Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-08-22 / 34. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

Evanston

Csikáigó elővárosa, a Michigam-tó mellett fekszik. 1851-ben alapították. Ugyanez évben létesült a város közepében fekvő Northwestern egyeteme, melynek épülete a város képét döntően meghatározza. Az egyetemet eredetileg methodisták alapították. A hatalmas épület — egy kis városrész a városban — a színtere augusztus 15-e és 31-e között az Egyházak Világtanácsa konferenciájának. Northwestern az egyik legnagyobb amerikai egyetem, hallgatóinak száma közel 18 ezer. Ezekből azonban csak 8400 a rendes hallgató. Az egyetemi városrészben helyezkedik el a Garrett bibliai intézet, az amerikai methodisták legnagyobb teológiai iskolája, mely teljes önkormányzattal rendlekezik. Vele szemben az út túlsó felén az amerikai anglikán egyház egyik legjelentősebb teológiai főiskolája áll, a Seaburn-Vestern szeminárium.

Részvevők

A világkonferencián az egyházak hivatalos képviselői vesznek részt. A plenáris üléseik nyilvánosak.

A delegátusok együttlétc és közös munkája érzékeltetni fogja, hogy a keresztyén egyház a népek között szétszórtan mind az öt világrészben ott él.

Nincs hozzákötve egy nyelvhez, egy néphez, egy társadalmi, gazdasági vagy politikai rendszerhez sem — ökumenikus. A Magyarországról jelenlévő öt kiküldött, de az Ázsiából, Afrikából, a Gsendes-óceán szigeteiről és Ausztráliából érkező delegátusok nemcsak jellé, hanem figyelmeztetéssé is válnak, már ' puszta jelenlétükkel is, etekintetben.

A római katolikus egyházat kivéve — mivelhogy Róma távoltartja magát az ökuménátől — valamennyi különféle hitvallást tartó egyház jelen van képviselői révén Evastonban. összesen 161 egyházi testület negyvenkilenc országból. A hivatalos kiküldöttek száma 500.

Rajtuk kívül a világkonferencia állandó részvevői: a tanácsadó szakértők és a hivatalos látogatók. A világsajtót kereken 2000 újságíró képviseli.

Azért kell imádkoznunk, hogy az Evanstonban jelenlevő emberek necsak éppen együtt legyenek. hanem együttesen tegyenek vallást minél világosabban, minél nagyobb egyetértésben arról, hogy mit jelent a ma élő egész emberiség számára a világkonferencia főtémája: Jézus Krisztus a világ reménysége.

A főtéma és a melléktémák

A két hétig tartó világkonferencia első hetében 15 bizottságban a konferencia főtémájával foglalkoznak annak a tanulmányi munkának az alapján, melyet az előző években az egyházak — közöttük világszerte nagy figyelmet támasztva éppen a mi magyarországi egyházaink is — folytattak. A keresztyén reménységről tartott előadások és csoportos megbeszélések eredményeit összefoglalva, a következő héten különböző kérdésterületekre vonatkoztatva hat szakosztályban tárgyalják azt tovább.

Ezek a melléktémák a következők: 1. »Egységünk a Krisztusban és egyházakra szakadozott- ságunk.« 2. »-Az egyházak misz- sziója a kívülálló világhoz.«' 3. “■A felelős társadalom világtávlatban.« 4. »Keresztyének a világközösségért folytatott küzdelemben.« 5. »Az egyház a faji és népi feszültségek között.« 6. »A keresztyén ember a hivatása körében.*

A világkonferencia Programm ja

A világkonferencia minden napja istentisztelettel kezdődik és zárul. Augusztus 19. kivételével minden nap van plenáris — teljes ülés, amelyen valamennyi részvevő jelen van. Ezeken a teljes üléseken hangzanak el a különböző jelentések és beszámolók, melyek élén Visser’t Honfinak főtitkári jelentése áll. A teljes üléseken váltakozva az Egyházak Világtanácsának elnökei elnökölnek. Ezek keretében hangzanak el a

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074.

Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1.

Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII.

10.000 példányban nyomatott

2-543799. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

EVANSTONI TÁJÉKOZTATÓ

főtémáról és a melléktémákról szóló bevezető előadások, melyeket azután részletesen a bizottságokban, illetve a szakosztályokban vitatnak meg. A főtéma bevezető előadásai mindjárt az első napon hangzottak el. Előadói: Newbigin püspök (India), Schlink professzor (Németország), Calhoun professzor (USA).

Augusztus 22-én, vasárnap közös és csoportos úrvacsoraosztás. Délután nincs hivatalos Programm. Augusztus 19-én, csütörtökön este a világkonferencia részvevői a csikágói szimfonikus zenekar hangversenyét hallgatják meg. A világkonferencia záróistentisztelete augusztus 31-én kedden 11 óra 30 perckor lesz.

A magyarországi evangéliumi egyházak bizonyságtétele a keresztyén reménységről

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa — melynek 46 református, 17 evangélikus, 3 baptista és 2 methodista tagja van — D. Bereczky Albert püspök elnöklésével bizonyságtételt fogadott el július 17-i ülésén az evanstoni nagygyűlés alkalmából, melyet az Egyházak Világtanácsához juttatott el. Az ökuménikus Sajtószolgálat augusztus 6-i száma bőségesen közölt szemelvényeket ebből a 16 oldalas okiratból. A bizonyságtételt több évi munkával 70 főből álló tanulmányi bizottság készítette elő. A bizonyságtétel két részből áll, az első rész a főtémával foglalkozik, a második rész pedig reménységünkből következő szolgálatainkkal.

A négy pontból álló első rész mindenekelőtt az ígéret és reménység összefüggéséről szól és így kezdődik:

»Jézus Krisztus egyháza napról napra olyan kérdések elé kerül, melyekre Urának és Fejének akarata szerint felelnie kell. Miközben ezekre a kérdésekre felel, bizonyságot tesz arról, hogy JÓZU3 Krisztus az egyház és a világ Ura. Hitünk szerint nemcsak az egyház életében és szolgálatában nyilatkozik meg Krisztus urasága, hanem kiterjed az egész világmindenségre ...

A világ válságos állapotán keresztül Isten számon kéri az egyháztól a neki adott reménységet.«

A keresztyén reménység egyetemességét kiemelve a következőket vallja: »Hisszük, hogy Isten azoknak is Atyja, akik még nem tudják a Lélek által kiáltani: Abbé,

Atyánk!

Hitünk szerint Isten királyságának ez a reménysége akkor él helyesen az egyházban, ha ez a

reménység nem kizárja, hanem magához öleli a másik embert, az emberiséget,

a hitetleneket is: nem elválaszt tőlük, hanem szolgálatra kötelez irántuk.« A második pontban

a Krisztusban kapott Ígéreteinkről

szólva azt hangsúlyozza a bizonyságtétel, hogy ezen ígéretek fényében Isten ígéreteire is úgy tekinthetünk, mint kegyelmes szándékának eszközeire. »Ezt ismerjük fel és éljük át a magyarországi evangéliumi egyházak mai életében is ... bizonyságot teszünk arról, hogy Isten új életet indított el ítéletével benniünk, közöttünk és rajtunk kívül.« A harmadik pont

„könyörgésünk és szolgálatunk a Krisztusban“

címen arról tesz bizonyságot, hogy mit jelent az Ür imádsága a keresztyén reménységgel való összefüggésben.

»Imádkozó gyülekezeteinkben megújította Isten Szentlelke az egyház legszentebb imádságát, melyre az Ür tanított bennünket. Külsőképpen ez abból is látszik, hogy a második világháború óta egyre több gyülekezetünk imádkozza minden istentiszteleten együttesen, fennhangon az Ür imádságát. Ezzel az imádsággal olyan magaslatokra vitt fel bennünket Isten, ahonnan a megszentelődés kéréséből ki tudunk tekinteni az egész meg nem engesztelődött emberiség minden nyomorúságára, a békéltetés szolgálatára, az emberiség békéjének a kérdésére, a mindennnapi kenyér kéréséből az emberiség éhező felének minden társadalmi kérdésére is.«

„Reménységeink és reménytelenségeinku

címen bátran vallja a Bizonyságtétel, hogy az egyház — ha igazán egyház — sehol a föld kerekségén nincs reménység nélkül. Majd így folytatja: »Olyan korszakban élünk, melyben a keresztyénséget a hit tisztaságáért folytatott harcában, az egyházak egységére való törekvésében erősen fenyegeti az a kísértés, hogy a nyilvánvaló feladatok elől elméleti vitákba meneküljön, így engedetlenné váljék. Az ilyen korszakban éberen kell vigyáznunk arra, hogy Isten egész kijelentett igéjére hallgassunk, ne egy-egy olyan könyvére, vagy éppen kiszakított részletére, mely engedetlenségünket igazolni látszik.«

A bizonyságtétel második része

„Reménységünkből következő szolgálataink“

címen a hat evanstoni melléktémát abból a szempontból vizsgálja, »Hogy milyen szolgálatokat paran- csol egyházának Krisztus, a md reménységünk, az ö vére által megváltott világ javára«.

1. Szolgálatunk az egyház egységéért.

Erről a kérdésről szólva az egyház bűneit vallja meg. »Bűnbánattal valljuk meg azt, hogy a szétsziaka- dozottságnak ez a romlása nem maradt az egyház »belügye«, hanem kihatott a világra is. Isten Igéjének ítélete alatt felismertük azt, hogy jelentős mértékben felelősek az egyházak azoknak a feszültségeknek a kialakulásáért, amelyek ma mér szinte az elviselhetetlenségig fokozódtak. Ugyanakkor hálásan örvendezünk a hitbeli egység, sőt már a hitbeli egység vágyára irányuló törekvés minden hitből fakadó, jószándékú jelének.«

»Reménységeink körébe tartozik

az is, hogy amint »átok« a világ

számára felekezeti gyűlölködésünk, úgy áldás lehetünk a világ számára a jóra való egységtörekvésünkkel.«

2. Szolgálatunk az egyházon kívül valók iránt.

Ebben a szakaszban a bizonyság- tétel sok keresztyén egyház bizonyságtételével együtt vallja,

»hogy olyan missziói fáradozás nélkül, mely éppen a kívülállóknak akarja hirdetni Isten országának üdvözítő evangéliumát — nincs igazi egyház.«

Majd az elvillágiasodás jelenségeit elemezve azt hangsúlyozza: »Csak ha az evangélium tartalmát jól értjük, lehet várni, hogy az evangéli- záció, a misszió tartalma az lesz, amit Jézus Krisztus a missziói parancsban valóban reánk bízott, amihez egyedül adott ígéretet. A rosz- szul vagy félig értett evangélium alapján történő akármilyen ügyeskedő, »szenzációt keltő« praktikus

evangéiizáoió is ígéreteiknélküli erőlködés, és nem egyéb, mint a rossz lelkiismeretű egyház hiábavaló kísérlete arra, hogy az elvilágiiasodás folyamatát a maga érdekében megállítsa vagy lassítsa.« Kiemelve a magyar evangéliumi kereszityénség mostani tapasztalataiból azt az igéből kapott felismerést, »hogy a gyülekezet és csak a gyülekezet a maga egészében tudja hordozni az egyház misszióját«, arról tesz bizonyságot, hogy »Isten emberek iránti jóakaratának vigasztaló evangéliumát kell hirdetnünk, abban a közös hitben, hogy Krisztus a világ reménysége«.

3. Szolgálatunk a társadalomért.

Számbavéve azokat a kísértéseket, amelyek az egyházat ebben a szolgálatban fenyegetik, azt hangsúlyozza a Bizonyságtétel, hogy e kísértések ellenére sem lehetnek az egyházak és a keresztyének közömbössé az emberi együttélés kérdései iránt. »Isten szeretete egyszülött Fiát, a világ üdvözítőjéül, az egy vérből teremtett embernemzetség megtartójául küldte el. Ez a szeretet az egyházakat és a keresztyéneket az emberi együttélés valóságos kérdéseiben sajátos állásfoglalásokra készteti és szobaiatokra állítja.«

»Különböző társadalmi, politikai, gazdasági rendszerek mérkőzésében az egyház akkor él ezzel a -szeretettel, ha ténykedése nem azokat a tendenciákat erősíti, melyek a mérkőzést pusztító összecsapás felé terelik, hanem azokat, melyek a mérkőzést az emberséges együttélés alkotó versenyévé teheti.

Az emberi együttélés területén az egyházak ilyen szolgálata lehet jeladás Krisztusról, mint a világ reménységéről.«

4. Szolgálatunk a nemzetközi

életben.

Az egyháznak ezzel a szolgálatával kapcsolatban mindenekelőtt a békéltetést tekinti feladatául a Bizonyságtétel. Az országok, vagy országcsoportok külön érdekei összhangba hozhatók valamennyi többi ország érdekeivel s az egyházaknak is_ feladatuk, hogy ezt az összhang- zást a maguk sajátos egyházi eszközeivel is elősegítsék. »Kísértésük az egyházaknak az is, hegy különböző regionális politikai, gazdasági és katonai egyezményeket (pl. Atlanti-paktum, Európai Védelmi Egyezmény, Szén- és Acéüközösség stb.) úgy tüntessenek fel, mint üdvözlésre érdemes állomásokat a vi- lágközösségért folyó küzdelemben.« »Hitünk szerint az egyházaiknak az a feladatuk, hogy e helyett inkább a feszültséget oldó, minden országra kiterjedő kollektív biztonsági szerződéseket ajánljanak.«

►»Szerettei emlékeztetjük újból a testvéregyházakat, hogy a béke újtestámentomi görög szava, a e i r é n é gyökere az e i r o ige, ami annyit jelent: újra beszélni egymással. Hisszük, hogy a békéltetés szolgálatában járó egyházak reménységben késztethetik a népeket és a kormányokat: újra és újra beszéljenek egymással, amíg csak eredményt tudnak elérni.«

5. Szolgálatunk a faji kérdésben.

Ezen a ponton is megszólaltatja a Bizonyságtétel a magyarországi evangéliumi egyházak bűnvallását, visszaemlékezve a Trianon utáni korszak sovinizmusára és antiszemitizmusára. De megszólal a hálaadás is azért, hogy Isten ezt a bűn- bánatot kegyelemben elfogadta, és »az eddigi ellenséges légkör helyett egyre több megértést és szeretetet támaszt egyházaink és az azokkal érintkező fajok, illetve népcsoportok között.«

»Áldjuk Istent, hogy az ökumenikus mozgalmakban részt vevő egyházakat már évtizedekkel ezUgyancsaSk tanítják, hogy az emberek saját erejök, érdemeik és tetteik által nem igazulhatnak meg Isten előtt, hanem ingyen, hit által, a Krisztusért igazulnak meg, ha hiszik, hogy kegyelembe fogadtatnak s bűneik ' megbocsáttatnak a Krisztusért, aki halála által a mi bűneinkért eleget tett. Ezt a hitet tudja be nekünk Isten igazság gyanánt. (Rm. 3. és 4. rész.)

Ágostai Hitvallás IV. cikk.

*

Nemcsak a nép, hanem a gyülekezetek tanítói között is lábra kapott az a véleA MEGIGAZULÁSRÓL

mény, hogy az ételek között való különbségtétel s egyéb hasonló emberi hagyományok hasznosak a kegyelem kiérdemvlésére és a bűnért való elégtételre. A világnak ilyen gondolkodása kitűnik abból, hogy napról napra új szertartásokat, új rendeket, új böjtöket hoznak be s a tudósok a templomokban ezeket, mint a kegyelem ki- érdemlésére szükséges istentiszteletet ajánlgatták, erősen rémítgetve a lelkiismeretet, ha akármelyiket elmulasztaná. A hagyományok ilyetén felfogása számos bajnak lett kútforrása ttz egyházban.

Ezen a réven először is elhomályosult a kegyelemről s a hit által való meg- igazulásról szóló tanítás, ami az evangéliumnak leglényegesebb része, amelyet legirSkább fel kellene tüntetni s kiemelni az egyházban, hogy a Krisztus érdemét jól megismerjék s az a hit, hogy bűnei megbocsáttatnak a Krisztusért, magasan föléje emelkedjék a cselekedeteknek. Ennélfogva Pál is ezt a tételt hangsúlyozza legerősebben, a törvényt s az emberi hagyományokat viszont félretolja, hogy kimutassa, hogy a keresztyén igazság más valami, mint az efféle cselekedetek; az abban való hit az tudniillik, hogy a bűnök ingyen bocsáttatnak meg a Krisztusért. Pálnak ezt a tanítását azonban csaknem teljesen háttérbe szorították a hagyományok, amelyék azt a nézetet terjesztették, hogy az ételek között való különbségtétel és más hasonló értékű istentiszteletek által kell kiérdemelni a kegyelmet és a megiga- zulást. A búnbánatról szóló tan egyáltalán hallgat a hitről, csupán ezetket az elégtételt szerző cselekedeteket ajánlja; azt hitték, ebből áll az egész bűnbánat.

Ágostai Hitvallás XXVI. cikkéből.

előtt eljuttatta a faji kérdés helyes látására, mely szerint a faj vagy testszín alapján történő mindenféle bántó megkülönböztetés, de ugyanígy minden önző kizsákmányolás és az embernek ember által történő elnyomása is megtagadása Jézus tanításának.«

6. Szolgálatunk a világi elemért.

»Isten országa emberi oldalról nézve a laikusok és nem a papol: egyháza« — mondja a Bizonyságtétel. x

»Közelebbről ez azt jelenti, hogy nem a laikusokat kell bevonni a papi problémákba, hanem a papokat keli bevonni a laikusok problémáiba.«

Hálásan emlékezik meg arról, hegy az elmúlt esztendőkben népünk jelentős tömegei újra odafordultak az egyházhoz. Bűnbánattal vallja meg, hogy minket is megkísértett az »egyházmentés« teljesen felesleges idegeskedése. »Csaknem elfeledkeztünk arról, hogy az egyháznak kell embereket mentenie, nem pedig az embereiknek kell az egyházat mentendők.« »Teológiai szemlélődéseink során egyre világosabban megértettük, hogy mi az egyház tennivalója a „világi elemért”. Semmiképpen nem az, hogy az elvilágiasodás által az egyházat ért számbeli veszteséget lázas egy- házmentő-akciókkal próbáljuk ellensúlyozni, sokkal inkább az, hogy megkeressük az elvilágiasodási folyamat legmélyebb egyházi gyökereit, ezek felett őszinte bűnbánatot tartsunk, s bűnbánatunk őszinteségét pecsételjük meg azzal, hogy ezután máskép, jobban akarjuk végezni a szolgálatainkat, mint eddig.« »... felismeréseink szerint az elvilá- giaeodás legmélyebb egyházi . gyökere, az emberszeretet nélküli Istenszeretet, vagyis az embertelen istenesség. Ebből adódik az igazi tennivalónk, meg kell tanulnunk az Istenszeretetet és emberszereteitet, egy lélekzettel kimondanunk és együtt gyakorolni.«

»Jézus Krisztus közöttünk létének az örömében és dicsőséges eljövetelének a reménységében élünk. Ezért felövezzük a derekunkat és hitből való engedelmességben igyekszünk betölteni földi sáfárságunk minden szolgálatát.«

A Hungarian Church Press

a magyarországi protestáns egyházak külföldet tájékoztató kőnyomatosa — nemrég megjelent augusztusi számában első helyen közli, hogy az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt Péter János püspöktől, a Református Világszövetség princetoni konferenciájával kapcsolatban. Közli a kőnyomatos a Konventi Tanács ezzel kapcsolatos határozatát is. Ezután beszámoló olvasható a magyarországi egyházak Ökuménikus Tanácsa üléséről, majd Victor János református teológiai professzor gyászhírét közli a HOhP.

C. F. Harman anglikán kanonok magyarországi útjáról következik ezután cikk, majd az Evangélikus Teológiai, Akadémia évzáróünnepélyéről olvasható beszámoló. A HChP augusztusi száma a budavári, deáktéri és porrogszentkirályi lelkészszentelésekről szóló hírrel zárul.

istentiszteleti rend

1954. augusztus hó 22-én, vasárnap.

Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt

11 Gémes István, délután 7 Gémes István. —

Fasor délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői-út 24. délután 7. — Rákóczi-út 57/b délután 6 (szlovák)

Szilády Jenő dr., délután 7. — Karácsony S,- u. 57/b. délután 7. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11, délután 6. — Kőbánya délelőtt fél 11 Sárkány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt negyed

12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10. — Rákosfalva délután 5. — Fóti-út 22. délelőtt 11 Rimár

Jenő, délután 7 Rimár Jenő. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. — Üjpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 7 Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. —

Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.). délelőtt 10. délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestimre délután 5. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5.

Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, délelőtt 11 Pethő István, délután 7 Dóka Zoltán. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Pethő István. *— Öbuda délelőtt 10 Mezősi György, délután 7 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Ferenczy Zoltán, délelőtt 11 Fe- renczy Zoltán, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Ruttkay Elemér. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8 Bottá István, délelőtt 11 Bottá István, délután 5 Szabó Zoltán. — Német- völgyi-űt 138. délelőtt 9 Muncz Frigyes. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 (úrv.) Muncz Frigyes. — Csepel délelőtt li, délután 7. — Budafok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Róbert. — Albertfalva délelőtt fél 11 Bodrog Miklós. — Kelen- völgy délelőtt 9 Bodrog Miklós. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7.