Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-08-29 / 35. szám
m-.í RSZÄG0S E V A N G É L 1 KU 5 H m —1 LA P ÁRA : 1,40 FORINT A NEMZETI EGYSEG Az EVT evcmstoni világzsinata ÍVjÉGY SZÁZÉVES EGYHÁZTÖR- 1 TÉNELMÜNK SORÁN mi, magyar evangélikusok sohasem hiányoztunk a nemzeti egység kialakításáért folytatott küzdelmekből. Mennyi hazafi harca és vér? fűződött ahhoz, hogy a nemzeti függetlenség és szabadság oldalára álljon minden becsületes ember ebben az országban. Történelmünk büszkén emlegeti azoknak az evangélikus lelkészeknek a neveit, akik ebben segítségére voltak Bocskainak, Rákóczinak, vagy az 1848-as szabadság- harcnak. Ami akkor csak rövid ideig jöhetett létre s ami a hazafiak vágyaiban, költőink lantján élt tovább, az most a mi nemzedékünk életében teljesedik be. j] NEMZETI EGYSÉG TÖRTÉNELMI FELTÉTELEI A MI NEMZEDÉKÜNKBEN JÖTTEK LÉTRE. Ma munkásnak, parasztnak, értelmiséginek és minden dolgozó embernek egyaránt szívügye ennek az országnak a fejlődése, gazdagodása, előbbre jutása. Ma nem képzelhető el semmiféle erkölcsi álláspont más oldalon, mint csakis ezeknek a jó és nemes céloknak az oldalán. A magyar történelem folyamán csak a mi nemzedékünk jutott el oda, hogy már ledőltek a magánérdeknek embert az emberrel szembeállító tendenciái, és most már minden jó- szándékú és becsületes ember közös célért, közös jövőért, közös sikerért dolgozhat: hazánk felvirágoztatásáért. J^BBŐL AZ EGYSÉGBŐL CSAK AZOK MARADNAK KI, akik önmagukat zárják ki, akik valóban a régi Magyarország maradékai, akiket nem tudott magával ragadni ennek a nemzetnek az életreje, hatalmas alkotása sem. önmaga erkölcsi mivoltával kerülne szembe minden egyház, amely ezeknek a rétegeknek nyújtana táptalajt és melegágyat. JJAZÁNK MORÁLIS EGYSÉGÉNEK EGYIK TÉNYEZŐJE AZ EGYHÁZAK HAZAFIAS ÖSSZETARTOZÁSA A MAGYAR NÉPPEL . Mi, evangélikusok Isten igéjével valljuk, hogy a keresztyén ember munkában, hivatásban, állam- polgári kötelezettségek teljesítésében és a felebaráti szeretet minden konkrét szolgálatában lelkiismeretesen helytáll, mert az embereknek való szolgálaton keresztül az élő Istennek szolgál. Mi, evangélikusok, Luther Mártontól tanuljuk a »Va- teramt«-ot, az atyai gondoskodás tisztét gyakorló világi felsőbbség megbecsülését és tiszteletét. Mi, evangélikusok magyar protestáns hagyományainkból kapjuk atyáink hazaszeretetének és evangéliumi lel- kületének tettekre sarkaló példáit. Mi hitünk és keresztyén lelkiismeretünk alapján egyek vagyunk népünkkel és annak építő célkitűzéseivel. fi] INDEN LELKÉSZ ÉS MINDEN 1 EGYHÁZTAG ÉPÍTŐKÖVE A NEMZETI EGYSÉGNEK, mert minden hazafira számít, és minden becsületes embert hív és vár az ország, hogy kivegye részét a nemzetépítő munkából. A Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága felhívta az ország valamennyi polgárát, hogy alkotó módon vegyen részt á taná- csdkról szóló törvénytervezet megvitatásában. A törvénytervezet mindnyájunk előtt világossá teszi, hogy egész népünknek a közös ügyek intézésében való részvételéről van szó. A Hazafias Népfront minden becsületes magyar embert be akar vonni népünk egyre szélesedő és erősödő közösségébe. fi] I IS OTT LEHETÜNK AZ OR- SZÁGÉPÍTÉS TANÁCSKOZÁSAIBAN, mint olyan emberek, akik szívükön viselik a haza sorsát. A tanácsokról szóló törvénytervezet bevezető része kimondja, hogy a tanácsok megalakulásával már 1950-ben lehetővé vált, hogy dolgozó népünk tevékeny és döntő szóval vegyen részt az államhatalom gyakorlásában. Most pedig arról van szó, hogy az eddigi tapasztalatok alapján továbbfejlesztjük a tanácsok szervezetét olyan új törvény alkotásával, amely biztosítja az alkotmányban lefektetett demokratikus elvek következetes megvalósulását. Sokat fejez ki az a gesztus, hogy a Hazafias Népfront az egész ország színe elé viszi a törvényjavaslatot, mindenkit felhív annak alkotó módon való megtárgyalására s felkéri a lapok szerkesztőségeit, hogy a lakosság észrevételeinek és javaslatainak biztosítsanak széles nyilvánosságot. Gondoljuk csak meg, hogy mikor volt még ilyen Magyarországon, hogy minden jószándékú emberrel együtt fogalmazzunk és alkossunk törvényt, hogy milliók szavával, észrevételével, javaslatával fejezzük ki mindnyájunk közös akaratát?! Most pedig erről van szó. A törvénytervezet kifejezi azt a szándékot, hogy a jövőben az eddiginél fokozottabb mértékben kell a lakosságra támaszkodni, s a lakosság legátfogóbb szervére a Hazafias Népfrontra, amely magába tömörít minden hazaszerető állampolgárt. Az első paragrafus második bekezdése ezt mondja: »A tanácsok államhatalmi szervek és egyben a dolgozók legszélesebb tömeg szervezetei, amelyek a Hazafias Népfrontra támaszkodva, a dolgozók tömeg szervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre.« Itt valóban arról van szó, amit alkotmányunk ünnepélyes szavai így fejeznek ki: »A Magyar Nép- köztársaságban, minden hatalom a dolgozó népé.« j] KIK EBBEN AZ ORSZÁGBAN ÉLÜNK, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban, hogy itt mi történik, merre és miként haladunk. Legtermészetesebb emberi feladatunk hazánk célkitűzéseinek alkotó módon való támogatása, hiszen abban a magunk, családunk, népünk előbb- rehaladásáról van szó. Keresztyén mivoltunk pedig megtölti szívünket az emberszeretet és békeszeretet melegségével és erőt ad feladataink hűséges teljesítéséhez. A TETTEKBEN MEGNYILVÁNULÓ HAZASZERETET LÁNGJÁT SZÍTSA MAGASRA az a kitáruló hatalmas távlat, ami a nemzeti egység törvényében, az új tanácstörvény tervezetben előttünk kitárul és töltsön el azzal az elhatározással, hogy mindent megteszünk hazánk növekvő jólétéért és boldogságáért! OTTLYK ERNŐ A megnyitó istentisztelet Augusztus 15-én, vasárnap reggel az evanstoni Első Methodista Egyház templomában istentisztelet nyitotta meg az Egyházak Világtanácsa második világzsinatát. A Michigan-tó partján fekvő székesegyházban az EVT 161 tagegyházának 1500 képviselője gyűlt össze. Mély benyomást keltő volt az istentisztelet kezdetén a 600 hivatalos delegátus színpompás bevonulása, amely az EVT-hez tartozó egyházak hitbeli közösségét és kéz- zelfoghatóságát tette szemmelláthatóvá. Kezdő énekként mindenféle nyelven az »Erős vár a mi Istenünk«-et énekelték. D. Marc Bocgner lelkész francia nyelven felolvasta Ezsaiás 53-at, Athenagoras érsek pedig görögül a Filippi levél második fejezetét. Eivind Berggrav nyugalmazott norvég püspök az Apostoli Hitvallást mondotta el német nyelven. A Canterbury-! érsek és C. K. Jacob délindiai püspök imádkozott, majd dr. Harold Bosley, a vendéglátó templom lelkésze mondott imát. Az orgona- és kórus-zenével ünnepélyesen körülvett ökuménikus istentisztelet középpontjában az EVT elnökségének egyik tagja: G. Bromley Oxnam püspök prédikációja állott. Beszédét az 1948-ban Amsterdamban tartott világzsinat egyik szavára alapozta: »Szilárd elhatározásunk, hogy együtt maradjunk.« (ökuménikus Sajtószolgálat.) Előkészítő tanácskozások Dr. Visser’t Hooft, az EVT főtitkára és dr. O. Frederick Nolde, az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó bizottságának igazgatója beszámoltak munkájukról az EVT végrehajtó bizottságának. Dr. Visser’t Hooft kiemelte, hogy örömmel kell megállapítani: mégis lehetségessé vált ennek a jelentős egyházi gyűlésnek az Egyesült Államokban való tartása. Kiemelte, hogy az ázsiai egyházak részvétele az ökuménikus gyűlésen igen nagy számú. Indiából 53 részvevőt vártak. Az ortodox egyházak képviselőinek száma is magas. Dr. Nolde örömét fejezte ki, hogy Magyarországról és Csehszlovákiából jelen vannak a következők: Dr. Hajek Viktor és dr. J. L. Hromádka a cseh evangélikus testvéregyház részéről, Varga Imre püspök a szlovákiai református egyház részéről, Dezséry László és Vető Lajos püspök a magyarországi evangélikus egyházból, Bereczky Albert és Péter János püspök és dr. Pap László a magyarországi református egyházból. Ján Chabada püspököt és dr. Ján Michalkót ugyancsak várták. Ülést tartott a központi bizottság is, valamint az egyes témákkal foglalkozó előkészítő bizottságok. A Nemzetközi Kapcsolatok Szekciója az egyházak Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó bizottságával együtt átfogó fejtegetések során foglalkozott egy a teljes ülés szekciója elé tartozó megbeszélési anyag megfogalmazásával. Foglalkoztak a hidrogénbomba kérdésével is s többen állást foglaltak teljes eltiltása mellett. Péter János püspök előadása Az evanstoni nagygyűléssel kapcsolatban a kül- döttek és az egyes tagegyházak, megfigylők körében, népes gyűléseken két előadás hangzott el. Kagawa, az ismert egyházi vezető a japán keresztyének életéről számolt be, Péter János püspök pedig a magyar református egyház szolgálatairól. Evanstoni táviratunk szerint Péter János 1500 részvevő és 400 újságíró jelenlétében, feszült érdeklődés közepette tartotta meg előadását, amelyről a televízió is közvetítést adott. Az előadásnak hatalmas visszhangja támadt az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének részvevői között és a világsajtó — a legnagyobb angolszász napilapokat is beleértve — hasábos tudósításokat közöl róla. Péter János püspök előadásával kapcsolatban a Reuter angol hírszolgálati iroda tudósítást közöl, kiemelve az előadásnak azt a megállapítását, hogy az egyház élete nincs egy bizonyos társadalmi rendszerhez kötve és a magyar egyházaknak módjuk van szabadságban bizonyságot tenni hazájukban a rájuk bízott üzenetről. Evangélikusok Evanstonban A The Lutheran című Philadelphiában megjelenő folyóirat »Lutheránusok Evanstonban« címen közölt cikkében megállapítja, hogy több mint 200 evangélikus delegátus vesz részt az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén. 18 országból 36 evangélikus egyházat és azoknak 46 millió tagját képviselik ezek a delegátusok. A lutheránusok az EVT-hez tartozó 168 milliónyi keresztyén 28 százalékát teszik ki. A lap felsorolja a keleti országokból érkező delegátusokat, közöttük Vető Lajos és Dezséry László püspököt és közli püspökeink fényképét is. Készülj az ige hallgatására! — FU 3, 7—14 — MÜLTAT S JÖVÖT fog egybe Pál apostol ebben az igében és a kettő határán ott mozog velük együtt ő maga. Mert ez a határ sosem állandó: visszük magunkkal, amint a jövőből jelen s aztán lassan múlt lesz. Nem mindig cselekedett így az apostol. Valaha a múltat is jelenné tette s megfeledkezett teljesen a jövendőről. Akkor még csak a Mózes vallását ismerte és élte. Akarattal és erővel élte a Mózes által közvetített isteni törvényt úgy, ahogyan az érvényes volt és használatos az isteni üdvtörténetnek abban a szakaszában, amelyik Pál apostol idején mór múlt idő volt: Krisztus előtt. A legtávolabb, ahová így eljuthatott, a saját igazsága volt a törvényből: édeskevés mindössze. Ezt az igazságot mindig toldani-foldani kellett, mert foghíjas maradt még így is. Azt sem igen tudhatta, hogy merre viszi őt ez az igazság. Amikor most a tekintetébe fogja a múltat, már nagyon reálisan nézi. Megállapítja, hogy sok érdeme volt (lásd az előző verseket!), de becsületesen beismeri, hogy sok kár is származott ebből az »igazságból«: üldözött, erőszakoskodott s így sem magának, sem népének, sem másnak nem hozott hasznot — és Isten dicsőségét sem szolgálta. MOST MAR VILÁGOSÁN LATJA, (hogy ez az út helytelen volt. Az eddig értékeltre bátran rá meri mondani, hogy végeredményben csak kár és szemét. Az új látást az új jelen adja meg hozzá: a Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó nagysága mondatja ezeket a szavakat vele. JÉZUS KRISZTUS ISMERETE voltaképpen az ő cselekedeteinek és szeretetének az ismerete. Nagy élmény volt megismerni Pál apostolnak, hogy az Isten szeretet. Hol volt ettől a megismeréstől az ő eddigi »kegyes« élete! Ez a szeretet megtisztította és megerősítette s az úti végén felmutatta neki azt az örök feltámadást, aminek előképét és valóságát most a Krisztusban való hit által naponként újra átélte. A HALOTTAK KÖZÜL VALÖ FELTÁMADÁS Isten ítélete a bűnös múlt felett s egyben az igaz jövendő megkezdése. Ezt az isteni kegyelmet meg lehet ismerni naponként a földön, anélkül, hogy eljutnánk annak teljességére. Ez a megismerés van benne a bűnbocsánatban, a hitben, a bűnnel vívott küzdelemben, az igazságban, a szentségben. A keresztyén élet lüktetését ismerte meg az apostol akkor, amikor elfordult múltjától és együtt indult a jelennel az örök jövő felé. • A KERESZTYÉNSÉG ÚTJA mindig olyan, mint amilyenről itt Pál apostol vallást tesz. Csak addig vagyunk keresztyének, amíg ezt- az utat járjuk és csak így juthatunk el a »halottak közül való feltámadásra« — naponként és az örökkévalóságban. A keresztyénség itt a földön minden pillanatban új önvizsgálattal kell szemügyre vegye életét, hogy megtalálja, felismerje és legyőzze a mindig újra kísértő bűnt. A mi egyházunk, Isten iránt való hálával mondhatjuk, eljutott saját bűneinek felismerésére és ma Isten azon az úton vezet bennünket, hogy ne saját igazságunk legyen — amiből senkinek sincs haszna, sem Istennek dicsősége —, hanem Isten igazságát higgyük és éljük. A TÖKÉLETESSÉG azonban a keresztyének számára mindig elérendő cél marad és sohasem lehet jelenné, míg csak a földön élünk. Pál apostol felismerte a nagy változást életében, jól látta Isten Szent- leikének naponkénti megújítását is, de azt is jól látta, hogy ezen az úton egyre tovább kell haladnia. »Futok« — így mondja, mert tudja, hogy még sok tennivalója van. Prédikálnia kell az evangéliumot, hogy a lecsüg- gesztett kezek felegyenesedjenek, a megtört szívek meggyógyuljanak, a rettegő lelkiismeretek a bűnbocsánat hitét elérjék, hagy a tolvaj többé ne lopjon, a gyilkolás helyét békesség foglalja el, az emberek együtt örvendezzenek, röviden: hogy a halálból való feltámadás az egész emberiség életében teljesedésbe menjen és Isten dicsősége öregbedjék közöttünk és általunk. Ez a feladat űzte és hajtotta, mert a jelenből a jövő mindig előre ránt. ISTEN IGÉJE BENNÜNKET IS erre az útra hívogat. Nekünk is — egész egyházunknak és benne mind- annyiunknak — ad feladatokat, amelyeket az ö igazságával kell a hitben megélnünk. Az egymás sze- retete, a jól végzett munka, a békesség éppúgy beletartoznak ezekbe a feladatokba, mint a szívünk megtisztítása a bűntől, hitünk erősítése, hitbeli ismereteink növelése, a gyülekezeti munka és sok minden más, amit Isten ad élénkbe s amit nyitott szemmel észre is vehetünk. MINDIG KEGYELEMRE SZORULUNK — erre tanít bennünket Pál apostol igéje, de úgy is mondhatjuk: mindig kegyelemből élünk. Ez a kegyelem pedig Isten munkája, közeledése felénk, az evangélium, amely bűnösségünket megítéli, terhét leveszi rólunk és új élettel ajándékoz meg. Ez a keresztyén élet és csak ez. Ha nem nézzük így a múltunkat és nem vagyunk így a jövő felé futó és a jövőért élő emberek, akkor csak »saját igazságunk« van. Isten azt akarja, hogy mindig nyi- tottszívűek legyünk feléje, ö mindig taníthasson bennünket és előbbre vigyen, míg elvezet a halottak közül való feltámadásra, azaz az örök életre. Ezt azonban csak az Ö kegyelméből kaphatjuk meg, szüntelenül beléfogózva, igéjére figyelve s Neki engedelmeskedve. AZ IGE HALLGATÄSÄRA KÉSZÜLVE alaposan vegyük szemre egész múlt életünket s őszintén ismerjük fel benne bűnösségünket. Azután keressük meg a feladatokat, amelyeket Isten készít nekünk a gyümölcstermő keresztyén életre. Zay László „Az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban66 (Rm. 6, 23.)
