelejteni a koreai háborút és vigyázva őrködik azon, hogy hasonló háborúk a világban ki ne robbanjanak. A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata — most megjelent szeptemberi száma dr. Ottlyk Ernőnek a nagygeresdi szerződésről irt cikkével kezdődik. Szabó József Mária testi mennybemenetelének dogmájáról írt cikket, feldolgozva a Jézus anyját megemlítő bibliai helyeket és a Máriára vonatkozó helyes evangélikus felfogást is. »Néhány gondolat a római egyházról« címen Groó Gyula írt cikket, melyben különösen is az egyházról vallott eltérő felfogásunkkal foglalkozik oly módon, hogy szigorú önvizsgálattal keresi a magunk útját. Ezután Karner Károly teológiai professzor ismerteti a Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya kiadásában nemrég megjelent Kálvin Római-levél kommentárt (azaz tudományos bibliamagyarázatot). »Tükör előtt« címen Várady Lajos írt cikket a lelkészi magatartásról. A folyóirat ezután az októberi vasárnapok igehirdetési alapigéinek feldolgozás sát hozza. A magyar evangélikus és református egyház meghívta az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát, hogy egyik iegközelebbi ülését Magyarországon tartsa A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyar Református Egyház delegációja az északamerikai Evanstonból az Egyházak Világta- nácsa második közgyűléséről táviratban kért engedélyt a két egyház vezetőségétől arra, hogy meghívhassa az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát, hogy az egyik legközelebbi ülését Magyarországon tartsa. Itthon összehívták az Evangélikus Egyházegyetem Tanácsát és a református Zsinati Tanácsot az evanstoni delegációk javaslatának tárgyalására. Az Egyházegyetem Tanácsa augusztus 24-én ülésezett és hozzájárult a meghíváshoz. A református Zsinati Tanács is ugyanígy döntött. Evanstoni delegációink ezután táviratban kaptak kiküldő egyházaiktól felhatalmazást arra, hogy meghívják az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának egyik legközelebbi ülését Budapestre. Az evanstoni nagygyűlésen augusztus 25-én D. Bereczky Albert református püspök a késő esti teljes ülésen jelentette be a magyar egyházak meghívását, utalva arra, hogy a meghívás elfogadásáról az új Központi Bizottság fog majd dönteni. Bereczky püspök bejelentése úgy a nagygyűlésen, mint az amerikai sajtóban feltűnést és örömet keltett. Az Egyházait Világtanácsa új Központi Bizottsága szeptember 1—3-a között ülésezett Evanstonban a nagygyűlés befejezése után. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy első ülését 1955-ben Svájcban tartja, abból a célból, hogy a Központi Bizottság több mint hatvan új tagja megismerkedjék a genfi központtal, az Egyházak Világtanácsa genfi irodájával és intézményeivel. Ezekután a Központi Bizottság tervbevette, hogy 1958- ban Magyarországon tartja ülését. A tervek szerint 1957-ben Ausztráliában, 1958-ban Skóciában és 1959-ben Latin-Amerikában fogják tartani ezt az gyűlést. Javaslat készült, hogy az Egyházak Világtanácsa legközelebbi, harmadik közgyűlését 1960-ban Tokióban tartsák s akkor az azt megelőző Központi Bizottsági ülés is Tokióban volna. Ez ellen a javaslat ellen azonban több felszólalás hangzott el s tekintettel arra, hogy ez az időpont még igen messze van, végleges döntés nem történt. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága csaknem száztagú s így 1956-ra igen népes nemzetközi és felekezetközi ökuménikus gyűlés jön Magyarországra. A magyar egyházak meghívásának ez a hivatalos tervbevétele nagy megtiszteltetés a magyar protestáns egyházak részére s általános örömet keltett a nagygyűlésen. A magyar protestáns egyházak szívesen várják az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát Magyar- országra, annál is inkább, mert a magyar protestáns gyülekezetekben mélyen él az ökuménikus érdeklődés és buzgó az imádság azért, hogy Kelet és Nyugat között az egyházi kapcsolat fenntartassék és megerősít- tessék s javuljon a népek közötti egyetértés, szilárduljon a béke. Franklin Clark Fryt választották az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága elnökévé Amint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlése megválasztotta Központi Bizottságát, mely csaknem száztagú s mely a hat évenként tartott közgyűlések között évenként szokott ülésezni. Ez a Központi Bizottság az Egyházak Világ- tanácsa tulajdonképpeni állandó szerve. A Központi Bizottság maga választja vezetőit, illetve tisztviselőit és ez választja az u. n. Végrehajtó Bizottságot is, melynek hivatalból tagjai az Egyházak Világtanácsa hat elnöke, a végrehajtó főtitkár és a Központi Bizottság elnöke. Amsterdamtól Evanstonig, vagyis 1948-tól 1954-ig Dr. George Bell chichesteri anglikán püspök volt a Központi Bizottság elnöke. Ö Magyarországon is látogatást tett és az egész világke- resztyénség megelégedésére fejtette ki tevékenységét rendkívül fontos tisztségében. Dr. Bell chichesteri püspököt érdemei elismeréséül az Egyházak Világtanácsa közgyűlése tiszteletbeli elnökké választotta. A magyar protestáns egyházak örömmel csatlakoztak a lelkes szavazókhoz Dr Bell püspök tiszteletbeli elnökké választásakor. A Egyházak Világtanácsa Evanstonban választott új Központi Bizottsága az evanstoni közgyűlés után szeptember 1—2—3-án megtartotta első gyűlését Evanstonban, az első metodista egyház tanácstermében. A Központi Bizottság, melynek magyar részről tagjai Dr Vető Lajos püspök és Dr Pap László református teológiai dékán, —» a következő hatéves időszakra Dr Franklin Clark Fry-t, az Északamerikai Egyesült Lutheránus Egyház elnökét választotta a Központi Bizottság elnökévé. Dr Fry többszörös teológiai doktor, a Lutheránus Világszövetség alelnöke és eddig az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának alelnöke volt. Dr Fry New-Yorkban székel és igen jelentős vezető egyéniség úgy az amerikai lutheránus egyházi életben, mint a Lutheránus Világszövetség életében. Az evanstoni világgyűlésen is jelentős szerepe volt. A református Zsinati Tanács meghallgatta az evanstoni delegáció beszámolóját Szeptember 13-án a Református Egyetemes Konvent szék-házában a református egyház Zsinati Tanácsa kibővített ülést tartott, melyen az egyházi vezetőség és a Zsinati Tanács tagjain kívül jelent voltak az összes teológiai tanárok, és az esperesek, valamint a református egyház vezető tisztviselőd. Meghívást kaptak erre a tanácsülésre az evangélikus egyház püspökei és vezető beosztásban lévő lelkészei, valamint teológiai tanárai is. A zsinati tanácsülésen D. Bereczky Albert püspök, a Zsinat lelkészi elnöke elnökölt. Győry Elemér dunántúli püspök üdvözölte a református zsinat és az egyetemes konvent nevében az evanstoni delegációt és hálásan méltatta az evanstoni delegáció ökuménikus szolgálatát. Utána dr. Pap László, a budapesti Református Teológiai Akadémia dékánja tartott beszámolót az Egyházak Vdlágtanácsa második nagygyűlésének eseményeiről. Péter János, református püspök, az evanstoni nagygyűlés határozatait és tanulmányi anyagát ismertette és bírálta. D. Bereczky Albert püspök a második világgyűlés eredményeit összegezte. A beszámolók felett vita volt, majd dr. Kádár Imre, konventi főtanácsos, az evanstoni nagygyűléssel kapcsolatos sajtó világszemlét ismertette. Megállapítható volt, hogy az egész világ egyházi és világi sajtója nagy figyelmet szentelt a magyar delegációnak és szolgálatának. A református Zsinati Tanács elhatározta, hogy az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésének üzenetét a református gyülekezetekben ismerteti. A konvent elnöksége megbízást kapott arra, hogy az üzenetnek a gyülekezetekben történő felolvasására nézve az intézkedéseket megtegye. „A reménység nem szégyenít meg, mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által“ (JRltím .5j|
