Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-03-26 / 13. szám

4 ___________________________________________ Na gyjelentőségű cseh egyházi nyilatkozat A cseh testvérek evangéliumi egy­házának 10. zsinata február 13-a és 16-s között ülésezett. A zsinat kiemel- ikedő eseménye volt az a teológiai nyilatkozat, amelyet Hromadka pro­fesszor vezetésével egy hármas bi­zottság dolgozott ki és terjesztett a zsinat elé. Hromadka professzor a nyilatkozat megindokolásául a követ­kezőket mondta a zsinaton. „Jézus Krisztus egyházának a kül­detése minden időben ugyanaz. Az egyházra mindenkor ugyanaz az ige­hirdetés bízatott Függetlenül altól, hogy az apostolok korában, vagy a reformátorok korában vagy pedig ma él. Minden időben ugyanaz a külde­tés és mégis munkamódunkat revi­deálnunk kell. Nem hunyhatjuk be szemünket az előtt a tény előtt, hogy hiiként omlott mindenütt össze körü­löttünk az eddig megszokott élet­rend. A folyamat oly sebes, hogy senki sem mondhatja meg közülünk, mi jön holnap és mi történik vele majd személyesen. Mindezt nem szabad ne­künk egy egyéni és helyi álláspontról szemlélnünk, hanem csak az Ür he­gyének a magaslatáról, ahonnan az ítéletre siető Ür lábnyomait láthat­juk. Érezzük valamennyien, hogy mily nehéz a hit tekintetével nézni és minden egyéni hajlamtól és elő­ítélettől elvonatkozni. Ma nagy figyel­met kell tanúsítanunk önmagunk iránt, de az állam iránt is. Diploma- tizálást ma nem engedhetünk meg magunknak; a magam részéről nem akarok egyetlen pozitív szót sem mondani úgy a mai állam felé, hogy fiz ne jönne legbensőbb meggyőződé­semből. Nem titok az, hogy azok a társa­dalmi rétegek, melyek egyházunknak egy jó részét képezik, helyzetük te­kintetében is és személy szerint is nehéz körülmények közé kerültek. Találat ért bennünket, azonban az is igaz, hogy mi nemcsak úgy beszé­lünk, mini akik nehéz körülmények közé kerültek. Az egyháznak aiz ere­jét a szerint mérik le, hogy meny­nyire vagyunk képesek mindezt a hit erejével legyőzni és mennyire tudunk a hit indítékaiból megindulni a jövő felé. Közöttünk nagyon sok ember nem abból él, amit lát, hanem illú­ziókból és spekulációkból. Haladásu­kat hamis reménység gátolja mieg. Az egyháznak ettől kell az embereket az evangélium által megszabadítania. Ma az egyház szabadságáról van szó — ez igaz. A kérdés azonban az, hogy az egyház a maga szabadságát képes-e hit által megerősíteni? Jézus Krisztus egyháza láncok között és katakombákban is élhet. De nincs szüksége arra és nem is teheti meg, hogy önkényesen vonuljon katakom­bába. Az egyház előtt éppen ma nagy lehetőségek állnak, de ugyanakkor roppant nagy feladatok is Elég vilá­gos és határozott a mi hitünk? A ki­mondhatatlan arányú Ideológiai küz­delmek idején csak a világos és ha­tározott hitű emberek tudnak helyt- állani. Illetékes helyen biztosítottak bennünket a teljes vallásszabadság­ról. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy semmi más nincs a kezünkben, mint a hitünk. Ez igen nagy hatal­mat és erőt képez: de rendelkezünk-e mi ezzel a hittel valóban? Ez a kér­dések kérdése számunkra ma. Élünk-e mi ebből a hitből? Mint Krisztus egyházára, egész kü­lönös feladat vár ma ránk: segíte­nünk kell minden emberen, aki csak segítségre szorul — azokon is, akik­nek politikai okokból nehéz ma az élet. Hogy lehet ezt a feladatot be­tölteni anélkül, hogy a reakció gyűjtő- medencéjévé legyünk? Hogyan te­henünk ennek úgy eleget, hogy min­denki megérthesse, hogy mi igazán a hit alapján és nem személyi sé­relemből, vagy hátsó gondolattal beszélünk? Hromadka professzor beszéde után a zsinat megindultan és egyhangúan fogadta el a nyilatkozatot. A nyilatkozat maga az egyháznak a mai időkre szóló küldetésével fog­lalkozik és három tételből áll. Az első tétel az egyház bűnbánatát mondja el, a második a hit alapvető igazságairól tesz tanúbizonyságot, a harmadik tétel pedig a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok felé fordul testvéri intő szóval: Hirdessük Istennek igéjét, a bib­liai szöveghez hűségesebben tartva magunkat. Merítsünk vágyakozva az üdvösség forrásából, naponként ku­tassunk a Bibliában, de legyen ben­nünk ugyanakkor sokkal forróbb az emberek iránti szeretet, odaadóbban törekedjünk arra, hogy az élet ke­nyerét vigyük mindenkihez, akár az egyházon belül akár annak hatá­rain kívül élnek, jól tudva azt, hogy mindenkit Ahhoz hívunk, aki min­den megterheltnek és megfáradtnak nyugalmat ad. Az ifjúsággal való foglalkozásnál a hit eleven közép­ponti kérdéseire fordítsuk figyel­münket. A gyülekezeti élet minden megnyilatkozásában testvéri fegye­lemben és rendiben vessük alá ma­gunkat az Igének és reménységgel munkálkodjunk azon, hogy a hit, a szeretet és a reménység alapján va­lódi testvériség alakuljon ki közöt­tünk, olyan közösség, amelyben egyik a másik terhének hordozására képes. A reménység Istenébe vetett hitünk alapján meg kell látnunk azt, hogy a mai világban nemcsak Ítéletről és a múlt ledöntéséről van szó, hanem — még ha sok emberi gyarlósággal Is gyakran egybekötve — egy nagy­szabású folyamat indnlt meg azért, hogy a régi társadalom romjain egy igazságosabb társadalmi rend épül­jön fel, amelyben a hosszú időn ál félretolt emberek emberi jogukhoz jutnak és ahol az ember elnyomá­sának, lealázásának és kihasználásá­nak a társadalmi okai meg kell, hogy szűnjenek. Noha mindez más elő­feltételekből indnlt el, mint ame­lyek a mi hitünk végső alapjait ké­pezik, mégis úgy Illik, mégpedig megvallott hitünk alapján, hogy mi ennek a törekvésnek a pozitiv vonat­kozásait értékeljük reménységgel és szeretettel, a magunk módján, az igazságosabb társadalmi rend föl­építésén segédkezzünk: ezt mindenek­előtt azzal a hatalmas munkaeszköz­zel kell végeznünk, amely az egyház kezében van, nevezetesen a közben­járó imádsággal (L Timótheus 2,1- 3,) de ugyanakkor két kezünk szol­gálatával Is, azzal, hogy minden jó ügyet támogatunk. Ezen az alapon nékünk, lelkészeknek az új egyházi törvények alapján elrendelt esküt nemcsak külsőleges kötelesség alap­ján kell letenni, hanem lelkiismere­tűnk szerint is (Róm. 13,5), betelje­sítve azt, hogy mi a csehszlovák köz­társaság iránt és annak népi demok­ratikus alkotmánya iránt is hűsége­sek leszünk és arra törekszünk, hogy a nép javát célzó épitö munkásság­ban a mi erőnkkel közreműködjünk. A békesség Istenébe vetett hitünk alapján meg kell látnunk, hogy mi­lyen erők fenyegetik a békességet a földön. A hit fegyvereivel kell le- kiizdenünk, közvetve, vagy közvetle­nül, mindazt, ami egy új háború csiráit terjeszti és ami egy új rom­bolás veszedelmét segíti elő. Minden emberi megfélemlítést szeretnénk le­küzdeni és minden jóakaratú ember­nek kezet szeretnénk nyújtani, hogy ezzel segítségül lehessünk az emberi kérdések elintézésében. Mindezen túl azonlban hadd dicsérjük és ma­gasztaljuk a mi Urunkat, Jézus Krisztust és kérjük is őt, hogy ben­nünket a béke jó vitézeivé tegyen. Boldog reménységgel és Ígéretétől erősítve tekintünk reá: „Ne félj, én vagyok az Első és Utolsó és az Élő, pedig halott valék és ime élek örök­kön örökké, Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.“ (Jelenések I. 16—18.) Üdvöm Királya i. üdítőm Királyai drága Jézusom, Mogum előtted im porig hajtom. Mit tettél értem Golgotha hegyént Halott lettél, hogy el ne vesszem ént 11. Üdvöm Királyai hát én mit tegyektl Lennének bár aranyból ö hegyek, Mind-mind igazgyöngy tengerek vize, Áldozatul nem érne semmit sei... Hl. Üdvöm Királyai tördelve kezem. Patakként hullat könnyet két szemem, Ajkam remegve csak ezt suttogja: Szívemnek benned lehet csak nyugta. IV. Üdvöm Királyai — szóljon egy szavad: „Aki Bennem hisz, bűntől lesz [szabadi“ Dalolva viszem akkor keresztem. Gyermeked lettem, újjászülettemi V. Üdvöm Királya! ha jö a halál, Nem félek tőle, melletted talált —1 Atyám kezébe téve telkemet: Élni fogoki— bár sírom eltemeti — Kakas József Ihmels Károly Indiába készül A lipcsei missziói társaság igazga­tója, dr. Ihmels Károly, aki Magyar- országon is a legismertebb azon né­met egyházi férfiak között, akik. a misszióval voltak kapcsolatban, a ke­leti német zónából a szovjet hatósá­gok engedélyével Indiába készül, hogy ott az ifjú egyházak tanácskozásain vegyen részt. Vele megy dr. Schdotz is, aki a lipcsei missziói társaság tá- volkeleti missziói területeit fogja lá­togatni. Ezek később Nygrén svéd püspökkel, a Lutheránus Világszövet­ség elnökével együtt lesznek egy nagyszabású konferencián. Ihmels doktor indiai útja és ezek a tanács­kozások az evangéli'uLsság figyelmét újra a világmisszió felé fordítják vi­lágszerte. A cseh reformátusok új egyetemes esperese Prágából jelentik: A cseh reformá­tus egyház zsinata a mült esztendő­ben elhalt dr. ffrenek József egyete­mes esperes helyébe dr. Hajek Vik­tort, az egyetemes esperes eddigi he­lyettesét választotta meg. Dr. A. Cepicka igázságügyi minisz­ter, a csehszlovák népköztársaság egyházi hivatalának vezetője kihall­gatáson fogadta az új egyetemes espe­rest és megválasztása alkalmából leg­jobb kívánságait fejezte ki. (E. T.) Németországban még 60 ezer harang hiányzik A háború alatt körülbelül 100 ezer temp'.omi harangot foglalt le a német állam és még csak 12 ezret adtak vissza. Harminc és negyven közt van azoknak a műhelyeknek a száma, amelyek harangot készítenek, de 1945 óta termelésük nem volt kielégítő. Az új Iharangoknak eddig csak egyhato- dát tudták bronzból készíteni, a töb­bit pótanyagból. Körülbelül még 60 ezer harangra van szükség ahhoz, hogy legalább templomonként egy ha­rang szava dicsérhesse Istent Német­országban. ORGONÁK, ESI HARMONIUMOK f F1TTLER SÁNDOR f f !$C I f Bp. XTV., Miskolci-út 62. ^ Árjegyzék és költségvetés díjtalan OVORI JÓZSEF urgonaSpIlő Budapest, VI., Lőportár-utca 14/b. Vállalja új orgonák építését, minden­nemű javítást, síppótlást, villamos fúvó berendezést. Orgonáit, harmoniums!! javítása, hangolása, új és használt haivnóniumok eladása DEMÉíY IMRE orgosaäßiiö Budapest, VI., Lázár-utca 13 (Operánál). TöL: 311—209. Árajánlat díjtalan Uj orgonák épttÉsél, javításéi vállalj» Sieger Otto orgonagyár _______ Budapest, XIV., Ffiredi-u. 41, - Telefon: 247-023 fr fwgélikus Ékít Evangélizáció Gyónón Még ragyog a nap, Budapest ut­cáin tolong a nép, am'kor délután elindul a gyóni autóbusz. Tíz perc múlva már a Soroksári-úti gyárak előtt rohan, húsz perc múlva pedig szántóföldek élénk zöldje tárul az utas szeme előtt. Gyümölcsfák ágain pattanó bimbók sokat ígérnek, itt-ott füstölögve ég a gaz, zsúptetős falus5 házak ünnepi fehérre meszelt fala villan, az autóbusz nyomán dühösen felverődik a por, s az a'&onyati ég elveszi színét, mire megérkezünk Gyónra. A városba szorult ember előtt min­dig újdonság a v:dék, mindig érde­kesek az emberek, amint kapával a vállon lassan hazatérnek vagy zötyögő szekérrel befordulnak az udvarra. Emellett azonban inkább az evangé- likusságot keressük. Erre nem kell sokáig várni, mert a szembejövők egymásután köszöntgetnek: Erős vár a mi Istenünk... Az evangélikus templom tornyá­nak karcsúságával tűnik fel. Széles iskolaudvaron megyünk át a parókia udvarára, amely tömött a fáktól s nem kell nagy képzelőtehetség, látni már most a későbbi udvart, a nyárit, mint a fény és árnyék helyét, a hű­vösség és felüdülés helyét, amelyet megtölt a virágok, illata. A papi csa­lád szőkeségében tündököl, szülők és gyermekek, négyen, a békesség és derű hordozói. Zengő harangok templomba hív­nak, hétköznap esti böjt' istentiszte­letre. Micsoda ragyogó tisztaságú Isten-háza ez! Fehér falak szikráz­nak a csillár villanyfényében. Szé’e- sen terpeszkednek a nagy barna pa­dok s bennük a szépszámú gyüleke­zet olyan csodás tiszta hangon éne­kkel, egészségesen, hálásan, erősen és ütemesen, hogy az ritkaság. A férfi fejek már naptól barnák, csak a hom­lok fehér, ott, ahol védi napközben a kalap. A gyülekezet tud oda fi­gyelni, mozdulatlan és csöndes, ami­kor szól az Ige, hogy el ne vesszen egyetlen szó sem ... A gyülekezet jelenéről beszél pásztora, Ruttkay-Miklián Géza. — Négy evangélizáció áldását gyűj­tögetjük össze ma is. Ezek nyomán indult meg az eleven élet s ha egy mondatban foglaljuk össze az ál­dást, így tehetjük: a gyülekezet erő­södőül Amíg nem érkezünk el a nyári dologidőhöz, hetenként öt bibliaórát tartunk a szűk lelkészi hivatalban: asszonyoknak, leányoknak, férfiaknak és vasárnap délután a gyülekezet egészének. De van előkészítőnk a gyermek bibliakörök vezetői számára is, akik öt csoportban gyűjtik össze a kicsinyeket. Ezeket az a’katmla'kat egészítik ki a most Is folyó böjti esti istentiszteletek. —• És az ötödik bibliaóra? A lelkész mosolyog. — Az ötödiket a református testvé­rekkel közösen tartjuk szombaton este. Lelkészek, felügyelők, gondno­kok, kántorok, szóvá! a két egyház- község vezetői gyülekeznek ott össze családtagjaikkal együtt hol az egyik, hol a másik lelkészlakáson. Mindez közel két éve folyik, hitval'ási viták nélkül... Szóval: egyszerű okúmé- ma:.. Olyan testvéri légkört terem­tettünk ezzel, amely a két gyü’ekezet tagjai között is érezhető. Tudunk egy­más lelki munkájára figyelni és ver­sengés helyett támogatjuk egymást! A gyülekezet jellemző vonásait ke­resve, a következő, nem mindennapi történetet mondja, el Ruttkay-Miklán Géza. — Egyik böjti est alkalmával együtt •volt már 7 órakor a hívek serege, csak az igehirdető nem érke­zeit meg. Jobban mondva: késett az autóbusz. Nehéz várakozás után, aggodalomtól is leltelve, elkezdtük az istentiszte'etet. Hoszú énekeket válasz­tottunk, könyörögtünk, az igehirtető életéért, egészségéért s kb. fél 9 óra lehetett, amikor a templomból kifelé indultunk. Akkor jött szembe igehir- gető-testvériink... Defekt érte az autóbuszt. Feltettem a kérdést: atyám­fiái most mit csináljunk? Azt mond­ták erre: ha halott me’ltett tudunk virrasztani vagy kocsmában időzni, miért ne tudnánk itt maradni? így tartottunk egyik este istentisztelet után istentiszteletet, amely végül is negyed 10 órakor végződött... — Tervek? — Legnagyobb tervünk: gondosko­dás gyülekezeti teremről. Ez a vágy most van kiforróban. Gondolatunk szerint, lelki szemeink előtt áll egy 6x10 méteres helyiség, 100—120 ülő­hellyel. — Fedezet? — A hívek hitel önkéntes felaján­lás pénzben, napszámban, fuvarban. Persze a múlt Is kísért, ha Gyónról van szó, hiszen ezen a parókián született Gyóni Géza költő, Áchim Mihály lelkipásztor fia, aki így írt önmagáról: „Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája voll.“ („Arckép helyett.“) Áchimék egyszobás lakásban laktak számos gyermekkel. A múltat nemcsak az emlékek idé­zik, hanem az irattárból előkerülő ódon jegyzőkönyvek is. Az első anya­könyv írását 1783-ban kezdték! Régi prédikátorok maguk csinálta anya­könyvei ezek, éles vonalozássall, s ta­lán a tinta is otthon készült. Elmosódott betűk, latin szöveg, sok helyen a múló idő megmaradt foltjai­val. Ilyen nevek olvashatók: Kovács, Fekete, Medve, Balás. Harsányi, Fa­bók, Mitoszerny, Zelenák, Blázy, Opanszky és meg annyi más. Egyik lelkész —• Bartolomaidesz Sámuel — magyar nyelven foglalta össze a történelmi eseményeket. Már akkor gondolt a jövőre s így önma­ga dolgát, gondját, sérelmeit is átadta az utókornak. 1838 február 2-án volt egy pres­biteri gyűlés, amelynek hatodik pont­ja így szól ma is: „Elölülést tartó Prédikátor úr szinte panaszképen jelentvén, hogy Comentiojában lévő Kakasaival a Hívek közül számosán és némelyek több esztendőkről tartoznak, ennél­fogva kéri azon elmaradott Kakasa­inak megadattatásukat eszközöltet­ni.. Erre a bölcs presbitérium felkéri a Gondviselőket és Egyházfiakat, hegy a híveket serkentsék, sőt szo­rítsák! De a kakasok úgy látszik csak nem népesítették be a parókia udvarát, mert újból és újból előjön a sérelem. De baj van a bor-colledá- val, az árpa és kender fuvarköltségé­vel, az agyaghozatallal, a kvártélyháx befedésévé!, az esperességi ülés úti­költségével és más restantok-kal is... Oh, régi gyónlak ... Viszont egyszer megdicsérték a gondnokokat, mert, bár több volt a kiadás, mint a bevétel, hiány, még sem mutatkozott De azt nem írták iroeg, hogyan kelt ezt csinálni. Kár ... * Az autóbusz hajnalban indult visz- sza Budapestre. Élő kakasok kukorékoltak. Talán arról is, hogy most már más a gond és más az élet. Ébred a falu és ébred az egyház Gyónón is ... V. L. Kedvei Előfizetőnk! Az „Evangélikus Élet“ ápri­lis elsejével új előfizetést nyit. Most, az új évnegyed első napjaiban még- egyszer megköszönjük azokat az ado­mányokat melyeket ügyünk érdeké­ben olvasóink lapunkhoz eljuttattak. Január elseje óta 1125 előfizetővel szaporodott előfizetőink száma, ami lapunk elterjedésének nagyon biz­tató jele és bizonyítéka annak a re­ménynek, hogy 1950 év végéig tíz­ezer előfizetővel emeljük előfize­tőink számát. Kérjük olvasóinkat, fogadják elő­fizetési felhívásunkat olyan szeretet­tel és megértéssel, mint eddig. Az „Evangélikus Élet“ áldozatokat hoz olvasóiért, de az „Evangélikus Élet“ is csak olvasói áldozatából tarthatja fenn magát. Az „Evangélikus Élet előfizetési ára egy évre 32 forint, félévre 16 forint, negyedévre 8 forint. Egy hónapra 2.80 forint. Az „EVANGÉLIKUS ÉLET“ szerkesztősége és kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom