Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-24 / 4. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 A szlovák evangélikusság sarkáig kitárta szive ajtaját a testvér magyar evangélikus egyház előtt George Bell chichesteri püspök és W. A. Visser’t Hooft főtitkár Magyarországra érkezik — Írja A. L. Katina püspök A. L. Katina, a szlovák evangélikus egyház nyugati egyházkerületé­nek püspöke az Evanjeliczky Posol Zpod Tatier evangélikus hetilap szer­kesztője, a lap karácsonyi számában nagy beszámolót közöl a magyar egyházi delegáció szlovákiai útjáról. Cikkében bejelenti, hogy ez az első beszámoló főként az események felsorolására szorítkozik, a továbbiakban r.zonban többször és bőven fognak visszatérni a magyar egyházi dele­gáció látogatásának részleteivel és tanulságaival. A cikk bevezető sorai ágy hangzanak: Az Egyházi év kezdete a Szlovák Evangélikus Egyházban ezidén kü­lönlegesen ünnepélyes volt. Csöndes ádventi várakozásban ismertette meg velünk szeretetét az Űristen, hogy fogadhattuk körünkben a Magyar- országi Evangélikus Egyház küldött­ségét, mégpedig dr. Vető Lajos és Dezséry László püspököt, dr. Pálfy Miklóst, a budapesti teológiai aka­démia dékánját és Mekis Adám esperest Békéscsabáról. Az egész evangélikus nyilvánosság meleg ér­deklődéssel kísérte a küldöttség tíz­napos tartózkodását a mi Szlová­kiánkban. Megjelenésük evangélikus né­pünk körében mindenütt arról tanúskodott, hogy a hozzánk ér­kezett testvérek az Űr evangé­liumának követei, hogy járható­vá tegyük az Űr számára éle­tünk ösvényeit és járhatóvá a világbékéért folytatott munka számára is. Csak a béke és sze­retet közösségében tudja végezni az egyház Isten által adott kül­detését. E kiváló küldöttség jelenlétét úgy jellemezhetjük, hogy munkás jelen­lét voit. A küldöttség tagjai min­den nap szolgálatunkra álltak. Amellett, ahogy idejük megengedte, végigutazták gyönyörű hazánkat Po­zsonytól Kassáig, hogy meggyőződ­jenek róla, hogy a mi Tátránk alatt dolgozó szlovák nép lakik, amely nép minden képességét arra hasz­nálja fel, hogy békemunkájával olyan hazát építsen, amely a leg­nagyobb mértékben e földi boldog életet szolgálja. A szlovák evangélikusság sar­káig kitárta szíve ajtaját a test­vér magyar evangélikus egyház előtt. Az első látogatás volt ez 1918. óta. Azóta rágott minket a gyűlölet, amelyet a sovinizmus elvei táplál­tak, s ez a gyűlölet el tudta felej­tetni velünk az Úr szeretet-evan­géliumát, ezt félre állította s így történt, hogy a két egyház őszinte közeledésben nem tudott egymás mellé kerülni. Hálásak vagyunk államaink rendszerének, amely lehetővé teszi egyházainkban is, hogy le­döntsük a nemzeti gyűlölködés hamis építményeit s egymás mellé álljunk Krisztus evangé­liumának szellemében. A mi tavaszi látogatásunkat Ma­gyarországon s a magyar küldött­ség őszi tartózkodását nálunk köl­csönös bemutatkozásnak tartom, a két egyház bemutatkozásának azzal a céllal, hogy most már e talál­kozásokból gyümölcs is teremjen. Amiként közös Krisztus evangé­liuma minden hivő ember számára, azonképpen közösnek nyíltak meg számunkra a mi életérdakeink is, Abban kell egymást kölcsönösen segítenünk, hogy elérhessük az óhaj­tott, áldott célt. A magyar delegáció jelenlétének hatása alatt örömmel szárnyalt fel ádvent első napjaiban evangélikus egyházunk minden egyes kezdemé­nyezése. Ez a tíz nap számunkra bőséges forrás marad, amelyhez még soká visszatérünk, hogy folyó­irataink hasábján is értékelni tud­juk e napok tartalmát s rámutas­sunk egyházunk munkájára. „Bibliafordítás iránt érdeklődők“ konferenciái a Féton Evangélikus híveink előtt ismeretes az a tény, hogy már évek óta két bi­zottságban folyik a Szentírás fordí­tási munkája. Erről a munkáról, mely a két nagy protestáns egyháznak egyik legnagyobb horderejű feladata, ismételten tájékoztattuk egyházunk népét. Ezek az ismertetések hol elő­adás formájában, hol pedig lapunk hasábjain látlak napvilágot. Elérke­zett azonban az az idő, amikor ko­molyan meg kellett vizsgálni tartalmi és formai szempontból, hogy a biblia­fordító bizottságok miképpen váltot­ták be a hozzájuk fűzött reménysé­get és mennyiben elégítették ki fenn­álló igényünket. Ez volt az oka an­nak, hogy az elmúlt év végén egy­házunk vezetősége konferenciát ren­dezett Foton, amelynek dr. Kamer Károly teológiai tanár volt a veze­tője. Az ő beszámolóját röviden is­mertetjük olvasóink előtt. A konferencián elsősorban azok a lelkészek vettek részt, akik közelebb­ről és főként tudományos szempon­tokból érdeklődtek az új bibldafor- fordítás iránt. Az egyházmegyei lel- készl munkaközösségek mind képvi­seltették magukat egy-egy lelkész­szel, hogy az azután otthon beszá­molhasson a konferencia eredmé­nyeiről. A konferencia feladata az volt, hogy tájékozódjék a fordítási munka jelenlegi állása után, más, a megjelent próbakiadások által felve­tett kérdésekkel megismerkedjék és végül útbaigazítást és tájékoztatást adjon lelkészeinknek a bibliafordítás ügyébe való bekapcsolódásuk érde­kében. A háromnapos együttlét ezt a munkát komoly tervszerűséggel vé­gezte és kimerítően, főként az Újszö­vetséget vizsgálta, mivel annak pró­bafordítása teljes egészében megje­lent. A konferencián elhangzott előadá­sok a két szakbizottság munkája köré csoportosultak. Di. Pálfy Mik­lós teológiai dékán és dr. Karner Károly professzor tájékoztatta a rész­vevőket az eddig lefolyt munkáról; dr. Kiss Jenő nyugalmazott profesz-' szór beszámolt a bibliafordítás világ­szerte folyó törekvéseiről; Bácsi Sán­dor pápai lelkész magyar nyelvi szempontból támasztott követelmé­nyekről; dr. Nagy Gyula teológiai professzor a nehéz újszövetségi fo­galmakról; Scholz László zuglói lel­kész az új fordításnak az igehirdetés­ben való alkalmazásáról; Szabó Jó­zsef balassagyarmati lelkész a fordí­tásnál alkalmazható legfontosabb se­gédeszközökről tartottak előadást. A reggeli és esti áhítatokon D. Dezséry László püspök, Benczúr László püs­pöki titkár, Groó Gyula, Zoltai Gyula, Hafenscher Károly lelkészek szolgál­tak. Az új bibliafordítás ügyében ösz- szegyűlt konferencia, miután Isten iránti hálával emlékezett meg arról az előrehaladásról és eredményről, melyet az új fordítás mutat, a kö­vetkező határozatokat fogadta el: A munka nem állhat meg a próba­kiadásnál, hanem azt folytatni kell azért, hogy az eddigiek eredménye alapján gyülekezeteink minden te­kintetben kifogástalan új fordítást kapjanak. A fordításhoz fűzött re­mények a revízión túlmenően az új fordításban tükröződjenek. Szüksé­gesnek tartja, hogy a fordítás további munkájába hozzáértő lelkészeket is bevonjanak. Az egyházi sajtó hívja fel egyházunk széles rétegeinek fi­gyelmét a munka jelentőségére és ismertesse az új fordítás szempont­jait és értékeit. Hogy a fordítási munkába komolyabban bekapcsolód­hassanak a lelkészek, kritikai példá­nyokat bocsássanak rendelkezé­sükre. A konferencia részvevői kérik a lelkészeket, hogy kritikai észrevéte­leiknél a következő szempontokat ve­gyék alapul: jó alapszöveget használ­janak. Az új fordítás nyelvi pontos­ságra és hűségre törekedjék. Teoló­giailag törekedjék a különböző ér­telmezési lehetőségeket kiküszöbölni és a legjobbat, a legmegfelelőbbet nyújtani. Az új fordítás törekedjék a szöveget magyarság szempontjából kifogástalanul nyújtani. De az új for­dítás nem mellőzheti a »gyülekezet­szerűséget« sem. Ezzel kapcsolatban figyelni kell az új fordítás igehirde­tésben szükségleteire is. A konferencia ezt a határozatot megküldte a lelkész: munkaközössé­gek országos vezetőségének azzal a kéréssel, hogy azt a bibliatanácshoz juttassa el, de küldje meg minden egyházmegyei lelkészi munkaközös­ségnek is. Nagy reménységgel tá­voztak el a munkáról és reményked­nek abban, hogy az érdeklődés a bib­liafordítás ügye iránt mindinkább mélyülni fog és hogy termékeny köz­reműködéssel egyházunk népe, de lel­készei is támogatni fogják a biblia­fordító szakbizottságok munkáját. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HfREK FINNORSZÁG Egyik északfinnországi gyüleke­zeti lelkész, aki már 20 éve teljesít szolgálatot a lappok között, érdekes beszámolót adott az ottani gyüleke­zeti viszonyokról. A legészakibb fek­vésű gyülekezet 1000 lelket számlál és 100 négyzetkilométernyi területen fekszik. Utak ezen a vidéken nincse­nek, csak iránytű segítségével lehet tájékozódni. A templombaj árás ezen a vidéken kisebb utazásnak felel meg. Legtöbben már szombat reggel indulnak el és hétfő reggel indulnak vissza. Nomád romantikát nem lehet már találni Lappföldön. Valamennyi lapp állandó lakhellyel rendelkezik. NÉMETORSZÁG 1811-ben Poroszországban III. Fri­gyes Vilmos király kezdeményezésére azzal kívánták a reformáció 300 éves jubileumát megülni, hogy az evan­gélikus és református gyülekezetek közös egyházi szervezetbe tömörül­nek. A szervezet mellett az istentisz­telet rendjét kívánták közössé tenni. Az egyes gyülekezetek és hívek hit- vallási jellegét viszont nem akarták érinteni. így jött létre egy közös protestáns egyházi szervezet, amelyet uniónak, közelebbről a Porosz Unió Egyházának neveztek. Ez az egyházi testület múlt év december 12-én tar­totta zsinatát Berlin-Weissensee-ben. A zsinat megváltoztatta az egyház ed­digi megjelölését és ezentúl a közös protestáns egyház neve így hangzik németül: »Evangelische Kirche der Union« (az egyesülés evangélikus egyháza). A névváltoztatást azzal in­dokolták, hogy a »porosz unió« név egy bizonyos történelmi időponthoz kötött, sok magyarázatra szorul és félreértéseket idéz elő. Nálunk az uniált porosz protestáns egyházat so­kan az unitárius egyházzal szokták összetéveszteni. AUSZTRIA Különös bélyegkiállítást rendeztek Bécsben. Valamennyi kiállított bé­lyeg valamilyen evangélikus egyházi motívumot ábrázolt. A nemzetközi kiállítás alkalmából, amelyen hét or­szág gyűjtői vettek részt, külön bé- iyegsorozatot is adtak ki. SVÁJC Azt az előadótermet, amelyben an­nakidején Kálvin János is előadáso­kat tartott, most 1874-ben történt be­építés eltávolításával eredeti formá­jára állítják vissza. Ebben a 13. szá­zadban létesült előadóteremben pré­dikált a későbbi skót reformátor, Knox János is. DÉI.- AFRIKA 1953. november 20-án Prétoriában több evangélikus misszió egyesülés tanácskozása útján létrehozták a »Délafrikai Lutheránus Egyházak Tanácsa« nevű testületet, amelynek az a célkitűzése, hogy a Dél-Afrika vidékein létesült evangélikus egyhá­zakat testvéri közösségbe fogja ösz- sze. Hasonló egyesítési kísérletek in­dultak meg Japánban is, ahol 10 kü­lönböző evangélikus missziói egyesü­let működik 250 misszionáriussal, ŰJ KIADÁSBAN MEGJELENT AZ Istentiszteleti rend A füzet a magyarországi evangélikus egyház istentiszteleti rendjét tartalmazza Ara: 4.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. — Csekkszámlaszám: 220.278. George Bell chichesteri püspök, az Egyházak Világtanácsa központi bi­zottságának elnöke és felesége, to­vábbá W. A. Visser't Hooft az Egyhá­zak Világtanácsa főtitkára február 5-én Magyarországra érkezik a refor­mátus egyház vendégeként. Bell püs­pök és Visser't Hooft főtitkár részt vesz a Magyarországi ökumenikus Bizottság kétnapos teológiai tanul­mányi konferenciáján. A konferencia az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésének témáival foglalkozik. Ezenkívül Bell püspök és Visser’t Hooft főtitkár prédikálni fog a buda­pesti Kálvin-téri református és a Deák-téri evangélikus templomban, továbbá a debreceni református N agy templomban. HÍRÜNK A VILÁGBAN Püspökeink karácsonyi üzenete és Niemöller nyilatkozata egyházunkról az angol sajtóban Az angol protestantizmus egyik ve­zető hetilapja, a British Weekly ja­nuár 7-i számának első oldalán há­romhasábos cím alatt egész terjedel­mében közli a magyar református és evangélikus egyházak püspökeinek a külföldi keresztyénekhez intézett ka­rácsonyi üzenetét. A feltűnő szedés­sel, a lap élén közölt üzenetnek az angol hetilap ezt a címet adta: »Ma­gyarország protestánsai jókívánsá­gaikat küldik 1954-re a nyugati ke­resztyéneknek.« Ugyanez a szám egész terjedelmé­ben közli Martin Niemöllernek, a hessen-nassaui tartományi egyház el­nökének a Hungarian Church Press számára adott búcsúnyilatkozatát. Ebben a nyilatkozatban Niemöller részletesen elmondja lelkes benyomá­sait a magyar protestáns egyházak életéről, kiemeli egyházunk nagy ökumenikus jelentőségét, összekötő szerepét a keleti és a nyugati keresz- tyénség között és méltatja a teoló­gián és gyülekezetekben egyaránt megtapasztalható ökumenikus szel­lemet. Ugyanakkor Niemöller hang­súlyozza, hogy mennyire megnyugta­tónak találja az egyház és az állam viszonyát. Kiemeli, hogy — a ma­gyar nép egészével együtt — az egy­házak is őszintén és tevékenyen köz­reműködnek az emberiség békéjének megőrzésében. Niemöllernek, a magyar protestáns egyházakról szóló nyilatkozatát szá­mos egyházi és világi lap közli. Az Egyházak Világtanácsa tudomá­nyos folyóirata, az Ecumenical Review januári száma közli egyhá­zunk és a református egyház közös teológiai tanulmányi bizottságának hozzászólását az evanstoni nagygyű­lés főtémájához: »Krisztus a világ reménysége« kérdéshez. A svájci reformátusok francia­nyelvű hetilapja, La Vie Protest tante négyhasábos cikket közöl »A pécsi magyar reformátusok kitűnő példája« cím alatt. Ismerteti a pécsi gyülekezet elhatározását, hogy a teo­lógiai akadémia egy hallgatójának minden költségét fedezi, tanulmá­nyainak egész ideje alatt. A svájci hetilap kifejti, hogy többszázezres református népességű svájci városok sem vállalnának olyan áldozatot a teológusképzésért, mint a négyezer­lelkes pécsi gyülekezet. Például ál­lítja a La Vie Protestante a pécsie­ket a svájci reformátusok elé. Szombat esti közös imádságunk MINT A HAJNAL . . . Péld. 4, 18. ISTEN NÉPE hitében és életében egyaránt hasonlít a hajnalhoz, A hajnalban nincs megállás. Az éjszaika sötétjéből eleinte szürkül, azután egy kis rózsaszín folt nőni kezd és terjed a hajnali világosság, míg csak teljes nem lesz a nappal. Pontosan így van ez a keresztyénségben is. A Szentlélek megvilá- gosítása nyomán megindul a keresztyén ember és azután hitében és ke- resztyénségében nem lehet megállás. Minden nap tisztítania, világosí­tania és erősítenie kell hitét, azaz tanulnia az Isten igéjét. És minden nap tisztítania, világosítania és igazabbá tennie kell életét, azaz hozzá igazítania Isten evangéliumához. KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN elképzelhetetlen a megállás. Követni valakit — állva: nem lehet. Csak a szüntelenül fejlődő keresztyénség fölött ragyog fel teljes fényében az örök Nap: Krisztus. VALLJUK MEG, hogy gyakran hiányzik hitünkben is, életünk•* ben is a keresztyén fejlődés. ADJUNK HÁLÁT Krisztusnak, aki előttünk megy és vezet ben- nünket az igazságban, az örök életre. KÖNYÖRÖGJÜNK Szentlélekért, hogy általa megállás nélkül járhassunk az igazak ösvényén. BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: LUK. 13:29. Január 24. Vasárnap Zsolt. 20:6. Csel. 18:10, Pál apostol, amikor pogányoknak kezdi hirdetni a Krisztust Korin- tusban, aggódással van tele mindaddig, amíg meg nem kapja a bátorí­tást: »Én veled vagyok!« És véghez viszi a nagy munkát, ismertté teszi a keresztyénséget -—az egész világon. Olvasd még: Rém. 12:17—21. Ján. 6:52—59. Január 25. Hétfő Dániel 6:27. Mt. 5:10, Dániel, mivel Darius királyt nem akarja Istennek elfogadni, oroszlánverembe kerül, ilyen szavakkal: »a te Istened, szabadítson meg téged.« És megszabadította! Olvasd még: Luk. 4:22—30. Ján. 6:60—66. Január 26. Kedd II. Mózes 33:13. Titus 2:14, Pál apostol Rómából, a tragikus kimenetelű fogságból ír Titusnak, úgy érzi utoljára: Legyen jó példaadó és hirdesse Istennek Krisztusban megjelent kegyelmét. Olvasd még: Ef. 3:1—12, Ján. 6:67—71. Január 27. Szerda Ezékiel 36:25. Csel. 22:13—16. Ezékiel prófétai megbízatásának azt tekinti, hogy hirdesse egyrészt a nép, a templom, Jeruzsálem pusztulását, másrészt hirdesse a legfőbb pásztor jóságát, aki nyájának gondját viseli. Isten adja a tisztulás vizét és minden jóra változik. Olvasd még: Csel. 13:42—52. Ján. 7, 1—13, Január 28. Csütörtök Zsolt. 35:27. Mt. 9:15, A Zsoltárok könyvében mélyebb gondolatok rejlenek, mint azt az első olvasásra gondolnánk. A 35. Zsoltár Isten gondviselő jóságát dicséri, aki mindent elkövet, hogy szolgájának békessége legyen. Jézus közelében lenni öröm és boldogság. Olvasd még: Jónás 1., 2:1, 2, 11, Ján. 7:14—24. f Január 29. Péntek Jer. 8:4—5. Ján. 8:34. Jeremiás könyvét olvasva, szinte látjuk a próféta benső vergődését népe miatt. Ha a vezetők így viaskodnak a vezetettekért, nemcsak önma­gukért dolgoznak, de népük iránt érzett mélységes szeretetből is; nem kell félni, megtalálják a helyes utat, mely békére és jólétre vezet, Olvasd még: Jónás 3., 4. Ján. 7:25—36. Január 30. Szombat Zsolt. 96:4. I. Kor. 4:20, A Zsoltárok könyvét úgy kell olvasnunk, hogy gondoljunk Krisztusra is, csak akkor tudjuk igazán megérteni a 96. Zsoltár szavait. A négyfelé húzó korintusi gyülekezetei inti Pál apostol, hogy ne emberekhez húzza­nak, hanem egyedül csak Krisztushoz ragaszkodjanak! Olvasd még: I. Kor. 4:20, Csel. 15, 7—12, Szuchovszky Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom