Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-19 / 12. szám
1950 március 19. AZ ORSZÁGOS LUTHER- SZÖVETSÉG LAPJA 3IIIWIHIWWiihii—isiim iin ......... iMimua'mimiiíiihiiii«wmiihiwiiíwiiiihwimiiiiiiiihi'hi —BBT!B'»li,L.llUEli^—— Ne m kívánok ludas lenni Hogyan élnek Izrael állam keresztyén egyházai ? A bibliában számtalan bűn van felsorolva. Mind egy-egy emberaHakhoz kapcsolódik, mintha ezekben akart volna a bűn megtestesülni. Ügy sorakoznak egymásmellé ezek a bűn- alakok, mint az orgonasípok. Kicsik a nagyok köré. A nagyok közül is kiemelkedik három nagy alakja a bűnnek, mint útmutatók a bűn országúján. Az elő bűnalak Ádám, kit Isten teremtett a Maga képére, a jóság képére. önleikét lehelte belé, a szeretet lelkét. Isten az Édcnkertbe helyezte Ádámot. Ott néki adott mindent. Ingyen. Nein kellett érte fizetség, nem kellett érte áldozat. Csak egy dolgot tiltott el tőle, a jó- és gonosztudásnak fáját. Ez sem volt szigorú parancs, inkább féltő figyelmeztetés, mint ahogy mi óvjuk a kicsiny gyermekei a tűztől. Az ember még nem nyögött a törvény súlya alatt. A törvényt helyettesítette az emberszívben égő szeretet, ami nem engedte őt oíy dolgok elkövetésére, amivel megbánthatta volna az ö Istenét. De jött a Sátán. Kifeszítette az ember elé a kívánságokból összefont hálóját és az ember belebukott. Evett a tiltott fa gyümölcséből. Elfordult Istenétől. Feltámadt lelkében az önzés és gyűlölködés. Az Isten ábrázolatára teremtett emberarc áltor- r.ult a Sátán, a bűn ábrázolatára. Az eredetileg áldásra teremtett emberkéz ragadozómadár karmaivá torzult. A második nagy alakja a bűnnek Kain, a testvérgyilkos, aki először szagoltattu meg az emberrel a kiontott embervért. És azóta az ember, mint az éhes tigris, újabb és újabb embervérre szomjazik. Azóta a gyilkosságok és háborúk sora tölti ki az emberiség történetét. A harmadik nagy bűnalak Iskario- tes Judás, Jézus tanítványa. Aki saját szemével láthatta azokat a csodákat, miket Jézus telt e földön. Aki saját fülével hallotta Jézus tanítását a szeretetről. Akinek alkalma volt meggyőződni arról, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Aki saját magán érezhette azt a mérhetet- len nagy szeretetek amivel Jézus elárasztotta az emberiséget, de különösen az ö tanítványait. És aki mindezek dacára elárulta az ő Mesterét, Jézust, harminc ezüstpénzért, amit később a templom kőpadlőjára vetett. Az ember a bűn minden alakjára tud valami mentséget találni, valamit, ami csökkenti az ő bűnük, illetve bűnös voltukkal] szemben érzett ellenszenvet. Ádámnál talán azt az együ- gyűséget, amivel beleesett a sátán hálójába. Káinnál talán csodálni tudják egyesek azt a vad erőt, nyers erőszakot, ami sajátja volt ennek az embernek. Judás bűnétől azonban iszonyattal fordul el az ember. Az ő bűnére nem tud mentséget találni .senki. Judás nevét borzalommal ejti ki mindenki, aki ismeri az ő bűnét. Tudom, hogy Mi is borzalommal gondolunk erre a bűnre, de kérdezem : Mi hányszor árultuk el Jézust? Állítom, hogy imi mindnyájan naponként és a nap minden órájában eláruljuk Jézust, a mi Megváltónkat, aki feláldozta magát a mi bűneinkért a kereszten. Jézus megtanított bennünket a szeretőire, És mégis hányszor fordulunk el azoktól, akik szeretettel közelednek hozzánk. Hányszor űzzük el magunktól gőgös lélekkel, durva, kegyetlen szavakkal azokat, akik szere tetet koldulni jönnek mihozzánk. „Mi közöm hozzá“, mondjuk és nem gondolunk arra, hogy talán magát az Úr Jézust űztük el magunktól, aki annak az embernek képében jött el mihozzánk. Ó hányszor áruljuk él ezzel az Embernek Fiát •.. Jézus megtanított bennünket az irgalmasságra. És mégis hányszor űzzük el magunktól azokat, akik a mi irgalmasságunkat, a mi segítségünket várják. Akiken módunkban állana segíteni, de nem segítünk rajluk. —- „Miért pont én? — Kicsoda ö nekem? — Miért nem megy ehhez vagy ahhoz? — Mit akar ez én tőlem? — Mi közöm hozzá?“ — mondjuk és nem gondolunk arra, hogy hányszor áruljuk el ezzel és még sok egyéb dolgunkkal Jézust... A mi cinkostársunk, Judás, 30 ezüstért adta cl Jézust. Harminc ezüstért, amin később megvették a fazekas földjét.. . Mi mennyiért adjuk el Jézust? Amint ezeket a sorokat írom, eszembejut, hogy ha a Teleki-téren valami ócskaságot akarunk megvenni, körömszakadtáig kell alkudni, míg megszerzi az ember. Ócskaságokért alkuszunk, Krisztusért nem is alkuszunk . . . bármi keveset kínálnak érte, odaadjuk, csak hasznunk legyen belőle... csak megteljen az Ö vérének árán a zsebünk. Akkor látván Judás, aki Öt eŰ- árulá, hogy elítélték Öt, megbánta dolgát és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. (Máté 27/3-4.) Judás megbánta bűnét, de bün- bánatával] rossz helyre ment. A cinkostársához, a felbujtójához. Mi mást is mondhatott volna az néki, mint azt, hogy „Mi közöm hozzá“. Elképzelem Judásl, amint a véres pénzt visszakínálta és könyörgölt, hogy itt van a pénzetek, adjátok ti is vissza Öt nekem... én nem így képzeltem el ezt a dolgot... én nem akartam Öt halálra adni. . . (Mint ahogy te sem akarod, de mégis megteszed) ... és nem kapott más választ, műit azt, hogy mi közöm hozzá, te lássad. Ha Judás akkor megtalálta volna a helyes utat és a főpap helyett a kereszten szenvedő Jézushoz ment volna, aki tailán várta őt, és Annak tett volna bűnvallomást.. . Jézus rátekintett volna megtörni készülő szelíd szemével... és abból Judásra sugárzóit vó’.na a szeretet és Jézus kimondta volna az ő megváltását, lelke megnyugvását jelentő szót: Megbocsájtok ...........Mi másként alakult vó lna ennek a szerencsétlen, megtévedt embernek a keserű sorsa ... Jézus a Golgotha kérészijén vár minket. Mi már nem csinálhatjuk vissza azt, ami megtörtént, de jó is ez. Isién ezt a gonosz dolgot is jóra tudta fordítani, a mi árulásunkból a mi megváltásunkat hozta ki. Szégyenünkkel és bánatunkkal, bűneink bánatával az 0 keresztjéhez keil mennünk. Nekünk már nincs más utunk — és milyen jó, hogy ez van —- mint a bocsánatkérés útja. A bűnösök között azok a boldogok, akik ezt hallották Jézus szájából: megbocsáttattak a te bűneid ... eredj el, többé ne vétkezzél ! Szontagh István Hogy tárgyilagos képet kaphassunk az Izráelbem működő Krisztust követő közösségek életéről, a különféle gyülekezetek vezetőit szándékozzuk most itt megszólaltatni. Elsőnek Wm. L. Hűd lelkész írását közöljük, aki egyik vezetője a pálesztinai prot. egyházak összefogó szervének a Protestáns Keresztyén Közösségeknek. „Igen kimerítették a I’rot. Közösségeket Jeruzsálemben és Palesztina többi részén azok a zavargások, melyek 1948-ban söpörtek át e területek felett. Sok misszionárius és gyülekezeti tag hagyta el az országot a nehéz idők miatt, viszont akik ottmaradtak, olyan alapokon tudtak elmerülni Istenben és az egymással való közösségben, amilyent nem látott ez a föld valószínűleg a keresz- tyénség első százada óta. A rendszeres vasárai,pi istentiszteletek a zavar ideje alatt általában végig folytatódtak .•Jeruzsálemben, annak ellenére, bogy if résztvevőknek az összejövetel és az együUlét gyakran komoly személyes veszedelmet jelentett. Az istentiszteletek ugyancsak folytatódtak Jaffában, Tel Avivban és Haifában is. A heti közös imaórákat egy jó esztendővel ezelőtt kezdtük meg Jeruzsálemben, s ezeket minden szünet nélkül azóta is tartjuk. Sorban egyszer egyik, másszor másik misszionárius otthonában jövünk össze. A különféle evangéliumi csoportok összehozására és a különféle eddig egymást elválasztó szektás előítéletek ledöntésére alkalmasak ezek az összejövetelek, melyeknek igazi tárgya egy valódi lelki újjáéledés, ébredés létrehozása Izráelben. Karácsonykor a keresztyének szokásos bethlehemi zarándokútja elé akadály gördült. Kísérleteket tettek ugyan, hogy megszerezzék az engedélyt az arcvonal átlépésére, de az arab hatóságok a kérést megtagadták. lgv karácsony napján együltcs protestáns összejövetelt tartottunk Jeruzsálemben. A délutáni karácsonyi énekek éneklését vacsora követte, majd újra ének- és imaösszejövetel következeit. Gyakorlatilag minden jeruzsálemi protestáns belekapcsolódott ebbe az ünneplésbe és különféle nemzetiségekből nagyszámú gyülekezet volt együtt. A zsidó hiközségek figyelemremél- tóan működtek együtt a protestánsokkal a karácsony igazi örömünneppé tétele céljából. Külön csirke, rizs, szilva-pudding, cukor, stb. fejadagokról gondoskodtak és egy hatalmas fenyőfa kivágását engedélyezték, mely később illő módon feldíszítve a Jézus születése ünnepén résztvevő gyermekeknek karácsonyfául szolgált. A „Palesztinái Posta“ nevű napilap teljes riportot közöli ezekről az ünnepségekről. Izráel Protestáns közössége 1949- ben nem vehetett részt a szokásos húsvéti napfölkelti istentiszteleten Jézus sírjánál, mely mindig egyike a legkimagaslóbb jeruzsálemi prot. istentiszteleteknek. Ez a terület ugyanis még mindig arab kézben van és az igen erős próbálkozások ellenére sem engedélyezték, most már másodszor, az arcvonal átlépését. A húsvéti istentiszteleteket az eddig újra megnyílt különböző misz- sziók tartották. Misszionáriusok szép számban tértek vissza, új misz- szionáriusokkal egyiill, úgyhogy a prot. lelkiinunkások száma Izráelben ma magasabb, mint azelőtt. A Protestáns misszionáriusok hálásuk Izráel kormányának a segítségért és együttműködésért. A kormány minden lehetőt megtett és megtesz, hogy a Prot. Közösségek képesek legyenek istentiszteleteik és a missziói munka folytatására. Nincs panasz missziói tulajdon megszent- ségtelenítése felől. A kormány jelentősen fáradozott, hogy a misszionáriusok távolléte alatt, a Prot. misz- sziók vagyonát megvédje.“ Nézzünk most szembe külön-külön az egyes prot. egyházak, missziók egy-egy képviselőjével. A Keresztyén Misszionárius Szövetség vezető munkása Leigh F. Irish lelkész a következőkben számol be munkájukról: ..Amikor Izráel állam megalakult, missziónk három aktív munkással dolgozott, ma munkatársi gárdánk bél állandó tagból áll. Missziónk 1889 óta tevénykedik ebben az országban. Egyházakat szerveztünk Jeruzsálemben, Beersebában és Haifában, valamint lelkigondozásban részesítünk sok falut és városkát, mint Hebron, Bethlehem, Ain Karéin, stb. Az egyház, eredeti bútorzata hadizsákmányolás áldozata lett, maguk az egyházi épületek azonban alig szenvedtek a háborútól. A jeruzsálemi missziói épületek a bombázásoktól igen súlyosan megsérültek. A helyreállítási munkálatok erősen haladnak előre.“ A Baptista Gyülekezet lelkésze, Robert Lindsay az alábbiakat mondja: „A két megszervezett és ma is működő baptista gyülekezetünket Jeruzsálemben és Názáretben találjuk. Tagjaik legkülönbözőbb nemzetiségűek és műveltségűek. A háború jónéhány baptistának okozott nehézségeket, akik között voltak pl. a jeruzsálemi gyülekezet arab nyelvű tagjai, akik kivétel nélkül mind elhagyták az országot. Épületekben, vagyonban a háború csak jelentéktelen károkat okozott. Az új állam megalakulásával a legtöbb baptista Izráelben igyekezett a lelki munkát folytatni. Jelenleg héber nyelvű istentiszteletek folynak Jeruzsálemben és valószínűleg rövidesen Názáretben. Egyike a legfőbb problémáknak, hogyan lehelne felvenni a kapcsolatot az Izráelbe újólag akár letelepülésre, akár látogatásra érkező baptistákkal. A baptisták meg vannak győződve a lelkiismereti és szólásszabadságnak minden társadalomra való jó befolyásáról és igen nagyra' becsülik azt a szabadságot, melyet élvezhetnek nemcsak istentiszteleteik megtartására, hanem vallásos propaganda végzésére is. Szomorúak azonban a személyi állapot törvényének jelenlegi fcrmulázása miatt, melyet az Ottoman-féle törvényből vettek át. E (örvény folytatja a vallásos közösségnek az elavult elismerését, melyeknek tagjaik felett különféle hatalmuk van olyan területen, mint házasságkötés, íme Isten igéje Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekszem, nem ismerem; mert nem azt mi velem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik éntennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a 1 »ennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével! és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Oh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből? Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus által. elválás és örökösödés. A baptisták szeretnék Izraelt igazi modern állammá válva látni, mely ilyen általános kérdéseket polgári törvényszékeken keresztül kezeltet. A jelenlegi törvény szerint a házasságkötés például csak vallásos ceremónia útján lehetséges, mely ceremóniát az illetékes „közösség“ a maga különleges rilusai szerint végez, az azt érintő személy kívánságának figyelembevétele nélkül. A vallás igaz érdekét akkor szolgáljuk, ha mindenki szabadon választhatja, vagy elutasíthatja valamelyik vallásos csoport lelki vezetését, irányítani akarását.“ Az Anglikán Egyház beszámolóját H. R. Jones lelkész tollából olvassuk: ..Jeruzsálem bárom Anglikán egyházából kettő az arab vonalak mögött fekszik. A harmadik, mely az arab anglikánok templomai, a zsidók által megszállt városrészben van. Ez a templom megsérült és jelenleg használaton kívül áll. A gyülekezet Izráel oldalán maradt néhány tagja., más protestánsokkal együtt, a skót Szent András templomba jár. Jaffában és Tel-Avivban az istentiszteletek mindmáig szünet nélkül folynak. A szolgálatokat arab és angol lelkészek felváltva végzik. Virágzó egyházi iskolák vannak Názáretben és Sefa Amrban. Az Anglikán egyház ugyanúgy szenvedeti, mini más jelentősebb veszteségű közösségek a nehéz idők alatt, de ez a szenvedés áldásnak mutatkozhat és bizonyulhat, ha általuk megtisztultunk és alkalmasabbak lettünk a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus tanúiként és követésére.“ (Christian News from Israel, 1949 3. szám.)
