Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-22 / 47. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET SCHWEITZER ALBERT KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Ezen az ülésen állították Ö6sze azak­Az idén egyszerre két Béke- Nobel-dijal osztottak ki, mivel a múlt évben elmaradt a döntés e fontos nemzetközi díj odaítélése ügyében. Az egyik dijat Schweitzer Albertnek, a másikat Marshall- nak, az Egyesült Államok hadügy­miniszterének, a hírhedt Marshall- terv értelmi szerzőjének ítélték oda. Amennyire felháborította az egész keresztyénséget ez utóbbi döntés, annyival nagyobb örömöt okozo.t Schweitzer Albert kitün­tetése. Az alábbiakban Járosi An­dor néhai kolozsvári evangélikus esperes egy régebbi írását közöl­jük Schweitzerröl. JárOsi Andor egyházunkban Schweitzer életé­nek és munkásságának legjobb ismerője és mindenkor lelkes is­mertetője volt. Schweitzerröl való megemlékezésünket azzal tesszük közve lenné, hogy egyben Járosi Andor emlékét is felidézzük. "I 932 márciusában Goethe halála százéves fordulójakor millió meg millió ember hallgatta a nagy né­met jubileumi ünnepség megnyitó­ját, a Majna melletti Frankfurtban elhangzó halkszavú Goethe-mélta- tást, melyet egy Afrikából felhozott orvosmisszionárius mondott. Nem ok nélkül nyitották meg a nagy ünnepi évet a lambarenei orvosmisszionárius pátosznélküli mondataival. Közmeg­egyezés volt, hogy ezt a beszédet an­nak az embernek kell mondania, aki a páratlan emberségű Goethét em­beri nagyságában egyedül közelítette meg, Schweitzer Albertnek. Schwei­tzer emberi nagyságát máskülönben éppen Frankfurt városa ismerte el, mikor 1928-ban neki adta a nagy Goethe-díjat. A z emberinek e páratlan és csudá- latos tüneménye egy kis elszá- szi német evangélikus parochián született. Gyermekkorát Günsbach- ban töltötte, ahol édesapja lelkipász­tor volt. Minden embert döntően ha­tároz meg eredete és gyermekkori élményei. A kis falusi papfiú Isten és a nép csendes szolgálatának bol­dog titkát leste el a papi hajlékban. Elszász határvidékén lassan két kul­túrát sajátított el, elsősorban a né­metet, azután meg a franciát. Bizo­nyára ez időben oltódott leikébe más népek kultúrájának értékelése, be­csülése. És bizonyára itt van annak is a gyökere, hogy Schweitzer oly pom­pásan tud belehelyezkedni korok, tár­sadalmi rétegek, különböző nemzetek kultúrájába, vallásos világába. A későbbi világhírű muzsikus első nagy zenei élménye az volt, hogy egy­szer a falusi iskola szomszédosztályá­ból kétszólamú ének, valami együgyű kis érzelmes dal csendült feléje. A kis Albert félig ájultan, megrendülve támaszkodott neki a falnak, hogy a gyönyörűségtől össze ne essék. A vá­góhídra hurcolt öreg ló fájdalmas Istentiszteleti rend 1953 november 22-én, vasárnap Budapesten. PESTI OLDALON: DEAK-TER d. e 9 (úrv.) Zay László, d. e. 11 Nlcmöller Márton, délután 6 Zay László. —’ “FASOR déléTötf 'MIT Cserháti Sándor, délelőtt II Szita István, délután 6 Gyön- yvSs! Vilmos. — DÓZSA GYÖRGY-OT 7 dél­előtt V-10 Gyöngyösi Vilmos. — Oi.I.ÖI- UT 21 délelőtt V.I0, délelőtt II. — RÁKÓCZI­ÉIT délelőtt 10 (szlovák) Szltády Jenő dr„ délelőtt s/,12. KARÁCSONY S.-U. délelőtt 10. THAI.Y K--U. 28 délelőtt 11 Vámos József, délután 6 Vámos József. — KÖB ANYA dél­előtt i/,I0 Koren Emit. délután 4 Korén Emit. — SIMOR-U. délelőtt '/<I2 Koren Emil. — UTASZ-U. délelőtt 7.12 Haíenscher Károly, délután 5 Szeretetvendéeség. — ZUGLÓ dél­előtt II (úrv.) Asbóth László teol.. délutón 6 Danhauser László. — GYARMAT-U. 14 dél­előtt '/jlO Scholz László. — RAKOSFALVA délelőtt 'M2 Scholz László. — FOTI-U dél­előtt II (úrv.) Gádor András, délután ő Előadás. — VACt-UT délelőtt 8 Gádor And­rás. délután 4 Rimór Jenő. — ÚJPEST dél­előtt 10 Rlázy Lajos, délután V*7 Zenés- úhttet, Matuz László, — DUNAKESZI dél­előtt 9 Matuz László. — VAS-U. 2/c dél­előtt II Szimonidesz Lajos. — RÁKOS­PALOTA MAV-TELEP délelőtt '/dl. — RP. NAGYTEMPLOM délelőtt 10. — RP. ÖREG­TEMPLOM délután 3. - PESTÚJHELY délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. — RÁKOS­KERESZTÚR délelőtt */all- - RAKOSHEGY délelölt 9. — RAKOSLIGET délelőtt 10. — RÁKOSCSABA délelőtt 9 Békés József, dél­után '/i7 Békés József. — CINKOTA dél­előtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután 7,3. — MÁTYÁSFÖLD délelőtt 'M2. — KERE- PES-KISTARCSA délelőtt '/,10. — PEST­LŐRINC délelőtt 11. délulán 5. — PEST- IMRE délután 5. — PESTERZSEBET dél­előtt 10. SOROKSAR-UJTELEP délelőtt 7,9. KISPEST délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — WEKERLE-TELEP délelőtt 8. — RÁKOS­SZENTMIHÁLY délelőtt 'Ml, délután 5. BUDAI OLDALON; BÉCSI KAPU-TER délelőtt 9 Várady Lajos, délelőtt II Nagy Gyula dr., délután 7 Vá­rady Lajos. — TOROCZKO-TER délelőtt 8 Pét hő István. — ÓBUDA délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. — XII., TARCSAY V.-UT II. délelőtt 9 Ruttkay Elemér, délelőtt 11 (úrv.) Ruttkay Elemér, délután 7 Danhauser László. — SZABADSAGHEGY—DIANA-UT 17. dél­előtt '/j9. — HŰVÖSVÖLGY — LELKÉSZ- NEVELÖ-INTÉZET délelőtt 10 (úrv.) Dan­hauser László. — KELENFÖLD délelőtt 8, délelőtt II. délután 5. — NÉMETVOLGYI-UT 138. délelőtt 9. — XL. BARTÓK B.-UT 158. 12. — CSEPEL délelőtt II Brebovszky Gyula, délután 0 Gálát György. — BUDAFOK dél­előtt 10. — NAGYTÉTÉNY délelőtt '1,9. — KELENVÖLGY délelőtt 9. ALBERTFALVA délelőtt Vili. - CSILLAGHEGY délelőtt 'MO Kaposvári Vilmos. Írta: néh. Járosi Andor pillantása, a horogtól véres pisztráng látása eltökélteti vele, hogy soha álla­tot bántani nem fog. Feleslegesen még az afrikai őserdőben sem hasz­nálja fegyverét. imnáziumi tanulmányai beíejezé­'Jr sével a strassburgi egyetemen tanult teológiát, filozófiát, s buz­gón folytatta zenei tanulmányait, me­lyeknek irányt sok tekintetben ek­kor már a Párizsban meglátogatott nagy mester, zeneszerző és művész, a francia Charles Maria Widor adott. Még gyermekifjű, mikor már a nagy strassburgi Bach-kultusz kiváló orgo­nistája s már teológus korában min­denfelé hívták orgonistának egy-egy nagyszabású passió előadására. A nagyszerű testi erejű Schweitzer ki­tünően bírja a munkát. Egyetemi hallgató korában tanulmányaival párhuzamosan leszolgálja önkéntesi évét, egyidőben a katonáskodással teológiai versenyvizsgán ösztöndíjat nyer, s ugyanakkor a fiatal teológus az evangéliumok és tudományos kom­mentárok tanulmányozása közben rájön a legnagyobb teológiai pro­bléma nyitjára, az eszhatológia je­lentőségére Jézusnál, Pálnál és az ős- keresztyénségnél. Kutatásai tíz év múlva ezen a területen világhírűvé teszik nevét s új irányt szabnak a Jézus élete kérdéseinek megoldásá­ban, nemcsak a protestáns, hanem a katolikus teológusok körében is. A fiatal diák, a kicsit félszeg falusi fiú szelleme és művészete révén a leg­előkelőbb 'szellemi világba kerül. Fi­lozófiát hallgat és tanul, teológiai művön dolgozik, közben sokszor reg­gel nyolc órakor éjszakai alvás nél­kül siet a nagy Widorhoz, hogy el­játssza kiszabott orgonaleckéjét. Ugyanakkor a leghíresebb két zon­goristánál is tanul: Philippnél és Liszt egykori barátnőjénél és növen­dékénél, Marie Jael-Trautmannál. A világ felé páratlan kulturális je- ^ lenségnek mutatkozik a fiatal Schweitzer. Övéi, barátai, meste­rei boldogan tekintenek jövőjére. Pe­dig ekkor már Schweitzer régen dön­tött egy olyan jövőről, melyről még csak nem is álmodnak azok, akik fi­gyelemmel kísérik életét. A teológus- és filozófus-világban neve elismerést nyert már, mindkét tudományban döntőt és jelentősét alkotott. Widor felkérésére megírja híres, több mint négyszázoldaias Bach-könyvét fran­ciául s ezzel megindítja azt a francia Bach-kultuszt, mely később létre­hozza a párizsi Bach-Társaságot. Egy­szer majd ez a Társaság lepd meg tró­pusi pedálos zongorával a lambare­nei orvosmisszionáriust hálából. Beethoven műveinek világhírű ki­adója megkéri, hogy fordítsa le fran­cia nyelven írt Bach-könyvét német­re. A stílusművész Schweitzer, aki egyaránt mestere a tolinak német és francia nyelven, képtelen a saját mű­vét lefordítani s erre hihetetlen szor­galommal megírja most már orvosi tanulmányai, prédikátorsága, egye­temi tanárságának együttes munkás­sága idején a több mint nyolcszáz­oldalas Bach-művét németül, mely nemsokára angolul is megjelenik. Az eddig hamis úton járt Bach-kutatá- sok után — egyedül a Spitta műve járt helyes nyomon, de az is már sok tekintetben elavult — űj értelmezést adott a világ legnagyobb muzsikusa művészetének. Ugyanekkor a bécsi or­gona-világkongresszuson elfogadták az órgonaépítésre vonatkozó nagy­szerű regulációját, mellyel hadat üzent a technika vívmányaként üd­vözölt s orgonahatások helyett zene­kari hatásokra törekvő orgonaször­nyetegnek. Most derült ki, hogy a vi­lág legnagyobb orgonaszakértője a mesterség szempontjából is Schwei­tzer. Később, amikor egymásután kapta a meghívásokat a régi orgonák felülvizsgálására és megmentésére, muzsikus barátai tréfásan mondogat­ták róla, hogy Schweitzer Afrikában négereket, Európában orgonákat ment meg az élet számára. De, amint említettem, amikor tudományos és művészeti sikereinek csúcspontján áll, tulajdonképpen már régen más az iránya életének. A/leg 1896-ban egy pünkösdi vaká­ción a günsbachi papi lakban döntött élete felöl: »A ragyogó nyári reggelen egy­szerre ineglepett az a gondolat, hogy nekem nem szabad ennyi boldogságot elfogadnom magától értetődő valami­ként, hanem adnom is kell érte vala­mit. E gondolattal foglalkozva még felkelés előtt nyugodt megfontolással megállapodtam önmagámmal, mialatt odakünt énekeltek a madarak, hogy harmincéves koromig élni fogok azzal a jogommal, hogy a tudománynak és a művészetnek szánjam az életemet, azonban valami egészen közvetlen emberi szolgálatra fogom magam szentelni. Nagyon sokat foglalkoztat engem, hogy mit jelentsen számomra ez a Jézus-i ige: aki meg akarja tar­tani az ö életét, az elveszíti és aki elveszíti az ő életét énéretiem és az evangéliumért, az megtartja azt. Most megtaláltam az értelmét■ A külső bol­dogsághoz hozzájárul most már a belső. Szilárdan állott elöltem, hogy életfeladatom csak a közvetlen em­beri szolgálat lehel.« Ez hát Schweitzer életének a titka. Az egyetemi tanár, a prédikátor, a tudós és világhírű művész egyszer csak jelentkezik a strassburgi egye­tem rektoránál, hogy engedélyt kér­jen az orvosi fakultásra való beirat­kozásra. A rektor először az őrültek házának n kandidátusát látja az előtte makacsul álló Schweitzerben, kit nem tud lebeszélni képtelen ter­véről, hogy dolgozni kezdjen egy új területen. Még nagyobb nemcsak az ő, de Schweitzer minden barátjának és ismerősének az elszörnyedése, mikor kiderül, hogy Schweitzer afrikai misszióba akar menni; éspedig, hegy egyetemesen szol­gálhassa a tiszta emberit, testileg és lelkileg — missziói orvosnak. Később egy csodálatos könyvben, amely magyarul is megjelent, Az or­vos az őserdőben, megindokolja, hogy a huszonegyéves korában tett foga­dalmat miért valósította meg ilyen különös módon: »Olvastam és misszionáriusoktól is hallottamhogy az őserdei bennszület­tek milyen testi nyomo'úságban él­nek. Minél többet gondolkoztam ezen. annál megfoghat atlanabbnck tűnt, hogy mi, európaiak, oly keveset törő­dünk azzal a nagy emberbaráll fel­adattal, amely a távoli földrészeken vár reánk. Mintha csak minket intene a gazdag emberről és a szegény Lá­zárról szóló példázat! A gazdag em­ber mi vagyunk, akiket az orvostudo­mány fejlődése annyi ismerettel és gyógyszerrel ajándékozóit meg a be­tegségek és fájdalom ellen. Ennek a gazdagságnak mérhetetlen előnyeit, mint valami magától értetődő dolgot fogadjuk el. Künn a gyarmatokon azonban ott tanyázik a szegény Lá­zár, a színesbőrüek hada, amely a betegségnek és fájdalomnak csak úgy alá van vetve, mint mi, sőt még ná­lunk is jobban, de nincs rá módja, hogy küzdjön ellenük. Miként a gaz­dag ember meggondolatlanul vétke­zett az ajtója előtt álló szegény em­ber ellen, mert nem élte bele magát a helyzetébe, és nem hallgatott szí­vére, akként vétkeztünk mi is... Az emberbaráti feladatokat a társadalom­nak, mint olyannak kell magára vál­lalnia. El kell, hogy jöjjön az ideje annak, mikor a társadalom küldetésé­ben és támogatásával nagyszánuí ön­kéntes orvos megy ki a világba, hogy a bennszülöttek között já/t 'egyen. Ez lesz a kezdete annak, hfygy felismer­jük és vállaljuk azt a felelősséget, mely rajtunk nyugszik a szlnesbörü emberiséggel szemben.« A hála a kultúrember csodálatos kegyelmi ajándékáért így válik fele­lősséggé, a felelősség pedig az embe­riség szeretetteljes, közvetlen szolgá­latává. "I 913 nagypéntekén Schweitzer fe- leségével megindult az egyenlí­tői Afrika őserdejébe, Lambaranébe, a hatalmas Ogove-folyó partjára s megkezdte munkáját. Maga építette fel a kórházi barakkokat hihetetlen testi erőt fejtve ki, gonddal és lele­ményességgel. Néger szolgáival, jó példával járva elől, versenyt dolgo­zott. Azután megkezdte a küzdelmet az európai civilizáció termelte bűnök­kel, az alkohollal, és a nemi betegsé­gekkel szemben. Azután gyógyítja a rettenetes leprát, és a még szörnyűbb álomkórt, az elefantásist, a maláriát és a többi trópusi betegséget. Pénze mindenre művei kiadásából, régi or- gorahangversenyeiből és nagylelkű barátainak áldozatkészségéből van. Mint egykor Abrahám a fiáról — írja Schweitzer —, úgy mondott le ő is egyetemi tanszékéről, a tudományról, művészetről és a szellemi emelkedés világhíréről. S most pótolja egyelőre ezt az emberfeletti lemondást szeren­csétlen, primitív emberek gyógyítása és megmentése. »Hogyan fejezzem ki azokat az ér­zelmeket, amelyek a szerencsétlen emberek jövetelekor eltöltenek. Hiszen száz meg száz kilométerre én vagyok az egyetlen, aki segíteni tud egy ilyen szerencsétlenen. Mind ő, mind azok, akik hasonló bajjal jönnek majd, csak azért menthetők meg, mert itt vagyok, mert barátaim lehetővé teszik itt­létemet, különben gyötrelmes pusztu­lás várna rájuk. Arról, hogy meg­menthetem az életüket, nem is beszé­lek. Hiszen mindnyájunknak meg kell halnunk. De újra és újra nagy kegye­lemnek érzem, hogy megengedtetett nekem, megszabadítani őket a kínok­tól. A fájdalom kegyetlenebb úr még a halálnál is. így a jajgató ember homlokára teszem kezem és azt mon­dom neki: Nyugodj meg, egy óra múlva aludni fogsz, s mire felébredsz, nem lesz már fájdalmad.. Vége a műtélnek, a homályos hálóbarakkban várom, amíg a beteg felébred. Alig­hogy magához tér, csodálkozva néz DÉLAMER1KA — Néhány évtizeddel ezelőtt egész jelentéktelen számban éltek protes­táns keresztjének Délamerikában. Az utóbbi húsz-harminc évben azonban egyszerre négy és félmillióra növeke­dett 6zámuk. Figyelemreméltó ebben, hogy a növekedés nem a német, skan­dináv és északamerikai bevándorlás következtében állott elő. A spanyolok és portugálok, sőt az indián szárma­zásúak Is nagy számban csatlakoztok a protestáns egyházakhoz. Kü’ső'eg hozzájárult mindehhez az a körül­mény, hogy a római katolikus egyház a világ egy pontján sem gondoskodik olyan csekély mértékben hívei pászto- rálásáról, mint Délamerikában. Átlag 8000 lélékre jut egy lelkész. A köz­élet katolikus külsőségei mögött régi pogányos nézetek és életfelfogás bú­vik meg. * — A lipcsei Tamás-templom főorgo- nása>, Günther Ramin professzor most tért vissza hangvensenykörútjáról, melyet Brazíliában és Argentinéban tartott. A mendozai egyetem tiszteiet- beli doktorává választotta Ramin pro­fesszort, »aki legméitóbbképpen kép­viseli azt a tradíciót, amelyet a lipcsei Tamás-templom nagy kántora, Bach János Sebestyén alapozott meg.« SVÁJC ,— Az Egyházak Világfán ács a a genfi egyetemmel közösen Okúmén Ikus Fő­iskolát létesített egy éve a Bossey-i Ökumenikus Intézet keretében. Októ­ber 1-én nyitották meg az új főiskola második szemeszterét. SPANYOLORSZÁG — Szeptember 23—27. között Mad­ridban tartottal a 6panyo! evangélikus egyház 39- zsinatát. Gutier er Marin lelkész, a zsinat elnöke évi jelentésé­ben hangsúlyozta, hogy az állami ha» tóságok magatartása semmit sem ja­vult az evangélikus egyházzal szem­ben az utóbbi időkben. Több evangé­likus templomot még mindig zárva tartanak, így Saragossában, Lerida- ban és Bodajoz-ban. A zsinat foglal­kozott a lelkósznevelés kérdésével, va>- lamint egy hitvallás-tervezet szövegé­vel, amelyet végleges elfogadás előtt még egy külön bizottság fog átvizs­gálni. A zsinaton több külföldi ven­dég veit részt, közöttük D. Marc Boegner, a protestáns egyházi szövet­ség elnöke. NÉMETORSZÁG — A Németországi Evangélikus egyház (EKD) tanácsa szeptember 10— 11-én tartotta ülését Berlinben. nak a névsorát, akik a jövő évi evan- stoni nagy ökumenikus konferencián a német protestantizmust fogják képvi­selni. A 36 delegátus között ott sze­repel Dibelius püspök, Niemöller Már­ton, Niesel református moderátor és Dr.’ Thadden, a német protestáns na­pok vezetőjének a neve is. IZLAND Sigurgeir Sigurdsson dr., Izland evangélikus püspöke Reykjavikban 03 éves korában meghalt. 1938 óta volt püspök. AKIKNEK NEM SIKERÜL A sikertelenség nem tartozik éle­tünk kellemes élményei közé. Hi­szem, hogy mindnyájan tudjuk, mit jelent valamely igyekezetünkkel a lehetetlenség falába ütközni. Szeretnék azokhoz szólni, akiket ez bánt. Barátom, emlékezz az Ur szavára, amit Jeremiásnak mondott a fazekas műhelyéről. Arról van olt szó, hogy ha a korsó, amit a faze­kas készít, elromlik a kezében, újra kezdi a munkát s a másik korsót már kedve szerint készíti el. Gondoltál-e arra, hogy a hiba a korsóban van, nem a fazekasban? Ha a lelki életben valami törés kö­vetkezik be, az ok bennünk van, sohasem Istenben. De az a csodála­tos, hogy ö nem vet el minket, ha­nem mindig újra kezdi, ha szünte­lenül a kezében maradunk. Ne veszítsd el a bátor Ságodat, ha valami nem sikerült. Jusson eszed­be, hogy minden új dolgot rengeteg próbálkozás előz meg. A villany­lámpa feltalálója kétezer kísérletei végzett, amíg eredményhez jutott. Ha ez a felfedezés ennyi áldozatot kívánt, mennyivel több türelmet és új próbálkozást kíván az a kincs, amit emberi életnek és emberi lélek­nek neveznek? Te torpanj meg soha, ha valami nem sikerül, hanem tanulj belőle és kezd újra. Egyszer észre fogod venni minden nyomorúság, sikerte­lenség és csalódás után, hogy győz­tél. SeUerman * ROZSAK ES TÖVISEK Az ember sokszor kérdezi, miért is teremtett Isten a rózsák közé tövise­ket. Nem volna helyesebb hálát adni, hogy tövisek közé rózsát teremtett? körül és egyre csak azt ismétli: már nem is fáj, már nem is fájl Keze tapo­gatózva megkeresi az enyémet és többé el sem akarja engedni. Ekkor mesélni kezdek neki és a. körülötte ülőknek arról, hogy Jézus urunk volt az, aki a doktornak és a feleségének megparancsolta, hogy eljöjjenek az Ogove mellé és hogy Európában fehér emberek adják nekünk a pénzt arra. hogy itt a betegekért élhessünk. Most aztán felelnem kell kérdéseikre, hogy kicsodák ezek az emberek, hol laknak és honnan tudják, hogy a bennszülöttek annyit szenvednek a betegségektől? A kávécserjéken ke­resztül a homályos kunyhóba besüt az afrikai nap, mi meg fehérek és feketék együtt ülünk és valóban ót­ér ezzük a szót: ti pedig valamennyien testvérek vagytok.« Fje elveszett-e a kultúra számára Schweitzer? A világháború tette őt arra képessé, hogy az orvosi kül­detés mellett újra meg újra meg­ajándékozza az emberiséget hatal­mas tehetségének csodálatraméltó alkotásaival. A francia területen dolgozó orvosmisszionáriust, mint német állampolgárt, a franciák Franciaországba internálják. Ugyan­ekkor édesanyját a francia-német határterületen katonalovasok tapos­sák agyon. Édesatyja ágyúlövések közepette a fronttá lett faluban pász­toralja kicsiny nyáját, összeomlik egy régi világ, műkincsek, kultúrák pusztulnak el és Schweitzer az inter- náltságban felülemelkedve az emberi gyűlölségen, övéi miatti fájdalmán, az internáló franciákat gyógyítgatja, azután pedig asztalra rajzolt zongo­rán gyakorolja naponként a muzsi­kát s folytatja a háború kitörésekor megkezdett, a kultúra-pusztulásáról, újjáépítéséről és a kultúrember etikájáról szóló filozófiai mnukáját. A háborúnak vége és Schweitzer úgy jár, mint Abrahám, aki egyetlenegy- jét visszakapja hitéért, a strassburgi egyetem helyett Oxford Zürich, Giertz Bo; HITBŐL ÉLÜNK Vászonkötésben. Ara : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, VIII., Puskln-u. 12. Stockholm, Prága versenyez érette, ezren meg ezren hállgatják tudomá­nyos előadásait. Barcelonában ő mu­tatja be először Bachot a Máthé- Passió első spanyol előadásán, köny­vet ír és róla írnak könyveket, élet­rajzokat, tartanak előadásokat és ezer meg ezer újságcikk beszél erről a páratlan emberről. Egy nagy svájci írónő pedig arról tud hogy százan meg százan imádkoznak esténként érette: »és őrizd meg Schweitzert, hogy sokáig éljen és müvét erővel és örömmel végezze«. A z egyetemes irodalom egyik leg- szebb önéletrajzát ezzel a pár sorral fejezi be 1932-ben: »Kezdek őszülni. A testem már érzi a következményeit a robotnak, melyet rámértém és az évek súlyát. De én hálásan tekintek vissza arra az időre, amikor még pihenés nélkül voltam képes végezni, des ti és szellemi mun­kát anélkül, hogy takarékoskodnom kellett volna az erőimmel. Készen és alázatosan tekintek a jövőbe, hogyha lemondás vár reám, ne találjon ké­születlenül. Hiszen minekünk munká­ban és szenvedésben egyaránt az a feladatunk, hogy megnyilvánuljon bennünk az olyan embereknek az ereje, akik eljutottak abba a békes­ségbe, amely minden értelmet fölül- halad.« És milyen jó hinni egy olyan em­bernek, aki ezer háborús törekvés közepette is egy bibliai igét képvisel, mely megvalósult ez igét vallónak csodálatos emberi életében, vonzó például és varázserővel: »Az Isten­nek békessége, mely minden értel­met felülhalad, meg fogja őrizni szí­veteket és gondolataitokat a Krisz­tus Jézusban.« EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetem« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskln-o. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felek Dezséry László szerkesztő Budapest, ÜL, Dévai Qlró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5— Ft negyedévre 15.— W, félévre 30.— Ft. egész évre BO.— 1*1 Csekkszámla: 20.412-VIII. Engedélyezési és terjesztési szám: M. E. III. B. 70.336/1943 10.000 példányban nyomatott 2-535754. Athenaeum (F. ▼. Soproni Bél»)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom