Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-29 / 48. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Egész egyházunk vasárnap a szeretetszolgálatra adakozik 25 éves a csepeli templom Az egyház szeretetszolgálata — az egyház jócselekedete. Csak hitből —- kegyelemből élő egyháznak van sze­retetszolgálata. Az egyház köteles­ségből is végezhet ilyen szolgálatot, de akkor nem birtokolja maga is a szolgálat örömének minden áldását. A magyarországi evangélikus egyháznak mindig voltak intéz­ményei, de a régiekhez viszo­nyítva az a különbség, hogy a régebbi szeretetszolgálat egyesü­leti vagy gyülekezeti kérdés volt, a mat pedig az egész egyház ügye. Közös üggyé tette az erről szóló egyházi törvénycikk, de még inkább az a fokozódó ter­jedő felismerés, hogy Isten az Niemöller Márton, a hessen—nas- saui evangélikus egyházkerület el­nöke, feleségével együtt november 21-én meglátogatta a Teológiai Aka­démiát. Dr. Pálfy Miklós dékán német­nyelvű beszédben köszöntötte Nie- möllert, amelyben többek között eze­ket mondotta: »Számunkra igen nagy öröm, ha olyan férfiakat kö­szön thetünk a Teológiai Akadémián, akiknek élete a Jézus Krisztusban való hűségről beszél.« Majd vázol­ta Niemöller példaadó egyházi szol­gálatának jelentőségét, kiemelve, hogy az 6 élete példá­jából olvashatják le a lelkészek és jövendő lelkészek, hogyan kell az evangéliumot hűségesen hirdetni és hogyan kell a keresz­tyén embernek az emberiség bé­kéjéért harcolni. Niemöller Márton ezután nagy­szabású előadásban rajzolta meg az egyház nehézségek és kísértések kö­zött vezető útját, amelyen a keresz­tyén ember csak úgy járhat, ha szüntelen Isten Igéjére figyel s an­nak hűséges tanítványa marad: »Ml mindig tanulók maradunk az Ismert lutheri mondat értelmében, hogy a keresztyén ember sohasem tartja magát tökéletesnek és tanulásra nem szorulónak, hanem mindig csak vándornak, akit Isten vezet az úton. Emlékeznünk kell Krisztus szavára, egy a ti tanítótok; Jézus Krisztus.« A Krisztus által vezetett keresztyén ember és keresztyén egyház tud egyedül eligazodni a földi élet kísér­tései között. Tudomásul kell vennünk, hogy mi Krisztus megelcvenítése nél­kül halottak vagyunk. Jézus Krisztus müve pedig nem egyéb, mint megelevenítés, életrckeltés. A templomjáró emberek ugyan többnyire kevesebbet várnak Krisz­tustól, mint megelevenítést: »Sok­szor az a kísértésem, hogyha oly­kor vasárnap mint igehallgató ülök a templomban, hogy odaáll jak az ajtóhoz és megkérdezzem az embe­egyház szeretetszolgálatát az élű egyház alapvető vonásának te­kinti. Vagyis a szeretetszolgálat az egy­ház életének egészségét és erejét mutatja. Minél tisztább az igehirde­tés, minél rendszeresebb a lelki­gondozás, minél odaadóbb az egy­házhűség a gyülekezetekben, annál »jobb és áldottabb a szeretetszolgá­lat. Sorvadó, szegény, reménytelen, fejlődésképtelen szeretettntézmények az erőtelen egyház útjának kiszáradt csontjait mutatnák. A szeretetszolgálat Isten igéjének való engedelmesség. A hazánkban járt Niemöller Márton egyik elő­adásában azt mondotta, hogy a Szó­rókét, hogy ma ki mtért jött tem­plomba. Azt hiszem, száz közül egy sem tudna igazi feleletet adni, ha­nem a lelkűk számára langymeleg fürdőt kívántak venni, egy kis ma- lasztot vártak, hogy a mindennapi élet gondjaival meg tudjanak bir­kózni.« Olykor maga az egyház sem érti meg, hogy Jézus Krisztus müve a megelevenítés. A nyugati lutheránus egyházban a liturgia reformjától várják az egyház megújulását, amelyről Niemöller ezt mondta: »Nagy híve vagyok egy alaposan átgondolt liturgiái átdolgozásnak, de ha azután jönnek emberek és azt vallják, hogy ezzel lehetne az egész egyházi helyzetet egészségesebbé ten­ni, akkor itt jó lenne vigyázni. A legtöbb, amit ebből ki lehet hozni, hogy a koporsó mellé, amelyben mint halott fekszik az ember, né­hány gyertyát gyújtsunk, de ettől egyetlen halott sem fog feltámadni és megelevenedni. Az egyház üzenetével azonban Isten a Szctnlélek által halotta­kat ktván megeleveníteni.« Jézus Krisztus a2ok számára lesz életújulássá, akik tíz ő haláléból és feltámadásából élnek, »Azért min­den azon múlik — mondotta Niemöl­ler —, hogy ez a Jézus Krisztus, akit nekünk hirdetnünk kell, s akit oda kell élnünk az emberek elé, vájjon az a megfeszített valóban a ml élő és megváltó Umnlk-e, akié minden hatalom mennyen és földön. Jézus Krisztusnak ezen az uralmán fordul meg minden. És ha az emberek hall­ják és hiszik, hogy minden felett, ami ebben a világban történik, Jé­zus Krisztus az Ur, akkor az embe­rek tudják azt, hogy mit jelent az evangélium örömhíre« — fejezte be előadását Niemöller. Az előadás után Niemöller és fe­lesége megtekintették a Teológiai Akadémia új épületének nagy építé­szeti pompával kivitelezett helyisé­geit. majd Niemöller a tanári kar­ral folytatott beható beszélgetést a németországi és hazai teológiai hely­zetről, székek alatt ma olyan emberek ül­nek, akiknek szorongató kérdése: ki az én felebarátom? Az emberiség az irgalmas fele­barát után kiált! Ez a kérdés nem a miénk, hanem Istené, aki azt kérdezi Káintól, hol a te testvéred? A feleletet Is Isten adja és ez ugyanaz ma Is, amit annak Idején Luthernek adott: Jézus Krisztus az irgalmas fele­barát. Jézus szeretetét átélni és irgal­mas felebarátnak lenni — misszió. Ugyanaz a misszió, amelyet Jézus Krisztus is cse'ekedett, amikor le­hajolt mindenkihez, a farizeushoz és szadduceushoz, a samáriaihoz és a pogányokhoz, a tudósokhoz, férfiak­hoz és nőkhöz, a gutaütötthöz és a bélpokloshoz. Amikor ugyanezt csélekszi az egyház, akkor végez szeretetszolgá­latot. Hálát adhatunk Istennek, hogy egyházunk népét felébresz­tette erre a felelősségre. Ezért jön­nek össze Tordason minden szerdán este, hogy meleg ruhákat kössenek. Ezért adogatják oda a soproni gyer­mekbibliakör tagjai legdrágább kin­cseikéi, a babáikat az idiótáknak. A hűvösvölgyi otthonban ezért adnak egymásnak találkozót különböző gyülekezetekből induló hivek, hogy foltozzák, javítgassák, használhatóvá tegyék a küldött ruhát. Ezért járják Apostagon a presbiterek feleségei a gyülekezetét és gyűjtik össze az ado­mányokat. Ezért volt Óbudán »látha­tatlan szeretetvendégség«. Ezért áldoz az irgalmas felebarát a szeretet erejével országszerte Intézményeinkért és a gondozot­takért. Az egész egyház életének megnyilvánulása ez. Ki győzné felsorolni azokat, akik — az egészért égő szívvel — ha­vonta rendszeresen küldik adomá­nyaikat pénzben vagy természetben. Nem Is olyan régen egy körlevél futott szét, amelyben a szarvasi és békéscsabai árvák mellé »nevelő­szülőket«, »szülő-helyetteseket« ke­restek. Egy fiatal asszony, alig pár héttel az esküvője után meleghangú levelet írt az általa ismeretlen leány­kának, akinek felveszi gondját. Egy édesanya elvesztett kisleánya helyett anyai szeretetét egy másik árvára fordítja. Egyedülálló idős özvegy­asszonyok reszkető sorokkal vállal­nak hasonló terhet és a magukét megosztják a kicsinyekkel. Egy fia­tal lelkész-jegyespár így ír: »Testvéri felelősséggel és örömmel vennénk fel a kapcsolatot egy árva kis­leánnyal. Nem tudjuk, hogy Isten milyen anyagi körülmények közé helyez bennünket, de mostani hely­zetünkben is gondosni akarunk va­lakiről.« Egy 17 éves gimnazista leányka kis testvért keresett, aki­nek szükségleteiről a maga zseb­pénzéből gondoskodik. Az egyház szeretetszolgálata min­denkori feladat. Népi demokráciá­ban élő egyház számára népi fel­adat, amellyel egyházunk a magyar népnek szíve szerint tartozik. Köz­tudomású az, hogy államunk is he­lyesnek tartja szeretetszolgálatunk kibővítését. Egyházunk népétől függ, mennyire tudunk ebben előre­haladni. Nemcsak arra kell gondol­nunk, hogy mai intézményeinket erősítsük, hanem arra is, hogy azo­kat bővítsük, mint ahogyan ez Gyenesdiáson, Kapernaumban Is történt. Amikor ádvent első vasárnapján az istentiszteletek offertóriumát a szeretetszolgálat Javára kéri a Dia- kóniai Osztály, könyörögjünk azért, hogy ezen az áldozaton is legyen Istennek gazdag áldása. • Várady Lajos SZÁRNYAK Erőt meghaladó feladatok előtt valaki így sóhajlott fel: — Ha Isten most szárnyakat adna, de messze repülnék inneni Egy bölcs ember ilyen választ adott: — Ha Isten azt akarná, hogy meg­fuss a feladatok elől, adna szárnya­kat. A Pesti (Deák-téri) Evangélikus Egyházközség 1953. november 28-án, szombaton délután 5 óra­kor rendezi a Sütő-u. 1. sz. épü­let II. cmelctt nagytermében DEÁK-TÉRI ESTÉK sorozatának III. estjét: A VIZSOLYI BIBLIÁTÓL AZ UJ BIBLIAFORDÍTÁSIG elmen, régi bibliák kiállításával egybekötve. Előadást tart dr. Karner Ká­roly teológiai tanár, közreműkö­dik Máthé Jolán, az Állami Operaház tagja, Somoskövy Jenő- né és Kaposl Andor. Adományokat kérünk a Deák­téri templom javára, tetszés sze­rint. A gyülekezet 25 évvel ezelőtt még a pesterzsébeti egyházközség fiók­egyházközsége volt és Csepelsziget mentén 45 km-es hosszúságban gon­dozta a szórványok sokaságát. A szórványok egy része a mai Sorok­sár—Dunaharasztd egyházközségben tömörül. A csepeli templom 1927— 28-bán épült. Vaskos tornyával, nagy ablakaival, erős homlokzatával semmiféle építészeti stílust nem kép­visel, de szinte jelképezi a kicsiny közösség összetartásának erejét. A gyülekezet a templomépítés ideje alatt erősödött akkori hitoktató lel­készének, Oláh Károlynak a vezetése mellett. Az évforduló napján ünnepi soka­ság előtt dr. Vető Lajos püspök pré­dikált Ján. 5:26—30. Versei alap­ján. Arról tett bizonyságot, hogy Isten élő személyes lény, aki szól hozzánk. Az a templom rendeltetése, hogy ez a megszólító ige hangozzék benne, hogy az ige formálja a gyü­|""j"|A MAI ESTE bezárja az elmúlt —-^egyházi esztendőt és egyben e'ő- estéje az új ádventnök. Ma Isién igéje ilyen helyzetben szól hozzánk Isten követségében, Jiogy felettünk se kell­jen átkot mondania, hanem az új ádvent új megtérést hozzon, azaz hi­tünk és életűink igazodjék Isten aka­ratához. ISTEN MINDIG küld hozzánk —■ követeket. Kezdte a próbákkal s a birákkal, majd elküldte a legfőbb kö­vetet: Krisztust. Hozzánk pedig az e'- múlt egyházi esztendőben evangé'iu- má't és szentségeit küldte. Az új ád­ventire is ezt ígéri, mert az Ö mun­kája felénk a mi megmentésünk műve. VALLJUK MEG, hogy gyakran nem vettük figyelembe Isten kö­veiéit, süketen hallgattak evan­géliumát és életünk sem volt kö­vetség. ADJUNK HALAT az elmúlt egy­házi esztendő áldásaiért és a következő ígéreteiért, — hogy egyházunkat Szentleikével vezette az engedelmes szolgálat útján és adjunk hálát az eredményekért is, lekezetet. A gyülekezet pedig tanulja meg, hogy életének és szolgálatának értelme: Isten akaratának való en­gedelmesség az embertársakkal való együttélésben, mind a gyüleke­zet, mind népünk javára. A hálaadó megemlékezés esti is­tentiszteleten folytatódott. Igét hir­detett Várady Lajos esperes. A kez­dő oltár! szolgálatot Oláh Károly ny. lelkész, a befejezőt Gálát György lelkész végezte. A budavári énekkar művészi számokkal működött közre. Első alkalommal volt mozgópersely. A két Istentisztelet offertóriuma az 1000.— Ft-ot felülhaladta annak bizonyságául, hogy a nagy áldozat­tal templomot építő gyülekezet ma is örömmel hordozza az egyház ter­heit. Istentisztelet után megható jelene­tek közepette vették körül a gyüle­kezet tagjai Oláh Károly ny. lelkészt és feleségét. rgjA KÖVETSÉG célja kettős. A ■—'földi fiák szivét a mennyei Atyá­hoz akarja fordítani, amint Isten fe­lénk fordította szivét Krisztusban, — ez az. első. A másik pedig, hogy atyák s fiák szívét egymáshoz for­dítsa e fö'dön. Családban és gyüle­kezetben, egyházban és népben, az egész emberiségben azt a leírj a, hogy az emberek között szeretet és szolgá­lat legyen az összekötő. HjfjAZ ÜJ ADVENTBEN minden k-*- keresztyénétől és egész egyházá­tól ezt a követséget várja Isten: le­gyünk követei, akik az emberek szi­vét Hozzá hajtjuk, s igaz szeretetlen és békességben egymáshoz fordítjuk. melyeket az 0 követeiként elér­hettünk. KÖNYÖRÖGJÜNK az új ádvent áldásaiért, hogy az evangélium gyümölcstermő lehessen bennünk, mi pedig hlgyjünk Benne és éle­tünk s munkánk minden emberi közösségben legyen az Ö követ­sége, és legyen békéltetés, szere­tet és segítés emberek között és Isten szerzetének hirdetése is megélése minden napon. BIBLIA-OLVASÓ HETI IGE: ZAKARIÁS 9 :9. November 29. Vasárnap. Péld. 17a, I. Jn. 2a. Isten kegyelméből ránkvirradt az új egyház! esztendő. ÜJ lehetőség a kezdéshez, életújutáshoz,'megtéréshez és az Ür útjain, az ő világos­ságában való járáshoz. Hadd szűnjön a ml életünkben Is a bűn sötétsége és ragyogja be az Igaz világosság, Jézus Krisztus, Aki jön, közeledik fe­lénk. Olvasd még: Zak. 8:9, 10. — És. 60:1—3. — Ján. 8:12. November 30. Hétfő. Péld. 3:3, Jn. 1:16. Tart még a kegyelmi idő. Isten irgalmas hozzánk. Kész mindig meg­bocsátani a mi bűneinket, ha alázatos, bűnbánó és töredelmes szív­vel eléje járulunk, bocsánatáért esedezünk. Jézus Krisztusért igaznak fogad el téged is, kegyelmet nyersz te is. Hadd származzék Isten nevére dicsőség a te életeden, kegyelmet nyert bűnös életeden keresztül is! Olvasd még: II. Kor. 1:15—22. — És. 60:4—11. — Jel. 21:25, 26. December 1. Kedd. Zsolt. 119:54, Ján. 10:10. Isten kegyelmének napjSt jól használd ki. Járj hálás, örvendező szívvel az Ür előtt és cselekedő a jót, hogy életed jó gyümölccsel ékes­kedjék. Minden dolgaidban az Orra nézzél, Jézus Krisztusra, Akin az Isten Lelke megnyugodott, hogy minden emberen megkönyörüljön, se­gítsen. Ö kész Téged is vezetni, tanácsolni az ö Szentlelkével. Olvasd még: Mikeás 2:1, 2, 9, 12—13. •— És. 61:1—3, 10—11. — Luk. 4:21. December 2. Szerda. Zsolt. 34:11, Ján. 1:14. Isten szavát, Krisztus Urunk üdvözítő evangéliumát készséges szív­vel, buzgó lélekkel hallgassuk. Kutassuk az írásokat, hegy életünk pél­dájával —• nemcsak szavakkal — hirdethessük »Annak hatalmas dol­gait, Aki a sötétségből az Ö csodálatos világosságára hívott el« minket. Olvasd még: II. Sám. 7:4, 11—14/a. — És. 62:6—12. — I. Péter 2:9. December 3. Csütörtök. II. Mózes 20:2—3., I. János 4:15. Teljes szívvel Isten felé fordulni, Jézust a Krisztusnak, Isten szent Fiá­nak vallani és felebarátunkat szeretni, ez jelenti a megtért, a hívő keresz­tyén életet. Istenben bízó, hitvalló életünk szüntelen, nap mint nap teremje a jó gyümölcsöket, nehogy egyszer szemünkre hányja Jézus, mint »ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek meg.« (Mt. ll:20/b.) Olvasd még: IV. Mózes 24:15—18. — És. 64:1—11. — Mt. 11:20. December 4. Péntek. I. M^zes 28::2—13., 1:9—10. Senki sem mondhatja, hogy nem ismeri Jézust, az ő cselekedeteit, ta­nítását és üdvösségünkért hozott áldozatát. Ezt gyakran halljuk. Tudnunk kell azonban azt Is, hogy az Ür új eget és földet teremt az Öt félőknek, melyben igazság és szentség lakozik. Hitünk tárgya az a bizonyos tudat, hogy Krisztusért ml is részesei vagyunk ebnek a mennyei dicsőségnek. Ezért jött le a földre Jézus Krisztus. Ezért közeledik felénk az ádventi király. Olvasd még: Ján. 18:33—37. — És. 65:17—25. — II. Péter 3:13—14. December 5. Szombat. Sof. 1:7., II. Tlm. 4:1. Készüljünk az Ür eljövetelére', újra való mlhozzánk érkezésére. Sem az órát, sem a napot nem tudjuk, mikor jő el a ml Urunk. Azért szüntele­nül vigyázzunk és készüljünk az Ö fogadására. Erre figyelmeztet minket az ádventi időszak, egyházi esztendőnknek e kegyelemben gazdag Ideje. Használjuk fel, hogy áldás szármázhassák életünkre, szeretteink életére, s hogy megállhassunk az ítélő Krisztus trónja előtt Olvasd még: Jel. 12, 14. 16—17., 20—21. — És. 66:1—2. — Zsolt. 59:19. — Mai. 3:19—24. Sztchló Mátyás A Diakóniai Osztály munkája Egyházunk s zeret elszól,gá tatát a Diakóniai Osztály irányítja, amelynek élét ügyvivő-lelkész áll s amelynek központja Budapesten van. Egyik iro­dájának címe: VIII., Ütői-út 24, I., a másik irodáé: II., Vöröshadsareg útja 193. A Diaikóniai Osztály műkö­dését alapjában a szeretetszolgálatról szőlő törvény szabályozza, de emellett több szabály rendelet is készült az in­tézmények é Heteinek, fenin tartás árnak irányítására. Jelenleg 17 wvtézménv tartozik a Deakóniai Osztály vezetése alá. Az in­tézmények 20 épületben működnek. A szolgálat két irányú. Egyrészt kiter­jed öreg férfiakra és nőkre, akiknek száma 187, másrészt gyermekeikre. Ezeík között vannak nyomorékok, idió­ták és árvák. Az összes ápoltak száma 440. Az elmúlt hónapokban különösen nagy erővel folyt az Intézmények is­mertetése a gyülekezeteiében. Diakó- nial Napokat tartottak Monoron, Gö­döllőn, Pécsett és Győrött. Gyenes­diáson, a nyári csend eshetek alatt 3 alkalommal! hangzott e! ismertető, fe- lele’ősséget ébresztő előadás az or­szág minden részéröl egybegyűltek előtt. A gyülekezeti munkások két kon­ferenciáján szinte teljes egészében a diakóniai szolgálat felé fordult a fi­gyelem. Fölön az egyházi alkalmazot­tak csendes hetén, két ízben pedig csendes vasárnapokon folyt ez a szolgálat. Az Ismertető előadások kö­vetkezménye az, hogy eddig több egy­házmegye lelkész: munkaközösségié meghívást .küldött hosszabb ideig tartó útra, amelynek során gyülekezeten­ként folyhatnék az ismertetés és fele- lősségóbresztés. Az Ismertetések anyagi eredmények­ké« is járnak. A felelősséggel együtt növekszik az fi’dozat is. Adományok és egyházi segélyek révén Albertiben 7000 forint költséggel átépítették az otthonit. Ugyanennyi 'összeg jutott a kistorcsai özvegy papnők ottlwna Ja­vítási munkál at aira is, amelyek során a tetőn és a vízvezetéken jelentős ja­vítások esteik. Gyenesdiáson újabb litedyiségekiet áldhattak helyre, ame­lyek lehetővé teszik az ölthoil jobb felhasználását. Pécsett 10 idős nőtost- vérref, több kapott helyet, mint eddig. .Minden otthon nyugodtan nézhet a tél eil», mert a tüzelőt idejében besze­rezhették. Többszáz gyülekezeti tag rendszeresen küldi' adományát a Dia­kóniai Osztály központjának. Július és augusztus hónapokban ezek osz- sízoge kereken 2500, illőivé 2700 forint volt, amely szeptemberben már 3700 forintra emelkedett, sőt októter hónap első két lietében a küldött adományok 3200 forintot tettek ki. Minden forint mögött na.gy szeretet égett. A párt­fogók száma minidig Inkább növek­szik és ez azzal a reménységgel; tölti el a Diakóniai Osztáilyt, hogy így le­hetővé váiilk a szolgálat folytonos erő­södése és bővítése. Ennek érdekében folyik a további tervek megvaí.ósitása. December hó­napban a Diakóniai Osztály minden lelkésznek küld egy hét igehirdetésből álló sorozatot, amelyből havonta egy­szer kellene ismertetést adni bib’ia- órákon, vallásos esteken, vagy más gyülekezeti alkalmakon. Ismét sor ke­rülhet képek bemutatására vetítőgép­pel. Több helyütt evangéliumi tárgyú színdarabokat mutatnak be és szere- leivendégségeket tartanaik. Isten iránt való hálával kell megái- lapítanunk, hogy a Diakóniai Osztály munkája nagyobb eredményeket ho­zott, mint gondolhattuk volna. De ahol szeredet van, ott csodák vannak. Az evangélium gyümölcsöket terem, har­mincszor annyit, sőt százszor annyit. H. A. Niemöller látogatása a Teológiai Akadémián Szombat esti közös imádságunk ISTEN KÖVETSÉGE Mai 4, 5—«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom