Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-25 / 30. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Dr. PÁLFY MIKLÓS: JEREMIÁS ÉLETE ÉS KORA IZSÁK HALÁLA — 1. Mózes 35, 29. — Teológiai Akadémiai előadásából Lapunk legutóbbi számában közöltük Pálfy Miklós elő­adásának első részét. Az itt következő cikk az előadás folytatása és befejező része. ŰJ FELADATOK ELŐTT ÁL­LOTT. Jóslás idejében megszűnt a bálványok tisztelete, papság és pró- fétaság hitvallást tett Isten mellett. Sión hegyén eltűnt az aggodalmasko­dás. Isten uralkodik a szent hegyen. A templomban hangzik el a bűnök és mulasztások felmentése és elfede- zése. A jelszó: »Az Ür temploma, az Űr temploma, az Űr temploma ez!« Míg azután elmerült ebben a zarán- dokkiáltásban minden aggodalom és lelkiismeretfurdalás. Jer. azonban nem hagyja a lelkiismeretet elaludni. Először kérő-könyörgő szavakkal for­dul a néphez: »Ne bízzatok hamis jel­szavakban! ... Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cseleke- deiteket... akkor lakozom veletek ezen a helyen«. A hallgatóság dacossága láttára azonban felger­jedt haragja, megsuhogtatja az isteni ige kalapácsát a hamis vigasztalók felett és szent haraggal kiáltja: »Hát latrok barlangjává lett szemetekben ez a templom? ... Lehet-e lopni, gyil­kolni, erkölcstelenkedni, hamisan es­küdni, a baáloknak illatoztatni, más istenek után járni, amelyeket nem is­merték s azután eljöttök és ideálltok Színem elé ebben a templomban ... és azt mondjátok: megmenekültünk! Azért, hogy ugyanazokat az undok- ságokat cselekedhessetek! Azért ugyanúgy cselekszem ezzel a temp­lommal ... ahogy Silóval cseleked­tem, titeket pedig elvetlek színem elől«. Hogy milyen nehezére esett Jeremiásnak ezt az ítéletet kimonda­nia, azt akkor tudjuk elképzelni, ha árra a szeretetre gondolunk, amellyel népé, egyháza és temploma iránt vi­seltetett. Nehézzé tette az ítélet ki­mondását, hogy a templomban és azoknak kellett kimondania, akik imádkozni mentek oda. Dé hogy mégis kimondta, az azt mutatja, hogy Istent és akaratát jobban szerette, mint népét és — saját magát. Mert a papok és az “imádkozó nép« most Jeremiásra mondja ki a halálos íté­letet: »Halállal kell lakolnod!« A bű­nös nép nem a bűnre haragszik, ha­nem a prófétára, aki ezt szóvá meri tenni, A sokféle egymással vitázó és hadakozó párt Jeruzsálemben mind egységbe tömörült ellene, mert lelep­lezte a bűnt és ki merte mondani a halálos ítéletet. ítéletet mond Jere­miás minden templomlátogatásra, amely kimerül a külsőségekben. Akárcsak azok ellen a ma is jól is­mert kegyeskedő emberek ellen szól­na a próféta, akik esetleg minden va­sárnap elmennek a templomba és szentimentális ábrázattal, mély só­hajtások közepette élik ki magukat — most! — Isten végtelen* elfedező szeretetének a hangsúlyozásában és azt hiszik, hogy ezzel minden rend­ben van. De a templomajtón kilépve folytatják az életet ott, ahol abba­hagyták.« Hallgassatok az én szómra és én Istenetekké leszek ... aki ke­gyelmet, ítéletet és igazságot gyako­rol e földön«, mondja Jeremiás kor- társainak — és üzeni nekünk. JEREMIÁSNAK IGAZA VOLT. A külsőség, szertartásokból álló is­tentiszteleti élet gyümölcstelen ma­radt. felperzselte a bűn. Jojákim király rossz példája és a politikai viszonyok alakulása megint beleso­dorták a népet a Jósiás király előtti isrtentelenségbe. Jeremiás be­szédei tele vannak panasszal és ke- sergéssel. Nem tud belenyugodni a meigváltozhatatlanba. Fenyeget és ostoroz. Mindhiába. Sőt egyre ellen­szenvesebb lesz. Üldözik, életére törnek. »Én pedig olyan valók, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bá­rány.« Égő hazaszeretetét nem értik meg. Megnehezítette munkáját a világpolitikai helyzet is. Judát nem fenyegette veszedelem és most az elbizakodott nép gúnyolni kezdi a prófétát: »Hol van az Űr szózata? Most jöjjön el!« Végül börtönbe ve­tik. A FOGSÁGBAN lepereg lelki szeme előtt egész élete. E!hivatása órájától fogva tudta, hogy nem könnyű Isten ügyének a szolgálata, de a nép hálátlansága és munká­jának eredménytelensége lelfeileg- testileg felőrölték. Nem a néppel, hanem Istennel fordult szembe és keserűen panaszkodik szolgálata miatt. Átokra nyíli'K ajka: »Átko­zott az a nap. amelyen születtem.« Ügy órai. hogy nemcsak az embe­rek, hanem Isten is elvetette színe elől. »Olyanná lettél nekem, mint a bizonytalan Vizű csalóka patak.« Isten keze után nyúl, de az nem vigasztal, hanem nevel és helyre­igazít: »Ha megtérsz, én is vissza­térítelek téged, előttem á!lasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szám.« Az a férfiú, aki egész óletét Isten­nek szentelte, akit csak az embe­rek szeretete és az Istennel való zavartalan közösség utáni vágy ker­gettek bele az Istennel való »per­lekedésekbe« — ez a szent em­ber most alázatosan és bűnbánóan áll Isten elé. A nép nagy nevelője maradéktalanul a szent Isten neve- lőiskoléjának volt engedelmes ta­nítványa, hogy Isten akaratának megtestesítője lehessen a gyüleke- •zetben. Kemény iskola ez! Minden emberi önzésnek, önérdeknek, hiú kívánságnak és ellenkezésnek ed kell nómulnia! Jeremiás meghajol ez előtt a követelmény előtt és mint bűnös ember járul Isten élé: »Igaz vagy Uram. ha periek is Veled«... mondja megalázkodva, sőt megtör­tén. Lassanként megtapasztalja, hogy az Istennel való közösség nem tétlen megnyugvás, mert ahhoz az Isten túlságosan nagy és az ember aránytalanul kicsi, hanem hívő én- gedelmesésg, alázatos meghajlás Is­ten akarata előtt. Még akkor is, ha elhagyottság, gúny és gyalázat lesz a hívő próféta osztályrésze. ÍGY ÉRTJÜK MEG Jeremiás konfesszióját: »Rávettél Uram egé­szen és engedtem, megragadtál en- gemet és legyőztél!« Mert Isten az egész embert követeli és csak azo­kat tudja nagy céljai érdekében felhasználni, akik — Luther szavai szerint — engedik magukat általa vezettetni, mint a vak ló. Életének ezeket a harcait is leírta, ahol nem a nép a gyülekezet, hanem ő maga az érc és Isten az olvasztár. Isten nevelőiskolájában lemálott róla a salak és magmaradt a nemesére. 605-BEN NÉRÓ FÄRAÖT LE­GYŐZTE NEBUKADNECAR babiló- nai király. Egész Juda megrémült szövetségese vereségének hallatára. Jeremiás akkor még egyszer meg­kísérelte, hogy a népet megtérítse. Isteni parancsra lediktálta tanítvá­nyának, Bároknak mindazt, amit eddig prédikált, »hogy mindenki megtérjen gonósz útjáról és megbo­csássam bűnüket és vétküket.« A fenyegető, csalogató, haragvó, sze­rető, aggódó Isten még egyszer meg­szólalt ajkán. Báruk olvasta fel a beszédet egy ünnep alkalmával és a népre igen nagy hatással volt. De Jojákim tűzre vettette a tekercse­ket s ezzel nyiltan bevallotta, hogy isteníélelem nem kenyere. Jeremiás ellen pedig elfogató parancsot adott ki, akit azonban tanítványai elrej­tettek. TITOKBAN MŰKÖDÖTT MOST és imádkozott népéért, míg végül Isten szavát hallja: »... ne esdekelj e népért és egy kiáltó szót és es­deklő szót se ejts érettük, mert ésn meg nem hallgatom őket, amikor kiáltanak majd hozzám nyomorú­ságuk miatt.« Lelkének egy darab­ját veszítette el most a próféta?... Isten haragpohara megtelt és az ítélet elkerülhetetlen. Amikor azonban Nebukadnecár Istentiszteleti rend 1954. július hó 25-én, vasárnap Budapesten PESTI OLDALON: Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Gémes István, d. e. II Hafenscher Károly, d. u. 7. — Fasor d. e 740 Sülé Károly, d. e. 11 Sülé Károly, d. u. 6 Sülé Károly. — Üllöi-út 24. d. e. 7*10, d. e. 11. — Rákóczi-út 57/b. d. e. 10 (szlovák) Szi- lády Jenő dr. d. e. 742. — Karácsony S.- u. 31. d. e. 10. — Thaly K.-u. 28. d. e. 11 Rédey Pál, d. u. 6 Rédey Pál. — Kőbánya d. e. V2IO Koren Emil. — Vajda P.- u. 33. (Slmor-u.) d. e. 742 Koren Emil. — Utász-u. 7. d. e. 742 Sárkány Tibor. — Zugló d. e. 11. — Gyarmat-u. d. e. 72IO. — Rákosfalva d. U. 5. — Fóti-út 22. d. e. 11 Rimár Jenő, d. u. 7 Rimár Jenő. — Váci­út 129. d. e. Rimár Jenő. — Újpest d. e. 10 Vető Béla, d. u. Blázy Lajos. — Dunakeszi d. e. Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c. d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet d. e. 10. —- Soroksár-Ujtelep d. e. 7a9. — Rákospalota, MAV-telep d. e. r/a9. — Rp. Nagytemplom d. e. 10. — Rp. Klstemplom d. u. 3. — Pest­újhely d. e. 10. — Rákoskeresztúr d. e. %\\. — Rákoshegy d. e. 9. — Rákosliget d. e. 10. — Rákoscsaba d. e. 9, d. ti. 7s7. — Cinkota d. e. 9 (gyerm.), d. e. 10, d. u. 7*3. — Mátyásföld d. t. - 742. — Kerepes—Kistarcsa d .e. 740. — Árpádföld d. u. 5. — Pestlőrinc d. e. 11, d. u. 5 — Pestimre d. u. 5. — Kispest d. e. 9, d. e. 10, d. u. 6. — Wekerie- telep d. e. 8. — Rákosszentmihály d. e. 74L cl. u. 5. BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér d. e. 9 Dóka Zoltán, d. e. 11 Várady Lajos, d. U. 7 Dóka Zoltán. — — Toroczkó-tér d. e. 8 Várady Lajos. — Óbuda d. e. 9 Mezősi György, d. e. 10 Me­zősi György, d. u. 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. d. e. 9 Ferenczy Zoltán, d. e. 11 Ferenczy Zoltán, d. u. 7 Danhauser László. — Hűvösvölgy Lelkésznevelő Intézet d. e. 10 Danhauser László. — Szabadság- hegy Diana-út 17. d. e. 7s9 Danhauser László. — Kelenföld d. e. 8 Rezessy Zoltán dr., d. e. 11 Rezessy Zoltán dr., d. u. 5 Szabó Zoltán. — Németvölgyl-út 138. d. e. 9 Szabó Zoltán. — Bartók B.-út 158. d. e. 12 Szabó Zoltán. — Csepel d. e. 1 í, d. u. 7. — Budafok d. e. 10 Visontal Róbert. — Nagytétény d. e. 8 Visontal Róbert. — Kelenvölgy d. e. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva d. e. 741 Bod­rog Miklós. — Csillaghegy d. e. 740 Kapos­vári Vilmos. Jojákimot, a nemeseket, a papság egy részét és Jeruzsálem polgárainak jómódú tagjait fogságba hurcolta és Cedekiás lett a király, ismét nyil­vánosan prédikált. A helyzet újból megváltozott. A nép agy része fog­ságban van. az otthoniakat a po- gányok fenyegetik. Mi az Isten aka­rata?! Jeremiás megadja a felele­tet. Hordozni az idegen uralom igá­ját. Majd, ha Isten jóinak látja, le­veszi. Az idegenbe szakadt hittest­vérek pedig keressék Istent ott, ahol vannak és megtalálják, mert Ö ott is Istenük. Közben öt évi szü­net után (594—589) megindult Ne­bukadnecár Egyiptom ellen. Jere­miás tudta, hogy ez a vég. Amikor a seregek körülzárták Jeruzsálemet, mert Egyiptom szövetségese volt, egyszerre keresett férfiú lett Jere­miás. Ö azonban eloszlat minden hazug reménységet. Isten »nem ked­vez nekik, nem enged és nem kö­nyörül rajtok.« Egy időre felszaba­dul a város az ostrom alól és a pró­fétát, mint hazaárulót fogságba ve­tik. AZ OSTROM ALATT és a fog­ságban volt alkalma népe jövőjé­ről gondolkodni. Visszagondol az elhivatáskor kapott igékre: »Lásd, a mai napon nemzetek és királysá­gok ellen rendellek ki téged, hogy rontsál és bontsál, pusztíts és rom­bolj, építs és plántálj!« Ezek az igék most saját népén teljesednek be. De ekkor így folytatja Isten: ». .építs és plántálj.« És Jeremiásban erős volt a hit, hogy »... még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni a földön.« Jeruzsálem elpusztul ugyan, de Isten kegyelme véget vet a fog­ságnak: Visszahozom őket e földre »és szivet adok nekik, hogy megis­merjenek engem, hogy én vagyok az Űr és ők én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert tel­jes szívükből megtérnek majd hozzám«. És Jeremiás még ennél is messzebbre lát. Valami csodálatos megvilágosodás folytán is isteni evangélium csöndül meg ajkán. Le­írhatatlan szenvedéseiben újjászüle­tett és megtört testű prófétában erő­sebben lobogott a hit lángja, mint valaha. Megszületik a felismerés, hogy Isten szeretete és kegyelme nagyobb haragjánál és ítéleténél. Megszületik a felismerés, hogy az egyes ember és az egész nép Isten kegyelmére szorul. Isten az, aki új magot, új szivet és új nemzedéket teremt. A nagy és csodálatos, meg­váltó és megmentő isteni kegyelem titka, hogy ugyanaz az Isten, aki keményen uralkodva, minden bű­nöst megítélve és minden bűnt el­ítélve lép elénk, lényege szerint ke­gyelmesen szerető, a megtérőnek megbocsátó Isten, mert »imé eljön­nek a napok, azt mondja az Űr, és új szövetséget kötök Izráel házá­val és Juda házával«. Az új szövi-- ség lényege és tartalma pedig ez: »... törvényemet belsejükbe helye­zem és szívükbe írom be és Iste­nükké leszek; ők pedig népemmé lesznek .. * mert megbocsátom bű­neiket és vétkeikről többé nem emlé­kezem.« Jeremiás ezzel a próféciájá­val lényegében lezárta a prófétasá- got. Jézus az utolsó vacsorán az új szövetségkötés ígéretét beteljesítette és benne beteljesedett Jeremiás re­ménysége. JERUZSÁLEM 586-ban elesett. A népet Babilonba hurcolták. Je» remiésnak azonban megengedték, hogy hazájában maradjon. Amikor azonban az otthonmaradtak Gedalja helytartót meggyilkolták és mene­kültek, az ősz prófétát is magukkal hurcolták Egyiptomba, ahol a ha­gyomány szerint mártírhalált halt. Végigtekintve Jeremiás küzdelmes életén, nem tudjuk megmondani, hogy mi volt benne nagyobb: Is­tenért való megemésztődóse, vagy embertársai és a hazája Pánt ér­zett szeretete?! A legnagyobb, rogy a kettőt egyesítette! Örökérvényű isteni igéket tartalmaz minden pró­féciája Istenről, aki szolgájától tel­jes odaadást kíván és a bűnt kér­lelhetetlenül elítéli, az örök szeré­téiről. mely nem hagyja olkárhozni az embert és nem nyugszik, amíg az Isten képére teremtettség ki r.em formálódik rajta. Jeremiás jogot szerzett arra, hogy igéjét hallgas­suk, mert minden igéjét életével és szenvedésével pecsételte meg. Jere­miás azért volt és azért lesz min­dig a hozzánk legközelebb álló pró­féta, mert benne saját magunkat is­merjük meg, akik immár Krisztus­ban munkáljuk félelemmel es ret­tegéssel üdvösségünket. Végűi le­tagadhatatlan bizonysága Jeremiás élete és munkássága annak az igaz­ságnak, hogy akihez Isten ejyszer szólt, az nem tud tőle szabadulni és ennek az Istennek van hatalma térdre kényszeríteni minden igéjé­nek nem egedelmesked 3 szolgáját, hogy azután ugyanaz az isten ke­gyelmesen magához öleljen minden megtérő bűnöst, Békén a sírba költözött az agg. A diadalmas hit szülötte volt, s a mélyben áldva nyughat már a holt, az ígérettel terhes, tiszta mag: halálba hajló, törpe élete ím fává nő az Isten tenyerén. Ott magaslik a test fölött a domb: egy kevéssel már közelebb az éghez. Két ágként görnyed rá a két fiú — a vadhajtás: a durva Ézsau, s a szárazságból tisztulón a lomb: a csaló Jákob — immár Izrael. E kis fatörzsre Isten keze ír. S amint morajlón rohan az idő, tágul a lom, az Írás egyre nő, s hogy mivé lesz az érő, dús gyümölcs, majd Jézus fáján olvassa a bölcs, mert Rá vártak, kik szívből ismerék Ábrahám, Izsák s Jákob Istenét. Bodrog Miklós Istené vagyunk. — Ezs. 43, 1. A KERESZTSÉG szentségében való részesülésünkkor, ha nem is szó S2e- rint, de lényegileg elhangzott felettünk Isten hatalmas mondata: »Enyém vagy!« Éppen ezért a megkeresztelt ember legfőbb sajátossága az, hogy ő Isten tulajdona. Isten felettünk való tulajdonjogának háromszoros alapja is van: AvÉ VAGYUNK, mert ö teremtett, mint Atya. A keresztségben az az Is- ten vesz tulajdonába, aki életreszólított bennünket. Életet csak Isten teremthet. Nemcsak az első emberpár, hanem mi is végső fokon az ö kezé­ből kerültünk ki. Ezért mondhatja a zsoltáríró: »Ö alkotott minket és nem magunk«. (Zsolt 100, 3.) Így valljuk a Káté-ban is: »Hiszem, hogy Isten te­remtett engem, minden teremtményével együtt«. AvÉ VAGYUNK, mert Ö váltott m.eg mint Fiú. A bűnnek és halálnak szörnyű kényszeréből és fogságából Jézus Krisztus szabadított meg minket, »nem arannyal, sem ezüsttel, hanem az Ö szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával«. Az a Krisztus, aki a keresztségben bű­neinket megbocsátja, joggal mondhatja nékünk, hogy az övé vagyunk, hi­szen a legdrágábbat: az életét adta értünk. AvÉ VAGYUNK, mert Ö szentelt meg, mint Szentlélek. A bűnből és ha- v 7 Iáiból kimentett életünket a Szentlélek tisztogatja, vezeti, erősíti és tartja meg Jézus Krisztusnál. Ö világosítja meg számunkra az igét, és tesz bennünket bizonyossá affelől, hogy az az Isten, aki a keresztségben lefoglalt a maga számára bennünket, nékünk szerető mennyei Atyánk. A Szentlé­lek tesz bennünket bizonyossá afelől is, hogy Jézus Krisztusnak örökös tár­sai vagyunk. Ügy kell élnünk, hogy egész életünkön, szavainkon és cselekedeteinkén meglátszódjon: mi az Istené vagyunk. VALLJUK MEG, hogy sokszor úgy élünk a világban, mintha nem is az istenéi volnánk, hanem a magunkéi. A magunk útját járjuk, a magunk dicsőségét keressük és a magunk önzését szolgáljuk. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten a keresztségben lefoglalt bennünket a maga számára és minden bűnünk ellenére, most is tulajdonának tekint. Igéjével naponként néven szólít, bűneinket megbocsátja és életünket megtartja. KÖNYÖRGÜNK, olyan hitért, amely naponként mondja Istennek: »Tiéd vagyok«. Imádkozzunk egyházunk tagjaiért, hogy magukat Iste­néinek tudják. Látszódjon meg jobban rajtunk, hogy ki a mi Gazdánk. K. Z. HETI IGE: »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!« És. 43:1. Július 25. Vasárnap. — Rm. 6:3—II. Isten először a keresztségben hívott és tett bennünket magáévá. A ke- résztségben a bűn számára meghaltunk. Nem akarati elhatározás vagy döntés által, hanem Jézus Krisztus halála által. Mert a keresztség éreje a Krisztushoz való kötöttségében van, Aki legyőzte a bűnt és a halált. Egye­dül a Jézus Krisztusban maradunk a bűn számára halottak és élünk Istennek. Július 26. Hétfő. — Tit. 3:3—7. Hogy mi az engedetlenségből, tévelygésből és minden embertársaink elleni bűnünktől megszabadulhatunk, az nem a mi erőlködésünk jutalma, hanem Isten jóvoltának és szeretetének a megnyilvánulása. Aki a kereszt­ség fürdője és Szentleikének állandó ajándékozása által bennünket már itt a földön új emberekké formál és az örökélet örökösévé tesz. Július 27. Kedd. — 1. Kor. 6:9—11. Hányszor esünk bele mi is ebben az igében felsorolt bűnökbe, há talán csak »finomabb« formában is. Pedig, ha ezeket cselekesszük, akkor nem lehetünk Isten országának örökösei. Ezért engedelmeskedjünk Isten hívá­sának, hogy megtisztítson bennünket ezekből és minden bűnünkből, Jézus Krisztus által. Július 28. Szerda. — Mk. 10:13—16. Mikor Jézus a gyermekeket teszi az Isten országéba való jutás útjel­zőiül, akkor nem a gyermekek »ártatlanságát« hozza fel példának, hanem gyámoltalanságukat. Teljesen rászorulnak szüleikre, s nélkülük tehetetle­nek. így kell nekünk is az üdvösség szempontjából magunkat teljesen tehe­tetleneknek tudnunk és gyermeki bizalommal ráhagyatkoznunk a megvál­tásunkat munkáló mennyei Atyára. Július 29. Csütörtök. — Mk. 16:14—18. Amikor csecsemő korunkban megkereszteltek minket, még nem tud­tunk hinni. Mégsem volt hatástalan a keresztségünk, mert benne Isten magáévá tett minket. Ha az ige hirdetése nyomán hitben meggyőződünk erről, akkor Istennek ez a kegyelme megtart bennünket a bűn és halál világának minden támadásával szemben. Július 30. Péntek. — Mt. 3:13—17. A bűntelen Jézus azért veszi magára a bűnösök keresztségét, hogy ezzel is betöltse Isten igazságát és engedelmességével megváltson bennün­ket az engedetlenség bűnéből. Hogy az Ő engedelmessége által valóban új emberekké lehetünk, azt a mennyei szózat és a Lélek pecsételi meg. Július 31. Szombat. — Jel. 3:1—6. Ez az ige komolyan figyelmeztet, hogy őrizzük meg a keresztségben kapott kegyelmet. Minden megtérés »visszatérés a keresztséghez«. A fehér ruha a tisztaság jelképe, a megváltottak »mennyei ruhája«. Az élet köny­vébe e megkerseztelésünkkor írattattunk be. Ha hitben járunk, akkor a mennyei dicsőség részesei leszünk, de ha hűtelenek leszünk, akkor nevünk kitöröltetik az élet könyvéből. Sárkány Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom