Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-11 / 41. szám

EVANGÉLIKUS ELET

J

Egyházunk hitbeli egységét egyházunk élő és hívő felében kell kiharcolnunk9

mondotta Dezséry László püspök, a lelkészi munkaközösségek évi munkájáról

szoló beszámolójában

Blumhardt János Kristóf imádságaiból

»Örüljetek egek. mert az végbe vitte.« (Es. 44, 23).

Or

Az országos esperesi konferencián, melyen püspökeink elnököltek •

Dezséry László

püspök, az egyházmegyei lelkész) munkaközösségek országos vezetője tartott beszámolót az elmúlt munkaév eredményeiről és hiányosságairól. Beszámolóját három részre osztotta s így beszélt az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek munkájának tervszerűségéről, egységéről és célravezetőségéről.

Beszámolója a lelkészi munkakör zösségek munkájának örvendetes javulásáról szólott s ugyanakkor a püspök behatóan bírálta a munka- közösségek munkáját.

A lelkészi munkaközösségek egyházmegyénként működnek az esperes vezetésével. Általában havonta gyűlnek össze és az egyházmegyei kérdések megvitatásán kívül a lelkészek teológiai továbbképzése céljait szolgálják. Ennek érdekében egyházunk püspökei a múlt eszten- _ dobén valamennyi egyházmegyei lei- * kész) munkaközösség számára kötelező munkaanyagot is kiadtak. A lelkészeknek országszerte foglalkozniok kellett a zsinat törvényalkotó munkájával, a gyülekezeti bibliaórák elvi kérdéseivel, az egyház szeretet- munkájával, Luthernek a »két birodalomról« szóló tanításával, a lundi világkonferencia anyagával, a gyarmati kérdés és a keresztyén misszió összefüggésével, a presbiterek és világi vezetők nevelésével, a szektáso- dás kérdésével, az egyházközségi névjegyzékek összeállításának problémáival és néhány egyházmegyének foglalkoznia kellett a szórvány- * gondozás kérdéseivel.

A püspök beszámolója szerint az egyházmegyék lelkészei átlagosan 70 százalékban dolgozták fel a munkafeladatot.

A lelkészek gondot fordítottak a munkaközösségi gyűlésekre, azokon rendszeresen igen nagy létszámban vettek részt. Az elmúlt esztendő nagy feladata volt, hogy a lelkészi munkaközösségek figyelmét az igehirdetés kérdéseire és az igehirdető szolgálat megjavítására fordítsák. E téren a munkaközösségi munka igen nagy előrehaladást tett.

A lelkészek maguk is bőven éltek a hitben való elmélyedés alkalmával és számos közös úrvacsoravételben vettek részt. A múlt esztendőben az országban 230 tudományos-teológiai előadás hangzott el a munkaközösségi gyűléseken.

A püspök hosszan foglalkozott a munkaközösségi munka tervszerűségének és célravezetőségének kérdéseivel s a munka módszereire vonatkozóan sok gyakorlati javaslatot tett.

Kiilöqös figyelmet keltett az es» peresekben beszámolójának az a része, melyben egyházunk hitbeli egységének kérdéseivel foglalkozott.

1 f

Ezen a téren különös figyelmet szentelt a lelkészeknek a bibliához való viszonyára s többek között a következőket mondotta: r— Egyik döntő problémánk az, hogy hitbeli egységünk a Szentírással való egységes egyházi bánásmódra támaszkodik-e. Teológus nyelven ez a biblia-hermeneutika kérdéseit veti fel. Kétségtelenül döntő kérdésünk az, hogy hogyan viszonyulunk a bibliához, hogyan kezeljük azt, minek tartjuk, hogy tudjuk-e azt tudományosan olvasni és értékelni s igehirdetésünk lutheránus módra a tudományosan qlvasolt Szentírás törvényüzenetét és evaitr gélíumizenetét szqíaltafja-e meg,

Egyházunk hitbeli egységének legnagyobb akadálya jelenleg a Szentírás szektás használata egyfelől s a Szentirás liberális használata másfelől. A Szentírás lutheránus használatához kell eljutnunk s abban kell megtalálnunk hitbeli egységünk döntő alapját.

Nézetem szerint ez a következő murikaesztendő kínálkozó problémái közül az első.

— Kétségtelenül az a dolgunk, hogy egyházunk hitbeli egységének munkálása érdekében egyházunk igej alapjára, egyházunk hitvailási alapját is oda kell helyeznünk s erre a két, vagy voltaképpen egy kősziklára kell építenünk meggyőződésünket. Elkerülhetetlen, hpgy további munkásságunk alapvető kérdésévé váljék a szektás jelenségek elleni küzdelem, vagyis a helyes érteleim ben vett hitvallásosság érvényesítése egész lelkészi munkánkban. Nem tartozik most ide, de módunk leaZ még erről beszélni, hogy pz egyházmegyéknek feladott idei kérdés: a szektásodás kérdése vizsgálatát tovább kell folytatni a lelkészi munka- közösségekben. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az egyházmegyékben mindenütt érezték, hogy azzal, amit végeztek, a kérdés nincs kimerítve s hogy minden sokkal mélyebb és gyakorlatiasabb vizsgálatot igényel. Most csak két megjegyzést teszek.

. — Kevés helyen ismerték fel a kérdés tárgyalása közben azt, hogy a szektásodás kérdésében tulajdonképpen egész egyházi magatartásunk kérdése bennerejlik, hiszen a világtól való elfordulás szektás magatartása helyett keressük a világban jól szolgáló egyház egyházi magatartását. Lehet, hogy odáig kell elmennünk, hogy ne csak zárt közösségek és jelentős vagy jelentéktelen szektás megnyilvánulások elleni küzdelmet tűzzünk napirendre, hanem

éppen azt kell vizsgálnunk, hogy magukat igen egyháziasnak és hitvallásosnak tekintő gyülekezetek s az e gyülekezeteket nevelő lelkészek nincsenek-e benne mindenestül. nyakig abban a szektás magatartásban, amely a világtól való elfordulás fogalma alá tartozik és amely kétségtelenül megakadályozza mind a gyülekezetét, mind a lelkészt, abban, hogy Krisztus parancsa szerint értelmezze az egyház és a hivő ember küldetését a földön, az emberek között.

Hálaadásra indító tény, hogy Luther Mártonnak a két birodalomról szóló tanítása lutheránus kulcsot ad né- künk ennek az egész kérdésnek felnyitásához, de kétségtelen az is, hogy éppen ezt a tanítást súlyosan összekeverték, fejetetejére állították, vagy használhatatlanná tették egyházunk mai helyzetében. Azt gondolom, hogy a tavalyról elmaradt ilyen című megbeszélést, amelynek új munkaévi programmunkba való felvételét már előbb javasoltam, ilyen megvilágításban vessük fel a lelkészi munkaközösségekben.

— A másik megjegyzésem az, hogy több egyházmegyében igyekeztek szándékosan reakciós módon összekeverni azokat a kérdéseket, amelyek a szektásodás kérdésével kapcsolatban felmerültek.

A reakció egyik javaslata az, hogy a szektát csak egyházakon kívül szabadjon keresni és ne kerüljön sor arra, hogy belső ál- kegyességi mozgalmaink és csoportosulásaink ügye szőnyegre kerüljön.

A reakció másik próbálkozása pedig az, amely a szektásodás problematikájába akarja belegyömöszölni az egész egyházi ébredést, az egész evangélizációt, annak minden megnyilvánulását, sőt magát az egész belmissziói életet is. Azok, akik ezt a két utat járják, nyilván igen öntudatosan tudják, hogy milyen pecsenyét akarnak megsütni ezzel a kétségtelenül létkérdésünkkel Kapcsolatban. Véleményem az, hogy törekednünk kell arra, hogy ezekben a kérdésekben mindig világosabban beszéljünk s a különböztetés mindig becsületesebb legyen. Például világos különbséget kell tennünk egyfelől a szektásodás kérdésében a tzektás jelenségek és csoportosulások leleplezése, s másfelől egyházi ébredésünk, az evangélizáció térítő igehirdetése, belmissziói életünk kritikája és önkritikája között. Vezér- szempontnak azt tartom, hogy mi, Krisztusban hivő és Krisztus küldetésében járó, üdvözítő evangéliumot hirdető egyház vagyunk és mint ilydn egyház élünk ebben a világban azon viszonyok között, melyek földrajzilag és társadalmilag, vagyis a magyar néphez kötöttségünkben jelentkeznek. Á dialektikus feladatunk tehát az, hogy tisztázzuk Krisz'us- hivő egyházunk missziójának kér- déseit a mában, és jtt, magyar hazánkban.

:— Egyházunk hitbeli egységét kétségtelenül nem az egyház alvó és haldokló felében, hanem az élő és

hivő fgléberi kell kiharcolnunkezt a fáradságot magának rpP6 akarja takarítani, az nyilván n?m az egyháznak dolgozik és nyilván nem a magyar népnek.

— Azokat a különbözőségeket, amelyeket eppen gyülekezeteink hitéletében találunk meg, öntudatosan, biblikusán és hítvallásosan kell feltárnunk, azok felett nem szabad aggodalmaskodnunk, hanem meg kell birkóznunk velük,

A sajátosságokat testvéri módon tudomásul kell vennünk. A cső- . portsajátosságok keresésében megnyilatkozó konokság azonban tipikusan szektás jelenség s az ellep, fel- kell lépnünk.

Nem kétséges, hogy mi Isten színe plőtt felelünk ezekért a sajátosságokért és Isten színe előtt felelünk

az egész Magyarországi Evangélikus Egyház sajátosságáért a többi egyházak között, értve ezt felekezetközj szempontból és értve ezt velünk hitvallási egységben élő egyházakra vonatkoztatva nemzetközi szempontból. Az önvizsgálat feladata ez és nagyon fontos, hogy egyszerű, gyakorlatias kérdés alapján végezzük el. így hitbeli egységünkre nézve mii a különbözőségeink, mik a tűrhető és mik az eltüntetendő sajátosságok közöttünk? Nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy miben különbözünk, hanem azt is, hogy miért különbözünk, hiszen csak így lehet helyrehozni a háttérben meghúzódó, az egység útjában álló hibáinkat. Fel kell tennünk azt az egyszerű kérdést is, hogy m nsk és kinek használnak vágj ártanak azok a különbözőségek, amik hitbeli egységünké* megtörik. Ezeknek a kérdéseknek az érvénye, de még n.vább az ezekre adott feleleteink érvé. ve és hite essége pedig attól füge, hogy :adjuk-e azokat valóban itt és most feltűnni és megadni.

.Alapproblémánk előbb feltárt dialektikájában lényegiben azt a feladatot kell megoldanunk, hogy egyházunknak legyjo missziója, de ugyanakkor ne lehessen az egyházunkban aká'm tyen misz- szló.

Ezekben a kérdésékben azért indítottunk ellenőrző önvizsgálatot, mert azt akarjuk, hogy legyen misz- sziónk és nem azért, hogy ne legyen. De ugyanakkor azért vizsgálódunk, mert egyházunk egésze érdekében azt akarjuk, hogy az a misszió, ami benne kibontakozik, vggy azok a missziók, amik benne rejtőznek, ne akármilyen missziók legyenek, hanem olyanok, amelyek valóban Krisztus parancsából erednek és valóban a mai embernek szólnak.

— Természetesen nagyon nagy általánosságban és igen vázlatosan, de ezekben a problémákban látom egyházunk hitbeli egységének alapkérdéseit s következőleg ezekben látom egyházmegyei lelkészi munka- közösségeink munkája egységének alapvető kérdéseit és feladatait. Haltunk áll. elsősorban püspökökön és espereseken, hogy münkánk egysége egyházunk életszerű, sőt egzisztenciális problematikájának feldolgozása közben alakuljon ki.

Az országos esperesi értekezlet részvevői félnapos gazdag megbeszélésben vitatták meg a munkaközösségek országos vezetőjének beszámolóját és elkészítették a következő munkacsztendő országos programm- ját. A következő esztendő lelkészt továbbképzésének ez a programmja később kerül nyilvánosságra és rendkívül spkoldalú.

FASOR

1955-bep lesz a fasori templom felszentelésének 50 éves jubileuma. Á gyülekezet a következő három év alatt készül a templom teljes renoválására. Az idei templomszentelési évforduló alkalmából gyülekezeti napot tart, melyen a gyülekezet volt lelkésze s az egykori fasori területén alakult új egyházközségek lelkészei szolgálnak a gyülekezet lelkészével együtt.

Gyülekezeti nap október 11-én.

i/210 órakor: Gyermekistentisztelet, Gyöngyösi Vilmos. 11 órakor Kemény Lajos esperes prédikál. Délután '/j4 órakor »Lelki ház« címen (I. Pét. 2, 1—5) előadást tart Gyöngyösi Vilmos. I/3Ö órakor Gádor András előadása: ’ »Igáéi istenimádás«. (Ján. 4, 21—24.) A 6 órai istentiszteleten Jel. 21, 1—3 és 22—27 versei alapján igét hirdet Scholz László. Szeretettel hívunk mindenkit a gyülekezeti napra. .

Szerctetvendégség október 18-án

este órakor. Művészi műsor keretében előadást tart Koren Emil kőbányai lelkész »Az egyházi szép» irodalom« címen.

Hangverseny október 25-án este 7 órakor. A »Nagy mesterek — nagy művek« hangversenysorozat II. hangversenye ez »A korálelőjátékok nagy üléstéréi« címen. Műsoron: Scheidt, Pachelbel, Walther, Bach, Brahms, Perényi, Kapi-Králik kpráír feldolgozásai és Reger: Erős vár... korálfantázia. Közreműködik Peskó Zoltán orgonaművész és Rcpásy Györgyi hegedűművésznő.

Gieytz Bo:

HITBŐL ÉLÜNK

Vászonkötésben. Ara: 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó» osztály

Budapest, VIII., Puskin-u. 12.

Irgalmas Urunk! örvendezünk, hogy bizonyosan tudhatja«: jön a piegváltás, mert te megígérte:] aztI Bízunk is benne, hogy ma is kegyes leszel hozzánk könyörgésünkben, kűz- dr'meinkben, munkánkban, «zö.ásunk- bar. és hallgatásunkban O jöjj közelebb s egyre közelebb a te jovo'jóddal, amire a te gyermekeidnek iiny- nyira szükségük van. Segíts Urunk, cselekedj velünk feljebb nini kérjük vagy elgondolnánk. Ameri

■»Öltözzél fel ékességei rut\ái5a Jeruzsálem.« (Es. 53. I)

ür Jézus! Kérünk, engedd, hogy azok közölt lehessünK, K erősek p.« tiszták, felöltözik ékességüket és e- vetkőzik minden tisztihitanságukatl Kérünk terjeszd ki felettünk jóvolto- dat és légy a mi paizsunk ée oltalmunk és vigasztalásunk ma is és minden időben. Amen.

»Nagyobb örömöt adsz így szívembe...« (Zsolt. 4, 8).

Urunk, Megváltó Jézus Krisztusunk! Nyugodjék meg, kérünk, a te kegyelmed és áldásod mirajtunk. Irgalmasságod szerint emlékezzél meg rólunk s adj szívünkbe örömöt, ami megmarad minden időben. Ma is áldj meg minket, kicsinyeket és nagyokat és légy a mi paizsunk, oltalmunk és örömünk mindenkor. Amen.

»Ne az, én akaratom legyen, hanem a tied.« (Márk. 14, 36).

Drága Üdvözítőnk, Ür Jézus Krisztusunk! Hálát adunk néked, amiért érettünk magadat áldozatul adtad és a te kezedbe ajánljuk magunkat e mai napon s az elkövetkezendőkön is, kiváltképpen a te kereszthalálodnak ünnepnapján és szent vacsorád vételekor, hogy annak vétele üdvösségünkre legyen. Ó, légy velünk a te irgalmasságoddal, a ki1. Az az ember, .akinek isten nem tulajdonit bűnt, akinek bűnösségét é? jgaztalanságát megbocsátotta és eífedezte. az a keresztyén ember. Jézus Krisztus — akinek nevét viseljük a keresztyén névben — vitte véghez az életnek ez4 a hatalmas fordulatát, ö mosta le az emberi élet bűnösségét, az ö igazsága takarja el a mi igaztalanságúukat.

2. A keresztyén ember boldog ember, mer! van Krisztusa és mert Krisztusban az ő életének ás megvan a fordulata. Abban a hitben él, hogy Isten ‘kegyelmes szerefele fel- üdíti és megáldja életét. Ezért szívét

VALLJUK MEG bűnösségünket, hitetlenségünket és az éter tünkben levő gonosszal való magános és eredménytelen viaskff- d ás unkát.

'v

ADJUNK HALAT a Krisztusban kapott bünbopsánatért, az életünk igazzá és boldoggá tételéért és az imádkozásban felcsíny és nagy dolgokban és emlékez» zé] meg ígéretedről, hogy mielőbb betöltsed azt szívünk vigasztalására. Ö, Urunk, emlékezzél meg rólunk és légy a mi segedelmünk, Amen,

»Minden munkában»•. keresvén az ő Istenét.,, szerencsés vaAa-t (II. Krón. 31, 21).

Irgalmas Urunk! Áldjuk hűségedet és könyörületességedet, amivel jót cselekszel gyermekeiddel és jó szerencsét adsz munkánkban. Arra kérünk, vidd véghez azt a legnagyobbat is, hogy a te neved dicsőséges legyen az egész világ előtt. Legyen ezen a mai napon is velünk a te áldásod és kegyelmed. Amen,

»Mint fóillatú füst jusson elődbe imádságom.« (141. Zsolt. 2.)

Ó, Urunk, Üdvözítő Jézus Krisztusunk! Kérünk, tekints reánk irgalma- san, mikor elődbe járulunk s hozzád folyamodunk kegyelmedet - kérve. Hozzád kiáltunk most is és kérünk: jusson a mi imádságunk színed elé s hallgass meg, ha magunkért és másokért imádkozunk. Hallgass meg minket és emlékezzél meg,főiünk a te jóságod és hűséged szerint, Amen.

»Meglátogatott minket a naptár madat a magasságból.« (Luk. 1, 78).

Urunk, Megváltó Jézus Krisztusunk! Magasztalunk téged, hogy meglátogattál minket, mint naptó- madat a magasságból, sőt azóta is újra meg újra meglátogatsz a te irgalmasságod megújuló jeleivel. Hadd erősödjünk meg ma is teben- ned s adj a szívünkbe üdvösséges gondolatokat. Tégy jót velünk a te irgalmasságod, jóságod és hűséged szerint. Vigasztald meg és segítsd meg a betegeket és ínségben levőket. Mindnyájan reád hagyatkozunk; vedd fel a mi gondunkat s légy tanácsunk, segedelmünk és szabadi- tónk. Amen.

nem tölti meg, nem marcangolja és nem teszi tönkre 0 bűnnel való küzdelem, hanem hiszi, hogy ez a küzdelem eldőlt rajta kívül, Krisztus kcres'zHéri,;' A keresztyén szívben ezétfr'már Őröm és boldogság vett otthont.

8. A boldogság emberi útja az, hogy ami szívünket nyomja, azt el kell mondanunk. Isten felkínálja, hogy meghallgat és szívére vesz mindent, amit imádságunkban elmondunk. Az egyház és a _ pfyülekezpt tolmácsa lehel ennek a beszélgetésnek.

ajánlott beszélgetéséért, a ke'e^z- tyén gyülekezel közösségéért.

KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hpgy szivünk és életünk ügyejt őszt»!- tén feltárhassuk és keresztyén testvéreinkkel megbeszélhessük ' és azért is, hogy ételünk (á(tfissa és hirdesse a keresztyén élej valóságát, igazságát és kpldog^ ságát- ,'

BIBLIA-O LVASÓ

Október 11. Vasárnap, Zsolt. 1:1—3, Gál. 2:20,

Amikor 3 Krisztus szeretete legyőzi bűnös óemberemet, amikor több.á nem az »En«, hanem ö lesz életem tartalma, akkor lesz életem gyümölcstermő, áldott élet.

Olvasd még: Ezs. 1:Í8—20; Amos 3:1—2, 9—15; Zsid. 6:4—6,

Október 12. Hétfő. Zsolt. 68:12, Jáp. |:4T,

Az Ur megszerezte nekünk a váltság örömé*. Bűneinktől megszabadít, új élet részeseivé tesz. Vajha meglátszana és kifejezésre jutná az életünkön, hogy mi is a kereső lelkeket Jézushoz vezető tanítványok vagyunk.

Olvasd pqég: Márk, 8:?2—26; A1RQ8 5:1-—9; Jón. 4:16.

Október 13. Kedd. Aggeus 2:23, Kol, 3:3—t

Ha él benned a Krisztus, akkor meghaltál a hűn számára. Áldjad én lelkem az Urat, aki már most felveszi és arpa napon'felemeli dic^őségaba a benne hívőket.

Olvasd még: III. Móz. 16:15—19; Amo§ 5:10—15; Hóm, 0:12-43. Október 44. Szerda. Ezs. 45:11. I. J$nps 2:j4,

Fiatalok, hozzátok szól ez az ige! Vaj jót) erősek vagytak-e a hitben? Isten igéje megmarad-e bennetek? Meggyőztétek-e a goppszj? Bárcsak, öreá bíznátok magatokat, aki ilyenné tehet.

Olvasd még: Róm. 3:21—26; Ámos 5:16—?0; J. Thes?, p.;4—0.

Október 15. Csütörtök. II. Sám. 22:3. I. Péter Sil»,

A ml keresztyén reménységünk nem rejtegetni való ügy. Bátran kimondom hát: Az Ür az én erősségem, oltalmam, sőt Üdvözítőm, aki ei« visz az örök üdvösségre. • ' • ■ ^

Olvasd még; Zsid. 10:1—10., Amps 5:21—24; Róm. 19:1.

Október 16. Péntek. 14. Krón. 5:13; Qgl. 3:28.

Krisztusban létrejön a legcsodálatosabb egység és egyenlőség -r= a szeretet egysége —, amely egyenlőképpen zengi az Ür dícséretét. Ezért Imádkozni, s a lélek erejével erre törekedni a legidőszerűbb feladatuqk. Olvasd még: Zsid. 10:11—18; Amos 7:1—9; II. Péter 3:9—10.

Október 17. Szombat. V Zsolt. 135:3; |. Thess. 5:40.

A-keresztyén ember hite lemérhető az örömén. Akinek az élete igg^ Örömmel teli, annak szíve hittek tejjes,' így van ez, mert hjszpq akj« nek szeme színtelenül gz Ürra tekint gz láfja, hogy jó az pr'

Olvasd még: Amos 7:10—17; Péld.’2:1—8, yisontal Róbert

Szombat esti közös imádságunk

A bünbocsAnat ÜRÖMÉBEN (Zsolt 32, 1—7.)

I