Evangélikus Élet, 1951 (16. évfolyam, 1-51. szám)

1951-09-02 / 35. szám

2 EVANGÉLIKUS ÉLET GYÜLEKEZETI HÍREK Amióta itt étem munkás napjaimat az erdős völgyek ötén, új arcát mu­tatja felém az élet. S mivel a természet minden titkánál jobban érdekel legna­gyobb — csodája — az ember, kere­sem az utat feléjük. Valami méla gond­talanságban éltnek temérdek dolguk közepette is ezek a messzi hegyiek. A város zajának hulláma nem éri el őket és e csend-világában az Ür Istent közel érzik. Bátran kimondják irgaimazó ne­vét. Beieszövik bonyolult' terveik háló­jába erőnek, reménynek. Hol egyiket szólítom meg, hol a má­sikkal beszélek. Most egy új arc ér­dekei és már napok óta lesem, hogy ha újra rátalálnék! így délfelé erre jár az erdőből. Földiigérő rongyos ruhájában lassan jövöget. Agakból gyűjtögetett teher nyomja a hátát, de akkora, hogy keresni kell görnyed leég ében bele ve­szett fejét. Maga a fa hordása, még nem vezetett volna feléje, hiszen erre ilyet sokat látni. Hanem már háromszor néztem, hogy az ágak tetején, mint a magasra nőtt kukorica lengő bugája, ott csokrosodik az erdei vadvirág. Virág... a legjobb nyomravezető, mert aki vátgyja, az Istent is szereti. Elhatároztam, hogy legközelebb a néni kiszikadt, sovány arcába nézek, csak úgy próbaképpen. Ma találkoztunk. Már messziről ide- villogott sápadtlila harangvirágokból összekötött bokrétája. Újból a faitete­jén libegtek, hajladoztak a forró nap­sugárban. Harangvirágok! Ekkora cso­korhoz mennyi derék gondolat kellett, türelem, béke onnan a belső világból. Türelem, amikor a nagy köles ág már alaposan kizsarolta a létek rejét. — Jónapot néni! Nem lenne jó egy kicsit megpihenni? Lesegítem a fáját. — De éppen jó lesz, már úgyis be­lyukad a hátaim. Olyan simán indul a barátságimét, mintha már — vaSahoS — régen ösz­szekötötték volna ... — A múltkor pipacsai voltak, azelőtt meg, ugye sárga aranyvirágok, azzal a rezgős zölddel? — Ennyire megnézte? — Igen. De azért, hogy ekkora teher mellett még virágszedéhez is van min­dig kedve. Megfáradt ráncos arcból a lélek ra­gyogó fénye villant felém. Miraha kicsit gondolkodott volna. Alaposan végigné­zett gyanakvó, de meleg tekintettel. — Hogy maga ezt így meglátta! — Ak­kor elmondom. Van nekem egy, hát mondjuk bogaram, vegye annak! Ami­kor így virágot szedek azt hiszem, hogy istennel beszélek. Nem hallok én hangot, de mégis és mégis érzem! Tudja maga az olyan, amit nem lehet elmondani, csak az ember itt belül érzi? —* Hát ezért! Leszedném az erdőt. Nagy csend állt közénk. Tovább nem folytatta. Kevés beszédű volt. Én pe­dig mindent értek. — Na el is ballagok. Otthon majd beleteszem egy fazékba őket. Harang­virágok ,.. lelkűik van ám ezeknek! Hát ezért... O, Uram, sohasem tudtam, hogy én miért szeretem annyi szenvedéllyel a tarka virágokat. Teszem, veszem, simo­gatom őket — hát ezért — mert ilyen­kor az én lelkem fs Veled beszélget. Hangtalan, szónélküi —> az a jó — a mennyország légköre. Hiszem, agy műhelyben készül a vi­rág az emberrel. Mikor szedem, simogatom, gyönyör­ködöm, az én nagy telhetetíenségem — eddig nem ismertem. Most egy koldus szívtől ajándékba kaptam. Uram, hát ezért! Ilyenkor a lélek, ami Tied ben­nem, Veled beszélget. Többi virágos testvérek, már tudjá­tok: Hát ezért! J/ánay Júlia Postaláda Tisztelt szerkesztőség! Teológiai Akadémiánknak a fővá­rosba való költözése, s ezzel kapcso­latban, a jövő papi nemzedék nevelé­se egy olyan kérdést vet fel, amely mindezideig nem jutott megnyugtató megoldásához, miért is egyházunk nyilvánossága előtt, — e helyen szóvá- teszem. Nem csupán színmagyar, de nem­zetiségi, —• szlovák-magyar — ajkú gyülekezeteink is vannak, amelyekben nemcsak istentiszteleti, — de általá­ban — egyházi szolgálatok alkalmá­val, a magyar mellett használjuk a szlovák nyelvet is. Ez a körülmény nélkülözhetetlenül szükségessé teszi, hogy az Akadémiából kikerülő ifjak között legyenek olyanok, akik a sa­ját, magyar anyanyelvükön kívül, — amennyiben szükséges, — legalább egy nemzetiségi nyelven is tudják hirdetni Istennek Igéjét Az Ige Egy­házának vagyunk a tagjai, s bennün­ket elsősorban és mindenek felett — egyházunkban a legnagyobb tekintély, — Istennek Igéje kötelez arra, hogy az embereknek azon a nyelven hir­dessük, amelyen ök a legjobban tud­ják felfogni és megérteni Istennek hozzájuk szóló szavát, üzenetét. S e téren, — a jelenben, — vájjon mi a helyzet? Nem egy olyan gyülekezetről tudok, hol a mi öregjeinknek, — nagyapáinknak és nagyanyáinknak — az a lelki vágya és óhaja, hogy — ha nem is rendszeresen, — de legalább időnként hallgathatnák az Istennek Igéjét és élhetnének az Ürszentvacso- rájával úgy, ahogy ök azt megszok­ták. Evangélizációs útjaim alkalmá­val történt meg, hogy az idősebb egy­háztagok ezt mondták nékem: tiszte­lendő úr, ahogy mi azt gyermekko­runkban —■ az iskolában tanultuk, — kora ifjúságunktól fogva megszoktuk, s csaknem egy életen át gyakoroltuk, legalább egy esetben hirdesse úgy és szolgálja ki nekünk az Úrszentvacso- ráját. Egy-egy lelkészválasztás alkalmá­val, — nemzetiségi gyülekezetben — a megválasztott lelkész, — hogy szol­gálata minden tekintetben kielégítő legyen, — a híveknek írásban adja, megígéri, hogy egy éven belül meg­tanulja a gyülekezet nyelvét. Csakha­mar kiderül azonban, hogy egy nyelv­nek olyan értelemben való elsajátítá­sa, hogy azon az ember, — ha nem is «szónokolni», — de Igét tudjon hir­detni, — bizony nem könnyű feladat, s éppen e miatt a szép, írásban adott ígéret a legtöbb esetben szétpattan mint a buborék, tovaszáll mint a füst! Dícséretreméltó teológus-ifjainknak ama buzgósága, hogy professzor és előadó hiányában ők maguk küzköd- nek és bajlódnak pl. a szlovák nyelv­nek elsajátításéval. A kérdésnek ilyetén megoldása azonban, ideiglenesen sem mondható kielégítőnek. A megnyugtató kielégítő megoldást az előadói állás megszervezésével lehet csupán elérni. Teológiai Akadémiánknak a főváros­ban való elhelyezése a múlthoz ké­pest nagyban megkönnyíti, s egyben elő is segíti, hogy a szlovák nyelvnek rendes előadója legyen. Hisszük és reméljük, hogy egyházegyetemünk ve­zetősége, — minden egyes lélekért Isten előtt érezve a felelősséget, —• meg fogja találni a módját annak, hogy ez a kérdés is a megnyugtató megoldáshoz jusson. v. jr. Kővetkező vasárnap: Szeptember 2. Szentháromság ünnepe utáni 15» va­sárnap. Igék: Gál. 5:25— 5:10. Máté 6:24— 34. Liturgikus szín: Zöld. Angyalföld: A templom alagsorában szeptember 2-án d. u. 5 órakor szeretetvendég- ség lesz. Melyen kísérő műsorszá- mok keretében előadást tart Ferenczy Zoltán missziói lelkész és igét hirdet id. Bimár Jenő. Győr A győri evangélikus misszió intézet­ben báromhónapos kámtortanfoíyam kezdődik. A kántortanfolyam szép'.em­ber I-én kezdődik és november uloísó napján fejeződik be. Jelentkezni tehet augusztus 30-ig. Szeptember 9-én, ifjúsági osendesva- sárnap, szeptember 16-ikán gyülekezeti vasárnap, szeptember 24—27 között négynapos leánykoaferencia lesz. A leánykonferencíára szeptember 20-if* kell jelentkezni. Felkért előadók: Szabó Gyula, Sümeghy József és Kovács Géza lelkészek és a győri missziói munka­közösség. Templomavatás A borbányai evangélikus templomot szeptember 2-án szenteK fel dr. Vető Lajos püspök. Az ünnepség szeptember másodikén, reggel 3/49-kor kezdődik éspedig Rözse István esperes áhíta­tával, amelyet a borbányai iskolában tartanak. Utána a borbányaiak kánona köve‘.kérik, majd S'ándy Gyula ny. mű­egyetemi tanár, tervező és átadja a templom kulcsait Vető Lajos püspök­nek. A templomban Vető Lajos püspök végzi a félszeníe’ésd szertartást, igét Megyer Lajos lelkész hirdet. A temp­lomban Megyer Lajosné szólót énekel, Az ktérniisztelet után díszközgyűlés lesz, ahol az imádságot Fábry Lajos lelkész mondja, a megnyitó beszédet Margócsy Emit, kerületi felügyelő tartja. Az építkezés történetét Megyer Lajos ismerteti, dr. Vietórisz József alkalmi verset mond el. A műsoron üdvözlések és azokra adandó válaszok, énekek szerepelnek. Aki a templom­szentelési ünnepségen részt akar venni, az augusztus 29-ig a nyíregyházai lel­kész: hivatalnál jelentkezzék. Nyírfa­utca- 12, ez. ailatit. A fóti énekes-liturgikus konferencián (szept. 18—23.) a reggeli igehirdetést Scholtz László, az estit Szabó József püspök végzi az ősi matulmutn, illetve vespsra liturgikus keretében. Bibliakö­rök és Profile Károly apologetikus, Bottá István liturgikus előadássorozata, továbbá ikivá'ó egyházzenészdnk köz­reműködésével ritmikus ének és litur­gia tanulás, énekkari bemutatók és ez- ezzel kapcsolatos problémák áttekintése töltük ki a tpbbi időt. Az egész 16. és 17. századi magyar liturgiái örökség bemutatás és megbeszélés tárgya.) Bib­liát, üreb kottásfüzetet, kantate-énekes- köravet hozzon mindenki. Érkezés hét­főn, 17-én esete, távozás hétfőn, 24-én reggel. Költség és fejadag mint minden fóti konferencián. Jelentkezés a fóti Mandák-Ottihonban. Isten hitet vár tőled, és hogy sze* resd embertársaidat. Sokan megfordít­ják ezt: bűn feletti győzelemmel, élet- szentséggel és tisztasággal akarnak Isten elé állni és hitükkel kérkednek az emberek előtt. Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához című füzetből még néhány példány kapható az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, VIII., Üllöi-út 24. Ara 4.— forint. Felhívás! Nagyon kérjük kedves előfizetőin­ket, ha a lappal kapcsolatban bármi­lyen kívánságuk van, azt a csekklap hátulján, vagy levelezőlapon tudassák a kiadóhivatallal, mert csak az így' közölt értesítéseket veheti az „Evan­gélikus Eiet“ kiadóhivatala tudomá­sul. Ez vonatkozik a lap előfizetésének megújítására, lemondására, vagy egyéb niás kívánságra. Kérjük azokat az előfizetőinket, akiknek az előfizetésük augusztus el­se jén lejárt, hogy előfizetésüket sür­gősen újítsák meg, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk a lap kül­dését beszüntetni. Az „Evangélikus Élet“ csekkszámla­száma 20.412. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy olvashatóan írják közleményeik alá nevüket, címüket. Nem a'áírásokat ké­rünk, hanem pontos címeket, ezzel lé­nyegesen megkönnyítenék az „Evangé­likus Élet“ kiadóhivatalának munkáját, kaját. Aranylakodalom Id. Páify Sándor és feleség© Máti* Anna f. hó 12-én ünnepelték házasság- kötésük 50 éves évfordulóját a beled! evang. templomban. Ha Istent akarod szolgálni, ne mész* sze keresd, hanem szeresd családodat, munkatársa'dat, te1’»sited kötelességed, vedd magadra a mások gondját, örülj az örülővei és sírj a síróval. Halálozás Dr. Kiss Béla teológiai tanár és egyházkerületi helmissziói előadó 43 éves korában, 1961. augusztus 13-án Kolozsvárt elhunyt. Tetemét augusz­tus 16-án temették el a csernátfalul gyülekezet temetőjében. Szolgálatot keresel? Menj el a szom­széd beteghez, takarítsd ki a szobáját* főzd meg az ebédjét. Hidd el, így töb­bet szóltál neki Krisztusról, mintha egy félórát prédikáltál volna neki. Jakus Imre: ülés próféta titka Csak szőrcsuhája volt. Derékban durva madzag fogta át. A lábát kő sebezte. Olyan volt mint a koldus, de ment előre, a forró kőtetőre, mert szikla-várban lakott a lelke... ... Ezért tudott a Kármelen a meghallgatás csúcsai felé vonulni énekelve. 1951. augusztus. szegény és háza ajtajából irigykedve nézi a szeme előtt elterülő termé­keny földterületet, a páratlan terme­lési lehetőségeket, s közben elfelejti, hogy a zsebében van a teljes fel­hatalmazás annak a szemmel alig be­látható határnak a birtokbavételére. Az Egyház nyomorúsága abban áll, hogy birtokában van Isten gazdag kincstárának a kulcsa, azonban rit­kán használja, benne lakozik a Szent­lélek, azonban nem enged Néki, rá van bízva az újjáteremtő Evan­gélium ereje, azonban nem él vele. Az Egyház nyomorúsága az Egyház tagjainak a nyomorúsága: a le nem rakott bűnök, a fel nem adott enge­detlenség, a szentséglelen élet. S ez a nyomorúság annál bánlóbh, mivel ez az Egyházat szennyezi, az Egyház hitelét rontja. Az Egyházat nem a világi hatal­mak, nem is a világbíró szellemi fejedelemségek részéről fenyegeti a legnagyobb veszedelem, hanem az elvitágiasodott, közönyös tagjai oldaláról, akik nem bánják a bűnei­ket, nem örvendenek az evangélium­nak, és nem élnek a Szentlélek aján­dékaival. A Szentlélek megszentelő munkájá­nak a forrásai ma is nyitva vannak a* Egyházban: a megtérésre hívó Ige és a bűnbocsánat Evangéliuma. Éljünk vele! Merítsünk belőle! Min» den edényt meg tehet tölteni, ha oda» visszük- a forráshoz. A Jézus Krisztus teljességéből vehetünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. (János 1:16). S ha megszentelődnek, megoldat­nak, meggazdagodnak az egyesek, az nemcsak nékik maguknak ven javukra, hanem az Egyház Urának' is dicsőségére. Wlslöif Fredrik Az egyháznak mindene megvan Krisztusban Levél Ténjeikéről egy „reménytelen gyülekezethez“ Kedves Barátom! Reád és gyüleke­zetedre gondolok most, ezen a ragyogó nyári vasárnap reggelen a fengeuci parókia kertjében. Fájón él még min­dig emlékezetemben mind az, amit ná­la tóit tapasztaltam és Tőled hallottam. Tépelődő és keserű szívvel mondattad el sorsodat. Életed a nyáj nélküli pász­tor élete. Negyedére apadt gyülekezeted olyan min], a kivágott ősi fa. Kevés az új hajtás s a törzs zöme: magános, öreg emberek. Megmutattad a régi templomot, a hulló vakolatot, a málla­dozó lépcsőfokokat. Nincsen aki fele­lősséggel tekintene a romlásra, rajtad kívül írnesen alki dolgoznék, építene. Egyedül viseled a gyülekezeted min­den gondját. Milyen szomorúan kérdez­ted panaszaid után: „Lehet-e életképes ilyen kis gyülekezet?“ Amikor Tengőikre érkeztem még mindig ez a kérdés foglalkoztatott. S mikor e sorsában a Tiedhez hasonló gyülekezet életét vizsgáltam ez a kérdés volt számomra döntő. Hadd írjam le most Neked amit itt láttam. Talán se­gít és tanácsol Neked valamit a tenge- fici példa. Még 50 esztendeje sincsen annak, hogy tengelic és a környező községek helyén puszta legelők voltak s negyed század telt csak eí azóta, hogy az idetelepült nép 'között meg­szerveződött a gyülekezet. Szekszárd anyaegyházközsógnek ‘kicsiny szórvá­nya volt. Sokáig úgy látszott nem is viszi többre. Tengelic a segédlelkészek réme lett, ahova kegyvesztettség és büntetés juttatott lelkészt. Nem sok jót lehetett várni a mindenünnen egybese- reglett telepesektől, akik még meg nem szokott új helyzetükben először saját életük feltételéről igyekeztek gon­doskodni s kevés érzékük vollt a kö­zösség iránt. Megkeseredtek, kedvü­ket vesztették a szolgálattól az Itt mű­ködött lelkészek közül többen, mert nem értették meg a temgelici gyüleke­zeti élet alaptörvényét és nem vették észre Jézusnak éppen Tengelicre vonat­kozó parancsát. Tengette to) ebben az időben nem várni kellett volna valamit, hanem Tengeíicnek adni kellett volna. Sok kudarc, sok tépelődés és még több imádság előzte meg a gyülekezet jelenlegi lelkészének, Lehal Ferencnek ezt a felismerését, ennek a parancsnak- a követését. De bebizonyosodott, hogy ez volt az egyetlen lehetséges út arra, hogy itt közösség legyen. Megindult az étet és egyre terebélyeseibb Tengelic, Jánosmajor és Kishídja községekkel együtt - mintegy 650 léiket számláló egyházközséggé lett. S ekkor újra adni kellett. Gyülekezeteink összefogtak az országban szerte és Tengelic templo­mot kapott. 103 gyülekezet hívőinek fillérei és a felsőbb egyházi közületeik adományai épültek belé ebbe a tem­plomiba, amely dísze lett a falunak és meleg otthona ennek e gyülekezetnek. És —■ ez is jellemző — csak ezután gondét a gyülekezet arra, hogy külön­válik, önálló egyházközséggé szerve­ződik. Ebben a törekvésében megint adomány segítette, a szekszárdi anya- egyházközségé, amelyik bölcs szeretet­tel adott szabadságot az önálló élet­hez, nem ragaszkodván ahhoz a ha­szonhoz, amelyet éppen most jetentett volna számára ez a gyülekezet. Mindez 1938-ban történt. Pár évi nyugodt munka után szörnyű megrázkódtatás érte a gyülekezetét. A kitelepüléseik következtében elvesztet­te a hívek kétharmad részét. A’ig ma­radtak k é tsz á z kilenc ven en. Most Lehel Ferenc is itt állott a nagy kérdés előtt: életképes-e ilyen kis gyülekezet. Ismét a régi szabály érvényét Is­merte fel, amely most így hang­zott: nem a gyülekezet van a lel­készért. Az igehrdetői szolgálatot adni kell a gyülekezetnek, még ak­kor is ha semminemű ellenszolgál­tatást nem kap érte. „Ingyen ke­nyeret“ (II. Thess. 3:8.) nem akart enni, hanem „munkával és fáradt­sággal“ maga akart gondoskodni arról, amire szüksége van s amit maroknyi nyája nem tud megadni neki. Azt akarta, hogy ne legyen terhére a gyülekezetnek és a kö­zösség adománya a közösség hasz­na legyen. Komoly és céltudatos munkával lá­tott e tanuláshoz, hogy mestersége legyen. Kis méhészetet rendezett be. Szaktudásával és szorgalmával egyre fejlesztette ma már a környéken elis­mert szaktekintély, s megbecsülését mutatja az is, hogy a helybeli Földmű­ves Szövetkezet méhész csoportjának egyik vezető tagja. Ezen felül: csak körül keli nézni a parókia kertjében s a kis gazdasági udvaron s a nagyszerű rendből megállapíthattam, hogy a leg­apróbb részletekig példás és takarékos gazdálkodást folytat. Persze első kér­désünk ilyenkor az, hogy nem megy-e ez a foglalatoskodás a leíkészi munka rovására? Az anyagi élet biztosítása közben nem vész-e el a szolgálat? Meggyőződtem arról, hogy lehet munkás kézzel a gyülekezet hasz­nára lenni. Barátunk nem hagyta abba a teológiai önképzést. Tanús­kodnak erről könyvtárában a leg­újabb külföldi munkák. Személyes kapcsolatban áH több kiváló kül­földi teológiai professzorral. Cull­man és Köberle professzorok mű­veiket megküldik neki. Jelentős kapcsolatai vannak nyugat nagy békeharcosaival. S ezért községe tanácsában is megbecsülésnek ör­vend. De a gyülekezet építésében Is nagy munkát végez. Ebből a kicsiny gyülekezetből az elmúlt év­ben is 37 konferenciázó vett részt a különböző konferenciákon. És Tengelic ma már adni íg tud, nemcsak elfogadni. A perselyes adakozásban, százalé­kos számítás szerint, a kerületben az elsők között van. Megnyílt a hívek szíve a közegyházi kérdések előtt is. A teológiai hallgatók segé­lyezése, a gyámintézet munkája mind támogatásra talál a tengelic! hívek között. Nagy és mammut gyülekezetek bizony elazégyelhetnék magukat ezen a pél­dán. Az élet, a cselekvő, terméikeny étet jelei láthatók mindenütt. Nagyon örültem annak, amit Tenge- licen láttam és ezért nem mulaszthatom el, hogy Neked meg ne írjam. Hiszem, hogy egymás pékiáján épülhetünk és Neked is segítségedre lehet a példa. Meleg szeretettel köszönt Muncz Frigyes HAT EZÉRT! Új kántorképző tanfolyam indul a Luther Márton Intézetben Szeptember elején indul a Luther Márton Intézet harmadik tízhónapos kántorképző tanfolyama az egyete­mes tanügyi bizottság megbízásá­ból. A tanfolyamra írásban jelentkez­het bármely megfelelő zenei hallás­sal rendelkező evangélikus férfi- és nőtestvérünk. Mellékelni kell a helyi lelkész ajánió sorait, önéletrajzot és orvosi bizonyítványt arról, hogy a jelentkezőnek nincs fertőző beteg­sége, Jelentkezést az Intézet igaz­gatójához, (Benczúr László evang. lelkész, Budapest, VIII., Ullői-út 24.) kell eljuttatni. A tanfolyam elvég­zői az egyetemes kántorképző bi­zottság előtt vizsgálatot tesznek és amennyiben a vizsgát megállják, oklevelet kapnak. Az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megfelelő készség mellett, odaadó szorgalommal, teljesen kez­dők, még hangjegyolvasás ismere­tével sem rendelkezők fi megsze­rezhetik az oklevelet. A részvétel anyagi feltételei; je­lentkezési díj 10.— Ft. Tandíj havi 40.— Ft. Vidékiek számára benn- lakási dfj havi 40.— Ft. A közelben lévő Protestáns Menzán a tanfolyam részvevői heti 25 forintért kaphat­nak ebédet és vacsorát. Ágyneműt mindenki maga hoz. Felvételi vizsga szeptember 11-én, kedden délután 5 órakor. Peskó Zoltán tanár, orgonamüvész Mi hiánya van a Krisztusi Egyház­nak? Semmi. Eleven színekkel tehetne ugyan ecsetelni a Szentlélek tapasztalható munkájának és a kegyelmi ajándékok­nak a hiányát. Beszélhetnénk arról, hogy hiányzik a ma Egyházában az Isten Igéjének a sava-borsa, a hegyen épített város útmutató világossága, a hívők testvéri közössége és a máso­kért való missziói felelőssége. Ha magunkra nézünk, keresztyén aláza­tossággal, sok dologra azt kell mon­danunk, hogy hiányzik. De ennek ellenére azt kell mon­danunk, hogy a Krisztus Egyházának nincsen hiánya semmiben. Mindene megvan Krisztusban. Az első Pünkösdön kiöntetett Isten Szentlelke, s azóta, ahol csak Egyház van, ott Isten Szentlelke is jelen van. Ahol Egyház van, ott van Ige a maga teljes gazdagságában, van keresztség, ami az újjászületés für­dője, van úrvacsora, ami a meg­lankadt vándorok erősítője. Vannak kegyelmi ajándékok, amelyeket az Egyház Ura osztogat úgy, ahogyan neki jól esik a gyülekezet építésére. Krisztus Egyháza a puszta létével só és világosság ebben a megromlott világban. Nem azt mondta Jézus: «Legyetek sóvá!», hanem «Ti vagytok a földnek sava» (Máté 5:13). Az Egy­ház mindennap ajkéra veheti teljes joggal: «Az Ür az én pásztorom, nem szűkölködöm!» (Zsolt. 23:1). És mégis nyomorúságban van az Egyház — nagy nyomorúságban. Áz Egyház nyomorúsága olyan, mint azé az emberé, aki rongyokban jár és koptat, jóllehet — összekupor- gatott pénze és rejtett kincsei van­nak, Olyan, mint az a kisparaszt, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom