Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-08-31 / 35. szám
XVII. ÉVFOLYAM 35. SZÁM Egyes 1952. AUGUSZTUS 31. „A szeretet annál mélyebb tud lenni, minél szélesebbé válik“ mondotta Bereczky Albert református püspök a lundi ökumenikus világgyűlésen 'Az Egyházak Világtanácsa Hites Egyházszervezet Bizottságának nemzetközi konferenciája — mint a svédországi Lundból jelentik — befejezéséhez közeledik. Az elmúlt napokban a különböző munka- bizottságok tárgyalták a konferencia főkérdéseit: az egyház természetével, az istentiszteleti formákkal, az úrvatsorával és az úgynevezett nemteológiai tényezőkkel kapcsolatos nézeteket, mint a különböző egyházakat egymással egybekötő és ugyanakkor elválasztó erőket. Három-négynapon- ként plenáris üléseken beszélték meg a bizottsági munkálatok ered menyeit, majd ismét a szakbizottságok elé vitték a vitás kérdéseket. A csütörtöki záróülésen kerül majd sor a plénum döntésére az egyes munkabizottságok javaslatairól. Ekkor dől el az is, hogy a lundi konferencia milyen kérdéseket utal az Egyházak Világtanácsa legközelebbi, ez év decemberében Indiában tartandó központi bizottsági ülése és az 1954-ben tartandó má: sodik Ökumenikus nagygyűlése elé. A záróülésen határoznak a Hit és Egyházszervezet további működése felől is, amelyre vonat*ozó- lag az albizottság elfogadta Péter. János püspök javaslatát. A magyar delegátusok egyébként is tevékeny részt vesznek a lundi munkálatokban. A munkabizottságokban azt az álláspontot képviselik, amelyet egyházunk ökumenikus tanulmányi bizottsága dol- gozptt ki és a Magyarországi Ökumenikus Bizottság is magáévá tett. Számos nyugati egyházi és világi lap és rádióriporter kért nyilatkozatot a magyar delegátusoktól egyházaink életéről. A lundi konferencia alkalmából a Lutheránus Világszövetségben részt vevő egyházak delegátusai külön összejövetelt tartottak, amelyen Hans Lilje püspök, a világszövetség új elnöke meleg szavakkal mutatta be a magyar delegátusokat. Külön gyűlést tartottak a Református Világszövetségben résztvevő egyházak kiküldöttei is. Ezen Hromadka professzor elnökölt, aki a Világszövetség alelnöke. A holland református egyház kezdeményezésére konferenciát tartottak Lundban az európai egyházak delegátusai is. Ez alkalommal Bereczky Albert püspök mondott nagy figyelemmel kísért beszédet, amelyben kifejtette a magyar egyházak álláspontját a sajátos európai egyházi kérdésekben. Bereczky Albert igehirdetése Lundban A konferencia elnökségének felkérésére a lundi székesegyházban kedden reggel Bereczky Albert püspök tartott német nyelven megnyitó áhítatot. Az istentiszteleten a delegátusok a Cantate Domino című ökumenikus énekeskönyvből énekeltek. Igehirdetés előtt a püspök az alábbi imádságot mondotta: »örökkévaló, szent és mindenható Isten, dicsőítünk és magasztalunk Téged hatalmadban, felségedben, mindenekíölötit a Jézus Krisztusban kijelentett és megvalósított mérhetetlen szeretetedben. — Mi Urunk Jézus Krisztus, hálát adunk Neked azért az irgalmadért, hogy Te szüntelenül emlékezel reánk közbenjáró könyörgésedben. Esedezünk hozzád, a Te tanítványaid egykori és a Te egyházad örök imádságával: Uram, taníts minket imádkozni! — Szentlélek Ur Isten, világosítsd meg előttünk az Igét s cselekedd meg velünk újra azt a csodát, hogy mi, különböző nyelveken beszélő emberek, egy-ugyan- azt a feddő, vigasztaló, bátorító és engedelmes cselekvésre intő isteni szót halljuk meg s fogadjuk életünkbe. Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, a Te nevedre térjen dicsőség.-SÉs hálaadás. Amen.« Ezután a FiTippi levél első részéneik 9—11. verseit olvasta, fel, amelyek így szólnak: • • »Es azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek ' még jobban-'jebban bővolkódjék ismeretekben és minden értelmességben;, hogy megítélhessétek, hogy mi a fossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára; teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.« Az igehirdetés igy hangzott: »Pál apostol munkás, gyümölcsöző és szolgálatban mérhetetlen gazdag életének legszentebb titkába látunk bele, amikor imádságait figyeljük meg. Milyen hálásan tud imádkozni! (»Mindenben hálákat adjatok.«) Milyen örömmel tud könyörögni! (»Mindenkor örüljetek.«) Milyen nagy és tág a szíve az egész akkori egyház minden gyülekezete számára, — és milyen mély a szíve, amint az egyházban minden egyes gyülekezetei egészen egyháznak lát s benne minden tagjáért forró szeretettel tud könyörögni. A gyülekezetért ime itt úgy imádkozik, ahogy az most éppen Filippiben van, hogy azután ugyanígy hordozza Isten előtt a valamennyi gyülekezetből fölépülő egyházat. Milyen reménységgel tud imádkozni! Ez a reménység biztos és teljes — hogyan is lehetne enélkül jói könyörögni! — és reménysége beteljesedésének határidejét is pontosan tudja: »a Krisztus Jézusnak napjáig«. Milyen teljes hittel könyörög, tudva, hogy az Ö dicsőséges . eljövetelére készen lesz a most Ígéretben és reménységben, élő egyház. Sem előbb, sem később, hanem a »Krisztus Jézusnak napjáig«. Ma különösen fegyeljük meg, hogy az apostol imádsága milyen konkrét- »Azért imádkozom,..« A valóságos gyülekeSzeptember 1: az új tanév kezdete zetben élő emberekért csak úgy lehet jól imádkozni, ha látjuk, mire van szükségük. Az apostol hármat mond. Az egyik, amiért imádkozik, hogy »A sze- retetük még jobban-jobban bő- völködjék ismeretben és minden értelmességben«. Gondoljunk pl. arra, hogy a szeretet eltorzul, ha szűk körre, esetleg a kegyesek, a hívők, vagy csak az egyház körére igyekszik korlátozni magát. Ne féltsük a szeretet mélységét a szeretet kiterjedésétől. Inkább azt értsük meg, hogy a szeretet annál mélyebb tud. lenni, minél szélessebbé válik. — A másik kérése az apostolnak ebből következően az. »hogy megítélhessék, mi a rossz és mi a jó«. Rossz mindig az, ami Isten akaratával ellenkezik, és jó mindig az, amit Isten parancsol. És Isten parancsolatai »nincsenek távol tőled és nem megfoghatatlanok előtted« (V. Mózes 30: 11), »sőt felette közel van hozzád«, mert Isten mindig »élőnkbe adja az életet és a halált, az áldást és az átkot«. És ilyenkor, a szó egyszení, reális értelmében: vagy az életet vagy a halált választjuk. — A harmadik, amiért az apostol .imádkozik, hogy értelmes szívvel és jó választással megteljesedjenek a keresztyének »az igazság gyümölcsével«. Legyenek gyümölcsöző egyház, amely nem önmagáért él. hanem követője az ő Urának, aki mindenestől odaadta magát ezért a világért. — Nem szeretném, ha nekem kellene értelmezni és alkalmazni az Igét: mit mond nekünk most, 1952-ben, sokféle népből való sokféle egyház tagjainak a mi egy Urunk. Szeretném és imádkozom érte, hogy a Szentlélek interpretálja számunkra úgy az Igét, hogy szeretetünk valóban kiterjedjen, hogy a rossz és jó között valóban bátor döntéssel különbséget tegyünk, hogy az egész emberi nemzetségnek az igazság és békesség gyümölcsét teremjük. így szeretnénk és így igyekszünk imádkozni. Csendesedjünk el és tárjuk Isten elé hálaadásunkat, bünbánatunkat és könyörgésünket. Adjunk hálát Isten valósággá lett szeretetéért a Jézus Krisztusban, aki »engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világért is« (I. János 2:2). Adjunk hálát, hogy az igazi Közbenjáró mindnyájunkért könyörög, s mi az ő közbenjáró imádságába fogózhatunk bele hitünk karjaival. Adjunk hálát Istenek az Una Sancta Ecclesiáárt. Adjunk hálát Istennek, hogy az egyház egységét nem csinálnunk kell, hanem hitben fölismerni és engedelmességben szolgálni. Adjunk hálát Istennek az egyház valóságáért,, úgy, amint az a . Gyermekeink, de a szülők és nevelők is feszült várakozással tekintenek a kezdődő új iskolaév felé. Ifjúságunk számára az elmúlt nyáron az ország legszebb helyein nagyszerűen berendezett üdülők az évi munka után ki- kapcsolódásra, a fiatal izmok meg-. acéloeodására bő lehetőséget nyújtottak. ltjaink közül sokan a pihenés és vidám időtöltés után nagy lelkesedéssel és vállalkozó szellemmel kapcsolódtak be a termelői munkába. Voltak, akik egyetemük, iskolájuk építéséből vették ki részüket, mások gyárak, üzemek termelő munkájában kapcsolódtak be a dolgozók nagy családjába. A pihenésben felüdült, a munkát megszerető és megbecsülni tanult ifjak előtt nyílnak meg most az iskolák kapui. Az iskola és a család is új ifjúságot kap. De új az iskola is. Együk közírónk iskolaügyünkkel kapcsolatban a kön vetkezőkét írja: »Hosszú utat tettünk meg a mai nagyszerű iskolákig, amelyekben felemelt fejű, öntudatos emberekké, szabad hazánk hűséges polgáraivá nevelődnek fiataljaink. A dolgozó nép ifjúságának ma alkotmány- biztosította joga, sőt kötelessége, hogy iskolába járjon, hogy művelődjék. A tanuló ifjúság ma évről évre növekvő számban foglalja el nemcsak az általános iskolák, hanem a középiskolák, az egyetemek, a főiskolák padjait... ma a munkás- és parasztifjúságot tanulmányaiban íöbbtízezres féröhelyií általános iskolai otthonok, középiskolai . kollégiumok és egyetemi diákkonkrét helyekén, a gyülekezetekben él és szolgál. Valljuk meg bűnbánattal, hogy nem tudunk imádkozni, mért ke- ,vé$ .a hitünk Istenben és még kevesebb a szeretetünk az emberek iránt. . Valljuk meg bűnbánattal, hogy az' egyház — a magunk egyháza és minden egyház a földön — igyekszik elkerülni a bünbánat, a hálaadás, az engedelmes szolgálat keskeny útját, és szüntelen megejti a könnyű, sőt a látszat-megoldások sokféle kísértése. Könyörögjünk a magunk egyháza és miden egyház számára igazi szeretetért egymás iránt, minden ember iránt, az egész emberiség iránt. Könyörögjünk tiszta látásért, hogy a magunk egyháza és minden egyház fölismey'e és hitbeli engedelmességgel vállalja mai feladatait. Könyörögjünk, hogy a rosszat rossznak és a jót jónak lássuk s különösen kérjünk erőt arra, hogy bátran elítélhessük a rosszat: az igazságtalanságokat és a háborút, — s hűségesen szolgálhassuk a jót: az igazságot és a föld békességét. Elsősorban a világ népei között a békéltetés szolgálatát, a föld hatalmasai között a tárgyalások követelését s ezek által a népek békéjét. Könyörögjünk különösen azért, hogy ne essünk Isten még súlyosabb ítélete alá, mint olyanok, akik »azt mondják, hogy látnak s ezért az ö bűnük megmarad« (János 9:41). Könyörögjünk végül gyümölcstermő egyházért, az ígéret alapján: »az igazság gyümölcse békességben vettetik azofkpak, akik a békességen munkálkodnak« (Jakab 3:18). »Maga pedig a békességnek Ura adjon nektek mindenkor, minden tekintetben békességet. Az Ur legyen mindnyájatokkal!« (II. Thess. 3:16). szállók segítik, s a mi iskoláink száműzték falaik közül a butaság, á sötét- : ség tanait, ezek az iskolák ma már a haladás, az igazi tudomány házai.* Ebben az új iskolában a nevelés is - újjáalakult. A közoktatási kormány-1 zart nagy' gonddal tartja a tankönyve- 1 kert mindig^ a legkorszerűbb tudomá- : nyos színvonalon. A nevelők a leg- , újabb pedagógiai módszerek segítségét vehetik igénybe munkájukban.1 Ezeknek megismerését az állandó továbbképzéssel éri el. Ez az újtipusú iskola az életre nevel. Az iskola, többé' már nem a szükséges rossz ahhoz, hogy valaki pozíciót szerezzen a társadalomban, hanem az egyetlen út, amelyen az élő társadalom megközelíthető, az egyetlen út, amelyen járva, a dolgozó társadalom építő, megbecsült, a nép ügyét előre vivő embereivé fejlődhetnek gyermekeink. Ezért a feszült várakozás ez új tanév kezdetén gyermekben, szülők-' ben és nevelőkben. Az iskolai munka sikertelensége nem diákcsínyek tréfás lapjaira írandó, hanem szomorú bizonyítéka annak, hogy valaki hem állja meg helyét az életben. Éppen ezért döntő az iskolai felkészülés ideje a gyermekre nézve, aggódó szeretedet kíván a szülők részéről és elmélyedő, odaadó munkát a nevelők részéről. így tekintsünk erre az iskolai évre és hűséges imádságunkkal, buzdításainkkal legyünk segítségére az új tanévben gyermekeinknek és a nevelés munkájának. Készülj az Ige hallgatására! Szentháromság utáni 12. vasárnap IE Kor. 3:^-9. Az- új életet teremtő , Szentlélek szolgálatába állíttatásunk Istentől van. ötesz minket — gyarlóságunk és elesettségünk ellenére is — erre alkalmasakká. Csak olyanok lehetünk, mint amilyenekké Isten kegyelme formál minket. Kegyelme elég nekünk arra, hogy szólásra serkentsen és munkára ébresszen. Igénkben Pál apostol az ószövetség és az újszövetség szolgálatát tárja elénk. Az ószövetség: kötáblára írt betű szolgálata, amely megöl. A törvény nyilvánvalóvá leszi előttünk a bűnt, Isten haragját és átkát, félelemben, rettegésben tart. Ezért a kárhoztatás szolgálata. Ezzel szemben az evangélium felfedi előttünk a kegyelmet: Isten velünk van! Nem félünk! Bizodalm-unk van Isten iránt, Krisztus által. Van szabadulás. Szélesre tárul előttünk az üdvösség útja. Nyilvánvalóvá lesz az Isten minden embert üdvözítő akarata, aki nem akarja, hogy bűneink miatt elvesszünk, hanem, hogy az egyszü'ött Fiával való hit által éljünk. Ez az újszövetség: a lélek szolgálata, mely életet ad. Krisztus evangéliumában hit által megismerjük Isten igazságosságát és irgalmasságát, mely bűn-bocsánatot és örök üdvösséget ad. Ez a szolgálat arra kötelez minket igeba-llgatókat és igehirdetöket, hogy szívvel-lélekkel beálljunk az evangélium munkájába, mint akiket erre alkalmas szolgáivá tett Isten. Mind a két szövetség szolgálata dicsőséges. Hiszen a törvényben is van Isién dicsőségéből, amiről bizonyságot tesz Mózes orcájának elmúló fényessége. Az evangélium azonban dicsőségben felülmúlja -a törvényt, úgy, mint a lámpa fénye elhomályosul, amikor a nap felkel és szétszórja sugarait. A Jézus Krisztusban' megújult élet dicsőségének soha el nem múló tündöklő fénye reáhull a mi szolgálatunkra is. Valljuk hát boldogan az apostollal: mi az újszövetség, a megelevenítő Szentlélek szolgái vagyunk.
