Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-03-26 / 13. szám

Evangélikus Elet Felszabadulás az egyházban I ______________________________________ 3 „N yilvánítsák háborús bűnösnek azt a kormányX — amely az atomfegyvert először alkalmazza" 1945 április 4-e fordulat az evangé­likus egyház életében is. Lezárult egy történelmi korszak és elkezdődött egy új. A felszabadulásnak igen sok egy­házi vonatkozása is volt. Sok minden­től megszabadultunk és sok mindenre szabaddá lettünk. Néhány dologra ezek közül az alábbiakban szeretnék rá­mutatni. Egyházunk megszabadult az egyol­dalú német tájékozódástól. Közéle­tünk, kultúránk clgermánosodása az egész magyar életet végveszéllyel fe­nyegette. A németség nyíltan hirdetett programul jai voll a „Druny nach Osten“ s ez magyar vonatkozásban azt jelenítette, hogy nemcsak anyagi­lag, de szellemileg is német gyarmattá leszünk. Ez a veszedelem evangélikus egyházi vonalon különösen is fenye­gető volt. Teológiai gondolkodásunkat, egyházi berendezéseinket igen nagy mértékben egyoldalúan befolyásolta a német szellemiség, gondolkodásmód, amely pedig merőben különbözik a magyartól. Teológusaink szinte kizáró­lag német egyetemekre jártak tanul- mányutakra, tudományos teológiai éle­tünk szinte kizárólag német források­ból táplálkozott, kegyességi mozgal­maink s ezeknek irodalma szintén jó­részt német eredetű volt. Talán nem kis részben ez volt az oka annak, hogy igehirdetésünk nem tudott eléggé életközelségbe jutni népünkhöz, s nem tudott kiformálódni egy sajátosan magyar evangélikus egyházi életforma. Voltak ugyan néhánvan, akik látták a veszedelmet és felemelték intő és óvó szavukat, sürgették a; sajátosan ma­gyar teológiai irodalom és egyházi élet kialakításának szükségességet — ami alatt persze nem valamiféle népi ro- mantikájú elgondolást kell érteni — szavuk azonban kevés visszhangra ta­lált. Talán nem utolsó sorban azért, mert egyházunk nemcsak tömegeiben, de éppen vezetőiben is igen nagy szá­zalékban német származású és érde­keltségű volt. A Vörös Hadsereg ütései nemcsak a német hadigépezetet zúzták össze, ha­nem a német „kultúrfölény“ gyarma­tosító törekvéseinek is véget vetettek. Egyházi téren is. Ennek konzekven­ciát le kell vonnunk. A fentiekből önként következik egy második mozzanat: egyházunknak a felszabadulás óta lett igazán ökume­nikus látóköre és kapcsolata. Nem vé­letlen, hogy éppen; a felszabadulás ulán nyúltak felénk segítő kezek a világ minden tájáról s eleven valósá­gában tapasztalhattuk meg a Krisztus egy egyházának földet átfogó egységét. Belekapcsolódhattunk az egyházaik vi’.ágközösségének szellemi vérkeringé­sébe; kaphattunk és adhattunk, ki­cserélhettük gondjainkat és örömein­ket és megtapasztalhattuk, hogy egy Urunk van. Ökumene, vagyis vLúgkeresztyénség alatt azonban éppen nem kizárólag és nem is elsősorban az ú. n. nyugati ke- resztyénséget kell érteni. Minden hálás elismerése mellett annak, amit onnan anyagiakban és szellemiekben kap­tunk, úgy véljük, hogy Isten egyik nagy ajándéka az, hogy fölfedezhettük azokat; a keresztyén testvéreinket, akikkel Isién már régebbtől fogva sorsközösségbe helyezett bennünket. Fölfedeztük a szomszédainkat, a cseh, román, a lengyel, az orosz keresztyénséget. A keresztyén kö­zösség és testvériség gyakorlását T u ró c z y Zoltán, Szabó József, Vető Lajos püspökök, Kemény La jós helyettes püspök, Be#i Iván, az egyetemes egyház felügyelője, G r o ó Gyula, az egyetemes egyház főtitkára kedden délután tisztelgő lá­togatást tettek Darvas Józsefnél, az újonnan kinevezett vallás és köz­elsősorban ebben a körben kell elkezdenünk. Itt is olyasmiről van szó, amit őseink, a XVI.—XVII. század magyar reformátorai még tudtak s gyakorollak s amiből 'később estünk ki. A magyar reformátorok magyar teológiát teremtettek s megvetették a magyar evangélikus kegyesség és élet­forma alapjait. Amikor most ehhez az alaphoz szeretnénk visszatérni és eze­ket a kincseket felásni, arra is jó em­lékeznünk, hogy a magyar protestan­tizmus előfutárai Prágában tanult magyar papok, magyar husziták vol­tak, hogy Comenius az egész kelet­európai protestantizmus közös kincse s hogy abban az időben a magyar teológiai művek, sőt a Biblia némely kiadósai is Lengyelországban jelentek meg s hogy a román népet Bethlen Gábor ajándékozta meg első biblia­fordításával. A harmadik már egészen nyilván­való az eddigiek alapján: a felszaba­dulás felbontotta hazánkbanakeresz- tyénséy és sovén nacionalizmus zagyva keverékét, ami az utóbbi évtizedekben kétségkívül egyik legnagyobb kísér­tésünk volt. Szétfosztott az egész „ke­reszt yen-nemzeti'1 ködkép, amely per­sze jórészt katolikus értelmezésű volt, de sajnos, az evangélikus egyházra sem maradt hatás nélküli Csak szé­gyennel és bűnbánattal emlékezhetünk meg azokról a teológiai szörnyszülöt­tekről, amelyek egyházi szóhasznála­tunkat az elmúlt két évtizedben bené­pesítették: a „magyar Golgotha“, „ma­gyar feltámadás“, „magyar húsvét“ s hasonlókról. Ez az egész „magyar“ keresztyénség hazug volt és kép­mutató, sőt sokszor istenkáromló s felmérhetetlenül veszedelmes a nemzet­nek és az egyháznak egyaránt. Hálát kell adnunk Istennek, hogy megszűnt az az állami rendszer, amely keresz­tyén pecsétet ütött pogány tényke­déseire és egyházi kenetet igényelt tel­jesen világi szándékaihoz. Nem szabad végül figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a felszabadulás­ban megszabadította Isten az! egyhá­zat társadalmi előítéleteitől. Valaho­gyan úgy beleágyazód'tunk a 19—20. század polgári rendjébe, hogy nem is tudtuk elképzelni az egyházi életét ezen kívül. Mintha elfeledtük volna, hogy az egyház egy rabszolgatársa­dalomban született meg s évszázado­kon keresztül rendi társadalomban élt s Magyarországon éppen csak hogy száz éve él polgári keretek kö­zött. Isten most ráébresztett minket arra, hogy a keresztyénség nem azo­nos semmiféle társadalmi renddel, vagy kultúrával, esetleg éppen a „nyugati civilizációval“, hanem a hívők közössége, amely minden tör­ténelmi helyzetben megtalálja a maga életformáját éis lehetőségét. Isten ép­pen azt mutatta meg számunkra a felszabadulásban, hogy életet és jö­vendőt ad egyházának a szocializ­musban. Hogy ez csakugyan így van, azt naponta hálásan tapasztaljuk s ezért kell naponta dicsérnünk az ö nevét. A felszabadulásban Isten alkalmait készített számunkra, hogy az ö egy­háza lehessünk ezen a földön, szolgál­hassunk az Evangéliummal népünk közölt. Ezért kell nékünk hálát ad­nunk és ezt a szolgálatot kell vállal­nunk és végeznünk teljes hűséggel. Groó Gyula oktatásügyi miniszternél, amely alka­lommal őszinte szeretetüknek, ra­gaszkodásuknak és bizalmuknak ad­tak kifejezést, annak a Darvas Jó­zsef miniszternek, aki egyúttal a bá­nyakerületi evangélikus egyház fel­ügyelője is. Az Evangélikus Élet előadói es egyházzenei estje a Deák-téri templomban Március 26-án este a Deák-téri templomban az Evangélikus Élet elő­adói és egyházzenei estet rendezett, amelyen szépszámú közönség jelent meg, az Evangélikus Élet barátai nagy lelkesedéssel jöttek el az első rendezésünkre, amelyet ezek után még számos ilyen előadói est fog kö­vetni. Az Evangélikus lilét szerkesz­tősége nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is fel fogja vonultatni írói gárdáját és arra törekszik, hogy az olvasói és a lap között minél melegebb kapcsolat és megértés alakuljon ki. A közének után Pásztor Pál lelkész nyitotta meg az estet, majd Zalánffy Aladár orgonaművész Bach-fugáját adta elő rendkívüli művészi interpre­tálásban. Utána Koren Emil lelkész olvasta fel „Kicsi barátom — Tamás“ című nagyértékű novelláját, majd a Lutheránia énekkara W eitler Jenő karnagy szakavatott vezetése mellett énekelte Haydn: Hálaének, Gumpels- heimer: Istent dicsérd és Árokháti: Ima című kórusait a Lutheránia énekkarától megszokott művészettel. Aztán Dezséry László irásmagyará- zata következett Zsid. 12:11—16 alap­ján. Dezséry László az Isten ítélete alatt élő egyházról szólt, s a közönség nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta végig. Utána újra Zalánffy Aladár ült az orgonához és Bach „C- dur“ práludiumát játszotta. Majd a Lutheránia G. Schreck: A csendes fá­radt szív, Kapi-Kralik Jenő: Fohász és Fasáng Árpád: Esti dalát adta elő ugyancsak XVeitler Jenő vezetése alatt. A kitűnően sikerült estet közének és offertórium zárta be. Az Evangélikus Élet hálás a Pesti Egyházközségnek, hogy első művészi estjének megrendezéséhez segítségei nyújtott. Radnóti Miklós Himnusz a békéről Te tünde fényi futó reménység ixtgy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü békéi Szólnék most újra, merre vagy? hová tűntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, — ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki háti egy régesrégi kép kísért a dalló szájú boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még? Ó, jöjj el már te szellős márciusi most még kemény fagyokkal jő a reggel, didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel, s állj meg fölöttünk is, mert meg­fagyunk e. háborúk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. Nifarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrű illatában fáján akad a hullni kész diói s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong; a réteken zászlós sörényű, csillogó lovak száguldanak a hulló nap felél s fejünk felett majd surrog és csivog a fecskefészkektől sötét ereszt így lesz-e? Mert egyszer béke lesz. Ú, tarts ki addig lélek, védekezzl 11)38. MOST IELENT MEG „Az Ige egyházának szolgálata a világ­ban“ című füzet: Pákozdy—Farkas— Kádár szerkesztésében. Ära 1 forint. Vidékről postabélyegben. Kapható: VIRÁG SÁNDOR (Traktátus) könyvkereskedésben, Bpest, __ IX., Lónyay-utca 33. ÜVE G csiszoló TÜKÖR készítő LUDÁNYI ISTVÁN Budapest, VIII., Práter-utca 63. Telefon: 135—060. Ez volt a Kttokholmi békegyűlés legfontosabb határozatai, — amint ar- ról a magyar békedelegáció hazatért tagjai sajtófogadáson beszámoltak. An­dies Erzsébet delegátus beszámolója szerint ez a. határozat új fordulatot ad a békéért lo'ytaíott s ma már az egész világra kiterjedő küzdelemnek. Ennek a jelszónak s a béke után vágyódó emberiség szívéből fakadó követelés­nek alátámasztására az egész világon aláírásokat fognak gyűjteni s a mil­liók és milliók aláírásai fogják elszi­getelni erkölcsileg azokat, akik nem tudják erre a követelésre ráadni alá­írásukat. Világos, hogy ezen oldalon a háború haszonélvezői lesznek s olyanok, akiknek semmi erkölcsi alap­juk sincs. Az emberpusztítás most ismert legcmbertelenebb eszközétől a mi keresztyén lelkiismeretűnk is ir­tózva fordul cl s bizonyosak va­gyunk benne, hogy a világ min­den táján keresztyének milliói fogják elfogadni jóakaratú em­berek ezen követelését. A stokhohni konferencia delegátu­sai hangsúlyozták ezen a sajtófoga­dáson, hogy a világibékéért folytatott viilágküzdehnet ma különösen két vég­zetes tévelygés akadályozza;. Az egyik azok' felfogása, akiki azt hiszik, hogy a háború elkerülhetetlen, a másik azoké, akik azt hiszik, hogy nincs ko­moly háborús veszély. A tömegek jó­zan nevelésével, a háborús uszílók el­leni állandó küzdelemmel, a háborús termelés és szállítás akadályozásával, a fegyverkezési verseny megakasz- tásával, a békéért való aktív mozgó­sítással vihető diaadalra a béke szent ügye. A stockholmi konferencia reális alapvetése és konkrét célkitűzé­sei minket, keresztyéneket is arra intenek, hogy ne csak áb­rándozzunk a békéről és ne csak tespedten irté>zzunk egy újabb háborútól, hanem azért forrón imádkozzunk és aktívan dolgoz­zunk és harcoljunk. A felszólalások között Vető Lajos evangélikus püspök', stokholmi dele­gátus, (beszámolóját topunk más he­Az új gyülekezeti énekeskönyv terve hosszú évek forrongó kérdése egyhá­zunkban. Igen alapos kutató, teoló­giai, verstani és dallamlkérdés előzte meg és alakította éveken keresztül a csendes munkát: s igen sok körülmény lassította, sokszor akadályozta is az előrehaladását. Pedig időszerű volt már évekkel ezelőtt is, hiszen gyüle­kezeti éneklésünk nem ma szorul megújulásra, hanem másfél század az az idő, amely alatt’ szakértőink sze­rint a megromlás tart. Énekszüve- geink ellaposodtak, dallamaink meg­romlottak s a megújuló egyház visz- szavágyik elvesztett örökségére: a re­formátort lelkűiét énekkincséTe, a gyülekezet erőteljes, hitről bizonysá­got levő éneklésére. Az a próbafüzet, ami nemrég hagyta el a sajtót s amelyről már hírt ad­tunk, kóstolót kínál abból, amit el­vesztettünk s amihezi vissza szeret­nénk térni. Elsősorban datlajnközlés o célja. Nem tudjuk, melyik az ége­tőbb kérdés: megromlott dallamain­kat tisztítani meg vagy megromlott s mindig a kor hitét kifejező szövegein­ket venni elő s újulni meg a szöveg­ben. A szolgálat szempontjából min­denesetre jelentősebbnek látszik, hogy tanuljunk meg eíőször énekelni, mert ezt nem pótolja más. A szöveg jelen­tősége módosul a mindenkori igehir­detés állttól a daliamé alig. Meg kell újból ismernünk és szeretnünk a régi egyházi hangnemeiket és az ütemes (ritmikus) éneklést. Időtálló, megszentelt egyházi ha­gyomány és hatalmas erő lüktet ezek­ben az énekekben. Legtöbbjük lutheri örökségünk legnemesebb darabja. Per­sze, nem könnyű eledel, hiszen ének­lésünk bizony észrevétlenül romlott az érzelmes, fülbemászó elvilágiaso- dott dallamok által. Ennek a próba- füzetnek dallamai mások. Azt szeret­nék elérni, ha híveink nem érzelgős hangulatok kegyességében, hanem hit­ben, őseink Krisztusimádatában, hit­vallásában és egyházszeretetében jár­nák a megváltott ember útját s acé­lyén, közöljük), egy neki feltett kér­désre különösen hangsúlyozta, hogy a békéért folytatott küzdelmet nem lehet szektásan megvívni, ez nem le­het egyedül a kommunisták ügye, ha­nem abban részt kell vennie a világ minden táján mindazoknak, akik er­kölcsi alapon állanak! Megállapítását tetszés fogadta. Hasonló irányban szólalt fel a meg­beszélés két külföldi résztvevője, Gil­bert Chambrun francia képviselő, a haladó francia katolikusok egyik ve­zetője és Petit tábornok, francia sze­nátor is, akik szintén stokholmi de­legátusok voltak. Nagyszerű beszá­molót tartottak a francia dokkmun­kások. és vasutasok harcáról, akik nem rakják ki és nem szállítják az Európába érkező amerikai hadi­anyagot. Ezek a munkások olyan erkölcsi bátorságról tesznek tanúsá­got, ami megható. Két-három hó­napja munka nélkül élő dokkmunká­sok tagadják meg az emberiség eEen)- ségeinek zsoldját. Olyan munkások, akiket a MarshaiM-terv következtében leszerelt gyárak kötelékeiből utcára dobtak. Petit tábornok elmondta, hogyan kísérte nyomon egyik francia kikötőtől a másikig ugyanazokat a hadianyagot szállító hajókat, g látta, hogy sehol sincsenek árulók. A francia katolikus gyári mun­kások istentiszteletek után a templomi gyülekezettől gyűj­tenek segélyt ezeknek a hős munkásoknak, s egész Francia- országban szimpátia-mozgalom alakul a békéért vívott ilyen konkrét küzdelem köré. A fran­cia protestáns egyházak vezetői konferenciát tartottak, melyen kijelentették, hogy a munkások­nak ez az akciója erkölcsi ala­pokon áll, s kifejezték együtt­érzésüket velük. A francia ke­resztyének megteszik a magukét. Chambrun képviselő ezzel a mon­dattal fejezte be a sajtófogadást: „Kijelenthetem, anélkül, hogy félnem kellene, hogy ezt a mondatomat a tör­ténetem majd megcáfolja: a francia nép nem fog háborút viselni a népi demokráciák országai ellen!“ los hitük énekeikben is ahhoz illő ki­fejezést találna. Egyházi élelünk megújulásának jele lesz, ha ezek a. dallamok ismertté fog­nak váíni. Ez meg ike’jl előzze az új énekesikönyvnek nemcsak a megjele­nését, de a szövegéinek s dallamainak végső összeállítását is. A megfelelő átállást kívánja szolgálni ez a próba­füzet s a próbát tapasztalatokra vá­gyó figyelemmel nézik azok, akik a munkában benne állnak. Vegyük hát kézbe! Énekeljük az énekeket, próbáljuk vele mai használt- hatóságukat —■ s a hitünket isi Koren Emil hifjndííez Qélasnerifcéba utazik Mint már megírtuk, a brazillal négy lutheránus egyház egyesül egy zsinatba. Az egyesülés ünnepe má­jus 14—17 között lesz, helye még is­meretlen. Nieniöiler erre az alka­lomra utazik Délamcrikába, mint az EKID, a német evangéliumi egy­házszövetség külügyi hivatalának elnöke. Brazília, Argentína és Chile gyülekezeteit fogja meglátogatni. Vele utazik Bartheld lelkész is, aki neki állandó tanácsadója. Nic- möller evangélizációs körútja vár­hatóan jó hatással lesz a déiamerl- kai lutheránus egyházra. SZLEZÁK LÁSZLÓ harangőntő mester Magyarország aranykoszorús mestere BUDAPEST. XIII, Petneházy-utca 78 Telefonhívó: 203—261 FÁJ A TYÚKSZEME? Antioors tyűkszemirtót használjon, bizto­san elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest, VIII.. Józseí-körút 19. LODEN, BALLON és esőkabát MÄRT6S3 ÉS SZÁSZ* V., Teleki Pál- utca 3 Az egyetemes egyház vezetői látogatása Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszternél Acélos hitíí énekek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom