Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-06-07 / 23. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL! GYÜLEKEZETI HÍREK Egyházunk megújulása a Rákóczi-szabadságharc idején Június 7. Szentháromság után 1. vasárnap. Igék: d. e. Rom. 10, 13—17. Ján. 5, 45—47, d. u. Ézs 42, 18—21. Liturgikus szín: zöld. n. Rákóczi Ferencnek, a világ népeihez intézett kiáltványa egyszerre talpra állította mindazokat, akik a Habsburg gyarmati elnyomás és a vallási türelmetlenség alatt szenvedtek. Rákóczi zászlajának jelszava: ■►Pro libertate!« (A szabadságért) lelkesítette valamennyi elnyomott réteget. A protestánsok vallásszabadságuk igazi biztosítékát is Rákócziban látták, hiszen a protestantizmusnak már akkor is évszázados tapasztalatai voltak arról, hogy az ige háborítatlan, tiszta hirdetésének lehetősége, a vallásszabadság biztosítása, elválaszthatatlanul összefügg a nemzeti függetlenséggel, a szabadság kivívásával. Közös volt a nemzeti és egyházi ellenség is: a bécsi udvar, amelynek célkitűzését Kolonics esztergomi bíboros-érsek így foglalta össze: »Magyarországot rabbá, koldussá s végül katolikussá teszem.« A Habsburgok kezére játszott XI. Kelemen pápa is, aki parancsot adott a katolikus papoknak, hogy ne lépjenek a kurucok táborába és kiközösítéssel fenyegetett minden papot, aki a szabadságharc ügye mellé áll. A katolikus Rákóczi által vezetett szabadságharc egyáltalában nem volt katolikusellenes, de célul tűzte ki a vallásszabadság biztosítását az előző állapottal szemben, amikor Kolonics az evangélikus lakosságot a lelkészekkel együtt kiűzette a Rákóczi- uradalmakból, amikor még például 1703-ban is Platany Samu szepes- váraljai evangélikus lelkészt pellengérre állították és nyilvánosan véresre vesszőzték azért, mert igét hirdetett a szórványokban is. Különösen a jobbágyság számára jelentett sokat a szécsényl országgyűlés határozata, 1705-ben, amely megszüntette vallási téren a földesúri jogot, azt a vallási kényszert, amely szerint a jobbágy köteles volt követni földesura vallását. Ugyanez az országgyűlés döntött arról, hogy a templomokat Igazságosan osszák szét a felekezetek között s az erőszakkal elveiteket adják visz- sza. A vallásszabadság biztosítása felé tett lépések, alkalmából Rákóczi emlékpénzt veretett, amelynek egyik lapján a három felckezctet képviselő három személy közösen éleszti az oltári tüzet. Az előző időben vérig zaklatott evangélikus gyülekezetek most új életre keltek. A szervezeti megújulás és rendeződés jegyében keltették újra életre 1705-ben az 1674-ben megszűnt 24 szepesi városi esperes- séget, majd újra szervezkedett a felsőpoprádvölgyi esperesség is. 1707-ben pedig összeülhetett Pet- rőczi István kuruc tábornok, egyház- felügyelő elnöklete alatt a rózsahegyi zsinat, amely meghatározta egyházunk szervezetének lényegbevágó kérdéseit, új egyházkerületi beosztást is létesített. A szervezeti megújulással szorosan együtt járt a teológiai esz- métődés is. Pilárik István püspök a Habsburg elnyomás korát az egylptombeli sötétségnél is sűrűbb sötétségnek nevezte és hálát adott, hogy Isten igéjének világossága fényében foglalkozz hat a rózsahegyi zsinat az egyház ügyeivel. Ezek között legnagyobb jelentőségre a hitvallások kérdése és a pletizmus kérdése tett szert. Krmann Dániel püspök attól tartott, hogy a pietizmus megbontja az evangélikus egyház egységét, s az egyházon belüli szektaként jelentkezik, s ezért azt indítványozta, hogy a zsinat kárhoztassa a pietizmus el- ferdüléseit, foglaljon erőteljesen állást az evangélikus hitvallások mellett. Mire a zsinat a pietista lelkészekkel nyilatkozatot íratott, hogy a pietizmus túlzásait nem helyeslik, sőt kárhoztatják s az evangélikus egyház hitvallásait magukra nézve kötelezőnek ismerik el. Az egyház tiszta tanítására vigyázó tiszakerületi püspök eljárást indított Kephalides Samu gölnicbányai, pietista szellemben működő lelkész ellen, akinél a hivatalvesztésre vonatkozó ítéletet csak az egyházunk tanításához való visszatérés reményében függesztették fel. A szervezetében és teológiai esz- mélődésében megújuló evangélikus egyház lelkészei természetesnek tartották a Rákóczi-szabadságharc ügyének, a haza megmentésének a szolgálatát. így például Krmann Dániel püspök a rózsahegyi zsinat megbízásából követségben járt a Lengyelországban állomásozó XII. Károly svéd királynál, s ezáltal mind a kurucok, mind evangélikus egyháza számára is fontos diplomáciai szolgálatot végzett a külföldi ' kapcsolatok megszilárdítása révén. A lelkészek szintén szolgálatkészen állottak Rákóczi mellett. így például 1705-ben december 8-án a késmárki paróchián gyűltek össze a lelkészek az egész Szepességről és környékéről s az alispán és a bírák jelenlétében hűséget esküdtek a fejedelemnek. Sőt voltak olyanok is a lelkészek között, mint például Aáchs Mihály, aki a kurucok seregéhez is csatlakozott, s költői szavával és prófétai ihletével tüzelte a felkelőket az igazságos ügy győzelméért való küzdelemre. Énekeit templomi énekeskönyvünkben mind a mai napig énekeljük (264, 381, 410. számú énekék). Egészében véve: a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt újból bebizonyosodott, hogy evangélikus egyházunk akkor tudott szervezetében, hitében, tanításában, teológiájában megújulni, amikor Isten elhárította a nemzeti életről az elnyomás sötét erőit, s lehetővé tette széles rétegek boldogulásának útját, amelyben egyházunk kiépíthette az Istenhez, hazához, önmagához való hűségnek az útját. Ottiyk Ernő A barátságnak egyik legszebb aktusa az, midőn barátunkat hi} báira figyelmessé tesszük. Berzsenyi Dániel FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Akik a Teológiai Akadémiára való felvételűket óhajtják, ezirányú kérvényüket legkésőbb július 31-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Budapest, VII. Gorkij-fasor 19). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmálás: bizonyítvány, g) az illetékes lelkész és esetleg vailástanitó lelkész bizonyítványa. mindenesetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt, h) esetleges egyházi működéséről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkész! szolgálatra indulás okait is. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. A másolatokat »egyházi belhasználatra« megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. A tanulmányi idő öt év. A fenti kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelö Intézetbe. Ez a kérvény az intézet Igazgatóságához Régi és kedves szokása a hazai evangélikus és református testvéregyházak teológiáinak, hogy minden esztendőben két hétre kicserélik néhány hallgatójukat. A »csereteológusok« egymás padjában ülnek, egymás tányérjából esznek és egymás ágyában alszanak. A csere ebben az esztendőben is megtörtént. 13 református teológus volt nálunk, hét evangélikus teológus pedig a debreceni, öt a budapesti református teológiai Akadémia hallgatójává lett két hétre. Nem hiába. Sok jóban meggazdagodva tértünk vissza, hogy új erővel folytassuk rendszeres munkánkat és elmondjuk az itthoniaknak, amit láttunk és hallottunk. Legnagyobb örömünk az volt, hogy testvéreket találtunk. Testvérként fogadtak. A keresztyén hitét a mában megvalló teológust nézték bennünk. Az előadásokon és az ottani teológusokkal való beszélgetéseinktől láthattuk, hogy nyitott a szívük a mi sajátos lutheri mondanivalónk iránt és szeretik Luther Mártont. A ml lutheri evangélikus hitünk nem bizonyult szűkkeblűnek, nem vált öncélú felekezetieskedéssé. Ml is örültünk, hogy tanulhattunk tőlük és továbbra is figyeljük szavukat, hogy hitünk látásukkal gazdagodjék. Megerősödtünk abban a hitünkben, hogy akadémiánkon folytatnunk kell a mában való egységes, egészséges teológiai állás- foglalásunk kialakitását. I Egyházunk mai felelősségteljes szol- I gálatának csak akkor tehet eleget, ha küldendő (Budapest, II. Báthorl Lásztó- út 8) részletes önéletrajzzal. Ugyanebben a kérvényben lehet folyamodni tartásdíjkedvezményért. A férfihallgatók bentlakásl kötelezettségéről, a nőhallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról (stb.) az intézet igazgatója ad felvilágosítást levélbe!! megkeresésre. LUTHERANIA A Lulhcránia ének- és zenekar legközelebbi hangversenyét június 22-én, hétfőn este 8 órakor tartja a Deák-téri templomban. Bach: Magnificat c. műve kerül előadásra. Részletes műsort következő számunk közöl. — A Luthe- ránia vezetősége elhatározta, hogy a szólisták elfoglaltságára való tekintettel, hangversenyeit ezentúl mindig hétfői napon tartja. TEOLÓGIAI AKADÉMIA Az Evangélikus Teológiai Akadémia május 30-án tartott ülésén az idei dékánt: dr. Púlfy Miklóst választotta meg az 1953—54. tanévre egyhangúlag dékánnak. LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG A budapesti lelkészek rendszeres teológiai munkaközössége június 14-én, csütörtökön d. e. 9 órakor az Evangélikus Teológiai Akadémián összejövetelt tart. egy emberként tudja hitét megváltani. Megerősödtünk abban, hogy munkánkat csak komoly tanulmányi fegyelem mellett végezhetjük eredményesen. Az eddiginél is jobban megértettük, hogy milyen fontos az Akadémia és Lelkésznevelő Intézet munkájának egysége és reméljük, hogy a jövőben Lelkcsznevelő Intézetünk igazán és szervesen bele fog nőni az Akadémia munkájába. Megerősödtünk abban a hitünkben, hogy teológiai munkánk csak a professzorokkal való személyes kapcsolat révén válhat gyümölcsözővé. Úgy látjuk, hogy ennek a kapcsolatnak a kialakulására és elmélyülésére jó alkalmak nálunk az év elején megindult professzori bibliaórók. Sok új út keresése mellett ezeknek a lehetőségével kell különösen Is élnünk. Szükségesnek látjuk olyan alkalmak rendszeresítését, ahol a teológus ifjúság és a tanári kar egésze együttesen beszélheti meg egyházunk, teológiai tudományunk, munkánk aktuális kérdéseit. A tanulságoknak itt nincs végük. Azok tovább érnek és bontakoznak bennünk az evangélikus és református teológiai akadémiák közeledésére, teológiánk és egyházi szolgálatunk gazdagodására, evangélikus hitünk mélyebb és igazabb megértésére, Glatz József teol. hallgató Mit tanultunk a református Teológiai Akadémiákon? „ÉPÜLT ISTEN DICSŐSÉGÉRE XT idéken járva nemrég történelmünk- * böl olvasgattam. Belelapoztam egyházközségek írott történetébe s küzdő eleink léptek elém a lapokról. Neves emberek, templomépítő papok és egyházkormányzó nagyok. Ismerem a munkájukat és tisztelem fáradozásukat. Nevek s a nevekhez fűződő alkotások. Jórészt ez a mi írott egyháztörténelmünk. Ki volt a lelkész, olykor a felügyelő s mit csináltak. Láttam egy temp’.omépítési márvány emléktáblái, amelyre arany betűkkel vésték a szavakat: épült Isten dicsőségére — X Y lelkész működése alatt. Az előző kifejezésen megkopott már az aranyozás, az utóbbin még élesen tündökölt. Látnivaló volt, hogy az utóbbi későbbi betoldás. így is történt, mint megtudtam. A templomfalak emelkedésekor az egész gyülekezet ott állt s kétkezi munkájúk, fuvarszolgálatuk, szájuktól megvont falatok spórolásainak gyümölcséből, a névtelenek sokszínű szolgálatából nőttek a falak — isten dicsőségére. Ezek között a névtelenek között volt egy a lelkész is. ö is teljes szívvel, mint a többiek. Azután elaggott a lelkész s visszanézett szolgálatának útjára. Bú-sózni készült s nagyra nőttek az emlékek. Ismerem az emlékek erejét s tudom, hogy súlyuk mély áimodásba húz. Ebben az álmodásban —- mint minden álomban — az én a központ Körülötte forog minden... Hát így történt, hogy a neve odakerült »Isién dicsősége« alá — fénylőbb, késői betűkké!, A többiek, a névtelenül maradottak nem búcsúztak. Sokan akkor már búcsú nélkül hanyatlottak örök nyugovóra. Mellettük és nevükben is a pap búcsúzott. De a verejtékük, a munkájuk, áldozatuk és hitük betonhabarr.s- ként tartják össze ma is a falakat. Ezeket a névteleneket tanultam olvasgatni történelmünk lapjain. A z egyházközség, amelynek történel- mét nézegettem, régi. Lapjait immár századok forgatják. Engem mégsem az évszámok, leírt események és nevek ragadtak meg, hanem a falu közvetlen határában elterülő domb- féle magaslat. Földiét eke szántotta fel s keskeny ösvény fut le róla a patak felé, amely sudár nyárfák közöd folyik széles ártéren át. — Itt állott egykor a falu — hallom a gyülekezet fiatal papjától. Ma a felszántott televény kínálja húsát a forró napsugárnak s az ösvényszéli fűben apró bogarak élik a maguk világát. Olyan régi lám ez a település, hogy már helyet is változtatott. Nem a falak, házak és háztáj mutatják itt a történelmet, meri az id, ahol állok, nincsen. De van történelem. Nem úgy, ahogyan Móra Ferencnél olvasom, aki a búzamezők mellett állva írja: »itt nincs történelem, csak lehajtott Fejű, fáradt emberek vannak«. Itt van történelem. A névtelenek történelme, az ember történelme, aki munkájával, verejtékével újra és újra gyümölcsözik. Uj falut, egykor s templomot. Elő gyülekezet, s mindig újra felszántott földet. * U gy közeli község kicsiny templo- , J mát javították néhány éve. A gyülekezet egésze javította. Az egykor névtelenek. Közmunkával. Mint régen is. Ott volt a gyülekezet apraja-nagy- ja. Fuvaroztak, habarcsoltak, falat raktak, malteroztak. Az öreg Mihály bácsi is, aki 80 év alatt roskadozó vállára még felvette a kórustartó oszlopot is. Rá is szóltak: — Nem magának való az már, Mihály bácsi! Az öreg letette a gerendát egy szusszanásra, meglörölte ingujjával verejtékes homlokát s nem tudta, hogy történelmet mond, amikor fújtatva megszólalt: — Hadd lássák a fiatalok, hogy ml nekünk a templomi A másik községben, ahol templo- műnk nem volt, egy torzonborz emberről mondtak különös történetet. Üj egyházi iskola állott, már akkor s a réginek az épületét el akarták adni. A le!ké-z éppen nézegette, must- rálgatta: mit is lehetne érte kérni. Akkor lépett hozzá a torzonborz ember. Haja s ruhája az volt s belül j? borzolt lélek lehetett. Istentiszteletre csak igen ritkán járt, senkivel nem barátkozott. Mindenki különcnek tartottal. — Mit néz? — kérdezett rá kőszénéi nélkül a papra. — Eladnánk s nézem, hogy mit ér. — Ezt-é? — sötétedett el a tekintete. — S Hogy mit ér? Hát nézze is meg jóil Nézze ezeket a falakat. Nem pallér építette ám! Az eleink rakták tel áldozatból, szeretetből. Nézze ott azt a tetőgerendátt Az apám vitte oda fel s ácsolta be. Hát nézze is jól meg, hogy mit éri A lelkész tudta immár az értékét 8 nem adták el Nem sok idő múlva, amikor az iskolákat államosították, maga a közoktatásügyi miniszter is jelen volt ebben a faluban s az új Iskolaépület átvételekor első szava a lelkészhez biztatás vo!f, hogy az istentiszteleteket tartsák továbbra is az új iskolaépületben. De a lelkész a torzonborz emberre gondolt s a régi iskolaépület értékére. Elmondta a miniszternek, hogy ki szeretnének menni az új iskolaépületből mindenképpen s a régit átalakítanák templommá. A torzonborz ember s a lelkész után a miniszter a harmadik ember volt, aki felértékelte a régi épületet, a fákat, a gerendákat — s megadta hozzá a pénzt, mind, amennyi kellett, hogy templommá alakíthassák. Koren Emii PESTMEGYE! EGYHÁZMEGYE A lelkész! munkaközösség május 27-én Budapesten, a Lelkésznevelö Intézetben tartotta május havi összejövetelét. Az összejövetel úrvacsora- osztással kezdődött, amit Lucsán Már» ton csomádi lelkész szolgáltatott ki. A gyűlés tárgysorozatán közös bibliatanulmányozás (Fekete István hévíz- györki lelkész bevezetésével), az új zsinati törvények és a készülő végrehajtási utasítás ismertetése (Göttche Ervin egyházkerületi ügyész) szerepelt. Élénk eszmecserét eredményezett a német (Nagybocskal Vilmos) és a finn (dr. Molnár Rudolf) biblia» órák történetének ismertetése. A munkaközösség egységesen kialakult véleménye szerint a bibliaórákra, mint a teljes gyülekezet érdeklődő tagjainak a Szentírás mélyebb tanulmányozása, az ébresztés, a tanítás és a hitben való elmélyítés végett feltétlenül szükség van. Ruttkay-Mlkllan Géza egyház- megyei sajtómegbtzott lelkész »Az egyházi sajtó bírálata és tanácsolása« címén eszmecserét vezetett be, melynek keretében elsősorban beszámolt az áp-t rilis 8-i országos sajtóértekezletről, majd annak eredményeit összegezve megállapította, hogy az egyházi sajtó ügyével behatóan foglalkozni kell, minden munkaközösségi értekezleten őszinte bírálattal segíteni kell a szer» kesztőségek nehéz munkáját és írásokkal és gyülekezeti beszámolókkal támogatni kell egyházi lapjaink célki-' tüzeseit. Ezután még a lelkészi önse» gély kérdését tárgyalta meg a lelkészi munkaközösség. A népes gyűlést Vállnt János esperes vezette s annak egy részén jelen volt Dezséry László püspök is. GYENESDIAS Laborczi Zoltán lelkész — miután a nagubaráti gyülekezet egyhangúan lelkipásztorául meghívta — pünkösd vasárnapján búcsúzott el Kapernaum házi gyülekezetétől. Kapernaum további igazgatását Mesterházy Ferenc keszthelyi lelkész és Görög Ernő ny. lelkész, gondnok vették át. NAGYBARAT A nagybaráti gyülekezet nyugdíjazás folytán megüresedett lelkészi állásába május 10-i közgyűlésén közfelkiáltással Laborczi Zoltánt, a gyenesdiási Szeretetotthon vezetőjét hívta meg. Az új lelkészt június 7-én iktatja be hivatalába Németh Károly, a győr—soproni egyházmegye esperese. HALÁLOZÁS Id. Danhauser Rezső 73 éves koriban, málus 30-án elhúnyt, A Danhauser- és Peskó-családok gyászolják. Dezséry László püspök temette június 3-án, d. u. fél 4 órakor az óbudai temetőben. Az elhúnyt az óbudai gyülekezet egyik legidősebb és legrégibb presbitere, régebben gondnoka volt. Tövis és borostyán Szogálat vagy dicsőség — erre * kérdésre felel a színházaink vetítővásznán futó, Howard Spring angol Író regényéből készült filmváltozat. Egy munkásfiú életéről van benne szó, a nyomortanya utcájától a nép bálványozott hősén át a főrendek házáig —» mindvégig tövis és borostyán között.- Az egyik oldalon ott van a gyermekkori emlék, ar első évtizedek tapasztalata: a tőv's', az emberiség nagyobb felének életét jellemző tövis. A má-1 sík oldalon pedig a szív titkos vágya: a borostyán, a gyermekkor első tükör előtti poz-próbájától az aggastyán öröméig a lordok között csúfosan végződött beszéd újságban való dicséretéért. Közben egy élet van c két pólus között. Míg az egyik lopva hódít a szívben, a másiktól sem lehet elszakadni. A néző első pillanattó, kezdve otthon érzi magát a történetben és vele él, míg csak mélyen szívébe fúródva a tövissel fel nem kel, és többé a tövis elkötelező benyomásétól nem is tud szabadulni. Ez a probléma ismerős nekünk. Újra és újra elkötelezettek vagyunk az egyszerű emberekért való küzdelemre s jaj nekünk, ha elszakadunk a magunk érdekel és »dicsősége« kedvéért a néptől. Kereszityénségünk ezt a kérdést így élezi ki: szolgálat a felebarátért vagy önmagunk dicsősége. Az utóbbi kísértéssel mindnyájan Ismerőiek vagyunk, — az előző mindnyájunk feladata. Spp'ng filmje utolérheted énül finom és művészi módon felel ezekre a kérdésekre. Lebilincseli á figyelmet nemcsak arra a másfél órára, amíg pergő lendülettel szaladnak a képek. Utána is cselekszik, mert meg» tanít arra, hogy az igazi, a rossz lel- kiismerettől és júdás-rettegéstől mentes borostyán nem más mint a kemény, Igaz szolgálat azokért, akiknek eddig az életből csak a tövis jutott, — a dolgozó nép millióiért való önzetlen szolgálat. Z. Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékű a szíve. Petőfi Sándor: UH levelek