Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1953-02-01 / 5. szám
R S 11 G 0 S E V il H C É LIK ll S H E T il A P XVII!.' ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1953. FEBRUÁR 1 Az országos esperest értekezlet tárgyalta a zsinati anyagot Január 20-án és 27-én az Északi és Déli Egyházkerület esperesi értekézletet tartott. A kétnapos értekezlet végén a két kerület esperesei országos értekezletre jöttek össze. Az országos értekezleten a február 25-én megnyíló zsinat anyagát tárgyalták. A kerületi esperesi értekezleteken az 1952 december 31-ig befejezett egyházközségi háztartási vizsgálatok eredményeit elemezték. Az esperesek feladata, hogy a kővetkező hetekben a lelkészi munkaközösséggek- kel újra megtárgyalják a zsinat következő szakaszának anyagát. Az Egyházak Világtanácsa az ázsiai népek halaszthatatlan kérdéseiről Nehru indiai miniszterelnök is résztvett a lucknowi gyűlésen Az Egyházak Világtanácsa indiai üléseinek napirendjére kitűzték »Az áasiai kérdés« című tárgyat is. A központi bizottság, hosszabb határozatot fogadott el ebben a kérdésben, amelyet minden tagegyháznak megküldenek. A határozat a többi között ezeket mondja: »Az Egyházak Világtanácsáiiak KözTeológiai tanárok és lelkészek vitája a lelkészképzésről és a teológiai tudomány műveléséről A Teológiai Akadémián a teológia tanárainak, ifjúságának,-' valamint a budai és pesti egyházmegyék lelkészeinek közös értekezletén jelentős eszmecsere folyt a Teológiai Akadémia lelkész-nevelő, leikésztovábbképzö és teológiai, tudományok munkája felett.. A vitát a teológiai tanári kar kezdeményezte az Evangélikus Elet- újévi vezércikke alapján, melyben Dezséry László püspök utalt a Teológiai Akadémia munkájával kapcsolatos egyházi feladatokra 1953-ban. Az itteni megjegyzésekhez elsőnek Dr. SÓLYOM JENŐ, a magyar egyháztörténet tariára szólt, hozzá: Elsősorban azt állapította meg, hogy az Evangélikus Élet újévi vezércikkében a lefkésznevelés iránti figyelmet látja megnyilatkozni, s ezen túl feladat-megjelölést az egész teológia számára. Ez a fel adatmegjelölés azonban egyben igény, ip, a-mi -az egyház ' részéről jön. - • "r »Ennek az igénynek pedig az a nevezetessége, hogy átfogó, világos, határozott... Nem tudok ar- • ról. hogy valaha is ilyen megmar- kolőan, összemarkolóan: fogta volna meg az egyház a lelkészképp zést. Az igény régen rendszerint kifejezetien, határozatlan, sőt leplezett maradt. Ugyancsak nevezetesség ennek a mostani igénynek, hogy összekapcsolódik benne a lelkésznevelés és a lelkésztovábbképzés.« Sólyom Jenő tanár ezután arról beszélt, -hogy' egyet éft abban, Rogy a lelkész- nevelés és a lei késztovábbképzés együttes feladata -a teológiának. »Csak a legutóbbi időben sikerült hitelt ta- , látnia annak a tételnek, hogy nincsen külön elméleti és külön gyakorlati lelkészképzés... Az utóbbi években már tápot nem kapott többé az a téves gondolkodás, hogy elválasztható egymástól az úgynevezett elméleti és egy úgynevezett ' gyakorlati lelkészképzés. Ebből következően nyilvánvaló lelt, hogy a lelkészlovábbképzés •seSm egyszerűen gyakorlati kérdés, ■vagy visszatérés az elméleti kérdéshez.' Dezséry László idevágó szavát úgy tekinthetjük, mint egy pecsétet azon a tételen, hogy a leikészképzés és a lelkésztovábbképzés voltaképpen egy és ugyanazon ügy, mégpedig egy és ugyanazon teológiai munka. Az akadémia tanárai köszönik ezt a szót.« Ezek után Sólyom Jenő a következőket emelte ki: »Legyen teológia a tanításunk.« »Ma már nem kel] bizonygatni a teológia egységét, mert aki szó! róla, legalább annyit tud, hagy az nem egyes stúdiumok összedobott halmaza, hanem egy tudomány, amelynek művelése csupán a munka- megosztás elve alapján oszlik szakemberekre. Egyházi tanításunknak legyen tudományos színvonala. En. ezt a ; konkrét szituációban biztatásnak érzem, hogy magunk tanulásában legyünk szorgalmasak, tegyük rugalmassá a szemünket. Legyen tág a látóhatárunk.« .Sólyom Jenő dr. tanár ezután egy' egyháztörténeti tanulmányi példán mutatta be, hogyan gondolja érvényesíthetőnek az egyházi vezetőség álfa) felvétett szempontokat a maga tudományában. Az érdekes és gyakorlatias hozzászólás után PROHLE KAROLY, a gyakorlati teológia, tanára . értékes fejtegetést tartott arról, hogv mi a teológia értelme és a Teológiai Akadémia feladata-egyházunkban. Majd a következőket mondta: »Ki végezze, egyházunkban a teológiai munkát? Az előbb kifejteit első tételünkre visszagondolva nem nehéz erre a kérdésre megtalálni a helyes választ. A Teológiai Akadémia tanárait egész' különös értelemben. terheli a teológiai munka kötelezettsége, de nem kizárólagosan. Minden igehirdetőnek úgy kell Tekintenie a teológiai munkára, mint igeszolgálata elengedhetetlen részére és ezért köteles életfogytiglan teológiai munkát végezni. Az akadémiának p-edig ebben támo: gata-ia kell a lelkészeket. E Végből nemcsak a sajtó munkáját kell igénybe venni, fiaton fokozott mértékben a" személyes érintkezés lehetőségeit is.' • Elsősorban a teológiai konferenciákat kell az eddigieknél jobban kiépíteni és kihasználni,-s- kiilönü- ' sen is fontos, hogy az ilyen alkalmak adjanak módot a.’ kölcsönös ' ismeretcserére. Különös hangsúly esik az Akadémia teológiai munkájának a gyakorlattal való kapcsolatára. Ez'is, mint láttuk, helyesen értelmezett teológiai munkából következik: a teológia igazi kérdései' az egyház gyakorlatából születnek; A lelkészeknek tehát a tekintetben is felelősséget kell érezniük a teológiai munka iránt,'hogy a-gyakorlatuk .kérdéseit adják-át teológiái feldolgozásra. Ma , az egyházi munka körülményei sokszor olyan1 gyorsan változnak, hogy némely kérdéshez-egy évvel ezelőtti tapasztalat alapján sem lehet szakszerűen hozzászólni. A tanárok munkáját segítik a lelkészek, ha a felmerülő kérdéseket és a tapasztalati anyagot összegyűjtik és közük. Másfelől utalok arra is, amit előbb a teológia aíkahnazandóságáról mondtam. A teológia művelőinek, azt mondhatnám agresszívebbeknek kell lenniök a gyakorlat felé, úgy tudniillik, hogy az eddiginél határozottabban követeljék és igényeljék a gyakorlatnak a helyes teológiai felismerésekhez való alkalmazását. . Egészen nagyjelentőségűnek, de jórészt megoldatlannak látom azt a feladatunkat, amelyet_ előbb a teológia »fordító« munkájának mondottam. Minden igebirdető tudja, milyen nehéz feladat a ma embere számára megszólaltatni az evangéliumot — egyszerűen azért, mert az a világ, amelyben élünk, nagy változáson megy át. Feladatunk it mindenek előtt az, hogy megismerjük a ma emberét, sőt hogy szolidaritást vállaljunk vele, szolidaritást a célratörőkkel és a tétovázókkal, azokkal, akik naponként nagy erőfeszítéseket tesznek céljaik megvalósítására és azokkal is, akik erre képtelenek. Eggyé kell lennünk azzal a mai emberrel, aki az egész világon megoldásra váró kérdések tömegével küzd reménnyel vagy remény nélkül —, hogy el tudjuk végezni a reánk bízott feladatot, hagy megszólaltassuk számára az evangéliumot tisztán és életet formá- lóan. Ne értsük félre: ahogyan Pál görögnek göröggé lett, de nem pogány hifiivé, úgy a -teológusnak iá úgy kell szolidaritást vállalnia á ma emberével, hogy komolyan veszi, de nem követi a keresztyénséggel nem egyeztethető nézeteit s így. a vele való szolidaritásban szólaltatjuk meg Isten igéjét. A magyar evangélikus teológia ezen a téren jelentős, de még alig elkezdett munkát végezhet, amelyben alig támaszkodhat, a külföld teológiai munkájára, de éppen ezért nagy szolgálatára lehet vele-az egész világ- ke- resztyénségének. S ez egyszerűen abból adódik, hogy a mi egyházunk túljutott azon a helyzeten, amelyben a nyugati keresztvénség van, -s igy többet -és mélyebben láthat, mint amaz. Hogy ezt az előző pontban leírt feladatunkat elvégezhessük, szükség van a teológia tudományos színvonalának fenntartására, sőt emelésére.« Pröhte Károly-- --- re— -■ "-V---y -*• ta nár felszólalása -Titán ; a lelkészek élénk eszmecseréje indult, -melyben elsőnek , ■ Dezséry László ' püspök szólalt fel és-kifejezte az egyháznak, azt a háláját, hogy a teológia tanárai, különösen-a budapesti és. környéki, gyülekezeti életben erősen- részt vesznek, ugyanígy részt vesznek a lei* készi munkaközösségek munkájában is. Aláhúzta azt, a tanári nyilatkozató*, hogy a jó teológiának nem keli megkeresnie a kapcsolatot külön a gyákor- lattal.j Fejtegetései után Gyöngyösi Vilmos fasori lelkész beszéli, aki a teológiai tanároktól azt kérte, hogy a konkrét ilelkészi-gyülekezeti munkához nyújtsanak tudományos Segítséget. Hafenscher Károly pesterzsébeti segéd-lelkész is a teológiai tanárok gyakorlatias tudományos eredményeit követelte, amikké! a konkrét gyülekezeti munkát tudják támogatni. Bodrog Miklós teológus, - a teológusok nevében szólott. Blázy Lajos espereshelyeltes, Nagy Gyula dr. teológiai tanár és mások felszólalásai gazdagították a vitát. Egészében véve ezen a munkaközösségi gyűlésen az volt az örvendetes, hogy lelkészek és teológiai tanárok közösen, szorosan az egyházra tekintettek; mégpedig a mai egyházra, amelynek nagy feladatai vannak a mai emberekkel való érintkezés közben. Egyházunk egész inunkásserege vívódik azzal az Istentől kapott nagy feladattal, hogy az emberiség történelmének . mai izgalmas szakaszán Isten igéjének hű tolmácsolása közben megtalálja a mai emberek szívének visszhangját. Hisszük, hogy a teológiai tanároknak ezen a gyűlésén kifejtett tudományos hitvallása egyfelől s a budapesti lelkészek őszinte igénybejelentése a teológia felé, másfelől hasznosan fogja befolyásolni és irányítani az evangélikus teológia lelkésznevelö, lelkésztovábbképző és teológiai tudományos munkáját. ponti Bizottsága most tartotta meg elßö ülését Ázsia földjén. Bár tudatában vagyunk a bajoknak á világ sók más'részén is, itt .Lucknowban Ázsia jelenlegi életének életbevágóan ' fontos problémáival kerültünk szemtől szembe. Egyrészt az állam és az egyház vezetőivel történt megbeszélések, másrészt a Keletázsiai Tanulmányi Konferencia jelentései révén — ezt a (konferenciát a Viiágtanács szervezte meg, közvetlenül a mi gyűlésünk megtartása előtt- —, továbbá az egymás -között tartott megbeszélések alapján bizonyos megfontolások halaszthatatlanul sürgős voltát tapasztaltuk meg. Ezeket a meggondolásokat szeretnénk a Világtanács tagegyházaival közölni, hogy ily-módon a tagegyházak is fokozottabb mértékben osztozzanak abban a felelősségben, amelyet az egyháznak éreznie keit, mind Ázsiában, mind -másutt. Hálásak vasrvunk az ökumenikusmozgalom létezésének lényéért, mert ez -maga is segít bennünket abban, hogy az egész világra -kiterjedő keresztyén testvéri közösségben nézzünk szemtől szembe a helyzetté!. Az a tény, hogy egymás tagjai vagyunk és a nehézségekké-! együttesen állunk szemben. iti kötelezettségeket jelent mindnyájunk számára. Mint Annak szolgái,' aki szól hozzánk a pohár vízről és a mindennapi kenyérről, tisztán, kell látnunk, hogy Ázsiában egész népek vannak, amelyek élelem, ruházat és lakóhely szörnyei hiányában szenvednek. Támogatnunk kell mindazoknak erőfeszítéseit, akik az anyagi és szociális jólét megteremtésén munkálkodnak. Ugyanakkor Ázsia népei a’ maguk szá-. mára jólrendezett politikai viszonyok és az'igazi-emberi közösség megteremtését óhajtják.« A levél’ ezután , az ázsiai forradalmi célokat igy sorolja fél: »A nemzeti függetlenségért való küzdelem és annak,megszerzése; a régi falusi társadalmi berendezkedés kereteinek széttörése és arra való kísérlet; hogy az ipari technika segítségével -új társadalmat Tehessen felépíteni; a régi szokások és hagyományok ellen megindított küzdelem az. alapvető emberi jogoknak.új megfogalmazása által; áz asszonyok helyzetének gyökeres megváltozása és hasonló.változások a'családi viszonyokban.« , »Gyűlésünk — folytatja a- levél t— segített bennünket annak megértésében, hogy az ázsiai népek milyen szegénységben és szükségben élnek, de ugyanakkor teljes megértéssel vettük tudomásul azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket problémáik megoldása érdekében kifejtenek. Ázsia népei olyan szociális viszonyokat követelnek maguknak, amelyek méltóak emberi lényekhez. Az egyházaknak mindenütt a világon módot keli találniok arra,\ hogy segítsék Ázsia népeit abban az erőfeszítésben, hogy olyan élet- színvonalat teremtsenek maguknak, amely képes kielégíteni az alapvető emberi szükségleteket. Ugyanakkor segíteniük kell őket igazságosabb társadalmi és gazdasági rend megteremtése érdekében folytatott küzdelmükben. A döntő feladat Ázsiában az egyház számára az, hogy segédkezet nyújtson a népeknek igazi erkölcsi- és szellemi erőforrások megnyitására és abban a vágyakozásukban, hogy megteremtsék a -maguk számára a szociális igazságot és a békét. Keresztyén közösségeknek gazdasági- tag fejletlen országokban teljes támogatásukkal oda kell állniok a kormányoknak és a népeknek a mögé ' az igyekezete mögé, hogy megoldják saját gazdasági problémáikat, éppen ezeknek a szükségleteknek a kielégítése céljából. Az egyházaknak gazdaságilag fejletlen országokban azt kell sürgetőleg ajánlania!; népeiknek és kormányaiknak, hogy. tegyenek meg lehetőleg mindent a technikai Támogatás programmjának megerősítésé érdekében. meri hiszen éneikül ilyen erőfeszítések néni járhatnak • sik-er^eü Ázsiában. . Az ilyeti támogatás csak akkor érheti el célját és úgy válhat kívánatossá. ha abban valóban megnyilvánul az ember és az ember szükségletei iránt érzett törődés a föld bármely részén, továbbá, ha megnyilatkozik benne az emberi szolidaritás érzése is. Éppen ezért. ezt a támogatást csak azok és olyanok nyújthatják, akik átérzik, hogy melyek Ázsia népeinek ' gazdasági, politikai és szociális célkitűzései. A gazdasági fejlődés érdekében rendelkezésre álló erőforrásokat Ázsiában -az' újrafelfegyverzés és a katonai feszültség komoly mértékben csökkenti. Ugyanakkor olyan magatartás kifejlődéséhez is vezet a nemzeti és nemzetközi politikában, amely hajlamos arra, hogy elhanyagolja a szociális építés pozitív programmját.« A továbbiakban kifejti a Tevéi, hogy az egyház helyi gyülekezeteinek pótolhatatlan szerep juthat az ázsiai népek között a közösségi élet, a testvéri szolgálat és a tnegbékülés ápolásában. Rámutat az egyház missziói hivatásának jelentőségére az éhező népek között. »Sajnos — írja a levél —bizonyságtételünkkel szemben áll az a lény, hogy még alig-alig néztünk szemtől szembe és értettük meg Ázsia inás nagy vallásait saját földjükön.« »A missziói feladatok elvégzése : folytatja egészen egyedülálló' felelősséget jelent az. egyházakra . Ázsiában- it- r 1 : -í, ' ,hlr: t ■' 1:. *■ .'•* /’• . * .Az egyházakra az a; feladat' vár, hogy saját életük szolgáljon - bi- ‘zonyságtevésül. a szociális igazság és a politikai szabadság mellett.- * Egyesegyedül csak ezen a módon találhatják meg az egyházak az utat-Ázsia népeinek a szívéhez.«' • T. i.; ' ’ . ’ t * .'A levél végül az egyház egységének a fontosságát' .hangsúlyozza Ázsiában és így fejezi be:- ■ . . , t »Ki kell-jelentenünk azt.is, hogy a nyugati egyházaknak nagy megértési és készséget kell- mutatniők, hogy teljes szabadságot és fennakadás nélküli támogatást nyújtsanak, Keléten ■ levő testvéreiknek, mert hiszen a keleti egyházak is" arra törekednek, hogy megtalálják Isten számukra, rendelt célját a -maguk idejében és a maguk helyén. Készítsétek az Úrnak útját és egyengessétek az Ö ösvényeit!« ( A Központ- Bizottság január 3-i ülésén vendégként részt-vett Nlhru indiai' miniszterelnök is. , , • -ü • '‘M . ?• • Gyorsan folyó időmet üyorsan folyó időmet Az Or nem adta hiába, De azért, hogy erőmet, Gyakoroljam jó munkában; ■ Hogy 'nőtt drága vagyonnal, Éljek bele haszonnal. • Nem szabad könnyelműen Elhenyélnem élelemet, De szükség, hogy serényen Tegyem kötelességemet S elvégezvén dolgomat, Reád bízzam utamat. Hivatásom ösvényén Adj erői tovább haladnom S minden esete őszintén Tetteimről számot adnom. Ha igaz és hű leszek, Lelki nyugtot úgy lelek. Uram, minden munkámat. Add, kedvedre folytathassam,. Hogy e földi pályámat Elvégezvén, elmondhassam: Időm hasznosan tele. Mint bölcs, úgy éltem vele. Kiss János püspök (1770—1844) Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok .(«w*»**
