Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-10-11 / 41. szám

I

XVII. ÉVFOLYAM. 41. SZÁM

Egyes szám ára: I forint 40 fillér

1953. OKTOBER 11.

1954. január 1-ével az Egyezménynek megfelelően 25°/o-kal csökken az egyházunknak nyújtott államsegély

Dr. Vető Lajos püspök jelentése azokról a tárgyalásokról, melyeken az egyházi vezetőség megegyezett az állammal az államsegély-csökkenés összegének pótlásáról

1953. október 2-án, a Déli Egyházkerület püspöki székhazának tanácstermében nagyjelentőségű tanácskozás folyt le. Országos esperesi értekezlet tárgyalta az egyház és állam között kötött Egyezmény alapján 1954. január 1-ével beálló államsegély-csökkenés ügyét. Dr. Vető Lajos püspök, az egyetemes egyház lelkészelnöke tette meg aZ egyházi vezetőség bejelentéseit ennek a 25%-os államsegély csökkenésnek a végrehajtásáról s egyben hálára indító bejelentéseket tett arranázve, hogy egyházunk püspökei az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével folytatott tárgyalások során megtalálták annak lehetőségét, hogy ezt az államsegély-csökkentést egyházunk lelkészei és gyülekezetei a következő három esztendőben ne érezzék. Ezek a bejelentések, melyeket a jelenlévők hálásan és lelkesedéssel hallgattak, azt jelentik, hogy egyházunk számára ismét meghosszabbodott az az idő, mely alatt háztartását önállóságra építheti. Egyházunk e következő három esztendőben is tovább élvezheti államunk nagylelkű támogatását ugyanolyan mértékben, mint azt eddig élvezte.

Az országos esperesi értekezleten egyházunk két püspöke: dr. Vető Lajos és Dezséry László elnököltek. Az ország 16 esperesének jelenlétében folyt egésznapos tanácskozás során jelen volt Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja, valamint az egyetemes felügyelő és a püspökök több munkatársa. A gyűlést meglátogatta Horváth ’János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Vargha József osztályvezető is, akik meghallgatták dr. Vető Lajos püspök beszámolóját az államsegély ügyéről) és a püspök által tett bejelentések után részt vet- tek az. esperesek .eszmecseréjében.

I

Dr. Vető Lajos

püspök a következőket rpondta:

— Egészen rövid tájékoztatást ki- • vánok nyújtani ezen az esperesi konferencián az 1948-ban egyházunk és a magyar állam között megkötött Egyezmény szerinti. első 25 százalékos államsegélycsökkenés végrehajtásáról, illetve annak pótlásáról, mely tudvalevőleg 19541 január Lén esedékes. A 25 százalékos állámsegélycsökkenés most még igen nagy próbára tenné egyházunk népét és gyülekezeteit. Gondoljuk el, hogy magyarországi evangélikus

■ egyházunk évente mindent összevéve, közel hétmillió forint államsegélyben részesül. Ebben a hatalmas összegben bennefoglaltatnak az állam részéről folyósított nyugdíjak s egyéb olyan összegek is, amelyek az Egyezmény szerint nem csökkennek, de így is több mint ötmillió forintot tesz ki a csökkenés alá eső államsegély összege. Ez azt jelenti, hogy közel másfélmillió forint az a minimális összeg, amelyet egyházunk népének évenként áldoznia kellene abból a célból, hogy csupán a második ötévben kieső államsegélyt pótolja.

— Éppen ezért, mint a többi vallásfelekezetek, úgy mi is tárgyalásokat kezdtünk Népköztársaságunk kormányával, illetve a kormányt képviselő Állami Egyházügyi Hivatallal, abból a célból, hogy valamiképpen a 25 százalékos államsegélykiesés pótlásáról gondoskodás történjék. Ezek a tárgyalások közel hat hétig tartottak s tegnapelőtt lényegileg lezárultak, aminek következtében ezen a'konferencián már egészen pozitív eredményről számolhatok be, olyan eredményről, amelyre jövő évi költségvetéseink összeállításánál is tekintettel lehetünk. Megállapodásunk lényege a következő:

1. Az Egyezmény szerinti 25 százalékos csökkenés bekövetkeztét mind az állam, mind az egyház egyszerűen tudomásul veszi.

2. Tekintettel azonban az Egyezmény megkötése óta előállott tényleges megtakarításokra s arra, hogy az 1951-ben az államnak felajánlott egyházi földek vételárát az állam a 25 százalékos államsegélycsökkenés pótlására az egyház rendelkezésére bocsátja, az így rendelkezésünkre álló összegek igénybevétele alapján — kérésünkre — államunk, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal az eddigi államsegélyt teljes egészében, tehát csökkenés nélkül folyósítja három év és két hónap tartamára, ami azt jelenti, hogy a 25 százalékos csökkenés effektive csak három év és kettő hónap múlva, tehát 1954. január 1-től számítva, 1957. március 1-én következik be. Természetes, hogy a csökkenés alá az Egyezmény szerint nem eső összegek, amilyenek a családi pótlék, a nyugdíj, a hitoktatói óradíjak stb. még azután is a mindenkori helyzetnek megfelelően változatlanul, tehát csökkenés nélkül kerülnek kifizetésre.

— Ezt az eredményt őszinte örömmel .hozom .espereseink tudomására: Megragadom á jő. alkalmat, hogy azért a nagy vcn-mü megértésért, melyet ■ ezzel ’ á nagyon fontos kérdéssel kapcsolatban is államunk, illetve az azt képviselő Állami Egyházügyi Hivatal, élén Horváth János elnök úrral egyházunk iránt tanúsított, amidőn megállapodásunkról első ízben teszek nyilatkozatot és adok tájékoztatást, ezen a helyen is a leghálájabb köszöne- tünket fejezzem ki. Kormányzatunk részéről olyan megértő, vallásához ragaszkodó népünk lelki szükségleteit szem előtt tartó, nagylelkű támogatásban részesült most is evangélikus egyházunk) hogy ezért csak mindnyájunk hálája és köszöneté illetheti kormányzatunkat.

— Amikor az államsegélycsökkenés pótlása érdekében létrejött ezen megállapodás eredményét ilyenformán örömmel közlöm,

nyomatékosan felhívom espereseink figyelmét s espereseinken keresztül lelkészeink, gyülekezeteink s egész egyházunk figyelmét arra, hogy most még fokozottabb mértékben kell felkészülnünk az államsegélynek három év múlva bekövetkező valóságos csökkenésére, pozitive arra. hogy ezalatt az idő alatt egyházunkat önfenntartó egyházzá tegyük és neveljük.

Idevonatkozó terveinkről majd külön fogunk későbben tárgyalni. Az a rendkívüli örvendétes tény, hogy lelkészeink január 1-tő' fogva eddigi államsegélyüket teljes egészében, kapják, egy pillanatra se feledtesse velünk, hogy a magyar kormány megértő jóindulata révén így előállott helyzet Isten újabb kegyelmi ideje egyházunk számára ahhoz, hogy minél jobban felkészülhessünk és berendezkedhessünk az elkövetkező három esztendő alatt az egyház anyagi terheinek fokozottabb vállalására és hordozására.

A püspök bejelentéseit az esperesek . országos értekezlete nagy tapssal, fogadta, majd egymásután szólaltak fel az esperesek s kifejezték örömüket a hallottak felett. A felszólalásók során Kemény Lajos, pesti esperes az esperesek köszönetét nyilvánította a püspökök, felé, az állammal folytatott pénzügyi tárgyalások sikeres lefolytatásáért. Valamennyi felszólaló esperes kifejezte hálás köszönetét egyházmegyéje és egyházmegyéje lelkészei nevében az Állami Egyházügyi Hivatal jelenlevő elnöke felé az újabb nagylelkű állami intézkedésért.................

Nyikoláj metropolita: a debreceni református teológiai akadémia díszdoktora

A magyar protestantizmusnak nagy ökumenikus eseménye van: a debreceni református teológia kezdeményezésére a Zsinati elnökség felajánlotta Nyikoláj metropolitának a teológiai akadémiai díszdoktori diplomát. A metropolita a napokban erkezett válaszlevelébe^ elfogadta a megtiszteltetést és közölte, hogy az ősz folyamán személyesen is megjelenik Debrecenben a diszdoktori fokozat ünnepélyes átvételére.

Nyikoláj metropolita, aki egyben az orosz orthodox egyház szent szi- nódusának külügyi osztályát is vezeti, egyike a mai: kercsztyénség legkimagaslóbb személyisegeinek. Az

orosz hívők általánosan »aranyszájúnak« emlegetik, mert prédikációi, amelyek két vaskos kötetben jelentek meg három évvel ezelőtt, valóban remekei az orthodox igehirdetésnek. Mint az új görögkeleti teológus nemzedék tanítója és • nevelője is általános megbecsülést szerzett. Tagja a Béke Világtanácsnak, a vf- - lágkonferenciákon elmondott minden beszéde mély és tüzes vallomás az emberiség szent ügye, a béke mellett.

A református egyházban tnár megindultak a nagyszabású ünnepség előkészületei. Ismertetésükre visszatérünk.

Az országos esperesi értekezlet megvitatta időszerű szolgálati feladatainkat.

Az 1953. október 2-án tartott- esperesi értekezleten

dr. Vető Lajos

püspök a gyülekezetek és a lelki- pásztori szolgálat időszerű feladatait tárta fel csaknem egyórás előadásban. Részletesen fejtegette egyházunknak . azt a nevelési feladatát, mely az Isten igéjének való engedelmesség alapján s a magyár protestantizmus legszebb hagyományai szerint abban nyilatkozik meg, hogy népünket közösségi életre neveljük.xAz egyház mindig közösségre nevel s az egyház gyüleke- zétalkotó ereje« ix-ybert -• társadalom alakitó erő is azáltal, hogy a közösségben, vagyis az emberi társadalomban magukat feltaláló,^ a , tö.bbi emberekkel kereteiben együtt- élő és gyümölcsöző munkát kifejtő' embereket formál.

A gazdag áttekintés során a püspök részletesen foglalkozott falusi gyülekezeteink mezőgazdasági lakossága helyzetével és problémáival is. Ennek során többek között a következőket mondta:

— Próbáljuk meg most már szemügyré ■ venni a parasztembert mai helyzetében! Próbáljunk a mai földműves lakosság problémáival, magatartásával, lelkiállapotával megismerkedni! Gondoljunk azonban okvetlen arra is, hogy miképpen lehetnénk parasztságunk segítségére, problémáinak, életkérdéseinek a megoldása ' szempontjából. Koncentráljuk figyelmünket arra, hogy a közösségi élet, a közösségi magatartás szempontjából micsoda problémák vannak parasztságunknál s milyen problémáink és teendőink vannak nekünk, egyházi munkásoknak a parasztság mai feladataival és magatartásával kapcsolatban.

Senki sem mondhatja, hogy e». a kérdés nem egyházi kérdés, s ehhez nekünk s a többi lel- , készeknek semmi közünk. Gondoljunk Tessedik Sámuelre, aki egészen másképpen nézett , kettőszáz évvel ezelőtt a parasztságra, s a legtermészetesebbnek tartotta, hogy mint lelkész, a legbehatóbban, munkát és időt, költséget és fáradságot nem sajnálva, a legnagyobb tudományos felkészültséggel siessen a végtelenül elmaradott parasztság segítségére. Az ö példája bátorítson bennünket arra. hogy az esetleges félreértésekkel Is felvegyük a harcot a legyen bennünk Igazi szeretet népünk iránt, mely szükség esetén vállalja a. nép ellenségeinek támadását is éppen akkor, amikor parásztnépünk felemelésén fá- ’ radoznnk.

— Ha nyitott 'szemmel nézzük parasztságunk mai helyzetét, állapotát és problémáit, nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy parasztságunknak a közösségi életbe való egészséges bekapcsolása s a közösségi életre való nevelése, egyben élet- szintjének mindén értelemben való felémelése tekintetében a próbakő az, hogy a közös gazdálkodáshoz, a termelőszövetkezeti rendszerhez hogyan viszonylik. ' Mindnyájan tudjuk, hogy éppen ebben a hónapban parasztságunk ezen a ponton veti fel a. legtöbb kérdést és okozza a legnagyobb problémát, de úgy, hogy a közös gazdálkodás és a termelő- sjövetkezeti rendszer az ő számára jelenti a legsúlyosabb vívódásra az okot.

Ha felelősseget ■ érzünk mint keresztyén léikipászttitök jiá- - rasztságunk iránt, lehetetlen, hogy ennek a ' kérdésnek ne «f&zzlirik:11 nagyon .komolyan a szemébe; nő szenteljühlc időt és fáradságot’ arra, hogy ebben a kérdésben megosszuk parasztságunk gondját s né siessünk a segítségére abból a célból, hogy megtalálja a helyes utat s ne kövessen el jóvátehetetlen hibákat.

— - Meg kell -értenünk, hogy a magyar kormány s egyáltalán a szocializmus útján haladó államok a termelőszövetkezeti rendszer és a társasgazdálkodás mellett vannak még akkor is, ha az egyéni gazdálkodásnak az értékét és a jelentőségét méltányolják, sőt támogatják is. Elképzelhetetlen ugyanis a történelem tapasztalatai és a józan emberi ész. világosságánál, hogy a nemzet többségét alkotó parasztságunkat ki lehessen emelni ősi elmaradottságából s nehéz életviszonyaiból, ha nem a társasgazdái Kodás létrejöttével biztosítjuk számára az anyagi jólétet s a többi időt önképzésére, művelődésére.

— Az világos, hogy a tárgyi és a vezetésbeli személyi hibák és nehézségek erősen hozzájárultak ahhoz, hogy parasztságunknak a tagjai között vannak olyanok, akik lelkesedéssel csatlakoztak a termelő- szövetkezethez, 'de azután kiábrándultak belőle s most vissza akarnak lépni az egyéni ’ gazdálkodás bizonytalanságába.

Ha azonban kormányzatunk a fennforgó hibákat erejének teljes latbavetésével igyekszik kiküszöbölni, ami nem kétséges, nem követnek-e el' az ilyenek súlyos hibát, ha otthagyják termelőszövetkezetüket s elősegítik . á társasgazdálkodás esetleges bomlását? De igen, súlyos hibát követnek el. Hibát követnek el mindenek előtt önmagukkal és családjukkal szemben. Akkor térnek le a haladás útjáról,' s mennek vissza a maradi múltba, amikor a haladás útjáról lekerülnek a nehézségek s amikor a siker, az eredmény, . a jólét közelebb van hozzájuk, mint valaha.

Hibát követnek el önmagukkal és családjukkal szemben, amikor visz- szatérnek az idejétmúlt egyéni gazdálkodás terére, me'.v semmiképpen sem részesülhet olyan, támogatásban. mint a társasgazdálkodás. De hibát követnek el a közösség érdekei ellen is, népünk egésze ellen is, melynek kenyerét, igényeinek kielégítését a józan ész szerint a társasgazdálkodás összehasonlíthatatlanul jobban biztosítja, mint az egyéni gazdálkodás. Hibát követnek el paraszttársaik ellen is, mert az egész parasztság felemelkedése és visszasüllyedése fordul meg azon, hogy a termelőszövetkezetek és a t'ársasgazdálkodás milyen mértékben fejlődik ki és tud valósággá lenni.

— Meg vagyok róla győződve, hogy esperes-testvéreim friegértétték á kérdés hordérejéí. 'Megértették, hogy ez a kérdés mindnyájunk kérdése, mert egész dolgozó népünk kérdése. A mindennapi kenyerünkről van szó, amelyért imádkoznunk, de dolgoznunk is kell. A jólét, amelyre törekszik kormányunk, s amelyért dolgozik népünk, a ml jólétünk, s a ml családjaink jóléte is. Legfőképpen azonban lássuk meg benne azt a nevelési feladatot, mely reánk, mint lelkészekre népünk közösségi lelkületének a kialakítása szempontjából vár.

Ez a feladat lelkészeknek való feladat. Nekünk való feladat. Nem lenne méltó hozzánk, ha nem ismernénk fel benne azt, ami egyházi szolgálat. Egyházunk ebben a világban él, mint az élet sója és világossága. Itt az alkalom és a lehetőség, hogy pozitív, életbevágó fontosságú munkát végezzünk népünk érdekében és szolgálatában. Ez is a mi időszerű feladatunk, mert nyilvánvalóan ez a kérdés az, mely ma s ezekben a hetekben a legélénkebben foglalkoztatja t dolgozó lakosságunk jelentős részét. >

Isten adjon mindnyájunknak világos látást, hitet, odaadást és bátorságot, hogy feladatunkkal jól megbirkózhassunk s ezzel is épitsük híveink helyes életmagatartását, a munkához s a nemzet feladataihoz való helyes viszonyulását és az egészséges, mindig másokat is szem előtt tartó közösségi magatartását.

Az esperesek hosszú eszmecserében vitatták meg az előadás mondanivalóit s különös gonddal foglalkoztak a mezőgazdasági lakosság, egyházunk falusi híveinek mostani problémáival s egyöntetűen azt vallották, hogy a lelki- pásztoroknak mindenütt arra kell törekedniük, hogy ezekben a kérdésekben is útbaigazítással és lelkipásztori támogatással álljanak m hívek mögött.

„Minden gondotokat Óreá vessétek, mert neki gondja van reátok“

(1. Pét. 5, 7.)