Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1952-08-24 / 34. szám

2

EVANGÉLIKUS ÉLET

(Folytatás az első oldalról)

Bókay János zsoltárfordításai

49. ZSOLTÁR

lítható és kényre-kedvre magyarázható gyűjtemény volt az úgynevezett »ezeréves alkotmány«. Ez volt az az alkotmány, amely jogossá tette országunk évszázados gazdasági és társadalmi elmaradottságát, a sokszázéves Habs- burg-elnyomást, a 10000 és

100.000 holdas magyar kiskirályok uralmát, a tőkések, nagybirtokosok kizsákmányolását, ímely lázadásnak minősítette népünk legnagyszerűbb forradalmait és szabadságharcait és hazaárulóként bitóra küldte, vagy bujdosásba kényszerítette a nép legjobb fiait, azt a Kossuth Lajost is, akinek most készítteti szobrát a hálás magyar nép. Ez a meghatározhatatlan gyűjtemény volt az az »ezeréves alkotmány«, melynek szelleme megengedhetővé és jogossá tette Magyarországon vallási téren a hatalmasnak többségi uralmát. Jogossá tette a templomfoglalásokat, a gályarabságot, az erőszakos térítéseket. Jogossá tette, hogy ebben a hazában csak az viselhessen állami hivatalt, aki esküt tesz szűz Máriára és a szentekre. Ez az »ezeréves alkotmány« hozott létre olyan »jogállamot«, melyben minden jog azoké volt, akik »úrnak születtek«, vagy akiket úrrá tett a pénzük. Ez az »ezeréves alkotmány« lehetőséget adott dolgozó milliók elnyomására a »keresztyén Magyarországon«, lehetőséget adott felekezeti megkülönböztetésre, faji gyűlölködésre, Mauthausenre és Dachaura is. Alkalmas volt arra, hogy felhasználják soviniszta háborús politikához, ami végül is az összeomláshoz vezetett. Ezért nem ünnepelt és nem ünnepelhetett ez a nép ilyen úgynevezett »ezeréves alkotmányt«.

Az alkotmány nem programul.

Az alkotmány a valóságos élet és az élet valóságának és eredményeinek lemérése és rögzítése. Ezért élő alkotmány. Élő alkotmány az urak Magyarországában nem volt. Élő alkotmány a nép országában született ezelőtt három évvel, 1949-ben. Akkor született, amikor a szovjet nép katonáinak felszabadító küzdelme révén megszabadult népünk a fasizmus igájából. Szabaddá lett. Amikor Magyarország urak országából a dolgozó nép hazájává vált. Amikor az ölébe hullt, ajándékként kapott szabadságának nagyszerű lehetőségét felhasználva, megmutatkoztak az újjáépítésnek és a bölcs kormányzásnak nagyszerű. élő eredményei. A hároméves magyar alkotmány ennek a szabadságnak, a szocializmus építésének, a sokak igazsághoz jutásának, a jólétnek, a fel- emelkedésnek élő okmánya.

Foglalata elért nagyszerű eredményeinknek. Nem programm tehát, hanem eredményeink dicsőséges okmánya, de ugyanakkor biztosíték és ígéret is a további felemelkedésre. Ezért ünnepli szívvel és érzéssel, örömmel és lelkesedéssel magyar népünk az alkotmány harmadik születésnapját. Ez az alkotmány a dolgozó nép alkotmánya, mely a társadalmi rend alapjává teszi a munkát és kimondja, hogy munkája gyümölcseiben és eredményeiben mindenki képességei, munkája szerint részesül, biztosítja tehát nemcsak a munkához való jogot, de a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást is. És ebben nem tesz különbséget a férfi és a nő munkája között. Ezért természetes, hogy alkotmányunk születésnapját a magyar dolgozó nép nemcsak ünnepi érzésekkel ünnepelte, hanem munkájának, alkotó- készségének imponáló latbavetésé- vel is»

Mérhetetlen távlatokat nyitott meg — és ez nem ígéret, hanem máris eleven valóság — a hároméves magyar alkotmány magyar életünk minden területén. Rákosi Mátyás a minisztertanács elnökévé való megválasztása alkalmából mondta: »megígérhetem, hogy teljes erőmmel küzdeni fogok, hogy e célok, melyeket sokat szenvedett hazánk további felemelkedése, nemzeti függetlenségünk és szabadságunk további megszilárdítása érdekében magunk elé tűztünk, meg is valósuljanak. Népi demokráciánk eddigi eredményei biztosítékot nyújtanak arra, hogy áldozatos munkával, fegyelemmel és szocialista öntudattal e célkitűzéseket is sikeresen meg fogjuk valósítani«. Mint a magyar népköztársaság polgárai, egyházunk dolgozó népe hálatelten fogadja mindazt az eleven valóságot, és eredményt, melyet számára az alkotmány biztosít íés áldozatos munkavállalással, hűséges készséggel küzd a jövőben is népünk további célkitűzéseinek sikeres megvalósításáért.

Mint a Magyar Népköztársaságba isten által belehelyezett evangélikus egyház, hálatelten fogadjuk mindazt, amit nekünk az alkotmány nyújt, amikor a lelkiismereti- és vallásszabadságról gondoskodik. Hálásak vagyunk, és az alkotmány születésnapján templomainkban Isten elé vittük a hálánkat, az igehirdetés szabadságáért. A szabad evangélikus sajtóért. Hálásak vagyunk, hogy nem egy megtűrt egyházi kisebbség! vagyunk ebben a hazában a többségi felekezet árnyékában, hanem olyan egyház, melynek teljes- jogú életműködését biztosítja és óvja a Magyar Népköztársaság alkotmánya.

' Egyházunk ünneplése sem ünnepi érzés, vagy annak külső mcg- nyilvánítása csupán, hanem annál jóval több. Egyházuk bűnbá- natta! fogadta Isten kezéből meg- ítéltetését mindazért, amit az »ezeréves alkotmány« idejében mulasztott és cselekedett és ami nem volt Istennek tetsző, ugyanakkor hálatelten köszöni Istennek ítéletében is megvalósult kegyelmét, hogy kijelölte egyházunk helyét a szocializmust építő Magyar Nép- köztársaságban és biztosította az élethez való jogát és az életben való helyét a Népköztársaság alkotmányában is.' Az ünnepi órák után ünneplésünket úgy keli cselekedetekre átváltanunk, hogy mint a magyar népköztársaság hűséges fiai, még áldozatosabban, még odaadóbban vegyük ki részünket népünk nagy terveinek) megvalósításából, céljainak sikerre juttatásából Gyarapítsuk a magyar életünk eredményeit és mint hivő keresztyének, hordozzuk imádságunkban ennek a népnek küzdelmeit, vezetőit, hogy bölcsen kormányozva boldog lehessen a nép a szabad hazában.

Álljon ott egyházunk hivő népe és minden vezetője a békességre igyekvők között. »A magyar dolgozó nép mindenütt ott lesz, ahol a béke nagy ügyét szóval, vagy tettel kell szolgálni« ,— mondta Rákosi Mátyás miniszterelnök. A magyar evangélikusságot nem lehet elválasztani a magyar dolgozó néptől, >ezért evangélikus egyházunknak is mindenütt ott a helye, ahol a béke nagy ügyét szóval, vagy tettel kell szolgálni. Mert csak így igazán a mienk, és lesz mindinkább a mienk mindaz, amit nyújt «ékünk a Magyar Népköz- társaság alkotmánya, s amiért evangélikus egyházunk hálatelt szívvel mondott köszönetét Istennek a Magyar Népköztársaság alkotmányának harmadik születésnapján.

Halljátok ezt ti föld lakói mind, Figyeljetek, értsétek szó szerint, Okuljon rajta gazdag és szegény, Előkelő és nincstelen legény, — Bölcs dolgokat fog mondani szánom, Szivemből fakadt mély értelme van: Húros hangszeren találós mesémet Elélek tárom, mint példabeszédet.

Mondjátok csak, miért rettegjek én, Ha sötét napok borulnak felém?

Kik vagyonnak, kincsnek örvendenek, Váltságdíjuk Istennél nem lehet, örökéletre nem kaphatnak irt,

A lelkűk drága, — meglátják a sírt: Halál a sorsa bölcsnek, ostobának. Vagyonuk, kincsük idegenre szállnak.

Hiába bírtál uradalmakat,

Hagy hatalmadból semmi sem marad, Hiába mondod: élni fog nevem, örökös házad csak a sirverem.

Mert az embert, aki pompában él. Könnyű rovarként söpri el a szél, — Mi haszna minden hangos

kérkedésnek,

Int a halál, és elmúlik az élet!

Bizony a dúsak és a kérkedök ügy legeltetnek a pokol előtt,

Mint oktalan juhok, úgy, mint a nyáj, Mit a mélységbe terel a halál;

Földi képük holnapra elfakul.

Képzelt nagyságuk a pokolba hull, Egyedül olt lesz örök maradásuk, Időtlen, biztos, vaksötét lakásuk.

vállalkozásuk megkezdése előtt. Majd azután izzó hazafisággal rántott kardot és »előre Istenért és a hazáért!« jelszóval a népfelkelők kivonultak a közeiben táborozó császáriak ellen. A felkelők csak kisebb harcokba bocsátkoztak a császáriakkal, néhány haitifoglyot is ejtettek, de így is fontos szolgálatot iáitok el, addig, amíg Karger alezredes és Vidos Vas megyei nemzetörparancsnok vezetésével csa- paterősítések érkeztek, amelyek elűzték Jellachich seregmaradványait. A Honvédelmi Bizottmányhoz Wimmer által vezetett népfelkelés eredményéről a következő jelentés futott be: »A határszélen a fölkelt bátor németajkú lakosság . Wimmer lelkész úrnak bátor és lelkes vezetése alatt csapatainknak hasznos szolgálatot tett.«

1848. október 6-án, a .kitört bécsi forradalom a legválságosabb helyzetbe hozta a Habsburg-uralmat. Latour hadügyminisztert a forradalmi nép felakasztotta, a magyarok eilen küldendő csapatok elől felszedték a vasúti síneket, a császár is elmenekült Bécsbő!. Ezalatt az idő alatt addig késedelmeskedtek a magyar seregek áruló vezetői, akik nem hallgattak Kossuthra, míg végül is a császáriak össze tudták szedni erejűket és Windischgrätz vezérletével nagy erővel léptek fel, ami elő! puskalövés nélkül hátráltak a magyar csapatok az áruló vezetés miatt. Mindez azt jelentette Wimmer számára, hogy Felsőlövő osztrák uralom alá került. Wimmer bujdosni kényszerült. Lakásán rajtaütöttek a császári csapatok, s csak a legnagyobb nehézségek közölt szökhetett meg előlük. Mindenütt nyomában voltak menekülése közben, háromszor is rajtaütöttek szállásán, és csak a forradalomhoz hű embereknek köszönhette, hogy sikerült megmeneJ küinie a császári szuronyok elől. Kénytelen volt a szabadságharc legelső emigránsaként e'.őbb Svájcba, azután Amerikába menni, míg végül is Brémában telepedett le.

W'immer egész életén át népének élt, s amikor a nép ügye elbukott, vele bukott ő is. Mint a szabadságharc lelkes részvevője, annyi nagy hazafival együtt az emigráció keserű kenyerét ette. Egyházunk büszkén emlékszik nagy fiára akkor, amikor mindaz, amiért Wimmer küzdött és szenvedett valóra vált: van szabad hazánk!

Ottyk Ernő

Luther mondta

Kolossei levél 1:10—11 alapján: »Nevekedvén az Isten megismerésében, Minden érövéi megerösít- tetvén az ö dicsőségének hatalma szerint.«

»Gyakorold és imádkozó komoly szorgalommal az isten igéjét. Nemcsak azért, hogy megismerd belőle Isten akaratát, hanem, hogy megteljesedjél vele. Legyen életed zsinórmértéke- 'Szorgalmazd, terjeszd, hogy egyre jobban erőd és vigasztalásod legyen.

Mert olyan ismeret ez, hogy ha valaki megízlelte, -sohasem telik be vele, sem meg nem únja, sőt mindig jobban kívánja, szomjazza és egyre örvendezöbb lesz tőle.«

IMÁDSÁG

Könyörögve kérjük, mindenható Isten Irgalmasságodat, hogy tégy minket nemcsak igéd hallgatójává, hanem annak megvalósítóivá is; vezesd át lelkünket a te vizeidnek özönén és pusztítsd el bennünk, aminek pusztulnia »cell és tedd élővé, aminek a te ítéleted szerint élőnek kell lennie, a mi Urunk Jézus Krisztus és a Szent'Lélek által. akU nek dicsőség mindörökké. Amen.

(Origencs) j

Kérelem a lelkészi hivatalokhoz

Az Egyetemes Sajtóosztály Véri á lelkészi hivatalok vezetőit, hogy oltári gyertya igényüket az 1952. év hátralevő időszakára vonatkozóan szeptember hó 5-ig jelentsék be az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Luther könyvesboltjában, Budapest, VHI™ Ollői-út 24. Az írásos bejelentést az 1951. évben, e tárgyban kiadott püspöki körlevelek rendelkezéseinek megfelelően kell megtenni.

A háborúban hallgatnak a múzsák. Annál hangosabbak a hadsercgszállí- tók. ,

*

GaUIIeit elítélték és a föld mégis mozgott tovább.

*

Nem akarsz megöregedni? Tarts » fiatalokkal?

*

A dolgozó verejtéke • föld drága- gyöngye.

Csak Isten válthatja meg lelkedet, ö a pokol kezéből kivehet!

Ne bántson hát ü gazdag vagyona, Sírjába azt nem viszi el soha,

Mert ha élvezte is dús életét,

Nem kerüli el atyái végzetét.

Az ember, ki bambán csak kincset

hordoz,

Hasonlatos az oktalan baromhoz.

Az egyháztörténetből:

Wimmer, a

!8Ö4. nyarán egy bécsi kis inas- gverek, Wimmer Gottlieb Ágost megunta a pofonokat és a koplalást, s elindult Becsből gyalog Selmecbányára, hogy ott felkeresse rokonait. Apját, a volt grófi inast, ötéves korában elvesztette, anyja a volt varrónő pedig a gyermek kilencéves korában meghalt. Azóta hányódott-vetődött. s most úgy gondolta, hogy megpróbál a Selmecbányái iskolába kerülni, rokonai réven. A hosszú gyaloglás alatt az éjszaka nem egyszer a mezőn találta, jó emberek gondoskodtak élelmezéséről, mig eljutott Selmecbányára, ahol a rokonai már nem voltak meg. A legnagyobb nélkülözések között tudta kö- nyöradományokból összehozni az !s- ko’.a' tandíjat, mert e nélkül nem álltak szóba vele. Osgyán, Eperjes, Besztercebánya, Sopron azok a helyek, ahol nevelősködve, elvégzi iskoláit. A teológia befejezte után a németországi jénai egyetemre gyalog megy el. Onnan visszatérve, Fe'.sőlövöre hívták segéd lelkésznek, ahol csakhania- megváiasztották gyülekezeti lelkésznek.

A keservesen felvergődött Wimmer sajátmaga bőrén tapasztalta, mit jelent egy szegény gyereknek abban az időben hozzájutni a tudomány forrásához, s ezért e'.ső dolgának tartotta az iskolaügy javítását. Fokozatosan fejlesztette a felsőlövői iskolát gyülekezeti áldozatkészség, hazai és külföldi gyűjtések révén, míg végül is sikerült kétemeletes, pompás épületben megnyitni azt az iskolát, amelyet ő »szegény tanítók szemináriumának* nevezett el. Tanítóképzője első év- tciyamába tizenkét jótehetségü lövői parasztfiút vett fel. Wimmer tanítóképzője és »tan- és nevelőintézete« állandóan fejlődött, míg később gimnáziumi és reáliskolai tagozat is létesült belőle. Életének nagy eredménye, hogy amikor a szegény nép oktatásával nem sokat törődtek, elsősorban parasztgyülekezete anyagi erejére támaszkova ki tudta szélesíteni iskoláit olyan mértékben, hogy nem ok nélkül hasonlítják a német Francke-hoz, ak< a haliéi árvaházból egész iskolavárost bontakoztatott ki, szintén abban az időben, amikor a gazdag nemesek és főpapok nem sokat törődtek a nép művelésével.

WIMMER PARASZTGYÜLEKEZETÉNEK SZENTELTE EGÉSZ ÉLETÉT.

A nép között élt, oktatta, vezette, buzdította és vigasztalta őket. Éberen ügyeit népe erkölcsi életére, falujában korlátozta a mulatozásokat és kicsapongásokat. Házi patikájából gyógyitgatta a ‘község betegeit és a szegény népnek ingyen osztogatta az orvosságot. Még himlő ellen is beoltotta a gyermekeket, saját állítása szerint valami 15 ezer gyermeket oltott be. Nagy érdeme volt, hogy népét kiszabadította abból a megaláz,ó helyzetből, amelyben mint jobbágyfaiu élt, mert népével összefogva, Felső- lövőt megváltották a földesúri szolgálatoktól, amelyet a Battyhány-urada- lomnak tartozott teljesíteni. Az egész országban Felsőlövő lett a második »szabad község«, amely már a jobbágyfelszabadítás előtt kiváltotta önmagát a jobbágyi köteiezettsegek tér béből. Falujában nagy lendülettel fogott a gyümölcsfatelepítésbe azzal a céllal, hogy Felsőlövőt egyetlen nagy gyümölcstermelő községgé egyesítse. A falu számára milliókat várt e terve kivitelétől.

IRODALMI ALKOTÁSOK

is nevezetessé tették nevét, ezek telkipásztori szolgálatának mély biblikus- ságit jellemzik. Papok számára nénép papja

metnyelvü ágendát, azaz szertartás- könyvet írt. A nép és az ifjúság számára bibiiatörténeti, egyháztörténet! tankönyveket és Imakönyveket írt Egyház történeti tankönyve tízezer példányban kelt el, bár a bécsi helytartótanács az iskolai használatból kitiltotta, azon a címen, hogy Habs- burg-katolikus protestáns üldözések korát túlságosan erőteljesen elevenítette meg. Buzgó cikkírója volt számos német egyházi lapnak és a magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak. Fáradhatatlanul terjesztette a Szentirást, saját feljegyzései szerint 1838—48-iig 60 ezer teljes Bibliát és 70 ezer Üjtestámentumot adott el.

Már 57 éves ember, híres lelkész, a felsölövői tanintézetek megalapítója volt Wimmer, amikor beköszöntőitek az 1848-as idők nagy eseményei. Wimmer eddig nem foglalkozott politikával de amikor arról volt szó, hogy dönteni kellett a szabadságharcban küzdő nép, vagy az elnyomó Habsburg urailkó4óház érdeke között, Wimmer, a nép fia és a nép papja, példa, mutatóan teljesítette hazafias kötelességét. Kossuth kiadta a jelszót: »A haza veszélyben van!« 1848 szeptember 11-én Jellachiah átlépte a Drávát, Két nap múlva megjelent a magyar nemzeti kormány felhívása, amely a dunántúli megyéknek, így Vasnak a népét is fegyverkezésre hívta fel.

Wimmert nem találta készületlenül ez a felhívás. Szeptember 4-én Bau- hofer budai evangélikus lelkész leírása szerint hosszú órákon át tanácskozott Kossuth Lajossal. Utána Wimmer .lefordítja Kossuth megrázó erejű kiáltványát német nyelvre, amelyben többek között ezt mondja: »-Még a nyomorult féreg sem tűri, ha lábba! tapodják. A magyar nép nem leszen, és nem lehet gyávább a féregnél, aki nem akar hontalan vándorkoldussá lenni, akinek szívében a becsületnek a legkisebb szikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keserves bilincsét hordani, akinek nője, gyermeke van, aki nem akarja apái sírját megfertőzni, aki nem akarja, hogy gyermekei megátkozzák, ki szabadságot kíván e földön, s üdvösséget a másvilágon: áz fel fog kelni Isten és a haza nevében a rablókat, pártütőket semmivé tenni és megbosszulni a hitszegéit és Magyarország függetlenségét és a magyar t önző nyék szabadságát megvédeni.« A Wimmer által németre fordított kiáltványt a vasi megyebizottsági gyűlés határozatából 10 ezer példányban nyomtatták ki és terjesztették a németnyelvű 'lakosság körében. Maga Wimmer népfelkelő kormánybiztos lett. A nemzeti kormány ugyanis a szabadságharc hadseregét a felfegyverzett nép erejével akarta kiegészítem. Kossuth szavai szerint: »Ha mindenki r<am mást, mint követ vészén a kezébe, felteszi magában és megesküszik, hogy nem nyugszik addig, míg egy rablót meg nem öl, ez maga semmivé teheti azon rablócsordát. Akinek fegyvere nincs, van karja, van foga, van kő, van kasza, tegye meg a haza védelmére azt, ami tőle kitelik.«

Vas megye nyugati részén Wimmer megszervezi a nemzetőrséget,

maga is kardot köt. Egyelőre úgy látszott, hogy a népfelkelők felöl elmúlt a veszedelem, mivel szeptember 29-én Jellachichot a pákozdi és sukorói csatában megverjék. Azonban a szétvert sereg egy részé Teodorovich nevű császári tábornok vezérlete alatt Felső- iövő környékén bolyongott. Addig is, a mig a nemzeti hadsereg megérkezett, Wimmer a környék minden falujába parancsot küldött felkelő csapatok kiállítására. Feisőlövőn október

14-én templomba vonult népével nagy