Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-29 / 48. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET „Ha az egyház Krisztus hívása szeriül halad, akkor kőszikla tadaineiitiimen áll” — mondotta Niemöller Márton az egyházegyetem fogadásán GYÜLEKEZETI HÍREK P 1953. november 29. Advent 1. vasárnapja. Igék: 1. Pét. 1, 22—25, — Mk. 1, 1—5. Liturgikus szín: lila. Egyházunk közvéleménye csaknem két évtized óta fordul nagy ér­deklődéssel Niemöller Márton felé. Az 1934-es «barmen i nyilatkozat« megszerkesztésével lett neve világszerte rokonszenvessé. Ebben a hit­vallásban a lutheri reformáció örökségének biztos talajén állva, széles igéi alapvetéssel Utasították vissza a hitvalló rémet evangélikus lelké­szek legjobbjai Hitler beavatkozását az egyház tanításába és életébe. Niemöller Márton tiszteletére november 19-én délelőtt adott foga­dást az egyházegyetem az Üllői-úti székházban, amelyen megjelentek: Mihályt! Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető Lajos püspök, Dezscry LásZlő püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai dékán, a pesti és budai egyház­megyék esperesei és lelkészei. Dr. Vető Lajos püspök köszöntötte I Niémöller Mártont, a hessen—nas- saul egyházkerület elnökét és felesé­gét. Beszédében utalt a Niemöllerhez fűződő kapcsolatainkra s többek közt ezeket mondta: -Egyházi elnök úr nem ismeretlen népünk és egyhá­zunk előtt. Emlékszem, hogy mikor a hitvalló front egyházi el­nök úr vezetése alatt harcolt a fasizmus ellen, a magyar evan­gélikus lelkészek közül sokan Írtak üdvözlő levelet önnek. Abban a könyvben, amelyet az Ön testvére, Wilhelm Niemöller írt, em­lítés is történt a magyar evangélikus lelkészek leveleiről.« A múltbeli kapcsolatok után Vető püspök rá­mutatott Niemöller mély benyomást keltő állásfoglalására a világ béké­je megvédése tekintetében: -A Béke Világtanács budapesti ülésén egy­házi elnök ur beszéde hatalmas visszhangot keltett szívünkben, és tudjuk, hogy másutt is így történt, ahol Csak szeretik a békét és mun­kálkodnak érette. A német evangé­likus egyház becsületét a fasizmus tombolása során ön és a hitvalló front mentette meg. Az a meggyőződésem, barátaim­mal és lelkésztársaimmal együtt, hogy ma a békemozgalomban tárul ki az a lehetőség, hogy az egyház bebizonyítsa, hogy Krisz­tus szeretetét tudja szolgálni ebben a világban.« Niemöller Márton válaszában hálá­san emlékezett vissza arra a testvéri támogatására, amelyet a Hitler él- lehi egyházi harcban más országok keresztyénéitől kapott a német hit­valló egyház. Az egyházak közötti testvéri kapcsolat jegyében örömmel fogadta el a magyarországi meghí­vást, hiszen a keresztyéneknek meg kell osztanlok egymással gondjaikat és örömeiket egyaránt. Majd arról szólt, hogy Isten milyeti hittapászta- latokra vezette el a német hitvalló egyházat. -A hitvalló egyház átélte és átszenvedte az egyház lényegének igazi megismerését. Meg kellett ismernünk, hogy Isten úton lévő népe vagyunk s Horváth János az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke pénteken fogadta Niemöller Mártont, a nyugatnémet­országi hessen-nassaui evangélikus egyházkerület elnökét, aki a magyar- országi protestáns egyházak vendége­az egyház nem más, mint úton lévő egyház. Meg kellett látnunk, hogy az egyháznak nincs más olyan tulajdona, amiből ma élhet és ami holnap is az övé lesz, mint egyedül az Ige. Meg kellett ta­pasztalnunk, hogy az egyház egyedül abból az igéből él, amely Krisztusban testté lett, s amelyet Isten a Szentírásban hozzánk intéz naponként. „ Látnunk kellett, hogy az egyház nem támaszkodhat befagyott előítéletekre, hanem egyedül az igére. Az egyház élete olyan világban halad előre, amely állandó mozgásban van, de ha az egyház Krisztus hívása szerint halad, akkor kőszikla fundámentu- mon áll!« A Krisztus szavának engedelmes­kedő keresztyén ember mai aktuális állásfoglalásai közül a világbéke kér­dése emelkedik ki, mint amelyet Isten maga tár elénk a megválaszo­lásra. Erre nézve Niemöller beszé­dében a következőket mondotta:-A világbéke kérdésében különböz­nek a vélemények, de ma már vilá­gos, hogy két dolog között kell dön­tenünk: vagy az erőnek és erőszak­nak, vagy a megegyezésnek a politi­káját fogadjuk el. En a megegyezés politikájához tartozom, és az a véleményem, hogy az erőszak cs a hatalom útja helyett a megegyezés útját kell járnunk. Mint keresztyén ember, rendületlenül hiszek abban, hogy ez az ige — (Amennyiben rajtatok áll, békesség­ben legyetek minden emberrel’ •— Urunk parancsa.« Niemöller beszédét azzal az imád- ságos óhajjal fejezte be, hogy Jézus Krisztus egyháza a mai időben és a mai problémák között is az Űr sza­vának engedelmes tanúja legyen és semmi más. A fogadáson, melyen a budapesti paróhus lelkészek mind megjelen­tek, Niemöller Márton egyenként el­beszélgetett a lelkészekkel s szívélyes barátság és megbecsülés vette körül öt lelkészeink körében. Egyházunk vezetősége november 20-án este a Margitszigeti Nagyszál­ként Budapesten tartózkodik. A foga­dáson jelen volt Varga József az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnökhelyet­tese, Bereczky Albert református püspök. Vető Lajos és Dezséry László püspökök. lóban újabb ünnepi fogadást rende­zett Niemöller Márton tiszteletére. A fogadáson megjelent az Áliaml Egyházügyi Hivatal elnöke: Horváth János és elnökhelyettese: Vargha József. Megjelent a prágai Állami Egyházügyi Hivatal elnöke: Plihal és a pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is, akik ezldőben Magyarországon Időztek. Egyházunk vendégei voltak a fogadáson D. Be­reczky Albert és Péter János refor­mátus püspök, Kiss Roland egyete­mes főgondnok, Dr. Kádár Imre a re­formátus konvent külügyi és sajtó- osztályának vezetője, Fekete Sándor esperes, -az Út« szerkesztője, Szlmo* nidesz Lajos protestáns tábori püs­pök, Dr. KopolovicS Iván, a magyar- országi görög-keleti egyház admi­nisztrátora, valamint Mihályfl Ernő egyetemes felügyelő és a püspökök mellett egyházunk vezető lelkészei és teológiai tanárai. A LEGNAGYOBB KASERTES Nem ismereti veszedelmesebb kí­sértést, mint a díványon Váló fele­lőtlen heverészést. Ha egykor ör­vendezni akarunk egymásnak a mennyben, itt a földön szüntelenül fáradoznunk kell egymásért, Ricard Olfert Leiektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka S a mérhetetlen messzeségen át , Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Bitliö mérföldekről jött e fény, Jóit a jeges fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált s szememben célhoz ért S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsói ödelét. Tanultam én, hogy ált als zűrve a Tudósok finom kristálymüszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé Iszom, Es csöndben és tűnődve figyelem. Mily ős' bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messzlségen át? Óh, csillag, mit sírsz! Messzebb le se vagy. Mint egymástól a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb, Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Óh, jaj, barátság, és fai, szerelemI Oh, faj, az út létektől lélekigl Küldözzük a szem csüggedt sugarát S köztünk a roppant, jeges űr lakikI TÓTH ÁRPÁD SZERETETSZOLGÁLAT November 20-6n, ádvent első va­sárnapján, országos offertórlumot tart egyházunk a szeretetintézmé- nyek javára. Isten áldása legyen a* adakozókon és az adományozókon! BUDAVÁR November 28-ón, szombaton, ád­vent előestéjén, d. u. 6 órai kezdet­tél gyülekezeti szeretetvendégség lesz, amelyen előadást tart dr. Joó Sándor református lelkipásztor. Ád­vent első hetében, nov. 29—dec. 6. között csendes hét kezdődik min­den este 7 órai kezdettel a kápolná­ban. Az igehirdetés szolgálatát a gyülekezet lelkészei végzik. Dec. 6-6n, vasárnap lesz a gyülekezet Dia- kónlai Napja. D. e. mindkét isten­tiszteleten Sztehló Gábor ügyvivő- lelkész prédikál, este 7 órakor pe­dig közreműködik a Kelenföldi Énekkar, Sulyok Imre karnagy ve­zényletével. PÉTER JÁNOS REFORMÁTUS PÜSPÖK A BÉKE VILÁGTANÁCS BÉCSI ÜLÉSÉRE UTAZOTT A Béke Vllágtanács újabb üléssza­kát nyitották meg november 23-án Bécsben. A magyar nép béketalál­kozók ezreivel készült a Béke Világ- tanács újabb ülésére, hogy állásfog­lalásával erősítse a Béke Világtanács munkáját. Budapesten az állami, tár­sadalmi, tudományos és egyházi élet vezetői fogadták november 20-án a Budapesten átutazó szovjet küldött­séget s köztük Nylkoláj metropolitát. A fogadáson egyházunk részéről Dezséry László püspök vett részt. A Béke Vllágtanács három magyar tagja, köztük Péter János református püspök, már elutazott Bécsbe, hogy részt vegyen a tanácskozásokon. Pro­testáns egyházaink áldása kíséri út­ján. KŐBÁNYA Az Utász-utcai imateremben sze- retetvendégséget tartottak az el­múlt vasárnap, amelynek offertó- riumát az imatermet elválasztó füg­göny beszerzésére fordították. Ima­termük így fűtés és otthonosság szempontjából melegebbé vált. — A kőbányai gyülekezeti teremben min­den ádventi vasárnapon délután 5-kor ádventi estet tartanak. SZEGHALOM A gyülekezetben november 27— 28—29-én Gyülekezeti Napokat tarta­nak, melynek szolgálatát Bártfai Lajos magyarbánhegyesi lelkész és a helyi lelkész: Fodor Ottmár látja el. SALGÓTARJÁN November 15-én az egyházközség árváinak és özvegyeinek évenként szokásos karácsonyi megsegélye- zésére nagyszabású szeretetvendég­ség volt, dr. Csengődi Lajos, Ta­kács Andor, Lévey Árpád, az épí­tészeti zenekar és mások közremű­ködésével. ÓBUDA November hó 29-től december hó 5-ig ADVENTI ÜNNEPI HET-«t rendez a gyülekezet. — Ennek kere­tében minden este 7 órakor isten- tisztelet lesz a templomban. — Az igehirdetési szolgálatot GROŐ GYU­LA lelkész végzi Luk. 19:1—10. alapján, A SZABADÍTÓ ÉRKEZESE címen. — Az egyes Igehirdetések al­címei a következők: NoV, 29-én: AZ eljövendő. Nov. 30-árí: Záketis. Dec. 1-én: Aki Jé­zust akarta látni. Dec. 2-án: Akit Jézus meglátott. Dec. 3-án: A -vi­lág«. Dec. 4-én: Akit megtaláltak. Dec. 5-én: Aki megérkezett. Az ünnepi hét ZENÉSÁHITAT- tal zárul december 6-án, esté 6 óra­kor. Énekel: Szabadi József, hege­dül; Sz. Fodor Zsuzsa és Fodor Kata, orgonái: Heller Anna, kórus­műveket ad elő a gyülekezet ének­kara Arány Sándor vezénylésével, előadást tart: Komjáthy Lájos, gyü­lekezeti lelkész. — Belépődíj nincs. — Offertorium. SOLTVADKERT A Báes-Kiskun egyházmegye lel­készt munkaközössége nov. 12—13-ón Soltvadkerten tartotta ülését. A szolgálatokat Dezséry László püs­pök, Benczúr László püspöki titkár, dr. Nagy Gyula teológiai tanár, Rédcy Pál kerületi lelkész, Hafen- scher Károly kőbányai ségédlelkesz tartották. Minden előadást nagysza­bású, élénk Vita követett, A gyülekezetben nov. 9—12. kö­zött minden reggel és este igéhit- detés sorozatot tartott Várady Lajos budai esperes. PÉCS November 15-én, vasárnap gyüle­kezeti napón igehirdetés-sorozattal szolgált Korén Emil budapest-kő­bánya! lelkész. NAGYTARCSA A gyülekezetben november 29-én teológus napot tartanak, melyre Friedrich Lajos Igazgató vezetésével teológusok jelennek még. CSŐVÁR Az egyházközség penei fiiiájában november 22-én csendesnapot tartot­tak, melynek szolgálatát Jurányi István váci és Marót! János acsal lelkészek látták el. CSURGÓ November 17—20-ig a gyülekezet­ben ádventi igehirdetés-sorozatot tartanak, melynek szolgálatát Hegy­háti János iharosberényi lelkész látja el. PÁHI A gyülekezet meghívott új lelké­szét — Murányi Árpádot november 8-án Iktatta be hivatalába Slkter András esperes. Isten áldása legyen a gyülekezeten és lelkészén. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke fogadta Niemöllcr Mártont KÉT ÍRÓ ÉVFORDULÓJÁRA TÓTH ÁRPÁD huszonöt évvel ezelőtt halt meg. Nagy költő volt, nagy költőnek kell lennie minden művelt magyarnál, nagy költőnek minden idegen sze­mében, aki ismerkedik a magyar lírával. Nekünk a költészet nemzeti műveltségünk legnagyobb kincse. Nem lehet eléggé ismételni azt a kérés t-követelést, hogy e nemzet minden tagjának ismernie kell ezt a költészetet, legalább a legfonto­sabb műveket. Az irodalom nem csupán Iskolai kérdés, nem az írók ügye, nem csak az egyre gyarapodó olvasótáboré, hanem nemzeti közügy. 1825-ben, amikor megindul a Szé- chenyi-kezdeményezte reformkör, annak lírai erőt, lobogást, szenve­délyt az a csodálatos nagy költő­sereg adott, amely azokban az években, egész a szabadságharcig, a csúcspontig, kíséri a megújuló nemzetet. Csokonai, Berzsenyi, a két Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa: egymás kezét fog­ják. Száz évvel utánuk, az a nem­zedék, mely Ady körül csoporto­sult, ugyanilyen bősége a költői lángelméknek: Ady, Kosztolányi, Babits, Juhász Gyula. Tóth Árpád és József Attila, hogy csak a leg­nagyobbakat említsük, akik már holtak, de még mindnyájunk kor­társai voltak. Tóth Árpád nem volt profetikus és lobogó költői jelenség, mint Ady. Csendes, visszahúzódó életet élt, de gáncstalan költő volt, aki nem Irt le egyetlen egy gyenge vagy pon­gyola sort sem. A magyar nyelv legmagasabb és legnemesebb ré­tegébe jutott el. S igazmondó és tiltakozó volt, megalkuvás nél­kül. Alig volt túl a negyve­nedik évén, midőn 1928 november elején elragadta a szegények beteg­sége, a tüdőbaj. Nem hiába mondta önmagáról, hogy debreceni költő, akire Csokonai sorsa vár. Huszon­öt éve itt pihen Budán, a farkasréti temetőben. Életének nem voltak drámai állomásai. Debrecenből Budapestre kívánkozott, s a fővá­rosból minduntalan vidékre vá­gyott. A pesti egyetemen bölcsésze­tet tanult, kiváló műveltségre tett szert, de nem lett tanár, újságíró s író lett. 1908-ban tűnt fel első köl­teményeivel a «Nyugat« című folyó­iratban. Megnősült, egy lánya szü­letett; sokat járt a Tátrába és Sze- pes megyei falvakba, a hegyi leve­gőre, gyógyulni, pihenni. Á megél­hetés gondjai egész életén át kísér­ték, mint egy lidércnyomás. Négy verskötete jelent meg életében, ha­lála után Szabó Lőrinc gyűjtötte össze s adta ki összes verseit. 1951- ben jelent meg költeményeinek vá­logatott gyűjteménye. Értékelése egyre általánosabb. Valaha csak az értelmiség egy ré­tege ismerte s adta-adogatta verseit kézről kézre, mint egy ritka fűszert. Holott Tóth Árpád, éppúgy, mint minden igazi költő, nem a «beava­tottak« cinkos-társaságának költője, hanem az egész nemzeté, aki a költé­szetbe szívvel-lélekkel beavatja az egész nemzetet. Igaz, a költők köl­tője volt, mint mondták róla, de csak azért, mert rendkívül tanult s a mes­terségéhez kiválóan értő művész volt. Elsőrangú fordítója volt angol és francia verseknek. Babits egyszer azt mondta, amikor kérdezték, melyik a legjobb új magyar költemény: Shel­ley ódája a nyugati szélhez Tóth Ár­pád átköltésében. Ady megrendült e soroktól: Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricsálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. En, én. S magam vagyok a föld kerekén. Eémveretű vers, Tóth Árpád min­dén verse ilyen, nem hiába írta a költő önmagáról, hogy »szavak szob­rásza«. Megdöbbenünk, mennyi ke­serűség, árvaság, magány, szegény­ség és megalázás jutott osztályré­széül legnagyobb szellemeinknek is. Mi juthatott akkor a népnek? Mert Tóth Árpád nem túlzott egy jelző erejéig sem. így élt egész értelmisé­günk, tehetségével, képességeivel megbújva, leszorítva, filléres gondok közt. Tóth Árpád verseinek egy ré­sze sóhajt, sfr, gúnyol, dacol és pro­testál emiatt. Másik része túlnéz minden gyötrő napi gondon, az ol­vasót magasba viszi, a csillagokig, az elemek megnyugtató hullámaiba, amelyekből születik s visszatér az ember és világa. Költészete átfogja a mai ember egész világképét, mélyen érintve a magyarság sorsát. KRŰDY GYULA a másik író, akire emlékeztetni sze­retnénk. Ha élne, most volna het­venöt éves. Krúdy Gyula ugyanis 1878 október 21-én született Nyír­egyházán. 1933 május 11-én halt meg a Margitszigeten egy gyertya fényénél, mert lakásából a kifizetet­len villanyszámla miatt már kikap­csolták az áramot. Harmincöt évi írói munkássága ma még teljesen áttekinthetetlen. Krúdy Gyula ma a legkeresettebb magyar olvasmány. Miért? Sajátos hangulatai, rendkí­vüli Kral mondanivalói miatt. Regé­nyeket és elbeszéléseket, sok apró rajzot és cikket írt Krúdy Gyula olyan stílusban, mintha verset ima. Krúdy a leglíraibb magyar prózaíró. Régi famíliából származott s famí­liákon keresztül nézte Magyarorszá­got, amelyről minden titkot tudott. Nem politikai titkot, hanem a tár­sadalom titkait. Azt, hogy miképpen élnek s éreznek az emberek. Hogyan főznek, mit sütnek s minő ízzel, milyenek a boraink és pálinkáink, milyen egy alma íze, hogyan szól a szán csengője Podolinban, milyen a szél a Nyírségben, mit beszélnek az asszonyok Óbudán tollíosztáskor, milyen egy pókhálós befőtt őszi­barack zamata, mind erről Krúdy hiteles s feledhetetlen leírást nyújt. Búsan csendülő hangja azonban en­nél tovább vezet: a magyar úri tár­sadalom bírálatához, s Pest polgár­ságának nagyszerű társadalomrajzá­hoz. Az álomszerűség, amit emle­getni szokás a Krúdy-prózával kap­csolatban, a hangulat-varázslás mód­szere. Ez az fró ismerte és forrón sze­rette hazáját. Magyar tájakról s magyar figurákról senki sem irt Oly különös, megható és meg­hökkentő, hosszan zengő prózai költeményeket, mint Krúdy Gyula. Mikszáth Kálmán adomából fűzte ki elbeszélései és regényei szálait, Krúdy egy-egy hangulatból indul ki, egyetlen szállal, s Célba ér. Hallgassuk meg egy pár sorét, hogy szót értsünk. A szepesi váro­sok (Krúdy ott járt gimnáziumba) középkorias hangulatát akarja érzé­keltetni az író: »Hermann, a torony- őr, húsvét vasárnapján kihúzta fe­jét a medvebőrsüvegből, amelyet az első őszi szelek megérkeztével fülére húzott és hajadon fővel szólaltatta az áhítatos hangú harangot. Her­manne kinyitotta az eldupnszolt kürtőlyukat és alantról a városka polgárai gyönyörködve nézték, hogy ismét nehéz füst kanyarog elő ked­ves öreg tornyuk tetején. Az öreg városkapitány udvarából jókedvűen integetett Kéti felé a toronyba, ami­dőn az belefújt délben a kürtbe, míg Stiller János, a városka mecha­nikusa és műszerésze előszedte a zugolyból ócska táskáját és szerszá­mai tisztogatásához fogott.,.« Ez a hangulat-varázsló néhány halhatatlan remekművel ajándékozta meg irodalmunkat s minden európai olvasót. Az első pillanatban moso­lyognunk kell az író egy-egy fura öt­letéi, de néhány oldallal odébb már megejt Krúdy realizmusa, akkor Is, ha nincs esemény abban, amit el­mond, csak egy élőkép az egész, Magyarország hatalmas élőképe a félmultból. Szalalnai Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom