Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-07-25 / 30. szám
TESSEDIK — A NEVELŐ rjTESSEDIK SÁMUEL ÜJ KÉPE ■*- bontakozik elénk Vine z e László összefoglaló nagy Tessedik- tanulmányából. (Megjelent a Pedagógiai Szemle 111. évf. 5—6. számában.) Nem mehetünk el említés nélkül az 54 oldalas, komoly tanulmányaik alapján készült írásmű mellett. Hisz Tessedik Sámuel a magyar evangélikusságnak olyan kiemelkedő személyisége, hogy bármely oldalról világítják meg alakját, ez a fény csak növelni fogja értékét és jelentőségét s egyre szélesebb köröket ver fel közöttünk is, hogy saját hagyományainkat és örökhagyóinkat a valóságnak és igazságnak megfelelően lássuk és érezzük. Vincze László a pedagógus szemszögéből nézi Tessediket. De a kép, az arckép, amelyet elénk rajzol, éles és határozott vonásaival az egész Tessedjkről szól. W? ESŐSORBAN Vincze László megméri az egész újabb Tesse- dik-iródáimat: Szelényi Ödön, Caál Jenő, Szeniczey Vilma, Nádor Jenő, Kemény Gábor és Lakos Sándor dolgozatait, de szól a Skevésbbé jelentős Tessedilk-cikkekről és kiadványokról is. Az egész Tessedik-iro- dalom elrajzolta az igazi Tessedik- arcot, kivételt képez Kemény Gábor munkája. Az igazi Tessedik önnön műveiből lép elénk. Vincze László megállapítja, hogy a Tessedik-család már a XVI. században élt Magyar- országon. Tessedik Sámuel apja, ugyancsak Sámuel, evangélikus lelkész volt, nagy fia Albertin született, Pest megyében. Az apa két év múlva Békéscsabára kerül lelkésznek s a fiú hétéves, amikor meghal. Anyja neveli, a pozsonyi leány akit az apja pozsonyi teológus korában ismert meg és szeretett meg. Az özvegy három gyermekével együtt nemsokára elhagyja Békéscsabát és visszaköltözik Pozsonyba. Vincze László helyesen rátapint az igazságra, amikor hangsúlyozza Pozsony hatását Tessedik Sámuel lelki fejlődésében. Az özvegy papné hősi erőfeszítéssel gondolkodik gyermekeiről, ott lakik a pozsonyi protestáns negyedben, a líceum környékén s természetesen kosztos-diákokat tart. Tessedik Sámuel már 12 éves korától nevelő, jómódú diák-társainak korrepetitora, így ismerkedik meg a feltörő magyar polgári, sőt nemesi világgal, Bél Mátyás és Kempelen Farkas Pozsonyiban, ahol a 18. század évtizedeiben összefut a magyar költők, tudósdk, politikusok minden reform- törekvése, ott jelenik meg az első magyar újság, ott jár iskolába Hajnóczy József, a Martinovics összeesküvés egyik vezetője s megannyi gondolkodó patrióta. A pozsonyi élményekre rárakódik a németországi tanulmányút, de mily döntő fontosságú, hogy ezt megelőzően Debrecen diákja Tessedik s a magyar nyelvvel együtt ott magába szívja nemcsak Hatvány István tudományát, hanem az országai is. Sohse tud többé elszakadni hazájától és sohse képes más nemzet szolgálatába állni. Hazatart Németországból, mint előtte Apáczai és utána Széchényi István. Célja: tanítani a népet, felemelni a nemzetet. Iskolává teszi a templomot, amikor az Alföldre kerül s apja hivatását folytatja. Az ország legfontosabb kérdéseiről, egészségügyi és földmí- velési kérdésekről is szószékről beszél hallgatóinaik. Határtalan erőt érez magában a nemzetnevelői feladatok elvégzésére. Amiílcor szétnéz az akkori Szarvason, olyan döbbenet szállja meg, hogy kétségbe eshetnék tőle. A nép nemcsak elmaradt, műveletien, hanem babonáival dacolni képes minden felvilágosítás ellen. Tessedik azonban magába vette a 18. század minden haladó gondolatát, racionalizmusa, természettudományos gondolkodása oly erős, hogy nem tántorodik vissza. Azt hirdeti, hogy »az életnek haszonra való fordításában álljon a valóságos isteni tisztelet«. Istenhit és racionalizmus teljesen elhatároltan él benne, írja Vincze. 1F ARS AD ALOMSZEMLÉLETE ■* hűbériség-ellenes, de nem forradalmi jellegű. Innen van, hogy csak a feudalizmust látja s nem veszi észre Magyarország osztrák gyarmati függőségét. Az embernek tüstént Ráby Mátyás jut az eszébe, Jókai Rab Rábyja, aki élethalálharcot vív a magyar feudalizmussal, mint II. József híve, de nem látja, hogy a vármegye mögött egy nemzet érdekei állanak a feudalizmus leplében. Tessedik is, mint Ráby, odaáll a felvilágosult uralkodó mellé s nem látja, hogy József aikarva, vagy akaratlanul úgy állítja szembe a magyar parasztságot és a magf/ar uralkodó osztályt, hogy ne alakulhasson ki egy egységes magyar függetlenségi nemzeti mozgalom. Erre nem volt szeme az úgyanesak evangélikus Berze- viczy Gergelynek sem, a század nagy közgazdászának. Tessedik a kibontakozó kapitalizmus nagyszerű újításait akarta átplántálni a magyar földre, anélkül, hogy a polgári társadalom megteremtésének alapját: a 1korszerű mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet egy szabad országra építette volna. Ez az ellenmondás Tessedik bukásának igazi történelmi háttere. Yessedik NEM FORRADAL■* MÁR, hanem nevelő, aki meg van győződve róla, hogy a pedagógia eszközeivel is lehet társadalom-változtató munkát végezni. Élete hihetetlen erőfeszítés krónikája.: 114 értekezést, többezer szónoklatot írt, minden vasárnapi prédikációját előre szárul szóra leírta s úgy készült rá. Gondosságban, odaadásban, munkabírásban, családi életében épúgy mintaképe a pásztornak, mint tudományos munkásságában a szakembernek. Két hivatást végez ugyanolyan idő alatt, mint más egyet, s bírja. Szokás azt Állítani tesSEDIKRÖL, hogy jellegzetes gyakorlati embkr volt. Vincze László bizonyítja, hogy Tessedik európai viszonylatban is magasan áll a pedagógiában s bár Rousseau és Pestalozzi követőitől, a német filantró- pusoktól tanult, jellemző és érdekes, hogy csak azt vette át tőlük, ami a mesterektől maradt az epigonok munkájában. A szarvasi iskolaügyet és a békési 14 evangélikus iskola tanfelügyeletét Rousseau és Pestalozzi szellemében veszi kezébe. S tudatosan hangsúlyozza Comenius megállapításait a magyar paraszti helyzetről sárospataki (korszakából. Vincze László munkájának nagyobbik része e Tessedik-pedagógiát részletezi, amely pedagógia legalább is nagy vonalaiban ismeretes előttünk. Több mint egy évtizedig Tessedik korlátlan tekintéllyel képviseli a haladás eszméit az alföldi városkában. Mire a reakció (elvi és személyes) ocsúdik, már kemény harcába kerül, hogy maga alá gyűrje a nagy tanítót. De jól eszelik lki a támadást: a szülőket és gyermekeket uszítják Tessedik- ellen. A parasztokat, akiket fölemelt a porból. S megmozdulnak a féltékeny és irigy paptársai is. Egy Bgczkó Dániel, a támadó azonban csalk eszköz az egész ellenálló uralkodó réteg kezében. Tessedik iskoláját megbuktatják, a mezőgazdasági iskola helyett gimnáziumot állítanak fel Szarvason, megsemmisítik Tessedik iparosító törekvéseit. »Uralkodó osztályunk« — írja Vincze László — »ezzel mintegy fél évszázadra meggátolta a magyar ipar kibontakozásának megindulását, és megsemmisítette Tessediket, a népnevelőt, amivel — talán nem túlzás, ha azt mondjuk — az egész magyar parasztság művelődésének megindulását akadályozták meg.« Tessedik túlélte bukását s utolsó írásművében, vádolva és magyarázva, már az utókorhoz szólt, a 19. századhoz és a mi századunkhoz, az új Magyarországhoz, amely tanítómesterei közé avatja az Alföld nagy evangélikus prédikátorát. SZALATNA1 REZSŐ A pesterzsébeti gyülekezet offertóriumot ad az árvízkárosultaknak A pesterzsébeti evangélikus egyházközség presbiterei a július 18-i istentisztelet után összegyűltek és rögtönzött gyűlésen foglalkoztak az ország egy részét veszélyeztető dunai áradással. Megemlékeztek a veszteségről, amit az áradás okoz és úgy határoztak, hogy a gyülekezet a jövő vasárnapi istentisztelet offertóriumát teljes összegében az árvízkárosultak segélyezésére ajánlja fel az Árvízvédelmi Kormánybiztosságnak. A pesterzsébeti gyülekezet valóban keresztyén testvéri cselekedete példamutató minden gyülekezetnek. Ez az önkéntes kezdeményezés a pesterzsébeti evangélikusok igaz hitét bizonyítja. Adja Isten, hogy példájuknak sok követője legyen. »A reménységben örvendezek Begyetek« Lipcsében, a Német Demokratikus Köztársaság területén rendezték meg július 7—11. között a hatodik «■Egyházi Napak««at. Hatvanezer vendég érkezett az egész birodalom területéről Bach János Sebestyén városába, a híres egyetemi és kereskedő városba. A Német Demokratikus Köztársaságból haimnickettő, a Nyugat-Német Köztársaságból tizenhárom különvonat hozta el a részvevőket. A július 11-i vasárnapi záró ünnepségen háromszáz- ezer ember vett részt. »A reménységben örvendezők legyeteké — ez volt a gazdag programmá öt nap jelszava. A reménység ezen szavai — mondotta Noth püspök a szabadtéri megnyitó istentiszteleten tartott igehirdetésben — nemcsak a keresztyén reménységre, hanem általában a földi ember reménységére is vonatkoznak. Kiemelte, hogy mindnyájan olyan élet után vágyakozunk, amelyet nem fenyeget az emberi kéz pusztítása, amelyet igazságosságban folytathatunk. A keresztyén Ígéretek valamennyi földi ember számára érvényesek. Szólnak azokhoz, akiiK benn élnek az egyházban, azokhoz is, akik az egyházi élet peremén állnak és az egyházon kívülállók felé is. — A megnyitó istentisztelet oltárt szolgálatát Lilje hannoveri püspök végezte. A megnyitás napján Lipcse városa háromszáz meghívott vendég számára adott fogadást. A fogadáson részt vett Z. Dickmann, a népi kamara elnöke és Nuschke minisz- terelnökhelyettes. — a bonni nyugat-német kormány részéről: Ehlers, a szövetségi tanács elnöke és több államtitkár, továbbá Dibelius berlini, Noth drezdai, Mitzenheim eisenachi, Müller magdeburgi, von Schewen greifswaldi püspökök, Nie- möller Márton, Grüber esperes és Heinemann, a német evangélikus egyház elnöke. Thadden Trieglaff, az Egyházi Napok kezdeményezője és elnöke Lipcse városának mondott köszönetét. Dibelius püspök a szovjet nagykövetnek köszönte meg, hogy rendelkezésre bocsátotta a lipcsei vásárok hatalmas csarnokait, Ottó Grotewohlnak pedig az Egyházi Napok előkészítésénél tanúsított készségéért mondott köszönetét. Az Egyházi Napok részvevői meghatározott témákkal foglalkozó munkacsoportokba osztva hallgatták az előadásokat. Walter Lüthi svájci lelkész,' aki az egyik ilyen előadást Készülj az ige hallgatására Szentháromság-u. 6. A KERESZTSÉGRÖL SOKFÉLEKÉPPEN GONDOLKODUNK, de végeredményben különféle véleményeink egyek abban, hogy valami szimbolikus cselekedetet látunk benne. Ez az ige — úgy tűnik — erősíti vélekedésünket, hiszen halálról és feltámadásról beszél a ke- resztséggel kapcsolatban. Ezt pedig hogyan képzelhetnénk máskép, mint szimbolikusan? A KERESZTSÉG MÉGIS VALÓSÁGOS CSELEKEDET. így ahogy igénk mondja: eltemettetés és feltámadás, Csakhogy ennek a megértéshez igen jól kell ismernünk saját magunkat. Az apostol gyakran beszél a külső és belső emberünkről, máskor meg ó és új embernek nevezi. Arról a bűnös emberről van szó, akik mi magunk vagyunk, testestől, lelkestől, teljes egészünkben. Ez az ember hal meg és temettetik el a kereszt- ségben. Utána pedig Isten ajándékaképpen feltámad az új ember, azaz a Krisztus bennünk. Ez az új ember is mi magunk vagyunk, testestől lelkestől — de mindig csak a hitben. A KERESZTSÉG UGYANIS A HITBEN LESZ VALÖSÄGGÄ. Hit nélkül a keresztség sok minden lehet: jelkép, szertartás, akár még «varázslás-« is — de semmiképpen sem valóság. A Kis Káté azt tanítja, hogy a keresztség szentsége «nem egyszerűen víz, hanem Isten parancsolatával elrendelt és Isten igéjével együtt használt víz«. Az igéhez mindig hitre van szükség. A hangzó ige ugyan mindig szentté teszi a keresztséget, de a mi számunkra szentséggé a hit által lesz, mert a hit ragadja meg a keresztségben adott isteni ajándékot. EZ AZ AJÁNDÉK a Krisztusnak egyszeri áldozatát hozza egészen kövasárnap. — Kol. 2, 12—15. zel hozzánk és ajándékozza nekünk. Krisztus a kereszten eltörölte a törvény tételes parancsolatainak ellenünk szóló vádolását, s ezzel a bűnös életünkön uralkodó lelki erőket legyőzte. Ez az isteni cselekedet kerül velünk személyes kapcsolatba a keresztségben. EZ AZ EGYSZERI CSELEKEDET azonban nem az emlékezet számára van, hogy t. i. időnként ráemlékezhessünk s ezzel véget is érjen minden szerepe. A keresztség megelevenít, tehát szükséges, hogy folytatódjék. A Kis Káté azt mondja, hogy »a bennünk lévő régi embernek naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell fulladnia és meghalnia minden bűnével és gonosz kívánságával együtt és viszont naponként új embernek kell előjönnie és feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké éljen.« Nem más ez, mint az Isten erejébe vetett, és mindig megújuló hit. A keresztségben járjunk — ez azt jelenti, hogy mindig újra higyjünk az Isten erejében, aki a keresztségben megbocsátotta bűnünket és naponként újra megbocsátja, hogy az ő dicsőségére éljünk. Kötelesség hát a keresztség, az új élet mindig aktuális parancsszava. AZ IGE HALLGATÄSÄRA KÉSZÜLVE valljuk meg őszintén, mennyire kevéssé értékeltük ke- resztségünket. Gondolkodjunk azon is, hogy új életünk alapjának valóban a Krisztusnak a keresztségben nekünk adott kegyelmét tartjuk-e s nem inkább a magunk megtérését vagy kegyes törekvését? Imádkozzunk azért, hogy gyülekezeteink és keresztyén testvéreink velünk együtt erősödjenek az Isten erejében vetett hitben, hogy mindnyájan keresztségben járjunk. tartotta, az Egyházi Napok második napján tízezer főnyi hallgatóság előtt; a keresztyének belső és külső békességéről szólva, azt mondotta, hogy nem az »átkozott« hidrogénbombának kell jövőnket meghatároznia, hanem az emberiség örvendező bizodalmának. Minden reggel úrvacsorával kezdődött a nap, de emellett r~ lg délben, este és éjfél előtt is volt úrvacsoraosztás. Az Egyházi Napok elnökségét táviratban köszöntötte Nyikoláj metro- polita. Üdvözlő szavai a következők: »Kedves Testvéreim a Krisztusban! Mély testvéri üdvözletemet és legszívélyesebb jókívánataimat küldöm hitüknek erre az ünnepségére — mondja a távirat. — Baráti kapcsolatban állok a protestáns egyházak képviselőivel mind a Szovjetunióban, mind Finnországban, Magyarországon, Csehszlovákiában és más országokban. Mindig nagy öröm volt számomra a Német Evangéliumi Egyház képviselőivel való találkozás is. A személyes találkozások alkalmával és levelezéseinkben Is mindig mélyen átéreztem testvéri kapcsolatunkat Krisztus-« ban, hiszen mindig a keresztyénség ugyanazon örök élő forrásából merítünk mindannyian. Bárcsak a ti együttlétetek a mi mai életünk legégetőbb kérdésének, a béke meg- védelmezésének ügyét is szolgálná, összhangban a mi Urunk Jézus Krisztus parancsolataival. Mi épp úgy, mint ti, azt prédikáljuk, hogy a mi keresztyén hitünk a szeretet és a béke vallása. Krisztus közöttünk marad! Béke és szeretet él a mi szívünkben béke és szeretet fog uralkodni Krisztus által népeink és egyházaink között és az egész világon. Fáradozzunk ezért közösen. Fogadjátok szeretetemet és legszívélyesebb keresztyén üdvözleteimet«! Ugyancsak táviratot intézett az elnökséghez Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, aki azt hangsúlyozta, hogy »Jézus Krisztusba vetett reménységünk mindnyájunkat az Ö diadalának tanúivá tesz és azoknak a szolgálatára hív fel, akikért Ö meghalt.« Azt a kívánságát fejezte ki, hogy az Egyházi Napok ennek a reménységnek eleven és látható jeled legyenek. A vasárnap esti záró ünnepen többek között Klausner asszony is felszólalt, aki a német katolikusok nevében köszöntötte az Egyházi Napok részvevőit. Thadden Trieglaff, az Egyházi Napok elnöke azt hangoztatta, hogy ez az összejövetel volt talán a legbenyomástkeltőbb az eddigi evangélikus laikusokat összefogó, megmozdulások között. Majd a következőket emelte ki: »Mindez égy olyífb korszakban történt, amikor hazánk ketté van szakítva. Éppen most ajándékozta nekünk Isten ezt a felbecsülhetetlen, összefogó kapcsot. Isten a reménység Istene. Ahol keresztyén emberek a megváltás előterébe lépnek, ott Isten reménységgel kínálja meg őket. Akiben nem él ez a reménység, abban megszűnik a testvére iránti felelősség, de az egész világ iránti felelősség is. Az Ö áldozata és diadala a mi reménységünk előfeltétele és Ígérete. Ebben a reménységben lehetünk örvendezők.» BENCZÚR LÁSZLÓ / Egy az Ur. egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja! (El. 4,5-6]
