Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-08-03 / 31. szám
t evangélikus elet «Égő vágyakozás él minden szívben* P'P'jfcó, veröfény?, lavabri napon ftirfiil'ani Iiazu ról a Momsícilo, lain- ba, hogy otlani híveim számára megtarts:.ni az isleníiszte.u’-'t. I a iíezcmlien, lejtős hegyo’ tjlon. — a cigánysoron — haladtam lefe!é, s igyekeztem elérni a falut A 'igényi,k valamennyien, — apraja-tiagyj.» — mind, kint vo lak és sütkérezve élvezték a tavaszi nap áldott meleget. \ kisebbek szaladgáltak, a nagyobb ik r>nt,orlI a ver'-lve kártyázlak, s az időse! bek - férfiüik, asszonyok — házuk előtt ülve — beszélgettek. W.i mi | illatúira megállók s Isten kikének indítására kiveszem táskámból a Bibliámat s emelt hangon így szókv-; 'iczzájuk: emberek, most jöjjenek ide, hozzám, korínl*i.. s fígyeljenen arra, amit na- mil-nak a Bibliából fel fogok olvasni! Pillanatok alatt — e felldvásra cml.ergjfirűvel láttam magam körül véxe, s Mózes V. Könyvének 5-ik feje Zolából olvasom nekik a tízparancso latol Pieinte egyesek kuné *. i.jk, vi- l'ognak magukban, — az ’ge hatására aznnhiii egvre-jobban tár rnnyilt szemmel figyelnek, az időiebbek n ‘cjiik kel l.ólmlgatnak. Befelezve az olvasást kezűink a légidIsebb --a 7i> évjs, ősz febérhajú üviga — megái! előlien' s ezeket mondja: nag.on hálásan köszönjük kedves lelkész űz. ezt a szép tanítási! Hallja, ez1 máskor is n eglel etné velünk! Nagyon szívesen meghal.g tjük — máskor ,s, — közbe ,vág egy 9 gyermekes családapa. így kezdődött az egv!iázközsógem területén a eigánymisszió. Néhány hét elmúltával isméit erre vezetőit az utam, s messziről meglátva. hogy jövök, őik nnguk kérlek, hogy ismét olvassak nekik valamit. Nemesuoán felnőttek, de gverekek is voltak körű öttem, s tüstént letelepedve velük a házsor előtti zöldnázsitos fűvön, — no gyerekek, mos! énekelni fogunk, s ezt mondva, — már is dúdoltam s ők velem együtt a szép Tra- noscius éneket: Urunk Jézus légy mi- veliink .. (Tr 808.) Az énekszóra még többen odaseregleMek, cgv férfi a hegedűjét hozta, s a legszebb templomban. — a természet szabid ö'én — zengett, ég felé szárnyalt az ének, — a cigányok ajkáról. Itt, — a cigány-soron — lakik az egyik hívem, — s szórvanvleriiletről lévén szó — id óraként a házánál Biblia-órát, házi-istentiszteletet szoktam tartani, s ilyenkor szép számmal el szoktak jönni a cigányok is. főképpen asszonyok és gyermekek. Befejezvén az áhítatot, — inkább csak avégből. REGGEL a parti fenyőfák, platánok és akácok még szelíden nyújtóznak ágaikkal, mintha szemükből akarnák kidörzsölni az álmot ... a Balaton szelíd hullámokkal csókolgatja a partot, s váltogatja színét napfehérröl sászöldre, aranyosról fénylő kékre, mint egy szép asszony, aki mindenkinek tetszeni akar ... faketerigó pletykás szóval füttyent, mert éjtsza- kai álmát akarja elmesélni a kerítés mögött kapirgáló tyúkoknak ... reggel a tűző nap már ereje teljéből végigszórja sugarait, s dühösen nézegeti magát a víz tükrében, mert még nem kelt fel senki, akit pirosra égethetett volna. Mindenütt csönd ... Egyszer csak az üdülő valamelyik ajtaja becsapódik, a folyosón végig szalad egy fürge gyerek, ki az udvarra. Két lusta, lomoosfarkú kutya abban a pillanatban átveszi a gyerek iramát, s nyargalva kergetöz- nek körös-körül, nagyokat bukfencezve, játékosan morogva ... s ezzel kezdődik az élet az evangélikus egyház üdülőjének területén, Balatonszárszón. Kicsi harang jelzi a reggeli kezdetét. Asztalok körül ülnek felnőttek, apukák és anyukák, s közöttük illedelmesen a frissen mosott, tisztaruhás gyerekek. Reggeli után Gáborka, aki testvérek között is megvan már négy évps, szépecskén lecsúszik a hogy minő választ, feleletet kapok. — egy alkalommal azt kérdeztem az egyik részt vevő cigányasszonytól: Érdekli m.igukat az Isten Igéje, az cvan®tl unt? Az asszony vóglgmér a szemeivel s önérzetesen azt válaszolja: «Hát mit gondol tisztelendő úr! Mirakel nem az Isten teremtett? En tudom, hogy nemcsak a festfel, de a lélekkel is kell törődni!» Ez a bátor felelet traég irakább meglát hitt a vc!:m, hogy amit az Űr nevében c kezdtem, a kicsiny, mustármagnyi kezdetet, — folytassam. Ilyen előmunkálatok után indult meg köztük, — a cigápyok közölt — az iratterjesztés. Ma már találunk köztük olyanokat, akinek van Űjtestá- mentoma, kis kátéja, ima és énekszövege. S ha beférünk egy-egy családba, látjuk, hogy a szobát fali-mondások, ige-fetiraitok s bibi ni tárgyú képek díszítik. Itt, környékünkön két csoportban laknak: a muzsikusok, kőművesek és külön a teknősök. Mindegyik helyen örülnek azonban, amikor viszem, nyújtom nekik az Igét, az evangéliumot és benne — az élet kenyerét! Karácsony szentesijén az áhitat s a vacsora után nyugovóra térünk, amikor —: úgy tíz óra tájban — egy gyönyörű, régi, karácsonyi ének hangjai csendülnek fel, még hozzá szép, erős férfi hangon, s utána következik a csoport éneke. Kik lehetnek ezek? —■ meglepődve kérdi a feleségem, akik ilyen kövön a parókiára jönnek énekelni? . Kinyitom az ajtót; hát a «teknősök» jöttéik hegyen át, friss, ropogós havat taposva, a szomszéd faluból. Vezetőjük -- az Imre —- elmondja rigmusos köszöntőjét s még hozzá teszi: a tisztelendő úr minket megtanított, azért eljötlünk a tisztelendő úrnak énekelni! Abban az esztendőben — amikor ez történt — ez volt számomra az igazi, áldott s boldog karácsonyi öröm! Azóta sem feledkezhetünk meg a cigányokról — kiváltképpen azokról — akik közvetlenül mellettünk, — a szomszédságunkban l.knak, s akik gyakran felkeresnek bennünket. Égő vágyakozás él minden .szívben. Még hn nem te tudja, Téged vár minden, Titkon epeit éknek jelenjél meg nyilván, Találj meg mindenkit, ki élni kívánt V. J. serdülő leányok és fiúk „ki nem nézik" kezükből az ütőt. Az idő persze gyorsan szalad, a nap magasabbra emelkedik, amikor a Balaton vize felől szélesen nyújtott kiáltás hallatszik: jóóóóó meleg a víz ... Ennek a hivogatésnak nem lehet ellentállni. Szép kényelmes lépésekkel kezdődik az indulás, mert mindenki élvezi a viz tisztaságát (a fövény és kavics egyformán látható a mélyben), s a víz melegét. Ez beballagásidőt vesz igénybe, mert 200—300 lépést is meg kell tenni, mire odaérhetünk, ahol már elvetheti magát az ember s úszhat egy verset. Á vizipóló-labda kézröl-kézre száll, furfangos gyerekek nagyokat fröcskölnek a mami nyakába, víg ugrándozás kezdődik s egy szállóige elveszti jelentőségét, mert ebben a vízben nyakig lenni jaj, de jó ... DÉLBEN álig akar egy is kikászálódni a Balatonból, de a fehér „pesti" és „vidéki" vállak pirosra sültek s valami baljós érzés lesz úrrá: ebből még baj lesz ma éijel ... De a kis harang is jelez: teritve az asztal! Vár az ebédlő hűvöse s egyszeribe észbe kapnak Zsuzsi és Kati, Zita és Ildikó, Jancsi és Robi, meg a többiek, mert mára mákostészta készül ... mááá- kos tészta ... gyerekek kedvencei (Az asztalnál komoly vita indul meg arról, hogy a mákostészta csak bablevessel jó, amelv vitát a konyha döntötte el, valóban azt adtak eléje.) A nyugalom órái jönnek délután. Füvön és szobákban szundikál mindahány, s gyűjti az erőt az események elviseléséhez. Mert, amint az árnvékok hosszabbakká válnak, előkerül a röplabda is. Füves pálva fölött húzódik a háló, s kezdődik az ismerkedés a játékszabályokkal, ismerkedés egy igazán népi sporttal. Persze, a kéz először csípős fájdalmat érez, de mindent meg lehet szokni a iáték izgalmában. A férfi- pocakok kissé remegnek ugrás közben, van in nevetés, móka bőven, de mit számít ez akkor, amikor a „homo ludens", a iátékra vágvódó ember á'é’heti újból gyermekkora élményeit De ez még semmi! Hanem, amikor két csapatra oszlanak és kezdetét veszi a mezítlábas labdarúgás, az ám a fényképre való kén. Milyen közeire jönnek az édes örömök, az egyszerű ingyenes örömök, az a nagyon kevés, ami mindig hiányzik a kören- getegek között élölc életéből ... tgy tűnik el egy nap. Nap és szel-, lő, vizhgl!ámnk és mozién körmük, a gondatlan pillanatok sodrában úszik messze, messze s utána száll egy sóhaUás: de jó embernek .lennj. Dolgozni és p:henoi és Játszani és nevetni. együtt lenni a többi emberekkel. ESTE nodio ú'ból menüi mindent a csönd. Ezöa’hid remeg a vizen, magasra szökik a hold s amikor aludni tértek már a gyermekek fno, no a na- ovobbnoská.k még kisebb párnacsatát vívnak eovmás között ...) valaki énekelni kezd, belekap a másik, s ami öröm megtöltötte aznap a szíveket. az felszakad s keringve röpköd az ég felé. Ez az ének. ez a zümmögés, ez a hálaadás az elvett jókért... Így tűnik él egy nap ... Lehetetlen nem gondolni arra, hogy egyházunknak két üdülője van, a mátraszentistváni és a balatonszár- szói. Nem egyszerű dolog ez. Vn’tsk idők, amikor a „nagy" evangélikus egvház, az alapítványos, intézményes egyház épített és fundált, de a „kis" papoknak és enyházi munkatársaknak nem jutott olvan h«üy, ahol kedvezményesen tölthették volna el szabadságukat. Kellett jönnie olyan társadalmi átalakulásnak, amelv a dolgozó emberek számára lehetővé tette az ország legszebb helyein való üdülést, amely átalakulás magával ragadta mai egvházunk felelős vezetőit, s megnyitotta a kapukat az egyház minden aikalnry-ottia előtt. Nem üzlet ez, hanem ajándék — ráfizetéssel ... Azért ha hallod, hogy az egyház szószAkről hirdeti, hogy támogasd egvházunk ilyen intézményeit, gondolj arra, hogy nagvon-naovon sokan, akik hónapokon keresztül benne állnak az egvház építésében, hálásak lesznek neked kegyességedért, amely- ive! segPed őket, nem tá'ékos naook élmüpvpibez, hanem testi és lelki erő gyűjtéséhez ... ^ Horváth András A a könyv, amelyik nem érdemli meg, hogy másodszor is elöl. vasd, arra sem érdemes, hogy egyszer olvasd el, (Hűekért Frigyes) & Ahol sok a fény, erős az árnyék is. Cantate konferencia 1952. augusztus 11—17 hétfőtől vasárnapig én«kes-ll:urgikus-ogyház- művészeti konferencia lesz a Budapest—Kelen öldi Egyházközségben. MUNKAREND: 8 ó. Az új énekes matutinum-.’andes iigehirdetéssorozafíal: Bottá István. 9 ó. Bib: a tanulmány Pé.er első levele alapján: Dr. Karner Károly. 10 ó. E öadáasorozat: I. Az énekeskönyvszerkeszíés problémái; Dr. Schu'ek Tibor, 2—5. A keresztyén új étet harca: Dr. Nagy Gyula. 11 ó. Előadássorozat: A keresztelés, konfirmáció ás házasságkötés rendje: Proliié Károly. 4 ó. Ének'an liláé: Egyházi nép-ének és liturgikus-ének: Sulyok Imre. 5 ó. Egyházművészeíi előadássorozat: Az egyházi éneklés története. Hang'emezberrmí at átkai. «4 evangélikus templomépítészet. Vetített képekkel: Koké« Iván. ;l 7 o Egyházzenei hangverseny, me'yen a különböző budapesti énekkarok szelepének. Hozzá csatlakozva: Az új énekes vespera igehirdetéssorozattal: SchoMz László. A konferenciára jelentkezni lehet: Evrngé'ikus lelkész'' hiva'a'- Budapest, XI.. Bocskay-u 10 Részvétel díj: nap 15— fra-iní Hozni kell: tányért, evőeszköz:, ágyneműt. (Pokróc, kispárna, lepedő.) Érkezés; 10-én, este. REGGELTŐL ESTIG A BALATON MELLETT... Az egyházi ártériéiből BORNEMISSZA PÉTER a magyar nyelvű A XVI. században, amikor a török l kezdett berendezkedni hazánk meghó- j dított részein, a magyar jobbágy mintegy 23-féle odót fizetett földesurának s a töröknek. El lehet képzelni, hogy ez a teher mennyire megnyomorította az alatta nyögő parasztot e ezzel az országot U, hogyan is lehetett volna gondolni arra, hogy Magyarországon megszülessék az ebő magyarnyelvű színdarab, amely ha fordítás is — Sophokles Elektrája —, mégis csak magyarul írt mű, hát megírta és megjelentette nyomtatásban Becsben, az ott tanuló fiatal diák, Bornemissza Péter 1558-ban. A későbbi híres prédikátor által „magyarosított“ Elektrából* egyetlen példány maradt, ezt 1923-ban találták meg a góíhoi könyvtárban. Ennek az iraménak rendkívüli jelentősége van, mert az élőbeszédet itt írta le előezör magyar író s ez az első színdarab magyarul. Ki voh hát Bornemissza Péter? Peeton született 1535-ben « 1585-ben halt meg. A mohácsi csatavesztésre következett szomorú időkben élt és korán árvaságra jutott, csak nagy küzdelmen' közt végezhette tanulmányait, kora ifjúságában csatlakozott a reformációhoz, amely abban az időben nemzetfenntartó jelentőségű volt 6 az iskola ügy felkarolásával a műveltség terjesztője, azzal pedig, hogy a tanítást kötelezőié akarta tenni s az iskolafenntartást a köz feladatának hirdette, a szabadságeszmék terjesztője lett. A fiatal Bornemisz- sza csakúgy, mint számos társa, sok üldözést szenvedett. Nyolc évig tanult és bujdosott külföldön. Hazatérte után az egykori MátyusfÖld és vidéke Lakosságát igyekezett megnyerni a reformációnak és ezzel a haladó finneknek. Mint ragyf zombati szuperintendens ádáz ellenfelével Telegdi püspökkel vitázva ékesszólóan bizonyította élőszóban és írásban az emberi haladás szükeégesse- gét. Hatalmas térítői munkássága mellett kitartó, szívós harcoea, művelője volt a felvilágosodást hirdető, akkor ezülető nemzeti irodalomnak: „Az feleidet bírják az kevély nimötölc, Szer emse get bírják az fene törökök, Vájjon s mikor leszólt jó Budában llakásom!“ írta egyik versében „jó Husztnak várában. Bornemissza Péter az ő víg kedvében“, Igen ritka pi’lanat lehetett ez, mert nem nagyon volt vigadni valója akkor a magyarnak, de Bornemissza kedvvel, hittel, fáradhatatlanul harcolt népe felemelkedéséért. Egyházi és kulturális működése mellett nagy- jelentőségű (nevelési munkássága is, tanítója volt Balassa Bálintnak, nrkuIf.D idők egyik legkiválóbb magyar Lírikusának s ezzel — 6aját iroda’mi működését is figyelembe véve — egyik megalapozója, megteremtője a magyar nyelvi irodalomnak. „A történetiem az idők tanúja, az élet mestere, az emlék élete, az igazság fészínmüirás atyja nye!“ — írja Cicero, vizsgáljuk hát Bornemissza működésének jelentőségét is az igazság fényénél, kutassuk fel ko® rának emlékeit, nézzük életkörülményeit és tanuljunk p él damu tatáé áru Bor® nemiseza is választhatta volna, hogy a három részre szakadt ország két király« közül egyiknek vagy másiknak szolgájává legyen és Becsben vagy Gyulafehérváron élve kényelemben hódolhasson apró emberi szenvedélyeknek, ő a har* madikat és negyediket: Isten és az ember szolgálatát választotta, az igazságét és a haladásét. Bometmii&szta életében az igazság és haladás szolgálata ©ck áldozatot kívánt. Az emberek emlékezetében még élt Hunyadi dicsőséges korának ragyogása«. Mátyás nagyságáinak, hírének fénye, de ott kísértett Mohács gyászos emléke® zete is, és >a fénynek, ragyogásnak gyász» sza.l kísért emléke elkeveredve az akkori jelűn kHatástalanságával, bizonyára sokakat kergetett a lemondás, a reménytelenség posványába, Bornemisszát nem, ellenkezőleg. Már diákkorában vállalva az üldözéssel járó szenvedéseket, azok melle, sőt azok élére állt, akik az igazság•, a felemelkedés ügyének szentelték életüket. Küzdöttek az elnyomatás szörnyű ereje ellen, kockára tették életüket és ugyanakkor harc közben sem felejtkezett meg arról, hogy népének a tudás világosságát nyújtsa. Nagyjelentőségű egyházi, prédikátort munkássága mellett fontos nevelői, irodalmi működése is. Üttöro volt és olyan terület-ón működött, amelyen előtte senki 6em járt, megalkotta az eTső magyarnyelvű színdarabot, ha fordítás formájában is, de újat, korszakot jelentőt csinált és azzal is, hogy az élő beszédet elsőnek alkalmazó magyar író volt. Éö mint évszázadokkal később egy másik evangélikus püspök cselekedte, fáradhatatlanul harcolt a magyar nyelv jogaiért és amilyen nagyjelentőségű volt Kis János szerepo Berzsenyi irodalmi érvényes-ülés éhen, ugyanolyan, vagy sokkal nagyobb jelentőségű Bornemissza nevelői működése Balassa Bálint életében. Az első nagy magyar lírikus mély mű vei tóégének megalapozója, kifejlesztője é« magasba lendítője volt Borraemisszia é«s kétségtelen érdeme, hogy BaVus&a messze évszázadokat megelőzve, frise daltermő erejével, belső formamű végzetével az első — európai mértékkel mérve is nagy —- lírai költőnk volt. Balassa költészetének remekei nem nélkülözik a népi hatásokat, eő't egyes költeményei sokáig voltak kedvelt dalok, egyházi énekeink közt pedig «nem egy ma is szívesen énekelt dal dicséri Balassa alkotó zsenijét, melynek kibontakozásában Bornemisszának tagadhatatlan érdemei vannak. Az egykori evangélikus püspöknek egyházi, irodalmi, történelmi érdemeit megbecsüli a haladó hagyományokat ápoló, szabad "ágeszm éket megvalósító nemzet és ember. BORSI DARÁZS JÓZSEF Bókay János zsolfárfordífácai 116. zsoltár Áldom Istent, rajongva szeretem, Mert meghallgatta fájó könyörgésem, S főiem hajolt, hogy kínomban megvédjen, -— Minden szavam csak neki szentelem. Köröskörül halál szorongatott, Az alvilág értem nyúlt csontkezéve.’ Már rámrehelt fagyos leheletével, — Megborzadtam, féltem, hogy meghaló! S felja'doham: ..Mentsd meg a telkemet! •;ngedd, Uram, hogy megmaradjak, éljek!“ És Ő, ki Örizője a szegénynek, Megmentett engem, mint akit szeret. Ne háborogj hát szívem, csendesedi Hogy nyugalmadat ismét visszanyerje Köszönjed meg az isteni hegyeimet, Borzalmat, halált, pusztulást feledj. Bizony véged van, ha Ő nem segít, De megragadta lábad, el ne essél, Szemmel tartott, hogy utat ne tévesszél, S felszárította hulló könnyeid. Még akkor se rendült meg a h; Mikor felsírt bennem a keserűséy „Hazug az ember, csupa k‘’s-.ín~ Nem jár igaz ösvényen senki v Mit adhatok az Űrnak kedveset, A tenger jóért, amit tölt kapte.m? Hála csillog színig telt poharamban, Ügy áldom őt, hogy élni engedett. Egész népe előtt hitet teszek: Drága az Űrnak hívei ha 'óla, Nem veszhet el soha hűséges nyája, Fogadásom szerint így fiz etek. Bizony, Uram, a te szolgád vagyok, Szo'gálólányod hozott e világra, Kötelemet te oldottad lazára. Szabad lettem, de örökké rabod. Áldozatommal példát mutatek: Mély hálát mondok Istenünk nevében Szent tornácán, Jeruzsálem Szivében, Kiáltván, dicsérjétek Uralok! Goethe székről, s lassan kiballag a konyhába. hogy megköszönte Nagy néninek a kávét. De tiz perc se telik belé, mire a férfiak elszívnak egy cigarettát, a társaság szétszéled, fürdőruhát ránt magára, s elveti magát a fák hűvöse alatt. Az ember térül- fordul s akkorra az apróságok már lenn vannak a parton, kannákba merítik a vizet, s hordják a mély gödrökbe. Formátlan kupacokból egykettőre kiformálódik a vár — sárból ... KÖZBEN A FELNŐTTEK tereferélnek, (ez inkább az asszonykákra vonatkozik) mások könyvet vesznek a kézbe, de aligha nyitják széjjel, annyi a mozgás és látnivaló szerteszét. Két fehér babakocsiban párhónapos apróságok „ nyújtóznak édesen, a hinták magasra szállnak a nagyobbacskákkal, s valahol az épület mögött egyszerre különös hangok pattognak: pitt-patt ... pitt-patt ... már használatba vették a ping-pong- asztalt s a fehér kaucsuklabda megadja magát sorsának, az örökös porozásnak. Teológiai tanárok és püspökök, esperes és titkár és más „civilek" váltogatják egymást, de természetesen a feleségek se maradhatnak sl, s azok, akik hónapokon keresztül főznek és mosnak, könyvelnek - és gépelnek, zajos „vegyes-párosban" váltogatják egymást addig, amíg a
