Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-09-20 / 38. szám

* EVANGÉLIKUS ÉLET Szeptember 13-án, vasárnap dél­ben í az üllőúti egyetemes székház imatermében dr. Vető Lajos püspök lelkésszé szentelte Németh Ferenc és Pintér Károly lelkész jelölteket. A lelkészszentelés szolgálatéban részt vettek dr. Pálfy Miklós dékán, Csc- kejr Zoltán püspöki irodaigazgató és Várady Lajos budai esperes. A temp­lomban igen sokan jelentek meg a lelkészjelöltek hozzátartozói, bará­tai és a gyülekezet tagjai közül. Az egyetemes székház Imatermében ez volt az első lelkészszentelés. A püspök lelkészavató beszédében Márk ev. 2:14 alapján többek között ezeket mondotta: — Ahogyan az apostolok elhívá­sánál van valami isteni titok, úgy minden lelkész pályaválasztásánál is: miért éppen ő lett az, aki ezt a pályát választotta sok diáktársa kö­zül, aki ugyanazt az egyházi taní­tást hallotta, mint ö s mégsem ment a lelkész! pályára. Joggal beszéltek régen a belső elhívásról s beszélhe­tünk most is, ma is. Ez a hívás ma megismétlődik félétek az Igén keresztül, midőn az Űr oltára előtt várjátok, hogy egyházunk ' hivatalosan meg­bízást és felhatalmazást adjon az evangélikus lelkész! szolgá­latra. Maga az Űr szól hozzátok a gyüle­kezet előtt: »Jer, kövess engem!« — Máté Krisztus Urunk hívását hallva felkelt és »követi vala őt«. Vájjon miben állott Máté Krisztus­követése? Először szinte teljes pasz- szivltást jelentett. Vele volt, hall­gatta őt, látta, amit tett s pontosan megjegyezte magának a látottakat és hallottakat. Ezt tették a többi ta­nítványok Is. Máté velük együtt lel­kesedett Jézus csodáin, gyönyörkö­dött Jézus tanításaiban, örvendezett a lelke azon, hogy Jézusban Isten országa megjelent, hogy bűnbocsá­nat, élet, szeretet, igazság és békes­ség, jelent meg őbenne. Amikor be­következett Krisztus Urunk szenve­désének és halálának ideje, Mátét is ugyanolyan rémület és gyávaság fogta el, mint a többit. A,{eltámadás csodáján éppúgy álmélkodott és örült, mint a többi. Amikov.ieljrient az Ür a mennybe, éppúgy szomorko- dott, mint a többi. A Szentlélek ki­töltetésekor hitet és bátorságot kapott ő is, mint a többi. Ettől fogva épp­úgy hirdette az evangéliumot, mind­azt, amit Krisztussal kapcsolatban látott és hallott, mint a többi. —- »Mint a többi« — valahogy így nézünk tireátok is most: olyanok lesztek ti is, mint a többi evangélikus lelkész. Most elindultok ti is az evan­gélikus lelkész életútján, gyarlósá­gokkal és fogyatkozásokkal, de meg­érintve a belső elhívás csodájával, felkészülve mindazzal, amit tanul­mányaitok során hallgattatok és lát­tatok. Elindultok, hogy folytassátok azt a tevékenységet, amelyet annak­idején, Krisztus Urunknak a földről való eltávozása után az apostolok a Szentlélek által bennük felgyújtott hittel elkezdtek. Az a fontos, hogy lekészl munkátok során ez a hit meg­legyen és lobogjon bennetek. A vi­lág sokat változott az apostolok kora óta, vágy a reformáció kora óta is. De Jézus Jtrisztus ma is ugyanaz, mint akkor volt. Az Ő hitünk sze­meivel csodált fényes alakja most is és szüntelenül hív benneteket az ige és a Szentlélek által a szent szol­gálatra. Szüntelenül előttetek jár. Kövessétek hát őt, legyetek vele szüntelenül- közösségben, köves­sétek őt hittel és engedelmesen s akkor nem tévedtek el, akkor lesz értelme szolgálatotoknak, akkor jó munkát tudtok végezni egyházunk és népünk javára. A lelkészjelöltek Krisztus testével és vérével erősödtek meg a szent szolgálatra, majd letették a hivatali esküt. A megható szolgálat után sokan vették körül az új fiatal lelkészeket és meleg kézszorítással, testvéri csókkal kívántak r«’- meg­induló szolgálatukra. Németh Fe­renc segédlelkészt Veszprémbe Pin­tér Károlyt pedig Tordasra helyezte a kerület püspöke. Ebben az évben az északi egyház- kerületben már tíz lelkészjelölt szen­teltetett fel a lelkész! szolgálatra. v ...A BÉKE DALA . £ — Ján Rak —' ŰJ hajnal kürtje ’ harsog, ki tudna veszteg állni? Fújják, zengik a marsot a munka katonái. Erősebb hadsereg sosem volt még e földön: t mitől-rettenne meg? f Bátran előre törjön! Az idő malma zakatol, nekünk őröl, nekünk. A szenvedéssel tele kor sápadt holdja letűnt. Gyümölccsel megrakott dús ág a jelen: tiszta, szép győzelmünk harsány himnuszát dübörgi már a gép. A gyárak gyors motorja bőg, kerék fut, szíj suhint — a természet erőit ők legyőzik sorra mind. S megindulnak a traktorok, s nekivágnak a síknak s a fütyörésző gépsorok új barázdát hasítnak. Tavaszi napfény zeng, lobog, kitárulnak a rétek, a föld sugárzik és dobog, zsendül benne az élet. A munkás szíve hittel és örömmel van tele: gyár és mező, madár és ég s az egész világmindenség együtt ujjong vele! Képes Géza fordítása GYERMEKPRÉDIKÁCIÓT HALLGATTAM Almát indultaim szedni a kertbe. Egyik kezemben a kosarat vittem, a másikkal a létrát tartottam a vállamon. Mellém szegődött a szomszédomnak 4 éves kis unokája. Nem igen szokta megtenni, mert egy kicsit félt tőlem. Bizony, mikor a felnőttekkel illetlenül szokott viselkedni, én is meg szoktam dorgálni. Ezért tartolt tőlem és ezért is különös volt, hogy mégis velem jött. Felengedett egészen, ügy látszik, elfe­lejtette a dorgá'ást és a kisgyereket szerető »tisztelő« bácsit (így hív min­dig) érezte meg bennem. Akkor nem gondoltam, hogy ő, a 4 éves, írni- olvasnl nem tudó Jenőke fog nekem prédikálni arról, amiről, valljuk meg őszintén, igen-igen meg szoktunk fe­ledkezni a lázas munkánk közben és kihagyjuk számltásálnkból. Hát úgy kezdődött hogy ő beleült a földön a kosárba, ügy ringatta magát. Néha-néha kigurult belőle és nagyokat kacagott-. Érj meg fenn álltam a kettős létrán és szedtem az almát. Sok minden­ről beszélgettünk, ö mondta a maga élményeit. Beszélt a futballró!, játékai­ról. Arról, hogy kiket szeret, kiket' nem. En meg hallgattam. Öröm volt szá­mára. ha megunva a kosaras iátékot, felengedtem a létra másik oldalán. Egyszer csak felteszi a kérdést; »ml lenne, „tisztelő bácsi”, ha leesne?« Mondom, »vagy kitörne a lábam, ez a jobbik eset, de ilyen mag3S'ól ba .e- esiK az ember szörnyet is halhat*. Meg­indul* a téma és ő íoiyt'ttta’ »ugye, be­tennék egy gödörbe?« »Igen, egy sír­ba.« »De nem maradna ott mindig, mert egyszer trombitálnak az angya­lok és feltámadna« mondta nagy, kef- moly határozottsággal. Nagyot néztem. Abba is hagytam az almaszedést, pe­dig csábítóan mosolyogtak a piros al­mák, hogy kosaramba vándoroljanak; Ez a dolog fontosabb volt. Elgondol­koztam. Hirtelen szóhoz Sem jutottam. »Trombitálnak az angyalok« — »feltá­madna!« Micsoda teológia! Micsoda Igeismeret egy 4 éves kisgyereknél! Csak azt kérdeztem meg, hogy ezt ki­től hallottak. Büszkén mondta: »A ma­mától« (Felénk a nagymama a mama, a »mama« az »édesanyám«.) Megjelent előttem egy asszony, aki talán téli esté­ken a duruzsoló kályha mellett mon­dotta el ezt unokájának. Mélázgató merengésemből - kérdés riasztott fel: »Ugye, igaz ez?« »Igaz fiam!« Aztán a létra tetején megsímogattam a fejét. Ha nem is tettem össze a kezemet, de mégis imádkoztam. Hálát adtam a bé­kés hajlékokért, a duruzsoló kályha mellett unokákat tanító mamákért, az­tán ... azért Is, hogy nem estem, le a létráról, de legfőkénpen a feltámadás és élet evangéliumáért;'; 'f ;/r ,5 ,í. A falusi pap — aki oly ritkán hall Igehirdetést más ajkáról — prédikációt hallott. Az almafai alatt. A létrán. Nem is akármilyet. Húsvétit. Rövidet. Ör­vendezett. Nem Is akárkitől. Jézus 4 éves kicsinyétől. Mintha a nap is hús­véti fényben ragyogott volna, mert egy gyermek prédikált egy felnőttnek, Je­nőke prédikált a »tisztelő« bácsinak. Es jó volt hallgatni, meg hallani a gyer­mekprédikációt és, megállva elgondol­kozni rajta. Hegyháti János GYÜLEKEZETI HÍREK Szeptember 20. Szentháromság után 16. vasárnap. Igék: d. e. Mt 6,1—fl. Hol 3,3—7. d. u. Amos 5,21—24. * A vasárnap Üzenete: Krisztusban elrejtett élet. Liturgikus szín: zöld, MONOR Szeptember 6-án gyülekezeti csen­des napot tartott a gyülekezet, dr. Karner Károly teológiai tanár, Vá­ltat János esperes, Detre László, Já­vor Pál, Hegedűs Lajos, Nagybocs- kai Vilmos, Roszlk Mihály, Szende Ernő és Tóth Károly lelkészek szol­gálatával. Az igehirdetési alkalmak összefoglaló témája; A Lélek által megmentett szív volt. . , ■ - , LOVÄ8ZPATONA A Szalay Mihály lelkész nyu­galomba vonulásával megüresedett lelkész! állásba Molitórlsz János es­peres szeptember 6-án iktatta be Bojsza János volt szombathelyi val­lástanító lelkészt, a gyülekezet egy­hangúlag meghívott lelkészét. NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE *A nógrádi egyházmegye lelkész! munkaközössége augusztus 27-én Balassagyarmaton összejövetelt tar­tott. Ezen az összejövetelen dr. Csen­gődi Lajos esperes tartott írásmagya­rázatot és előadást. A lelkészek több aktuális kérdést megbeszéltek. GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A györ-soproni egyházmegye sop­roni kerületének lelkészei augusztus 18-án Sopronban munkaközösségi összejövetelt tartottak. Gosztola László lelkész úrvacsora! szolgálata után Németh Károly esperes tájé­koztatta a megjelenteket, a folyó ügyekről. A munkaközösség foglal­kozott a Magyar ökumenikus Bi­zottságnak az Egyházak Világtaná­csához küldött üzenetével is. A győr-sopronl egyházmegye győri kerületének lelkészei augusztus 25-én Győrben tartottak munkakö­zösségi összejövetelt. Menyhár Ist­ván úrvacsorái szolgálata után az összejövetel aktuális kérdésekkel foglalkozott, melynek keretében megbeszélték a lelkész! önsegély ügyét és a Magyar ökuménikus Bi­zottságnak az Egyházak Világtaná­csához küldött üzenetét. IRSA Szeptember 13-án, vasárnap 8ze» herényi Tamás lelkész, az Evangé­likus Élet segédszerkesztője hirdette az igét a gyülekezet délelőtti isten- tiszteletén és az esti összejövetelen előadást tartott az egyházi sajtóról, TEOLÓGIAI AKADÉMIA Az Evangélikus Teológiai Akadé­mia f. hó 19-én d. e. 10 órakor tartja az Akadémia dísztermében tanévnyitó ünnepi ülését. Az ünnepi beszédet dr. Vető Lajos, az északi evangélikus egyházkerület püspöke tartja. 'Az ülést megelőzőleg 9 órakor a fasori evangélikus templomban tanévnyitó istentisztelet lesz. Igét hirdet tír, Pálfy Miklós dékán, HALÁLOZÁS Vletórlsz Józsefné született Somo­gyi Lenke, életének 82. és boldog há­zasságának 61. esztendejében, nagy­számú családja szeretett köréből Nyíregyházán megtért Mindenhatójá­hoz. Dr. Vletórlsz József nyíregyházi egyházközségünk örökös tb. felügye­lője, volt zsinati atya, számos egyházi énekünk szerzője, Luther énekeinek és Tranoscius énekeskönyvünknek köztiszteletben álló kiváló fordítója hűséges hitvesét és segítő élettársát gyászolja az elhunytban. Emléke örökké áldott Höher Vilmos, a Deák-téri gyüleke­zet évtizedeken át hűséges, naponként templomba jóró egyháztanácsosa és templomgondnoka szeptember ll-én, 81 éves korában csendesen elhunyt. 15-én temette Kemény Lajos esperes és Sülé Károly lelkész, sok lelkész és gyülekezeti tag részvételével. A Deák-téri gyülekezet 50 éven át hű­séges, egyszerű hitű tagját gyászolja benne. Élete és templom- s egyház- szeretete megőrzi emlékezetét. • Felhívás! Kérjük Kedves Előfizetőinket, hogy az előfizetési dijak beküldése­kor a csekk hátára minden alka­lommal szíveskedjenek az összeg rendeltetését ráírni. A Pesti (Deák-téri) Evangélikus Egyházközség 1953. szeptember 26-án, szombaton délután 5 órakor az egyházközség nagy dísztermében (V., Sütő­utca 1.) a Rákóczi-szabadságharc megindulásának 250. évfordulója alkalmából RÁKÓCZI-EMLÉKÜNNEPÉL YT rendez. MŰSOR! 1. Dezséry László püspök megnyitó szavai. 2. Mikes Kelemen leveleiből felolvas Tolnay Klári kétszeres Kossuth- dijas, érdemes művész. 3. Kodály Zoltán kurucdalalból énekel Rösler Endre, az Állami Operaház tagja, zongorán kísér Peskó György. 4. ünnepi beszédet .mond dr. Esze Tamás református lelkész, a történet- tudományok kandidátusa. 5. Kuruc vallásos dalokat énekel M. Molnár Éva, zongorán kísér Murányi Róbert. 6. A kuruc idők legszebb verseiből szaval Joő László, az Ifjúsági Színház 7. Liszt: Rákőczl-induló c. művét zongorán előadja Peskó György. Belépődíj nincs, műsormegváltás a templom és a parókia renoválására. .......................................................................................um.....immun......iiiiiiiiiiiiiiiMiimiiuimiiiiuiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiiiimiuuuuuuuuMuimiminumuii|iiiiiniiiiiimiuiiiiiimiiiiiin!ii...................................................... TO LSZTOJ ÉVFORDULÓJÁRA Most emlékezik meg az .egész em­beriség Lev Nikolájevics Tolsztojról, aki 125 évvel ezelőtt született. Tol­sztoj a legnagyobb írók egyike a vi­lágon. Hatása első nagy írásművei óta szüntelenül tart. Mi, magyarok, az elsők közt voltunk, akik regé­nyeit, elbeszéléseit népünknek tol­mácsoltuk. Tolsztoj a valóságábrázo­lás csúcsait érte el. Ha elolvassuk a »Háború és béke« című nagy regé­nyét, a napóleoni hadjárat kudarcá­ról szóló képeket, múlhatatlanul érez­zük, mi a realizmus az irodalomban. De éppúgy érezzük rendkívüli ki­fejező erejét az olyan kisebb müvek olvastán, mint az »Iljics Iván ha­lála«, vagy a »Feltámadás«, amelyek­nek aránya, mértéke a legjobb mű­vészet s megrázó mondanivalója mélyen felkavarja egész emberi va­lónkat. Tolsztoj mélyre világított, mert fel akarta emelni olvasóját. Nem elégedett meg. az (ró művészi sikerével. Csak az a művészet ér­tékes, hirdette messzehangzó szó­val, mely embereket egybekapcsol. Az emberiség szeretete a föltétele az igazi írói hivatottságnak. Tolsztoj ezt nem csupán hirdette, hanem pél­dájával magyarázta is. Otthagyta előbb a katonaságot, amelynek tisztje volt, aztán faképné! hagyta főűri életformáját, értetlenül néző bará­tait, rokonait és Ismerőseit. Szíve sugallatát követve, s Jézusra hivat­kozva, szegény orosz muzsikként pró­bált élni, nyugalmat keresve lelki- ismerete kínzó mardosásaiban. bzi- sórú ítéletet mondott nemcsak az orosz főúri társadalomra, hanem minden elnyomóra és kizsákmányo- lóra. Akik Irodalomból tájékozód­tak, Tolsztoj regényeiből megtud­ták, hogy a 19. század uralkodó rendje nem maradhat meg. Ez az orosz író világosan közölte a ma élő nemzedékkel, hogy a rossznak bennünk meg kell semmisülnie s újjá kell születnünk. Lenin nem vé­letlenül mutatott rá Tolsztoj rend­kívüli jelentőségére az orosz szocia­lista forradalomra nézve. Tolsztoj nagy író és nagy erkölcsi tanító. Azt magyarázza: hogy egy újjászületés! tiszta, nagy eszmét csak becsületes, igazságos és tiszta ember szolgálhat. Hadd Idézzük Itt, erre az évfor­dulóra gondolva, Lev Nikolájevics Tolsztoj két kisebb írásművét. Az első egy híres levél. 1887-ben egy is­meretlen francia diák levélben ke­reste fel Tolsztojt, A diák ugyanis olvasta Tolsztoj egyik művét, amely­ben az író elítélte Beethovent és Shakespeare-t, rajongva szereteti művészeit. Hogyan értse ezt? Tolsztoj végképpen összezavarta. Ekkor le­vélben fordult hozzá. S Tolsztoj egy 38 oldalas levélben válaszolt az is­meretlen levélírónak franciául. A francia diákból később ugyancsak nagy író lett: Romain Rolland. A híres levél egy részletét közöljük itt. A másik Tolsztoj-írásmű egy csöpp példabeszéd. Százat írt ilyet s mindegyikben, benne van a lét igazsága s az emberi elhivatás ér­telme. ft . Szálltnál - Rezső' LEVgL ROMAIN ROLLANDHOX Kedves testvért Megkaptam első levelét. Lelkem mélyéig meghatott. Könnyekkel a szememben olvastam végig. Szándékom volt, hogy mind­járt jelelek, de nem értem rá, és­pedig annál kevésbbé, mivel, nem is szólva a nehézségről, amelyet érzek, ha franciául kell írnom, igen hossza­san kellett volna írnom, hogy meg­jeleljek kérdéseire, amelyek leg­nagyobbrészt egy félreértésen ala­pulnak. Kérdéseire, amelyek így hangza­nak: miért van az, hogy a testi munka boldogságunk lényeges fel­tételei egyikének látszik? Le kell-e mondani önkényesen a tudományos és művészt tevékenységről, amelyet összeférhetetlennek lót a testi mun­kával? A testi munkát sohasem tekintet­tem princípiumnak, hanem egysze­rűen az erkölcsi alapelv oly termé­szetes alkalmazásának, amelyre minden őszinte émbernek rá kell jön­nie. A testi munka erkölcsileg szük­ségszerűnek látszik a ml romlott társadalmunkban, az úgynevezett civilizált emberek társadalmában, egyedül azért, mivel e társadalom legfőbb hibája a testi munkától való szabadkozás s a szegények, tudatta. nők és szerencsétlenek testi munká­jának kihasználása anélkül, hogy e munkáért hasonlóval fizetnénk meg. A mai társadalom keresztyén, böl­cseleti vagy emberiességi elveket valló entberel őszinteségének első próbaköve... .az igyekezel, .amellyel, ezen ellentmondásból kiutat keres­lteké MM> *• A legegyszerűbb ''is legkézenfek­vőbb eszköz, amely oda elvezet, a saját személyünk gondozására irá­nyuld testi munka vállalása. Soha­sem fogok hinni annak az embernek keresztyéni, fllozófikus vagy huma­nista meggyőződésében, aki éjjeli­edényét egy szolgálóval ilrltteti ki. A legegyszerűbb és legrövidebb er. kölest parancs úgy hangzik, hogy oly kevéssé szolgáltassuk ki magunkat mások által, amennyire ez csak le­hetséges és annyi szolgálatot tegyünk másoknak, amennyire csak kepesek vagyunk. Követeljük másoktól a le­hető legkevesebbet és adjuk nekik a lehető legtöbbet. Ez a formula, amely értelmei ad létünknek és a boldogság, amely be­lőle következik, megold egyszerre minden nehézséget, azt is, amely Önt nyugtalanítja; erőnkből mennyit ál­dozhatunk az értelmi tevékenységnek, a tudománynak és művészetnek. Alapelvünk szerint csak akkor va­gyunk boldogok és elégedettek, ha meg vagyunk szilárdan győződve arról, hogy cselekedetűnk * hasznos másoknak. Azoknak megelégedése, akikért cselekszünk, az őrömnek egy többlete, amelyre 'nem szabad számí­tanunk és amelynek nem szabad be­folyásolnia cselekvésünket. Az a szilárd meggyőződés, hogy nem cse­lekszem haszontalant, se rosszat, hanem másoknak jót, ez a meggyő­ződés boldogságunk alapfeltétele. A FORRÁS Történt, hogy egy forró napon ta­lálkozott három, vándor egy tiszta, hideg forrásnál. A forrás ott fakadt «"út szélén. Körülötte fák dlfottak. sűrű fű zöldéit. : A víz tiszta volt, mint a könny, összegyűlt egy kőből vált vízmedencébe, aztán kifolyt be­lőle, végigfutott a réten, mint egy gyors patak. A vándorok megpihen­tek az árnyékban és vizet merítettek a forrásból. A forrás fölött állott egy kő, amely kőre ez volt ráírva: »Légy hasonló ehhez a forráshozI« A vándorok elolvasták e szavakat, s clgondolkodtak a feliraton, — Ez jó tanács — szólt az egyik vándor úgy tűnt fel, hogy kereskedő. — A forrás fáradhatatlanul folyik — mondotta —, messzire folyik, fel­veszi magába más források vizét, folyó lesz belőle — így kell az em­bernek i$ fáradoznia i dolgai körűt és akkor mindenben sikere lesz, sok javat szerezhet. A második utazó fiatalember volt. — Nem — szólott —, szerintem a felirat a kövön azt jelenti, hogy az embernek meg kell óvnia a lelkét a rossz. gondolatoktól és vágyaktól, hogy lelke szakasztott olyan tiszta maradjon, mint a víz ebben a forrás­ban, Most ez a víz őrömet is erőt ad mindazoknak, akik, akárcsak ml, mellette pihennek Es ha ez a patak körülfutná az egész földet, de a vize zavaros, piszkos volna, minő haszon származnék belőle? Kt innék vizet belőle? A harmadik vándor öregember volt Elmosolyodott is így szólt; — Igazat mondott az ifjú! Kt a tanulság abban ált, hogy ez a forrás minden időben, minden szomjúhozó. nak Ingyen adja a vizet és meg­tanítja az embert, hogy mindenki- nek tegyen jót. s ingyen tegye a jót, nem pedig jutalomért és a hála ked­véért. i- "fr'y. --------------------------------­v » Kövessétek Jézust és legyetek vele ..... szüntelenül közösségben66 ’■ Dr. Vető Lajos püspök két lelkész jelöltet lelkésszé szentelt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom