Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-29 / 35. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET PRÓBA A próba, hogy szaíkadt izommal s villanyozó. sajgó ideggel, alig-alig moccanva fekszel, barátkozván a fájdalommal, az út legelejét tapodva, amelyet végigjárt előtted apád, bátyád — most állsz a sorba — tudván, hogy a végén kidőltek s elnyúlt arccal, törött gerinccel érkeztek meg a másvilágra, — a próba most kezdődik itt el, most válik meg, lelked hogy állja, mikor a kínra alig rebben ajkad s egy szót felelsz csak: élet! és megcélzód hunyorgó szemmel a holnaprejtő messziséget. Vidor Miklós EMBERI ENEK A lelkek alján bujdosik a fény. Zengő titok: hús húrokon motoz; olykor fehéren felbukkan, de végül az illatoktól bódultán leszédül míg éjre éjt és napot napra hoz a durva-sziriü, mákony-ízű mély s míg elnyeli a mohó meredély, örök erő, nem bírsz a gyengeséggel? Téged dicsérünk balgatag mesékkel, de valónk érdes, rá sós könny csöpög, s nem tükröződöl vak tükrök között. Kéz és láb nélkül, holtan heverünk — rád szomjazunk: te mondd meg a nevünk, belőled él a csüggeteg halandó — hideg hullának mondd, mit ér a mankó? — az életet: magadat add nekünk! Tapintanánk, ízlelnénk és szagolnánk, hallanánk, látnánk, dicstakarta Lény! A bársony ég sejtelmesen hajol ránk s a lelkek alján bujdosik a fény. Bodrog Miklós SZÁZESZTENDŐS TEMPLOM­MAL s benne ünneplő gyülekezettel találkoztál, Horváth András, amikor két évvel ezelőtt színes-szép cikket írtál a nagybörzsönyi eklézsiáról. Sok ezeréves (hegyeknek útján jár­tam én s felhőkkel, melyek tegnap még nem voltak s (holnap már nin­csenek, úgy beszéltem, hogy abla­kom előtt szálltak el lassan a réten, fenyőtől fenyőig, mint az álom. Szá­modra templomtorony háttere volt a hegy, sárguló őszi pampában, a fel­hők fent szálltak s valószínűtlen magasságban játszottak szemeddel káprázatos játékot. Hosszú vándor- utak talaja és hordozója volt nékem a hegy s a felhők szélháton surranva súgták fülembe álmaik örökszép me­séit. Hegyek között láttad a falut, mert lentről jöttél. Alföldbe nyúlt az én szememben, mert fentről jöt­tem. Népes gyülekezet előtt a szol­gálat pormentes, fekete köntösében léptél halkan ott, ahol kongó falak verték vissza vándorbotom és poros szöges bakancsom kövön-koppanásót. EGY HELYEN ÁLLTUNK s egyet is láttunk. Álltam én is a százesztendőnél vé­nebb templomlépcsőkön. Nem volt körülöttem senki, de amikor elgon­doltam, hogy hányán koptatták kis topánkával, vagy kérges, nagy csizmákkal, csupasz talpakkal, vagy pántlikás cipellőkkel száz esztendő óta ezt a lépcsőt, időtlen hegyek­ből jőve, magam előtt láttam az egy, nagy, időtlen gyülekezetét, amelyről így énekelünk: »még mi lenn küzdünk, ők fenn fénylenek«. Kezet szorítottam én is a »temp­lomatyával-“, aki csendes ’ büszke­séggel bontotta ki előttem kerek har­minc oltárterítőjük egyik-másikát s gyönyörködtem és is a színes abla­kokon megtört napsugárban. Átmen­tem én is zúgó (hársfák alatt és csobogó patak fölött nyúló, regénye­sen szép kis hídon a parókia felé, ahol bájos fiatal papleány ' nyitott ajtót s úgy suhant előttem az illa­tos kerti virágok között, mintha Ja- kus Imre verséből lépett volna épp ki. Ültem én is Beetihoven-széken a Schedmayer Dominator orgonahar- móniumnál s megejtett zengő, szép hangja. Láttam a gyönyörű kegy­szereket s a műemlék oltárképet. Engem is megugatott a papiak ku­tyája, amelynek neve »Alfa« s ittam a kerekes kiút hűs vizét. SZÓVAL EGY HELYEN ÁLL­TUNK s egyet láttunk — s mégis: Börzsönyi levél találkoztam valakivel, akiről te nem írtál s nem szóltál. Találkoztam vele, bár azt sem tudom, él-e, hal-e. A lelkész szólott róla, aki több mint három évtizede eltemetett s meg is keresztelt itt egy gyülekezetrevalót, akit a felesége hamiskás bájjal -öre- gem«-nek szólít s akinek a római ka­tolikus plébános is »Erős várunk«-kal köszön (éppen hozzá indult névnap­köszöntésre.) ÉNEKTUDÓ ANTAL GYÖRGY- GYEL TALÁLKOZTAM. Egy szo­katlan alakú, hosszúkás könyv fe­kete fedele mögül lépett ki. A nagy­börzsönyi gyülekezet németnyelvű, régi külön énekeskönyvéből. Érde­kes beosztású könyv ez. Az egyházi esztendő minden vasárnapjára s ün­nepére külön éneket közöl. Minden vasárnapnak meg volt hát Börzsöny­ben a maga éneke. Antal György pe­dig az énekeket könyv nélkül tudta. Hadifogságban történt, hogy Antal György ezzel hívogatta maga mellé nagybörzsönyi fogoly társait: »figyel­jetek, ma ezt éneklik otthon« — s az ajkakon megzendült az ének. Ép­pen az, ami ugyanakkor otthon is összefogta a gyülekezetei. Egy helyen álltunk, barátom, Horváth András s egyet- láttunk. Álltunk a kövön, amelyen immár ezrek lépdeltek át. A még itt járó s a már megérkezett, magasságában és mélységében egy gyülekezet. Kö­rülnéztünk innen s láttuk a gyüle­kezetei: parókián s tiszta portákon, szétszóródásban és hazavágyódás­ban: a gyülekezetei, amely egy, amíg igehallgató és éneklő szíve egy. Koren Emil 1951. augusztus 29. Szentháromság után 11. vasárnap. »Mindig kegyelemre szorulunk« — Fii. 3, 7—14. — Luk. 17, 7—10. Liturgikus szín: zöld. RÁDIÓS félóra Augusztus 29-én, vasárnap d. e. fél 9 órakor evangélikus vallásos fél­órát közvetit a Petőfl-rádió. Igét hirdet dr. Ottlyk Ernő teológiai in­tézeti tanár. DEAK-TÉR Augusztus 20-án az alkotmány ün­nepén d. e. 11 órakor Istentisztelet volt a Deák-téri templomban. Pré­dikált Gémes István segédlelkész. ASZÓD Szeptember 5-én aratási hálaünnep és áldozati vasárnap lesz a gyüleke­zetben. KECSKEMÉT Szeptember 12-én munkaév kezdő gyülekezeti napot tartanak. A szol­gálatokat Hafenscher Károly végzi. MEZÖBERÉNY A II. kerületi egyházközség Deme Károly volt sajókazai lelkészt vá­lasztotta meg a megüresedett lelkész! állásra. Beiktatásának időpontja: augusztus 29. FÓT Szeptember 2—6. Családok csendes­hete. összefoglaló téma: »Az ö ir­galmassága nemzedékről nemzedékre vagyon«. Ez alkalomra ismét szere­tettel várjuk a szórványban élő csa­ládokat is. ÖKUMENIKUS ABC A msterdam volt az Egyházak Vi- •í“’ lágtanácsa első teljes ülésének a színhelye 1948. nyarán. 151 tagegy­ház vett részt 42 országból. A gyűlés tárgya volt: »A világ zűrzavara és Isten üdvterve.« ti ossey egy kastély Genf közelé- •*-* ben, az Egyházak Világtanácsá­nak tanulmányi intézete ez, ahol a világ minden tájáról összejött egy­házi emberek tanulmányi konferen­ciákat tartanak az egész keresztyén- séget érdeklő nagy kérdésekről. 1946-ban alapították, vezetője Krae- mer Hendrik professzor. 11 enominatio a felelkezetek külföí- dön gyakran hasznait neve. Nem annyira történelmi egyházakat, mint inkább a (kisebb vallásos közössége­ket nevezik így. U gyházak Világtanácsa a neve an- nak a szervezetnek, amely im­már több mint 160 tagegyházat fog­lal magában, melyek között a római katolikus egyház kivételével minden­féle felekezet megtalálható. Szék­helye Genf s most éppen Evanston- ban ülésezik. T7 lnökei az Egyházak Vilégtanácsá- nak hatan vannak: Athenagoras Thyateira érseke, Eivind Berggrav norvég püspök, Marc Boegner fran­cia református lelkész, Geoffrey Cantuar, Mott János, G. Bromley Oxman anglikán püspök. 17 aith and order a neve angolul A annak a mozgalomnak, amely a Hit- és Egyházszervezet kérdései­vel való foglalkozást tűzte ki cél­jául és első ülését 1927-ben Lausan- neban tartotta. 1948. óta az Egyházak Világtanácsának egyik osztályává vált és legutóbb 1952-ben tartotta ülését Lundban. Í7.enf, Svájcban város, az Egyházak Világtanácsának székhelye. T fjú Egyházaknak nevezzük azokat A az egyházi alakulatokat, amelyek a misszió munkájának gyümölcse­ként keletkeztek a nem keresztyén népek között Ázsiában, Afrikában stb. A világ keresztyénségének nagy reménysége ezek az erőtől duzzadó, az apostoli keresztyénségre emlé­keztető vonásokat hordozó egyházak. Ifonferencia a neve általában sok- iv fajta nem hivatalos egyházi ösz- szejövetelnek. T utheránus Világszövetség a neve a világ szinte valamennyi számot­tevő evangélikus egyházát magában foglaló szervezetnek. Ülését legutóbb 1952 nyarán a németországi Hanno­ver városában tartotta. Egyébként szoros kapcsolatban van az Egyhá­zak Világtanácsával. ÍVI ott János a neve az Egyházak Világtanácsa egyik elnökének, aki alapítója és sokáig vezetője volt a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek világmozgalmának s általában a missziói munkának világszerte. Neve elválaszthatatlanul összefűződött a világkeresztyénség minden nagy ügyével. • • /~)kumené, ez a görög szó eredeti- w leg azt jelenti: »az egész lakott földkerekség«. Ma az Egyházak Vi­lágtanácsának rövid megjelölése, ökuménikusnak nevezünk minden olyan mozgalmat, amely az egész világ keresztyénségére kiterjed. presbiteri Világszövetség a neve a A világ református egyházai szer­vezetének. Göderblom Náthán svéd evangé- k"’ likus érsek (1866—1931) a gya­korlati keresztyénség (Life and Or­der) mozgalmának megalapítója. Ez a mozgalom fontos előzménye volt az Egyházak Világtanácsa megalakulá­sának. Teológia az a tudomány, amelynek 1 tárgya Istennek igéje. Egyúttal az egyház tudományos önvizsgálata, amellyel szüntelen azon fáradozik, hogy igehirdetése tiszta és helyes legyen. 'Vr isser’t Hooft a neve az Egyházak ’ Világtanácsa főtitkárának. Ré­gebben a Keresztyén Diákok Világ­szövetségének volt főtitkára és álta­lában mindenféle ökuménikus moz­galomnak fáradhatatlan munkása és előharcosa. SZARVAS Kalavszky Kálmán szarvasi lelkészt a járási békebizottság elnökévé vá­lasztották. KANTORKÉPZÖ tanfolyam Az 1954—55. évi kántorképző tanfo­lyamra jelentkezni lehet Vető Béla Luther Márton intézeti lelkésznél (Bp., VIII., Üllől-út 24.) Felvételi vizsga szeptember 1-én d. u. 3 órakor lesz. Anyaga: 1. Megfelelő zenei hal­lás, néhány korái éneklése emléke­zetből. — 2. Képzésre alkalmas ének­hang. — 3. Zongorajáték alapisme­rete, a Bartók- és Reschovsky-iskola első felének megfelelő felkészültség. A tanfolyam szeptember 2-án kezdő­dik. Tandíj 50.— Ft., bentlakás havi 60.— Ft. SZÜLETÉS Győry János nagytarcsai lelkésznek Gábor, Ádám nevű ötödik gyerme­kük született. HALÁLOZÁS özv. Udvardy Józsefné, szül. Pintér Róza 70 éves korában Budapesten hosszú szenvedés után meghalt. Az igaznak emlékezete áldott! Istentiszteleti rend 1954. augusztus hó 29-én, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) Zay László, dél­előtt 11 Zay László, délután 7 Madocsay Miklós. — Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Juhász Géza. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10 (úrv.), délelőtt 11. — Rákóczi-út 57/b. dél­előtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. dél­előtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyal Sándor. — Kőbánya délelőtt fél 10 Koren Emil. — Vajda P.-u. 33. (Simor-u.) délelőtt negyed 12 Koren Emil. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 Sárkány Tibor. — Zugló délelőtt 11. — Gyar- mat-u. 14. délelőtt fél 10. — Rákosfalva dél­után 5. — Fóti-út 22. délelőtt 11 Gádor András, délután 7 Rlmár Jenő. — Václ-út 129. délelőtt 8 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pest­erzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep dél­előtt fél 9. — Rákospalota, MAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, dél­után fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle- telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. A BUDAI OLDALON Bécslkapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, dél­előtt 11 Várady Lajos. — Toroczkó-tér dél­előtt 8 Pethő István. — Öbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Ferenczy Zoltán, délelőtt 11 Ferenczy Zoltán, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Vámos József. — Szabadsághegy, Diana- út 17. délelőtt fél 9. — Kelenföld délelőtt 8 Muncz Frigyes, délelőtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Bottá István. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 (úrv.) Bottá István. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Bottá István. — Csepel délelőtt 11, délután 7. — Budafok dél­előtt 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény dél­előtt 8 Bodrog Miklós. — Albertfalva délelőtt fél 11 Visontai Róbert. — Kelenvölgy délelőtt 9 Visontai Róbert. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. VAR ADY LAJOS: FALUSI VIGASZTALÁS Aki szerelmes, azt hiszi, hogy övé az egész világ. De aki házasodni akar, az megelégszik az egész világ helyett egy kis faluval. Így let­tem én, a városi ember, — falusi pap idestova úgy ... ejnye, de múlnak az évek ... szóval 1920 után ... amikor az infláció is rémisztgette a szíveket. Nevetős szemű párom meg eljött velem. El­cserélte a villamosok csengetését a kakasku­korékolással. Eljött velem oda, ahol az időt az ökrösszekér ballagásával mérték, s ha az em­ber a filia felé indult és megkérdezte, hogy mennyi idő alatt érünk oda, így hangzott a kurta válasz: — Nem mondom meg ... Ami annyit tesz: nem tudom... A faluban még három nagy oskolát végzett férfiú töltötte lassú életét. A plébános, aki úgy tudott nevetni, mint egy gyermek, a kör­orvos, akinek kék szeme maga is gyógyszer volt, és a patikus, aki kiszáradt a fehér tége­lyek között. Az egész környék lelki és testi élete innen kapott irányítást. Legjobb dolga olt a patikusnak, mert mindenhonnan hozzá jöttek. A többieknek menni kellett, minek kö­vetkeztében legrosszabb dolga volt a körorvos­nak, mert őt éjszaka is kirángatták. Szépen teltek napjaink. Szépen és békes­ségben. Azt mondja egyszer a körorvos. — Balog Péter bácsi alighanem a végét járja. Holnap megyek hozzá, eljöhetnél velem, elkél ilyen szomorú helyen a lelki vígasztalás. Péter bácsi a szomszéd faluban nyögte fáj­dalmát, úgy 10 kilvméterre tőlünk. Másnap elszekereztünk ketten. Ropogtattuk fogunkkal a port, így nem sok szó esett közöttünk. Én meg takartam a titkomat, — féltem. Eddig még nem álltam haldokló ágya mellett. Erre iz esetre nem sokat mondanak a könyvek, itt 1 szív beszél, meg a hit. Folyton azon tépelődtem, hogy mit mondjak a Péter bácsi feleségének, meg három asszony­lányának ... Útközben nem találtam erre fe­leletet. Mondatokat formáltam magamban, de nem vetettek bennem megnyugtató visszhan­got. Mennyivel könnyebb esketni, új életre bo- :sátani, mint búcsúztatni az öreg élettől... A falu mély sóhajtással, magatehetetlen bán- kódással figyelt reánk. Szemek néztek utá­nunk az ablakok mögül, mintha a reménység angyalait keresnék körülöttünk. A belső szobába léptünk. A család tagjain kívül akadt néhány jelenlevő rokon is, de mindahány úgy figyelt, mintha nem is érde­kelné az, ami itt történik. Péter bácsi ősz feje alatt hatalmas csíkos párna. Ö maga meg csak nézett maga elé. Körorvosunk elvégezte a szokásos vizsgála­tot és jelentőségteljesen reám nézett. Szívem dobogott ettől a pillantástól. Jó lett volna el­süllyedni. Néma csöndben mosott kezet dok­torunk, azután, amikor kezét törülgette, szét- mosolygott szemüvege alól. — Van még remény — mondta határozot­tan, — Bizony, Péter bácsi van még remény, Hosszú betegség ez és közben sok minden jó történhetik, ha vigyázunk. Figyeltem az arcokat. Péter bácsi meg se rezdült. — Gondosan ápolni kell — szólt a bölcs ok­tatás tovább. — Pontosan adják be az orvossá- gokat, mindig legyen valaki mellette s a töb­bit majd meglátjuk. Az arcokon ugyanaz a kép. Mintha mind­egyik csodálkoznék. Hosszú betegség? Sok or­vosság? Folytonos ápolás? Ki ér rá erre? Amikor a körorvos kifelé indult, ólomnehéz lett a nyelvem. De megimádkoztunk az ágy mellett, elmondtuk az Űri imádságot is, az­után intettem a Péter bácsi feleségének, hogy jöjjön utánam. Kiértünk az ámbitusra, ott megfogtam a kezét a szelíd szeretettel kimond- tam az igazságot. — Nézze, Mari néni, a doktor úr nem akarta se az urát, se magukat búsítani. De én meg­mondom őszintén magának, egyedül magának, akivel Péter bácsi annyi éven át együtt küsz­ködött, hogy legalább egy valaki tudja ebben a nagy családban: bizony a Péter bácsinak nincs sok ideje hátra. Talán két-három hét, talán két-három hónap. De, amit most mond­tam, temesse el magában, ne tudja meg senki, közben azonban készülődjék a temetésre. Mári néni csak állt, állt és gondolkodott a nagy hír hallatára, mint aki kész titkot tar­tani, bármilyen nehéz is az, Azután kitépte kezét és jajveszékelve berohant a szobába. Én meg utána. Láttam, amint ráborult Péter bá­csira, ölelgette a dunnán keresztül s úgy kiál­tozott. — Jaj, drága, hites uram, nincs már segít­ség, hiába jött a doktor úr, hiába a sok orvos­ság, meg fogsz halni! Itt hagysz engem keserű özvegységben, nagy bánatomban, tenger sok dologban. Árvák lesznek a lányaid és nem lesz nagyapjuk az unokáknak. Jaj nekem, szegény árva fejemnek... Álltam az ajtóban és megnémulva néztem. A lányok szeméből kiperegtek a könnyek. Pé­ter bácsi meg csak nézte, nézte a levegőt, * Egy hét se telt el s ott ültem Péter bácsi ágya mellett. — Mondja csak, Péter bácsi, fájt-e nagyon, amikor megtudta, hogy nem sokáig tart a* élete? Az öreg kicsit gondolkodott. Kezét imádság­ra kulcsolta mellén, rövidet köhintett, mint, aki már voltaképen koporsóban fekszik. Nyög­ve felelt. — Fájt, fájt — mondta, hát honne fájt vol­na ... De amikor a Mári rámborult s olyan keservesen megslratott, megvigasztalt... Gon­doltam, de szépen fog sírni a koporsóm mel­lett. Most mán tudom, hogy jó ura vótam..; Jó van ez így... Minek élni, ha mán dolgozni se tudok ... Kitántorogtam az ajtón. Hej, édes Istenem, de hatalmas a Te világod és milyen csodála­tos. De semmi sem olyan kiismerhetetlen, mint az emberi szív, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom