Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-26 / 13. szám
Evangélikus Elet Nőtestvéreink egyenjogúsítása I Olivier Beguin a megújult magyar protestantizmusról Oliver Beguin, a Bibliatársulalok múltban Magyarországon járt. Ittlar- tózkodásai folyamán bőségesen volt alkalma a protestáns egyházak életébe bepillantást nyerni. Úti élményeiről, megfigyeléseiről a „Reformé“ című, egyházi körökben világszerte ismert párisi protestáns hetilap március 18.-Í számában terjedelmes beszámolót ad. Cikkének bevezetőjében óva inti a nyugati keresztyénséiget attól az előítélettől, hogy a magyar protestáns egyházak jelenlegi problémáit a nyugati gondolkodásmód sajátos szempontjaiból nézze. Csak egyetlen szempont szerint való látási vezet el e kérdések megértéséhez, ezen egyházak életében végbemenő események igazságos felméréséhez. Ez a szempont pedig, hogy ezek a kérdések vájjon Isten Igéjére való engedelmes fel figyelésből, a Bibliának a konkrét helyzettel kapcsolatos mondanivalójából jöttek-e llétre, vagy sem? És erre a kérdésre Beguin mindjárt egy határozott igenlő választ ád. .4 magyar protestáns egyházakat az Isten irgalmasságára való reáhagyat- kozásrtak, az Uten iránti bizalomnak forró légköre hatja át. Magyarország — folytatja Beguin — kemény erőfeszítéssel, forradalmi lendülettel küzd ar. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításáért. Ez az erőfeszítés az iparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak, a közlekedésnek, a kultúrális és szociális életnek nagyarányú fejlődését és teljes átállítását van hivatva biztosítani. Az ország újjáépítése erőteljesen folyik. A közép- és felsőfokú oktatás kapui a munkások és parasztok gyermekei számára megnyíltak. A forradalom a társadalmat gyökereiben és minden megnyilatkozásával együtt átalakítja. A régi romok helyén új világ van születőben. Az egyházak magatartása A magyar protestáns egyházak jelenlegi vezetői a forradalmi átalakuláshoz igent mondtak. Ezt nem félelemből tették; jelentős részük megmutatta már, mennyire kész bátor állásfoglalásokra, midőn — életük kockáztatásával — háború alatt üldözötteket rejtegetitek!. A forradalmi átalakulás melletti állásfoglalásuknak az az oka, hogy meg voltak és meg vannak győződve, úgy a politikai, mint az egyházi rendszer változásának a szükségességéről. Egyházaikat évek óla megújulásra hívják. Hirdették és hirdetik az egyház ébredésének, missziói tevékenységének szükségességét. Síkra szálltak az ellen az illúzió ellen, mintha az egyháiz erőssége külső szervezetében, alkotmányában, gazdasági megalapozottságában, vagy akár iskoláiban volna. Szavuk kevés visszhangra talált. Mivel egyházaik elmulasztották a kellő időben való belső megújulást, Isten most a forradalom hullámain keresztül1 kényszeríti ki azt. A vihar és vajúdás közepette Isten Lelke hatalmasan munkál. Az újjászületést munkálja. A protestáns egyházi vezető férfiakat ezért halja át ameggyőző- dés, hogy nem mondhatnak nemei a forradalmi változások felé. Ellenkezőleg. Megalázkodnak, látván, hogy Isten világi erők felhasználásával is megújíthatja az egyházat. Megalázkodnak és hálát adnak' Istennek, hogy irgalmasságból nem vetette el magától a történelmi egyházakat, hanem időt és alkalmat ad nékik az életújulásra és, hogy ismét a „főid sójává“ váljanak. A „keskeny út". Ezeket a férfiakat meg: kell értenünk. Nem a meghátrálás emberei ők! Nem a mártírumot akarják elkerülni! Feladatukat éppen az Isten szabad kegyelméből s a Jézus Krisztusban megjelent megváltó erejéről és szeretetéről való bizonyságtételben I látják. A „keskeny úton“ igyekeznek | járni. Éppen ezért tudják azt, hogy feladatuk nem nagy szószék i nyilatkozatok tételében, nyilvánosság előtt történő tiltakoizásokban áll. Ez ugyanis politika volna, nem pedig bizonyságtétel. Éppen annak a dicsőségnek a kérdése volna, mellyel az emberek a politikai indító okokból „ellenállói“ övezik. Egy ilyenfajta mártírnak a szerepét ma nem nehéz vállalni: csupán politikai mozdulatlansággal és makacssággal társuló lelki mozdulatlanság szükséges hozzá. Ez azonban veszedelmes út, minden bizonnyal nem a Szetlélektől kapott elhívás iránti hűségnek keskeny, göröngyös útja. Lehetséges ugyanis, hogy valaki végeredményben nem a hite és bizonyságtétele miatt szenved üldöztetést, hanem az egyház lényegéről, az egyháznak a világban elfoglalt helyéről s az ott végzendő feladatairól táplált hamis fogalmai miatt. Lehetséges, hogy valaki azért szenved, mert vakon ragaszkodik azokhoz a „történelmi jogokhoz“ és hagyományos szervezethez, melyeket az egyház más, letűnt korszakból mentett át. A magyar jprotestáns egyházak ma nagy belső és külső átalakuláson mennek át. Vezetőik bünbánal- tal és élő hittel veszik Isten kezéből azokat a változásokat, melyek az egyházi élet vonalán történnek. Éppen, mert az egyháznak nem a jogairól1, hanem a világgal szemben való kötelességeiről beszélnek, hitvallókká, lesznek, akik Istenre, az ő irgalmasságárai hagyatkoznak. Az egyház életének biztosítását Istentől várják. Hitvallásuk nem a jelenlegi rendszer ellen irányuló hitvallás, hanem azon belül történő, pozitív hitvallás. Nem nibelius Ottó, a német evangélikus egyház világszerte ismert vezéralakja, fenti című cikkét az Oekumene folyóiratában olvassuk, teljes tárgyilagossággal és józansággal a valóság leírására törekszik, hiszen az Egyház egyik különös feladata megállapítani a valót és igazat. Cikkét az általános (gazdasági) helyzet ismertetésével kezdi. A többi között megállapítja, hogy német nép ma nagyon szegény. De a gyárkémé- nyek mindenütt ‘ szorgosan füstölögnek és Kelet-Németországban a munkanélküliséget nem ismerik. Az élelmiszerek jegyre kaphatók, méltányos áron. A nép politikai átképzése a lehető legnagyobb iramban folyik. A politikai nevelés az iskolákban az egészen kicsiny gyermekekkel kezdődik. Mindenben a munkásosztályokra helyeződik a fő súly, míg az ú. n. „tanult“ osztályok háttérben maradnak. Ennek a következménye az is, hogy a lelkészeknek szinte alig sikerült fiaikat és leányaikat középiskolába Íratni, mégi;evésbe at egyetemre. A háttérbe szoruló volt földbirtokos, gyáros, kereskedő, stb. osztályokból kerülnek ki azután azok, akik a Keleti Zónát illegálisan elhagyják. Lelkészek és egyházi munkások nincsenek a távozók között. Tudják, hogy felelősek népükért és ezért készek velük mindent megosztani. Sok lelkész romokban lakik, csak úgy, mint egyházközségük tagjai. Van egyház község, mély cirkuszi karavánokban húzódik meg, egyszerűen, mert nem volt máshol élni és összejöveteleket tartani. 0. Dibelius azután tovább így ír: „Az istentiszteletek a Keleti Zónában állalában megengedetten és minden zavaró körülmény nélkül folynak. Majdnem minden egyházközségnek riadnak meg a környező világ nyílt, őszinte atheizimusától, hanem nyíltsággal mernek beszélni saját bűneikről, a keresztyénség Istentől való elpártoláséiról1, s a letűnt rendszerek „pozitív keresztyénsége“ mögött megbújt önzésről, szeretetlenségről, isten- telenségről is. Tudják, hogy nem az emberek szava, hanem Isten igéje a döntő. Tudják, hogy Isten igazsága a Biblia üzenetében van. Visszatérés a lényegeshez A magyar protestánsokat szívük vágya öntudatlanul is az Ige tiszta és igaz hirdetése felé vonja. .4 belső és külső megújulás véget vet a hívek konformista és hagyománvos keresz- tyénségének. Ma már egyre többen látják azt, hogy a lényegeshez, a középponthoz kell visszatérni. Vissza kell térni az oly sokszor elhanyagolt és porlepett Bibliához. Istennek az emberre és az egyházra vonatkozó szándékán és céljait máskép nem lehet megismerni. A vajúdó világ közepette egyedül ez nyú jt biztos támaszt. Magyarországon névleges keresztyének tömegei igyekeznek vissza a Bibliához. Erről tanúskodnak az evangelizációs konferenciák is. Beszámolóját a következőkkel fejezi be Beguin: Magyar protestáns keresztyének ajkáról hallottam ai következő bizonyságtételt: Vajúdó világkorszakban élünk. Súlyos terheket hordozunk. Őrhelyünket mégis semmivel sem cserélnénk el. Megtanultuk, mit jelent napról-napra élni, az Isten Igéjéből élni. Semmi sem túlságosan drága az egyház igazi élete és igazi hivatása mibenlétének újból való felfedezéséért és megtapasztalásáért. Dr. Lehel László van lelkésze. Nem lehetséges már minden esetben egyetemi képzettségű lelkészt választani; sok-sok esetben az egyháztanácsok kénytelenek nagyon kicsiny theológiai képzettségű egyénekét, vagy laikusokat elfogadni. Meg kell azt is állapítani, hogy olyan esetekben, amikor valamilyen nehézség támadt az egyházi alapítványok, összejövetelek körül, az orosz hatóságok valóban gyakran és nagy készséggel léptek közbe és oszlatták el a német kommunisták által kreált akadályokat. Nincs semmi összeütközés vagy felügyelet a zsinatok vagy lelkészi értekezletek tartása körül. Sőt mindeddig ásd ifjúság számára is lehetséges volt nagyiétszámú összejövetelek tartása. Nagy egyházi konferenciákon az orosz hatóságok gyakran helyeztek súlyt az egyház képviselőinek személyükben való üdvözlésére, s minden segítséget megadtak a rendezéshez. A Keleti Zóna majdnem minden provinciája megfizeti a szokásos állami hozzájárulást, melyet a múltban az Egyháznak törvényesen nyújtott. Komoly összegeket fizettek sok templom helyreállítására. Az iskolákban az Egyház saját felelőségére és költségére heti egy vagy. két órában vallástant taníthat. A helyi orosz hatóságok egy része egészen őszintén igyekezik utánalátni annak, hogy ez az egész Keleti Zónára érvényes egyezmény igazságosan kivite- ieztessék. Az új iskolaigazgatók azonban, akik rendszerint szembeálianak a kereszténységgel, — nem kívánnak vallásos befolyást. Meg vannak tehát a nehézségek, de a Keleti Zónában lakó emberek bátran folytatták az egyházi munkát és nem irígylik azokat, akiknek köny- nyebb a helyzetük, Tudják, hogy Jézus Krisztus igazi Egyháza mindég a KERESZT jele alatt áll. És Kelet- Németország egyházaiban mindég érzik az élő Jézus Krisztus jelenlétét. Tulajdonképen csak ez számít! — — fejezi be cikkét O. Dibelius. D. J. Hatályban lévő egyházi törvényeink szerint (II. te. 21., 22. §.) az egyházunk nőlagjai, akik vagy maguk, vagy hitvesük az egyházközség terheit viselik. — a képviselőtestülettel nem rendelkező egyházközségekben a lelkész, tanító, kántor és presbiter választásnál —, képviselőtestülettel rendelkező egyházközségekben a lelkész, presbiter és képviselőtestületi tagok választásánál személyesen gyakorolható szavazati joggal közgyűlési tagok, de tanácskozási jog nélkül és egyházi tisztségre, kivéve a törvény és egyéb törvényes rendelkezések által megengedett eseteket, — nem választhatók meg. — Nőtestvéreink tehát, akik az egyházi élet-hordozói és akik buzgóságban, szolgálatban, áldozatban mindig elöljámak, sőt «gyesek nagyobb egyházi terhet viselnek, mint a férfiak, — ki vannak zárva az egyházi élet és szolgálat irányításából az egész vonalon. -—- Pedig a régi egyházi alkotmányunk érvényben maradt 34. §-a szerint az egyház- fenntartó női tagok éppen olyan „rendes“ egyháztagok, mint a férfiak. Ezt a hátrányos jogi helyzetet egyházunkban főképpen külső, világi hatásra kialakult ősi hagyomány okozta. De Bibliai okai is voltak ennek az elbánásnak a sokat idézett ige alapján: „az asszony hallgasson az ekklézsiában“. — Kérdés, hogy ez a gyakorlat megegyezik-e a Biblia tanításával és szellemével, valamint érdeke-e ma is az egyháznak? A Biblia szerint az Isten leányai nem „hallgattak“ mindig. JóéI próféta könyvében azt olvassuk (2. r. 28.), hogy: „És lészen azután, hogy kiöntöm 'telkemet minden testre és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok“. . . Istennek ilyen próféta leánya volt előzetesen már Mirjam, Debora, Hulda stb. Az Űjtestamentumban is találunk prófétáié keresztyén nőket. A caesarcai Filep evangélistának négy szűz 'leánya keresztyén prófétanő volt Pál apostol közlése szerint. (Ap. csel. 21. 8—9.). Dd, máshol is voltak keresztyén próféta-nők, akik nem „hallgattak“ az ekklézsiában. Maga-Pál írja, hogy: „minden asz- szony pedig, aki befedetíen fővel imádkozik, vagy prófétái, megcsúfolja az ő fejét“ (I. Kor. 11. 5.). Azt is írja, hogy „szeretném ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok“. (I. Kor. 14. 5.). Ezzel szemben ugyancsak a korinthusi első levélben azt is írja Pál, hogy a nők hallgassanak az ekklézsiában (11. r. 35; 14. r. 35,). A Timotheushoz írott első levelében nem engedi meg az asszonyoknak a „tanítást“, vagyis az írásmagyarázatot. (I. Tim. 2. 12.). Az Űr Jézus Krisztusnál nem találunk ilyen rendelkezéseket. Az Ö evangéliuma szerint Isten előtt nincs sem férfi, sem nő, hanem csak ember. Igaz, hogy ö csak férfiakat választott ki apostolnak és vándor- igehirdetőnek, de az is igaz, hogy a galileai nők elejétől végig elkísérték öt és szolgáltak Néki. Az Űr kegyelme és parancsa egyformán vonatkozik minden bűnös emberre, akár .nő, akár férfi. Isten Fia éppen - úgy felszabadította a női, mint a férfi lelket és Isten fiaivá leszi őket. Mindkettőtől szolgálatot kíván és pedig a neki adott kegyelmi ajándékok szerint az Isten országa építésében. Éppen a keresztyénség és a reformáció szabadította fel a nőket előztes megalázó helyzetükből. Luther 1524-ben az általános közoktatást kezdeményező és követelő könyvében nemcsak a leányok tanítását is követeli, hanem „tanítónő-képző intézetek“ alapítását és működését is sürgeti. A protestantizmus hatására az egyházi gyakorlat részben szakított is a régi hagyománnyal, amely „hallgatásra“ kényszerítette a teljes jogállású hívő nőket. Ma már más nők vannak, mint az ókorban és a középkorban. Ma már Nobel-díjas természettudós is van „nő“, azonkívül híres egyetemi tanú:nők, orvosnők, pedagógusnők is vannak. Vannak kitünő üzletemberek a nők közt, akik már nem kézi malmot hajlanak naphosszal, hanem hatalmas üzemet irányítanak szakszerűen. Vannak kitűnő könyvelőnők, akik fontos pénzügyi műveletek pontos nyilvántartói, ellenőrei. Vannak derék pa- raszlasszonyok, akik vagy önállóan, vagy férjük mellett kitűnően vezetik mezőgazdasági üzemüket. Éppen ezért egyháztörténetünk is felmutathat már kiváló női munkásokat a misszió minden terén, akik „igehirdetők“ és „nevelők“ is voltak. Ma is vannak egyházunkban női munkatársaink, akik „tanítanak“. vagyis írást magyaráznak, mint tanítónők, tanárnők, valiástanárnök, diakonissza-testvérek és gyakran evangélizá'.nak is nagy áldással. Ez a gyakorlat teljesen összhangban van az Evangélium •szellemével és hasznára van egyházunknak. Ma az a helyzet egyházunkban a statisztika kétségtelen tényei szerint, hogy az egyházi élet fenntartói, hordozói, ápolói túlnyomó részben éppen a női hittestvéreink. Az ő buzgóságuk, szorgalmuk, áldozatkészségük, szolgálatuk példaadó. A családban is ők a keresztyénség képviselői túlnyomó részben. Ök tanítják imádságra a gyermekeket, ők vigyáznak a gyermekek vallási fejlődésére, az ő keblükben dobog az Egyház, szíve. Ha ezek a nőtestvéreink a családi háztartásban, hivatalukban, iparukban, gazdaságukban derekasan megállják a helyüket, mint irányító, vezető tényezők, mint munkaerők, akkor az egyház különböző fokozatain, egyházközségben, egyházmegyénél, egyházkerületben és az egyetemes egyház munkakörében is áldással bírnák kamatoztatni Istentől vett talentumaikat az Egyház javára. A Biblia szellemével, az Evangéliummal tehát összhangban van és az Egyháznak csak áldására lesz az, ha megszüntetjük zsinati új törvénynyel az eddigi visszás helyzetet és női hitlestvéreinket egyenjogosítjuk az egyház minden terén a férfiakkal. Ez azt jelenti, hogy az egyházfenntartó és az Egyházzal magát azonosító női hiitestvéreink teljes jogú közgyűlési tagok legyenek, lehessen őket választani egyházközségi, egyházmegyei, egyházkeriileti és egyetemes egyházi tisztségekre, egyházi bírói tisztre, bizottságokba stb. Amikor az egyházra hárul a be'misz- sziói és szeretetmunka végzése, akkor nem mondhatunk le ennek a munkaágnak a kipróbált, értékes munkásairól, a hívő nőtestvéreinkről. Ez. a „haladó“ reform nemcsak igazságszol- gáltatás volna méltánytalanul háttérbe szorított nőtestvéreinkkcl szemben, hanem egyúttal az egyház jövőjét biztosító és építő, hasznos cselekedet is. Aki ezen a problémán gondolkozik, gondoljon arra, mit kapott vallási vonalon az édesanyjától, vagy gondoljon Kossuth édesanyjára, aki vasárnaponként maga köré gyűjtötte családját, cselédeit és ..szórványistentiszteletet“ tartott nekik bibliamagyarázattal, imádsággal, énekkel, mert leikészt nem tátlak Monokon egész éven át. Kossuth Lajos evangélikus lelkipásztora az édesanyja volt. Hozzá hasonló édesanyák ma is vannak közöttünk. Kapcsoljuk he őket az egyházi szolgálatba egyenjogúsítássá!! Dr. Pass László Fenti, felszólalást azzat tesszük közzé, hogy a kérdés alapos meg- vita'ásra vár. Övömmel vennénk hozzászólásokat. Véleményünk szerint bizonyos, hogy a nők ..tanácskozási .toga"* a gyülekezeti közgyűléseken természetes volna, amit igen sok gyülekezeti tapasztalat igazol. (Szerkesztőség.) Orgonáit, harmonínmik javítása, hangolása, új és használt liaraióniumok eladása DEMÉMY IMRE orgonaépítő Budapest, VI., Lázár-ufca 13 (Operánál). Tel.: 311—209. Árajánlat díjtalan UJ orgonák építéséi, javítását vállalja Rieger Ottó orgonagyár _____________Budapest, XIV., Füredi-u. 41. — Telefon: 297-023 ________ LO DEN, BALLON és esőkabát MARTON ÉS SZÁSZ« V., Teleki Pál- utca 3 Ottó Dibelius: Az egyház helyzete a német keleti zónában
