Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-24 / 4. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET EVANGÉLIKUS NAPTAR 1954 KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Otto Nuschke, a Keresztyén De­mokrata Unió kelet-németországi elnöke, Nvikoláj metropolita felhí­vásával és Niemöller Mártonnak a megnyilatkozásával kapcsolatban a következőket mondotta egy interjú keretében: — Nagy érdeklődéssel értesültem Nyikoláj metrcypolitának a bécsi Béke Világtanács ülésén elhangzott felhívásáról, amelyben a világ vala­mennyi hívőit felhívta, hogy a béke szent ügyében egyesüljenek és ezzel példát mutassanak minden jóakara­ta ember számára. Ehhez a felhívás­hoz hasonlóan jelentős volt szá­momra az a visszhang is, amelyre ez a felhívás egy olyan jelentős német egyházi vezetőnél, mint Niemöller Mártonnál talált. — Olyan párt vezetője vagyok, amely a keresztyén örökség iránt magát elkötelezettnek tudja és amelynek tagjai között ezerszámra vannak a keresztyén emberek, ezért különösképpen örvendek annak, hogy két olyan jelentős egyházi em­ber, mint az ortodox metropolita és az evangélikus egyházi elnök ilyen nagy nyomatékkai tették meg a ma­gukét a világbéke mozgalom ügye tekintetében és hogy azon igyekez­tek, hogy a hívők lelkiismeretét megerősítsék, nehogy a béke döntő jelentőségű ügyében meglanyhulja­nak, SVÉDORSZÁG GYÜLEKEZETI HÍREK 1954. január 24. Vízkereszt után 3. vasárnap. A vasárnap üzenete: Isten szeretetének szolgálatában. Igék: l.Jn 3,10—14. — Lk 9,51—56. — Liturgikus szín: zöld, I FŐT. Február 2—5: Férfiak, fiúk, pres­biterek konferenciája. (E konferen­ciára szeretettel várjuk a gyülekeze­tek presbitereit, a volt népfőiskolá­sokat, továbbá a belmissziói tanfo­lyamot végzett férfiakat.) Február 23—26: Foton végzett kán­torképzősök továbbképző konferen­ciája. Március 1—6: Asszony- és leány­konferencia. HALÄLOZÄS. Dex Ferenc, a volt Deák-téri elemi iskola ny. igazgatója a kelenföldi egy­házközség presbitere, 73 éves korá­ban, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése jan. 12-én volt a Farkas­réti temetőben. Ravatala mellett Muncz Frigyes gyűl. lelkész hirdette az igét a II. Kor. 5:1, alapján. A sír­nál dr. Rezessy Zoltán másodlelkész imádkozott. Családja tagjain kívül volt munkatársai, tanítványai, bará­tai és a kelenföldi hívek közül sokan kísérték el utolsó útjára. Feltáma­dunk! Nagy Imre, az evangélikus egyház volt aszódi gimnáziumának ny. igaz­gatója áldásos életének 65 évében ja­nuár 6-án elhunyt. POSTALÁDA Szerkesztőnk kapta a következő kedves leveleket: »Főtisztelendő Püspök Úr! Egyszerű falusi híveink is felfi* gyeitek arra a küzdelemre, amelyet a mi egyházunk is folytat, élén püspök keinkkel a világ békéjéért. Bizony* sága ennek az ide mellékelt levél, amelynek elküldésére egy kedves, buzgó, imádkozó, öreg parasztasz« szony hívünk kért meg. Örömmel to* vábbítom, lássa meg benne Püspök Urunk, hogy milyen széles körben sorakoznak fel híveink vezéreink mellé a békeharcban és kísérik imád* ságukkál fáradozásukat. Adja a ke* gyelem Istene, hogy győzzön is mind­nyájunk vágya: a béket Erős vár a mi Istenünk! hágler Béla lelkész.d »öreg férjem már 75 éves, de olyan boldog, amikor olvassa az Evangélikus Életből, hogy az egyház világszerte milyen nagyon küzd a bé­kéért, és mondja, bár az egész világ népei értenék meg, akkor nem kel­lene félteni fiainkat és unokáinkat a háborútól. Tisztelettel: Kovács Andrásné Porrogszentkirály.Q A kenyai protestáns egyházak levele a brit haderők által elkövetett visszaélések ellen Á kalendárium nálunk nemzeti műfaj. Nevezetes szerepet játszott mindig, mert ébren tartotta a nemzet legfontosabb értékeit: az édes anya­nyelv szépségeit, a vallási és a nem­zeti szabadság érzületét s igaz em­berségre nevelte minden olvasóját. A kuruc szabadságharc idején megje­lent «-Lőcsei kalendárium« hozzátar­tozott Rákóczi felkelésének diadal­mas szelleméhez. A reform-korszak­ban a naptár ébresztette a népet. Az 1848—49-es szabadságharc utáni ne­héz években a magyar kalendáriu­mok voltak a nemzet millióinak igazi olvasmányai. * Nagy íróink egész sora írt és szerkesztett naptárakat, Jókai legszebb elbeszélései kalendáriu­mokban jelentek meg a nép száz­ezreinek. Olyan műfaj a naptár, amely mindig friss és jó. Ma is. Evangélikus naptárunk is ilyen értelemben akarja szolgálni a hazai és egyházi élet célkitűzéseit. Nagy örömmel lapozgatjuk az új nap­tárt, mely eleven, érdekes, színes és tanulságos olvasmányokkal van tele. Valóban olyan népkönyv, mint nagy históriai értékű kalendáriumaink voltak. Sokkal jobb a tavalyi naptár­nál, színvonalban jobb. Nem csupán szórakoztatni akar, hanem tánít és nevei is, áhítattal és igazsággal közli mondanivalóját. Szerkesztője: D. De- zséry László püspökünk érti az ötle­tes, érdekfeszítő szerkesztés módját. A magyar evangélikus gyülekeze­tek belső életéről 1953-ban dr. Vető Lajos püspök írt a naptárba sum­mázó cikket, Dczséry László pedig népünk s az új kormányprogramm viszonyát fejtegeti. Rendkívül érde­kes Szalatnai Rezsőnek a Rákóczi- szabadságharcról írt tanulmánya, kü­lönösen az a része, amely rávilágít a protestánsok részvételére benne, va­lamint a magyar-szlovák közös harc­ra. Pálfy Miklós dr. a félreértett bib­liai szakaszokról mond nem egy te­kintetben új és mindenkit érdeklő magyarázatot. Benczúr László össze­foglalja az elmúlt év egyházi króni­káját, amelyben ott olvashatók a tör­téneti jelentőségű események leírásai. Eg>' másik cikk az 1954. évi egyház­történeti évfordulókról szól (különö­sen jó a Bocskay szabadságharcáról és a Biblia-terjesztésről írott rész). Karner Károly professzor szaksze­rűen tárja elénk a Krisztus születé­sét és életét körülvevő római császá- I rok korát és működését, összehason- | lítva azt a Krisztus feltörő igéjének erejével. A magyar protestantizmus ökumenikus szolgálatáról Szeberényi Tamás írt beszámolót. Szeretetintéz- ményeinkről Várady Lajos cikke ér­tesít mindenkit. A Béke Világtanács budapesti ülésezéséről Ottlyk Ernő mondja el mindazt, ami a legfonto­sabb. Gyimesy Károly cikke Bach és Luther közt von párhuzamot, az egy­ház nagy papja és nagy kántora kö­zött. Gondot fordított a naptár ezidén arra is, hogy irodalmi ízléssel, szép költeményekkel szórakoztasson és tanítson. Az esztendő négy szakaszá­ról, találó ötletként, párhuzamosan egymás mellett közli Csokonai Vitéz Mihálynak híres versciklusát a ta­vaszról, nyárról, őszről és télről s Turmezey Erzsébetnek a borús cik­lushoz írt derűs-hálás keresztyén szemléletű ellen-versét. Sokan öröm­mel fogják üdvözölni, hogy a naptár mutatóba közli nagy költőink közül Vörösmarty, Bacsányi, Balassi, Ady egy-egy költeményét. Forró érzéssel fogja itt olvasni mindenki az idei Jókai-évforduló alkalmából Mikszáth Kálmánnak 1904-ben, Jókai halála­kor írt remek nekrológját. Kár, hogy a versekhez hasonlóan nincs a naptárban klasszikus prózai szö­veg is. Jótollú lelkész-íróink — Bácsi Sándor, Koren Emil, Németh István, Zay László — írásművei, a kis elbeszélések, nem mindenben pótol­ják a kalendárium-olvasó vágyva vá­gyott műfaját, klasszikusaink novel­láit. Bácsi Sándornak «A kísértet« című elbeszélése a közöltek közt rea­lizmusával, a magyar életből vett mondanivalójával a legjobb. Két szép ima, az egyik Szenei Molnár Alberté, püspökeink körlevele, Luther-idéze- tek s egyéb naptárba illő apróbb szö­vegek egészítik ki 1954. évi naptárun­kat. Hibának tartjuk, hogy a közel százoldalas könyv végén nincs tarta­lom-mutató! Nyugodtan mondhat­juk, hogy idei naptárunk jobb és színvonalasabb a tavalyinál, s na­gyobb is, holott ára ugyanaz. De hasson a jó eredmény serkentőleg a szerkesztőre, hogy jövőre még jobbat csináljon s ha lehet: képeket is hoz­zon a mi kedves naptárunk. Mert életünk és munkánk keresztmetsze­téhez ez is kell* B. D. A bajor evangélikus sajtószolgálat jelentése szerint még a múlt év őszén a svéd egyház többszáz tagja tiltakozó felvonulást tartott Stock­holmban és Erlander miniszterelnök­höz beadványt intézett azért, hogy tiltakozzanak 200 vidéki gyülekezet tervbe vett feloszlatása ellen. A kor­mányzat azzal indokolta a gyüle­kezetek feloszlatásának szükségét, hogy a lelkészjelöltck száma állan­dóan csökken és számtalan gyüleke­zet lelkipásztor! gondozásához hiány­zik h megfelelő erő. Gusztáv Adolf királyi palotájában ugyancsak kül­döttség jelentette be magát az intéz­kedés elleni felszólalás ügyében. Nairobiban, Kenya fővárosában most hozták nyilvánosságra azt a nyílt levelet, amelyet Kenya protes­táns egyházainak vezetői írtak a brit haderők által a bennszülött lakos­sággal szemben elkövetett visszaélé­sek ellen. Ebben a levélben a protestáns egy­házak vezetői ezt írják: »Kötelességünknek tartjuk kifeje­zésre juttatni a borzadálynak azokat az érzéseit, amelyek a polgári tör­vényszék és a katonai törvényszék előtt tett tanúvallomások beszámo­lóinak olvasásakor töltöttek el ben­nünket. Tudjuk, hogy nagyon sokan osztják ezeket az érzéseket, j. t.. Egyházaink és szervezeteink tagjainak, bármely fajhoz tartózza* nak s akár katonai alakulatoknál, akár a rendőrségnél vagy a nemzet* őrségnél teljesítenek szolgálatot, azt mondjuk: nyilvánvaló provokációk ellenére se ragadtassátok magatokat kegyetlen hatalmi visszaélésekre s még ha a helyzet látszólag erre kö* telezne is titeket, álljatok ellene. Ti keresztyének vagytok s az ilyen cse* lekedetek nem keresztyének. Más* felől ezek a cselekedetek semmi* képpen sem mozdítják elő az igazsá* gosság és a rend ügyét. Egyébként így születik a gyűlölet, amelynek öröksége nemzedékeken át folytató* dik, fenyegetve az ország egész jö* vendőjét.«. MEGEGYEZÉS ».Ve győzettessél meg a gonosz­tól, hanem a gonoszt jóval győzd, meg!« (Rám. 12, 21.) Két kép függött a hálószoba falán. Két szelíd arc nézett le róluk a szem­közti falon tik-takoló ingaóra szám­lapjára, ahol pontosan öt órát jelzett a mutató. Egy léleik sem volt a szo- báhan. Az egyik képről a Fájdalmas Anya nézett szelid szomorúsággal a mesz- szeségibe, feje felett a glória holdja ezüstlött, tőrrel átvert szívéből vér- cseppek áldozata pergett alá. A másik arcot a gyalázat dísztelen töviskoronája keretezte ás a szenvedés kínja éktdenítette. Szívét eltakarta a durva szövetű köntös, inkább sze­meiből prédikált a szívnek áldozatos szeretete. Ez a tekintet a túlvilág misztikus távlatai helyett élő embe­reket keresett a szoba falain belül. Léptek nesze hallatszott a szomszéd szobából, majd kinyílott az ajtó és a szobába lépett egy asszony. Hosszú pongyola hullámzott telt alakján, ál­modozva nézett ki az utcára, hol a kisváros unásig ismert délutáni em­berei siettek el az ablak alatt. Fésül- kodni kezdett, gépies mozdulatokkal vonta végig haján a bontófésűt. Aztán leült a tükör elé és otthonosan nyitó« gáttá a szépítőszerek apró üvegeit. Az előszobában ajtó csapódott be, határozott léptek zaja hallatszott kí­vülről. Az asszony nem nézett hátra, szájának ívét rajzolta éppen a piros rúzzsal, de szeme mosolyogva ka­csintott a tükörből a belépő férfi felé. Örömmel kapta el ezt a pillantást a férfi és vidáman odasietett az asszony­hoz. Megcsókolta a homlokát. — Szervusz Édes! — Szervusz Apu! Te, képzeld, a Palkó ma összetörte a galambos vá­záit — újságolta az asszony egy- szuszra. .— Nagyon* helyes —1 nevetett a férfi úgyis olyan ízléstelen ajándék veit Szidi nénitől, hogy rossz volt j-ánézni. Simára borotvált képén derűsen fu­tott végig a óin kos öröm, — Persze a Fiad — csóválta meg fejét bosszankodva a másik, rögtön pártját fogod. Bezzeg, ha Jutka törte volna el... —• Persze a Lányod — vágott közbe a férfi ingerkedve" ugyanolyan hang­súllyal, — azt meg te vennéd vedel« medbe. Összenevettek. Az asszony végig« simított a férje karján. — Bandi — jutott eszébe valami jK^sáímregyünk^ma- este? — Nagyon jó helyre — suttogta titokzatosan a másik- — Johó hefie- helyre! — dalolta víiga,n kellemes ba­ritonján — tem-plom-baü Az asszony elfintorította az orrát: — Miért? Nincs ma ünnep. — De bizony van — mondta diadal­masan az ura. — Neked van litániád, nekem meg reformációi istentisztele­tem.. Bizony ám! — Nincs kedvem elmetnni — nyügös- ködött az asszony —, voltam vasár­nap. A férfi elkedvetlenedett. Felmuta­tott a túlsó képre. — Sír a Mária, ha nem mész el templomba. — Oh — legyintett az asszony a tükörbe nézve —, ezt már a zárdában sem. hittem el. — Hát akkor — próbálkozott újra a férfi a másik képre mutatva —, menj el a Jézus kedvéért. Az asszony hirtelen felpillantott a képre. Megrebbent idegesen a szem- pillája a töviskoronásat} szembenéző arc láttára. — Furcsa — mondta megborzongva, hogy a te Jézus-képed mennyire tudja az embert nyugtalanítani. A másik megnyugtat és eiandalít. — Nyugtalanítson el a templomba *— próbált tréfálkozni az ember. Az asszony felállt a tükörtől. Kinyi­totta a szekrényaj'tót és kelletlenül kezdett turkálni a ruhái között. — Furcsa — mondta ingerülten —, hogy protestáns létedre éppen te akarsz engem jó katolikusnak nevelni. A férfi arca elkomorult. Fájt neki az »éppen te*. Az asszony háttal állt, mit sem. vett észre ebből. Tovább zsémbeskedett a ruhák közül. — Pedig valamikor nagyon kikeltél az egyházam ellen.. Tudod, mikor reverzálist adtál. Most meg buzigón küldesz ugyanabba a templomba. Az ember nekiszorította lüktető homlokát az ablaküvegnek. Keze meg- rezdült, ezért nagy akaraterővel fonta össze ujjait a háta mögött. A szobára reátelepedett a csend. Ijedten fordult hátra az asszony. — Tíz éve — szólalt meg tompán a férfi — hófehér menyasszonyi ruhá­ban álltái előttem. Csak téged." láttalak mendenld közül. Szép voltál és úgy néztem rád, mint egy oltárképre. —- András — suttogta riadtan az asszony. — A te templomodba indultunk — folytatta a férfi — az elé az oltár elé, .ahová te egész életedben készültél. Eif|eí&legnagyobb_ ünnepe - miatt,, tisz­teltem a te oltárodat, hol az egy Isten áld mag minket. Az asszony a szájához emelte a kezét. — Előbb az any a könyvvezető elé mentünk. És ott elémadtak egy papírt. Megrázkódott a gondolatára. Arca el­sötétült. — Azon pedig az volt — súgta maga elé a férfi —, hogy születendő gyer­mekeim mind a te egyházad vallásá­ban neveltetem. Emlékszel? Az asszony könnybeborult szemmel bólintott. — Visszadobtam. Aztán jöttek a könnyek, rábeszélések. A papod üzen­te, hogy enélkiil nem esket meg. Bennem felborult minden békesség. Hogyan?! — kérdezte most majdnem kiáltva —. reverzális nélkül a te templomodban nem adják ránk Isten áldását? Ez volna a sokat hirdetett »szentségi házasság«, melyet ilyen er­kölcstelen alku előz meg azokban a szent pillanatokban? Feldúlva járt fel 6 alá a szobában. Felesége megrendültem nézte a vergő­dését. — Ha még önként, saját jós zártam­ból tettem volna — kínlódott magában a férfi —, most nem lenne jogom ezt felpanaszoíni, akkor is, ha meigbántam volna. De itt nem volt választás! Fö­lényesen követelték tőlem a másvál­lásútól, hogy rúgjak bele az egyhá­zamba, vállaljam a hím szerepét az ö hasznukra. Ha pedig betöltöttem a szerepemet, elkárhozhatok, mert úgyis pokolravaló eretnek vagyok az átkozott Luther szektájában. — Bandi... — esdeklett az asz- 6zony. A férfi megoseindasüM. — Akkor odaléptem hozzád. Emlék­szel mit mondtam? — Erzsiként, jöjj el az én templomomba, mert ott nem követelik ezt a ©'alázatos írást. Ott megkapjuk Isten áldását kufárkodás nélkül is. Te sírtál, mert szertefoszlott szíved gyönyörű leányálma. A tanúd pedig lemutatott a teie templomtérre, ahol mindenki ránk várt. Nagyon sóhajtottam: — Aláírtam. De megfogadtam, hegy a házasság­ban ketten maradunk, ©érmék nél­kül. Az esküvőn pedig nem hittem' el a papnak, hogy önzetlen hittel beszél Isten nevében az »egyedüli szentségi házasságról«. Az asszony szeméből peregtek a könnyek. — Az édesanyám katolikus volt — sóhajtott a férfi — és a húgom is az left. Akkor még nem fenyegetőz­tek kiközösítéssel, ha hozzáment egy római katolikus a protestánshoz é megalázó ígéret nélkül. A gyermekek közül a leányok az-anyjukkal, a fiúk az apjukkal jártak templomba. Kö­zöttük nem volt emiatt sohasem vita. Szeretettel megbecsültük egymás hi­tét, hiszen ugyanazt az Istent imád­tuk. Az asszony tűnődve, nézett maga elé. — De hiszen nálatok, evangéliku­soknál is van reverzális. A férfi szeme elfelhösödött. — Még az oktalan állat is védekezik, ha bele­rúgnak. Elfogadjuk, ha felajánlják, ha megegyeznek egymás között. Mert vannak katolikusok, akik belátják, hogy egyházuknak ez a kényszer re- verzális politikájá igázságttalan, meg­alázó és semmi köze Jézus Krisztus tanításához. De kényszerítő szót még nem hallottál egyházunktól. — Ha nálatok esküdtem volna — mondta mentegetőzve az asszony, most nem gyónhatnék és áldozhatnék. — Látod — válaszolt a férfi —, én odatérdelhetek kis templomunk ol­tára elé a szentségekért, pedig vé­tettem az egyházam elten a reverzá- liissal. Presbiter nem lehetek sajnos, edig szívesen segítenék De ,a bün­ocsánat szentségét nem tiltják el tőlem, mert Krisztus azt mindenkinek adta. — De hiszen éppen ezért könnyebb adni nektek reverzálist — vetette köz­be az asszony —, mert nálatok nem tagadnak ki érte. — Könnyebb? — hördült fel a férfi iszonyatos fájdalommal —, te nem láttad még, hogy mit szenvedek amiatt, hogy egyik ©'érmékét sem vi- hetem el a templomba. Mégha én akartain volna így! ügy szeretném tanítani az igére, énekeinkre... el­fulladt a hangja a belső zokogástól, két kezét kínlódva merítette a hajába. Magábaroskodva ült le a sezkvnra. Az asszony lehajtotta a fejét és szí­vét megrohanta a részvét forró szere­tet*. Odalépett az mához és átölelte: — Bandi, édes uram ... A férfi gyanúsan fénylő szeméből a szeretet melege sugárzott fel. Megsi- inogatta a felesége haját. — Látod — mondta lecsillapodva — a mi öreg papunk adta a két gyer­mekünket a te egyházadnak. Ámulva nézett reá az asszony. — E©szer elmentem hozzá lelki beszélgetésre és elpanaszsdtam neki, hogy miért va©’unk gyermektelenek. Egy igét mondott Jézustól: — »Enged­jétek hozzám jönni a gyermekeiket és ne tiltsátok el őket éntőlem.. « — Ezt sohsero mondtad nekem — csodálkozott az asszony. — Aztán ezt is mondta, sohasem felejtem el: — Ha nem is a mi egy­házunkba fognak tartami, édes fiam. egy a fontos már, hogy Jézushoz ve* zesse őket! A csendnek nagy értelme lett most a szobában. Két fej összehajolt gyen« géd szeretettel. — Miért is kellett Luthernek jönni? — sóhajtott fel féltréfásan az asszony —, most nem lenne ennyi problémánk, de másoknak sem. Szíve mélyéről szakadt fel a férfi válasza: — Aki azt hirdette, hogy Jézushoz menjünk, mint 5 is, az Isten akaratából cselekedett. Az óra elütötte a háromnegyedet. Az asszony kuncogni kezdett: — No küldesz-e még most is oda litániára? — Persze, hogy küldtek —- mondta melegein András —, örülök, ha ott vagy. — Furcsa vagy édes uram — cső« dálkozott az asszony, egyszer kese« rűen szólasz az egyházunkról, máskor meg unszolsz, hogy odamenjek. Á férfi elmosolyodott: — Nálatok is ugyanaz az Dr munkálkodik az igé­ben és a szentségekben, ezért Neked a saját gyülekezetedben a helyed. Csak az fáj néha, ami nem-egyház benne, mint például ez a hatalmi egyházpolitika, a kényszer-reverzális sátáni kufárkodása. Az asszony megborzongva bólintott? — Ebben sajnos, igazad van. Az ura felállt és a kabátját kezdte felvenni. Magábanéző tekintette! me« redt maga elé. — Látod, Erzsi, ebben a fejbóhntá« sódban reménykedem, amivel te is elítélted ezt a szörnyű bibliaellenes machinációt. Ennek egyszer talán eredménye lesz, ha nálatok milliók fognak így bólintani... Lábdobogás hallatszott kívülről. Egy pirosarcú kisfiú szaladt be. nyomában egy bájos szőke leányka. Szinte egy« szerre kiáltották: — Mi is me©ünk veletek! Az anyjuk kiegyenesedett. Magához ölelte mind a kettőt és egy hirtelen jött gondolat, tó! mosolyogni kezdett. — Palkó, te ma apuval mész temp­lomba, Jutka meg vetem! Palkó kerekrenyílt szemmel kérdeztél — Apukával templomba? A4 ég egyszer kérdezte hitetlenkedő örömmel: — Apukával? A férfi ingatta a fejét: — Nem aka­rom; Erzsébet, menjetek csak úgy, mint eddig. Az asszony vidáman toppantott: —* De éin így akarom! Ezután mindig így! Elmentek. A szürkületben ú©' látszott, mintha a falon a két kép tíz év óta először öss zemosol yagna, Németh István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom