Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-12-13 / 50. szám

XVII. ÉVFOLYAM 50. SZÁM Egyes szám ára: I forint 40 fillér 1953. DECEMBER 13. Püspökeinket díszdoktorrá avatta a pozsonyi Szlovák Teológiai Akadémia Mint már közöltük, egyházunk négytagú küldöttsége elutazott Szlo­vákiába a Szlovák Evangélikus Egyház meglátogatására. A küldöttség tagjai dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós, a Teo­lógiai Akadémia dékánja és Mekis Adám kelet-békési esperes. 1918 óta ez az első magyar evangélikus egyházi küldöttség, amely látogatást tett Szlovákiában. December 1-én dr. Vető Lajos és Dezséry László püspököt ünnepé­lyes keretek között díszdoktorrá avatta a pozsonyi Szlovák Teológiai Akadémia. Az avatási szcrtarátst dr. Ján Michalko, a pozsonyi Evangé­likus Teológiai Akadémia dékánja végezte, dr. Stefan Kátlovsky pro­fesszor, prodékán és dr. Ján Oberuc professzor segédletével. A hatalmas ünnepségen megjelen­tek a csehszlovák állam részéről: Karol Fajnor, a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Jirásek, a csehszlovákiai Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, Havclkának kép­viselője, Kmcty, a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetője. Megjelent a pozsonyi magyar fökon- zul: Füredi József is. Egyházi részről a következők vet­tek részt az ünnepségen: Andrej Ziak, a Szlovák Evangélikus Egyház felügyelője, a szlovák parlament al- elnöke; Ján Chabada, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes püs­pöke ; A. L. Katina, a Szlovák Evan­gélikus Egyház nyugati egyházkerü­letének püspöke; Ctibor Ján Hand- zo, a Szlovák Evangélikus Egyház keleti egyházkerületének püspöki ad­minisztrátora; Andrej L. Bartho, a Szlovák Evangélikus Egyház egyete­mes főtitkára; Pavel Palisin, a keleti A felsoroltak ünnepi menetben vonultak be az Akadémia nagyter- rngbe, h«£sonák hangjai mellett. DR. JÄN MICHALKO felolvasta a doktorrá avatandó két püspök életrajzát latinul, utána ma­gyar és szlovák nyelven beszédet mondott. Az avatási szertartás után A. Ziak felügyelő és K. Fajnor, a po­zsonyi Állami Egyházügyi Hivatal elnöke üdvözölte. Dr. Vető Lajos és Dezséry László püspököt. Az üdvözlések elhangzása után elsőnek DR. VETŐ LAJOS püspök tartotta meg székfoglaló beszédét. Beszédének bevezetésében meg­emlékezett a szlovák testvérek magyarországi látogatásáról. — Szinte szállóigévé lettek nálunk *— mondotta — szlovák-magyar kap­csolatokat illetően Ján Chabada egyetemes püspöktestvérünk zsina­tunkat köszöntő hatalmas beszédé­nek ezek a zárószavai: a vén Duna örök időkre sodorja el körünkből mindazt, ami a múltban ellentétet és gyűlöletet támasztott közöttünk. A Duna kössön össze minket s roppant egyházkerület püspöki titkára; Kolo- man Zachar, a nyugati egyházkerület püspöki titkára. Az ünnepségen részt vett a szilé­ziai evangélikus egyház szuperinten­dense: Juraj Czymorck, J. L. Hro- mádka, a prágai ev. Comenius- fakultás dékánja, Viktor Hájck, a Cseh Evangélikus Testvéregyház elnöke. A szlovákiai református egy­házat Vágó Ede esperes képviselte. Megjelent az ünnepségen a pozsonyi római katolikus Teológiai Fakultás dékánja: dr. Cyril Dudás is. Az ünnepségen a felsoroltakon kí­vül megjelent még a Szlovákiai Evangélikus Lelkészegyesület elnö­ke: Ivan Kolesár, dr. Julius Adamis, pozsonyi esperes, dr. Ján Sírba, a pozsonyi Teológus Otthon igazgatója, Ján Hasko, a kassai egyházmegye felügyelője, országgyűlési képviselő és még sokan mások. erejét állítsa nemzeteink szolgá­latába, amikor boldog és öröm­mel teli békés életet építünk je­lenünkben a jövőnek. —• Kívánom, hogy magyarországi evangélikus egyházunk delegációjá­nak ez a mostani látogatása is le­gyen ennek az új, szebb, békés együttélésnek jelentős lépésévé. Előadásának témáját Vető püspök így jelölte meg: »Az egyház mint kö­zösség.« A kérdéssel kapcsolatban három dologra tért ki: »Mit értsünk a közösség keresztyén fogalmán? A közösség helyes teológiai értelmezése milyen kritikát jelent a múlt és a mai konkrét egyházi élet felett? Mit követel a gyakorlatban ez a fogalom tőlünk?« Beszédének befejező részében a kö­vetkezőket mondotta: — Ami a múltban hiányzott, amit a múltban elhanyagoltunk, azt ma pótolni kell. Az egyháznak az embereket kö­zösségi életre kell nevelnie. Meg kell tanítania őket arra, hogy egymást szeretetben elhordozzák, se­gítsék őket arra, hogy az egyéni kü­lönbségek és eltérések megbecsülé­sével, vagy legalább tiszteletbentar- tásával tudjanak egymással békében élni, s egymással tudjanak együttmű­ködni. Erre a feladatára, mely nyilván­valóan igei és teológiai lényegéből következik, az egyházat Isten ko­runkban negative, illetve közvetve a történelem révén figyelmezteti. Ha a történelemnek ezt a beszédét meg­értjük, akkor mennyire életre kelnek számunkra az Isten igéjének bűn­bánatra és megtérésre hívó fel­szólításai: Az Istenhez való megtérés víz­szintes síkban a közösséghez való megtérést s a közösségbe való il­leszkedést jelenti, hiszen: »ha va­laki nem szereti az ő atyafiát, akit lát, hogyan szeretné az Is­tent, akit nem lát?!« (1. Ján. 4,20.) A bűn pedig ebből a szempontból és konkrété azt jelenti, hogy valaki a közösséghez való viszonyát nem ren­dezi, felebarátaitól elzárkózik, s vele, illetőleg legmagasabb érdekeivel szembehelyezkedik a maga egyéni hasznát keresvén. Ilyenformán — mint látjuk — a bűnről és kegyelem­ről, bűnbánatról és megtérésről szóló igehirdetésünk megtelik élettel. Ilyen kérdések kerülnek elénk lép­ten nyomon ugyanis, hogy mennyire nem tudok embertársaimmal közös­ségben élni, s ebből lelkileg-testileg mennyi baj, fájdalom, kár háramlik reám, embertársaimra, egyházamra, népemre. Azután, hogy mennyire szükségem van igaz megtérésre, s mi­lyen egész életre szóló feladat tárul így elém, melynek megoldásán nap­ról-napra kell fáradoznom. — Az egyháznál^ ebben az új tör­ténelmi szituációjában különösképpen is tudátosítáhiá kell hivatását: ne­velni az embereket s belülről alkal­masakká tenni őket a közösségi élet-: re, nemcsak az egyházközségen, a gyülekezeten belül (de ott is), hanem népeink körében is. Ez Isten felhí­vása ma hozzánk, mint az Ö örök üzenetének korszerű parancsa. — Vájjon megérti-e az egyház, a mi egyházunk, Istennek ezt az üze­netét? ' Dr. Vető Lajos püspök előadásá­nak elhangzása után DEZSÉRY LÁSZLÓ püspök tartotta meg székfoglaló be­szédét. —- Egyházi szolgálatomat ha­zánk felszabadulása óta az a meggyőződés hatja át, hogy Is­ten minket cgyháztörténelmi új korszak első nemzedékévé mél­tatott. Isten az öntudatos, bátor hitnek és a reális érzéknek gyönyörű felelősségét helyezte a mostani egyházi nemzedék vállaira. Ez a mi Urunk gyönyö- . rűséges igája a mi nemzedékün­kön. — Mind nagyobb és nagyobb fi­gyelmet fordítottunk az igehirdetés­re, melynek belső problémái egészen újszerűén tárultak fel. Hirdetnünk kellett Isten ítéletének igazságát magunk felett, majd mind örvende- zőbben lehetett megszólaltatnunk Isten rajtunk esett ítéletének irgal­mas voltát, s a bűnbocsátó, megiga­zító evangélium hirdetése nyomán a konkrét életre eligazító isteni paran­csokat. A prófétai igehirdetés köte­lezéseit kellett magunkra vennünk hnélkül, hogy a magunk szerepét prófétaivá akartuk volna túlozni. Isten abban követelte a prófétai igehirdetést, hogy egyesek is, ta­lán magukra maradva is, merje­nek igazságot szólni az ö népé­nek abban, hogy Isten igéjét ne az egész néptől elszigetelődött egyeseknek, hanem Isten egész népének hirdessük s végül abban, hogy igehirdetésünk perspekti­vikus legyen, vagyis a jövőnek szóljon. Olyan egyházzá lettünk, mely Isten parancsából sok újat kezdett és még sok újra fog vállalkozni. — A szolgálatom megajándéko- zottságának nagy érzései között ér­tem mindinkább azt, hogy mily gyenge, esendő és nyomorult az, amit én mívelni tudok ahhoz képest, amit Isten tőlem a mi nagy korsza­kunkban elvár. így vagyok ezzel a megajándékozottsággal is, amit a díszdoktorság jelent. Egyet mond­hatok. Ami mögöttem van, azt elfe­lejtem, célegyenest igyekszem előre Isten országának dicsőségére. Abban lehetünk mi szlovák és magyar evangélikusok forrón és acéllá összekovácsolod att égj - ség, hogy ami mögöttünk van, azt lezárva, elfelejtve, kárnak és szemétnek ítélve, vessük ke­zünket az eke szarvára, hátra nem tekintve, célegyenest előre dőlvén, hogy a versenypályán szabályosan küzdve teljesítsük kötelességünket, mígnem Ö' el- jövend. Előttünk mérhetetlen távlatok van­nak az evangélium hirdetésére. Előt­A magyar egyházi küldöttség de­cember 6-án résit vett Kassán a Szlovák Evangélikus Egyház keleti egyházkerülete új püspökének: Krcméry Gyulának a beiktatásán, és december 7-én ugyancsak Kassán a Szlovák Evangélikus Egyház egye­temes közgyűlésén. A magyar ev. küldöttség tagjai szlovákiai tartózkodásuk alatt a kö­vetkező helyeken hirdettek igét: dr. Vető Lajos püspök Pozsonyban szlo­vák nyelvű istentiszteleten és Kas­CSEPEL. A gyülekezet december 6-án a református gyülekezeti te­remben szeretetvendégség keretében Diakóniai Estet rendezett, amelyen előadást tartott Sztehlo Gábor ügyvivő-lelkész a szeretetintézmé- nyek fejlődéséről és mostani hely­zetéről. Ugyanakkor bemutatták a gyülekezet életéről s a gyülekezet szeretetotthonáról régebben készült keskenyfilmeíket. KISTARCSA. A kástarcsai Sze­retetotthon (Papnak Otthona) Dia­kóniai Bizottsága december 7-én ülést tartott, amelyen tárgyalta a befejezett beruházási és javítási munkálatok eredményét. Az özvegy papnók javára országszerte külde­nek csomagokat és azokban lisztet, zsírt, cukrot, mákot, diót, almát. tünk beláthatatlan látóhatár van népeink fejlődése és boldog jöven­dője felé. Előttünk békére vágyó, alkotni akaró, minden ember boldo­gulását követelő emberi százmilliók példaadása feszül. Előttünk háború­tól rettegő, szabadságra vágyó, jólé­tet kereső embertömegek vágyakoz­nak a másik világ felé. Itt van az idő keresztyén egyház jó szolgálat taira az emberek között. — Az a nagy meggyőződés éltet engem, hogy Luther Márton, aki a Krisztus-hit és a józan emberi ér« telem között olyan hallatlanul nagy« szerű összefüggést teremtett, arra vezetheti a mi Isten igéjére figyelő szlovák és magyar evangélikus egy« házunkat, hogy értelmes és józan bizonyságtétellel tegye könnyebbé, igazabbá, szentebbé a mai nemze­dék fáradságos történelmi útját. A nagyszabású ünnepség a ma« gyár és a csehszlovák Himnusszal ért véget. Utána dr. Ján Michalko, a pozsonyi Teológiai Akadémia dé­kánja díszebédet adott. sán magyar nyelvű istentiszteleten, Dezséry László püspök Pozsony« ban és Kassán magyar nyelvű isten­tiszteleten, Mekis Adám esperes Vazsec-en szlovák nyelvű istentisz­teleten. A pozsonyi Szlovák Teoló­giai Akadémián előadást tartott Dezséry László püspök és dr. Pálfy Miklós dékán. A magyar ev. küldöttség szlová­kiai útjáról lapunk következő szá­mában hozunk újabb részleteket. Számtalan papné rendszeres pénz­adománnyal is támogatja az intéz­ményt. SZARVAS. A nevelőszülő-akció eddig igen szép eredménnyel folyik, A 16 árva között már csak eigy ár­vának nincs nevelőszülője. A ne­velőszülők ellátják az árvákat tan­szerekkel, karácsonyra pedig aján­dékokat készítenek, babákat, kis kocsikat, könyveket stb. BUDAHEGYVIDÉK. A gyüleke­zetben tartott Diakóniai Est alkal­mával bemutatásra került az One- simos c. színdarab, hangjátékra való átdolgozásban. A bemutatót szeretetvendégség követte a hűvös­völgyi intézmények támogatására. Tizenegynapos látogatás után elutazott hazánkból Niemöller Márton Mint már lapunkban közöltük, Niemöller Márton az egyházunk vendégeként töltött napok után hátralevő idejét a református egy­ház vendégeként töltötte. November 24-én, kedden délelőtt Balatonfüreden részt vett a du­nántúli református egyházkerület közgyűlésén. Szerdán a dunamelléki refor­mátus egyházkerület közgyűlésén jelent meg, ahol hosszabb felszóla­lással válaszolt az üdvözlésekre. Felszólalását lapunk más helyén ismertetjük. A közgyűlés szüneté­ben a budapesti professzorokkal találkozott, megtekintette a Ráday- könyvtár bibliakiállítását, majd az egyházkerületi közgyűlés tagjaival ebédelt. Utána látogatást tett a Magyar Bibliatanács Ószövetségi szakbizottságánál. Este a péceli református gyülekezetét látogatta meg feleségével együtt. Csütörtökön a gödöllői reformá­tus leányárvaházban és az őrszent- miklósi református csecsemőotthon­ban tett látogatást. Délután a re­formátus egyetemes konventen hosszabb időt töltött az osztály- vezetők társaságában, majd ma­gyarországi útjának tapasztalatait beszélte meg az evangélikus és református egyház vezetőivel. Pénteken, elutazása előtt, Nie­möller másfélórás előadást tartott a budapesti református teológiai akadémián a Német Hitvalló Egy­ház küzdelmes történetéről és helytállásáról. Pénteken délben Niemöller és felesége Bécsbe utazott a Béke Világbanács ülésére, ahol nagy- jelentőségű beszédet is tartott. A határig elkísérte Kádár Imre pro­fesszor, a református konvent kül­ügyi osztályának vezetője, a hatá­ron pedig Péter János református püspök és Ilromádka professzor, a Béke. Világtanács tagjai várták. Az avatási ünnepség Küldöttségünk látogatásai Készülj az ige hallgatására! Advent 3. vasárnapja. 2. Tim. 1, 8—14. Az a tény, hogy Jézus ma még ke­gyelemmel jön népéhez, többek között azt jelenti, hogy igéje által ’újra meg­jelenik szemünk előtt a nagy Krisztus­dráma: iestté-létele, szenvedése, ha­lála, feltámadása. A gyülekezet re­ménysége: élő Urunk van. Aki életet, örökéletet szerzett számunkra. Erre a hitére hivatkozik Pál, hogy erősítse és bizonyságtételre bátorítsa ifjú tanítványát. Timóteust. Neki ma­gának is ez a reménysége, bátorsága és bizonyossága. Timóteust Isten ma élő népe! Ma­gad miatt, bűneid miatt szégyenkez­hetsz Isten előtt, de Uradat nincs miért szégyetni! Ha Istennek kellene bennünket valahol képviselni, méltán szégyenkezhetne miattunk, de nekünk nincs szégyetni valónk a halált legyőző diadalmas Ur miatt! »Valaki szégljel engem és az én beszédemet, az ember­nek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az 5 dicsőségével...« (Luk. 9:26) Krisztus megváltásához bátorságra van szükség. Ez a bátorság a hit bá­torsága. Ez a hit, miközben az evangé­liumból táplálkozik, teljesen vállalja, azonosítja magát az evangéliummal. Nem levegőből beszél Pál. Tanítása nem üres beszéd, hanem megélt való­ság. Isten ajándéka, hogy valaki ilyen reménytelen helyzetben is, ilyen hatá­rozottan és bizonyos zengéssel tudjon beszélni. Nem csalódás, kiábrándulás, hanem a meg nem bánt Krisztushoz- szegődés boldog élettapasztalata su­gárzik szavain keresztül. Mindig tud­tam, most is tudom, ezután is tudni fogom, kinek hittem: az élő Ur Jézus KrisztusnakI Timóteust Az ö evangéliumára em­lékezel Egyház népe! Krisztus azért jön kegyelemmel, hogy emlékeztessen az ige hirdetésében az »egészséges beszédekre«, melyek által a Lélek a félelmet a hit bátorságává, a szégyent a Krisztusról szótő örömhír ■»ama napig« tartó boldog megváltásává akarja változtatni. ifj. Lábossá Lajos A szeretetszolgálat hírei „Ha valaki nem szereti az ő atyafiát, akit lát, hogyan szeretné az Istent, akit nem lát?“ (i. Ján, 4,20.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom