Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-07 / 23. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET FELELŐS EMBER vét utáni hetekben jó megkérdeznünk magunktól, hogyan is kell élnünk a gyülekezetben 6zent életben és kegyes­ségben? Vájjon meglátszik-e családun­kon, hogy mi húsvéti emberek vá­gunk? Ha szülők vagyunk, vájjon fele­lősséggel nevelgetjük gyermekeinket az Ür félelmében? A férjek szeretik-e fe­leségüket, mint saját testüket? A fele­ségek Jézustól tanult engedelmesség­gel élnek-e? A gyermekek megtanul­ták-e, hogy Isten után a legfontosabb szó szüleik szava! Tisztelik-e, teljesí­tik-e szüleik szavát? A tesvérek meg­tanulták-e, hogy a családiban mindnyá­jan egv test vagyunk és egymás tagjai vagyunk? Osztozunk-e testivéreink bá­natában és örömében? Kívárajuk-e őszintén egymás javát? A család öregei is tudják-e, hogy nekik hitben és sze­rétéiben is elől kell járniok? A fiata­lok pedig alázatukkal, figyelmükkel kedvessé tudják-e tenni öregeink szá­mára életük alkonyát? Gondolunk-e arra, hogy rokonaink, keresztgyerme­keink is családunkhoz tartoznak! Sze­retetünk és imáink elérnek-e a család­fánk legkisebb ágáig? Húsvét emberei megkérdezhetjük gyakran magunktól: hogyan kel! szent eleiben és kegyes­ségben élnünk a családunkban? VÁJJON MEGLATSZIK-E a rajtunk, ' a családon és gyülekezeten kívül is, hogv húsvét emberei vagyunk? Meglátszik-e abban, hogy részt kérünk az egész emberiség kérdéseinek meg­oldásából? Akit Jézus felelős emberré formált, azt mindenütt körülveszi az élet jóillata. Valóban, az örök élet il­lata csap meg bennünket, amikor egy ember lényéből szelídség, türelem, megértés, együttérzés, szívesség, szol­gálatkészség, alázat és etvehetetlen derű árad felénk. Ezt észreveszik raj­tunk a szomszédok, barátok, munka­társak, utitársak. A Jézusban felelős ember körül jó lenni. Társaságában kellemesebb az utazás, jobban megv a munka, megtisztúl az emberek beszéde, indulata, megenyhülnek egymás iránt a szívek, megbékélnek és lecsendesed­nek a felzaklatóttak. Mert a Jézustól kapott felelősség ragad! Egy felelős ember mellett mások is azzá lesznek! Húsvét után megkérdezhetjük magunk­tól, hogy vájjon felelős élettel előbbre visszük-e Jézus ügyét a világon? A felelősség teli életnek itt a legszor­gosabb ideje! Józsa Márton Levél egy konfirmandus után At elmúlt vasárnap, amikor kilép­tem az egyik budapesti templom ka­puján, egy csillogószemü, kedves kis konfirmandus mondotta ezt a monda­tot: »Milyen szép volt ma ez a kon­firmáció, de kár, hogy most ki kell lépni a templomból.« — Akkor ott, a kitóduló tömegben nem tudtam mást tenni, csak /negsimogattam az arcát és csendesen ennyit mondottam: ott­hon olvasd cl Róm. 8:19-et, a többit majd megírom néked. Neki és a sok többi most kitépő konfirmandusnak Isten így diktálta le nékem az alábbi levelet. »Sajnos, igazad van/ — Mi, embe­rek, sokszor szeretünk különbséget tenni a keresztyénség és a világ kö­zött. Mintha úgy állana a dolog, hogy volna egy külön templomi világ, az isten világa, ahol Isten az Ő kedvenc gyermekeivel társalog és lenne egy másik nagy világ, amelyikre sok gő­gös keresztyén úgy tekint, mint a kár­hozat világára, ahol Isten kitagadott gyermekei élnek. Isten ma csendesen meghajtja a fejünket az igazság előtt, hogy Istennek csak egy világa van és ebbe mindnyájan beletartozunk. Eb­ben a világban egyforma a sorsunk, a bölcsőnk és a koporsónk. Ebben a világban egyformán, ver a szívünk, egyforma a munkánk, a nevetésünk és a sírásunk. Istennek csak egy család­ja van: az egész teremtett világ és ez az egyetlen család a világon, ahol nin­csenek kedvencek, csak egyformán szeretett gyermekek. Ezért van az, hogy Isten nem a templomok külön Is­tene és Jézus Krisztus nem a megtér­tek és a megkonfirmáltak külön Mes­tere, hanem minden élőnek élő Test­vére, Ura és Megváltója. Isten szíve kidobog a templomból és amit mond, mindenkinek mondja, amikor szeret, mindenkit egyformán szeret. Téged Is, aki kedves konfirmandusa vagy, aki boldog, hálás és hűséges tekintettel nézel föl Reá, téged is, aki talán csak kiváncsi arccal álíasz meg néha há zának különös küszöbén, téged is, aki a felejtés földjén talán nagyon mész- sze elmentél Tőle. Amikor Isten azt mondja.- világ, akkor ebbe a világba én is beletartozom! t Isten azután azt mondja a világról, hogy ez a világ vár. Még hozzá azt mondja, hogy sóvárogva vár. Szom­jasad, éhesen és lázasan vár. — Mire vár? — Nagyon egyszerű a felelet: szeretetre vár. Nézd csak meg a gyer­meket. Milyen sokáig eljátszik magá­ban a játékaival. Egyszer azonban el­fárad és hiába mosolyognak feléje szí­nes játékai, már kevés neki a játék. Csak akkor nyugszik meg újra, ami­kor felveszi karjára az édesanyja 'és haltja, hogy egy öt szerető szív megint neki muzsikál. Nézd meg a szerel­mest, hogy tud várni a párjára. Mi­lyen sóvárogva várja a pergő perce­ket, hogy megérkezzék hozzá az a másik, akivel együtt egyszerre menny­országgá szépül számára a világ. Nézd meg a beteget, öreget, a kenyér, a gyógyszer mellett, hogy örül egy jó szónak, egy kedves tekintetnek. És nézd meg magadat, milyen jól esik neked Is, amikor valaki a szeretet szőnyegén szelíden megszólít. Ha valaki megkérdezné tőled, melyik volt a legszebb órád, minek örültél a leg­jobban, vagy mik a te legszebb ál­maid, bizonyára ezt felelnéd a teg­napba nézve, vagy a holnapba hajol­va; szeressen valaki. — Mire vár a világ? — Szereteire, nyugalomrai békességre. — A világ Istenre várt 1 A világ sóvárogva várja az Isten fiait. Az orvosi egyetem nem külön vi­lág, ahová különcködve kivonulnak a fiaink és a leányaink, hanem az a, hely, ahol a munka és a gyógyítás' csodáit mesterektől megtanulják és egyszer hazahozzák miközénk. Isten közelsége, a templom, a gyülekezet és egyház mindig Ilyen hely, ahol a Mes­tertől, a Jézus Krisztustól megtanul­juk az élet csodáit, a szeretet titkát és hazatérünk. Hozzá hasonlítva, mint Isten Fiai, hogy elsők legyünk a mun­kában és a szolgálatban, a jóságban és a szereletben. A bűneink elhagyá­sában és Krisztus arcának a hordozá­sában, így megyünk mi vissza a vi­lágba, mint Isten vidám gyermekei, akik mindenkinek ajándékba visszük és hozzuk mindazt, amit Istentől ke­gyelemből kaptunk. Ezért van az, hogy Isten fiaivá, csak Isten Fia, Jézus Krisztus tehet minket. Az ö vérében kapjuk meg Isten fiai­nak megszépült arcát. Az 0 közelében kapjuk meg azt az arcunkat, amelyi­ket vár és amelyiknek örülni jog a világ. Mindenki egy életen at hordozza magával az otthonát. A rendet, a le­vegőt, amit otthonról kapott. Akkor leszünk igazán gyülekezet, akkor va­gyunk jó konfirmandusok, akkor vá­gunk Isten fiai, világot szeretetre szé­pítő tanítványok, ha sokat leszünk együtt egy akarattal otthon Jézus Krisztussal és azokkal, akikkel együtt nekünk egy utat tervezett és ajándé­kozott az Isten. A világ sóvárogva várja Isten fiai­nak megjelenését. Valahol, valaki en­gem is vár. Várja bennem Isten érke­zését. Meg kell érkeznem! —- Hogy ne várjon hiába!« Friedrich Lajos Egyházunk szeretettel várja a Béke Világtanács lelkésztagjait és lelkészvendégeit A Béke Világtanács az egész földkerekségre kiterjedő béke- mozgalom világra szóló szervezete, amelyet a varsói II. Béke Világkongresszus állított fel azért, hogy a békéért küzdő emberi­ség parlamentjévé legyen, a népek igazi akaratának kifejezőjévé, igazi világot átfogó szövetséggé a jóakaraté emberek összefogá­sára. A Béke Vllágtanács hangja erősebb minden más nemzet­közi szervezet hangjánál. Emberek százmillióinak erkölcsi állás­foglalását képviseli a béke mellett s a pusztító háború ellen. Min­den megmozdulása nemzetközi hatású s ki tudja, milyen sorsa volna máris az emberiségnek, ha a Béke Vllágtanácsát a jóra szervezkedő emberek százmilliói életre nem hívták volna. A Béke Világtanácsnak háromszáz tagja van, a háromszáz tagból mint­egy harminc lelkész. Boldog bizonysága ez mindazoknak, akik valóban Krisztus tanítványai s az élő Isten hivő! szerte a világ­ban, bármilyen felekezethez tartozzanak is. Egyházunk népének szívét boldo­gan tölti el az a tudat, hogy ebből a háromszáz kiváló személyiségből harminc nemcsak egyszerűen vallá­sos ember — mert ilyenek még so­kan vannak a Béke Világtanács tagjai között —, hanem egyenesen különböző egyházak ordinált lelki- pásztora. Sok mindent jelent ez. Elsősorban azt jelenti, hogy a Béke Világtanács munkáját a keresztyé­nek és a más vallásos hitű emberek támogatják szerte a világon. Kétség­telenül azért, mert vallásukkal meg­egyező erkölcsi alapokat és erkölcsös célokat ismertek fel benne. De azt Is jelenti, hogy az egyházak szerte a világon érzik Isten felhívását a mi nemzedékünk keresztyénségéhez és vallásos embereihez. Istennek azt a felhívását, amely a vallásos embere­ket az egész emberiségért való fele­lősségre indítja. Kimozdítja a val­lásos közösségek egyházakat fenn­tartó testvériségéből egy, az egész világ érdekében megmozduló buzgó- ságra s egy, az egész emberiséget át­ölelő testvériségre: a béke megvédé­sének küzdelmére. De jelenti azt a tényt is, hogy a világ békeszerelő emberei nagy várakozással és reménységgel te­kintenek mindenütt a keresztyén egyházakra és általában a val­lásos emberekre. Bíznak bennük és elvárják őket abba a harcba, amely a békéért folyik. Nagy megtiszteltetés ez minden egy­ház, minden vallásos felekezet és minden hivő ember felé. A világ bízik a becsületes vallásosság­ban, emberek százmilliói hisz­nek a keresztyének erkölcsi ere­jében akkor is, ha ők maguk nem Isten hívők. Az Egyházak Világtanácsa sok lelkipásztor tagjának szolgálata erő­síti a mi egyházunk népének meg­győződését is és igazolja azt az alapérzésünket, hogy lelkiismereti okokból és tiszta lelkiismeretből va­gyunk és lehetünk a béke fenntar­tásának és a háború elhárításának meg nem alkuvó harcosai. A Béke Vllágtanácsnak három magyar tagja van. Andics Erzsé­bet egyetemi tanár, akadémikus, Lukács György egyetemi tanár, akadémikus és Péter János református püspök. A magyar protestántizmus belső megújulásának, életrevalóságának és népünk körében végzett áldásos szolgálatának szép igazolása ez. Pé­ter János egyike a Béke Világtanács lelkésztagjainak s hálásak vagyunk Istennek, hogy az ő szolgálatát] amelyben mindig hűségesen képvi| selte a magyarországi református és evangélikus egyház állásfoglalását és hivő bizonyságtételét, elfogadta a Béke Világtanács éppúgy, mint ai Egyházak Világtanácsa. Péter János püspök mindany- j nyiunk követe a békéért való > küzdelem fontos tanácskozásain ] ... éppúgy, mindaz Egyházak Vi- J lágtanácsa fontos tanácskozásain. Az ő személye az egyik legragyogóbb példa a ml mostani nemzedékünk keresztyénsége számára a felől, hogy a keresztyén szolgálat és a keresz­tyén hit valóban Isten szeretetének gyümölcse az egész emberiség szá­mára. De ragyogó példa arra is, hogy a ml mai keresztyén nemzedékünk­nek elsősorban az a dolga, hogy min­den szűk íelekezetieskedés és egyéni Vallásoskodáson túl az egész embe­riség gondjának-bajának, szenvedé­seinek és ragyogó küzdelmeinek a részesévé váljék és áldott jóra segí­tőjévé legyen. Itt lesz Budapesten Josef Hro- mádka professzor is, a cseh testvér­egyház világszerte elismert nagy teológusa, aki jól ismert már a ma­HELYREIGAZITÄS Legutóbbi számunkban nyomda­hiba folytán tévesen jelent meg Dániel Juned »Megjelensz, 6 Jé­zus .. .<> című verse Bókay János fordításában. A vers első sora he­lyesen így hangzik: »Megjelensz, ó Jézus, szent fényességed", — má­sodik szakaszának utolsó két sora pedig: »Békességet és életet, Bé­kességet és életeK gyár protestantizmus előtt. A Béke Világtanács ülése után Debrecen­ben, a református Teológia díszdok­torává avatják. A Béke Világtanács lelkésztagjai között kimagaslik Nyikoláj moszk­vai metropolita, a Szovjetunió egy­házai és vallásos közösségei nagy békekongresszusának szervezője, a világszerte ismert békeharcos, aki­nek mély keresztyén bizonyságtétele a béke mellett lelkesíti a keresztyé­neket mindenütt a világon. Drámai szavai felejthetetlenek: »Fel akarjuk nyitni a szemét minden keresztyén embernek. Óvjuk a világ keresztyénéit, a hívek millióit, akik a gyülekeze­teket alkotják, hogy amig nem késő, álljanak ellene a testvér­gyilkosság kain! kísértéseinek és minden erejüket vessék be a béke Istennek tetsző ügyének megszilárdítására." Budapestre jön James Endicott kanadai methodista lelkész, a kana­dai békemozgalom vezetője, aki nemrégiben elnyerte a Sztálin-Béke- díjat. Endicottról már sokszor ir­tunk. Kínai misszionárius fia, aki maga is hosszú ideig élt Kínában s aki 1952 tavaszán Koreában és Kíná­ban tanulmányozta az amerikaiak baktériumháborúj át. »Magam is felnyitottam egy ame­rikai baktériumbombát. Tele volt pókokkal, melyekről a vizsgálat megállapította, hogy bubópestis- sel voltak megfertőzve. A rova­rokat egy. tejgazdaság közelében dobták le." »Ilyen alávaló esz­közökkel azonban nem lehet út­ját áilani annak a történelmi folyamatnak, amely most a le- igázott keleti népek életében végbemegy. A megújult kinal nép ereje és egysége, továbbá a koreai és a szovjet nép szilárd és megingathatatlan barátsága a világ és a Kelet békéjének olyan biztosítéka, amelyre az emberi­ség egyetemes békevágya szilár­dan és biztosan épithet« — nyilatkozott Endicott lelkész ko­reai útja után. A Béke Világtanács lelkésztagjai között találjuk Fletcher professzort is, az Egyesült Államokbeli bostoni protestáns teológia igazgatóját. Fletcher amerikai teológiai tanár ke­resztyén bizonyságtétele sokak béke­harcát erősiti Amerikában: »Az atomháború a megkülön­böztetés nélküli pusztítás elvét akarja bevezetni a nemzetek kö­zötti hadviselésbe, nem válo­gatja célpontjait, személytelen, totalitárius és ha egyszer elkez­dődik, minden emberi ellenőrzést lehetetlenné tesz. Az ilyen há­ború a gonosznak végleges és abszolút megtestülése volna, me­rőben anarchikus és az emberi­ség megsemmisítésére vezető pusztítás. A keresztyén egyházak ezért tartoznak az atomfegyver feltétlen eltiltása mellé áilani." Fletcher professzor is vendégünk lesz a hírek szerint a Béke Világ- tanács budapesti ülésén. Addig még alkalmunk lesz a többi lelkésztagokat és lelkészvendégeket is bemutatni. Egyházunk nagy szere­tettel és lelkesedéssel várja a Béke Világtanács tagjai között a lelkész­testvéreket. D. Szombat esti közös imádságunk AZ EGY URNÁK EGÉSZ SZIVET! V. MOZ. 6, 4—13. Csak egy Isten van, aki nekünk Jézus Krisztusban szabadító Istenünk:, Ez a szabadító, egy Isten azt kívánja tölünk, hogy ünnepnapjainkon és hétköznapjainkon tartsuk be az első parahcsolátbt, vagyis egész szívvel és osztatlan szeretettel szeressük öt. Luther ezt így mondta: »Istent min­denek felett féljük és szeressük és csak őbenne bízzunk." Ahol az első parancsolatot nem tartjuk be, ott megtérésre van szük­ségünk. Éspedig naponkénti megtérésre. A megtérés tulajdonképpen nem is más, mint az első parancsolat betöltése: az egy Urnák egész szívvel való szolgálása. VALLJUK MEG, hogy tele van az életünk bálványokkal, amelyek elszakítanak az egy igaz Istentől. ADJUNK HALAT, hogy Isten Jézus Krisztus, által a bálványok rabságából is meg tud szabadítani igéjének hirdetése és szent­ségeinek kiszolgáltatása által. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy az egy igaz Istent osztatlan szeretettel szeressük és neki adott szívvel munkálkodjunk egyházunkban, dolgozzunk hazánkban és így sok gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére és embertársaink javára. II 4, B I B L I A-O LVA S O fúnlus 7. Vasárnap. Zsolt. 134:2. Kol. 3:16. “"Imádni az Istent és áldani az Urat a szent helyen, keresztyén életünk kiváltsága és kísértése. Kiváltsága, amellyel ma bőségesen élhetünk, de kísértése is, hogy csak a szent helyen imádjuk és áldjuk az Urat. Otthono­dat és munkádat sem függetlenítheted Istentől. Legyen egész életed isten- tisztelet. (Olvasd még: Jer. 36:1—32. — Csel. 5:34—42.) Június 8. Hétfő. És. 32:17. II. Kor. 5:8. Békességet akarsz? Kövesd Ot, aki az Igazság. Békességet nyert életed­ből békesség árad a békét kereső világba. (Olvasd még: II. Tim. 3:14—17. — Csel. 6:1—15.) Június 9. Kedd. Zsolt. 56:12. Fii. 4:13. Ha félelemtől remeg a szíved, olvasd az 56. Zsoltárt. Az Istenben való bizodalom valóban erő, amely képes téged is megerősíteni! (Olvasd még: Ez. 2:1—7. — Csel. 7:1—16.) Június 10. Szerda. Péld. 13:7. I. Tim. 6:8, 9. Ilyen az ember. Mindig többet és mást mutat, mint ami. Olyan nehe­zen tanulja Isten leckéjét: becsüld meg a mindennapi kenyeret és elégedj meg vele. (Olvasd még: Ján. 5:41—47. — Csel. 7: 17—37.) Június 11. Csütörtök. Zsolt. 103:2—4. Jak. 4:6. Mennyire földi az ember! Isten jótéteményeit is földi mértékkel méri. Jó lenne végre megtanulnunk áldani az Istent bűnbocsánatáért, az örök életért, kegyeleméért és irgalmasságáért! (Olvasd még: Ef. 4:11—16. 7:38—53.) Június 12. Péntek. . Jer. 29:13, 14. Ján. 6:68. Nem érdemes az Istent fél szívvel keresni, úgyhogy közben mást is keresünk. így sohasem található meg az Isten. Nem éppen ez az oka annyi hiábavaló keresésünknek? Isten egészért ad egészet. Egész szívvel való keresésért, egész megtalálást! (Olvasd még: Ez. 3:22—27. — Csel. 7:54—8:4.) Június 13. Szombat. Jer. 2:21. Kol. 3:9—10. Ahogyan a szőlő a legnagyobb gondoskodást kívánja minden növény között, Isten ilyen gondot fordított az emberre. Miért Vagyunk mégis olya­nok. amilyenek vagyunk, és miért nem ábrázolódott már ki rajtunk Krisz­tus?! Isten fájdalmas kérdéseire adj végre őszinte választ. Ha igazat adsz az Istennek, félig már a gyógyulás útján vagy! (Olvasd még: Es. 5:1—17, — Csel. 8:5—25. — Péld. 9:1—10.) Detre László J ÉZUS ÉL, ÉN IS VELE! Ez nem I maradhat élettelen vallásos lélel. A feltámadás örömhíre már a földi életiünkben formálja bennünk az új embert. Az új ember egyik igen fon­tos ismertetőjele az, hogy felelős em­ber. A feMámadáshit felelős emberré formál. Éppen ott nyúl bele a húsvéti evan­gélium az életünkbe, ahol nagyon sok a kísértésünk, zűrzavarunk: a fele­lőtlenségünkbe. Újra meg újra olyanok vagyunk mint a felelőtlen gyerek, akire nem lehel rábízni a kicsi testvér gondozását, a lakás felügvelését, fel­adatai elvégzését, a pénz megőrzését. Amerre csak emberek élünk a világon: a nemzetek nagy családjában, a gyü­lekezetek szükebb családjában és a családunk egészen kis közösségében, az a bajunk, hogy olyan sok .a felelőt­len, megbízhatatlan ember és olyan ritka a felelős ember. A felelőtlenség miatt sikkad el családjaink keresztyén­sége, ezért van a gyülekezet sok hall­gató keresztyéné között olyan kevés, akik tovább is adják a hallottakat és szívünk felelőtlensége miatt olyan gyümölcstelen az életünk. 1U ILYEN NAGY ÖRÖM, hogy a fel- •LTA támadás ténye össze tudja tépni ezt a kötelékünket. Amilyen mérték­ben erősödik bizonyosságunk, hogy Jézus él és mi is megjelenünk Előtte, olyan mértékben szakadozik és hull le rólunk felelőtlenségünk. A feltámadás fénye után -is odaírhatjuk azt, amit Péter Jézus visszajöveteléről szólva, kérdez: »Milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyesség­ben?« Amikor eltalál minket ennek a kérdésnek az éle, akkor lehull a fele­lőtlenségünk és tanúskodik bennünk, hogy felelős emberek vagyunk. VÁJJON meglatszik-e gyüle­' KEZETEINKEN, hogy mi a hús­vét emberei vagyunk? Nagyobb fele­lősséggel keressük Isten igéjét? Job­ban szeretjük-e egymást? Rendeztük-e dolgainkat azok felé, akiktől valami is elválasztott? Megalázkodtunk-e, hogy bocsánatot kérjünk és adjunk egymás­nak? Van-e szemünk arra, hogy meg­lássuk a reánkszorulókat? a betege­ket, az árvákat, az özvegyeket, az öre­geket? A megfáradtakat és megterhel- teket megszoktuk-e örvendeztetni? Ál­dozatvállalásunkban látszik-e, hogy mi nem csak szóban, hanem cselekedet­tel is szolgáljuk a gyülekezetét? Hús-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom