Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-04 / 40. szám

2 EVANGÉLIKUS I LET •t AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEMBŐL: BÉL MÁTYÁS, a tudós evangélikus lelkész GYÜLEKEZETI HÍREK 1953. október 4. Szentháromság után 18. vasárnap Igék: d. e. Jn 15, 9-14. 1. Jn 3, 18-24. d. u. Mik 6, 6-8. A vasárnap üzenete: Járjunk elhlvatáslmkhoz méltóan: szeretetben! Liturgikus szín: zöld. Bél Mátyás 1684-ben született a Zólyom megyei Ocsován. Apja egy­szerű ember volt, falusi mészáros- mester. Bél Mátyás korán kitűnt tár­sai közül kiváló szellemi tehetségé­vel. A besztercebányai és rozsnyói egyházközségek támogatásával ke­rült ki külföldre, ahol a hallei egye­temen uralkodóvá lett pietizmus ha­tása alá került. Franke Ágost Hermann hallel egye­temi tanár, a pietizmusnak azt az irányát képviselte, amely a keresz­tyén hit gyümölcseit az emberi ha­ladás szolgálatával össze tudta kap­csolni. Bél Halléban való tartózko­dása idején Franke intézeteinek volt mezőgazdasági kertje, természet­rajzi gyűjteménye, fizikai és vegy­tani laboratóriuma, boncoló helyi­sége, esztergályozó és üvegcsiszoló műhelye. A XIII. sz. elején már az emberiség nagyjainak figyelme egy­re inkább a természet felé fordul s a tudományos ismereteket kezdik a gyakorlati élet szolgálatába állítani. Például Leibniz, a híres német filo­zófus ekkor készíti el az első szá­mológépet, tökéletesíti a zsebóra szer­kezetét és már olyan hajó megépí­tésén is töri a fejét, amellyel szél el­len és víz alatt is lehetne haladni. A városi polgárok és az értelmiség körében egyre terjedt a természet­tudományok iránti érdeklődés. Ebben a helyzetben a Franke-féle iskolák­ban, az előző korok egyoldalú lati­nos műveltségével szemben, megje­lenik a természetrajz, földrajz, fizika, vegytan, történelem tanítása is, vagyis az akkor felfelé törő polgár­ság számára nyújtott hasznos és gya­korlati ismereteket, ami megfelelt a német polgárság puritánságra, ke­gyességre s ugyanakkor gyakorla­tiasságra igyekvő beállítottságának. Bél Mátyás mentes maradt a pie­tizmusnak attól az elfajult formá­jától, amely az élet küzdelmeitől és örömeitől elforduló rideg zár­kózottsággá vált s amely minden­ben az ördög találmányát látta, ami kívül esett a szűk és zárt pletista körön. Bél hatalmas tu­dományos munkásságával bebi­zonyította, hogy nem tartozik azok közé a pietisták közé, akik minden világi tudomány és mű­vészet ellen harcot indítottak. Első nyomtatott munkája Hallé­ban jelent meg, ebben az evangéli­kus egyház dogmatikáját foglalta össze latin nyelven. Külföldről visz- szatérve Besztercebányán, majd Po­zsonyban működött tanárként, ké­sőbb pedig pozsonyi lelkész lett. Rendkívül sok irányú tudományos munkásságát bizonyítják a sűrű egy­másutánban megjelenő művei. Ma­gyarra fordította a pietista Freyling- hausen hittankönyvét. valamint Arndt hitmélyítő munkáját »Füves kertecske« címen. »Die gottsuchende Seele« címen adta ki német nyelven imádságait. A pietizmus elferdülé- seivel oly nagy harcot folytató Krman Dániel szuperintendenssel együtt végezte el a Szentírás cseh nyelvre fordításának javítását, de foglalkozott a Károli-féle magyar fordítás javításával is. »Der unga­rische Sprachmeister« című nyelv­tanában célja a magyar nyelvnek, anyanyelvének, a más nyelven be­szélőkkel való megismertetése. 1718- ban Lipcsében jelent meg a magyar rovásírásról és a régi hun-seytha irodalomról szóló könyve. Bél volt az első, aki Anonymussal, a magyar történelem kezdetének névtelen író­jával tudományosan foglalkozott. Közben arra is volt energiája, hogy 1721-ben Pozsonyban kiadja az első hazai rendszeresen megjelenő újságot »Nova Posoniensia« címen, latin nyelven. Gyakorlati egyházi és kultúrális munkásságának a bizonyítékai a po­zsonyi iskola számára készített tan­tervé, módszeres utasítása és sza­bályzata, amely mutatja, hogy a hallei pietizmus haladó vonásait mennyire át tudta ültetni a hazai viszonyok közé. A hittan nála nem száraz dog­matikai ismeretek elsajátításából állt, hanem a keresztyén hit és élet világába való bevezetést je­lentette, hogy azután az élő bit megteremje az emberek körében való hűséges szolgálat gyümöl­csét. Ugyanakkor Bél iskolájában is meg­jelennek a reális ismeretek, a ter­mészet iránt való érdeklődés felkel­tésére. Hogy mennyi nehézséget kellett tudományos munkája közben leküz- denie, azt akkor látjuk, ha egy ki­csit betekintünk műhelytitkaioa. Amikor megkezdte élete főművének, Magyarország földrajzának és tör­ténelmének megírását, akkor úgy­szólván alig állott megfelelő forrás rendelkezésére. Először úgy kellett anyagát összegyűjtenie, hogy a nyári szünetre hazamenő tanítványait bízta meg szülőhelyük természet- rajzi, földrajzi, néprajzi és történel­mi adatainak összegyűjtésével, amit azok a helybeli lelkészek segítségé­vel állítottak össze. Ez a módszer azonban nem elégítette ki, megkezd­te az egész országra kiterjedő uta­zásait. Csakhogy ez a korabeli nehéz közlekedési viszonyok között igen nagy feladatot jelentett. Rossz uta­kon, az időjárás szeszélyeinek kitéve rótta az országutakat. Különösen az 1716., 1723., 1725., 1727. években tett nagyóbb utakat, Pozsonytól egészen Erdélyig. Közben a főúri családok nem voltak hajlandók levéltáraikat Bél kutatási céljára rendelkezésre bocsátani. Majd pedig utazgatásai miatt a magyar forradalmaktól ret­tegő bécsi uralom kémnek nézte s ügye még a nádor elé ts ke­rült.. Bécs azzal nehezítette mun­káját, hogy amint egy-egy megye földrajzi és történelmi feldolgozásá­val elkészült, a kéziratot be kellett küldenie az illetékes megyéhez, ahol a nemesi bürokrácia a legtöbb eset­ben évekig hevertette a kéziratot az­zal, hogy a megyei uraknak nincs idejük az átnézésre. Volt olyan megye is, amely a pótolhatatlan kéziratot elvesztette, másik megye pedig hasz­navehetetlennek jelentette ki Bél óriási munkáját. Voltak azonban, akik munkájának nagy jelentőségét megértették és abban segítették. Sűrű levelezésben állott hazai és külföldi tudósokkal, amint ezt többek között Bayer szentpéter­vári orosz akadémikussal folyta­tott levelezése Is bizonyítja, aki­től nyelvtudományi munkájához finn nyelvtant is kért, a magyar­finn rokonság tanulmányozása céljából. Mikor Bél tudományos hírneve egyre nőtt, a tudósok egész sora csat­lakozott kutatása elősegítéséhez, tá­mogatták adatgyűjtésében és tudo­mányos utazásaiban, amelyet legna­gyobb részt saját költségén végzett. Élete vége felé a londoni, berlini, olmützi, jénai »tudós társaságok« tagjai közé választották. Tanítványai közül pedig sok tudós és hírneves ember került ki, például Fáy And­rás író is Bél iskolájában tanult. Eredményekben gazdag élete 1749-ben fejeződött be. Bél Mátyás egyike azoknak a nagy evangélikus lelkészeknek, akik egy­házunk határain túl is nagy megbe­csülést vívtak ki maguknak. Bél evangéliumi keresztyénsége egészen nyitott volt hazája és az emberiség kultúrája felé. Mélyen érdekelte kora legújabb tudományos fejlődése s maga is ennek a fejlődésnek az élére állt. Életművének ez a nagy tanul­sága számunkra. DEAK-TÉR Október 11-én, délután félhét óra­kor gyülekezeti szeretetvendég3ég lesz a gyülekezeti teremben. nyíregyháza A nyíregyházi szeretetotthon szeptember 20-án aratási hálaadó ünnepélyt rendezett. Az . ünnepélyen ének- és zeneszámokból, valamint szavalatokból álló gazdag műsor ke­retében dr. Pass László debreceni lelkész tartott előadást »A terített asztal és pohár« címen. PESTI EGYHÁZMEGYE A lelkészt munkaközösség szeptem­ber 28-án a Deák-téri gyülekezeti te­remben gyűlést tartott. Bevezető áhítat után Gyöngyösi Vilmos vi­tát vezetett be »Szektás tanítások és csoportosulások evangélikus egy­házunk keretén belül és az ellenük való védekezés« címen, majd Sülé Károly ismertette a lelkészt önsegéV lyezés helyzetét. BUDAPEST—CINKOTA A kistarcsai fiókegyházban szep­tember 27-én egyházzenei hangver­seny volt. Közreműködött a cinkotai énekkar Trajtler Gábor s. lelkész vezetésével és FrenkI Róbert. — Az árpádföldi szórványban október 1—4-ig Solymár János csömöri lel­kész sorozatos igehirdetést tart REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA A Budapesti Református Teológiai Akadémián szeptember 18—18 között folytak a lelkészképesitő vizsgák. A vizsgák két csoportban folytak, a zsinati lelkészképesítő bizottság előtt. Az első lelkészképesitő vizsgára 27 teológiai hallgató jelentkezett, akik közül 24 nyert képesítést. Jeles eredménnyel 8, jó eredménnyel 10, elégséges eredménnyel 8 hallgató vizsgázott. A második ielkészkéoe- sítő vizsgára 9 segédlelkész jelentke­zett, közöttük 8-an tették le sikere­sen a vizsgát. Jeles eredménnyel 3, jó euedménnye' 4, elégséges ered­ménnyel 1 segédlelkész nyert képesí­tést. Az első lelkészképesítő vizsgát sikeresen letett hallgatók szolgálatra való kibocsátásán Bereczky Albert református püspök mondott igehirde­tést, Ján. 15,15—16. alapján. KINEVEZÉS < Az Egyetemes Sajtóosztály elnök­sége Szeberényi _ Tamás lelkészt, az Evangélikus Élét segédszerkesztő­jét az Egyetemes Sajtóosztály ügy­vivő lelkészéül nevezte ki. ZALASZENTGRÖT Szeptember 28-án a zalaszentgróti templomban gyámintézeti estet tar­tott Nyirő József gyámintézeti jegyző, írásmagyarázatot tartott Rédey Pál. SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK Dr. Vető Lajos, az északi egyház­kerület püspöke Turcsányi Károlyt kerületi segédlelkészi szolgálatra osztotta be. Pintér Jánost Celldö- mölkre, Bodrog Miklóst pedig Kör­mendre osztotta be segédlelkészi szolgálatra. MARCALGERGELYI A gyülekezeti összetartozás ér-> zésének ápolására folyó hó 20-án délután szeretetvendégséget rende­zett a marcalgergelyl anyagyüleke­zet. A lelkész igehirdetésén kívül az ifjúság köréből szolgáltak szólóének­kel és szavalatokkal. A templomi szolgálat után a papiak udvarán várta terített asztal a gyülekezetét, ahol a családias együttlétet nemcsak a szép nppos idő tette lehetővé, ha­nem az asszonyok és leányok szór« goskodása is. CELLDÖMÖLK 1953. szeptember 27-én tartotta az Országos Egyetérpes Gyámintézet záró közgyűlését. A közgyűlésen megjelent az Egyetemes Gyáminté­zet elnöksége, valamint számos kör­nyékbeli lelkész. A közgyűlés előtt Nagy Miklós gyámintézeti elnök tartott igehirdetést. A közgyűlést üd­vözölte az Egyetemes Egyház és az Északi Egyházkerület nevében Csákó Gyula püspöki titkár, a Déli Egyházkerület nevében pedig Ré­dey Pál kerületi lelkész. A lelkészek a délután folyamán a környékbeli gyü­lekezetekben istentisztelettel szolgál­tak és ezt folytatták a következő na« pop, vagyis szeptember 28-án is. FŐT Férfiak és fiúk konferenciája: október 27—november 2. Asszonyok és leányok konferen­ciája: november 3—8. Háromhónapos kántorképző és bclmissziói tanfolyam: kezdődik november 18-án. (Jelentkezés az il­letékes lelkészi hivatal útján, ahol részletes felvilágosítás kapható.) SZÜLETÉS Teleky Béla balfi lelkészt és fele­ségét Isten első gyermekkel áldotta meg, aki a keresztségben Béla nevet kapott. Deme Károly sajókazai lelkészt és feleségét Isten fiúgyermekkel ál­dotta meg, ki a keresztségben a Ká­roly nevet nyerte. * Keresünk a fóti Belmissziói Ott­hon konyhájára megbízható, mun­kabíró, főzésben is jártas leányt azonnali alkalmazásra. Érdeklődni lehet -a lelkészi hivatal útján. Bokorrózsa, futórózsa, színmeg­jelöléssel rendelhető Kapernaum- ban. Gyenesdiás. tJJ fordításban megjelent! i DOKTOR LUTHER MÁRTON KIS KÁTÉJA Fordította és magyarázatokkal ellátta : ifj. Prőhlc Károly teológiai akadémiai tanár Ára 8 forint Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, Vili., Puskln-utca 12. — Csekkszámla szám: 220.278 Ottlyk Ernő «nnmniiiiiiititiimttuniimiiHuiuuHitiiiiiiiiiHiuiiitiintiii»mniiiiiiiintiiiiiHiiiiiiiuiiiiiiimiii{iiiiMHiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiMriHimiiimmtminiiiniiniMtniiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiinMiiiiiiiniiiiiiiiiniiiuiiiimiitiiiuiiuimiiniinniimimnmiminnniiiiiitiiiimtna BORNEMISZA PÉl BORNEMISZA PÉTER, a magyar evangélikusság legnagyobb törté­neti alakja, néhány év óta meg­elevenedőben van. Móricz Zsig- mond hívta fel rá a figyelmet ma- gyarságszerte, amikor Elektrájáról megírta a híres felfedező tanul­mányt, s utána átdolgozva a nyelvi remekművet a budapesti Nemzeti Színházban korszerű jelmezekben bemutatta Bornemisza ifjúkori drá­máját.. A »Magyar Elektrának« két kiadása jelent meg a két világhá­ború közt. 1939-ben Schulek Tibor hatalmas monográfiát adott ki Bornemiszáról, mely kiindulópont­ja minden további Bornemisza-ku- tatásnak. Schulek Tibor helyesen mutatott rá, hogy Bornemisza Péter a magyar szellemi múlt legnagyobb alakjai közé tartozik s hogy »a magyar evangélikusság vele háríthatja el leginkább a gyö- kértelenség vádját és benne ta­lálhat legbőségesebb forrást reformátor! teológiájának megúj­hodása számára.« MÖST KOLTAY-KASTNER JENŐ, szegedi egyetemi tanár, az »Irodalom­történet« 1953. évi 1—2. számában egy terjedelmes tanulmányban kö­zöl kiegészítő vónáSokat a Schulek megrajzolta Bornemisza-arcképhez. Koltay-Kastner, a magyar-olasz szellemi kapcsolatok szakembere, mint irodalomtörténész rávilágít Bornemisza humanizmusára és olasz kapcsolataira. Érdekes és fon­tos részietekről van szó, amelyek realisztikus vonásokat fednek- fel ER ARCKÉPÉHEZ egyik legnagyobb reformátorunkról. Bornemisza Péter németországi tanulmányai után Olaszországba ment, Páduában orvosi és, jogi ta­nulmányokat folytatott s magába- szívta az egész reneszánszot. Járt Velencében, talán Vicenzában is, az olasz néppel többet érintkezik, mint annakidején a némettel. Mód­szeres humanista tanulmányokat kezd aztán Bécsben. Tanner György vezetésével, akivel Itáliában ismer­kedett meg, 1556-ban. Bécsben, az ott tanuló magyar egyetemi hallgatók­nak Sophokles Elektráját fordítja, »s a játéknak szebb voltáért sokat ad hozzá«, Bornemisza személyében tehát nemcsak magyar reformátor­ral, hanem magyar humanistával Í3 van dolgunk, aki összeegyezteti a humanizmus és a‘reformáció ketté­hasadt szellemét. AZ IRODALOMTÖRTÉNÉSZ nyo- mno kíséri ezután Bornemisza egész életét és lelki fejlődését. Megmutatja, milyen volt Zólyomban, ahol a Balas- siak prédikátoraként működött s tanítója az ifjú Balassi Bálintnak, a költőnek. Költeményeiben, vallásos verseiben is, reneszánsz művészi érzék, humanista mese, hépmesei képzelet, orvosi érdeklődés és tár­sadalom-kritika állapítható meg. Reális életlátása minden kortórsánál nagyobb. Meséibe mindig időszerű tartalmat és tanulságot ad. Dante Isteni színjátéka épúgy megihlette, mint s katolikus Márla-siralmak. S époly jó lélektani megfigyelő, mint tapasztalatait á bibliai magyaráza­tokba átszövő, széles látású nevelő, ötkötetes, rendkívüli írói munka­készséget mutató prédikácló-gyűjte-' ménye a magyar próza egyik legjobb kánona abból a századból. Amely­ről Móricz Zsigmond a mi nemzedé­künknek intelemként és visszatérés­ként hagyta, hogy az volt a magyar stílus igazi virágkora, nyelvünk az­óta csak hanyatlott. Koltay-Kastner professzor is végigolvasta a roppant prédikáló-gyűjteményt s oldalakon át idézi a legízesebb, legszebb for­dulatokat. Ehhez képest a mai át­lagprédikáció nálunk valóban elal- vásra szólító hamueső. A természet­nek, az élet teljességének szeretete észlelhető Bornemisza gyönyörű le- • írásaiban és hasonlataiban. A jó pásztor bibliai példájának alkalmát megragadva, például így festi a magyar pásztoréletet: *Először az juhokat tnlnd egy cso­portba gyűjtik; az után előtt dk men­tegét és szép legeltető helyre viszi, holott eteti és hizlalja Őket- De maga vigyáz minden felől rdjbk; előbb* előbb jobb, jobb fűre vezeti és jó for­rásokra viszi: slpolgat is előttük, míg békességben vágynak, Ha valahonnan rájuk támadnának, azok elejébe fut, födözi és oltalmazza mint bottyávat, mind kargyávat, köMMdoriVat. És ahol szüksége van", kész meg Is halni mellettük. Hó, hideg, hivseg is zá- poresőtül is Menti őket Betegségük­ben, sántaságukban, rühes voltukban szánja a nyavalyásoké és szibéh kő- tözgeti őket. Ha valamelyik kifutna az nyájak közül és pásztora ellen járna, azt noha megsújtja vesszővel, de aka­ratja szerint semmi tetemét meg nem rontja. Télre nagy sokat takar nekik és nyugalmai okolt készít nekik. Ei mikor eljö annak ideje, mindann^iokat oda a készített akolbä viszi, erős aj­tóval jól megerősítvén őket, hogy ott senki ne árthasson nekik semmibe,* IGAZA VAN Koltay-Kastnernek, ez az első magyar pásztoridill. Figyel­jenek fel erre a magyar stílusra ifjú lelkészeink és teológusaink! A refor­máció egyik formáló művésze szólott így négyszáz évvel ezelőtt. Önnön szívére teszi kezét és min­denkiére, akit megismer. Aráit Né­metországban és Itáliában látott, s amit otthon, a Felvidéken és Budán észlelt és keleten, a Kárpátok alatt s délen, emberi eseteket és törté­neteket; mind ott tálalja prédikáció­jában, jól tudva, mily ’ hangsúly a valódi esemény egy elvont fogalom­hoz. írókra, az antik klasszikusokra, épúgy hivatkozik s idéz belőlük, mint ahogy idézi a megtörtént ese­ményt. Társadalmi erkölcstana ha­ladó polgári felfogást tükröz, Bor- nefnisza kíméletlenül sorolja elő a nemesség és papság bűneit. A ne­messég csak Önmagával törődik, ki­sebb gondja is nagyobb az ország oltalmáénál. Nem csoda, hogy Mo­hács lett függetlenségünk sorsa. Bornemisza mélységes és igaz haza- íisága mindenütt megcsillan. Korá­nak politikai és katonai esemé­nyeihez legótt megjegyzést fűz. Min­denütt érezhető, mily megbecsülés­sel van nemzetünk alapvető- társa­dalmi rétegé, a parasztság iránt. De ugyanígy szól a kézmlvesekről és a jó kereskedőkről Is. A garázda, ha- zaflatlan nemességén kívül az uzso­rásokat tartja a legfertelmesebb bű­nözőknek, akik kizsákmányolják a szegénységet. Kikel a gazdag kato­likus papok ellen, »akik a népet semmibe veszik«, de evangélikus paptársai ellen is szól, akik »äz sze­gény ftéphöz nem akarják magukat szabni és azoknak szégyennek tart­ják prédikálni«; PesztlUa-gyűJtemé» nyét az igehirdető lelkészeken ke­resztül á népnek szánta. Habsburg királyúnkkal szemben Báthory Ist­vánt említi ismételten is a magyar dicsőség példájaként. PONTOSAN TUDJA, ha már politi­kai függetlenségünkből annyit veszí­tettünk Moháccsal, hogy most a tö­rök ellenére naggyá válhat a magyar lélekben, műveltség által. »Ékesen szóló emberekre, orátorokra, poé­tákra« gondol s főként arra, hogy tanulással s tudással viheti népünk a legtöbbre. Koltay-Kastner kinyo­mozta szinte valamennyi humanista olvasmányát, egész könyvtárat sorol fel. Ez az országjáró lelkipásztor, fró és nyomdász, korának egyik leg­műveltebb embere Volt. Latin és gö­rög klasszikusok épúgy ott voltak a háta mögött, a polcon, mint kortár­sainak művel, egyházi és világi íróké. Bornemisza a legszebb példa rS, hogy az általános műveltség egy teljes alkotó irodalmi műveltséggel és teológiai szaktudással párosulva alakítja ki a reformációs formátumú protestáns egyéniséget. Találóan állapítja meg Schulek Tibor, hogy »Semmi Bem tapasztalható nála a saj­nálatos szakadásból, mely a tan, hit, és élet egységében később bekö­vetkezett.« Bornemisza Pétér sfábad és szárnyaló nagy egyéniség vólt. Kortársai közül Melanchtont kéd- Velte leginkább; mondják, hozzá Volt hasonlatos testben is. örülnünk kell, hogy Koltay-Kastnernek, az iroda­lomtörténésznek kutatásai teljes mértékben igazolják Schulek Tibor alapvető megállapításait Borne­misza nagyságáról és jelentőségéről, helyenként kiegésztik és így arcké­pét valósíerűbbé s teljesebbé teszik. Sealatnal Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom