Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-11-08 / 45. szám

xvii. Évfolyam, 45. szám Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. NOVEMBER 8. A magyar protestáns egyházuk reformációi ünnepélye A magyarországi református, evangélikus, baptista és methodista egy­házak közösen reformációi ünnepélyt rendeztek október 31-én d. u. 6 óra­kor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az elnöki emelvényen az egyházak püspökei és vezetői foglaltak helyet: Kiss Roland, a református egyetemes konvent főgondnoka, Bereczky Albert és Péter János reformá­tus püspök, dr. Vető Lajos és Dczséry László evangélikus püspök, Szabó László, a baptisták országos elnöke és Szécsey János methodista szuper­intendens. A hatalmas gyülekezet elénekelte az Erős vár a mi Istenünk kezdetű ének első két versét. Ezután Szabó László lelkész, a baptisták országos elnöke bibliolvasással és imádsággal nyitotta meg az ünnepélyt. Palló Imre, az Operaház művésze eléne­kelte a Térj magadhoz drága Sión kezdetű ének első két versét. Zcn- gorán kísérte Ákom Lajos orgona- művész. Az ünnepség megnyitó beszédét Kiss Roland főgondnok, a Református egyetemes konvent és zsinat világi elnöke mon­dotta. — A reformációért való hála­adás ünnepe, valóságos istentiszte­let, amihez nem férhet képmutatás, csak tiszta gondolat. Olyan alkalom ez, amikor egy­értelműen ki kell jelentenünk, hogy a Krisztus egyháza nem állhat a háború és a pusztítás mellé, mert Isten is egyértel­műen a munka és a béke olda­lára rendelte. Amikor tehát az egyik oldalon ' minden nap újabb pusztító fegyve­rekkel fenyegetik a világot, a má­sikon pedig a munka biztosításához szükséges békéért küzdenek ak­kor az egyház választása nem lehet kétséges. .Az egyház legnagyobb szolgálata, amit emberek javára és Isten dicsőségére végezhet: az imád­ságtól kezdve — ha kell — a fizikai erőfeszítésekig is mindent eikövetpi a világbéke megvalósítása ■ érdeké­ben. ~ » — A főpapi ima szerint a ke­resztyéneknek nem az a dolguk, hogy Krisztus tanításaival remete­barlangokba bújjanak, hanem, hogy szembeállítsák azokat a vi­lág gonoszaival. Mi, magyar protes­tánsok realizálni akarjuk Krisztus tanításait a valóságok világában. — A reformációra azért is volt szükség, mert az egyház elfelejtette, hogy evangéliumi rendeltetése a szolgálat és nem az uralom. Mi csüggedés nélkül és abban a jó reménységben vállaljuk a szolgálatot, hogy egyházaink népünk és a népek életében, ezzel töltik be Isten kedve sze­rint való igazi rendeltetésüket. — Ez a mi örökségünk, amit ere­detileg az Igében nyertünk, amit már-már elvesztettünk, de a refor­mációban — Isten kegyelméből — visszanyertünk. — A szolgálatnak visszanyert reformátori örökségéhez ragaszkodunk, mert az egyház szol­gálat. A megnyitóbeszéd elhangzása után a Lutheráma Ének- és Zenekar Wcltler Jenő karnagy vezényletével előadta Bach: Erős vár a mi Iste­nünk — záró korálját és Halmos László: Jubilate Deo c. művét. A reformációi ünnepi beszédet Dezséry László püspök tartotta. — Luther Márton hitbeli becsü­lete az egyház reformációjában ab­ban mutatkozik meg — mondotta többek között a püspök —, hogy igen őszintén mutat rá a gyüleke­zetre. A gyülekezet az ő igazi szív­ügye. Az egyház szerinte ott van, ahol ez a gyülekezet van, mert ezt a gyülekezetét teremti, hívja és gyűjti a Szentlélek az ige tiszta hirdetése útján. Két vonatkozásban emelem ki a reformáció hitbeli becsületességét ebben az összefüggésben. Az egyik az, hogy Luther Márton nem tu­dott az egyházról úgy beszélni, hogy közben a legszorosabban ne vette volna tekintetbe a gyülekezetét, az egyház népét. — .Itt van Luthernél a klerikáliz- mus elleni döntés valódi gyökere. Az egyház nem a papoké, Isten nem a papokat szentelte meg, hanem az anyaszentegyházat, az egész gyü­lekezet hite az egyház hite, az egész gyülekezet véleménye az egyház véleménye. Luther figyelmeztette a bibiliás egyházat arra, hogy az egy­ház a népé, a népre való tekintettel s a nép érdekében kell végeznie' egész szolgálatát. Az egyház feltét­lenül becsületét veszti, ha a nép elhanyagolható, veszendő masszává lesz a szemében. A másik, amit itt meg kell em­lítenünk az, hogy Luther Márton hitbeli becsületességgel megval­lotta a világ előtt, hogy mit sem ér a világ számára az, ha az egyház a maga hivatalosságában, felső klé­rusában, vagy egy-két prófétája személyében igaz. Bevallotta Luther a világnak, hogy az egyház egészé­nek állásfoglalását tekintse hiteles­nek és csak azt tekintse érvényes keresztyén bizonyságtételnek, amely-, ben osztozik az egész gyülekezet. Azért tanított Luther olyan em­berfeletti szorgalommal és azért imádkozott naponta több órát az egyház megújulásáért, mert lelkiismcrete nem bírta, hogy az egyház tömegei máshol legye­nek, mint az ige, máshol legye­nek, mint az egyház tanítói s máskép éljenek, mint maga Jé­zus Krisztus. A bibliás egyház becsülete, a nép, vagyis a gyü­lekezet széleskörű közösségi bi­zonyságtételében és magatartá­sában van. Tanító egyház vagyunk és a nép egyháza. Mai egyházaink becsüle­tét is az egységes, széles keresztyén bizonyságtétel adja. Luther Márton és Kálvin János egyértelműleg mu­tattak rá arra, hogy nekünk a ke­resztyén nép egészéért kell felelős­séget vállalnunk s hogy annak kö­zösségi hite és magatartása az igaz látvány, amit a világ a keresztyé.i- ségről szerezhet. Hegyen épített vá­rosról van szó, szent nemzetről és kiváltképpen való népről, mely jó cselekedetre igyekszik. Bizonyos, hogy a mi mai refor­mátori becsületességünk élesen abban mutatkozik meg, hogy törődünk-e az egész gyülekezet­tel s akarjuk-e, munkáljuk-e igazán, hogy annak egésze az egészséges tudomány és a becsü­letes Krisztus-követés látvá­nyosságát szolgáltassa. Mi nyíl- - vánvalóan mint egész gyüleke­zet vagyunk a világ látványos­sága s a mai keresztyénség bi­zonyságtételét a világ ma sem egyes próféták ajkáról fogadja el érvényes és hiteles bizonyság- tételnek, hanem az egész gyüle­kezet gyakorlati életéből lesi le azt. A mi mai nemzedékünket, ha az egyházat nézik, az érdekli, hogy a keresztyének a maguk tömegeiben hogyan tudnak egészséges, becsüle­tes, áldásos életet élni és munkái folytatni' az emberek között. — Luther Márton hitbeli becsüle­tessége így tette kötelességünkké, hogy a hit egységét és a magatartás egységét a ml mostani napjainkban is magában a gyülekezetben küzdjük ki, méghozzá annak, élő és hivő fe­lében. >- • 1 — Luther hitbeli becsületessége a gyakorlatias mindennapok szem­pontjából különösképpen abban mutatkozik, hogy Virágzó összefüg­gést teremtett a hit és a józan ész között a keresztyénség számára:. Olyan összefüggést, amelyet a Szent­írás kétségtelenül megvalósít s olyat, amelyet éppen a középkori egyház elveszített. Ezzel lett Luther igehirdetése praktikussá s gyümöl­csözővé az egyszerű emberek szá­mára. Luther végtelenül egészsé­ges és nyoma sincs nála az emberi élettől való elfordulásnak, a világi dolgok semmibevevésének s a kö­dös egekbe tekintgetés álpietizmu- sának. Családi élete, baráti élete, gyülekezetépítő munkája mind csupa életvidámság, életközelség és becsületes bizóhyságtétel arról, hogy a földre jött Űr Jézus Krisz­tus a földi .életet szentelte meg s az Ö követése alföldi élet józan és ésszerű követelményei között lesz a vallás gyakorlatává. Az asztali be­szélgetésekben ezt mondja: »Urunk és Istenünk örömest engedi, hogy együnk, igyunk és vigadjunk. Azért is teremtett annyi mindent, hogy emberi hasznunkra fordítsuk. Eb­ből ismertük meg az ő jóságát, hogy hálót adjunk neki, mert nem sze­retné, ha azt mondanánk, hogy nem ádott eleget nékünk.« A Nagy Ká­téban ezt mondja: »Ha elvégzed napi munkádat, az többet éri Aiftt "'az összes barátok szenteskedése és szigorú élete.« Máshol a Nagy Kátéban ezt írja: »Nyíljon meg azért az értelmed, táguljanak gondolataid és ne csak a sütőkemencéig vagy a lisztesládáig érjenek, hanem ki a tág mezőre, az egész földre.« Luther tanított minket arra, hogy Jézus Krisztus hűséges szolgálatá­ból természetesen következik a vi­lágban való helytállás s az egész világ és az egész emberiség nagy kérdései iránt való érdeklődés és az azokban való hivő eligazodás. Luther odáig megy a hit konkrét követelményeinek kifejezésében, hogy azt mondja: »légy Krisztussá a felebarátod számára.« Krisztussá, vagyis szeretetté, irgalmassággá, se­gítséggé, felszabadítássá, vigaszta­lássá; testvérré a felebarát számára. Ezt a drága hitet, a becsületességben drága hitet kaptuk mi a reformáció­ból! Hogyne szolgálnánk vele min­den nap a magyar népnek s az egész emberiségnek ezekben a na­pokban, amikor annyira kell az ember a gátra s annyira kell a jó szó, az igazság és a mindennapos helytállás a mi embertestvéreink­nek! A reformációban a szent Isten maga protestált a Krisztus-vallás­sal való visszaélés ellen s kivont karddal küzdött az egyház ellen, az egyház becsületességéért, hogy az ne béklyó, hanem segítség és áldás legyen az emberek számára. Az igaz ember hitből él. Az igaz oro- testáns ember ebből a reformátori hitből él, — mondta a püspök. Dezséry László püspök beszéde vé­gén javaslatot terjesztett elő: intéz­zen üzenetet az ünnepi nagygyűlés a Béke Vilógtanács Elnökségéhez, ki­fejezve a magyar protestáns egyhá­zak békeakaratát. A reformációi ünnepély részvevői egyhangú lel­kesedéssel elfogadták a javaslatot. A Lutheránia ének- és zenekar részleteket adott elő Bach 21. kan­tátájából. A szoprán szólót. M. Mol­nár Éva énekelte. Szécsey János methodista' szuper­intendens imádsága után - a Te ben­ned bíztunk eleitől fogva kezdetű zsoltár eléneklésével ért véget a nagyszabású ünnepély. A reformációi ünnepély részvevőinek üzenete a Béke Világtanácshoz A Békc-Vllágtanács Elnökségének Bécs 1953. október 31-én a magyarországi protestantizmus együtt ünne­pelte a reformáció emléknapját. Évtizedes szokásunk szerint a Magyar- országi \ Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Lutheránus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyar Methodista egy­ház püspökei, egyházi és világi vezetői és az egyházak hívei egybcgyül- tünk Budapesten a Zeneakadémia nagytermében, hogy a« örök refor­máció feladatait a mai nemzedék életében megbeszéljük. Megerősödtünk újra abban a bibliás hitünkben, hogy minden egyháznak a földön és minden keresztyén embernek lankadatlanul folytatnia kell a forró imád­ságok, és az áldozatos munka világra szóló küzdelmét az emberiség béké­jéért. Emlékeztünk Luther Mártonnak, a reformáció atyjának szavaira is: »A világi hatóságot Isten nem arra rendelte, hogy a békét megszegje és háborúságot kezdjen, hanem arra, hogy a békét őrizze és a háborút megakadályozza.« Luther Márton ezzel a tanításával Isten igéjére hallgat és Isten akaratára figyelmeztet. A magyarországi protestántizmus Isten élő igéjére évek óta engedelmesen hallgatva és az Ö akaratát felismerve döntött a békesség ügyének szolgálata mellett és most megismétli állhata­tos bizonyságtételét a háború ellen és a béke mellett. E döntésünkből következik, hogy szeretettel és nagy reménységgel tekintünk a Béke-Világ- tanács most következő ülésszaka elé. Imádkozunk a Béke-Világtanács munkájáért és a magunk erejét is felajánljuk a Béke-Világtanács hatá­rozatainak megvalósítására. Kérjük a Béke-Világtanácsot, hívja fel újra a nemzeteket és az államférfiakat megegyezésre, a nézeteltéréseknek tárgyalások útján való rendezésére. Hiszünk benne, hogy a. megegyezés útja járható és a nemzetek között minden félreértés rendezhető a népek függetlenségének és biztonságának tiszteletben tartásával. Kérjük a Béke- Világtanácsot, fejezze ki ismét tiltakozását a tömegpusztító fegyverek , ellen és hívja fel a népeket kölcsönös leszerelésre, hogy a népek békében és biztonságban élhessenek és növelhessék jólétüket. A reformáció nagy napján különös szeretettel gondolunk a kettészakított német inépre, Luther Márton népére és hazájára és kérjük a Béke-Világtanácsot, hívja fel a világ népeinek figyelmét, ébressze leik {Ismeretét a német kérdés békés rendezésére. Kérjük, kövessenek él mindent'azért Iá,' hogy á koreai fegyverszünetet, szilárd békeszerződés, az ország békés újraegyesítése és újjáépítése kövesse. A magyarországi protestántizmus buzgón könyörög a tartós békéért és bízik áz imádságot meghallgató és minden igazi emberi törekvést megsegítő IstA, a Békesség Istene kegyelmében. A Béke-Világ­tanács munkájára Isten áldását kívánva vagyunk a magyarországi pro­testáns egyházak nevében és az ünnepi nagygyűlés megbízásából: KISS ROLAND főgondnok, a Református Egyetemes Konvent és zsinat világi elnöké BERECZKY ALBERT, PÉTER JANOS református püspök1 DR. VETŐ LAJOS, DEZSÉRY LÁSZLÓ evangélikus püspök SZABÓ LÁSZLÓ, a baptista egyház országos elnöke SZÉCSEY JÁNOS methodista szuperintendens DEÁK-TÉRI ESTÉK II.: TŰNŐ SZÁZADOK A Deák-téri gyülekezet újszerű módon ünnepelte meg ezidén a re­formáció ünnepét. Tűnő századok cí­men sikerült ünnepélyt rendezed a Rákóczi-esttel oly ígéretesen meg­kezdett Deák-téri Esték sorozatában. Az est bevezetőjében Kémény La­jos esperes mondott üdvözlést és el­indította a műsort, hogy »megismer­kedjünk reformációs múltúnk lei­kével«. Ezután a reformáció magyar- országi múltjának örökségéből hang­zott el néhány verses, zenés vagy prédikációs szemelvény, a négy el­telt évszázad, a tűnő századok sze­rint csokorba kötve. Az egyes szá­zadokat rövid ismertetés kötötte össze Incze Solange, Hering E ra, Herendy Judit és Horusiczky Adrienne gyülekezeti tágok szavá­val. A zenés bemutatókat a Luthe­ránia szolgáltatta, ének- és zenekar­ral előadva egy-egy jellegzetes mű­vet. Sándor Judit operaénekesnő és Barky László hegedűművész Philip Teleman szólókantátáját adták elő. Zalánfy Aladár zongorakíséretével. Tarka egymásutánban következtek a versek és prózai részletek, melyek néhány jellegzetes ember jellegzetes művén át legalább szemelvényes ké­pet mutattak a reformáció egy-egy századáról. A verseket W. Bencze Magda színművésznő, Hlaváts Elinor és Komjáthy Lajos lelkész, a prózai részeket pedig Gádor András, Ke­mény Lajos és Zay László lelkészek olvasták fel. A versek közül a leg­nagyobb tetszést Bornemisza Péter: Enekecske gyermekek rengetésére című XVI. századbeli verse és »Az szegény fogoly rab-prédikátornak éneke« (XVII. század) aratta. A pró­zai részek közül nagy figyelem kí­sérte Károli Gáspár vizsolyi bibliája elöljáró beszédét, Alvinczi Péter je­zsuitákkal való »Nemes vetélke­dés«^ és Székács József Árvízi be­szédét. A bemutatott sokrétű anyag­ból lapunk hasábjain is fogunk sze­melvényeket közölni. t ,A részvevők örömmel és tetszés­sel fogadták az újszerű reformációi estet, amely az elhangzott vélemé­nyek szerint beváltotta meghirde­tett ígéretét és szolgálatán keresztül valóban megelevenedett reformációs múltúnk négy évszázada. Persze rö­vid idő alatt csak kevés szemel­vényre kerülhetett sor. »Tűnő szá­zadok örökségéből csak keveset idézhettünk magunk elé — mondta a zárszó —, mint amikor valaki ma­rokkal nyúl bele a tengervízbe. De ennyi is elég volt arra, hogy meg­tanulhassuk és követhessük a re­formáció évszázados drága kincseit, értékes örökségét: Isten szeretőié­nek hitét, az evangélium megbecsü­lését és az emberek forró s cselekvő szeretetét.« A reformációi kantáta »Erős vá­runk« kórusa búcsúztatta a második Deák-téri Este részvevőit. „A TISZTESSÉGRE GONDOTOK LEGYEN MINDEN EMBER ELŐTT“ («-.«,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom