Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-12-06 / 49. szám

/ 4 ‘ EVANGÉLIKUS ÉLET KÉT ÖRÖKSÉG Néhány apróság Niemöllerről Niemöller az első világháború ide­Volt múltak Idején egy öreg or­gonaépítő, aki gyakran látogatott el asztalos barátjának műhelyébe — olvastam minap —. tőle szerezte be szükségleteit, épülő orgonák síp­jaira. Minden egyes alkalommal fel­jegyezte hazatérve útjáról otthonába, mennyi síp-burkolatot hozott, meny­nyi lécet, mennyi forgácsot. Egy al­kalommal elgondolkodva ült nap­lója felett s ilyeneket írt bele: Ma különös élményben volt részem az asztalosnál. Valójában semmi külö­nös sincsen benne, csak az én szí­vemben vált különös élménnyé sok összevágó körülmény találkozása folytán. Két asztalosterméket lát­tam egymás mellett: bölcsőt és ko­porsót. S ugyanakkor reggel éppen 1 Tim 6, 7-et olvastam a Bibliából: Semmit sem hoztunk a világra, vi­lágos. hogy ki sem vihetünk sem­mit! Erről az igéről tett bizonysá­got előttem a két asztalostermék. Semmit sem hoztunk a világra: er­ről beszél a bölcső, semmit sem vihetünk el magunkkal ebből a vi­lágból, ezt meg a koporsó fejezi ki mrgrcndítően. Mintho csak m Ószö­vetség nagy szenvedője, Jób nyi­totta volna meg száját a bölcső és koporsó között: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből és me­zítelen térek a sírba! Az apostol szava vitathatatlan minden ember szempontjából. Min­den ember számára érvényes az ige, hogy semmit sem hoztunk magunk­kal a világba és hogy semmit sem vihetünk ki belőle. Ezért is használja Bibliánk a szót: világos. Világos, hogy ki sem vihetünk semmit sem. Ennek a ténynek elfogadásához csak józan ész kell, hit nem is szükséges. A keresztyén ember számára azon­ban ennek az általánosan érvényes igazságnak van két tanulsága is. Az első szerint a keresztyén nem tekinti természetesnek azt, hogy e földön mégis van valamije. Semmit sem hoztunk magunkkal a földre. Igaz! És mégis van mindenféle tu­lajdonunk. Ha egyéb nem, van ru­hánk, van eledelünk, van hajlé­kunk, van kertünk, vannak kedves értéktárgyaink, melyek szívünkhöz nőttek. Van pénzünk is. Ezen kívül vannak emberek, akik bár semmit sem hoztak magukkal e földre, nem­csak szerényen, éppen, hogy ren­delkeznek valamivel, hanem bőség­ben élnek a világ értékeivel, gazda­gok. Honnan van mindez? Luthe­runkkal azt válaszoljuk, hogy Isten teremtett bennünket s ő is ad nap­ról napra mindent: ruhát, lábbelit, ételt, italt. S ezért a keresztyén em­ber minden falat kenyérnél, minden öltözködésnél arra eszmél: semmit sem hoztam magammal a világra s mégis van mindenem! Ezért a ke­resztyén ember mindig és mindenért hálás az Istennek. De éppúgy világos a másik tény is, hogy semmit sem vihetünk ki magunkkal e világból. Van-e hát ér­telme akkor annak a görcsös neki- feszülésnek, mellyel sokan vakon minden egyébtől, csak vagyonukat, csak pénzüket gyarapítják?! Vájjon vihet-e el belőle valamit e világból? Másrészt azonban teljesen megért­hető a szerzés motorja lelkűnkben, ha arra gondolunk: el ugyan ta­gunkkal semmit sem vihetünk, de amit szereztünk, azoknak marad, akik kedvesek számunkra. csalá­dunknak, gyermekeinknek, uno­káinknak. Az apostol igéiének ta­nulsága azonban számunkra az, hogy boldogságunk sohasem lehet vagyonunk, birtokunk függvénye. Semmit sem vihetek ki magammal e világból, ezért semmiféle vagyoni veszteség nem ejthet kétségbe. All tehát az apostol szava: semmit sem hoztunk magunkkal a világba, semmit sem vihetünk ki belőle ma- B gunkkal! Mi azonban mégis tovább megyünk egy lépéssel és azt kérdez­zük: vájjon valóban semmit sem hoztunk e világra magunkkal, váj­jon valóban semmit sem viszünk el innen magunkkal? Amikor ezt kér­dezzük, nem gondolunk a világ anyagi értékeire, hanem mindarra, ami az embert emberré teszi. S itt Bibliánk kérdésünkre meg­lepő választ ad. Azt mondja, hogy mégis csak hoztunk magunkkal 'ala- mit e világra. Az a valami pedig fé­lelmetes és fájdalmas valami. Az ige örökségnek nevezi. Amit ugyanis mi magunkkal hoztunk, az a bűn! Egy ember útján jött a bűn a világba, de azóta ez a bűn minden emberre elhat s minden ember bűnnel szüle­tik e világra. Minden Ádám-nemzet- ségbeli magával hozza a világra az eredendő bűnt. És vájjon, viszünk-e- cl innen valamit magunkkal? Erre a második kérdésünkre is igenlő a válasz: viszünk, vihetünk valamit s ez a valami ugyancsak örökség. De hallgassuk csak meg magát Péter apostolt, mit ír róla: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült bennünket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Ro­1. Tim 6, 7. molhatatlan, szeplőtlen és hervadha­tatlan örökségre, mely a mennyek­ben van fenntartva számunkra! Ez a két örökség. Örökséget hoz­tunk magunkkal az eredendő bűn­ben, örökséget viszünk magunkkal az élő reménységben, mellyel meg­ragadhatjuk az örök élet örökségét. Ebből pedig azonmód kiviláglik egyetlen nagy lelki feladatunk e földi életünkben: megszabadulni az első örökségtől s elnyerni a másodi­kat. Ügy látszik, mintha ez két fel­adat lenne s nem egy. Nézzük meg azonban közelebbről. Mit je'ent az első feladat? Szaba­dulni a bűntől. Hogyan lehet szaba­dulni a bűntől? Kísérletezhetel sok­féle móddal: fogadalmat teszel, vagy a lélek gyökeréig hatoló eltökélés ra­gadhat meg, körülbástyázhatod ma­gad a legszebb szándékokkal és fel- őrlődhetel bűneid szakadatlan jóvá­tételében s mégis döbbenten kell ta­pasztalnod. hogy sem múltad bűne nem bocsát el, sem a jelened nem fe’hőtelen a bűn ártása miatt s jö- vődet is az első örökség átka árnyé­kolja be. A bűntől csak egyfélekép­pen lehet Szabadulni s ez az egy le­hetőség a bocsánat. Mit jelent most a második feladat? Elnyerni az ígéretet, élő remény­ségre jutni s benne megragadni, tudni, hogy az a romolhatatlan, szep­lőtlen és hervadhatatlan örökség Krisztusért a miénk. Pál apostol Róma 5, 17-ben írja: »Ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus ál­tal azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.« Jézus Krisztustól van az élő reménység és azt az apostol kegyelemnek és az igazság ajándé­kának nevezi. Miért nevezi kegye­lemnek? Azért, mert Krisztus aján­»Ime, én íiveletek vagyok min­den napon«. (Máté 28,20) Urunk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk! Áldj meg minket ezen a te napodon, amikor felmentéi a mennyire, hogy a te atyádnak jobbjára ülj. Légy nekünk segítségül gyengeségünkben, míg tart zarándokutunk, s a mennyből állj mellénk hatalmas erőddel küzdel­meinkben és nyomorúságunkban. Igen, cselekedjél hatalmasan gyerme­keiddel a földön és jöjj vissza hamar, amint meg is ígérted. Amen. (Áldozócsütörtök.) »Ama vigasztaló, a Szent­lélek. ..« (/árt. 14,26) Könyörülő Urunk! Kérünk légy ve­lünk e mai ünnepen és éreztess meg velünk valamit Lelked bői, egy szik­rát csak a nagy lángból, egy cseppet a zúgó árból. Adj valamit éhes és szomjas lelkűinknek erősítésül és bal­zsamul, hogy megálilhassunk a küzdel­mek között, amíg el nem jő a te dia- dalroad. Amen. (Pünkösd.) »Mindent nékem adott át az Atya«. (Máté 11.27.) Oh Urunk, üdvözítő Jézus Krisztu­sunk! Hozzád folyamodunk, aki a mi Szabadi tónk vagy, életben és hailál­déka adósság, tartozás, vétek, bűn eltörlését jelenti. Vagyis: a második örökség elnyerésének titka a bocsá­nat. Luther azt mondja, ahol bűn­bocsánat van, ott élet és üdvösség is van! A bűnbocsánat eseménye vezet hát az első örökségtől a másodikhoz. A bűnök bocsánatát igeolvasásban és hallgatásban, imádságban. Ür szent vacsorájában nyerjük el; de minden­kor a Krisztus vére adja, mely tisz­tára mos bennünket minden bűn­től. (1. Ján. 1, 7b.) Krisztus vére a palló az első örökségtől a második­hoz. Egy berni polgár nagy szolgála­tot tett tizennegyedik Lajosnak, a franciák Napkirály4nak, aki nagy­értékű drágakővel hálálta meg. Ha­talmas rubint ajándékozott neki, melynek az adott felbecsülhetetlen értéket, hogy sötétvörös folt tarkí­totta. Bizonyos idő múltán avatatlan uzsorás kezébe került a kő. Ezt zavarta a sötétvörös folt. Egyszerűen kicsiszoltatta belőle. Nem is ál­modta, hogy drágakövének értékét ép ő maga pusztította el. így van ez, ha az evangéliumból, ebből a drágakőből Krisztus vérfoltját ki akarnók csiszolni. Az evangélium igazi értékét veszítené el. Ezért nem- csupán emlékvacsora, vagy jelkép, vagy meglévő lelki értékeknek pe­csétje az úrvacsora, hanem Krisztus valóságos teste és vére, melyben Máté 26, 28 szerint bűneink bocsá­natiát vesszük! Mennyire igaz apostolunk szava: Semmit sem hoztunk e világra, vilá­gos. hogy semmit sem vihetünk ki innét magunkkal. És mégis: vigyázz! Valamit te is magaddal hoztál. Sza­badulnod kell tőle. örvendj! Valamit magaddal vihetsz. Igyekezz azt meg­találni! Mohr Gedeon Mengusovce (Csehszlovákia) ban, ez időben és az örökkévalóság­ban, életünk minden napjaiban, s aki­nek adatott hatalom az Atyától. Ké­rünk téged; maradj velünk és segíts, hogy napról napra jobban megismer­jünk téged. Szabadilónkat, s úgy él­jünk segítségeddel, amint arra szük­ségünk van. Áraszd ki áldásodat bő­séggel mindnyájunkra, hogy mi mint a tiéd veled s egymással egyre szoro­sabban összeforrjunk. Oh, bárcsak mindinkább valóra válhatnék ez ná­lunk! Erre segíts minket a te Szent- telked által. Ámen. »A valóban özvegy és magara- hagyott asszony pedig remény­ségét az Istenben veti«. (I. Tim. 5Jj.) (Mi Urunk, Üdvözítőnk! Köszönjük, hogy reménységünket annyira egészen be'.éd vethetjük, ifjak és vének, gyermekek és özvegyek; örvendezünk, hogy tebenned oly bizonyosan megta­lálhatjuk üdvözítőnket, aki nem feled­kezik el rólunk, még ha mi oly gyak­ran d is feledkezünk rólad. Segíts minket, hogy reád emlékezzünk és se­gíts rajtunk. Urunk, viselj gondot elhagyottról és Ínségesről, minden özvegyről és árváról és vigasztalj meg bennünket mindenkor. Ámen. jén búvánhajó kapitány volt. Az egyik magyarországi papiakon a lelkész ál­talános iskolás fia — nagy repülőgép moddlllező — megkérdezte: tudna-e ma is tengeralattjárót vezetni? Azt hi­szem tudnák — felel !o — mert amit az ember fiatal kocában jt>l megtanul, azt nem feíejti el később esem. Ezért kelt neked is most odaadóan és szor­galmasan tanulnod. * 1934. január 24-én Hitler Id'ha'Jlga- táson fogadta NiemöMert, aki egy kül­dő Jl séget vezetett. Niemöller a kővet­kezőket mondotta a »birodalmi kancel­lárnak«: »Mi nem az egyház jövője miatt aggódunk. Minket a német bi­rodalom sorsa nyugtalanít.« Hitler így válaszolt: »A birodalom sorsát hagyják csak egész nyugodtan rám.« — Az egyház embere volt a jó pró­féta. * »őzt azelőtt tengeralattjáró kapi­tány volt? — kérdezte egyszer Niemöl- lertö! egy hölgy. — Nem volt az na­gyon veszedelmes foglalkozás?« »Az nem is olyan veszedelmes foglalkozás — válaszolta Niemöller. — Igehirde­tőnek lenni gyakran veszedelmesebb dolog.« »Látja, az uram is azt mondta mindig, — folytatta az asszony —, hogy jobb tenne, ha most is tenger­alattjárón szolgálna Niemöller, mert nagyon veszélyes dolog, ha beszélni kezd.« * 1949 őszén a reakciós lapok egész hadjáratot indítottak nyugaton Nie­möller ellen, mikor síkra szállít Német­ország egységéért, a potsdami hatá­rozatok alapjára való visszatérésért és a világbéke megóvásáért. Az egyik ilyen támadásra adóit válasza szálló­igévé lett: *A nyugatnémetországi köztársaság lényegileg olyan katolikus állam, amelyet a Vatikánban nemzet­tek és Washingtonban szültek meg.« * 1952-ben Niemötler 00. születésnap­ja alkalmából barátai emlékkönyvet adtak ki. Az első tanulmányt Barth Károly, a híres svájci teológus írta benne. Cikkét egy anekdota eCmondá- sával kezdte: »Égy nemrégiben Mar­tin Niemöüer és közöttem lefolyt rö­vid beszélgetés a következőké p pen hangzott: Én. Márton, ón csak azon csodálkozom, hogy annak ellenére, hogy olyan keveset foglalkozol a rendszeres teológiáival!, mégis mindig eltalálod az igazatl 0. Károly, én meg azon csodái! kozom, hogy annak etilé­nére, hogy olyan sokat foglalkozol a rendszeres teológiával, mégis majd mindig eltalálod az igazat!« * Nyolc évet töltött koncentrációs tá­borban, S a cli son ha u s önben, majd Da- hauban. Felesége ez idő alatt maga nevellte hét gyermekét. Közülük nem Istentiszteleti rend Budapesten, 1953. december 6-án, vasárnap PESTI OLDALON DEAK-TÉR d. e. 9 Ifi. Zay László, d. e. II (úrv.) Zay László, d. u. 6 Zay László. — FASOR d. e. 9 (úrv.) Cserháti Sándor, d. e. 7,10 Cserháti Sándor, d. e. II (úrv.) Gyön­gyösi Vilmos, d. u. 7,4 Szeretetvendégség vakok részére, d. u. 6 Cserháti Sándor. — DÓZSA GY.-UT 7. d. e. '/jlO GvöngyösI Vil­mos. — ÜLLÖI-ÜT 24. d. e. 7,10, d. e. II. — RAKÖCZI-UT d. e. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr„ d. e. 7,12. — KARÁCSONY S.U. d. e. 10. — THALY K.-U. d. e. II (úrv.) Bonnyai Sándor, d. u. 6 Vámo3 József. — KÖBANYA d. e. '/, 10 (úrv.) Hafenscher Ká­roly. d. u. 4 Adventi szeretetvendégség. — SIMOR-U. d. e. 7*12 (úrv.) Hafenschcr Ká­roly. — UTASZ-U. d. e. '/,I2 (úrv.) Koron Emil. — ZUGLÓ d. e. II (úrv.) Muntág Andor, d. u. 6 Scholz László. — GYAR- MAT-U. d. e. 7,10 Scholz László. — RAKOS- FALVA d. e. 7,12 Scholz László. — FÖTI-UT d. e. II (úrv.) Gádor András, d. u. 5 Sze­retetvendégség. — VÁCI-ÜT d. e. 8 (úrv.) Rimár Jent), d. u. 4 Rimár Jenő. — ÚJPEST d. e. 10 Blázy Lajos, d. u. 7,7 Blázv Lajos. — DUNAKESZI d. e. 9 Matuz László, d. u. 5 Szeretetvendégség. — VAS-U. 2/c. d. e. it Szimonídesz Lajos. — RÁKOSPALOTA MAV-TELEP d. e. 7,9. — RP NAGY­TEMPLOM d e. 10. — RP. ÖREGTEMPLOM d. u. 3. — PESTÚJHELY d. e. 10 Kflrtösi Kálmán. — RÁKOSKERESZTÚR d. e. 7,11. — RAKOSHEGY d. c. 9. — RAKOSLIGET d. e. 10. — RÁKOSCSABA d. e. 9 Békés kés József, d. u. 7,7 Békés József — CINKOTA d. e. 9 (gverm), d. e. 10, d. u. 7,3. — MÁTYÁSFÖLD d. e. 7,12. — KERF.PES-KISTARCSA d. e. 7,10. — PEST­LŐRINC d. e. 11 (úrv.), d. u. 5. — PEST­LŐRINC—SZEMERE-TELEP d. e. 7,8. — PESTERZSÉBET d. e. 10. — SOROKSAR- UJTELEP d. e. v,9 — KISPEST d. e. 9, d. e. 10. d. u. 6. — WEKERLE-TE1.EP d. e. 6. — RÁKOSSZENTMIHÁLY d. e. 7,11. d. u. 5. BUDAI OLDALON BÉCSIKAPU-TÉR d. e. 9 Sztehló Gábor, d. e. II Sztehló Gábor. d. u. 7 Sréter Fe­renc. — TOROCZKÖ-TÉR d. é. 8 Danhauser László. — ÓBUDA d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 (úrv.) Komjáthy Lalos. d. u. 6 Zenés áhitat. — XII., TARCSAY V.-U. II. d. e. 9 (gyerm.) Danhauser László, d. e. 9 Zulauf Henrik, d. e. 11 Zulauf Henrik, d. u. 7 Danhauser László. — BUDAKESZI d. e. 7,10. - HŰVÖSVÖLGY—LELKÉSZNEVELÖ- INTÉZET d. e. 10 Friedrich Lajos. — KE­LENFÖLD d. e. 8. d. e. 11. d. u. 5. — NÉMETVÖLGY1-DT 138 d. e. 9. — XI., BARTÓK B-UT 158. 12. — CSEPEL d. e. II. d. u. 6. — BUDAFOK d. e. 10. — NAGY­TÉTÉNY d. e 7-9. — KELENVÖLGY d. e. 9. — ALBERTFALVA d. e. 7,11. — CSILLAG­HEGY d. e. 7,10. Kaposvári Vilmos, d. u. 7 Kaposvári Vilmos. sokkal férje kiszabadulása előtt kettő meghalt. Azóta mindenüvé feleségé­vel együtt utiazik el. Azt mondják: ép­pen elég időt kellett egymás nélkül töltenünk. Most amennyire csak lehet, Együtt szereiíinéttk lenni. Felesége a fogság nyolc esztendeje alatt teljesen megőszült. * Az eJső világháború idején tenger­alattjárójává! Szalon-ki környékén járt. Egy francia száll ikóha jót íorpe- dóztak meg. A szállítmány egyik kí­sérő hajója a szerencsén énül jártak kimentésére sietett. Ok azonban újra támadtak, hogy a segélynyújtást meg­akadályozzák. Hosszú vita követte ezt az esetet a tisztiszálitáson. Vájjon he­lyesen cseilekedtek-e, mikor a franciák mentési kísérletét megakadályozták. Nem voít nyugodt a lelkiismeretűk. Hirle'en feltőruT.lt előttük a háború egész átkos rejtélye. »Egy darabka személyes élményünkön át érzékelnünk kellett annak az egész vétségnek a tragikumát, amelynek clhordozására az egyes ember gyönge és tanácsta­lan.« — A tengeralattjárón kezdett el Niemölúar azzal a gondc>’'attal foglal­kozni, hogy lelkészi pályára niegy. Azóta tovább ment ann3k a tragikum­nak a szemléletén, »amelynek elbordo- zására az egyes ember gyönge«. Ezért vett részt a Béke Világtanács budapesti ülésén tavasszal és Magyar- országról való mostani elutazása után a bécsi békegifűléscn.- \ Mozart: Requiem Legutóbb Mozart-nak a halálos ágyán írt requiemjét hallottuk a zene­akadémia nagytermét zsúfoltságig megtöltő közönség előtt, úgv hogy azt a túl jegyzett elővételi bérlőt miatt a városi színházban kél! megismételni. Forray Miklós zeneművészeti főis­kolai tanár és kariigazgató finom és precíz munkája, átéléstől hevült, lelkes vezénylete hűen adta vissza a műnek az evangéliumokból merülő esizhatoló- gikus és apokaliptikus jellegét. A szopránszólót Gyurkovics Mária, Kos6uth-díjas, az altszólót Tamás Éva, a temorszólót Reinsey Győző, a basszusszólót Littassy György éne­kelte. Az evangéliumok, a felki áltó zsoltá-i rak, a bűnbánatiban elmélyülő imák és a magasztalló himnuszok, a zsoltá- ros Dávid király kórusai és zeneka­rai s az őskeresztyén bazilikák him­nuszai megrázó és áhítatos meghaló-' dollságot váltottak ld; - r* CSUPÁN EGY SZENTIRAS Az óceán távoli szigetvilágán har+ mine esztendővel ezelőtt valaki meg­szakította útját Okinawa szigetének Shimmabuk nevű falujában. Rövid ottartózkodása alatt két testvér, Shosei és Mojo keresztyénné leltek. Amikor elbúcsúzott tőlük, egy Bib­liát hagyott náluk azzal a kéréssel, hogy buzgón olvassák s az olvasot­tak szerint éljenek. A két testvérnek harminc eszten­dőn keresztül nem volt kapcsolata más keresztyénekkel, de a Bibliát olvasták. A sziget lakói lassanként észrevették, hogy ezek jobbak ná­luk s hamarosan az idősebbet veze­tőjüknek, a fiatalabbat tanítójuk­nak választották. Ahogy múltak az évek, a falu lakói egyre tisztábbak­ká, szeretetteljesebbekké, művelteb­bekké és dolgosabbakká váltak. Aztán Eltört a második világhá­ború. Okinawa szigetén is harcok voltak. A tűz végigperzselte Shim­mabuk falvát is. Amikor a nagy világégés után néhány hónappal vé­gigjárt egy idegen a szigeten, meg­döbbent a látottakon. Az emberek a szigeten mocsokban éltek, letar­gikusak voltak, betegségek pusztí­tottak, a nyomor kiálló volt. De egy falu élesen elütött a többitől. Tiszta volt, rendezett, mindenkinek volt en­nivalója, ruházata és tűrhetően néz- tek ki. Életkedvvel dolgozlak a ro­mok újjáépítésén. Shimmabuk volt. HELYES KERES Uram, az én akaratom nem enyém — bárcsak a tiéd lenne. Uram, ha azt mondod: »most«, bár ne mondanám rá, hogy »majd«, * Az a keresztyén, aki valakinek a háta mögött rosszat mond, Jézust szemtől-szembe üti arcul. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme* Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskln-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III.. Dévai Bíró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hőra 5.— FL negyedévre 15— Pl, félévre 30.— Ft esgesz évre 60.— FI Csekkszámla: 20.412-VIII. Engedélyezési és terjesztési szám: M E HI. B 70.336/1949 10.000 példányban nyomatott 2-536061. Athenaeum (F. r. Soproni Béla! A szeretet fegyverével Ml asszonyok: a szivünkkel harcoljunkI A fegyverünk, legyen: — a Szereteti — E szép eszmével segítsük előre E megszámlálhatatlan sereget! .. Mi .asszonyok: már oly sok könnyet sírtunk, Mert: — sok sirt ásott már a háború — Pusztult öregje — zsenge ifjúságunk — Ártatlan gyermek, leány — és fiú...t Most vér s könny nélkül kívánjuk a békétl Az égig lobog bennünk ez a IáiigI Feleség — anya — lány — mind így akarjuk. Hogy férjünk — fiúnk — vönk — és ősz apánk, Mellettünk éljen! — vetünk dolgozhassonI Mert így egységes, erős a csatád; Töretlen testtel — töretlen lélekkel. Hittel szolgálva eszmét és hazátI Kívánjuk, hogy a csepp ember-palánta Holnapja, — boldog és nyugodt legyen! — Hogy békés életet élhessünk mindigI — Hogy győzzünk a sok gyilkos fegyverenI...■ Uram/ ne engedd, hogy lángba boruljon, — Hogy fegyvert fogjon az egész Világ/ Néma fohásszal s hangos könyörgéssel Elmotidjuk százszor, ezt a szent imát... Mi asszonyok: a szivünkkel harcoljunkI — Ezzel védjük — az otthont — a hazátI — E szép jelszóval támogassuk mi is A békés népek hatalmas hadát!... A szivünkből szőtt, tiszta lobogónkat, Magasba tartják az asszony-kezek! — Hogy a Világnak gonoszságán, harcán, Nőjön túl eszménk: — Béke — Szeretet! — Z. DEÁK ROZSA Blmnhardt János Kristóf imádságaiból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom