Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-01 / 44. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET LUTHER A REFORMÁCIÓRÓL »Harminc évvel ezelőtt — szólt Marttnus doktor — a Szentírás is­meretlen volt. A prófétákat meg sem említették és azt tartották, hogy lehetetlen őket megérteni. En már húszéves voltam, amikor még egyiket sem láttam. Azt gondoltam, az evangéliumból és a levelekből nincs Is több, csak amennyi a pré- dlkációskőnyvekben található. Vé­gül az erfurti (kolostori) könyvtár­ban találtam egy Bibliát. Ezt olvas­tam gyakran, D. Staupitz nagy csodálkozására.« (Staupitz volt Luther elöljárója a kolostorban.) * Doktor Luther Márton mondotta FJstebenben, röviddel halála előtt, «■hogy az augsburgi birodalmi gyű­lésen az 1530-ik esztendőben Alb­recht matnzi püspök egyszer a Bib­liát olvasta. Ekkor éppen arra jön egyik tanácsosa és így szél: Legke­gyelmesebb választófejedelem és nram, mit csinál fejedelmi méltó-* ságod ezzel a könyvvel? Erre ő így válaszolt: Nem tudom, milyen könyv ez; mert minden, ami csak benne áll, ellenünk van.« * *A pápa az övéivel együtt nem szenvedheti el, hogy őt reformál­ják. Mért a «reformálás« iránt Ró­mában sokkal ellenségesebbek, mint a mennydörgés vagy az utolsó nap iránt. Amint egy bíboros mon­dotta: «Egyenek, igyanak és tegye­nek, amit akarnak; de hogy min­ket réfbrmélni akarnak, azt mi már nem szenvedhetjük el; akkór már harcolnunk kell velük! így hát mi lutheriek nem elég­szünk meg azzal, ha mingyárt meg is engedik a két szín alatti úrva­csorát és a papi házasságot. Hanem tisztán és hamisítatlanul akarjuk a tanítást is ä hitről és a mégigazu- lásfól, hogyan lesz Isten előtt igaz az ember és hogyan Udvözül; mert ez űz ki minden istentelenségét és bálványimádást. S ha ezek kiűzet­tek, akkor megdőlt a pápaság fun­damentuma, amelyre épült. Ezt a reformációt érzi és ettől fét a pá­paság.« * »A tanítást és az életet jól meg kell különböztetni és el keli válasz­tani egymástól. Az élet nálunk is bűnös, mint a pápistáknál: ezért, a pápistákkal mi nem az életfolyta­tásuk miatt, hanem a tanitásuk miatt küzdünk. Húsz és Wiklif ezt nem tudták, ők esupán a pápisták életfolytatását támadták. Én azon­ban elsősorban nem az életükről szólok, hanem a tanításukról. Az én hivatásom és küzdelmem elsősor­ban az, hogy ellenfeleim helyesen tanitanak-e. A többiek csak az éle­tüket támadták és kárhoztatták. De ha az ember a tanításukat támadja, akkor fogta meg a liba nyakát.. > Ha az ige tisztán marad, még az élet is rendbehozható és helyre­jöhet, ha van Is benne valami hiány. Mert minden az igén fordul meg. melyet a pópa elvett tőlünk, meghamisított és beszennyezett és helyette mást hozott az egyházba. Ezen a módon és olyanképpen győz­tem le és vertem meg a pápát, hogy t. i. én helyesen tanítok, hogy az én tanításom Istentől való és ke­resztyén. az övé azonban nem­keresztyén és ördögi.« «A pápaság alatt én sokáig téve- lyegtem. Nem tudtam, hogyan is voltam benne. Valamit sejtettem ugyan, de nem tudtam, mi volt ez, mindaddig, amíg a Római levél t. fejezetéhez el nem jutottam: Az igaz ember hitből él (17. v.). Ez se­gített rajtam. Ekkor láttam meg, milyen igazságról is bészél Pál, mi­vel a szövegben a iustitia, az igaz­ság állott elől. Ekkor illesztettem Huszonöt éve szentelték fel a kelenföldi templomot I Bensőséges ünnepség töltötté bé a kelenföldi gyülekezet egész nap­ját október Í8-án. Huszonöt évé szentelték fel a templomot, amely Budapest egyik legszebb és legmelegebb hangulatú temploma. 1910-ben szerveződtek a budavári egyházközség kebelében külön lelkész! körré a kelenföldi evangélikusok. Tizenhat év telt el szorgos, lelkipásztori munkában és a filléreket is számontartó, takaré­kos gyülekezeti életben, míg végre templomépítéshez kezdhettek. A 16 év alatt a háború és az utána kö­vetkező gazdasági válság három íz­ben semmisítette meg a templom- építésre hözótt áldozatokat, de nem törhette meg e sok nehézség sem a kelenföldieket. Uj lendülettel Indul­tak ismét, negyedszer is a templom- építésre. Lendületüket a hit és az imádság ereje adta, a fejlődő, kitel­jesedni akaró élet jellemezte ezt a gyülekezetei. Nyomasztó volt már számára az Iskolai tornaterem szürke falá, mely éveken keresztül fogadta be a gyülekezetét istentisz­teletre. Otthont akart a «testvéri együttlakozásra« s Isten megáldotta szándékét. 1926-ban kezdték el az építést- s* 1928. október 21-én szen­telték fel a templomot. Huszonöt év — alig egy ember­öltő. Még sokan ültek ezen a szép ünnepen a templom padjaiban vagy szorongtak a zsúfolásig megtelt templomban azok közül, akik jélén- VOltak az első kapavágásnál, az alapkő letételénél, vagy a templom ajtajának megnyitásánál, sokan, akik most könnyel á szemükben emlékeztek a kezdetre, az első sze­retet édességére, melybe összefonó­dott akkor Kelenföld evangélikus- aága. Csákó Gyula püspöki titkár emlé­kezett meg az egyházközség törté­netének é nagyjelentőségű korsza­káról s mélyenszántó szavaival Krisztüs Igazi tanítványságának út­járól szólott, amelyen a gyülekezet­nek továbbra is haladnia kell a múlt tanítása nyomán a Szentlélek erejé­vel, Az igehirdetés textusa határo­zott útmutatás Jézus tanítványai számára. Az út az önzetlenségen, le­mondáson és a határozott, jól meg­fontoltságon vezet keresztül. Az ünnepi istentisztelet után az egyházközség tanácsa szeretelven- dégségen találkozott éz ünnepi al­kalom vendégeivel. Többék között megjelent és üdvözölte á jubiláló egyházközséget dr. Somogyi József egyházmegyei felügyelő. Délután a gyermekek részére volt igehirdetés. Az igehirdetés szemlél­tetésére pompás színekké! kidolgo­zott flanellográfot mutattak be arról, hogy a gyülekezet maga hogyan épül templommá a próféták és apostolok tanításán, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus. Utána a gyülekezet múltjáról és jelen eseményeiről szí­nes diapozitív sorozatot mutatták be. A hívek nagy érdeklődése kí­sérte ezt a délutáni programmot is: Este 6 órakor a kelenföldi hívek és a többi pesti egyházközségek hívei­nek rendkívül nagy érdeklődésével tartotta meg az egyházközség ének­és zenekari egyházzenei estjét. Az egyre bővülő és szép reményre jo­gosító ének- és zenekar most főár másodszor mutatkozott be Budapest evangélikűsságának ilyen zenei est formájában. Ez alkalommal magyar zsoltárokat mutatott be, a bibliai Zsoltárok közül azokat a legszebb költeményeket, amelyeket ének- és zenekarra magyar szerzők dolgoztak fél. Műsoron szerepelt Harmath Artur 150. zsoltár című műve, mély szelíd szépségével hatott a hallgatóságra. Az ének- és zenekar Kodály Zoltánnak 114. genfi zsoltá­rát adta elő a továbbiakbán. A ha- tálmas erejű kompozíció az előadók minden képességét igénybe vette. A zsoltár az Ür hatalmas erejét festi a szöveghez mindenben alkalmaz­kodó nagyszerű zenei aláfestésekkel. Ezután Gárdonyi Zoltán 62. zsoltára következett, melynek szövegét Pálfy Miklós fordította. A zsoltár zenéje az Istenben váló megnyugvás és békesség hangjaival kerítette ha­talmába a lelkeket. Bárdos Lajos 92. zsoltára, a Mily Igen jó az Úr­istent dicsérni kezdetű, a régi ének­motívumokat használta fel s a régi Szép dallamot emelte ki a mű. Vé­gül Sulyok Imre 130. zsoltára a De profundis, a bűnbánat mélységével s a bűnbocsánatba való rendíthetet­len bizalommal zárta bé a magyar zsoltárok sorát. Az ének- és zene­kart Sulyok Imre karnagy vezette. Az ő kitartó és lelkes munkájának egyik szép eredménye volt ez az előadás is. A műsorban szerepéit még Kápi Králik Jenő íoccata-ja és Liszt: Weinen klagen orgonafátttáziája. Mindkettőt Peskó Zoltán nagyszerű művészete tolmácsolta. Különösen az orgonafantázia á legapróbb rész­letekig átgondolt és pompásan ki­dolgozott, mesterien hangszínezett előadása mutatta meg Peskó Zol­tán művészetét. A kelenföldi gyülekezeti nap és ze­nei est méltó volt a gyülekezethez, mely á templomot építette és hisz- szűk, hogy mindazok, akik részt Vet­tek rajta, új erőt kaptak felülről a hitre, a Krisztus testéhez, az egy­házhoz való ragaszkodáshoz. össze az elvontat és a konkrétot, az igazságot és Igaz állapotot, és bizonyossá lettem a dologban. Megtanultam a törvény igazságát az evangélium igazságától megkü­lönböztetni. Azelőtt semmi más nem hiány­zott, csak az, hogy nem tettem kü­lönbséget törvény és evangélium között, mindet egynek tartottam s ftzt mondtam, hogy Mózes és Krisz­tus között nincs más különbség, Csak időbeli és tökéletességbeli. Dí amikor felfedeztem az igazi különb­séget köztük, tudnillik, hogy más dolog a törvény és más az evangé­lium, akkor ment végbe bennem a nagy változás.« * «Jézus Krisztus felől nem tudok mást, mivel testben sem nem lát­tam, sem nem hallottam, csak egye­dül az 0 nevét. De az írásból, hála Istennek, mégis olyan sokat tanul­tam felőle, hogy ez nékem elég. Nem vágyódom testileg Is látni vagy hallani öt. Ezenkívül nagy gyen­geségemben, bűneim terhének ér­zése és rettegése közben, a haláltól való félelemben és csüggedésben, a gonosz, álnok világ üldözése közben gyakran tapasztaltam és éreztem azt az isteni erőt. amelyet ez a név rajtam, aki egyébként minden te­remtménytől elhagyott voltam, megbizonyított, engem a halálból kiragadott, újra megelevenített és a legnagyobb csüggedésben is meg­vigasztalt, t, 1. az 1530. esztendőben, az augsburgi birodalmi gyűlésen. Ügy, hogy ha Isten akarja, akkor ennél a névnél maradok, ezzel élek és hálok. És semmlnthogy életem­ben megengedjem, hógy valaki más, legyen bárki is, Istentelen és hamis tanításával túl közel merészkedjék az én Uram Krisztusomhoz — bár­milyen drága mázzal vonja is be, díszíti és ékesíti tanát —, inkább nem akarok élni. Igen, elviselhe­tőbb lenne a számomra, hogy fele­séggel és gyermekekkel minden csapást és gyötrelmet elszenvedjek S végül a leggyalázatosabb halált is haljam, minthogy az ilyet lássam és hallgatnom kelljen.« * »Én megfogadtam á Jceresztségben az én Uramnak, Krisztusomnak, hogy Őbenne hiszek és Hozzá hű­séges maradok. Ezt is akarom tenni az ő kegyelme, cselekvése és segít­sége által. Most ezt'minden kísér­tés közepette tudom, t. i. azt a fo­gadalmat, melVét a keresztségben tettem, hógy Őbenne akarok hinni (ami az igazi és a legnagyobb foga­dalom) és viszont azt is, hogy ő megígérte, áz én Istehem lesz. Ha éz a vigasztalásom nem lett volna, súlyos próbatételeimben nagy szen­vedéseimtől rég elvesztem volna. Az én drága Uram segítsen to­vábbra iS! Amen.« (D,. Luther Mártón asztali beszél­getéseiből. MA 9. 81. 43. 44. 36. 74. 64.) , , Készülj az ige hallgatására! SzénthárómS&g u. 22. vasárnap. Jn 20, 39—31. > Jézus Krisztus Utunk kinyilatkoz­tatta az Istennek világot megváltó hatalmas szeretetét. Ezt tette minden szavával, cselekedetével, halálával és feltámadásával. Ez a kinyilatkoztatás az életet hozta, mert nem szó csudán, hanem Istennek világraszóló cseleke­dete, mellyel szélűbe szegült a bűnné!, a rosszal és állást foglalt a jó és az Üdvösség mellett. Istén kegyelme az, hogy még ezen a szeretetén túlmenően Is gondolt rá, hogy ml újra és újra tudomást szcrei- késsünk erről az örömhírről. Az első magyar teljes bibliafordítás, Károlt Vizsolyt Bibliája előszava azt mondja, hogy Isten számolt az emberi jeledé- kenységgel, s ezért leíratta kegyelmes üzenetét a próféták és ápöstblok Ira­taiban. Ez az örömüzenet a mi ke­zünkben is ott van, mert megtalálhat­juk a Bibliánkban. Hálás szívvel köszönjük ideg Isten­nek, hogy életünk örömhíréi és Krisz­tus nágy szeretetét mindig újra és mindig jobban megismerhetjük bib­liánk olvasása és a biblia üzenetének tolmácsolása: a prédikáció áltat, és kérjünk tőle erőt, hogy szerethessük, örömest tanulhassuk az ö Igéjét és így legyen örök életünk. Ma Isten újra kezünkbe adja az írást: olvas­sátok! Isten szer etet e teszi ézt, mert ázt akarja, hogy hlgyjünk Krisztusban és így legyen örök ételünkt Az egyházi szépirodalomról A fasori gyülekezet újra a régi otthonban, a lelkészi hivatal melleti tanácsteremben indította meg szo­kásos szeretetvendégségei sorát. Az első alkalmat Gyöngyösi Vilmos lelkész nyitotta meg írásmagyarázat­tal s gazdag egyházi műsor kereté­ben: RuZlcska Márta csengő szép éneke, Peskó György harmónium- játéka és Frenkl Tibor megkapó sza­valata közben Koren Emil lelkész tartott előadást az • egyházi szépiro­dalom kérdéséről. Mindenekelőtt arról szólott, hogy a szépirodalom nem határozható meg azzal, hogy egyházi, vagy sem. Az Irodalom: irodalom, sajátosan önálló valami s nem lírává, vagy epikává lágyított teológia. Nem Is bírálható így. ' Veszít is igazi valójából, sőt el­veszti igazi valóját, ha az olvasók igénye szerint «készül« klerikális célzatossággal, öltözik egyházi té­mákba, vagy törekszik evangélizáló hatásokra. Mégis beszélhetünk egyházi szép­irodalomról, ha más oldalról néz­zük. Voltaképpen minden igazi szépiro­dalom vallásos. Nem a szónak egy­házi értelmében, hanem azért, mert az igazi (ró mindig vall. Így az igazi irodalom mindig Vallás. Miről Vall? Arról a viszonyról — akár po­zitív, akár negatív vonatkozásban — amiben az 6 személyes énje az örök­kel, az isteni Énnel van. Ennek a viszonynak a formái igen kompli­káltak és elágazók. Mert a szemé­lyes énhez tartozik maga a világ is, a tennivalók, a sors, az egész hely­zet, amiben az ember van. Éppen ezért az Író törekvésé mindig ez: eligazítani a világban úgy, ahogyan Ő utat talált. Ha pozitív a találkozás áz Örök­kel, ez sajátosán benső találkozás és nem határozható meg az «akól« kereteivel, noha kétségtelen, hogy az író valami módon a «nyáj«-hoz tartozik. Így vallásos író akloh ki-; vül, de nyájban: Werfél, Tolszcój, Dante, Dosztojevszkij, Ady, Tagoré, Konfuce stb. Ahol az «isteni Ennél« való talál­kozás Jézus Krisztussal való talál­kozást jelent, használhátjuk a ke- résztyén jelzőt s ahol ez a találko­zás a lutheranizmus sajátos talaján és mondanivalójában születik meg, szólhatunk evangélikus szépiroda­lomról. De így is hozzá kell tennünk: ha egyáltalán szólhatunk. Minden igazi író joggal kifogá­solná és csodálkozna, ha művészetét egyházi jelzővel látnánk el. Ady bizonnyal különös arcot vágott volna, ha valaki református költő­nek mondja, noha — Makkál híres Ady-tanulmánya szerint — a magyar Irodalomnak két igazán vallásos köl­tője van: Balassa jés Ady. A szépirodalom n’érh több, vagy kevesebb, mint egyházi, hanem egy­szerűen: más. A lényeg inkább ez: szépirodalmat lehet hittel olvasni. Keresztyén hit­tel. EZ a valóságos kérdés, nem az «egyházi szépirodalom«. Egyházi író; helyett: hívő olvasó, Szombat esti közös imádságunk A HIT: VALÓSÁG Zsld 11,1. m LUTHER nagy félismerésé aZ vólt, hogy Istén kegyelmes szérétété krisztus által nemcsak re­mélt dolog, hanem a hitben valóság. Erre a felismerésre alapozódott rá reformátori munkája. Ezért refor­mátor! hité nem keresés völt, hanem rötalálás, nem rettegés, hanem meg­nyugvás. Kegyelmes istene nem me­rült előtte homályba, távól sem volt tőle, mert a hit által övé lett s ő az Istené. VALLJUK MEG, hogy a refor­máció öröksége gyakrűn lett tar­talmatlan szólammá ajkunkon és üres keretté szívünkben. ADJUNK HALAT Istennek, hogy mindig Újra hirdétteti Krisz­tusban megjelent valóságos sze­retetét, bűneink valóságos bocsá­natát és Szcnttelkévet így mun­kálja a valóságos keresztyén éle­tet. S A KERESZTYEN HIT igénk szerint mindig ilyén réfórmá- tóri hit. Szilárd meggyőződés az Is­ten válóságos Bzeretetéről. Nem sej­tés, hanem valóság. a, A KERESZTYEN ÉLET ! hitre alapozódik és belőle táp­lálkozik. Ha á ml hitünk valóság, akkor életünk is valóságos keresz- tyénség lész. Aki így hisz, annak élete térmi a mégigazulás gyümöl­cséit. Ez á keresztyénség abc-je: á hit a remélt dolgok valósága. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten ' erősítse meg hitünket, hogy .az. ne gyenge sejtés, de erős refor- '■jnátori. UiE legyén, mely alkalmas árrá, hogy általa valóságos káp-r- csolat legyen Isten és köztünk, gyermeki kapcsolat és teremje még ez a hit gyümölcséit életünk­ben úgy, hogy a keresztyén étet ne csak szavakban, de cseleke­detekben valósuljőn egyházunk­ban és mindegyikünkben. BIBLIA-0 LVASÓ November 1. Vasárnap. Jer. 3 :22, Róta. 2 : 4. Nem az iséhtélénék felé hangzik az engedetlenség vádja hanem a szófogádatlan. makacs gyermekben hozzánk szól a türelmes Isten. Bár Ezsdrás imádsága a miénk is lenne. S bűneink látása bocsánatért kö­nyörgő emberré tenné. Olvasd még: Ezsdr. 9:5—9, 13—15, Zsid.. 11:8—22. November 2. Hétfő. II. Sim. 7 :22, I, Ján. 1: S. Istent az életínkbén nem a nagy események látása magasztalja fél, hanem az életünkből a sötétségbe kiűző, ítélkező, gonosz indulatoktól meg­szabadító és a bűnbocsénat kegyelmét az életünkben mégblzonyitó csele* kedete Olvasd még: Máté 7 :1—5, Zsld. 11 :23—31. November 3, Kedd. Zsolt. 193 113, I. Tlm. 8 113, Isten felmagasztalása nem üres beszéd, hanem az életfolytatásunkban megnyilvánuló naponként megvalósuló Cselekvés. Urunk könyörülete nem a sebek szaggatására, hanem gyógyítására, a megbocsátásra kell indítson bennünket. Olvasd még: Luk. 17 :1—4, Zsid. 11:32—40. NúVembér 4. SKérdá. Zsolt. 139 :1—2. Ján. 1 :42. *Az irgalmashoz Irgalmas vagy... a visszáshoz visszás vagy-* mondja Dávid a^S. Zsoltárban. Bennünket is ismér az Ür: gondolatainkat és indulatainkat. Ha nem könyörgünk szívünk megtisztításáért, á megbocsá­tás indulatáért, szivünk gonosz indulataival szemben vérig menő küzde­lemért — isten Is Irgalmatlan lesz irántunk. Olvasd még: Máté 6 :9—15. Zsid. 12:1—11. November 5. Csütörtök. Zsolt. 90 : 4. I. Hm. 8 : Í5-18. A bocsánat a szent ég hatalmas Istennél van, Bocsánatát úgy kap­hatjuk meg, ha Isten szeretete embertársaink szeretetére indít, a meg- , fáradtak erősítésében, segítésében s mindenki felé követjük Krisztust a »békesség és szentség« hordozóját. Olvasd még: I. Ján. 3 :18—22. Zsid. 12 :12—17. November 6. Péntek. Mai, 3 :17, Ef, 111 Számunkra .is lehetne rettenetes az Urra gondolni és remeghetnénk, mint Mózes a Sinai hegynél. De isten az Ő Fiáért bennünket is fiává' tett és Jézushoz a mi megtartónkhoz bizalommal járulhatunk s áz Ur tüze nem az életünk, hanem bűneink számára lesz megemésztő. Olvasd még: I. Kor. 5 :9—13. Zsld. 12 :18—29. November 7. Szombat. Jer. 33 :9. Rám. 15 :9. A bünbocsánatot nyert ember élete nem önmagának, haném Isten­nek szerez dicsőséget. Istent dicsőíti azért az irgalmasságért, szeretetért, segítségért, amelyet a többi ember életére rajtunk keresztül kiáraszt. Vájjon mennyire áradhatott ez, az elmúlt héten a mi életünkön keresztül mások felé! , Olvasd még: II. Pét. 3:13—18. Zsld. 13:1—6. Jób. 14 fl—B. varga György. KI AHA m Kar 1 . lukliausearnán Affair ATT 97 nffprtnriiimhan a hihliatpripC7tp< réliáral

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom