Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-26 / 13. szám
4 ___________________________________________ Na gyjelentőségű cseh egyházi nyilatkozat A cseh testvérek evangéliumi egyházának 10. zsinata február 13-a és 16-s között ülésezett. A zsinat kiemel- ikedő eseménye volt az a teológiai nyilatkozat, amelyet Hromadka professzor vezetésével egy hármas bizottság dolgozott ki és terjesztett a zsinat elé. Hromadka professzor a nyilatkozat megindokolásául a következőket mondta a zsinaton. „Jézus Krisztus egyházának a küldetése minden időben ugyanaz. Az egyházra mindenkor ugyanaz az igehirdetés bízatott Függetlenül altól, hogy az apostolok korában, vagy a reformátorok korában vagy pedig ma él. Minden időben ugyanaz a küldetés és mégis munkamódunkat revideálnunk kell. Nem hunyhatjuk be szemünket az előtt a tény előtt, hogy hiiként omlott mindenütt össze körülöttünk az eddig megszokott életrend. A folyamat oly sebes, hogy senki sem mondhatja meg közülünk, mi jön holnap és mi történik vele majd személyesen. Mindezt nem szabad nekünk egy egyéni és helyi álláspontról szemlélnünk, hanem csak az Ür hegyének a magaslatáról, ahonnan az ítéletre siető Ür lábnyomait láthatjuk. Érezzük valamennyien, hogy mily nehéz a hit tekintetével nézni és minden egyéni hajlamtól és előítélettől elvonatkozni. Ma nagy figyelmet kell tanúsítanunk önmagunk iránt, de az állam iránt is. Diploma- tizálást ma nem engedhetünk meg magunknak; a magam részéről nem akarok egyetlen pozitív szót sem mondani úgy a mai állam felé, hogy fiz ne jönne legbensőbb meggyőződésemből. Nem titok az, hogy azok a társadalmi rétegek, melyek egyházunknak egy jó részét képezik, helyzetük tekintetében is és személy szerint is nehéz körülmények közé kerültek. Találat ért bennünket, azonban az is igaz, hogy mi nemcsak úgy beszélünk, mini akik nehéz körülmények közé kerültek. Az egyháznak aiz erejét a szerint mérik le, hogy menynyire vagyunk képesek mindezt a hit erejével legyőzni és mennyire tudunk a hit indítékaiból megindulni a jövő felé. Közöttünk nagyon sok ember nem abból él, amit lát, hanem illúziókból és spekulációkból. Haladásukat hamis reménység gátolja mieg. Az egyháznak ettől kell az embereket az evangélium által megszabadítania. Ma az egyház szabadságáról van szó — ez igaz. A kérdés azonban az, hogy az egyház a maga szabadságát képes-e hit által megerősíteni? Jézus Krisztus egyháza láncok között és katakombákban is élhet. De nincs szüksége arra és nem is teheti meg, hogy önkényesen vonuljon katakombába. Az egyház előtt éppen ma nagy lehetőségek állnak, de ugyanakkor roppant nagy feladatok is Elég világos és határozott a mi hitünk? A kimondhatatlan arányú Ideológiai küzdelmek idején csak a világos és határozott hitű emberek tudnak helyt- állani. Illetékes helyen biztosítottak bennünket a teljes vallásszabadságról. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy semmi más nincs a kezünkben, mint a hitünk. Ez igen nagy hatalmat és erőt képez: de rendelkezünk-e mi ezzel a hittel valóban? Ez a kérdések kérdése számunkra ma. Élünk-e mi ebből a hitből? Mint Krisztus egyházára, egész különös feladat vár ma ránk: segítenünk kell minden emberen, aki csak segítségre szorul — azokon is, akiknek politikai okokból nehéz ma az élet. Hogy lehet ezt a feladatot betölteni anélkül, hogy a reakció gyűjtő- medencéjévé legyünk? Hogyan tehenünk ennek úgy eleget, hogy mindenki megérthesse, hogy mi igazán a hit alapján és nem személyi sérelemből, vagy hátsó gondolattal beszélünk? Hromadka professzor beszéde után a zsinat megindultan és egyhangúan fogadta el a nyilatkozatot. A nyilatkozat maga az egyháznak a mai időkre szóló küldetésével foglalkozik és három tételből áll. Az első tétel az egyház bűnbánatát mondja el, a második a hit alapvető igazságairól tesz tanúbizonyságot, a harmadik tétel pedig a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok felé fordul testvéri intő szóval: Hirdessük Istennek igéjét, a bibliai szöveghez hűségesebben tartva magunkat. Merítsünk vágyakozva az üdvösség forrásából, naponként kutassunk a Bibliában, de legyen bennünk ugyanakkor sokkal forróbb az emberek iránti szeretet, odaadóbban törekedjünk arra, hogy az élet kenyerét vigyük mindenkihez, akár az egyházon belül akár annak határain kívül élnek, jól tudva azt, hogy mindenkit Ahhoz hívunk, aki minden megterheltnek és megfáradtnak nyugalmat ad. Az ifjúsággal való foglalkozásnál a hit eleven középponti kérdéseire fordítsuk figyelmünket. A gyülekezeti élet minden megnyilatkozásában testvéri fegyelemben és rendiben vessük alá magunkat az Igének és reménységgel munkálkodjunk azon, hogy a hit, a szeretet és a reménység alapján valódi testvériség alakuljon ki közöttünk, olyan közösség, amelyben egyik a másik terhének hordozására képes. A reménység Istenébe vetett hitünk alapján meg kell látnunk azt, hogy a mai világban nemcsak Ítéletről és a múlt ledöntéséről van szó, hanem — még ha sok emberi gyarlósággal Is gyakran egybekötve — egy nagyszabású folyamat indnlt meg azért, hogy a régi társadalom romjain egy igazságosabb társadalmi rend épüljön fel, amelyben a hosszú időn ál félretolt emberek emberi jogukhoz jutnak és ahol az ember elnyomásának, lealázásának és kihasználásának a társadalmi okai meg kell, hogy szűnjenek. Noha mindez más előfeltételekből indnlt el, mint amelyek a mi hitünk végső alapjait képezik, mégis úgy Illik, mégpedig megvallott hitünk alapján, hogy mi ennek a törekvésnek a pozitiv vonatkozásait értékeljük reménységgel és szeretettel, a magunk módján, az igazságosabb társadalmi rend fölépítésén segédkezzünk: ezt mindenekelőtt azzal a hatalmas munkaeszközzel kell végeznünk, amely az egyház kezében van, nevezetesen a közbenjáró imádsággal (L Timótheus 2,1- 3,) de ugyanakkor két kezünk szolgálatával Is, azzal, hogy minden jó ügyet támogatunk. Ezen az alapon nékünk, lelkészeknek az új egyházi törvények alapján elrendelt esküt nemcsak külsőleges kötelesség alapján kell letenni, hanem lelkiismeretűnk szerint is (Róm. 13,5), beteljesítve azt, hogy mi a csehszlovák köztársaság iránt és annak népi demokratikus alkotmánya iránt is hűségesek leszünk és arra törekszünk, hogy a nép javát célzó épitö munkásságban a mi erőnkkel közreműködjünk. A békesség Istenébe vetett hitünk alapján meg kell látnunk, hogy milyen erők fenyegetik a békességet a földön. A hit fegyvereivel kell le- kiizdenünk, közvetve, vagy közvetlenül, mindazt, ami egy új háború csiráit terjeszti és ami egy új rombolás veszedelmét segíti elő. Minden emberi megfélemlítést szeretnénk leküzdeni és minden jóakaratú embernek kezet szeretnénk nyújtani, hogy ezzel segítségül lehessünk az emberi kérdések elintézésében. Mindezen túl azonlban hadd dicsérjük és magasztaljuk a mi Urunkat, Jézus Krisztust és kérjük is őt, hogy bennünket a béke jó vitézeivé tegyen. Boldog reménységgel és Ígéretétől erősítve tekintünk reá: „Ne félj, én vagyok az Első és Utolsó és az Élő, pedig halott valék és ime élek örökkön örökké, Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.“ (Jelenések I. 16—18.) Üdvöm Királya i. üdítőm Királyai drága Jézusom, Mogum előtted im porig hajtom. Mit tettél értem Golgotha hegyént Halott lettél, hogy el ne vesszem ént 11. Üdvöm Királyai hát én mit tegyektl Lennének bár aranyból ö hegyek, Mind-mind igazgyöngy tengerek vize, Áldozatul nem érne semmit sei... Hl. Üdvöm Királyai tördelve kezem. Patakként hullat könnyet két szemem, Ajkam remegve csak ezt suttogja: Szívemnek benned lehet csak nyugta. IV. Üdvöm Királyai — szóljon egy szavad: „Aki Bennem hisz, bűntől lesz [szabadi“ Dalolva viszem akkor keresztem. Gyermeked lettem, újjászülettemi V. Üdvöm Királya! ha jö a halál, Nem félek tőle, melletted talált —1 Atyám kezébe téve telkemet: Élni fogoki— bár sírom eltemeti — Kakas József Ihmels Károly Indiába készül A lipcsei missziói társaság igazgatója, dr. Ihmels Károly, aki Magyar- országon is a legismertebb azon német egyházi férfiak között, akik. a misszióval voltak kapcsolatban, a keleti német zónából a szovjet hatóságok engedélyével Indiába készül, hogy ott az ifjú egyházak tanácskozásain vegyen részt. Vele megy dr. Schdotz is, aki a lipcsei missziói társaság tá- volkeleti missziói területeit fogja látogatni. Ezek később Nygrén svéd püspökkel, a Lutheránus Világszövetség elnökével együtt lesznek egy nagyszabású konferencián. Ihmels doktor indiai útja és ezek a tanácskozások az evangéli'uLsság figyelmét újra a világmisszió felé fordítják világszerte. A cseh reformátusok új egyetemes esperese Prágából jelentik: A cseh református egyház zsinata a mült esztendőben elhalt dr. ffrenek József egyetemes esperes helyébe dr. Hajek Viktort, az egyetemes esperes eddigi helyettesét választotta meg. Dr. A. Cepicka igázságügyi miniszter, a csehszlovák népköztársaság egyházi hivatalának vezetője kihallgatáson fogadta az új egyetemes esperest és megválasztása alkalmából legjobb kívánságait fejezte ki. (E. T.) Németországban még 60 ezer harang hiányzik A háború alatt körülbelül 100 ezer temp'.omi harangot foglalt le a német állam és még csak 12 ezret adtak vissza. Harminc és negyven közt van azoknak a műhelyeknek a száma, amelyek harangot készítenek, de 1945 óta termelésük nem volt kielégítő. Az új Iharangoknak eddig csak egyhato- dát tudták bronzból készíteni, a többit pótanyagból. Körülbelül még 60 ezer harangra van szükség ahhoz, hogy legalább templomonként egy harang szava dicsérhesse Istent Németországban. ORGONÁK, ESI HARMONIUMOK f F1TTLER SÁNDOR f f !$C I f Bp. XTV., Miskolci-út 62. ^ Árjegyzék és költségvetés díjtalan OVORI JÓZSEF urgonaSpIlő Budapest, VI., Lőportár-utca 14/b. Vállalja új orgonák építését, mindennemű javítást, síppótlást, villamos fúvó berendezést. Orgonáit, harmoniums!! javítása, hangolása, új és használt haivnóniumok eladása DEMÉíY IMRE orgosaäßiiö Budapest, VI., Lázár-utca 13 (Operánál). TöL: 311—209. Árajánlat díjtalan Uj orgonák épttÉsél, javításéi vállalj» Sieger Otto orgonagyár _______ Budapest, XIV., Ffiredi-u. 41, - Telefon: 247-023 fr fwgélikus Ékít Evangélizáció Gyónón Még ragyog a nap, Budapest utcáin tolong a nép, am'kor délután elindul a gyóni autóbusz. Tíz perc múlva már a Soroksári-úti gyárak előtt rohan, húsz perc múlva pedig szántóföldek élénk zöldje tárul az utas szeme előtt. Gyümölcsfák ágain pattanó bimbók sokat ígérnek, itt-ott füstölögve ég a gaz, zsúptetős falus5 házak ünnepi fehérre meszelt fala villan, az autóbusz nyomán dühösen felverődik a por, s az a'&onyati ég elveszi színét, mire megérkezünk Gyónra. A városba szorult ember előtt mindig újdonság a v:dék, mindig érdekesek az emberek, amint kapával a vállon lassan hazatérnek vagy zötyögő szekérrel befordulnak az udvarra. Emellett azonban inkább az evangé- likusságot keressük. Erre nem kell sokáig várni, mert a szembejövők egymásután köszöntgetnek: Erős vár a mi Istenünk... Az evangélikus templom tornyának karcsúságával tűnik fel. Széles iskolaudvaron megyünk át a parókia udvarára, amely tömött a fáktól s nem kell nagy képzelőtehetség, látni már most a későbbi udvart, a nyárit, mint a fény és árnyék helyét, a hűvösség és felüdülés helyét, amelyet megtölt a virágok, illata. A papi család szőkeségében tündököl, szülők és gyermekek, négyen, a békesség és derű hordozói. Zengő harangok templomba hívnak, hétköznap esti böjt' istentiszteletre. Micsoda ragyogó tisztaságú Isten-háza ez! Fehér falak szikráznak a csillár villanyfényében. Szé’e- sen terpeszkednek a nagy barna padok s bennük a szépszámú gyülekezet olyan csodás tiszta hangon énekkel, egészségesen, hálásan, erősen és ütemesen, hogy az ritkaság. A férfi fejek már naptól barnák, csak a homlok fehér, ott, ahol védi napközben a kalap. A gyülekezet tud oda figyelni, mozdulatlan és csöndes, amikor szól az Ige, hogy el ne vesszen egyetlen szó sem ... A gyülekezet jelenéről beszél pásztora, Ruttkay-Miklián Géza. — Négy evangélizáció áldását gyűjtögetjük össze ma is. Ezek nyomán indult meg az eleven élet s ha egy mondatban foglaljuk össze az áldást, így tehetjük: a gyülekezet erősödőül Amíg nem érkezünk el a nyári dologidőhöz, hetenként öt bibliaórát tartunk a szűk lelkészi hivatalban: asszonyoknak, leányoknak, férfiaknak és vasárnap délután a gyülekezet egészének. De van előkészítőnk a gyermek bibliakörök vezetői számára is, akik öt csoportban gyűjtik össze a kicsinyeket. Ezeket az a’katmla'kat egészítik ki a most Is folyó böjti esti istentiszteletek. —• És az ötödik bibliaóra? A lelkész mosolyog. — Az ötödiket a református testvérekkel közösen tartjuk szombaton este. Lelkészek, felügyelők, gondnokok, kántorok, szóvá! a két egyház- község vezetői gyülekeznek ott össze családtagjaikkal együtt hol az egyik, hol a másik lelkészlakáson. Mindez közel két éve folyik, hitval'ási viták nélkül... Szóval: egyszerű okúmé- ma:.. Olyan testvéri légkört teremtettünk ezzel, amely a két gyü’ekezet tagjai között is érezhető. Tudunk egymás lelki munkájára figyelni és versengés helyett támogatjuk egymást! A gyülekezet jellemző vonásait keresve, a következő, nem mindennapi történetet mondja, el Ruttkay-Miklán Géza. — Egyik böjti est alkalmával együtt •volt már 7 órakor a hívek serege, csak az igehirdető nem érkezeit meg. Jobban mondva: késett az autóbusz. Nehéz várakozás után, aggodalomtól is leltelve, elkezdtük az istentiszte'etet. Hoszú énekeket választottunk, könyörögtünk, az igehirtető életéért, egészségéért s kb. fél 9 óra lehetett, amikor a templomból kifelé indultunk. Akkor jött szembe igehir- gető-testvériink... Defekt érte az autóbuszt. Feltettem a kérdést: atyámfiái most mit csináljunk? Azt mondták erre: ha halott me’ltett tudunk virrasztani vagy kocsmában időzni, miért ne tudnánk itt maradni? így tartottunk egyik este istentisztelet után istentiszteletet, amely végül is negyed 10 órakor végződött... — Tervek? — Legnagyobb tervünk: gondoskodás gyülekezeti teremről. Ez a vágy most van kiforróban. Gondolatunk szerint, lelki szemeink előtt áll egy 6x10 méteres helyiség, 100—120 ülőhellyel. — Fedezet? — A hívek hitel önkéntes felajánlás pénzben, napszámban, fuvarban. Persze a múlt Is kísért, ha Gyónról van szó, hiszen ezen a parókián született Gyóni Géza költő, Áchim Mihály lelkipásztor fia, aki így írt önmagáról: „Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája voll.“ („Arckép helyett.“) Áchimék egyszobás lakásban laktak számos gyermekkel. A múltat nemcsak az emlékek idézik, hanem az irattárból előkerülő ódon jegyzőkönyvek is. Az első anyakönyv írását 1783-ban kezdték! Régi prédikátorok maguk csinálta anyakönyvei ezek, éles vonalozássall, s talán a tinta is otthon készült. Elmosódott betűk, latin szöveg, sok helyen a múló idő megmaradt foltjaival. Ilyen nevek olvashatók: Kovács, Fekete, Medve, Balás. Harsányi, Fabók, Mitoszerny, Zelenák, Blázy, Opanszky és meg annyi más. Egyik lelkész —• Bartolomaidesz Sámuel — magyar nyelven foglalta össze a történelmi eseményeket. Már akkor gondolt a jövőre s így önmaga dolgát, gondját, sérelmeit is átadta az utókornak. 1838 február 2-án volt egy presbiteri gyűlés, amelynek hatodik pontja így szól ma is: „Elölülést tartó Prédikátor úr szinte panaszképen jelentvén, hogy Comentiojában lévő Kakasaival a Hívek közül számosán és némelyek több esztendőkről tartoznak, ennélfogva kéri azon elmaradott Kakasainak megadattatásukat eszközöltetni.. Erre a bölcs presbitérium felkéri a Gondviselőket és Egyházfiakat, hegy a híveket serkentsék, sőt szorítsák! De a kakasok úgy látszik csak nem népesítették be a parókia udvarát, mert újból és újból előjön a sérelem. De baj van a bor-colledá- val, az árpa és kender fuvarköltségével, az agyaghozatallal, a kvártélyháx befedésévé!, az esperességi ülés útiköltségével és más restantok-kal is... Oh, régi gyónlak ... Viszont egyszer megdicsérték a gondnokokat, mert, bár több volt a kiadás, mint a bevétel, hiány, még sem mutatkozott De azt nem írták iroeg, hogyan kelt ezt csinálni. Kár ... * Az autóbusz hajnalban indult visz- sza Budapestre. Élő kakasok kukorékoltak. Talán arról is, hogy most már más a gond és más az élet. Ébred a falu és ébred az egyház Gyónón is ... V. L. Kedvei Előfizetőnk! Az „Evangélikus Élet“ április elsejével új előfizetést nyit. Most, az új évnegyed első napjaiban még- egyszer megköszönjük azokat az adományokat melyeket ügyünk érdekében olvasóink lapunkhoz eljuttattak. Január elseje óta 1125 előfizetővel szaporodott előfizetőink száma, ami lapunk elterjedésének nagyon biztató jele és bizonyítéka annak a reménynek, hogy 1950 év végéig tízezer előfizetővel emeljük előfizetőink számát. Kérjük olvasóinkat, fogadják előfizetési felhívásunkat olyan szeretettel és megértéssel, mint eddig. Az „Evangélikus Élet“ áldozatokat hoz olvasóiért, de az „Evangélikus Élet“ is csak olvasói áldozatából tarthatja fenn magát. Az „Evangélikus Élet előfizetési ára egy évre 32 forint, félévre 16 forint, negyedévre 8 forint. Egy hónapra 2.80 forint. Az „EVANGÉLIKUS ÉLET“ szerkesztősége és kiadóhivatala.
