Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-09-02 / 35. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1951. SZEPTEMBER 2. Jelentős teológiai konferencia Németországban Barth és Niemöller részvételével AZ EGYHÁZTÖKTÉHÉTBŐL Egy evangélikus paraszt-szabadsághős A németországi evangélikus egyház festvértanácsáinak havi folyóirata a «Bekennende Kirche aui dem Weg“ b5 beszámolót közöl arról a háromnapos teológiai konferenciáról, amelyet áp­rilis végén a herborni lelkészképző in­tézetben tartottak. A konferenciát je­lentőssé a most 65. életévébe lépő Barth Károly bázeli professzornak je­lenléte tette. Barfh 1946-bart és 1947-bem járt utoljára Németországban, .ajkkor elő­adásokat tartott a bonni egyetemen. Előadásai .Kis dogmatika“ címen ma­gyar nyelven is megjelentek. Azóta visszautasított minden németországi meghívást. Idejét szinte teljes mér­tékben, öt kötetre tervezett nagy dogmatikájának írása kötötte te. Oda- * adó munkájáról tanúskodik az eddig megjelentetett hat részkötet átlag 750 oldalas terjedelemmel. Négy év után, most tanitványainak hívására látogatott el Herbornba. Nem előadások tartására hívták, hanem munkaközösségre. Dögma ti kajának ed­dig megjelent kötetei olyan kérdéseiket« vétettek fel, amelyek megvitatást igényelitek. Ezeket a kérdéseket három téma köré csoportosították. Mindegyi­ket más-más előadó referálta. A reíe- i rátumát beható eszmecsere követte. Az első nap témáját Gollwitzer professzor vezette be: .Kötöttségünk és szabad-1 Ságunk a Szentírás magyarázatánál* címen. A második nap témája az -— evangélium és a törvény viszonyá­ról szólt. Iwand professzor referálta. A harmadik napon Weber professzor azt a problémakört ismertette ' „Teremtés és kegyelmi szövetség“ címen Barth dogmatikájából, mely a világ eredeté­vel és az ember rendeltetésével kap­csolatos. Az eszmecserét E. W. Wolf professzor vezette. A konferenciának 80 meghívott rész­vevője volt. Mindhárom nap estéjén, — annak bizonyságául, hogy a teológia nem élettől elvont tudomány és eliga­zodásra segít a mindennapi élet kérdé- eeiben — kötetlen beszélgetés formá­jában megvitatták a fontosabb politikai kérdéseket is, különösen az az este volt kiemelkedő, amelyen Niemöller Márton is részt vett. Bariktól most is ezámonkérték, hogy 0 miért volt 193S-ban a háború mellett és békepárti ma. Barth megerősítette, hogy 1938-ban Hrcmadka prágai pro­fesszorhoz intézett levelében valóban háborúra hívta fel a cseheket. 1938-tól kezdve azért tartotta szükségesnek a háborúra való felhívást, mert akkor nyilvánvaló void már, hogy a háborút maga Hitler akarta mindenáron, s ezt még nem látta világosan mindenki. Ma azonban a béke mindenáron való fenn­tartása a legfőbb kérdé;e. Németor­szág a fegyvertelen semlegességgel szolgálja a legjobban a béke ügyét. Ha német lennék aiztf mondanám ma a nyugatnémetországi embereknek: va­lóban fele'ősséggel tudnátok vállalni a most még éppen csakhogy feUélekző szerencsétlen Németországnak a nyu­gati fegyverkezésbe való bekapcsolólá- sát? A keresztyén embernek köteles­sége erre a kérdésre fe’etet adni, még ekkor is, ha minden oldalról ráförmed- nek. Niemöüer Mártonnak volt bátor­sága hozzá. Nem az a döntő, hogy min­den egyes kijelentésévé' miorf'g egvet értsünk Az a fontos, hogy meglátta azt a vonalat, amelyhez tartanunk kell magunkat. Hogy van Németországban hitvalló egyház annak tényét az is bizonyítja, hogy van egy Niemöüer Márton, aki egymagában is merészel szembe nézni és keresztyén 'e'elősséggel beszélni és cselekedni. „Bár csak lenne még pár- ezáz ilyen ember. Abban is a hiivalió egyház életje’e mutatkozott meg, ami­kor Heinnemann Adenauer iránya el­leni tiltakozásképpen lemondott minisz­teri tisztéről. Niemölter arró1 beszélt, hogy annak a régi bölcsességnek az értéke amely szerint a háború a politika végső esz­köze. nagvon kétségessé vá’t előtte.' Haszna'ha tó eszköz ma még a háború? Segítségére lehetőnk-e véle az em­bereknek? Hiszen a oo’itika úttá az, hogy az emberen segítsünk ált a'a Ha Amerika és Oroszország között háború­ra kerülne a sor már csak a korlátlan térbeli és erőbeli lehetőségek miatt sem lehetne tudni, mikor végződne be a háború. Ha valaki rájött arra, hogy a háború nem segíthet, ekkor más utat keil vá­lasztani. Már ennek is nagy a jelentő­ségé, ha a békét három nappal tovább fenn tudtuk tartani. Nem keli sokat tö­rődnünk azzal, hogy kik vannak segít­ségünkre, keresztyének vagy nem ke­resztyének. A példa zaibeli samariiánus nem volt keresztyén. Iwand professzor szerint teljesen képtelen lenne Németország egy vé­dekező háborúra. Ha a kitelepílettek­nek fegyvert adnának a kezükbe, mind azon igyekeznék, hogy Kelet-Németor- szágot visszaszerezzék maguknak. Az most a németség feladata, hogy tegyen erős saját vétkének és azok következ­ményeinek alázatos hordozására és nem az, hogy az elvesztett területek visszafoglalására készüljön. A konferenciáról írt beszámoló vé­gén meleg szavakban emlékezik meg a német egyházi lap Bárth 65-iik szüle­tése napjáról és a 84-ik zsoltár 12. versével köszönti: „Nap és paizs az Üristen és dicsőséget ád az Ür, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatla­nul élnek.“ Bókay János zsoltárfordításai 20. zsoltár. A mi Urunk feleljen' néked Szükséged napjain. Nyújtson enyhülést, reménységet, Ha meggyötör a kín; Sionról, magas szént'helyéről Segítsen, támogasson, Hogy szabadulj a szenvedéstől S a könnyed elapadjon.. Áldozatodat elfogadja, Sőt szívesen vegye, Mit kívánsz tőle, azt megadja, Mit kérsz, azt megtegye; Hallja meg szíved dobbanását, Teljesítsd a vágyad, Juttassa el hozzád tanácsát. Hogy terveid beváltsad. Hadd örvendezzünk győzelmednek Testvérekként veled, Zászlót lengetve Istenednek: Megóvta életed! Nem esik ki az Ür kegyéből, Ki őt híven szolgálja, Válaszol neki szent hegyéről S áldását küldi rája. Vannak, kik harci szekerekben, Lovakban gazdagok, MS Istenben bízunk szünetlen, Mert ő a legnagyobb. Ök megbotlanak és elesnek, De mi szilárdan állunk, Felelj, Uram, a seregednek, Ha lehozzad kiáltunk! Jelentettük, hogy Csao professzor, a jencsingi egyetem rektora lemon­dott az Egyházak VilágSuiácsdnak elnöki tisztségéről. Lemondását azzal indokolta meg, hogy a Világtanács­nak a koreai agresszió kérdésében tett nyilatkozata alig különbözik a Wall Street hangjától. Bereczky Albert református püspök most levelet intézett Csao professzor­hoz. A maga részéről is megbélyegzi a Világtanács központi bizottságának helytelen és szerencsétlen határoza­tát, amely elten a magyar protestáns egyházak hivatalosan is tiltakoznak, követelve a Világtanács állásfoglalá­sát Németország újrafelfegvverzése ellen és az új Kínának teljesjogú el­ismerése mellett. Majd így folytatja: • Az Egyházak Világtanácsa mostani gyűlésén sem sikerült jóvátenni a hi­bákat. De azt láttam és személyes beszélgetésekben tapasztaltam, hogy a Központi Bizottságban igen sok ke­resztvén ember egyetért velünk, vagy legalább is megért bennünket. Min­den nemzetből voltak, akik ezt előt­tem kifejezték, amerikaiak, angolok, franciák, németek, ausztráliai, indiai Készülj az Ige hallgatására Szentháromság utáni 15. vasárnap Máté 6:24—34. Ha mostani igénknek a mondanivaló­ját egy mondatban akarnánk összefog­lalni, egészen tömören ezt mondhat­nánk: Ne aggodalmaskodjatok, hiszen mindaz, amire szükségetek van, meg­adatik nektek! Ez a mai ige üzenete hozzánk. Erre tanít minket Krisztus a hegyi beszéd igéjén keresztül, amikor tekinte­tünket a természet csodálatos világa felé fordítja. Lám, az ég madarai és a mező liliomai aggodalmaskodás nélkül mindent megkapnak, amire szükségük van. Megkapják az éltető táplálékot, az üdítő vizet, a színes öltözetei. Csak az ember, „a teremtés koronája* lenne kivétel Isten gondviselése alól? Nem, semmi esetre sem! Rólunk még sokkal inkább gondoskodik Isten, a teremtett világ Ura, Gondviselője! Csak a pogányok aggodalmaskodnak és kétsógeskednek a holnap felől, ök nem hiszik, hogy Isten legjobb Gond­viselőjük. Meg azok a ma is élő új- pogányok vonják kétségbe ezt. akik lé­nyegük szerint rosszabbak a régi pogá- nydknál. Ezek ugyanis a keresztségben elnyerték Isten minden ígéretét és mégis kételkednek az Ö megtartó jó­sága felől. Micsoda kicsinyhitűség. Micsoda hitetlenség! De miért gondoskodik így Isten az emberről? Igénk így felel erre a kér­désre: mert mi „sokkal különbek“ va­gyunk az ég madarainál és a mező miorrhainá!. Miért vagyunk különbek? Talán szebbek, jobbak vagyunk, mint azok? Nem, nem mibennünk van kü­lönb-voitvrnk titka! Mi Isten szolgái vagyunk. Isten pe­dig olyan gazda, alki gondoskodik szol­gáiról, Csak az ember tud olyan ke­gyetlen lenni, hogy kizsákmányolja szolgáját. Isten azonban nem ember, ö gondoskodik szolgáiról. Ezenfelül Isten gyermekei is va­gyunk, Isten pedig olyan kegyelmes mennyei Atyánk, aki tudja, mire van szükségünk s mindazt meg is adja. Ugyan, melyik atya az, aki ezt meg ném tenné? Mennyivel inkább meg­teszi ezt akkor öt Végül mi Isten országának örökösei is vagyunk. Számunkra ©'.tétetett az örök élet koronája. Hogyne élvezhet­nénk hát akkor már itt a földön is gondviselő jóságát, atyai szeretetét. Lehetetten, hogy ne tapasztaltad volna még Isten gondviselését. A jö­vőben is bízz ebben! Isten szolgája, sőt gyermeke, az ö országának örö­köse, részese Isten gondviselésének. Csak keressétek először Isten országát és az Ö igazságát; és amire szüksége­tek van, mind megadatik néktek! delegátusok stb. Jól esik, ha közöl­hetem önnel, milyen sokan fejezték ki előttem az Ön személye és mos- : tani állásfoglalása iránt megbecsülé­süket. Áldást kívánok önre, a kínai keresztyénekre és az egész nagy kí­nai népre az új úton, amelyen elin­dultak. Nemcsak egész Ázsia, de mi j európai keresztyének is mély érdek­lődéssel és szeretettel tekintünk Önökre.» «Az Út» Csao professzor lemondá­sával és Bereczky Albert levelével foglalkozva megállapítja; «A tények arra engednek következtetni, hogy az Egyházak Világtanácsa mostaúi veze­tői a nyugati hatalmi érdekeltségek befolyása alá kerültek. — Eddigi ma­gatartásuk azt tükrözi hogy a keleti egyházak hitből fakadó és mélyen megalapozott teológiai állásfoglalásait nemcsak hogy nem, képesek meghal­lani, hanem azt is lehetetlenné igye­keznek tenni, hogy a nyugati keresz­tyének megismerjék a keleti keresz­tyén egyházak állásfoglalásait és üze­neteit olyan döntő kérdésekben, mint a háború és a béke ügye. vagy a gyarmatosítás és a misszió. A protestantizmus végig a magyar történelem során felszabadítja a nép energiáit és telietségeit. Az elnyoma­tás sötét esztendeiben a magyar pro­testantizmus egyet jelent az emberi és nemzeti szabadság védelmével és önfeláldozó szereteíével. Ez a gondo­lat mélységesen áthatja a nép minden rétegét. Semmi sem tévesebb nézel, mint például, ha a magyar evangéli­kus múltban, — ahogy ez azelőtt lör- tént, — egyedül a főurakat vesszük tekintelbe, — már ezzel is az ellen- reformációs «cuius regio, eius reli­gio» elvnek szolgáltatunk alapot. A magyar evangélikus egyház mozgal­mas története azt bizonyítja, hogy a lutheri reformáció nálunk egyáltalá­ban nem tekinthető a feudalizmus egyik valláspolitikai és gazdasági for­májának, ahogy a reformációt Német­országban kisajátították a maguk céljaira a fejedelmek, — a magyar evangélikus egyház valóban népi egyház volt: papjai, Írói, tudósai a nép mély rétegeiből születtek, régi vallási énekeink még ma is a nép hitéről és lelkesedéséről zengenek. Hadd elevenítsünk fel egy elfele­dett, avagy csak nagyon ritkán, — egy-két régibb helytörténeti írásban, emlegetett — mozgalmat, amely való­ban a népből született és máig is a nép mély rétegeinek bitét, az ‘üldö­zés közötti vallásos helytállását - bizo­nyítja. Evangélikus főuraink köz,ül Thököly Imre alakja — II. Rákóczi Ferenccel együtt — olt szerepel ép­pen manapság feltárt haladó ha­gyományaink legjobb értékei között. Thököly Imre — mostohafiához hasonlóan, — megérlelte a nép igényeit, vágyait és éppen ezzel a megértéssel vált a nemzeti ügy és a vallásszabadság egyik leg­nagyobb harcosává. A 17-ik szá­zad végének példátlan nemzeti nyomorúsága szította lángra Thö­köly Imre mozgalmát, amely va­lóban népmozgalmi volt, amely­nek élén a felsőmügyarországi evangélikusok állottak. Érnek a népmozgaiomnak egyik vezetője volt egy szegény árvame­gyei evangélikus parasztember, Pika Gáspár. Egyszerű parasztember voll, az árvái nagy Tliarzó-uradalom job­bágya. A 17-ik század végéről kegyet­len régi melszet örökíti meg vérta­núhalálát Árva-vára' tövén. A császá­ri katonaság, amely utat tört az 'el­lenreformációnak, az egykori Thurzó-, most Thöküly-féle árvái uradal­mat megszállván, roppant dúiással ziídúlt a szegény evangélikus pa­rasztnépre, mely hű volt a nemzet és a vallás ügyéhez. Ismeretesek elöl­tünk azok a körülmények. melyek kirobbantották a fiatal Thököly Im­re szabadságharcát. Árva sziklavára az evangélikus ügy élén haladó Thököly-család bir­toka volt ekkor és régi otthona az evangélikus vallási és nemzeti lel­kesedésnek, ellenállásnak, már Beth­len Gábor óta, midőn Thurzó Imre. o nagy család utolsó tagja felismer­te, hogy atyjának. Thurzó György nádornak engedelmessége a király­hoz többé nem helyes és nem tart- I ható politika. Thököly Islván halála. a fiatal Thököly Imre menekü­lése uián a nép vette kezébe a maga sorsát. Az árvái községek­ben pas-asztemberek vezetik az el­lenállási mozgalmat. A megszálló császári katonaság dühe elsősor­ban a falusi bírákat sújtja, aki­ket az evangélikus hittől való el­állásra akarnak kényszeríteni. Sorra végzik ki Árvavára tövén a falusi bírákat, akikben joggal látják az elkeseredett nép veze­tőit. Ekkor áll a nép élére, ki­bontván a felkelés zászlaját. Pi­ka Gáspár, árváin; gyfalusi falu­si bíró és hónapokra a nép ve­zére lesz, addig, míg Keletmagyar- országon és Erdélyben a nemze­ti ügy megszerveződik. Pika Gáspár tettei élénk politikai, és stratégiai értelemről tanúskodnak Pika Gáspár parasztjai sorra meg­szállják a hegyi hágókat és elkülö­nítik Liptói és Árvát a környékre reázúdúlt császári-ellenreformációs katonaságtól. A nép felkelésében köz­rejátszott a szociális elkeseredés is. A nép bosszút vesz a császári kato­naságon a zaklatásokért, rekviráláso- kért, gyilkosságokért. A nemzeti ügy most teljesen azonosul a nép szociá­lis sérelmeivel és nyomorúságával. A parasztnép veszi kezébe Pika Gás­pár vezetésével a nemzeti ügy védel­mét, mivel erre a nemesség képte­lennek bizonyult. Éppen ezen a kör­nyéken a nagy Thurzó- és Thököly- uradalmak kisnemesi tiszttartóinak kizsákmányolása legalább annyira sújtotta a parasztságot előbb, mint a császári katonaság rémuralma, te­hát ez a réteg egyáltalában nem hal­hatott volna a parasztságra. Nem sok­kal utóbb ez a paraszti elkeseredés lett II. Rákóczi Ferenc szabadság- harcának egyik lendítőerejévé, Sporok császári tábornoknak csak nagysokára sikerült levernie Pika Gáspár mozgalmát. 1672. tavaszán a császári tábornok Pika Gáspárt és társait Árva várának tövén elevenen karóba házalta, miután még előbb más eszközöket is igénybevett a Tren- csénig, Sziléziáig terjedő paraszt­mozgalom elfojtására. A császári ellenreformációs ügy­nökök egymás ellen tüzelték az ■ evangélikus és katolikus paraszt­ságot, Pika Gáspárék ellen hadba vitték Felsőárva irlvány-köz- ségeinek elmaradottabb és öntu­datlanabb népéi, tehát valóságos polgárháborúval fojtották cl a parasztság szabadságmozgalmát A császári tábornok 700 puskást hívott harcba az evangélikus pa­rasztság ellen Felső-Árvából. A felsőárvai ciicnreformicjós pa­rasztok vezetőit árulásuk jutal­mául Sporok tábornok nemesség­re terjesztette fel, különös tekin­tettel arra, ■ hogy evangélikus pa­pok meggyilkolásában is jelentős részük volt; így nyertek nemes­séget a Monyák-, Vilcsek- cs Bu­ko vinszky-csaiáílok. Miközben Pika Gáspár területét tovább sa­nyargatta a császári kaionaság, a felsőárvai ellenreformációs pa- raszivezérek földjét a császári kegy nemesi birtok rangjára emelte. Az oravkal evangélikus pap meggyilkolásában tevékeny részt vett Vilcsek ellcnreformá- ciős vezető címert kapott, amely­ben két farkas emeli a máltai ke­resztet. Pika Gáspár parasztforradalma a XVII. század végének egyik legna­gyobb hatású, bár elfeledett jelensé­ge. Haladó váltási, történelmi hagyo­mányainak leszünk szolgálatot, mikor a feledésbe! újra történelmi tudatunk elemi részévé tesszük az evangélikus parasztság e nagy kezdeményezését. J. P. Az ötéves terv kiáiíiíása A dolgozó nép nagy tömegben ke­resi fel a városligeti Műcsarnokban az ötéves terv kiállítását. A számta­lan teremben elhelyezett nagy anyag lázas érdeklődést váltott ki, mert dolgos népünk nagy eredményeit is­merteti ebben a hatalmas országépítő munkában. A kiállítás bebizonyítja, hogy 1954 ben, az ötéves terv végén hazánk szebb és gazdagabb lesz. mint valaha. Ott, phol azelőtt csak puszta­ság volt, Dunapentelén majd új vá­ros emelkedik. A kiállítás bizonyítja, líogv 1954-ben gyárkémények ontják a. füstöt, számtalan olyan iparcikket kés Iliink, amelyet eddig csak drága külföldi valuláért szerezhettünk be. Az új Népstadion, a földalatti gyors­vasút, a várpalotai' 4500 új lakás, a víztároló csúcserőmű, elektromos fe- jőgen. az új Miskolc a túrkevei répa­kombájn, az 570.000 hold erdősítés, a kohászati termelés gigantikus pro­dukciója, a televíziós rádió, a kullúr- otthonok és még sok rengeteg újítás tárul a látogató e'é és megmutatja milyen lesz a jövő Magyarországa 1954 ben. A magyar nép két kezével építi a holnapot, a szebb, boldogabb Magyarország holnapját. Aki ezt a holnapot látni akarja, az menjen el a Műcsarnok épületébe és nézze meg a magyar nép ragyogó jövőjének nagy kiállítását Vető Béla ,MI európai keresztyének is mély érdeklődéssel és szeretettel tekintünk önökre" — Bereczky Albert levele Csao professzorhoz —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom