Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-18 / 29. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET 4iíípS#T ÍLfÖtl DI+íGYÜÁZ L '2Í J ] A FRANCIAORSZÁGI Reformá­tus Egyház Zsinata június közepén tartott gyűlésén határozatot foga­dott el, melyben az Egyházak Vi­lágtanácsához fordul azzal a felszó­lítással, hogy sürgesse az egész em-. beriséget megsemmisítéssel fenye­gető atomkísérletezés beszüntetését, az általános leszerelést és a megbé­kélést. A határozat így fejeződik be: Ügy látszik, valóban eljött az óra, amikor Isten az egész emberi­ség felé megújítja azt a figyelmez­tetést, amelyet egykor az ő népéhez, Izraelhez intézett: »Imé elődbe ad­tam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd tehát az életet, hogy élhess te és gyermekeid.« AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Ke­resztyén Egyházainak tanácsa — amely 30 protestáns és ortodox egy­házat foglal magába — üzenetet in­tézett Eisenhower elnökhöz, állást- foglalva az emberiség kérdéseinek békés tárgyalások útján való meg­oldása mellett. * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN érdekes könyv jelent meg H. B. Oxnam püspök tollából »Tiltako­zom*' címen. A püspök — aki az EVT egyik elnöke — könyvében tiltakozik az Amerikaellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság műkö­dése és eljárása ellen; amelyet áz inkvizícióhoz hasonlít. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN fekvő Lipcse városában július 7-én, szerdán sza­badtéri istentisztelettel megnyílt az idei össznémet evangélikus kon­gresszus, az ú. n. »Egyházi Napok«. A megnyitó beszédét Thadden- Trieglaff, a kongresszus elnöke tar­totta. Áz evangélikus egyházi napo­kon valamennyi nemét evangélikus püspök és hatvanezer hivő vesz részt. Az NDK Keresztyén Demo­kratikus Uniójának vezetősége nyilat­kozatban fejezte ki reményét, hogy a kongresszus elő fogja mozdítani a német nép legégetőbb problémá­jának, Németország békés és demo­kratikus alapon történő újra egye­sítésének megoldását. A SZOVJETUNIÓBAN járt né­met egyházi küldöttség hazaérkezett. Gustav Heinemann az össznémet evangélikus egyháztanács világi el­nöke nyilatkozatban számolt be ta­pasztalatairól. JAPÁNBAN az evangélikus egy­ház tervet készített a »Japán Egye­sült Lutheránus Egyház« létrehozá­sára. A Tokióban ülésező össz- evangélikus konferencia elfogadta a tervet és előkészítette a japáni lutheránus egyháztestek szövetségbe vagy nemzeti tanácsba való egyesü­lését. ________ Má skép is lehet — ezt mutatja a Szovjetunióban június 27-én üzembe helyezett vil­lamosenergiát termelő és atom­energiával hajtott erőmű. Az embe­riséget az emlékezetes hirosimai dá­tum, 1945. augusztus 6. óta egyre erősödő aggodalom töltötte meg az atomban rejlő hallatlan energiával való visszaélés miatt. Az amerikai hidrogénbomba-robbanás felhője már az egész emberiség jövőjének egére borult fenyegető viharfelhő­ként. Erre a szörnyű és embertelen cselekedetre a legméltóbb válasz ez az üzembehelyezett erőmű. Máskép is lehet — ezt mutatja — mint hogy az atomenergia veszély és fe­nyegetés legyen az emberiség éle­tére. Békés és építő indulás ez, azt ígérve, hogy a tudomány becsülete megmaradhat és az atomban felfe­dezett végtelen lehetőségek nem pusztulást, hanem előrehaladást hoz­hatnak az emberiség életére. A ke­resztyén emberek hálás szívvel kö­szönik meg Istennek, hogy megerő­síti reménységüket és azt kérik, hogy a világ népei minden erejük latbavetésével folytathassák becsü­letes harcukat az atombomba ellen és az atomenergia békés felhaszná­lásáért — egészen a győzelemig. KÉPÉ.S LEVELEZŐLAP LYOGTAM. amikor hazafelé be a azzal mutatta be nekem lel­kész-barátom Pécs városát: ha meg nem láttad, nem is tudod, mi a szép. Másnap, dolgom végeztével, várnom kellett a vonat indulására, s felhasz­náltam ezt a rövid pár órát, hogy barangoljak Pécs kanyargós-szűk ut­cáin. Mert ezek az utcák mind gir- be-görbék, s ha valamelyik mégis egyenes lenne, hamar kitérőt építet­tek a villamos vágányán, hogy meg­bontsák vele az egyhangú utcát. Vil­lamos is jár Pécsett, hasonló a bu­dapestihez, mégis két fontos dolog­ban eltérve ettől. Az egyik az, hogy nincsen rajta szám — minek is len­ne, ha összesen három járat közle­kedik? —, a másik pedig, hogy sok­kal üresebb. Alig néhány ember utazik rajta s azok is udvariasak. Az autóbtiszok már jóval zsúfoltabbak: úgy látszik, a közlekedési eszközök számával együtt emelkedik igénybe­vételük is. A központi fekvésű Szé- chenyi-térröl rajzanak szét minden irányba a kék autóbuszok, gyakran és mindig tele. Ennél több embert csak az utcá­kon és az üzletekben láttam. A fő utcákon ember ember hátán, s a szűk utcákon olyan érzéssel kerülgettem a szembejövőket — elámulva a ra­gyogó és zsúfolt kirakatokon — mintha Pest ódon belvárosának ut­cáján jártam volna. Úgy gondolom, ott se igen járnák többen, mint ezen a hétköznapi délelöttön a pécsi ut­cákon. Az üzletek mellett a plakátokat figyeltem. Elmentem a színházhoz is, amely minden este megtelik nézők­kel, annak ellenére, hogy a legkülön­félébb kultúr-rendezvényeken kívül a Pécsi Nemzeti Színház társulatának rendszeres kamara-előadásai is vonz­zák az embereket. Előző este ért vé­get az első Pécsi Zenei Hét. Minden este budapesti művészek vendégsze­replésével volt hangverseny, és min­den este kevés volt a hely. TEMPLOMOK városának is mond­hatnánk. A Szécheiiyi-téren különös templomot találtam. Zöld kupolája messziről uralja az egész teret. Ré gies külseje modern belsőt rejt. Olyan, mint egy színház, vagy római amfiteátrum: körben futnak a pa­dok, s ami a legérdekesebb: közepén egymásnak háttal két oltár van. A négytornyú székesegyház is kö­zel van a központhoz. Gyönyörű park előtte. A padokon emberek. Az uta­kon gyermekek játszanak, nevetgélő kamaszok hancúroznak, szerelmesek sétálnak és öregek tipegnek. A park és a templom között, hatalmas köves tér, éppúgy az olasz piazzákra emlé­keztet, mint a székesegyház román íves fala. Lenyűgöző az épület. A köves térség párolog a forró napsü­tésben. Lélek sincs rajta. Egyedül voltam a félhomályos templomban is. Aranyos díszítményei, mennyezet- freskói rabul ejtik a nézőt. Sokáig elnéztem s még tovább nézhettem volna minden egyes alakját. Néma csend volt a hűvös, homá­lyos székesegyházban. Arra gondol­tam: lehetséges, hogy ide nem hatol be az élet ritmusa? A MI TEMPLOMUNK sincs mesz- sze a központtól. Csendes mellékut­cában, árnyas fák között rejtőzik s a csendes parókián meleg szeretet fo­gad mindenkit. A templom nemrég volt 75 esztendős. Hangulatos belse jét vasárnaponként legalább 600 hívő tölti meg a délelőtti istentiszte létén s nem sokkal kevesebben van­nak délután sem. Több mint negyed­része ez a gyülekezetnek, mert 2200 körül van a gyülekezeti tagok száma. S emellett öt szórványt gondoznak rendszeresen, ezekben s a ritkábban elérhető többi szórványban még mintegy hatszáz evangélikus él. A templom mellett gyülekezeti te­rem is van, nemrég bővítették, de már kicsi. Nem csoda, ha a. biblia- órára is vagy százan járnak... A lelkész gondozza a 28 öreget ápoló szeretetotthont is. Nagy szeretettel, példamutatóan. RÖVID IDŐ ALATT csak körül nézni lehet ebben a városban, ahol annyi a néznivaló. Belenéztem az emberek szemébe és a távolból meg­csodáltam a Mecsek lejtőit. Ezeket az embereket szeretni kell és ezt a tájat nem lehet nem szeretni. Egy pilanatra megálltam a Zsolnai-gyár különleges porcelánjával, a fényes, zöldes-színű eüszinnel borított Zsol- nai-kútnál. Kezembe vettem a pécsi írók lapját, a Dunántúlt, amelyben jó és ígéretes írások vannak. Néhány óra alatt még a kevésnél is kevesebbet láthattam, nem is tehe­tek most többet, mint hogy egy rö­vid képes levelezőlapot Írok meg, amint illik, hogy szépet látva azokra gondoljon az ember, akiket szeret. SZILÁRD PÉTER Almélkodva hallgattak »mikor tizenkét esztendős lett, felmenőnek Jeruzsálembe az ün­nep szokása szerint.« (Lk. 2,42.) — Békesség neked, Ahira! — Béke veled is, Aser! A fazekasok utcájában két jámbor pap találkozott. Ahira, a jólmegter- mett áldozópap szertartásosan he­lyezte párnás kezeit paptársának mind a két vállára. A fiatalabb Áser sem maradt adós az idősebb paptárs­nak kijáró tisztelettel. Kezét homlo­kához érintette, aztán háromszor vé­gigsimította Ahira ősz , szakállát. Dús volt ez a szakáll és jólápolt, mint maga az egész ember, akiről szinte sugárzott a jólét és megelégedés. — Jó időt adott mára Adonáj-Is­ten — szuszogta fényes arcával Ahi­ra, miközben verítékét törölgette pa­tyolat kendőjével. — Kegyelmes ígéret ez a jóidő az Űrtől — válaszolt Aser és megindult a másik pap mellett felfelé az úton. Szembetűnő volt a különbség a két pap között. Áser fiatal, mozgé­kony vékony ember volt. Ritkás fe­kete szakálla harciasán ágaskodott az álla felett. Arcában tüzes fekete 6zem égett. Látszott, nagy erőfeszíté­sébe kerül, hogy fékezze lépteit a ké­nyelmesen döcögő öreg pap mellett. Ahira jókedvűen fecsegett. — Elmúlt az ünnep, hazamentek a vidékiek. Te Aser, el sem tudod kép­zelni, mennyi munkát adott nekem a léviták konyhájának a felügyelete! Naponként legalább ezer lévitának az ellátásáról kellett gondoskodnom! Ha nem lett volna annyi áldozati ál­lat, nem is tudtam volna, mit tegyek. Kezét elégedetten süllyesztette el a kék és bíborveres fonállal kihím­zett széles papi öv alá. — Most végre újból csend van Je­ruzsálem utcáim. Áser felkapta bozontos fejét. —• Én pedig jobban szeretném már, ha Jeruzsálem utcái telve len­nének lármás, költöző emberekkel. Akik ujjongva kiáltanak: — Ho­zsánna a Dávid Fiának, áldott le­gyen a hozzánk eljött Messiás, a Sza­baditó! — Nono — hökkent meg az öreg Ahira — ne olyan tüzesen kedves atyámfia. Jó lenne, persze, hogy jó lenne, de azért nem kell türelmet­lenkedni! Békítőén tette hozzá. — Jól van no, megértelek. Én is voltam valamikor fiatal tüzes pap. Akkor még én is azt hittem, hogy megérem a Messiás eljövetelét. — Még megérheted. Szélesen kacagott az öreg Ahira; — Ábrahám óta folyton várjuk, nem valószínű, hogy éppen most, az életemből még hátralevő néhány év alatt jönne el. No és ha eljönne? A dicsőséges csatákban már nem vehe­tek részt, mert öreg vagyok. A Mes­siás a seregek élére áll, sokáig tart míg kivívja a győzelmet az elnyomók felett, addig pedig fiam, mi itt éhe­zünk és nélkülözünk. Aggodalmasan simított végig dom­ború pocakján. JÚLIUS Ez a nyár, ez a nyár is elszáll, napja bármilyen magosán jár, míg a mennybolton sebet éget s átküllőzi a mindenséget! Egy-egy sugárban újra keble évezreket gyújtó szerelme: tüzei régesrég kihamvadt, előtted ellobbant nyaraknak! De most ez a tiéd, ez éppen, ég, föld, víz szikrázó közében, ez talált itt, szemedbe sütve villámlő bélyegét örökre, hogy egy lehess feledhetetlen habokkal, fákkal, fellegekkel s a pillanattal szembenézve úgy olvadhass majd az egészbe nyomtalanul s mégis hibátlan, mikor a sű'rű elmúlásban magára hagyod a világot, akkor is ezt a képet lásd ott: az egyszer volt s örök-egy tájat, amelyre izzó napsugár csap, cf. s tudd, ha e tűzzel ellobogva visszarogysz az évszázadokba, egyetlen csillámként, merészen, te is ott égtél ünnepében! Vidor Miklós EVANGÉLIKUS ÉLET \ Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre’ 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott ______ 2­543166. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) — Nem lesz háború! — kiáltotta' indulatosan Áser. — A Messiás sza­vával fog „rendet teremteni. Az ő igéje egyszerre meghozza a békes­séget és szabadulást! Ézsaiás próféta is ezt mondá: «■... dárdáikból met­szőkéseket csinálnak és nép népre kardot nem emel többé ...«! — Csendesebben te! Ti fiatalok még talán élvezhetitek a Messiás aranykorát. De nekem, halálba- készülő öregnek már csak a szent Törvényre van gondom, hogy beke­rülhessek1 egykor az igazak paradi­csomába. Áser merészen az öreg szeme közé nézett. — És mi lesz, ha a Messiás új tör­vényt hoz? Hasznát veszed-e a régi­nek akkor? Avagy nem 6 fogja egye­dül megmondani, hogy ki mehet be a mennyek országába? Ö fellette fog állam a Törvénynek. Ahira borzadállyal állt meg. — Te szerencsétlen, ez már megint miféle szadduceus tévelygés? A Mes­siás soha sem kerekedhetik Mózes törvénye fölé. Dávid Magva éppúgy szolgálni fogja a Törvényt, mint szent őse. ö csak a nép nyomorúsá­gain fog változtatni, de Izrael Iste­néhez a világ végezetéig a Törvény mutatja az utat a mennyekbe! . Áser nem szólt semmit sem. össze­szorított ajakkal lépdelt a fejcsóváló Ahira mellett. Nagy sokára sóhajtott fel bánatosan. — Életem legboldogabb napja lenne, ha meglátnám a Messiást .... Egy keskeny hídon mentek keresz­tül. Áser udvariasan előreengedte az öreget. Az közben hátraszólt. — Vigyázz fiam, le ne ess! Ahira most vette észre, hogy egy gyermek kíséri őket. Kíváncsian vette szemügyre. — Kié ez a gyerek? A tied nem le­het még ekkora! Olyan 10—12 éves lehetett a fiúcs­ka. Ünnepi köntöske volt rajta, a de­rekán szorosra hurkolt öv elárulta karcsú, arányos termetét. — Nem az én fiam, názáreti gyer­mek. Itt maradt az ünnepek után, szülei hazamentek. Nálunk aludt az éjszaka. Ahira kedvtelve fogadta a fiú meg­hajlását. — Véletlenül maradtál itt fiam? — Atyám dolgaival kell foglalatos­kodnom. — Hm. Aztán mi az atyád foglal­kozása? — Embereknek hajlékot készít. — Ahá. Később pedig, ha fel­nősz, te is segíteni fogsz neki. Vagy nem? — Mindig engedelmeskedni fogok Atyámnak. — Jól van fiam, úgy is kell. Min­dig engedelmeskedj atyádnak. Így leszel derék fia Izraelnek. No, szaladj csak előre. A fiúcska felfelé szaladt a dombol­dalon. Mind a ketten utánabámul­tak. Ahira elégedett mosolygással, Áser pedig csendesen tűnődve. — Vájjon mi lesz e gyermekből? — Mi lenne? Ácsmester, derék ember, gyülekezeti vén, aki tiszta lelkdismerettel gyújtja meg szomba­tonként a Khaddis-mécset a názáreti zsinagógában. Áser ellenkezett. — Meglátod, hogy pap lesz mikö- zöttünk. Ha Adonáj élteti, minde­nekben ki fog magaslani közülünk. Tegnap hallottam a templom torná­cán, amint válaszolgatott a papok és írástudók kérdéseire. Olyan okosan és kedvesen felelgetett, hogy mind­nyájam áknélkodtunk az órtelmessé- gén. A főpapi palota mellett haladtak el. A kertben virágot öntözött egy öles núbiai rabszolga. Ott állt a ke­rítésnél a kis názáreti gyermek és kerekrenyílt szemekkel nézett befelé. — Ugye szép, fiam? — A kert szép, de a rabszolga olyan szomorú. Szeretném megvi­gasztalni. Ahira ingerülten tuszkolta odébb. — Ez egy pogány, tisztátalan rab­szolga. Mi közöd hozz? — Atyámfia ő is. Ezt már Áser sem hallgatta szíve­sen. — Fiacskám, ő nem tartozik a választott nép közé. — Hát csak a mi népünk felé kell irgálmasnak lennünk? A két pap zavartan összenézett. Erre az ártatlan kérdésre nem tud­tak mit válaszolni. Áser szeretettel simogatta meg a barna kis homlo­kot. — Eredj fel a templomba, gyer­mekem. Már a felső lépcsőkön csattogott a kis saru, mikor újból megszólalt a fiatal pap. — Tegnap hallattad volna. Eleázár pap próbaképpen kérdezte tőle a pa­rancsolatokat. Mind elmondta hibát­lanul, mint egy rabbi. Felmelegedett a szívünk csengő .gyermekhangjára, nyílt tekintete láttára. Mert gyermek volt, nem koravén, tudálékos suhanc. Amit nem tudott, szégyenkezés nél­kül megkérdezte. Elmosolyodott valaminek a gondo­latára. — Megkérdezte az öreg Béker pap­tól, hogy hányszor jön el egy héten a templomba. Az öreg számolgatta: — sabbát napon háromszor, a héten pedig kétszer, hogy a füstölő oltárra vigyázzon. A kis názáreti ugyancsak elbámult ezen. — Na hallod — szólt közbe. Aliira — egy falusi gyermek ezen joggal csodálkozhat. Nekem is két hétköz­napon fel kell jönnöm erre a magas templamdombra. Áser felkacagott. — Fel kell jönnöd? Szerencséd van atyámfia, hogy nem voltál ak­kor ott. Mert a fiúcska erre gyermeki ártatlansággal megjegyezte, hogy ha ő az egyetlen templom mellett él­hetne, boldogan eljönne minden nap az Űr házába. Olyan leforrázottal! ültünk ott a papi tornácon, hogy szé­gyenünkben rá se mertünk nézni a Gyermekre. Felértek a templom elé. Ott maga­sodott előttük Izrael féltőn szeret® Istenének hatalmas templomháza. Most jött ki a főajtón a Gyermek. Fürge léptekkel sietett a papi udvar tornáca felé. — Ha tudnád, hogy milyen szom­jasan tud hallgatni! Tegnap az éj­szaka harmadik órájáig regéltem neki Izrael történetét. Ujjongott örö­mében, mikor a népünk felemelteté- seiről volt szó és zokogott, mikor a fogság szomorú történetét hallgatta: Ellágyultan nézett maga elé. — Mikor már késő lett, elhallgat­tam. Csillagok világítottak a csendes éjszakában. A kis názáreti Gyermek szótlanul járkált mellettem a felház lapos tetején. Egyszer csak odalépett hozzám: — Atyám, te meglátod még Izrael Messiását! *— Magamhoz vontam és úgy érez­tem, hogy ez olyan igaz lesz, mint amilyen valóság volt abban a pilla­natban, hogy ez a Gyermek velem van. Ahira elnézően mosolygott a sza­kállába. A papi tornác elé értek. Mintha csak a tegnapi kép ismétlődött volna meg újból. Ott ült á Gyermek a pa­pok és írástudók között, akik megint vele foglalkoztak. Most éppen az agg Béker magyarázott neki valamit. A sok ezüstös fej között olyan volt A kis brorizarany haj, mint a kiaszott mezőn magányosan virágzó rózsa. Valaki elsietett a kívülállók mel­lett. Idősebb, cserziettarcú ember kémlelt be az udvarra. Most érkezett melléje az asszonya, a vidékiek meg­szokott szürke kendőjébe burkolózva. Ruhájába fogózva egy kicsiny gyer­mek szaladt mellette. A két felnőtt arcán egyszerre cikázott át az öröm, egyszerre szakadt fel torkukból a kiáltás: — Fiam! Jézus!! És kitárt karral futottak a gyer­mek felé. Áser szemei előtt elhomályosodott a kert. Csendesen megfordult és be­sietett a temlomajtón. Ahira is fej­csóválva vonult vissza az ajtóból. — Nem verték meg — dörmögte elégedetlenül —, pedig megérdemelte volna, márcsak azért is, mert meg­szégyenítette Izrael szentséges pap­jait. Németh István Istentiszteleti rend Július hó 18-án A PESTI OLDALON: Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, délelőtt 11 Gémes István, délután 7 Madocsai Miklós. Fasor délelőtt fél 10 Sülé Károly, délelőtt 11 (úrv.) Juhász Géza, dél­után 6 Juhász Géza. Dózsa Gy.-út 7. dél­előtt fél 10. ÜUői-út 24. délelőtt fél 10, dél­előtt 11, Rákőczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10. Thaly K.-öí 28. délelőtt 11 Bonyai Sándor, délután 6 Bo- nyai Sándor. Kőbánya délelőtt fél 10. Koren Emil. Vajda P.-u. délelőtt negyed 12 Koren Emil. LItász-u. 7. délelőtt negyed 12 Sárkány Tibor. Zugló délelőtt 11. Gyarniat-u. 14. dél­előtt fél 10. Rákosfalva délután 5. Fóti-u. 22. délelőtt 11 Rimár Jenő, délután 7 Rímár Jenő. Váci-u. 129. délelőtt 8 Rimár Jenő-. Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután 7 Blázy Lajos. Dunakeszi délelőtt 9 (közgy.) Blázy Lajos. Vas-ti. 2/c. Szimonidesz Lajos. Pesterzsébet délelőtt 10. Soroksár-Újtelep dél­előtt 9. Rákospalota MÁV-tclep délelőtt fél 9. Rákospalota Nagytemplom délelőtt Í0. Rákos­palota Kistemplorn délután 3. Pestújhely dél­előtt 10. Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. Rákos­hegy délelőtt 9. Rákosliget délelőtt 10. Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. Cinkota délelőtt 9 (gyerm.) délelőtt 10. délután fél 3. Mátyásföld délelőtt fél 12. Kerepes-Kistarcsa délelőtt negyed 10. Árpádföld délután 5. Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. Pestimre délelőtt 10. Kispest délelőtt 9. délelőtt 10’; délután 6. Wekerle-telep délelőtt 8. Rákos­szentmihály délelőtt fél 11, délután 5. A BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér délelőtt 9 Várady Lajos, dél­előtt 11 Pethő István, délután 7, Dóka Zol­tán. Toroczkó-tér délelőtt 8 Dóka Zoltán. Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután o Mezősi György. XI!., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ferenczy Zoltán. Hűvösvölgy Lelkésznevelő intézet délelőtt 10 Sztehló Gábor. Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Bottá István, délelőtt 11 Bottá István, délután 5 Szabó Zoltán. Német - völgyi-u. 138. délelőtt 9 Szabó Zoltán. XI., Bartók B.-u. 158. déli 12 Szabó Zoltán. Csepel délelőtt 11, délután 7. Budafok délelőtt 10 Bodrog Miklós.’ Nagytétény délelőtt 8 Bodrog Miklós. Kelenvölgy délelőtt 9 Vető Béla. Albertfalva délelőtt fél 11 Vető ..Béla».

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom