Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

SVAMGÉUKtJS ÉLET 3 ÉLŐ VÍZ Rossz a címzés rGyakran előfordul, hogy rossz cím­zés miatt valamely postaiküldemény visszajön a feladóhoz. A posta ugyan nem adja fel könnyen a kézbesítést, hanem kiadja a rosszul címzett leve­let címnyomozó hivatalának és a 6ok bélyegző és címcédula tanúskodik amellett, hogv mindent elkövettek a kézbesítés érdekében, de ha nem si­került kipótolni a címzés hiányossá­gait, végül is visszajön a küldemény a feladóhoz a »Címzés elégtelen«, a »tímzedt ismeretlen«, vagy más eset­ben a »Címzett nem fogadta e!« jel­zésű bélyegecskékkel. Hiába íródott a levél, hiába láradt a posta, rossz a címzés. Járhat így a keresztyén ember imádság dolgában is. Nem mintha az Úristent nem taláfhatná meg imádsá­gunk, nem is mintha a mennyei cím­nyomozó, a Szentlélek ne hozna hely­ró sok hibát és hiányosságot az imádságainkban (Rom. 8:26—27), ha­nem inkább azért, mert Isten a mon­danivalónkat nem találja néki szóló­nak. A címzés lehet egészen hibátlan: Szerető Atyám a mennyben!, de a tar. tatom mindjárt elárulja, hogy tulaj­donképpen emberekhez akarok szólni, jelenlevőket kioktatni, rendreutasí- tani, meghatni, vagy megfenyegetni. Dehát akkor máért címezem az Úr­istenhez.?! Mondjam el egyenesen zz embereknek- Kár ilyen rosszul címzett küldemény-ekkeí az ititódságposíát ter­helni! Olyan is előfordul, hogy a kérést egyenest önmagamhoz kellene 'ntéz­nem, és annak a teljesítését önma­gámmal megtárgyalnom. Gazdaember rendszeresen imádko­zott családi áhítatai alkalmával a község szegényeiért. Anélkül azon­ban, hogy egyszer is adott volna nekik valamit. Egyik áhítat után elébe állt a kisfia: »Édesapám, bárcsak az enyém volna a magtárod!« — »Miért fiacskám?« — kérdezte az apa meg­lepődve. »Akkor én mindjárt teljesí­teném az imádságodat.« Egy lelkész hosszabb ideje imádko­zott híve'vei együtt azért, hogy Isten adjon tehenet az árvaház számára- Isten nem teljesítette a kérést. Mi­közben egy összejövetelen az Imád­ságuk meg nem hallgatása okai után kutaigattak, a lelkész hirtelen feláll a helyéről, kimegy az összejöveteléről és a saját tehenét átvezette az árva­ház istállójába. — »Miért kérek én Istentől tehenet az árvák szántóra, amikor magam is tudok adm'U — mondta visszajövet a híveinek. És lehetne hosszú sorban folytatok Gyakran imádkozunk alázatosságért, ahelyett, hogy megalázkodnánk, sze­retőért, szolgálatért, bűnfeletti győ­zelemért, ahelyett, hogy elkezdenénk szeretni, szolgálni és a bűneinkkel ko­molyan szembeszállni. Nem kel! Isten­től kérnünk azt, amit ö már előbb a kezünk ügyébe adott- Azt sem. ami rajtunk múlik. Teljesítetlen hullanak vissza az ilyen kérések, —1 mert rossz a cím-zés. Csepregi Béla KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK NYUGAT-NÉMET ORSZÁG Már adtunk hírt a Stuttgartban rendezett német Egyházi Napokról. Megírtuk, hogy a stuttgarti Egyházi lapokra a " Német Demokratikus Köztársaságból is nagy tömegeket vártak. Ezek a tömegek elmaradtak. A nyugat-német lapok megkísérelték ezt a tényt úgy feltüntetni, minthogyha az a kelet-német kormány elzárkózá­sát mutatná ezzel a keresztyén meg­mozdulással szemben. Arra azonban nem gondolnak, hogy mi előzte meg a stuttgarti Egyházi Napokat. Mei­sen püspök előadást kért ezen az egyházi gyűlésen attól az Adenauer®, a nyugat-német bábáliam kancellár­jától, aki mindenféle eszközzel meg akarta akadályozni azt, hogy a kelet- nép küldötteit fogadják Bonnban, hogy azok átadhassák a kelet-néniét nép üzenetét a nyugatiaknak és átadhassák a kettészakított Németország két ré­sze közötti szükséges tárgyalások alap­jául szolgáló kelet-német tervezetet. Adenauer személyes terrorral is igye­kezett lehetetlenné tenni azt, hogy a nyugat-német parlament elnöke Ehlers, aki egyébként az alsó-szászországi evangélikus egyház elnöke is, s így Lilie, püspök elnöktársa, fogadja a ke­let-német küldöttséget. Nem csoda, ha Adenauer nem népszerű a kelet­német keresztyének szemében és nem csoda, ha a kelet-német kormánynak nem tetszett a stuttgarti Egyházi Na­pok. Nekünk sem tetszett. De nem tet­szett az egyszerű német evangélikusok­nak sem. Egy Ruth Achetis nevű né-' met asszony levelet írt az Egyházi Napok rendezőe'.nökéhez: Dr. Thadden Trieglaff-nak, aki szintén szomorkodott a keleti németek elmaradása fölött Hozzászólások a lundi konferenciához A magyar protestánsok mindenkitől az igazság igéit várják A lundi konferencia anyagához úgy szólok hozzá, mint aki áttanulmá­nyozta a lundi konferencia előkészítő anyagát és a jelentéseket s mivel részt vettem a Lutheránus Világszövetség hannoveri konferenciáján, érdekes lesz a két konferencia munkáját_ teológiai szempontból psszehasonlítani. Az összehasonlítás eső pillanatra a lundi konferencia javára dől el. Meg­lepő lehet azt hallani egy lutheránus teológus szájából, de azonnal érthe­tővé válik, ha hozzáfűzöm, hogy bib­likus vagyok és ebből a szemszögből nézem mindazt, ami ma a világkeresz- tyénség körében történik. Mi, akik itt Magyarországon azon a véleményen vágyunk, hogy csak az Isten igéjében és igéjéből tájékozódó emberek szól­hatnak hozzá érdemileg helyesen a keresztyén egyházak égető kérdései­hez és csak az tud, mint keresztyén ember jól' tájékozódni a világban az egyház vonalán, aki elsősorban teoló­gus méghozzá jó teológus — mindig kínosan figyelünk arra, hogy a világ- keresztyénségnek a fnegmozdulásai mennyire tudnak megmaradni az exakt tudomány vonalán úgy, hogy ugyanakkor nem rugaszkodnak el a való élettől. Éppen azért azt keli mondanom, hogy a lundi konferen­cia teológiai szempontból főleg az frásmagvarázat vonalán mélyebb és élesebb volt, mint a hannoveri kon­ferencia, amelynek pedig bizonyos előkészítő« jellege volt. Rendkívül kellemesen lepett meg az a teológiai hang, amely a lundi konferencia jelentéseit áthatja, s ebből azt a reménységet meríthet­jük mi magyar protestáns keresz­tyének, hogy van mit várnunk az ilyen konferenciáktól, s másrészt a reális élettel állandóan kapcsolatot tartó teológiai tájékozódás lehe­tővé teszi számunkra azt, hogy a mi teológiai kutatásainkat és ab­ból fakadó gyakorlati tapasztala­tainkat. eredményeinket nemcsak átadhatjuk a világ keresztyén egy­házainak, hanem meg is van ben­nük a készség, hogy hasznosítsák azokat a jövőben sokkal nagyobb mellékben, mint az eddig történt A hannoveri konferenciának éppen az volt az egyik súlyos tehertétele, hogy nem tudott a világ lutheránus egyházain belül ökumenikus lenni. Bi­zonyos általunk nem helyesnek tarlóit irányzatok olyan mértékben r.ycmlák rá bélyegüket a tárgyalások egészére, hogy abból nem születhetett- reánk nézve is iránytmutató eredmény. Nem lennék azonban őszinte, ha nem mutatnék rá minden kertelés ■nélkül arra a tényre, hogy' a lundi kon­ferencia a hannoverinél lényegesen feológiaibb beállítottsága és tájékozó­Asztali beszélgetések Lutherrel Törvény és evangélium A törvény az, amit nekünk kell meg­cselekednünk; az evangélium pedig, amit Isten ad. A törvényt be nem tölt­hetjük; Isten ajándékát csak hittel ra­gadhatjuk meg, mert Isten az ige és a 'szentség által munkálkodik. A törvénnyel fegyelmezi Isten a bár- dolattan. gonosz embereket s fékezi garázdálkodásukat. Ugyancsak ezzel tanítja Isten parancsolataira a dölyfös képmutatókat, akik egyre több jócsele­kedetet szednee elő, mert ezekből akarnak megigazulni. Az evangélium viszont vigasztalja a megszornoro- dottakal, a gyengéket, nyomorultakat, lelkiismeretükben nyugtalankodökat, difik Isten haragját rettegik s bünbo- csánatot hirdetnek nekik. A törvényt és evangéliumot jót meg kell egymástól különböztetni, különben az emberek elbizakodnak, vagy két­ségbe esnek kiváltképp akkor, ha az ördög az evangéliumból törvényt csi­nál. Ezért olyan ez a kettő, mint két malomkő. A felső kő, amelyik mozog, őröl és morzsol, ez a törvény. Isten ezt úgy használja, hogy ne zúzzon ben­nünket halálra; az alsó kő, c:ni moz­dulatlanul áll, az evangélium s mind­kettőt a kegyelem tartja. Olyan az evangélium, mint valami hűvös, könnyű szellő tikkasztó nyár- melegben; így vigasztalja a lelkiisme­ret szorongását. A meleget viszont a nap csinálja, vagyis a törvény prédiká- íása. Ez fűt be ugyancsak az emberek­nek, amikor feltárja, hogy nem emberi törvény ellen vétkeztünk, hanem Isten parancsolatát szegtük meg. Az evan­gélium hűvös szellője pedig nem em3 béri fócselekedetek és érdemek vigasz­talásával kecsegtet, hanem Isten irgal­mának hirdetésével. Ha azután az evangélium megvigasztalt és felüdített bennünket, s így a Szentlélek megerő­sítette lelkiismeretünket, ne lustálkod­junk és pihenjünk, hanem hitünket azokkal a jó cselekedetekkel mutassuk meg, amiket Isten a tízparancsolatban adott elénk. Az Ószövetség főképpen törvény- könyv, amely arra tanít, hogy mit kell tennünk s mit elhagynunk s mindezt példákkal is megmutatja. A törvény mellett azonban vannak benne Istennek ígéretei és kegyelmi igék is. Ezek tar­tották meg az ószövetségi atyákat és prófétákat a törvény idején is a Krisz­tusban való hitben, akárcsak ma min­ket. Az Újszövetség viszont az evan­géliumról és Isten Ígéretéről szóló könyv a hit és hitetlenségnek pétdált tartja elénk. Elejétől végig a Krisztus­ról szóló prédikáció, ahogyan azt az Ószövetség megjövendölte és Krisztus­ban be is teljesedett. így tehát az Új­szövetség kegyelmet és békességet hir­det, bűneink bocsánatát a Krisztusban, az Ószövetség viszont főképpen azt mutatja meg a törvényben, hogy mi jót kellene tennünk s mennnire tehe­tetlenek vagyunk. dási készsége ellenére Is éppen az exe- gézis, a biblia igéjéhez való helyes és igazi viszonyulás szempontjából még sok kívánnivalót hagy' maga után. Ez vonatkozik hogy csak néhány példát ragadjak ki az egészből — elsősorban az istentisztelet kérdéseire. Vélemé­nyein szerint Lund-ban sem mertek éppen a bib­lia alapján határozott nemet mondani olyan hagyományos for­mákra, amelyek nagyon kedvesek, megszokottak, valamely nép ízlésé­nek megfelelő istentiszteleti for­mák, de semmiesetre sem Isten gyülekezetének ökonómiáját építő bibliai alapon helytállók. S ha még közelebbről az egyházi hi­vatal régóta vajúdó és meg nem ol­dott problémáját érintem, akkor min­denki megérti, hogy a lundi konferen­cia is sokszor a felszínen mozgott, vagy helytelen hermeneutika! alap elvekből kiindulva akarta az írás mon­danivalóját megérteni és tolmácsolni. De az is iehet, hogy a lundi konferen­ciát is befolyásolták olyan egyházak részéről, ahol a fenti kérdések még nem váltak akuttá. Csak helyeselni lehet azt, hogy a lundi megbeszélések ismételten hang­súlyozzák, hogy minden részletkérdés megoldása a nagy összefüggésben vá­lik lehetővé. Nem szabad azonban el­felednünk, hogy a nagy egész csak a részletekben és a részietekből épülhet fel arra. Éppen azért azt várjuk a Faith’ and Order további munkájától, hogy igye­kezzék pontosabban körvonalazni nem­csak azt, ami elválasztja az egyes ke­resztyén felekezeteket egymástól, ha­nem azt is, ami összeköti. A hangsúly legyen mindig ezen. Azután arra tö­rekedjék, hogy a teológiai munka el­mélyítésével, exaktahbá tételével bizo­nyos pontokon rögzítse a kialakult, helyes látást. Mert az egység felé ve­zető út csak úgy közelíthető meg, fia a Bibliában találkozni tudunk egy­mással. Találkozni abban a szeretet- ben, amely az egyházaik egységét Isten dicsőségének s a világ népei boldog jövőjének, építő békéjének és jólétének szolgálatában kívánja el­mélyíteni és érvényesíteni. A magyar protestáns egyházak min­denkitől sz Igazság igéit várják, mert csak azokra lehet őszinte és építő sza­vakat válaszolni. Dr. Pálfi Miklós teol. akad. dékán. Ruth Achelis többek közt a követke­zőket írja: iönnek nincs joga ahhoz, hogy pie- tista szavak mögé bújjék és magát derült égből villámcsapástól sújtott naiv illuzióistának álcázza. Az Ön döntése tudatos volt. A világ békéjét és egységét illetően érvényes a régi igazság: aki nincs velem, ellenem van. Az utóbbi hetek fejleményei nem voltak váratlanok, de elkerülhetetlenek sem. Akinek volt füle a hallásra, hall­hatta az intő szót. Nem hiányoztak Németországban 1952-ben sem azok az emberek, akik megkísérelték — még mielőtt késő lett volna —, szét­szakítani azt a hálót, amelybe a né­met népet bele akarták bonyolítani. Ön azonban német protestáns létére nem szégyelte — méghozzá tisztségé­nek tekintélyével terhelten azt, hogy a bonni és párizsi szerződés aláírását magáévá tegye és a nyugatnémet szö­vetségi állam kancellárja által muta­tott utat teljes egészében jónak tart­sa. Tudnia kellett, hogy ez az út szükségszerűen hová visz, és nem kellett volna meglepődnie az első közvetlen következményeken. Az ön vállát terhelik annak a súlyos döntés­nek a következményei, amely nem- csupán a mi népünk számára, hanem az egész világ számára élet és halál kérdésévé lett. ,,E nép vezetői hite- töhké lettek és akiket, vezetnek, el­vesztek." Ennek az útnak ellent kell mondani és erről az útról le kell (ér­nie annak, aki „az életet akarja vá­lasztani és hisz ennek az életnek ígéretében.« Ruth Achelis ezzel a levelével rá­mutatott a stuttgarti Egyházi Napok tévedésére. Az Egyházi Napok címe ez volt: »Válasszátok azért az életei.« A bibliából vett ez a mondat a becsüle­tes német evangélikusok szerint azt jelentette volna, hogy a német evan­gélikusokat ezen a konferencián úgy vezetik, hogy azok egyöntetűen fog­laljanak állast a német nép közös érdeke, a béke és Németország újra­egyesítése mellett. Stuttgartban nem merték kimondani ezt a hitvallást. Nem merték kimondani, mert kedve­zőbbnek találták azt az utat, amit Meisen püspök és Thadden Trieglaff képviselt. Hallgatni és a hallgatással beleegyezni abba, amit az amerikai diplomaták követeinek. A német né­pet belenyugtatni az új háború elő­készítésébe és Németország kettésza- kításába. A német evangélikusok azonban minden nap világosabban látnak és ki fogják harcolni a német egyház becsületes hitvallását a világ békéje és Németország egysége mellett * Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Németország evangélikus egyházának össznémet értekezlete, amely e napokban folyt le a német Demokratikus Köztársaság­ban lévő Elbingerodeban, egyhan­gúlag hozott határozat alapján, azonos szövegű táviratokban kérte fel J. V. Sztálint, Trumant, Chur­chill! és Pinayt, a győztes hatal­mak kormányainak vezetőit, hogy a német kérdés békés megoldása érdekében tartsanak mielőbb hégyhatalmi tanácskozást és te­gyék lehetővé Németország egysé­gének helyreállítását Az evangélikus egyház összné­met értekezlete, amelyen Ehlers, a bonni szövetségi gyűfés elnöke is részt vett, felhatalmazta Német­ország evangélikus egyházának ta­nácsát, küldöttségek útján kö­zölje Grotewohl miniszterelnökkel és Adenauer kancellárral, hogy az evangélikus egyház a német egy­ség sürgős helyreállítását kívánja. (MTI) HROMADKA PROFESSZOR KITÜN­TETÉSE. Dr. Hromadka professzornak, a prá­gai Károly egyetem evangélikus teo­lógiai fakultása dékánjának, az ismert csehszlovák békeharcosnak, s a Béke Világtanács elnökségi tagjának a var­sói egyetem díszdoktori címet adomá­nyozott. Szombat esti közös imádságunk BOLDOG EMBER.. ZSOLT. 32, 1—7. Igen sokan kergetik a boldogság kék madarát. Sokszor egy életen keresztül, anélkül, hogy el is érnék. Maradnak életük végéig olyan embereké akik igazából soha nem kóstolták meg mi az igazi boldogság. Dávid belekóstolt a boldogságba és átélte azt a maga valóságában. Éspedig akkor, amikor bizonyosság lett afelől, hogy Isten bűnét megbocsá­totta és vétkét elfedezte. A bűnbocsánat által helyreállt a közössége a boP dog Istennek Aki velevaló közösségben neki is boldogságot ajándékozott. Mindig a bűneink tesznek igazán boldogtalanokká bennünket, mert meg­bontják azzal az Istennel való közössé günket Aki az igazi boldogság ajándék kozója. A bűneit meglátó, azokat bevalló és a bűnbocsánat evangéliumát meghalló ember a boldog ember. Jézus Krisztus által mi is megtapasztalhatjuk az igazi boldogságot.Ein nek birtokában boldogan szolgálhatjuk egyházunkat és nemzetünket. BÁNJUK MEG, hogy sokszor magunk akarjuk boldogítani nun gunkat, a helyett, hogy Istentől fogadnánk el ajándékképpen a bol­dogságok ADJUNK HALAT, hogy az öfökélef boldogságából már ftt a fSl- dön sokat átélhetünk a bünbocsánat elfogadása által. KÖNYÖRÖGJÜNK. Isten szerinti boldogságért a. magunk, ládunk egyházunk és nemzetünk számára. K & BIBLIA - OLVASÓ BÉKÉSCSABA A békéscsabai gyülekezet októ­ber 26-án, vasárnap reggel fél 9 órai kezdettel estig tartó csendes­napot rendez, amelyre minden hit­testvért szeretettel hív és vár. A csendes-nap vezérgondolata: »A ritka alkalom.« Október 19, vasárnap. Zsolt 18:20. — CseL WWfc Isten nem akarja, hogy elvesszél. Kész ama, hogy — szerétéiből, Krisz­tusért — kiragadjon a halálból. Minden eszközzel fel akar ébreszteni Vhamar«.- hogv lerázhasd a sátán bilincseit. Megtette-e már veled? (Olvasd még: Máté 12:22—30. — II. Thess. 3:15—5.) Október 20. Hétfő. Zsolt 60:13. — Dk. 18:27. Bűn, betegség, nyomorúság — keserves utak. Céljuk, hogy összetörjön az »éned«,'ledőljenek bálványaid S amikor e te utad zsákutcába vitt, akikor nyílik meg az Isten útja, Élet útja, Üdvösség útja... (Olvasd még: L Kor. 9:24—27. — JI. Thess'. 3:6—18.) Október 21. Kedd. Mikeás 7:7. —Máté Belső csend, lábra néző szem, s zabad itást váró szív... Van-e valami* amit jobban meg akar gátolni a sátán? De meghallgat az Url A meghallgatás záloga a te hited. Van-e hited? Könyörögj érte! ‘ (Olvasd még: II. Tkn. 2:1—5. — Préd. 1:1—11. —• I. Ján. 2:17.)’ Október 22. Szerda. Zsolt. 22:28. — CseL 26:föU Nem személyválogató Urunk van. Krisztus halála és feltámadása műi­den nemzetség előtt, a pogányák előtt is megnyitotta az üdvösségei Miésí akar a te szeretetlen ítélgetésed valakit is kizárni onnan? j (Olvasd még: Rom. 14:1—21. — Préd. 2:1—11. — I. Kor. 7:29—31^ , Október 23. Csütörtök. Jer. 15:16. — Lk. 11:28, Isten minden 'beszéde a te üdvösségedért hangzik. Erre gondolj, amikor a törvény elitéi, s az evangélium szabadulást hirdet. Akkor tudsz orvén» dezni az ige szava felett, s erőt nyersz, hogy boldog megtartója lehass. I (Olvasd még: Tit. 2:1—10. — Préd. 2:20—26. — I. Péter 1:3.) "J Október 24. Péntek. És. 55:3. — Mfl&fMfc Ha ismered az igéből a Jézus-követés útját, talán te is «ok mindent bolondságnak tartasz, és megbotránkozo! azon. Ne akarj »bölesebb« nW találni. Egyedül Isten tudja milyen utat kell járnod, hogy életet nyerj. (Olvasd még: Lk 22:31—38. - Préd. 3:1—14. — Lk. 10:38—42.) Október 25. Szombat. II. Móz. 20:20. — Zsid. ttb23, Hiányzik a szívünkből az Isten-félelem, ezért vétkezünk olyan könny«®» műén. Könyörögjünk, hogy ne későn ismerjük meg e számonkérő Isten váló» ságát. (Olvasd még: I. Ján. 2:15—17. — Péld. 2:1—6. — Pléd. 9:1—3. — Jeli 22:11, 12.) Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom