Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-02-24 / 8. szám

XV1L ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér IS.'2. FEBRUÁR 24. Az egyetemes presbitérium kiírta a választást a megüresedett egyetemes felügyelői tisztre A négy egyházkerület elnöksége és az egyetemes presbiterek értekezlete Mihály fi Ernőt ajánl/a az egyetemes felügyelői szekbe Az egye‘emes presbitérium 1952. feb­ruár 19-én nagyjelentőségű ülést tar­tott, melyen Darvas József, bányakerfi­ié ti felügyelő és Dr. Vető Lajos püspök elnököltek. Az ülés tárgysorozatán el­sőnek dr. Reök Iván egyetemes fel­ügyelő lemondása szerepelt, amit a presbitérium tudomásul vett és elfo­gadott. Megállapították, hogy Darvas József kerületi felügyelő átvette az egyetemes egyház hivatalát ée az új ©gytemes felügyelő megválasztásáig ő az evangél kus egyház ©gytemes íel- űgyelőhe'.yettese. Turóczy Zoltán és Szabó József püspökök lemondásának tudomásulvététéveí kapcsolatban megál­lapították, hogy a soronkövetkező rangidős püspök: Dr. Vető Lajos püs­pök telenteg az evangélikus egyház elnöklő püspöke. Az egyetemes presbitérium azonnal elrende'te ez egyetemes felügyelői tiszt be'öftését a megbízta az elnökséget, hogy bocsássa ki az erre vonatkozó felhívásit az egyházközségek felé. Az egyetemes presbitérium ülése után ér­tekezletet tartottak, amelyben a négy ©srvbázkerütét elnöksége és az egye­temes presbitérium taeriai megvitatták az egyetemes felügyelői tiszt betölté­sének személyi vonatkozásait. Tanács­kozás után < j-yhangű határozattal mind az egyházke. jelek elnökségei, mind az egyetemes presbitér.um Mihályfi Ernőt ajánlották megválasztásra az egyete­mes felügyelő, tisztségre. Máhá'yfi Ernő, a népműveléaügyl minisztérium miftszterh-ely e Lese, egy­házunk zsinatának tagja. Mihályfi Ernő rendkívül értékes szolgálatokat tett egyházunk népének, különösen az Egyezmény megkötése idején s azóta is egyházunk állandó nagy támogatója. Az egyetemes presbitérium tudomá­sul vette Darvas József egyetemes fel- ügyelőhelyettésnek azt az .ntézkedését, hogy Groó Gyula egyetemes főtitkárt szabadságolta s az egyetemes főtitkár- helyettesi ügyek v'telével megbízta Grünvalszky Károly bpest-józseívárosi lelkészt. Az egyetemes presbitérium a fentie­ken kívül nyugdíjügyeket és más fo­lyóügyeket tárgyalt. Többek közö1* el­rendelte, az összes egyetemes egyházi ezeretetintézmények működésének fe­lülvizsgálatát, elrendelte az egyetemes egyház vágyom' helyzetének számbavé­telét és megszüntette az egyetemes felügyelő bizalmas »X* pénztári ezfim­Velő Lajos püspök körlevele az eredményes bűnbánati ól „Ő sokak bűnét hordozá44, —* írja Deutero Ésaiás a fájdalmak előtte még titokzatos emberéről. Amikor lassan ar* ra készülünk, hogy böjt áldott ünnep- szakában a Fájdalmak emberére gon­doljunk imádságainkban és meditá­cióinkban, e őréá mutassunk igehirde­téseinkben, hadd irányítsam munkatár­saim figyelmét én is már őreá, ennek a körlevelemnek az elején. Bűneink szegezték őt a keresztre, Őt Isten szent és igaz Fiát. A mi bűneink is. Keresztyén hitünknek ez az igaz­sága indítson minket, lelkipásztorokat mindenekelőtt mélységes magunkha- ezálláspa, hogy teljes világosságban áll­janak előttünk a saját bűneink. Nem­csak azok, amelyeket talán szívesen vál­lalunk bűneinknek, hanem azok is. amelynek vállalása ellen óemberünk any- nyira tiltakozik s amelyeket nem mi ma­gunk, hanem talán éppen az e«vházon kívül állók olvasnak öntelt fejünkre. Vessünk számot magunkkal pl. abban a tekintetben, vájjon nincs-e úgy, hogy mint sokszor vádolják az egyház pap­jait — nem azon vagyunk, hogy a né­pek igazi pásztorai, előmenetelének, boldogulásának előmozdítói, hanem in­kább hátráltatói vagyunk, hogy nem a világosságnak, hanem a sötétségnek, nem a szeretetnek, hanem a gyűlölkö­désnek és a meghasonlásnak vagyunk munkáiéi. És amikor így megláttuk valóságos bűneinket, Tőle kérjünk és várjunk bo­csánatot, szabadulást, hogy ezután való­ban mások lehessünk, megtérhessünk valóságos bűneinktől s a körülöttünk megújuló világban, amely igazságosabb társadalmi rendet épít. mint erre az új világra méltó megújult emberek, a reánk áradó kegyelem erejével vezet­hessük gyülekezeteinket s a hozzánk folyamodókat a tisztább, igazságosabb, jobb élet felé. Isten világkormányzó hatalma olyan történelmi korszakban hívott el ben­nünket szolgálatra, amikor a vi'ág meg­újulásáért küzdenek százmilliók. Adjunk hálát Istennek ezért a kegyelemért! Köszönjük meg neki, hogy az embe­riségnek ilyen hősi, nagyszerű korsza­kában élhetünk és munkálkodhatunk! Ilyen megújulásra, megváltozásry, igaz megértésre vágyakozó szívvel nézzünk őreá, „Aki sokak bűnét hordozd“. Ezzel a megújulásra vágyakozó szív­vel hordozzuk imádságainkban zsina­tunk munkáját is. Ilyen szívvel tudjunk részt venni imádsággal, igehirdetéseink hatalmával és példaadásunkk*al abban a küzdelemben is, amelynek célja megaka­dályozni és megtörni azokat a sötét ha­talmakat, amelyek egy új világháború borzalmaiba akarják belerántani az em­beriséget. Személyi hírek a pesti egyházközségből A pest: egyházközségben, mely az ország leghatalmasabb egyházközsége, hét le-készi körben dolgoznak, nagysza­bású személyi átalakulás történik, mely egyben az egyházközség eddigi sze­mélyi kérdését mind megoldja. Ismeretes, hogy Dezséry László püs­pök püspökké avatásakor nem foglaila el a Deák-téri lelkész' állást, mely egy-_ ben püspök: székhely, hanem óbudai gyülekezetének lelkésze maradt. A pesti egyházközség sok kérdésének megol­dása után Dezséry László püspök 1952. február 24-én búcsúzik az óbudai gyüle­kezettől és március 2-án iktatják be a Deák-tér lelkészi állásba. Kemény Lajos esperes, a fasori gyü­lekezet évt zedeken át lelkésze, kerül a Deák-téri le'készi állásba, a pesti egy­házközség presbitériumának döntéséből. Keménv Lajos esperes a legtapasztal­tabb, érdemes budapesti lelkész ezze’ a pest egyházközség központi lelkész: körének, a Deák-téri lelkészi körnek gondjait váÜJalja magára. A pesti egyházközség hálával és sok reménységgel tekint a Deák-téri szol­gálata elé. A fasori lelkészi körbe a pest, egyház február 17-én tartott közgyűlése egy­hangúlag meghívta Gyöngyösi Vilmos orosházi lelkészt. A fasori gimnázium dísztermét zsúfolásig megtöltötték a hívek. A pes'i egyház összes lelkészi köreinek lelkésze, presbiterei és hívei közakarata érvényesült ezen a nagyje­lentőségű közgyűlésen. A pesti egyház lelkészei közül Grün­valszky Károly józsefvárosi lelkész töl­ti be jelenleg az egyetemes főtitkárhe­lyettesi tisztséget, melyre Darvas Jó­zsef egyetemes félüigyelőhelyéttes a'na- . pókban nevezte ki. A pesti egyházközség é'etére és fejlő­désére innen is Isten á'dását kíván :uk annál s inkább, mert olvasónk előtt is nvilvánva’ó, hogy ennek az egyházköz­ségnek élete és szolgálaté az országos egyház szempontjából is döntő jelentő­ségi, Készüli az Ige hallgatásira! ÖTVENED VASÁRNAP I. Kor. 13:1—10. Itt nem a minden emberben fellel­hető, velünk született szeretetről van szó. Az a szeretet, amelyről igénk be­szél, nem mások ezeretetének az eltatm- lása, vagy lekopírozása, ihanem: ke­gyelmi adomány, mely „onnan felülről száll alá“ (Jak. 1:17.) Ennek a szeretet­nek Isten maga a forrása. Bennünk a Szentlélek munkaija a többi kegyelmi adománnyal együtt. Szentigénk megta­nít most bennünket arra, hogy csak ennek a szeretetnek a birtokában lesz 1. hasznossá minden más kegyelmi ajándék. Istennek drága kegyelmi ajándékai az Igének a világos és tiszta hirdetése, az Isten igaz megismerése, a bizodalmas hit, a Krisz­tusért való élet-á’dozatunk is, de min 1 ezek szeretet nélkül semmit sem érnek. Hiszen beszédem, prédikációim messzire elzúghatnak, mint a harangok érces szava s sokan felfigyelhetnek rá. Min­den beszédemet, ékesen szóló vallástéte­lemet lerontja azonban szeretetnélküü életem. Így azokból semmi hasznom since. De a gyülekezetnek sem. Egyedül a szeretettel teljes szív képes hasznossá tenni a kapott kegyelem drága ajándé­kait! 2. Ez a felülről való szeretet tesz képessé a felebarát igaz szere­lésére. Sok a képmutatás a fele­baráti szeretetünkben. Az igaz szeretet azonban Jézuson keresztül nézi a fele­barátot is. Annak a megmentéséért, bű­neiért is meghalt és felvette a Kérész- 'et? Ne n ' ri ~~ ' 1- '■ f'V eonpk a szeretetnek a birtokában önző, irigy­kedő, féltékeny s csak a magam hasz- nát kereső. Végül ez a szeretet belenyűlik az ÖrSkkév aj ó s a g b a. Nem fogy el soha. Minden kegye'mi adomány, még a legfontosabbak is: hit, remény­ség is elmúlnak a halállal. Hit bt.vett látás, reménység helyett a megvalósu­lás következik a „teljességben", az örökkévalóságban, de a szeretet meg­marad. Megmarad, mert magától az Is­tentől van; Isten maga a szeretet. (I. Ján. 4:16.) A mi szeretetünk nem so­káig tart, ha csupán önmagunkból táp­lálkozik. Ezt tapasztalhatjuk nagyon sokszor! Jövel Szent Lélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven mennyei azándékoddai. . , ,, Zoltán László A Magyar-Szovjet Barátság Hóoapja Február 18—március 18 A magyar szovjet Barátsági, együtt­működési és kö’csönös 6egélynyujláöi egyezmény megkötésének évfordulóján, február 18-űn nyitották meg a magyar- szovjet barátság hónapját. Ünnepi megemlékezés alkalma ez a hónap, amikor népünk emlékezik nagy történelmi fordulójára. Arra a forduló­ra, amikor a felszabadító szovjet sere­gek csapásai alatt összeomlott a tudat­lanság, az elnyomatás, a szü'etési és va­gyoni előjogokra épült, külső erőszak­kal fenntartott, de belső korhadtságá- han már máladozó „Keresztyén Magyar- ország“. összeomlott, hogy romjaiból új ország épüljön: urak országa Mvett dolgozók hazája. Amikor erre a törté­nelmi fordulóra emlékezünk, hittel vall­juk, hogy benne és általa a történőmet alakító Isten keze és akarata nyila!ko­zott meg, ítélettel és kegyelemmel. Ité« léte, kegyelmes volt, mert meg; ngedte, hogy egy új, igazságos emberi világ friss, életszagú szele elsöpörje a korhad » múlt ini.azmá3, áporodott levegőjét. Megen­gedte, hogy feltápászkodjunk, o romo­kon újra, még szebbet építsünk, kegyel­mére méltónak bizonyuljunk, életünket jobbá, igazabbá valósítsuk. Darvas József beszéde a Magyar-Szovjet Barátsági szerződés aláírásának 4. évlordulója alkalmából Bókay János zsoltárfordításai A Magyar-Szovjet Barátsági Szer­ződés aláírásának 4. évfordulója és a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának ünnepi megnyitása alkalmából az Ope­raházi. díszüníiepségen Darvas József közokta ásügyi miniszter tartotta az ünnepi beszédet. A hatalmas Jeíszé<!*el fog-adott beszédben többek között a kö­vetkezőket mondotta: ,Ma van négy esztendeje annak, hogy a hatalmas szocaüsta Szovjet­unió és a népi demokrat.kus Magyar- ország képviselői Moszkvában a sza­bad világ dicső fővárosában aláírták a két ország, a két nép közötti barátsági, együttműködés: és kölcsönös segély­nyújtási egyezményt. A mi népünk, a mi népi demokratikus országunk négy évvel ezelőtt egy olyan vjágkatalom- '.11 litt . „y:y, a teljes köb- csösség alapján, mely a haladás erőit képviseli a világban s amely éppen ezert legyőzhetetlen. Ez a szerződés azt jelenti a’ mi számunkra, hogy né­pünk szabadsága, .üggetíensége örök­re biztosított, mert a v.lág le^ia'ahna- sabb -országa, .minden nép szabadságá­nak, függetlenségének támasza, védel­mezője áll mellettünk ... Népünk soha történelme folyamán nem volt még ilyen egysége®, erős. Mindez: a Szov­jetunó önzetlen segítségének, Sztálin népének, Sztálinnak köszönhetjük. Or­szágunkban már a szocializmus épük Az elmaradott agrár Magyarország, amely alig h-ét esztendővel eze'őtt a feudál-kapi'alista e'maradottság egyik » őspark ja“ volt még Európában, nincs többé — hanem ált helyette az ipari Miagyarország. Még pedig egy olyan ipari ország, amelyet nemcsak a dől go­zók .munkája, verejtéke tett azzá, ha­nem ame.ynek a termését is a dolgo­zók élvezik. Kultúránk soha nem látott gazdag­ságban virágzik. Nyugaton kultúránk „eicroszosításárói“ fecsegnek egyesek. Mi tudjuk, hogy még a múltúnkat .s a szovjet kultúra erőforrásaival meg­erősödve tudta népünk, az igazi örö­kös, igazi örökségként v sszaszerezni. Legnagyobb íróinkkal, művészeinkkel, legszebb haladó hagyományainkká, mit tett itt a régi. rendszer? Elsikkasztotta, meghamisította, elhazudta. Soha olyan tisztán, eivenen nem élt még az, amit kulturális értékekben kitermelt nemzet tünk évszázadokon át, mint rrta. Most tett mmdaz igazán a népé, a könyvtá­rak, a múzeumok, az üzemi és falusi Jouitúrotthonak ezreiben, Nem egy­szer még az ók is, még mi Is, ak k min­dig hittünk népünk erejében, a kotó gazdagságában, akik rút hollókárogás- nak tartottuk, a „nemzetbajiáP-ró! szóló jövendöléseket, aikk 'ípdtek, hegy se puskatus,, ee megaláztatás... nem lúd te összetörni ennek a népnek gerincét, akik hittünk a jövőjében és harcoltunk értő — nem egyszer még mi 's ámul va, telkesül‘en s meghatottságunkat sem szegyeivé álmuk eze'őtt a csoda előtt. Hogy felnőtt a mi népünk!... A szovjet-magyar barátság', együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt a szovjet hősek vére pe­csételte meg, akik eljöttek ide hozzánk, Moszkvából, Ukra inából, a grúz he­gyek közül, Szibéria végleten fő- djel­ről, hogy elhozzák a szabadságot. Meg­pecsételte népünk örök, elmuhatérian hátáte. Soha nem leszünk hozzá hűtle­nek!“ ATeo'ógiai Akadémia küldöttsége Dezséry püspöknél 47. zsoltár Jeliek emberek, ünnepeljetek Istent megáldva, Nevét kiáltva, Ügy tapsoljatok És daloljatok Nagy hatalmáról Birodalmáról: Kegyelmébe vett Földet, népeket! Jákob örökét, Büszke örömét Kezünkbe adta, Nekünk juttatta. — Kürtök zengjetek, Ügy versengjetek, Énekeljetek Boldog éneket, Hogy trónjára száll ő, a nagy király. Isten őrködött Ábrahám fölött, Nénét szerette, Féltve vezette, Mind a hőseit, Dicső őseit Pajzsként takarta Örök hatalma. — Lelkesedjetek Érte emberek’ A Teológiai Akadémia tanár: kara, a Le.készneve.ő Intézet .gazga'ló^a és a teológus ifjúság küldöttsége február 15-én megjelent Dezséry László püs­pöknél, hogy megköszönje azt a sok­oldalú támogatást és segítséget, amit a Soproniból Budapestre költözés során nyújtott. „Megköszönöm a családjaink iránti szere teledet — mondotta Sólyom dékán —, amelyek számára különösen nagy feladatot jelent az új környezetbe való átültetés ezernyi apró gondjának meg­oldása, köszönjük, hogy az egyéni vi­szonyokra oly messzemenően tekintet­tel voltál.“ Veöreös Imre, a Lelkész nevelő Inté­zet igazgatója szerint a püspök optimiz­musa, bizakodása és lendülete volt az az erő, amely a kis és nagy akadályok legyőzését előmozdította. Harkányi László szenior, az iif'úság nevében szólt: „Megköszönjük Püspök Ürnak azt, hogy a teológus ifjúság ki­kerülhetett a kisvárosi e'zártságból, s beállíthatta életét hazánk fővárosába, ahol alkalom nyílik a gazdag egyházi és ku'turáls é'et meglátására.“ Dezséry László püspök válaszában többek között a következőket mondotté: „Át kell hárítanom a köszönetét munka­társamra és mindnyájatokra, akik részt vettetek a költözés munkáiban. Ez az eredmény, amit itt elértünk, nem kép­zelhető el ©gy ember munka télként, ha­nem csak úgy, hogy abban sokan tették .meg kötelességüket. Nyi'vánvalóvá lett, hogv a teológia Bii'teneiS'Ve költöztetése 'ó “érv vo't, am't Istentől kantunk. Ha ért nem láttátok volna világosan, sokkal öbb nehézségünk lett volna. így azon­ban az egyház nevében megköszö­nöm, hogy ti cselekvőén és harco­san hajlottátok végre ezt a jó ter­vet. Az induláskor alaposak voltak az aggályaink, mert a felismert fel­adat nagysága adta azokat. Ez a költöztetés fényes bizonyítéka an­nak, hogy semmit sem lehet az egyházban hit nélkül és bzakodás nélkül elvégezni. Ez az eredmény a hit bátorságára tanítja az egyházat!'1 A jelenlévőkkel folytatott beszélgetés során feltárultak a költözés munkájának nagy eredményei. A soproni állami épület helyett Bu­dapesten a Gorkij-fasorbati lévő evangélikus íúgimnázium egyház épületében nyert elhelyezést a Teo­lógiai Aakadémia. Az épület átala­kítása közel hetvenezer forntos költséget igényelt. A Lelkésznevelő Iriézet, a teológus ifjúság otthona Budapest üdü.őnegyedébe, a Hűvös- völgybe került, ahol 120 ezer forin­tos költséggel alakították át a volt Fébé t’iakonissza-anyaház épületeit a leikészneve'és céljára. Ezeken az épületátalakítási munkálatokon kí­vül a Teológia Aakadémia negyven­ezer kötetes könyvtárát, tel es fel­szerelésé', valamennyi alkalmazott ingóságait, a Lelkészképző Intézet ki'encven teológus elhelyezését szol­gáló berendezését kellett Budapestre szállítani: és ezeknek költségeit fe­dezni. A szállításokat s'kerii't kár és veszteség nélkül lebonyolítani. Az Állami Egyházügyi Hivatal messzemenő támogatással összesen háromszáznvolcvanezer forintot uta'vánvoroft a teo!ó»'a TV'-tenest- re költözési célja’ra, útebb b>ony- ságát adva annak, hogv Népköz- társaságunkban milyen támogatás­ban részesülnek az egyházak. ! <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom