Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-01-07 / 1. szám

r SvqBjaéMkti» !!♦» f t ... mert 5 is azoknak pártfogója volt Üj of» • gyfllcktsef életében: Ütakonissn testvér érkezett szolgá­latra. Amint fehér főkötöben, szür­ke ruhájában végigmegy a* utcákon, egy pillanatra mindenki megnézi A gyülekezet tagjai is csakhamar meg­ismerik, megszeretik. És csendben, észrevétlenül elvégzi a maga szolgá­latát, helyesebben azt a szolgálatot, ■mit Isten • gyülekezeti életben rtá- blzott. Gyülekezeti diakonissza SÍ velem szemben. A szolgálatról beszélgetünk. Most a női presbiterek kapcsán a női szolgálatra terelődik a szó. Szavai során clémállnak gyü­lekezeteink asszonyai, leányai, dia­konisszái és mindennél jobban be­szélnek azok a tettek, amelyek az ő prédikációjuk, az ő bizonyságte­véseik, •— Hiszen a nők szolgálata a gyü­lekezetben is különlegesen női szol­gálat. Még az igcszolgálatuk is. Úgyis mondhatnám, hogy a gyüle­kezetben is az édesanya szerepét töl­tik be. A diakonissza pedig kfilönö- sen is az. öt az Isten kiemelte a család közösségéből azért, hogy a nagy családjáról, gyülekezetéről oda- adóbban gondoskodhassék. Saját gyülekezetem életében ke­resgélek. Évtizedes múltra tekinthet vissza a diakonissza szolgálat. Az asszonyszívekhex áll talán legközelebb a diakonissza. Az asszonyok a gyülekezet hűséges szolgálattevői és munkájuk között a diakonisszában nemcsak megértő munkatársat, hanem lelkes, képzelt irányítót is kapnak, ö a gyülekezeti munka megszervezője és végrehaj­tója. Sok gyülekezetben felébred a vágy tenni valamit, mondjuk, a misszióért. A lelkész 'őrömmel fog ja meg a gondola'okat, terveket, a — végrehajtás, kivilelezés azonban már a diakonissza munkája: hogv a külmissziói-varróórák ne pletyka- J körökké és hírközpontokká legye­nek, hogy az essrcmyő asz* Jövetelek elkerülhetetlen félreértései, sértődé sei feloldódjanak, elsimuljanak, a diakonisszának szüntelenül őrt kell állnia, vigyáznia, imádkozva figyel­nie kell; a szolgálat minden terhét alázatosan és örömmel viselve tudja csak betölteni azt a helyet, ahová ál­lították, „Legrosszabbkor* Egy másik diakonissza beszámo­lójából tudjuk, hogy milyen csodá­latosan használta fel Isten a láto­gatását egy családban, ahova éppen a „legrosszabkor“ toppant be: férj és feleség veszekedése, haragja csi­tult el a felhangzó ige nyomán és töltötte be békességgel a máskor ci- vódástól hangos otthont. Szórványmunkában is hasznos se­gítői tudnak lenni a lelkészeknek. Kél alföldi gyülekezet szórványa áll előttem. A lelkész mindkét vá­rosba csak havonta egyszer tud el­jutni. De az ott működő diakonisz- szák édesanva-szolgátatukon kívül papjai is gyülekezetüknek. Lakásuk befogadja az ige után vágvódökat, a vasárnapot sem kell a templom- nélküli szórványhíveknek más egy­ház templomában megünnepelniük: evangélikus egyházunk tanításából hangzik az ige a diakonissza-tar tóttá bibtiaórákon. Beteglátogatás is asszonymunka. A férfiak látoga­tásából a betegnek nem sok hasz­na van. De amikor — tudunk ilyen gyülekezetről is — a diakonissza által megszervezett beteglátogató asszonyok naponként felkeresnek egv-egy elhagyott, nélkülöző beteget, öreget és Isten vigasztaló evangé­liuma mellett segítséget is hoznak — kitakarítanak, főznek, vagy amire éppen szükség van — akkor könv- nyes szemmel, örömteli Szívvel szál! fel a hála a szolgálat Ura felé... (suhajdn) Különös dolgozatírás Egészen érdekes volna évelején mindenki elé egy tiszta doigozatfüze- !et letenni azzal a feladattal, hogy írjon ünnepi dolgozatot ezzel a cím­mel: „A jövőre vonatkozó remény­ségeim“. Gondoljuk csak el, hogy mennyi mindenről írnának az embe­rek! Akadnának, akik öregbetűs Írás­sal arról írnának, hogy Isién adja vissza az egészségüket ebben az esz­tendőben. Kerülnének szép számmal, akik anyagi ügyeik rendezését kér­nék. Volnának, akik fiatalos, friss hetükkel azt a reménységüket mon­danák el, hogy szeretnének ebben az esztendőben férjhez menni, vagy meg­nősülni!! Gyermekek ákom-bákom be­tűkkel a szivük vágyát-álftiát könyö­rögnék: egy játékvonatot, vagy hinta­lovat. Azután megszámlálhatatlanul sokféle álomról, vágyról és remény­ségről olvashatnánk ezekben a dol­gozati fizetőkben. Esztendő első nap­jai megkérdezik tőlünk egészen ko­molyan, hogy mik a jövőre vonat kozó rcméngségeinkl A Sipi apó neveltje e. könyvben vart szó a 9 éves Mártiiról- a kis harmadikos elcmistáról, aki egy al­kalommal do'gozatírásra szintén ezt a címet kapja: „A jövőre vonatkozó reménységeim“. A kis Martti kezébe veszi a tollat és ez a mondat tör elő imádkozó szívéből: Leghőbb vágyam, hogy sohase felejtsem el, hogy a Bárány vére által bejuthatok az Istem országába! Hát, hol kei! elkezdenünk, hogy Isten szerint való reménységeink le­gyenek? OU és ügy kell elkezdenünk, hogy be kel! magunkat mutatnunk az Úr­nak, mégpedig úgy, ahogyan va­gyunk 1 Be mered-e mutatni magadat az Úrnak, a testedet, mely telve van bűnös vágyakkal és álmokkal. A sza­vaidat, melyeket olyan sokszor hasz­nálsz arra, hogy velük magadat, Is­tent és felebarátaidat becsapd. A cse­1 > sportssüéiyek csak VI, Szláüii-ü! 8 lekedeteidet, amelyeket még önmagad előtt is szégyelsz néha. Be mered-e mulatni a lelkedet egy olyan vizs­gálatra, melyen aziránt érdeklődnek, hogy szereted-e az ellenségeidet, ál­dod-e azokat, akik téged átkoznak? Lelkiszcgény vagy-e? Sírsz-e a bűneid miatt? Be mered-e mutatni a kezei­det, mi tapad hozzá, mit tettél vele? Be mered-e mutatni a szemeidet az Úrnak, mit néztél vele, mit kerestek a sugarai állandóan? Be mered-e mu­tatni a pénztárcádat, milyen pénzeket hordozol magaddal? Nálad van-e még az a pénz, amit Isten kért tőled? Olt kell elkezdened, hogy egy egé­szen elmeztelenílett állapotban mu­tasd meg magadat az Úrnak! Az or­vosnál is eltűröd, hogy mezítelenül vizsgáljanak, sőt a véredet vegyék és górcső alá tegyék, beléd nyúljanak, vagy átvilágítsanak. Engedd az Isten­nek is, hogy egészen alapos, a vesékig menő vizsgálat alá vegyenl Mikor pedig a vizsgálat megtörté­nik, könyörögve kérd, hogy könyör­telenül metélje le rólad mindazt, ami gátol abban, hogy a Báránnyal találkozz, aki néked éhben az esz­tendőben, mint mindig a szabadítást akarja adni a bűneidtől és üdvössé­get akar adni. Ez a szabadítás nem megy mindig simán! A gyermeked, ha megbeteg­szik, ha rárakódik a váladék a lég­csövére, néha simán meggyógyul, máskor pedig az orvos utasítására hidegvizes ruhába kell csavarni a forró testet. Ilyenkor majdnem a szíved szakad meg, de ráteszed a ruhát, a hidegvizes ruhát, mert ez a gyógyulás útja. A fiad kezébe szálka szalad, néha magad is ki tudod húzni könnyen és egyszerűen, máskor or­voshoz kell menned, aki ollót fog, felvágja a fiad ujját és kiveszi a mélyre jutott szálkát. A szabadílás nem megy mindig simán. Isten mindent megtett, hogy meg­szabadulj a bűneidtől! Néked csak el kell fogadnodl Minden készen van! Készen van a legnagyobb, a legdrá­gább ajándék, mellyel Isten téged akar megajándékozni. Az út ehhez az ajándékhoz ott kezdődik, amikor döntő vizsgálatra állsz az Űr elé. Így lehet csak újesztendőd, másképpen nemi Ha meg nem újulsz, nem lesz újeszlendőd! Ivóid az Istent, hogy rakja hát rád, ha másként nem megy, a jéghideg priznicet, vágja fel az életedet, csak újonnanszü'ethess és a kis harmadi­kos MarttivnI együtt írd a dolgozat­füzetbe: Leghőbb vágyam, hogy soha­se felejtsem el, hogy a Bárány vére által bejuthatok ?.z Isten országába. Füiiip Dezső de ette** Grab, az Aasrca angol pro­testáns egyházakat magában foglaló Brit Egy házsző vétség Nemzetközi Osztályának elnöke levelet küldött Attlee miniszterelnöknek. Hangsú­lyozza, hogy a levél elküldése előtt érintkezésbe lépett a Szövetség leg­nagyobb tagegyházaával és velük egyetértésben írja levelét. „Megköny- nyebbüléssel vettük tudgmásul — Írja többek között — hogy ön is szükségesnek látja a legmesszebb­menő érintkezésbelépést az illetékes kormányokkal. Reméljük és komo­lyan imádkozunk azért, hogy a mos­tani nemzetközi válság mego'dása érdekében minden erőfeszftést tegye­nek meg és az atombomba rettenetes fegyverét ne használják.“ Az amerikai Michigan álfern 60 methodista lelkésze karácsonykor üzenetet küldött Truman elnöknek és Marshall honvédelmi miniszternek: „A jelenlegi nemzetközi válságot — hangzik az üzenet — sem tudta el­hárítani fl z az elhatározása, hogy Japánra atombombát dobatott le. Minthogy ez a fegyver a legkiéfezet- tebben fejezi ki a durva erőszakot és szöges ellentétben van a keresztyén ctikávnl, mi tiltakozunk az atom­bomba felhasználása, nemkülönben az atombombával való fenyegetődzés ellen.“ New York állam nyugati felében 12 protestáns egyház 78 lelkésze ugyancsak nyilatkozatot tett közzé az atombomba felhasználása ellen. „Nem akarjuk, hogy ártallan emberek legyi'kolásával minden igényünket el­veszítsük Isten irgalmasságára“ — írják. c n 9 seis&es sarok Luk. 9., 1—10. Jézus két dologra hívta el tanít­ványait. Arra, hogy ve.e legyenek és hogy kiküidje őket prédikálni (Mk. 3„ 14.) Erre a kiküldésre került most sor s ezt mondja el ez az ige. Sok megragadó van ebben a ki­küldésben. Megragad a feladat, amit a tanít­ványok Jézustól kaptak. Az volt a megbízatásuk, hogy prédikálják az Isten országát és betegeket gyógyít­sanak. Azt kellett tehát hirdetniük, amit Jézus hirdetett. Azt kellett cse­lekedniük. amit Jézus cselekedett. Embereket Is'.en országa felé irá­nyítani, meg'érésre vezetni. Kitün- telő feladat, de emberfeletti szolgá­lat. Valóban csak az tudja ellátni, akinek Jézus is segít. De bizonyos, hogy aki elliivatást kapott, az meg­kapja ezt a segítséget is. Ez az Isten szolgáinak a gazdagsága. Megragad az útbaigazítás is, amely lycl Jézus elengedi választottad. A legmelegebb szívű édesanya sem en­gedheti el nagyobb szeretettel egyel len gyermekét. Világok sorsát el­döntő mlézkcdések sem hordozhat­nak nagyobb figyelmet, mint ezek a tanácsok. (Luk. 9., 3. Mt. 10., 16/b.) É!ő, eleven tanácsok. Legyetek oko­sak és szelídek. Ezeket a taná­csokat a tapasztalat nem fektette koporsóba. De aki hátat fordít nekik, abban lesorvad í. hivatás. Megtagad az az eredmény is, amit a tanítványok elérlek. Bejárták a falvakat. Hirdettek az evangéliumot. Gyógyították a betegeket. Szolgálatuk nyomán __ „nyilvánvalóvá lön az ö neve“ ... (Mk. 6., 14.) Ahol megfor­dultak, ott Jézusra irányult a figye­lem. Nem ők, hanem Ő lett ismer­tebbé úgy, hogy akik még nem ismer­ték, azok is látni kívánták. (Luk. 9., 9.) Ma sincsen más mértéke az Érte va'ó szolgálatnak. Nem a munka- pfogramm s a nyomában kitermelt statisztika, hanem a felébresztett, Feléje irányuló figyelem dicséri a szolgálatot. Ez a legszebb elismerés. Azután milyen megragadó a beszá­moló is, amint a tanítványok az el­végzett szolgálat után .., „elbeszélé- nek néki mindent, amit cselekedtek.“ Az emberek inkább egymásnak vagy a világnak mondogatják el a dolgo­kat. Van ennek is haszna és értelme. De a léleknek, meg a szolgálatnak böicscbb, ha előbb Jézus tudja meg azt, amit az ember tanított és csele­kedett. Az ilyen szűkszavúság az em­berek felé, bőszavúbb bizonjrságtevés az Isten felé. Komjálh Lajos A nő szerepe a gyülekezetben jóm, telje) aaftedeiaaeuégKel.* L Tim. 5:11. „Becsületben dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok.“ tineas. 4:11.) Miért parancsolja az Ige több helyen is ilyen erősen és keményen a csendességet? Miért olyan nagyon szüksége« ez? Azért, mert azok számára, akik nem talál­koztak Vele a kősziklákat is meg­hasogató szélben, földindulásban és tűzben, az Úr ma is haík és szelíd hangban jelentkezik (I. Kir. 19:11— 12.) — s ezt a halk és szelíd hangot csak nagy csendességben lehet meg­hallani. Mindenki bűnös, aki ezt a csendességet megzavarja; de külö­nösképpen vétkes minden asszony — mert az asszony kötelessége a csendesség. Ez mindjárt meghatá­rozza azt is, hogy a kérdés nem a nő „szerepe“ lesz a gyülekezetben, hanem része, vagy szolgálata. Mi ez a szolgálat? A Szentírásnak egyik legcsodálatosabb része beszél erről: „Isten nekünk adta a békélte­tésnek szolgálatát. Krisztusért jár­ván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért ké­rünk, béküljetek meg az Istennel“. (II. Kor. 5:19-—20.) Legtöbb nyomo­rúság, kín és keserűség érzése abból fakad, hogy az emberek Istennel nem tudnak békességre jutni: Isten­re van panaszuk, Vele van perük, Neki nem tudják megbocsátani, hogy minden úgy van, umint van. Az emberiség legnagyobb szégyene, hogy Istennek ilyen mélyen kel) le­hajolnia, iiyen könyörögve kell kér­nie ezt a megbékélést. Így kéri — és reánk bízla ennek a szolgálatát Ki szolgálhatja ezt? Aki igazán és egészen mindenben megbékélt Isten­nel. (Aki engedte, hogy a Szentlélek elcsendcsítsen a szívében minden zúgolódást és panaszt.) Aki szelíd türelemmel megvárja nehéz kérdé­seire a feleletet, úgy, amint a mi kedves énekünk vallja: „fia nem tudom azonnal, Hogy Jézus mit kíván; Várok, szemébe nézek; s szívem nyugodt, vidám". Elsősorban nekem, magamnak kell elhallgatnom, s elhallgattaínom minden zűrzavaros, türelmetlen lár­mát, hogy tisztan meghallgassam: mit akar tőlem, hova, kihez, milyen üzenettel küld Isten? Hogy küld és üzenni akar általam, az egészen biz­toa. Mind«» kW Bekre acól ax ln« „Tiszta éa szeplő nélkül való isten­tisztelet az Isten és Atya előtt ez: meglátoganl az árvákat és özvegye­ket az C nyomorúságukban.* (Jakab 1:27.) Ki ax árra? Elsősorban ások a gyermekek akik elvesztették szülei­ket — de árva mindenki, aki elvesz­tette Atyját, ezerszer árva, aki az ő mennyei Atyja nélkül tévedez ebben a világban. És ki az özvegy? Nem­csak azok a gyászbaborult asszo­nyok, akiknek férjél elvette a halál, hanem özvegy minden szegény, szo­morú lélek, aki Támaszt nem talál, aki nem érezte meg soha egy erős Kéz segítő szorítását. Hányán van­nak ilyenek az én gyülekezetemben? Ha a saját életemet elfogadtam nagy alázatossággal; ha bennem s l( örül öltem, otthon csende'ség lelt, akkor egyszerre sok-sok más pana­szos, síró. zúgolódó, kérő és ké'ség- heesett hangot fogok meghallani: feltárni elöltem a gyülekezetem nvomorúsága: megismerem a szol­gálatomat. „Áldott az Isten és a ml Urunk Jézus Krisztusnak Atyja és minden vígasztalásnak Istene; Akt megvigasztal minket minden nyo- morúságunkb-'n, hogy mi is megvi­gasztalhassunk bármely nyomorú­ságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vígasztal minket. Igen: vannak ma is, akiknek szá­mára halk és szelíd hangban akar megjelenni Isten. Kire bízhatja ezt a ha!k és szelíd hangot? Egy na­gyon csendes asszonyra, leányra, aki szerelő szóval, igaz. testvéri kézfo­gással, aláza’os szolgálattal; meleg szívvel és hivő lélekkel jár és dol­gozik a gyülekezetben: megkeresi azokat, akik elvesztek, vagy veszni indultak; s viszi nékik a legdrágább ajándékot, Isten békességének üze­netét. Járosi Andorné. Következő üdvtényl ünnep: Ja­nuár 6, Epifánia, vagy Vízkereszt, avagy Három királyok, liléivé a nap­keleti bölcsek hódolatának ünnepe. Igák: Czsaiás 69: 1—6. Máté Evang. 2:1—12. Liturgik ns szfn: Fehér. Köyelkezíí vasárnap: Vízkereszt utáni 1. vasárnap. Igék: Római levél 12:1—5. Lukács Evang. 2:41—52. Liturgikus szín: Zöld. Amerika egyik legtekintélyesebb egyházi lapja, a Churchman kará­csonyi számában vezető helyen teljes terjedelmében közli a magyar pro­testáns egyházaknak a külföldi ke­resztyénekhez intézett legutóbbi béke- üzeneteit, továbbá a magyar reformá­tus egyház vendégeinek, Pradervmid, Hellstem, Evans és Hromádka lelké­szeknek a magyar egyházi életről szóló elismerő nyilatkozatait. Az Egyházak Világtanácsának genfi kőnyomatosa legújabb számában közli a magyar evangélikus püspökök ka­rácsonyi pásztorlevelét, amelyben hí­veiket a béke odaadó szolgálatára hívják fel. Január 7. Vasárnap. /. Sóm. 17:32; Jel, 22:16. Es. 49:1—6. Isten minden emberi gondoláinak felette áll. Akit ő szol­gájául kiválaszt, az már az anyaméhtől fogva szemmel tartja és vezeti. Isten az emberi gyengeségnek is felette áll. Ha az emberi látás az! mondja: hiába, Isten akkor is építeni és alkalmazni tud. Isten az emberi szűkkeblűsc-gnek is messze felette áll. Ez az ember sokszor akarja leszűkíteni bizonyságtevésénck területét: csaik a csata­dom, csuk a barátaim! Isten azt mondja: kevés. Neked messze kell hiteddel világitanodi Mt. 4:18—25. Jannár 8. Hétfő. Zsolt. 110:165; Csel. 11:t1. Ján. 1:29—34. A Keresztelő, Jézus útegycngetöje nem tudta sokáig, mi vele Isten terve. Hűséggel végezte prófétai munkáját, míg egyszrr oda nem Állott a keresztvízhez a Názáreti: akkor nyílott meg minden előtte is s mutatott rá Jézusra: Íme Isten Báránya. Ismerd meg a Szenllélekkel keresztelő Jézust, a te számodra is mindennek értelme lesz. — Mt. 8:1—4. Január 9. Kedd. I. Sóm. 12:23; Csel. 3:1. Márk 1.12—15. Isten munkáját nem akaszthatja meg semmi. Sem n sátán pergőtüze, sem az úteggengető börtönbe kerülése, Ö mindezek után evangéliumot, örömhírt hirdet: közel az Isién országa. Neked is szól ez: térj hát meg/ — Máté 8:5—13. Január 10. Szerda. Es. 57:16; Máté 24:14. I. Ján. 4:9—16/a. Tanuld meg, hogy 1. Isten nélkül nincs szeretet, 2. A szeretet Krisztushoz van kötve. 3. 11a tehát nagyon körülvettek a bajok s úgy érzed, hogy már Isten is elhagyott: nézz Jézusra! őbenne észre veszed, hogy téged is szeret Isten. — Máté 8:14—22. Jannár 11. Csütörtök. Zsolt. 113:5—6; Luk. 14:21. I. Ján. 5:5—13. Mindenekfeíett vató erő van a Krisztusba vetett hü­ben. Nincs hat miért félnem. — Mindenekfelett való bizonyság van a Krisztusban Isten atyai szeretetéről.. Nincs hát miért kételkednem. Mindenekfelett való ajándék van a Krisztusban: az örökélet. Nincs tiát miért bizonytalankodnom. — Máté 8:23—34. Január 12. Péntek. , Dán. 11:32 b; Ján. 17:18. Ján. 1 ;43—51. A tanftványgyüjtésben feltűnik a láncolat. Ahogyan egyiktől a másikig száll a bizonyság és hívás. írtén mindig lélektől lélekig végzi a maga munkáját. — Elgondolkoztat az emberi ész aka­dékoskodása is. Mint Natanaelnél látjuk. Isten munkája azonban bi­zonyosságokra támaszkodik. Jer és láss. — Megragad az ígéret. Nata- nael máris látott, de nem ez volt minden. Nagyobbak jönnek ezután. A hívő élet útja csodák között vezet. — Máté 9:1—8. ' Január 13. Szombat. Zsolt. 121:7; Csel. 7:59. / Luk. 10:21—24. Vajmi kevésszer látni Jézust örvendezni. Itt az ör­vendő Jézus áll elölted. Mi az oka örömének? Az, hogy megnyílóit Isten szeretet« a kisdedek előtt. S voltak, akik észrevették Isten mun­káját. Vájjon te örömére vagy-t Jézusnak? Lásd meg és kövesd az ő üzenetét és örömére leszel. — Es. 61:1—6; Mt. 9:9—13, K. &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom