Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-20 / 38. szám

V. '•»{ ■ ■ í'v- ■£&..AS; XVII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM PS3|* ÚIIÜft| G 0SII Y II » G 111 K ü S H "'■< ■' ■V **•<* *: AÜ»i>«*<';'• .-6 :**&&'sT’t , ." 'v-vVv ir' '■'■ Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. SZEPTEMBER 2«. ALEKSZIJ PÁTRIÁRKA 40 ÉVE PÜSPÖK Evangélikus egyházunkban egyre elevenebbé válik az ökumenikus ér­deklődés a világkeresztyénség hely­zete és problémái iránt. Az egyházak közötti testvéri viszony alapfelté­tele: egymás megismerése. Az orosz pravoszláv egyház megismerése terjn sok adósságünk van, pedig ez az egy­ház tűnik ki legjobban az emberiség békéjéért érzett felelősség tekinte­tében. Alekszij pátriárkának az élettörté­netében benne tükröződik az orosz pravoszláv egyház legutóbbi évtize­deinek története. 1913-ban, 36 éves korában szen­telték püspökké a novgorodi székes- egyházban. A fiatal, tehetséges Ale­kszij püspök az idős Arszenij novgo- rodi érsek helyettesének beosztását kapta. Akkor már csak a cári Orosz­országban és Törökországban ma­radtak fenn azok a törvények, ame­lyek az államegyházon kívül minden más vallási megnyilvánulást törvé­nyen kívül helyeztek. A világhírű író, Tolsztoj Leó is tiltakozott a lelkiismereti szabadság ilyen meg­kötése ellen. De a papság körében is voltak, akik helytelenítették az »uralkodó egyház«, az »államegyház«' elavult rendszerét. Az 1917-es esztendő nagy törté­nelmi eseményekor Alekszij püspök körlevélben hívta fel a papságot, hogy nyugodtan végezze egyházi szol­gálatát az új államéletben. Az egy­ház és állam szétválasztása a cári rendszerhez hozzánőtt papok életében nem ment zökkenő nélkül, de Alek­szij püspök biztoskezű vezetéssel irá­nyította az egyház hajóját. 1921-ben a pétervári metropolita helyettesévé lesz, ahol püspöktársával, Nyikoláj püspökkel — a mostani krutickij és kolomenszkij metropolitával, a vi­lágszerte ismert'egyházi békeharcos­sal — intézték a hatalmas pértervári egyházmegye ügyeit. Közben Alekszij püspök előadásokat is tartott a pé­tervári teológiai akadémián, á gya­korlati teológia tárgyköréből. 1926-ban Alekszij'kinevezést nyert a novgorodi egyházmegye élére ér­seki rangban, majd még ugyanebben az évben lett a pátriárka mellett működő legfelsőbb - egyháztanácsnak, a Szent Szinódusnak tagjává. 1932- ben pedig korábbi működési helyére került Leningrádba, metropolitai rangban. Amint a hitlerista támadás vi­hara rászabadult az orosz földre, nyilvánvalóvá vált, hogy a pra­voszláv egyház mennyire egy a néppel. Pedig a -fasiszta vezérkar abban reménykedett, hogy az egyházat fel­használhatja a maga terveinek szol­gálatában. Alekszij leningrádi metro­polita 1941. július 26-i körlevelében ezekkel a szavakkal magyarázta meg a hívőknek a rablóháború és a hon­védő háború közötti különbséget: »A háború rettenetes és pusztító do­log annak a számára, aki igazság nélkül vállalkozik rá, hogy foszto­gasson. raboljon, leigázzon, az ilyen háború tele van szégyennel és átokkal a kiontqtt vér és az ókozott nyomor miatt. De a há­ború szent dolog annak a számára, aki úgy vállalkozik rá. mint kény­szerre. akit az igazság és a haza meg­védésének ügye szólít harcba.« 1942. április 9-i körlevelében pedig ezt írta: »Az ellenség azért jön. hogy ki­elégítse dicsöségvágyát, haszon­lesését, kapzsiságát, ml pedig azért megyünk, hogy megerősít­sük a béke Eszményét, megvé­delmezzük népünket és' drága hazánkat.« l.942Tben a nagyheti istentisztele­tekre ágyútűzben jártak a leningrádi hívők, húsvét éijelén, amikor a gö­rögkeleti egyházban a legünnepélye­sebb liturgia folyik*, fasiszta repülő­gépek bombatámadással törtek- Le- ningrádra. Másutt is rombadőltek hí­res, évszázados múltra visszatekintő kolostorok, székesegyházak. falusi templomok. Ezeknek az. élmények­nek a hatása alatt írta Alekszij met­ropolita körlevelében: »A kisgyer­mekektől az aggastyánokig mind­nyájunkat átfog a tántoríthatatlan, forró hazaszeretet, hiszen az ellen­ség nemcsak azt fenyegeti, ami a tiéd és az enyém, nem is csak egyes rétegeket támad, hanem a Hazát fe­nyegeti, mindazt fenyegeti, ami egy­formán szent és drága mindnyá­junknak, lelkészeknek és dolgozó em­bereknek, hívőknek és nemhivők- nek.« A leningrádi egyházmegye hí­vői pedig tettekkel bizonyították be, hogy egyek főpásztoruk szavával, 3,700.000 rubelt adományoztak a Haza védelmi alapja javára. A szovjet nép Nagy Honvédő Há­borújának győzelmes befejezésével a pravoszláv egyház előtt is új lehető­ségek nyíltak. 1944-ben a moszkvai teológiai akadémia megnyitó ün­nepélyén, az akkor már pátriárkává választott Alekszij ezekkel a szavak­kal jelölte meg az Isten igéjéből táp­lálkozó és a jelenben eligazodó lel- készi szolgálat irányát: »Most, a megindulásnál'különösen fontos an­nak a meglátása, hogy miben áll a lelkészi szolgálat lényege és bölcse- sége s -mik annak az alapvonásai: Szent Jakab apostol a felülről való lelki bölcseségről a következőket írja: »A felülről való bölcseség pedig elő­ször is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmasság­gal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.« (Jak. 3, 17.) Nézzétek — mondja Alekszij pátriárka —,. mennyi jóhoz juthat az ember, ha megérinti a felülről való bölcseség. Ez a bölcseség mindenek­előtt »tiszta« azért, mert a forrása és á céljá tiszta. Forrása: Isten, az ő Igéje, amely a Szentírásban szó­lal meg és amelyet az Isten által ve­zetett atyák lelki tapasztalatai alkal­maztak az élét minden területére. A tiszta célja: Isten, az ö megismerése Jézus Krisztus által és a néki tetsző út követése. Látjátok, mennyire fon­tos számunkra, akik az élet útján nem vakokként akarunk tévelyegni. hanem nyitott' szemmel akarunk járni, hogy emmausi ; tanítványok­ként »megnyilatkozzanak szemeink és megismerjük őt« (Luk. 24, 31.), minden bölcseség és tudás kútfejét. Ezért oly elengedhetetlenül fontos számunkra a Szentírás lelkiismere­tes és alapos tanulmányozása, az egyház nagy tanítói írásainak, az egy­házi törvényeknek és rendtartások­nak ismerete, de nem valami száraz és az élettől elszakadt < szobatudós módra, hanem a gyakorlatiasság és az életben való alkalmazhatóság szempontja alatt. A keresztyen böl­cseség »békeszerető, méltányos, en­gedelmes, irgalmassággal és jó gyü­mölcsökkel teljes.« Amint a szélíd, nyugodt vizeken a napsugár tükrö­zik, úgy, a felülről jövő lelki bölcse­ség fénye is csak a csendes, szen­vedélyektől fel nem zaklatott lelken tud visszatükröződni. Ezt a lelki bölcseséget nem azért kapjuk, hogy az emberiség meg­osztottságát és ellenségeskedését tápláljuk, hanem azért, hogy vele a Krisztus szeretetével szolgál­junk az emberiség egysége érde­kében. Ez a lelki bölcseség arra tanít minket, amiről a prófétai szó beszél: »Azokkal, akik a bé­két gyűlölik, tartok békességet.« (Zsolt. 120, 7.) Az egyháznak te­hát olyan lelkészekre van szük­sége. akiknek szívében Isten leg- \ drágább ajándéka, az élő hit do­bog s akik Isten szeretctének me­legét képesek továbbsugározni embertársaik felé a kis és. nagy dolgokban egyaránt. Teológiai munkájának elismerése­képpen 1949-ben • a moszkvai és le- ningrádi teológiai akadémiák a teo­lógia díszdoktorává avatták Alekszij pátriárkát. Az igehirdető Alekszij munkájáról pedig Moszkvában. 1948- ban megjelent prédikációs kötete tesz bizonyságot, ' ’> ’ >. ' Teológiai és igehirdetői szolgálatá­ban mindig éber keresztyén felélős- ség vezeti ^az emberi élet nagy kér '1 megöltalmazésa érdekében sokszor szót emelt, legnagyobb jelentőségű' ezek között az ő kezdeményezésére létrejött nagyszabású ' béketalálkozó, amelyet 1952 májusában Moszkvá­ban tartottak a Szovjetunióban élő összes egyházak és Vallási közössé­gek. Megnyitó beszédében a világ- keresztyénség lelkiismeretéhez is szólt: — ■ . . . * '** »A világ valamennyi erkölcsi ere­jének egyesülnie kell abban a küzdelemben, amely elítéli az új háború előkészítésének politiká­ját s amely felhívja a világ né­peit a nemzetközi kérdéseknek tárgyalások útján való békés ren­dezésére. Erre hitbeli , meggyő­ződésünk kényszerít, mert mi mindnyájan egy Istenben hi­szünk és mindnyájan a szeretetet és békét tartjuk az emberi együttélés legfőbb kincsének. Ezért keli érvényt szereznünk a szeretetnek és békének az egész emberiséget és a nemzetközi kér­déseket érintő ügyekben is.« Alekszij pátriárka, a szeretet és béke főpapja áll az élén annak pz egyháznak, amely legtöbbet tett a néJ pék közötti béke megvalósítása érde­kében. 40 , esztendő főpásztori szol­gálata bizonyságot tesz arról, hogy a legnehezebb időkben is biztos kéz­zel tudta vezetni egyháza hajóját. Ma pedig a békéért imádkozó . keresztyének milliói világszerte figyelnek szavára, amellyel éb- resztgeti a világkeresztyénség lelkiismeretét a békéért érzett felelősség tekintetében. »■Az igazság gyümölcse pedig bé­kességben Vettetik aZokhák, akik békésségben munkálkodnak.« (Jak. 18.): • .. -;y ’v" ’ . * Óttlyk Ernő Angol keresztyének visszataszítóan erkölcstelennek bélyegzik Dulles külügyminiszter -nyilatkozatait ■ A British Weekly című angol heti­lap közli a Yonai Diákmunka elne­vezésű keresztyén diákcsoport leve­lét. »Mi adakozni szeretnénk — ír­ják — Korea talpraállításának cél­jaira. Olvastuk azonban John Foster Dulles legutolsó nyilatkozatát, amely­ben az amerikai katonaságról úgy beszél; mint »Korea helyreállításá­nak misszionáriusairól« és kifejti, hogy »Észak-Korea letört és szegény marad, miközben az amerikai kato­nák Dél-Koreát talprasegítik.« »A brit egyházak — folytatják a diákok — tagjai az Egyházak Világ­tanácsának, amelynek John Foster Dulles egyik tanácsadója. Ml nagyon kétségesnek tartjuk Dulles álláspontjának keresztyén voltát. A keresztyén erkölcs ^szempontjából teljességgel visz- szataszítónak kell minősítenünk az amerikai külügyminiszter célzatait. ' Mi biztosítékot kérünk arra vonat­kozólag, hogy az általunk nyújtott segélyt mind az észak-, mind a dél­koreaiak javára fordítják és ezért felvilágosítást kérünk arról, hogy miként fog megtörténni a segély to­vábbítása. Elítéljük azt, hogy a ke­resztyén segélyezést arra akarják fel­használni, hogv ewik területet a má­sik ellen kijátsszák. Ha Dulles nyi­latkozata azt jelenti, hogy Dél-Ko- rea több segélyt fog kapni, akkor mi helyesnek tartanánk, ha az egyházi gyűjtés döntő része Észak-Korea ja­vára menne« — fejezi be a Yonai Diákmünka nyílt levele. A British Weekly ugyanannak a számának vezető helyén »Az új inkvizíció« cím alatt foglalkozik azokkal a nyilatkozatokkal, amelye­ket Dulles az Egyesült Nemzetek Szervezetének legutóbbi ülése előtt a koreai politikai értekezlettel kap­csolatban közreadott. Kifejti, hogy ezek a nyilatkozatok Amerika szö­vetségesei részéről az eddiginél sok­kal erőteljesebb ellenérzést váltot­tak ki. »John Foster Dulles tragé­diája — írja az angol egyházi lap — egyre nyilvánvalóbb. Bár áz egy­házban általában még mindig tisz­tességnek örvend, de az amerikaiak maguk is egyre -inkább látják, hogy Dulles kihí­vóan ambiciózus és veszedelme­sen önigaz ember, aki a tömegek érzelmeit felkorbácsolja cs ját­szik velük.« Az angol egyházi lap ezután arra hivatkozik, hogy a Japán elleni szá­razföldi hadműveletekből az ango­lok sokkal jobban kivették részüket, mint az amerikaiak és az amerikaiak most mégis kizárólagos jogot igényel­nek a maguk számára a Japánnal kapcsolatos ügyekben. Végül meg­állapítja,' hogy »Li Szín Man és Dul­les súlyos zavarokat okoznak és út­jában állnak a kibontakozásnak«. NEMZETKÖZI KONFERENCIA A FELEKEZETI TÜRELMESSÉGRŐL ' Októberben lesz négyszáz eszten­deje Servet Mihály máglyahalálának. Most‘négyszáz, "éve jelent, meg ijf^bas- tiari Castplliónak. az eretnekekről A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ÚJRA FELÉPÍTTETTE : A HERRNHUTIAK TEMPLOMÁT A herrnhuti testvéri közösség a német demokrátikus kormány segít­ségével felépítette a háború alatt elpusztult templomát. A templom felszenteléséh megjelent. számos meghívott vendéggel együtt, a kor­mány képviselője: Nuschke, a Né­met Demokratikus Köztársaság mi- nisztérelnökhelyettese. Sokan ’ vettek rés2t az ünnepségen Nyugat-Német- ország területéről is. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap ' Máté 6.1—6. Há ennek ' áz' igének - összefüggését keressük keresztyén > életünkkel, ak­kor láthatjuk, milyen döntő mondani­valója van. Végeredményben a ke­resztyén hit alapjai. vannak benne: a. tanítás és a gyakorlat, Istennel való viszonyunk és emberek felé for- dulásunk, a külső és belső keresz­tyén élet, a cselekvő és az imádkozó élet, a kifelé, azaz a világ felé és be­felé, azaz Isten felé történő maga­tartásunk. Az egyik oldalon áll a hivő ember, a másikon a magát hívő­nek tartó fartteus. Hogy -a kettő kö­zött-, mi..a különbség, azt minden bő­vebb magyarázat nélkül ' értjük. Is­merjük mind a két típust a Szent- írásból, hiszen számtalan történeten és eseményen . keresztül. szereztünk róluk tudomást. De . ismerjük őket a gyakorlati életből is, talán nap mint nap érintkezünk • vagu találkozunk velük. Mégis érdekes azonban, hogy a keresztyénségi az egyház, -a gyü­lekezet keretein, betilt mindig ugyan­ez a két típus ismerhető fel, \mintegy az igaznak és - a hamisnak : ilyetén való állandó valósulása az ember­ben Ma is pontosan azt ■ tapasztal* juk. hogy' pl, a bűnt, a vétket titkom a jót, a helyeset nyíltan, -süt néha kérkedve , cselekézi az ember. Es ta­lán becsületesebb lennel ha fordítva cselekedni.: Vagyis' mi történik? ' Mint a parázs, úgy .égyt bennünket az, há csak egy ujjal '“segítünk,, .valakin, hogy arról az\ egészmitág értesüljön, dései,. iránt.-Az emberiség-békéjének De nem egy esetben titkon ártunk másnak és az egész dolog csak ma­gún!; előtt tudott. Az igazi keresz­tyén ember hitéből olyan cselekede­tek fakadnak, amelyek önmagukért felelnek és amelyek nem szorulnak publikációra. Ezt a hivő olyan ön­tudattal teszi, hogy az másnak ne fájjon és mást az ne sértsen, mert így parancsolta néki Isten. Lehet, hogy ezáltal a legjobb cselekedete egész életében az lesz, hogy »titkon tud cselekedni«. Az imája ugyanilyen legyen! Isten nem híve az övéi lelki kiállításának. Isten nem szég'yenli az övéit és nem ázt mondja: jaj, vigyázz, mások észre ne vegyék, hogy velem közös­séget tartasz. De a »terek és a. gyü­lekezetek«, az élet egész fórumán nem állhatja a kirívó, tüntető, sértő, hiú ■■. imádkozást, »keresztyén« életet. Ki ne ismerne fel saját magatartásá­ban gyakran ilyen jelenséget; ki ne érezte volna akkor, hogy abban a helyzetben és állapotban volt leg­messzebb Istentől. Bennünket az alá­zat visz Istenhez közel.- Az alázat­nak útja pedig ez: ember, ember 1 és ember. Istenhez i még imádságban is embertársaidon keresztül vezet az úti Tanulj még hinni és. megtanulsz cselekedni, tanulj meg imádkozni és megtanulsz, élni/ isten Jézus Krisz­tus példájából tanít, figyelj jól reá és szavára: * . o 1-) n ■■ Rédey Pál i .......... i n in' szóló értekezése is. Ebből az alkalom­ból Genfben különböző egyházi , és világi szervezetek nemzetközi kon­gresszust tartottak, amelynek tárgya a türelmesség • kérdése • volt. ' A kongresszus elnöke áz' észak­amerikai Percival Brundage, ■ meg­nyitó beszédében rámutatott, hogy számos országban ismét fellángolt a türelmetlenség és amerikai ember létére kénytelen az Egyesült Államo­kat is ezek közé sorolni. Van Volk leideni professzor Castellióról tartott előadásában azt fejtegette, hogy a-tü­relmesség nemcsak a fanatizmussal, hanem a közömbösséggel is szembén áll. A türelem az erősek erénye, a türelmetlenség pedig bizonytalan­ságból és gyengségből fakad. Aktív türelmességre van szükség, amely elismeri, hogy a különböző tné2etek együttélése lehetséges. Leon Halkin római katolikus egyetemi tánár a katolikus álláspontot fejtegette.. Helyzete annál nehezebb volt, meri: a Vatikán nevében Ottaviani bíboros legutóbb is azt jelentette ki, Jiogy »katolikus többségű országokban nem lehet eltűrni a protestáns tévtanok terjesztését. Helyes, hogy ezekben az országokban, mint Olaszországban, Spanyol- országban, Dél-Amerikában és egyebült a kormányzat katolikus Irányban végzi feladatait és nem engedi megbontani a nép vallá­sos egységét, amely az egyedül igaz tan biztos birtokában van. A katolikus egyház természetesen Igényt tart a kultusz és propa­ganda szabadságára ott. ahol ki­sebbségben van. Viszont az egye­dül üdvözítő hitigazság birtoko­saként nem ismerheti el ezt a protestánsokra nézve ott,, ahol , Irányító befolyása van a kor- mányzatra.« . .. Halkin professzor • egyébként ki­fejtette,- hogy az igazi türelmesség sohasem a hitbeli bizonytalanság, hanem a kerésztyén félebaráti szere­tet gyümölcse. ' 1 * ' ' ’ .' ’ André Bouvier genfi református lelkész, záróelőadásában rámuta­tott, hogy a keresztyénség nem áll­hat terméketlen szektás önigazsá- gok vitatásában, hanem csak példás emberi magatartás bizonyságtételé­ben. Az igazi türelmesség egyben férfias bátorságot és alázatosságot is" jelent. . ni? ' -• ■ ' ■ ; : V ... Mindazt, amit az én Atyámtól haUottamrtiidtul adtam néktek“ (ián. 15, is.y-

Next

/
Oldalképek
Tartalom