Evangélikus Élet, 1952 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1952-07-13 / 28. szám
evangélikus elet 3 ÉLŐ VÍZ Visszahulló imádságok Az imádság áldás. Isién ajándékainak egyik legnagyobbja. Benne a parányi ember elmondhatja a világmindenség Urának mindazt, ami neki fáj, ami szükségben van, aminek örül, és ami után nagyon vágyódik, amit nagyon szeretne. Nem hivatalos órák kínosan pontos keretei között, nem úgy, hogy sorba kell állni és várni míg bemehetek, nem bizonyos formaságok szerint, nem úgy, ahogy a hivatali élet írja elő a kérvények előterjesztését, hanem úgy, ahogy az alig beszélni kezdő gügyögő gyermek mászik fel édesapja ölébe és mondja el, ami ki- kivánkozik. Elgondoltad e már, hogy az embernek milyen hallatlanul nagy szabadsága ez? De az imádságok lehelnek átokká is. Jézus egy ízben azt mondja, neon én vádollak majd titeket, hunéul a beszédek, melyeket szóltam, azok vádolnak majd titckel. Es e mellé tehető az is, hogy ...az imádságok, melyeket ti mondtatok, vádolnak majd titeket. Nem is éppen a lélek nélkül elhadart, megszokásból külsőségként elmondott gépies imádságok. Talán nem is ezek leginkább. Hanem másfajta imádságok. Amiknek meghallgatása nem Isten trónjánál kezdődik. Amik visszahuMnak ránk, és eleven szénként gyűlnek ellenünk. Akkor rémiéit fel ez eloltom hallatlan ijesztő voltában, mikor egy kegyes imádkozó gazdaemberről olvastam. Imádsága nem csupán önmaga körül forgott, másokat is gyakran belefoglalt könyörgésébe. Gyakran megemlékezett különösképpen is az Ínségben élőkről, szűkölködik föl, nélkülözőkről. Megesett aztán, hogy egy-egy ilyen szükségbe jutott ember bekopogtatott hozzá kérte, segítse ki, ha mindjárt csak kölesemképpen is. Ilyenkor derék gazdánk megindultan biztosította a kérőt, hogy szívből vele érez, csakhat búzája igazán csupán annyi van, amennyi saját hazám k szükségleteire elég, csak nem vonhatja el maguktól, stb. Üres kézzel ment, aki kérni jött. Egy alkalommal amikor megint mindennapi imádságát mondta, újból belefoglalta az Ínségeseket és kérte Istent, ne engedje őket szükségükben elveszni. Kicsi 4 éves fiacskája az asztal alatt ülve játszadozott. Egyszeresük felsóhajtoll: .óh, apám, ha a búzád az enyém volnál — Ugyan mit csinálnál vele? kérdezte csodálkozva az apa, — Meghallgatnám imádságaidat! Mondd csak, nincs egy sereg ilyen imádságunk, amiknek meghallgatását nem Istentől kellene várnunk, hanem ahol nekünk kellene hozzálátnunk'? Fiatalemberrel ültünk négyszemközt. Arról beszélt, hogy úgy szerelne megszabadulni tisztátalan gondolatvilágától. és annyit imádkozik, hogy Isten tisztítsa meg, adjon neki tiszta szívet, tiszta bensőt. Panaszkodott, hogy Isten mégsem veszi el róla a szívének tiszíátalanságát. Beszélgetés közben végigfutott a szemem a könyvespolcán. Aztán leemeltem onnan néhány könyvet. Belelapoztam. Egy-két illusztrációt is f&Kapoztam. — Barátom, nem imádkoznod kell, hanem előbb ezeket a könyveket a tűzbe vágni. Aztán beszélgettünk, hol tölti az estéit, kikkel, hova, milyen szórakozásokra jár. Kitűnt, hogy itt nem az imádságokon fordul meg a dolog, itt előbb sok minden másra van szükség. Az pedig az ő kezetigyébe esik és nem az Istenre tartozik. Vissza- iiuiíó imádságok, amik \ üdülni fognak. Mert magam mulasztottam, nem tettem meg, amit nekem kellett voina megtennem, hiszen rajtam állott. Egy asszony rótta fe Istennek, hogy annyit imádkozik kiállhatatlan férje megtéréséért. De hiába, Isten válasz nélkül hagyja imádságait. Szó szót követett, sok minden előjött a meg- téretlen férj dolgáról. Aztán lassan derengeni kezdett neki, nem, nem is Isten a hibás. Nem Isten keményítette meg a szívét és zárkózott el a könyörgések meghallgatása elől. Inkább ö maga az akadály7. Igen, igen. Isién már egy és másban meg is mutatta, hogy őbenne akar valamit munkálni, de ö ellenállt és azt akarta: «ne engem, a férjemet, vedd kezedbe, Uram.» Visszahulló imádságok. Néhány töredék. Oh de sok van! Vizsgáid csuk meg a saját szíved, a saját imádságaidat! Igék tolulnak elém: «Nem minden, aki azt mondja.Uram, Uram, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát...» «Mikor felmész az oltárhoz és útközben megemlékezel ... hagyd olt az ajándékodat, menj el és előbb... előbb cselekedj, aztán visszajőve vidd fel az ajándékodat.» «Álljatok ellene az ördögnek és elfut...» «Még nem állottatok ellen vérig . ..» Cselekedni, megbékélni, ami rajtam áll, elvégezni és úgy imádkozni. Hogy ne legyen az imádságom vádként visszahulló imádság. Foltin Brúnó Kezűinek protestáns egyházaink a küszöbön áííó keresztyén világkonferenciájára második vTigháború ^rtárTa keresztyén egyházak boldogan ismerték fel azt, amiről sokszor megíeieakezíek, hogy testvérek és egyek a Jézus Krisztusban. Ezt a megtapasztal, egységen való örvendezést, ökumenikus örömöt, csakhamar egy másik jelenség követte nyomon — az ökumenikus meglepetés. Az egység nemcsak ajándék, hanem mindig feladat is, olyan ajándék, amit a h.í engedelmességével lehet csak elfogadnunk. Az egyház maga és annak egysége is a hit tárgya. „Hiszek a Szentléickben, egy keresztyén any ászén te gyhá- zat..Ezzel a hittel és engedelmességgel igyekeznek felkészülni a magyarországi protestáns egyházak a küszöbön 4IS keresztyén világkonferenciákra. Bennünket, evangélikusokat elsősorban a júiius 25—augusztus 3. között Hannoverben rendezendő evangélikus találkozó, a Lutheránus Világszövetség ,,a2yfryűlésének előkészítése vesz igénybe, de éppen a reá való felkészülés teszi szükségessé, hogy a nagygyűlést a küszöbön álló többi ökuménikus konferenciával való összefüggésben nézzük. Nem sokká! Hannöver után, augusztus 15—29. között a svédországi Lund egy másik világ tab l'i ózó színhelye lesz, amelyet a „Hit és egyházszervezet Bizottsága““ hívott össze. Ez az Egyházak Világvanácsá keretein belül működő bzottság a lumii konferenciával tulajdonképpen az 1954-ben, Evanstonban összehívandó ökuménikus nagygyűlést készíti elő. A nagygyűlés folytatni fogja az 1948-as arrpilerdami világkonferenciának a munkáját. / HANNOVER ^ Az evalrsg'ipsits—-Egyetemes egyház tanulmányi bizottsága június 27-én tartott ülést, melynek lángya a hannoveri Luóhenámis Viúágszövétség konferenciájára való felkészülés volt. A gyűlése«- dr. Vető Lajos elnökölt. Jelen voltaik: dr. Karner Károly, dr. Oillyk Ernő, dr. Pálify Miklós, ifj. Prőhle Károly, dr. Sólyom Jenő, dr. YViczíán Dezső teológiai tanárok, Csákó Gyula és Gádor András püspök: titkárok, dr. H. Gaudy Láazúő igazgató - lelkész, Veöreoe Imre Leikósanevelő Intézet, igazgatója, Benczúr László, Gyöngyösi Vi’snas, dr. Lehel László, Muncz Frigyes ős Sztahó Gábor lelkészeik. A tanulmányi bűzolteág tagjain kívül jelen voltak a konferenciára kiküldőt: delegáe'ó tagjai is. Az ér te kéz 'et en Dezséry László püspök. a delegáció egyik iagla hosszabb előadásban ismertetne a Világkonferencia munkarendiét’. Ismertetése alapjául szolgált a Világszövetség kodásában mámé: én aqgoi nye’ven megjelent köze! fcétszázo'iáa&as kötet mely e konferencia egész munkarendiéi fer- fafrnazza f. az egyeis témáikról szóló faflu'miányclklban a konferencia irény- tvonialáí határozna mag. A koni eremeia teljes üléseiken és fiat alcsoport üléseim a központi témái! tárgyalja, amelyet így fogalmaz- talk meg: „Az élő ige a feíe’ős e.mv- bázben “ A halt alcsoport témái a kö- ■veffitézők: „Az evangélium a léceket Istenhez hívja*. „Az evangétum ez,.egész tooaétetét áóhatja.' „Az evangélium a gyülekezetei szo^gaSafra és blzonyságtevésre ébresia'getii.* „Az evangélium az ifjúságot teljesebb életre készíti fel.“ „Az evangé.ium a nőnek íeleosségeí ad az egyháziban és a közösségben.“ Dezséry László előadásában réazle- tecben is. bemutatta az egyes tanulmányok vázlatát s rámutatott a,z elemzés során azokra a teológiai és politikai összetevőkre, ame’yeik a konfere- reneOa arculatára jellemzőik. Az előadást a jelenlévők termékeny megbeszélésen vitatták meg. A bteoíi’- sáig tagjai kézihezkapták a lanúmiá- nycik®: famahnaző füzeteket és az anyagot egymás1 között felosztották, hogy egyéiteg, vagy .kisebb csoportban vizsgál arrik meg egy-egy kérdést. Munkájuk eredményét úlabb közös értekezleten beszéli meg a bizottság, melyet e hónap .közepén kíván összehívni az eViükség. A további terv szerint a kffidiö'itság kiutazása előtt még egy harmadik 'értékez-létet is ösz- ezemvnäk. melynek feladata egyházunk állártog Vásáriak végleges 'tisztázása és megfág»*crMz>5sa. A bizctasáig már mórt is úgy lát la. begy a viliág lutheránus-, egyházai előtt a magyar !u"he- ránus egyház küldöttei bizctnyság'evSk lehetnék arról, a-z igéről, mé'y közöttünk „élő és ható'. LUND A református egyház június 25— 24-én hívta össze teológiai bizottságát a lundi konferencia anyagának tanulmányozására. A konferencia elsősorban tájékoztatni és tájékozódni akart az eddig kibocsátott tanulmányi anyag felöl. „A nép Közé vagyunk elhíva és elküldve —“ Dezséry püspük új lelkes; ékít bocsátott ki szolgálatra Szüi'ok éa gyülekez etelelimádiságá^őír gondoskodása kísérte őket útjukon a felkészülés ideje diait s ma érkeztek el ide, Budapest-Lőrinci templomunk oltára elé 'hatan, fatal, csillogó szemű, meighato'Jt kicsiny csapéit, hogy az ige parancsa s egyházunk ősi szokása eze- riut a püspök kibocsássa őket a lelkész« szolgálatra. A Szentháromság utáni negyedik vasárnap nyárderéki hősége eéletnére is zsúfolásig megteC1: a tempóm. Az eigymás meiet t ülő s a közökben ie szorongó híveiken meglátszik az óra 'komolysága. Zsebkendők —■ fehér ga- lambcsapat — emelkednek a szemeikhez. Dezséry László püspök két oldatán az oltárnál Sólyom Jenő dr. és Prőhle Kárcly, a Teológia« Akadémia tanárai állnak segítségül a szertartásban. A leükészszentelő istentfeztelet igehirde- tlését a püspök Máté evangéliumának 9:35—38. versei alapján tartotta. — A dolog dandárjában áll ma népünk: a napperzselte búzanábákon folyik íz aratás. így áll egyházunk is a munka kei'ős közepében. így járt Jézus se népe között igénk szerint, amely beszámoló az 5 munkájáról. A jeruzsálemi papság hegyen épített várossá tetie a templomot, ahová behúzódott s elnézte, hogy szeme’áttára ömöljék össze a nép hite. Jézus körbejárt falvakba, városokba s az evangéliumot vitte s adta azoknak, akikhez nem hajoltak le eddig a papok: a föld egyszerű népéhez. Ezt kell megtonu!- nick ma a lelkészeknek, ezt a munkát adja nekik Isién. Az egyház a világban állandóan mozgósított vigságos csapatként jár-kel. — A nép közé vagyunk ethíva és küldve — mondotta a püispök —> hogy együtt vállaljuk az élet feladatainak megoldását, velük együtt vegyük fel a jövendő reménységét. Mindez egyszerű és érthető parancs. Csak a ml engedetlenségünk teszi bonyolulttá. Isten újat akar és az új megvalósításán fáradozóknak ad jó előmenetelt és s'kert. Isten ma a magyar evangélikus lelkészeket a mi népünk között folyó munkába s a mi népünk közé állítja be. Azok között legyetek, akik népükért élnek s ebben a népben szolgáljatok Isten igéjével. — Hallatlanul sok a munka s máid- arany unkoaik érezni kell a feladat nagyságát. „Az aratni valló sok* — mondja Jézus, s ez számiunkra azt jelenti, hogy munkánkba teljes lelkiismeretűnket és egész becsületünket adjuk. Nem a munka végtelensége felé irányítja Jézus tekintetünkéit, hanem magunkra e azt kérdezi, hogy a munka végzőknek mag van-e az eneje, izmuk acélossága, hogy a rájuk bízottakat teljesitlhes- sék. — Naponta ismét érezzük gyengeségeteket, dte azt is, hogy a kegyelem kart bennünket. Éppen ezért nem vagyunk borúlátók, ha magunkra tekintünk, mert gyengék vagyudk. Gyengék vagyunk abban, hagy Isi tan igéje a'ap- ján megértsük azt a helyzetet, amelyben élünk; gyengék vagyunk az emberiséget mozgató erők megértésében is; gyengék vagyadk, hitben látni a gyarmati népek felszabadító harcait, a murikáscsziá'lynelk az elnyoimók igáját lerázó erőfeszítéseit, amit pedig Isten alkar; gyengék vagyunk hitiünkkel együtt léniái azokkal, akiknek erejük van az emberiség vezetésére. Gyengék vagyunk saját népűinket nevéő munkánkban. Hajlandók vagyunk hamis ’:elkipászjO'r.i szoJgáV.tal e'nézni népünk tévelygéseit, belenyugodni abba, hogy az egyház ieranitarthaíó, úgy, ahogy volt, nem elfogadrai a je'ent s az ítélet alatt összetör* műutat. Hamis biztatást adtai arra, hogy ezzel az életformáival keresztyének maradhatunk. — Isten meg akar szabadítana gyen- geségeihikíő!, áldássá akar term: bennünket rtépünk között. Elküld a segítségre szonflőkhoz, a szétszórt, helyét nam találó nyájhoz. Ezért gyengcsS» geitek láttán is legyetek bátrak s liarJ coliatok a gyenigeségeti eltel. Isiteri megerősít az ő Fia áltál, aki ineg- V'áJtott minikéit és erőtlenségünk hordozója lett. megerősít rmódságaSrik álta', amelyek elhalnak hozzá, megerősít az egyháznak tett ígéretei áitai, liogy azt fenntartja a világban. Megerősít az aratás munkájára való megbízása ákal, azzal az ígéretével, hogy előbbre viszi ügyét. Istán ma titekeít ezoigátaiaőa íogad, maradi ja kuk meg a httiban és engedelmességben és dolgozzatok bátran az ő akarata ezerkit mindvégig. Az Sgeihirdeiíés után a lélkóazjelöltek úrvacsorát vettek, majd a püspök a lelkész! szolgálatra elkötelező kérdésekéi: tette fel éa kézfogással is elkötelezte őket a szolgálatra. A jelölteik hangosan mondották meg a kézfogáskor nevűiket. Hadd áljának itt azoknak a nevet, akiket majd szolgálatukból ismernek közelebbről a gyülekezeteik: Madarász István, Haiasy Endre, Harkányi László, Juhász Géza, Trajtler Gábor, Povázsay Mihály. A püspök és a segítő lelkészek a régi latin blmnusz érteik lésével áldották meg az új lelkészeket: Cocifinma Deus ... (Isten erősítsd meg...) A szertartás befejezésén pedig a püspök testvéri csókkal köszöntötte új muoka- itárESít. Az ifjú lelkészek már mind megbá- zirjtásí kaptak a szolgálatra és mindet várja már egy-egy gyülekezet. Falvaik éj városok gyülekezetei ■!esznek az új leOkészek munkaterületei. Közöttük vaunak o’yanok, akik a lelikészi szol.gá- iaiion feliül még az egyház egyes kü- Icoleges munkságalban kívánják magukéit tovább képezni. Egyházzenében, egyház történetiben stb. Kísérje áldás Isten újonnan kibocsátott szolgáit mmn.kájúkban, hogy ők is áldássá lehessenek sokaknak. Muncz Frigyes Tekintettel arra, hogy a mi egyházunk tanulmányi munkáját most elsősorban a hannoveri lutheránus világgyűlésre össz- 2>ontosítja, a lundi anyag tanulmányozására külön nem hívja össze a tanulmányi munkaközösséget, hanem belekapcsolódik a református testvérek előkészítő munkálataiba. A fenti tanulmányi konferencián is részt vettek egyházunk kiküldöttei, Dezséry László püspök, Benczúr László és Lehel László lelkészek. A lundi konferencia összefoglaló témája: „A megfeszített Ur a világ reménysége“. A konferenciai kérdés csoportjai szerint több kisebb munkaközösséget hoztak létre, ezeknek a munkaközösségeknek a munkaterületét körülhatárolták és munkamódját megszabták. A lundi tanácskozások három kérdés körül csoportosulnak: 1. Az egyház. 2. Az istentiszteleti formált. 5. A különböző egyházak közötti úrvacsorái közösség (intercommunio) kérdése körül. Bereczky Albert püspök az első téma kérdéseibe adott kritikai bevezetést. Kiemelte előadásában, hogy az egyház kérdésköre számtalan tanulmány, cikk, konferencia témáját képezte- hazánkban az elmúlt években és most is. Ezért jó ezt a bennünket annyira foglalkoztató kérdést most a lundi konferencia homlokterében látni. A tanulmányi anyag ismertetése kapcsán két megjegyzése volt: az egyik az, hogy az egyház mai kérdéseiről szólva nem mindenütt érvényesül a tanulmányi programúiban az a hívő alázatosság, amelyet a lundi konferenciai programmot előkészítő bizottság elnökének bevezető soraiban örömmel lehetett megállapítani. A másik megjegyzés arra hívta fel a figyelmet, hogy az egész lundi konferencia tanulmányi anyaga át meg át von szőve az ú. n. „nem teológiai tényezői:“ vizsgálatával. Ezek a „nem teológiai tényezők“ idézik elő sokszor a kiadott tanulmányi anyag szerint az egyházak között a mag nem értést és ezek támasztanak gyakran megoszlást. Ilyen „nem teológiai tényezők“ uh a faj- és az osztálykérdés. Ma különösen ez a kettő az egész világ életkérdésévé vált. Ezekkel az ú. n. „nem teológiai tényezőkkel“ knocso'Hhau azonban az a kérdés vetődik fél. hogy vajion nem éppen ezek ma az egyház legjelentősebb teológiai kérdéséi, amelyekre meg kell keresnie a teológiai feleletet a Szentírásból, hiszen maga az írás válaszol, mikor azt mondja: „nincs zsidó, sem pörög; sem szolga, sem szabad...“ — a Jézus Krisztusban. Páter János püspök külön előadásban ismertette a „nem teológiai tényezők“ szerepének jelentőségét a lundi programúiban. Szombat esti közös imádkozásunk Jer. Sír. 3:22—32. v„ Mep-megújuló kegyelem. Naponta, állandóan Isten kegyeimétől élünk. Ez azt jeleníti, liogy léte* nemcsak e.gyiszer szeretett, hanem mos: is szeret, nemcsalk egyszer bocsátotta meg vétlkeitaket, tanem mssposlita megbocsát, tiemosiaik egyszer vigasztalt meg, hanem ma is. Ez Isten kegyelmének a gazdagsága (32. v. — EL 1, 7.) Isten, kegyelme kiapadhatatlan •metegiicir.ras: gyógyít, őszéit'. Kit. Ebbe a szóba; kegyelem, belefér egész keresztyén életűink, mént a keresztyén ember, amit eddig elén:, kegyelemből érte el (I. Kor. 15, 10) és amit várhat az 'Is kegyelem (24—26. v.). Egész élelünikfe elégséges a kegyelem (II. Kor. 12. 9. v.). A kegyelmet nem Miéit megára, mert minidig új és friss, mert Isten mindig közvet- ieiniül az adott he'yzetürfkber. avatkozik bele az éllfttürJkbe, személyesen segít, ajándékoz: kegyelmeit gyakorol. Nem 'törvéruye'ket és paramcsdkat tóvóiról oezrlio- giató Űr az Isten, hanem életürikbe személyesen beleszóló ikegyeíüne® Atyáink. (Gál. 2. 19—21. v.). Feladataink: 1. Vigyázni, hogy hiába ria vetgyülk II. Kor. 6, 1. szerint, 2. Megmaradni benne (Ap. Csel. 13, 43.), hogy ne kezdjük újra fi törvényesikedés útját (Gál. 5, 4.). 3. Növekedni a ikegyeíeimbem (II. Péter 3, 18.), ami máskép azt jeleníti: Neki növekedni kell, metam alább szállanám (Ján. 3, 30.). ADJUNK HALAT: hagy miapanlkéin't ifepaszltatihatjuik a kegyelmet, hagy egész élieuüíikre elég a kegyelem. A kegyelmi ejáradékaikért. VALLJUK MiEG: hogy sokszor unjuk a kegyelmet, miliőt a vándorló zsidó-' nép a mannát unita (IV. Móz. 11, 6.), hogy ,gyakran természetesnek tartjuk és jogot formálunk belőta. KÖNYÖRÖGJÜNK: Isten vigasztalásáért, hegyenemben való n&vehe-' déséri, az új eigyházimegyélk és egyházikecütetelk ételcért, az egész keresztyéniség megújulásáért, a nyári kcrt'eneaciáh&í, az aratás öröméért és áldásáént, a Uutiherátaus VJágszövelség hannoverii itaJállkozójáért i ví'Hafen-scher Károly B1BL1A-OLVASO Július 13. Vasárnap. Zsolt. 76:11; Csel. 8:14; ML 19:16—26; I. Kor. 15:54—58. leien a rossznak látszó dolgokból is jót tud előhozni. Ezért állítja eíSénk a bűne intat ie, hogy megférjünk belőjük. Sőt a halálból is élete': teremt: üdvös&áig'üinlkeí miunikiáija. —a—* Július 14. Hétfő. Es. 54:8; Luk. 1:72; Luk. 9:57—62; I. Kor. 16:1—14. Sokszor elrejti Isten az 5 arcát előliünk. Azért feszi ezt, mert nem kövei* jSk Sí. Csak bőséges gyermekének fedi: fe! írtéin újra ée újra az ő arcát . Július 15. Kedd. Zsolt. 46:5—6; Jám. 17:23; I. Kir. 19:13—21; I. Kor. 16:15—24. Is iéin mindig hagy maradékot az ő bűnös népéből. Azök az ő maradéka, akik szeretik Jézus Krístzfiuist. Szerétijük-e öt? Július 16. Szerda. Zsolt. 16:1; Mi. 9:22; Luk. 9:51—56; Jer. 1:1—10; Csel. 1:8. Jézus az elveszettekért jölli; és megtartja azokat. Ebben a munkájába® miinlkei és fel akar használni folzanyeá'gtevőkil. Július 17. Csütörtök. ’ ^ Es. 12:6; Jel. 21:3; II. Tim. 4:T—5; Jer. 1:11 — 19; Mi. 10:18—20. Kriszituí) bizonyságtevőjének az a feladata, hogy nz Lfét fúrdeíise. Issen, gondoskodik az igeK'rde'fe igyümölcseiről a Szotaeko á .tt. Azt akarja, liogy az igét üdivösaegüinikre halljgasisuík. Július 18. Péntek. Zsolt. 143:2; Ján. 18:38; Luk. 9:18—26; Jer. 2:4—13; Jón. 3:19. Bűneink jogos következménye a kárhozat. írtéra előtt csak az á'iihat meg, aki vajas; 'tesz Jéziiis-rcí. Jézusnak röJunik való vallást’.ebéért kegy: mez az A'liya. Július 19. Szombat. Dán, 2:20; Ján. 17:6; Luk. 14:25—35; Zsolt. 1; Jer. 5:1—6; Rám. 3:22—24. Jéz'Uifi tanfóványa éa az ömzéű nem férnek meg együtt. Mi mégis ebben a keit.i5sí.égten éünk. Isten végleten 'kegyelme, hegy ernrik ellieaére te nug- lart magánál benniünítot és várja, hogy elljünk néki fielsző clieiee. «* „ si*? • Barjáríj'GyuLt
