Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-22 / 47. szám

HISZEM AZ ÖRÖK ÉLETET

Tíznapos látogatásra hazánkba érkezett Niemöller Márton

Egyházi esztendő utolsó vasárnapján az örökkévalóság felé fordul a tekintetünk. Nem mintha egyébként az esztendő többi vasárnapjain, sőt az esztendőnek minden napján, egész életünkben nem így kellene lenni. A keresztyén ember egész élete az örökkévalóság fényében áll, — vagy pedig nem is érdemli meg a keresztyén nevet. Egész életünk, bölcsőtől a koporsóig s mindazzal együtt, ami e kettő között van, innen: az örökkévalóság felől nyeri el értelmét. Nem akként ugyan, hogy szemeinket az égre függesztve járnánk- kelnénk, megfeledkezve a világról, mely körülöttünk van s feladatainkról, melyek előttünk vannak. Hanem úgy, hogy mindkét lábunkkal a földön állva s mindkét kezünkkel dologhoz látva ebben a fényben járunk s az örökkévalóságnak életünk minden percére rávetődő sugara mutat utat, nyújt erőt, tűz ki célt számunkra.

Most azonban, egyházi esztendő végén, felemeljük tekintetünket e felé az örökkévalóság felé s e napokban különös súllyal ejtjük ki a hitvallás szavait: Hiszem a testnek feltámadását és az örök életei! Csendesedjünk el egy kissé most ezeken a sokszor hallott, mondott szavakon, hadd hatoljanak a szívünk mélyére s hadd váljanak bennünk életté. Mert hitvallásunknak az a mondata: hiszem a testnek feltámadását és az örök életet, nem egy része hitünknek, hanem a közepe és gyökere, az alapköve-és záróköve, ami mindent hordoz és mindennek célt ad. E nélkül nincsen keresztyénség, e nélkül a hitünk csak önáltatás. Ha ez hiányzik belőlünk, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk, mondja Pál apostol (I. Kor. 15, .19.)

Az evangélikus egyház e vasárnapon emlékezik meg halottá írói. Temetőket járva, fájdalmas emlékekben elmerülve ellenállhatatlan erővel rohan meg mindannyiunkat az elmúlás érzése, a halál félelmetes valóságának ijesztő tudata. Igen, ebben van a halál hatalma,

Amikor D. Luther Márton betegen feküdt és az orvos — , megtapintva pulzusát — úgy találta, hogy az elváltozott, Luther így szólt: »Én itt Isten akaratában állok, fekszem és vagyak; ennek is adtam át egészen magamat, ö jól fog cselekedni! Mert azt az egyet bizonyosan tudom, hogy nem halok meg, hiszen Ö a feltámadás és az élet; s aki csak él és hisz Őbenne, nem hal meg, s ha meg is halna, élni fog (Jn. 8, 25—26). Azért az Ö akaratára bízom ezt a dolgot és ráhagyom, hogy Ö végezzen e felől!«

Dr. Luther Márton vigasztaló imádsága az utolsó órában: »Mindenható, örök, kegyelmes Úristen, aki a mi kedves Urunk, Jézus Krisztus Atyja vagy, bizonyosan tudom, hogy mindazt, amit mondottál, megtarthatod és meg is akarod tartani, mert Te nem hazudszhatsz, a Te szavad Igaz! Te kezdetben nékem ígérted kedves, egyetlen Fiadat. Jézus Krisztust; ez eljött cs megváltott engem ördögtől, haláltól, pokoltól és bűnöktől. Ezután a még nagyobb bizonyosságért kegyelmes akaratodból nékem ajándékoztattak a szent keresztség szentsége és az oltáriszentség, az én kedves Uramhagy valóság, kézzel fogható, látható, tapasztalható valóság a mások halála, legkedvesebbjeinké, s a magunké. Itt kell megmutatkozni, hogy van-e győzelmes hitünk, hogy van-e élő Krisztusunk, — hogy kicsoda nekünk Jézus Krisztus.

Mert ezen múlik minden. Egyvalaki győzte le a halált, húzta ki íulánkját, a bűnt, támadott fel és szerzett örök életet, ül az Atva- islenn&k jobbján, uralkodik és él örökké: Jézus Krisztus. Annak kell elénk lépnie, akivel Mária találkozott Húsvét reggelén a kertben, aki a tanítványok félelmét olyan elképzelhetetlen örömmé változtatta: Láttuk aiz urat! — A halálnál csak egy valaki erősebb: a Feltámadott Jézus Krisztus! S vele mi is erősebbek lehetünk s szembenézhetünk vele. Mert a feltámadott Jézus Krisztus azt jelenti: Isten minket is feltámaszt ö vele együtt. Ö a rni feltámadásunk záloga és mintája.

Ez azt jelenti: ügy, ahogyan Isten feltámasztotta Jézust a halálból és adott neki örök életet, úgy támaszt fel minket is és ad örök életet. Valóságos testben való, igazi életet. Nem őszi, didergő pillangóként lebeg a mezítelen lélek a sír felett, nem ez az örök élet, hanem Isten új testet teremt a régi helyett, felöltöztet romolhatatlan testbe. Krisztus ábrázatát fogjuk hordani, hasonlóvá leszünk őhozzá, — ujjong Pál apostol (I. Kon 15,47— 49) s ezt hirdeti János is (I. János 3.2); Elet az örök élet,-valóságos, egészen új, csodálatos élet.

A Biblia néha üdvösség, mennyország, Isten országa névvel nevezi. Mindegyik ugyanazt jelenti: Isten a maga végtelen életéből kihasít egy da wbot és nekünk adja. Az övéből ad, ezért más, új ez az élet. Amikor megszülettünk, csak életet adott. Most, az ő saját éleiéből ad nekünk. Magához ölel bűn- bocsánatával, szeretetével s a halálon, az ítéleten át — mert ezt nem lehet megkerülni — azt cselekszi, hogy Jézus Krisztus országában, Öaiatta, vele éljünk, örökkévaló boldogságban és igazságban. Istennak, Jézus Krisztusnak igaz, valóságos teste és vére kenyérben és borban, bennük felajánlva nékem a bűnök bocsánata, az örök élet és minden mennyei javak. A Te ilyen ígéretedre építve éltem én velük, hitben szilárdan ráhagyatkoztam a Te igédre és magamhoz vettem őket. Ezekután mostmár semmit sem kételkedem, hogy biztonságban és békességben lehetek ördögtől, haláltól, pokoltól és bűnöktől. Ha ez az én utolsó órám és ez a Te Isteni akaratod, a Te szavadra békességgel és örömmel távozom és megyek el Tehozzád, atyai öledre!«

»Mert amint nem tudja az, aki elalszik, hogy hogyan is történt ez vele, és hirtelen reggel találja magát, amikor felébred — ugyanígy fogunk mi is hirtelen feltámadni az utolsó napon, úgy, hogy nem is tudjuk, hogyan mentünk bele a halálba és jutottunk át a halálon.«

»Aludnunk kell mindaddig, amíg ő eljön és kopogtat a sírunkon és azt mondja: Márton doktor, kelj fel! Akkor egy szempillantás alatt feltámadok és örökké, boldogan Vele együttleszek!«

nek ez az ajándékozó mozdulata, ez a velünk lakozása (Jelen. 21, 3—4) maga az örök élet, az üdvösség. S ebben az a legcsodálatosabb, hogy nem mi megyünk a mennybe, — óh hogyan is mehetnénk! —, hanem Isten maga jött le hozzánk, a menny szállott a földre, azon a karácsonyi éjszakán, amikor mennyei seregek léptéik el a betlehemi legelőt s a felülről való fényesség besugározta a pásztorokat és barmaikat. A menny szállott le akkor a földre, Isten maga, jött le testbe öltözve 6 ezzel csakugyan »eljött hozzánk az üdvösség«, ahogy egyik reformátori (350. sz.) énékünk mondja.

Ez a fény, az örökkévalóság fénye árad a nyitott húsvéti sírboltból is. Ebben a fényben áll az egész életűnk s most, az egyházi esztendő végén, különösképpen is beragyogja a szívünket. Ez az egyetlen igazi fény, ami bevilágít a halál éjszakájába és diadalmasan oszlatja el annak homályát. Ez ad megrendíthe- tetlen bizonyosságot elhunyt szeretteink felől, hogy akik az Ürban aludtak el, az Ö kezében pihennek és velünk együtt várják a boldog feltámadást, ingyen kegyelemből. Mindaz a pisla mécsvilág, amit az emberi kegyelet felékesített sirokon meggyujthat, ha még oly forró sze- retetből fakad is, kihamvad annak1 életével együtt, aki lángra lobbari- totta. De ez a fény ragyog, világít, megol tiiatatlanul. S ez a-fény nem valami, hanem valaki, egy éíő Személy: Jézus Krisztus! Ezért valljuk erős hittel: »Jöhet utolsó órám s a koporsó, sorsom bizton rádhagyom. Szívem ha fonnyad, halld végső szómat: Oh Jézus, Jézus, csillagom!« .—r— |

Készölj az ige hallgatására!

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja

MIc. 13, 24—27.

Mintha nem ts ugyanarról a Krisztusról lenne szó, akt elhagyatottan született Betlehemben, egyszerű vándorként élt és kitaszítofían, bűnösök között halt meg. Akkor megkezdte a bünbocsánatnak, az újjáteremtésnek azt a hatalmas művét, amelyet akkor juttat teljességre, amikor hatalommal és dicsőséggel jön el. Ez az isteni cél, amit elénk tár és amely felé Szentlelke áltál vezet bennünket.

Az új teremtés teljes lezárását jelenti minden bűnnek és gonoszságnak. A keresztyén ember életében ott lappang mint jelenlevő dolog a bűn, de Isten szándéka az, hogy az új teremtésben a bűnről, cSák mint múltról lehessen beszélni.

Ez az új teremtés egyben teljes teremtés is. Nemcsak szívben való, hanem az egész teremtett világra kiterjed. A Krisztus halálának 'és feltámadásának magva itt termi meg a száz és ezerszeres gyümölcsöt.

Mindezzel az Istennek a szándéka, hogy népet gyűjtsön magának. Arra ad hatalmat Krisztusnak is, hogy az új földre új népet gyűjtsön. Gyűjtő munkájának előszele a Léleknek közöttünk való munkája. Az igazi keresztyén ember hitében' és szivében ott él már az eljövendő új és ezért szava és élete egyformán hirdeti és munkálja az újat: az Emberfia dicsőségét, amit saját szavai szerint az Isten üdvösséges munkájának végzésével szerez. Amikor ez az ige az újnak ígéretét hirdeti, az a célja, hogy bennünket e hitből élő és ezt a reménységet megélő keresztyénekké tegyen.

Kedden reggel hazánkba érkezett feleségével együtt Niemöller Márton, a Német Hitvalló Egyház elnöke, a Német Evangéliumi Egyház Külügyi Hivatalának vezetője, a hessen-nas- saui tartományi egyház püspöki rangú, egyházelnök nevet viselő lelkészt vezetője.

A Niemöller-házaspár fogadására a ferihegyi repülőtéren megjelentek egyházunk részéről dr. Vető Lajos és Dezséry László püspök, Szcberényi Tamás, az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály ügyvivő-lelkésze; a református egyház részéről Bereczky Albert püspök, a zsinat egyházi elnöke, Kiss Roland főgondnok, a zsinat világi elnöke, Péter János és Győri Elemér püspök, dr. Kádár Imre, a Református Egyetemes Konvent sajtó- és külügyi osztályának vezetője, Finta István, a Református Egyetemes Konvent elnöki osztályának vezetője, Hajdú Péter püspöki titkár.

Megjelent a fogadáson Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Varga József elnök- helyettes is.

Niemöller Mártont és feleségét Bereczky Albert

református püspök köszöntötte;

— Engedjék meg, hogy a magyar protestantizmus nevében meleg szeretettel és tiszteletadással köszöntsük önöket hazánk földjén református és evangélikus egyházaink vendégeként. Hálásan tartottuk számon Egyházelnök Ür kedves ígéretét, amelyet a Béke-Világtanács budapesti ülése alkalmából tett, hogy akkor, sajnos, csak rövid időre szabott látogatását kl fogja pótolni s rövidesen eljön feleségével együtt hosszabb tartózkodásra református és evangélikus . egyházunk meglátogatására. Őszinte szivből ’ örvendünk hogy ez az’igéiét' most'valóra Vált s meleg testvéri kézszorítással köszöntjük Önt és áldott életű hitvestársát.

Sohasem fogjuk elfelejteni azokat az éveket, amelyekben hű keresztyén szívek Imádságukban hordozták az ön hitvalló életét s könyörögtek életéért, megmaradásáért, hogy a ml Urunk „ jó bizonyságtevője lehessen nemcsak a német keresztyénség, hanem az egész világkercsztyén- •f ség körében.

— Tudjuk, hogy a . küzdelmek Ideje nem múlt el. Mély együttérzéssel figyeljük a német evangéliumi keresztyénség életét és sokszor gondolunk arra, milyen nehéz lehet a mai feszültség idején német keresz— Paolo Tomasello, a marsalai evangéliumi egyház lelkipásztora a hatóságnál feljelentést telt Camilleri rendőrfőnök ellen azért, mert szeptember utolsó vasárnapján jogellenesen megzavarta az evangéliumi istentiszteletet. a hélyi gyülekezet 3Ö tagját letartóztatta és magánlaksértést követett el.

— Már március egyik vasárnapjának reggelén, amikor szokás szerint felment a szószékre, hogy prédikáljon az egy begytilt hivőkinek, berohant a Templomba Camilleri rendőrfőnök fegyveres embereivel, majd önkényesen bezáratta a templomot, — szerinte végleg. Hiába hivatkozott a lelkipásztor az olasz alkotmány 8., 18. és 19, paragrafusaira, melyek szerint minden polgár szabadon gyakorolhatja vallását, mégis bezárták a templomot. A

tyén embernek s különösen egyházi vezetőnek lenni.

Ismerjük az Ön és az Önhöz hasonló emberek hitbeli döntését, amelyet átfut népük iránti szerctetük s a világ népeinek békéjéért érzett felelősségük.

A küzdelem nem múlt el, s az árnyékok ránehezednek a világra, de a küzdelem reményteljes. Az a nagy keresztyén világgyűlés, amelyre világszerte készülnek az Egyházak Világtanácsában részvevő egyházak, ezt a komoly és időszerű főtémát választotta: Krisztus — a világ reménysége. ön és hitünk szerint önnel együtt mi és a világ többi egyházai mélyen átérezzük a népek irtózatát egy új világháború elképzelhetetlen szenvedéseitől, de ugyanakkor

átérezzük a nagy reménységet, hogy a ml Urunk úgy tudja vezetni az emberiség történelmét s úgy tudja felhasználni benne az egyházak jó szolgálatát is, hogy a béke százmilliókban élő vágya győzedelmeskedik a sötét árnyékok fölött.

— Ebben a reményben ismétlem meg meleg szeretetünk kifejezését, s azt a kívánságunkat, hogy legyen áldás reánknézve az Önök itt tartózkodása s nyerjenek önök is áldást a m, testvéri szolgálatainkból.

Bereczky Albert köszöntésének elhangzása után az evangélikus egyház nevében

dr. Velő Lajos

püspök mondott néhány meleg üdvözlő szót.

Niemöller Márton szívből jövő szavakkal köszönte meg az üdvözléseket és kijelentette, hogy örömmel és _ szívesen jött hazánkba, hogy egyházaink életét ’megismerje, mert azt tapasztalta, hogy a . magyar protestáns egyházak komoly egyházi életet élnek, és ennek a visszhangja már mindenfelé eljutott.

Niemöller Márton tíz napig tartózkodik hazánkban. November 20-án, pénteken délután 4 órakor előadást tart az Egyetemes Egyház székházában a pesti, budai és pestmegyei egyházmegyék lelkész: munkaközösségében. November 21-én, szombaton délután 3 órakor Pakson, 5 órakor Gyünkön, 7 órakor Györr könyben hirdeti az igét. November 22-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Deák-téri templomban, d. u. 6 órakor pedig a Kálvin-téri református templomban végez igehirdetői szolgálatot.

templom azóta is zárva van. Nyilvánvalóan nem izolált esetről van szó.

— Szeptember utolsó vasárnapján Tomaseiló lelkipásztor házát fegyveres alakulatok vették körül, majd behatoltak a házba és Camilleri rendőrfőnök parancsára az imába merült híveket lelkipásztorukkal együtt teherautókra rakták, számszerint 30-at. A rendőrségre, majd börtönbe hurcolták őket, válogatás nélkül férfiakat és nőket, ahonnan csak a következő napon engedték őket szabadon.

— A súlyos incidensért felelős rendőrfőnök, aid a köztársaság törvényeit ilyen nyíltan áthágta, nem nyugodott meg, hanem határtalan szemtelenséggel a szabadlábra helyezett evangéliumi hívőket, feljelentette a »hatósági intézkedések kijátszásáért«.

Luther a halálról és a feltámadásról

Az olaszországi vallási türelmetlenség újabb megnyilvánulása

— Protestáns lelkipásztort és gyülekezetének 30 tagját istentisztelet közben letartóztatta a marsalai fanatikus rendőrfőnök —

„Az az ígéret, amelyet Ő ígért nekünk: az örök élet“

(I. Járt. 2, 25.)