Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-09-07 / 36. szám

«s EVANGÉLIKUS ELET 3 ÉLŐ VÍZ „ÍGY SZÓL AZ ÚR“ 5 Amos 2. fejezet. Két kérdés tör fel a fejezetiből Az első így hangzik: Ha liiszünk abban az Istenben, aki olyan szigorúan veszi a bűnt: Ki menekedik meg attól hogy »Viirtassék«? és kit nem »fojtanak« meg akkor? El lehet-e ez esetben kép­zelni, hogy van olyan ház, amelyet »nem emészt meg a tűz?« Hogyha így áll a dolog a bűnnel, van-e közöt­tünk egyetlen is, aki megállhat ama Isten előtt, aki mérlegeli és szám­lálja a bűnt? A másik nem kevésbbé nyugtalanító kérdés pedig, amelyik ezzel az elsővel a legszorosabb össze­függésben áll, így hangzik: hogyan tudom mégis, hogy az az Isten, aíki a bűnt véresen megítéli: szeretet? Támogatja-e valami ezt az elgondo­lásunkat? Vagy végül is puszta gya- mításofcra és állításokra vagyunk utalva? A válasszal nem marad adós a tékoabefi pásztor. Rámutat: Isten akarata nemcsupán abban merül ki, hogy rámkolvassa a bűneinket. Istan merőben más dolgokat is cselekedett. Isten öröktől fogva fáradozott a sze­gény bűnös megmentése érdekében. »Pedig én irtottam ki előlük az emo- reusokat, akik magasak voltak, mint a cédrusok, erősek, mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul.« (9. v.) Itt az atyai szív remegését érezzük. Emlékeztet minket jó tettének és megsegítő cselekedetének hatalmas erejére, amellyel értésünkre adja sze- retetéit, 6 mindezért egy kevés kis hálát kér tőlünk. Isten aláereszkedése a porba még mélyebbre hatóit alá. Olyan mélyre, ahol bennünket nemcsak az emo- reusok kezéből szabadít lei, hanem az őrdögmeik -a kezéből és a halálnak a sötétségéből is. Isten a níaga atyai szeretedében odáig ereszkedik alá. ahol karácsony lesz, s odáig ’s, ahol kereszten függ -a »fájdalmak embere*. Itt van az aláereszkedésnök az a mélysége, amely nem kevésbbé kiku • tathatatlan, mint a mennyei fenségé­nek és diós őségének magassága. A szeretet e cselekedeteit látva, mi egyebet lebe tinónk, mint hogy hálát adunk? Bár így volna! Bár semmi egyebet ne tennénk, minthogy úgy adnánk hálát, hogy egész életünk egy étién hálaadás lenne. De még hátasak sem tudunk lenni. A helyet*, hogy' megköszönnénk isten atyai jó­ságát, még kigűnyolják a,zt. Gúny és erőszak a hálaadás helyett. Ebbe a keretbe nagyon is beleillik a — menekülés. Emberi lényünknek egyik kinyomozhatatlan titka, hogy menekülünk Isten szereteténéK csele­kedete elől. A helyett, hogy hálára kulcsolnánk kezünket, elfutunk. Fu­tunk a keresztce-íeszitett elöl. Vájjon sikerül-e ez a menekülés? Elitaépzeltoeíetlen, hagy sikerülne iicsz- szú időre elmenekülni Istennek atyai szeretete elől. Amos szerint tébolyult elgondolás, hogy az ember akarhasson Isiéin elől végérvényesen elmenekülim. Végül aratás lesz. A próíé*a hallja az aratástól jővő szekér csikorgását, amint súlyosan megterhelve közeleg a szérű felé. Igen, az ember végül is a kerekek alá kerülhet, vagy pedig fel­hívhatják a szekérre és bevihetik az örök szérűbe. Itt aztán csakugyan megmenekülünk Istennek atyai harag­ja elől. Azonban ez meztelenül való menekülés lesz. Meztelenül áll az ember az utolsó bírája előtt. Semmit sem hoz magával, mint csupán a sze­gény bűnös vigaszát: »Es a bá’or- szívű is a hősök között meztelenül fut el azon a napon.« (W. Lüthi) A szlovákiai evangélikus egyházban a városokban a legjobb az istentiszteletek látogatottsága Jan Ckabada, a szlovákiai evangé­likus egyház egyetemes püspöke Limá­ban, a »Hit és egyházszervezet« moz­galom világkonferenciáján szőkébb körben rövid beszámolót tartott egy­háza helyzetéről. Beszámolója szlve- közepe, egyházának templomi élete volt. A szlovák nép mélyen vallásos. Az ünnepeiket és a vés ám rmokat teplomozássial töltik. Beszámolójából számunkra az volt igen érdekes hogy megjegyezte és adatokkal mutatta be azt a tényt, hogy Szlovákiában, ellen­tétben a többi európai országokban, — a • városokban a legnagyobb a templomlátogcríás. Egy kérdésre, hogy hol a legkisebb a templcmlátogatás, Chabada püspök kedves mosollyal válaszolt: »Azokon a helyeken, ahol öreg és unalmas papok szolgáknak.« A tisztelet kedvéért azonban megje­gyezte, hogy nem csoda, ha egv pap unalmas olyan helyen, ahol már negy­ven éve szolgál. A sátoros ünnepek különösen nagy alkalmai a szlovák egyházi éle*nek. Csehszlovákiában teljes munkaszüneti nap a nagypéntek is, ami a protes­tantizmus erejét mutatja a ráma* ka­tolicizmussal szemben, ellentétben pl. a magyar helyzettel a háború előtt. A karácsony és a pünkösd második napja munkaszüneti nap Szlovákiá­ban is, mint a legtöbb európai or­szágban és az Egyesült Államokban is, amint azt Jan Chabada megje­gyezte. A háborúban nyolc templom teje­sen elpusztult. Ezekből a szlovák egyház hármat újjáépített. 1952 bojt második vasárnapján és negyedik va­sárnapján egymásután két vadonatúj templomot avatott a püspök. De van­nak a szlovák egyháznak más templo­mai is, amelyek, nem háborús káro­sodásból, csak egyszerűen az idő vas­foga miatt rongálódtak el. Ezeknek javítása is folyik. Radványbnn és Besztercebányán azonban be kellett csatolok két templomot, mert már életveszélyeseik voltak. Itt v innak most a legnagyobb templomépitési gondjai a szlovák evangélikus gyüle­kezeteknek. A templomépítési gondok egy új vonással is szaporodtak, Cs“hsb1ová- kia felszabadulása óta az új társa­dalmi helyzetben. A magyarországi­hoz hasonló óriási méretű nemzeti iparosítással kapcsolatban egészen új lakótelepek alakulnak, ezekben azon­ban még állandóan cserélődik a la­kosság s e települési helyeken még nem lehet beszélni megállapodott evangélikus gyülekezetekről, bár azok kialakulóban vannak. Mihelyt ezek a helyek lakossága meggyökerezik, templomépítésbe fog a szlovák egy­ház. A templomépítés ismét mis pro­blémája szintén hasonló a magyar helyzethez. Filiákban és szórványok­ban sok helyen használták a volt egy­házi iskolák termeit istentiszteleti helyekként. Az iskolák államosítása óta e gyülekezetek ma is használják az iskolák termeit, de mindenütt saját egyházi helyiségre vágynak. Lassan­ként házakat vesznek és helyiségeket teremtenek az állam és egyház ügyei­nek elválasztása érdekében ezek a gyülekezetek. A felszabadulás óta a szlovák egy­ház hét gyülekezeti házat engedeti át az államnak olyan helyeken, ahol szükség volt kulturális vagy társa­dalmi szempontból azokra. Ezek helyett új helyiségeket kértek és több helyein kaptak is az államtól. Ä lelkészek és a helyi tanácsok között mindenütt jó a viszony s. a gyülekezetek hazafias lelkesedéssel dolgoznak Csehszlovákia építésm. A gyülekezetek felelőssége mindenütt növekszik az egyház iránt, elsősorban a gyülekezet háztartását M'tetően, bár az állam Csehszlovákiában nemcsak a lelkészek teljes fizetését, hanem a gyülekezetek dologi kiadásait is fe­dezi. A gyülekezetek egyházi felelős­sége lelkiekben különösen két vona­lon érvényesül. A szekták ellen és a dogmaiizmus ellen harcolnak. Ez a két irányú harc éppen eléggé keskeny úton tartja a gyülekezetek telki éleiét. A szektássá# és a dogmaiizmus két szélsősége az egyházi életnek, ellen­kező előjelekkel. Nálunk éppen dog- matizmussal védekeznek sok tie!yen a szektásság ellen, vagy szektásságba menekülnek a dogmaiizmus e'ten A szlovák egyháznak ez a felismerése, hogy a két szélsőség ellen egyszerre küzd, taníthatja a mi magyar egyhá­zunkat is. A vallástiamításban laikusok is részt vesznek. A múlt esztendőben két hónapos kurzuson huszonhét laikus vallásiam tót képeztek ki, akik egész évben dolgoztak, de éppen ezen az őszön fogják kiértékelni azt, hogy helyes-e, ha a szlovák egyház ezen az. úton tovább is megmarad. A szlovák egyház életéről még egyéb részleteket is fogunk közölni! Hiúságunkban olyanoknak gon­doljuk és tüntetjük fel magunkat, amilyenek a valóságban nem va­gyunk! Mindez hazugság, ami Is­tennek, az örök Igazságnak visz- szatetszö. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és az igazságot szeres­sétek. (Louvigni) tje A bún felismerése szétrombolja öntetszelgésünket. E tapasztalat megromlott-voltunkat kézzelfogha­tóan bizonyítja. Emellett azonban elengedhetetlenül szükséges az alá­zatosság, békesség és a Jézus Krisz­tus érdemében való feltétlen biza­lom. (Louvigni) KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Amerikai lutheránus lelkész levele luncébói a Hungarian Church Pressitek Megírtuk, hogy a magyar protes­táns egyházak idegen nyelvű sajtó szolgálata, a Hungarian Church Press külön számot adott ki az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházaikol- métay Bizottságának luadi konferen­ciája alkalmából. Ez a szám a refor­mátus ökumenikus tanulmányi bizott­ság által elkészített do'.gozatiot fog­lalta össze, amelyet a Magyarországi Ökumenikus Bizottság is magjáévá tett. Ezt a számot megküldték a randi konferencia valamennyi részvevőjének. Leonhard M. Ludwig, a New York állaimban levő Niagara Falls város Szent Pálról elnevezett Lutheránus egyházának lelkésze is egyik tagja volt a lundi világkonferencián ae amerikai küldöttségnek. A konferenciáról az amerikai lel­kész az alábbi levelet küldte a Hun­garian Ohurch Press szerkesztőségé­inek: »Testvérek a Krisztusban! ügy ér­zem. meg kell köszönnöm önöknek a Hungarian Church Press hozzám el­küldött számát. Miután gondosan végigolvastam a 36 oldalt, meglepőd­ve láttam azt az alapos figyelmet és odaadást, amelyet magyarországi re­formátus testvéreink szántak a lundi konferenciát előkészítő anyagnak Voll-e az Egyházak Világtanácsa kö­reiben még egy egyház, amely ily rendszeres és teljes munkát végzett volna, mint Önök? Lelkemben sok választódó vissz­hang támad azokra a gondolatokra, amelyeknek Önök kifejezést adtak. Különösen sokra értékelem, ahogyan önök zárószavaikban Istenhez fordul­nak és arra kérik öt, hogy vezessen bennünket az igazságra és az egységre. Az »egység« szót óira meg újra hallhatjuk itt Londonban de úgy látszik, hogy az »igazság« hiány­zik a Hit és EgyházaLkotmány szó­tárából. Mi félünk tőle, pedig csak a mi Urunkban, Jézus Krisztusban megismert igazságban érhetünk el igazi egységet. Mégegyszer értékelve azt, amit Önök küldöttek a mi Lundban elhang­zott előadásainkhoz és a legteljesebb őszinteséggel ajánlva Önöket a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisz'us védelmező és ösztönző vezetésébe, őszinte, szeretettel maradiam az OtSk munkatársa. LEONHARD M. LUDWIG.« Antonij pravoszláv püspök 30 évi kanadai tartózkodás után visszatért a Szovjetunióba Antonij, az orosz pravoszláv egy­ház sanfraneiscói és kaliforniai püspöke több mint 30 évi kanadai tartózkodása után visszatért a Szov­jetunióba. A püspök hazatérésekor el­mondotta, hogy már régebben felvető­dött benne a hazatérés gondolata. Egyesek azzal ijesztgették, hogy a Szovjetunióban nehéz, küzdelmes élet és súlyos megpróbáltatás vár rá, de sokan boldognak tartották, hogy haza­utazhat. — Most újra itthon vagyok szülő­hazámban — mondta Antonij püspök. — Ezalatt a 30 év alatt itt minden gyökeresen megváltozott. Moszkvá­ban sokszáz nagyszerű új épületet emeltek, közöttük a tudomány gyö­nyörű palotáját, a moszkvai egyete­met. A Szovjetunióban hatalmas sike­reket értek el a tudomány, művelődés és egészségvédelem terén is. Mint lelkész nagyon örülök az orosz pra­voszláv egyház virágzásának. Troice- Szergijeva Lavka, a régi orosz kolos­tor kitűnő állapotban van. Összes templomaiban rendszeresen tartanak istentiszteleteket. Nagyon boldog va­gyok, hogy visszatérhettem hazámba — mondta befejezésül Antonij püspök. Jíutfiex mondta: »Hiszek egy Istenben, minden­ható Atyában, mennynek és föld­nek terenitőjében.« Szüntelen benne bízom, míg meg­engedi és nem tűzök eléje célt, időt, mértéket vagy módokat, hanem sza­bad és igaz hittel mindent isteni akarata alá helyezek. Micsoda hiá­nyozhatnék nekem, hogy Ö ne adná meg vagy ne tenne érteni mindent — hiszen Ö mindenható. Menny és föld teremtője és mindeneknek Ura: kicsoda vehet et tőlem valamit vagy kicsoda árthat nekem? Ne lenne hát javamra és ne szolgálna nekem minden, ha ö jót akar velem, aki­nek minden alávettetett és engedel­meskedik? ö Isten, ezért hatalma van és tudja, hogyan cselekedjék és javamra lesz! ö Atya, azért meg is akarja tenni és szíves szeretettel teszi. Míg nem kételkedem ebben s egyedül csak benne bízom, addig bizonyos, hogy gyermeke, szolgája és örököse vagyok örökké s úgy megy sorom, ahogyan hiszek. New-yorkl lelbészcsoport üzenete Tekintélyes amerikai egyházi em­berek egy csoportja levelet intézett Bercczky Albert püspökhöz, a refor­mátus komvent és zsinat te'.kész! el­nökéhez. A tevéi az amerikai protes­tánsok mélységes aggodalmainak ad kifejezést elsősorban a német helyzet kiéleződésével kapcsol atban és a ma­gyar protestantizmus állásfoglalása iránit érdeklődik: mit kell tenniük a keresegyéneknek a háborús veszély elhárítása érdekében. »Az amerikai egyházak és zsinagó­gák sok tagja, akik híven szóig ói fáz a béke ügyét, nagy nyugtalansággal gondolnak arra a lehetőségre, hogy a bonni keretszerződés inkább növelni, semmint csökkenteni fogja a háboríts veszélyt, — mondja az üzenet. —- Szeretnénk tudni, hogy Németország­ban és a vele szomszédos államokban miként gondolkodik a keresztyénség « szerződés felől. Hogyan látják Önök: vájjon a béke eszköze-e ez a szerző­dés. avagy súlyos bonyodalmakba ke­veri a szétszaggatott volta mind úgyis nagy bizonytalanságban élő Németországot? Sőt, tovább menve, nem vezet-e ez a szerződés a nemzeti szocialista tanok új alakban való fel­éledésére és a német, militarista kaszt újabb hatalomra kerülésére? Ez a kérdés súlyos teherként nehe­zedik lelkiismeretűnkre, mivel ,mi úgy érezzük, hogy kormányunk erős nyer- .mást gyakorolt Nyugat- Né met ország­ra és a szövetséges országokra, bele­sodorva őket ebbe a szerződésbe és ezeknek az új kötelezettségeknek az elvállalásába. Sőt, mi több, látjuk hogy az Egyesült Államokban hatal­mas pénzügyi és katonai érdekeltsé­gek sürgetik ennek a szerződésnek azonnali ratifikálását az USA sze­nátusa által, mielőtt még az amerikai népnek teljes mértékben alkalma nyíl­nék a szerződés tanulmányozásáréi és következményeinek elemzésére. Mint lelkiismeretűnk szavára hall­gató és felelősségünket érző egyházi emberek, formális szervezkedéshez nem kötött csoportja írunk önnek, kérve, tájékoztatását és tanácsát. Milyen tanácsot adnak nekünk uz Önök országában élő egyházi férfiak arra vonatkozólag, hogy miképpen se­gíthetnénk legjobban a német népet a maga békés helyének megtalálásában a nemzetek családjában? Hogyan vé­gezhetjük az igazi békéltetés szolgá­latát a Kelet és a Nyugat között? E levél aláíróinak kapcsolatuk van a hívők közvéleményét kifejező orgá­numokhoz. Meggyőződésünk, hogy széleskörű érdeklődés vár az önök válaszára.« A levelet dr. Willard Upbaus, az Országos Vallási és Munkás Alap volt titkára, Philips Elliott, a brook!yrw presbyteri egyház lelkésze, dr. Rose »a T. Foust, newyorki anglikán le'ké'z, Edward D. McGowan, newyorki methodis la lelkész, Jack R. McMichael, a newyorki method ista szövetség lel­késze, WüWam Howard Melish, a brook!yn.i Szentháromság püspöki egy­ház lelkésze, Sepherd Baum tou- yorki rabbi és más lelkészeik és ifjú« sági »munkások írták alá. Szombat-esti közös imádkozásunk Zakariás 7: 4—10. Két nagy kérdésre kell feleletet adnod ennek az igének kapcsán. Az első az, hogy milyen a böjtöd az ige fényében? Isten előtt bőjtötsz-e, avagy az embereknek (ML 6:16); ön,megtartóztatás-e a böjtöd, avagy érdemszertő ess lekedetnek tartod? Bár csak ne lenne a képmutatók böjtje (Es. 58:3—6)! Vajha' tudnád keresni Öt böjtöléssé!, mint Dávid és szolgálni Néki »gyakorta való böjtöléssel«, mint Pál. A másik magy kérdés az, hogy van-e irgalom és könyörütet a szívedben á felebarátod iránt és mtt gondolsz felőle ott a szíved mélyén? Hullj térdre és térj meg Hozzá teljes szíved szerint »böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is!« Hogy Isten, aki megmutatta a maga irgalmát a Jézus Krisztusban, újból irgalmasságot cselekedhessen veled. Csak akkor támadhat szívedben segítő szeretet embertársad iránt, ha megtapasztaltad Isten irgalmasságát saját magadon. És meglásd, megoldódók sok égető kérdésed is. Az »irgalmasság atyja« megtanít cselekedni »jót mindenekkels és meglátni embertársadban is a drága! áron megváltott embert. t VALLJUK MEG, hogy nagyon rászorulunk Isten irgalmára! ADJUNK HALAT azért, hogy adatott számunkra idő, aradkor n*égj Hofczá térhetünk. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten tartsa ébren és táplálja bennünk az irgalmasságot felebarátunk iránt Szent Lelke álltai: segí­tésre készen és mindenben hűséges munkával. S. J, BIBLIA-OLVASÓ Szeptember 7. Vasárnap. Neh. 9, 17. Luk. 10, 5—6. És. 58, 6-11. II. Kor. 9, 1—7. Tudsz-e jókedvűen adni? Úgy adni az Istennek, mint szeretteidnek szoktál ajándékozni? Olyan érzés van-e szivedben, ha egyházadnak adsz, mint amikor gyermeked felírjjong a karácsonyfa alatt? Ha még mindig csak kötelességed iaa Ur egyházának adni: kérjed Tőle, hogy tegye örömmé! Szeptember 8. Hétfő. I. Móz. 2, 15. Luk. 23, 43. Jak. 2, 1—9. II. Kor. 9, 8—15. Mert Istentől rendelt életforma a munka, azért kell becsülnünk a munkást Mert Istenitől nyert áldás ,a föld termése, azért kell hálaadással emelni kévéin­ket. Hálát adtál-e, mikor új lisztből etted kenyeredet? Mikor új életünkben meg-1 becsüljük munkásainkat? Szeptember 9. Kedd. Zsolt. 142, 4. 6. Luk. 7, 13. Máté 10, 40—42. II. Kor. í—6. • Isten és ember között örök a kapcsolat. Az ember története kettőjüknek egymást keresése. Isten tudja, hol keresse az embert: az ö »Adam hol vagy«-a mindig eléri fülünket! De mi »Jaj Istenem«-iink legtöbbször bálványhoz szól, mert nem arra figyeltünk, amit Isten mondott! Szeptember 10. Szerda. V. Móz. 4. 32. Zsid. 13, 8. Zak. 7, 8—14. II. Kor. 10. 7—18. Isten büntető cselekedetét sokszor megbíráljuk és elítéljük, de nehezen érzünk biinbánatot, ha rárJk nehezedik. Mi csak dicsekedni szeretünk, pedig igaz Pál szava: »mid van, amit nem úgy kaptái volna«?. Egy lehet a ’dicsek­vésünk: Jézus Krisztus, aki megváltott! Szeptember 11. Csütörtök. És. 43, 6—7. Zsid. 12, 24. II. Möz. 22, 21—27. II. Kor. 11, 1—6. Isten kegyelme leírhatatlan. Aki megismerte legfőbb örömét találja berniéi De nem eleg örvendezni rajta, életünkön is meg kell látszania. Vájjon te aki ez igékét olvasod és »Szereted Istent, akit nem látsz«, szereted-e »ember­társadat, akit látsz«? Szeptember 12. Péntek. Es. 26, 13. Ján. 14, 27. Zsid. 2, 11—18. II. Kor. 11, 7—15. , . Sok minden van az életben, ami hitünket meg akarja zavarni. Ilyenek á oar ánybőibe öltözött fariatok. De ez a zavar csak rövid id-c'g tart mert a cselekedeteik elárulják őket. De Aki előttünk jár, nem csak segíthet, hanem segít is rajtunk, mert szeret minket. Szeptember 13. Szombat. 11 i? 33 4' Luk' 4’ 16 éS 18~19’ J€r- 22, 13~19' Zsolt- 50- fi—23. II. Kon Istennek igéje tükör, mert megmutat minket, amint vagyunk. De fényszóró is, mer. utat mutat es másokat is megvilágít. Így kettősen kell használnunk- Helyesen! KEVE LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom