Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-03-19 / 12. szám
2 „Laikusképzés“ ? A fenti cím (kérdőjele nem azt az ügyet akarta kérdésessé tenni, amit a kifejezési megjelöl, hanem pusztán magát a kifejezést. Nem régen az Evangélikus Élet egyik kedves olvasója levelet írt a szerkesztőséghez. Levelében helyteleníti, hogy ez a kifejezés belekerült egyházi életünk szóhasználatába, sőt az egyházi lapok hasábjaiba is. Ügy érzi, hogy egy önmagának ellentmondó kifejezési „kaptunk fel“, mert „az új f oga lö mmeghatár ozá s nem hangzik másképen, mintha legfrissebb és nagyra hivatott munkaágunk laikusokká óhajtaná kiképezni éppen azokat, akik eddig nem voltak laikusok“. Valóban nem szerencsés, félreértéseket támasztó megjelölés a „laikus képzés“. Tulajdonképpen) egy liosz- szabb kifejezés lerövidítése: laikus gyülekezeti munkások] képzése. B<v széljünk tehát ezentúl egyszerűen gyülekezeti munkás képzésről. A Luther Márton Intézet legújabb tanfolyamát már ilyen címen hirdettük meg. A „laikus“ szó így egészen elmarad — legalább is a fogalmi meghatározásból. Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az evangélikus egyházban, de az egész protestántizmusban világszerte tömegesen vannak ú. n. laikusok. Ezért nem elég kifejezésekkel foglalkozni csak; azok mögé kell nyúlni. Elvileg nem is egészen! könnyű feladat az evangélikus egyházon belül tisztázni, hogy mit értsünk ezen a szón: laikus. 1947-ben 'Svájcban a Bossey-i ökumémkus Intézetben egy konferencián vettem részt. A legkülönbözőbb protestáns egyházak képviselői voltak jelen. Szép számmal voltak evangélikusok is közöttük. Valamennyien ú. ni, „laikus^képző“ intézetek és mozgalmak vezetői. Az előadások és eszmecserék során a laikus szót mással helyettesíteni nem igen tudták, sőt az is kiderült, hogy magát a fogalmat is nehéz meghatározni a protestantizmuson belül. Ez a kérdés ezért nyitva maradt. A laikus szó, jövevény és idegen az evangélikus egyházban. Használata arra mutat, hogy valami nincs rendjén,.. Van valami, aminek nem kellene lennie. Ha a laikus szót nem eredeti értelmében használjuk, (laosz görögül azt jelenti nép) hanem köznapi értelemben, akkor hozzá nem értőt, tudatlant szoktunk rajta érteni. Lehet-e azonban az evangélikus egyházon belül olyan nép, amelyik laikus, az evangélium szempontjából hozzá nem értő, tudatlan? Viszont tény, hogy van. Az elvi problémák tehát nagyon érezhető gyakorlati problémákból származnak. Egészen más a helyzet a római katolicizmuson belül. Itt éles határvonalat húznak elvileg is az egyháziak és a világiak, a klérus és a laosz, a laikusok között. Pap és nem pap között minőségi különbség van a római egyházban. Nekünk ebben a kérdésben is a Bibliából kell eligazítást keresnünk. A Biblia szerint az ótestamemtomi korban külön papi rendet rendelt el Isten. Ez volt a Lévi szerint való rend. Az újszövetségi korban, pünkösd után a Lévi szerint való papság helyébe a gyülekezet, az egyház. Péter apostol azt tanítja a gyülekezetről, hogy az királyi papság, szent nemzet (I. Péter 2:9). János apostol pedig a Jelenések könyvében ezt mondja a gyülekezetről: És tett minket királyokká és papokká ... (Jel. 1:6). Mikor Luther Márton az egyetemes papság elvét hirdette, akkor a Biblia tanítását juttatta érvényre az egyházban. Az egyetemes papság elve nem azt jelenti, hogy mindenki felmegy a szószékre prédikálni és bárki keresztelhet, vagy úrvacsorát oszthat, akkor, amikor és ott, ahol néki tetszik, hanem azt jelenti, hogy a gyülekezet minden tagja valamilyen formában felelős az evangéliumért. Azt jelenti, hogy a gyülekezetben a maga módján mindenki szolgálja az evangéliumot. Azt jelenti, hogy a gyülekezetben nincs egyetlen egy olyan munkaág sem, amely ne lenne valamilyen formában az evangélium tudatos szolgálata, lelkimunka. Azt jelenti, hogy még az anyagi dolgokkal való foglalkozás, adószedés, pénzkezelés is lelki munka az gpangélikus egyházban. A valóságos és szomorú helyzet a mi korunk evangélikus gyülekezetében ezzel szemben az, hogy nem az egyetemes papság elve, hanem inkább, amint azt valaki találóan mondotta, az „egyetemes paptalanság“ elve érvényesül. A gyülekezet tagjai nincsenek már tudatában annak, hogy papi méltóság részesei és az evangélium továbbadása, az Isten lehajtó szeretetéről való bizonyságtétel nem egy elkülönített választott rétegnek, a papoknak az ügye, hanem az egész gyülekezeté és a gyülekezet minden egyesi tagjáé. Gyakran hivatkoznak arra, hogy az „egyetemes paptalanság“ elvének az az elharapózása az evangélikus egyházban tulajdonképen/ a lelki- pásztorok hanyagsága, uralomra törése miatt, a klerikalizmus, a pap- uralom miatt jött létre. Nehezen lehet ezzel az állítással szemben valamit szólni. Mégis, hogy melyik volt előbb, egyetemes paptalanság, vagy klerikalizmus az egyházban, az sok tekintetben a tyúk és tojás keletkezéséiről folytatott vitával mutat hasonlóságokat. Mi a klerikalizmus? Egy betegség. Amikor az egyházra úgy tekintünk, mint ami a papok dolga — máris a klerikalizmus bacilusait terjesztjük. Ez a betegség azonban nem egyszerűen csak a papok bűne, hanem az egész gyülekezeté. Az el- paposodás, az „egyetemes paptalanság“ szükségszerű következménye. Nem lehet a klerikalizmus ellen alaposan küzdeni, ha az „egyetemes paptalanság“ ellen nem küzdünk magunk között. Nem lehet az ,,egyetemes paptalanság“ ellen küzdeni, ha a klerikalizmus iniazmái ellem nem küzdünk az egyetlen igazán hatékony orvosság erejével, az evangéliummal. Ezért van szükség gyülekezeti evangélizációra és lelkész- evangélizációra egyaránt. Ezért tartatnak „laikus képző“ intézményeinkben! lelkészkonferenciák is mindenütt. Ha ilyen összefüggésben vizsgáljuk a „laikus képzés“ kifejezésben rejlő ellenmondást és visszásságot, akkor a vizsgálódás nem lesz pusztán szavakon nyargalás, hanem valamivel közelebb segít a szolgálat lényegének és céljának megértésében. Cél, hogy laikus probléma ne csak kifejezésekben, hanem a gyülekezeti életben magában se legyen. Cél az „egyetemes paptalanság“ megszüntetése és az egyetemes papság elvi és gyakorlati visszaállítása. Benczúr László <^f-ö Dániánk Ú Föld! Gyökerek tápláló öle S verejtékeimnek szomjas felivója; Porodból arcom az égnek emelem, Aztán visszahullok ölelő karodba. Te vagy a kenyér, tied a munka, Mi könnyet, gyönyört áldozunk neked. Te mindent adsz pazarló, királyi [gőggel: Véges örömöt é's örök könnyeket. Suhansz a Mindenség végtelen utain: Veled jó, gonosz, árnyék és fény. Rohansz, Hová•? Meddig?... Ki tudja [miért? Napfényben úszó parány, Csillogó porszem az Űr tenyerén. Ruttkay Árpád Március 26-án 18 órakor a Deák-téri templomban az „tvangéiikus hét" előadói és egyházzenei estje Fellépnek : a Lutherania énekés zenekar, ZALÁN FY ALADÁR. Előadások, szavalatok LODEN, BALLON és^slkabá?^ MÁRTON ÉS SZÁSZ, V., Teleki Pál-utca 3 tfii/liáí alapfoglimait Vallság, megváltás A váltság szó eredeti értelme: váltságdíj, az a pénz, amit a hadifoglyokért lefizettek. Továbbá ugyanezzel a szóval jelölték azt az összeget is, amellyel fel lehetett szabadítani a rabszolgákat. Az ókori világban mindennaposán haszná t kifejezés volt. Igei formájában: kivált, megvált, felszabadít ugyancsak a fenti helyzetre utal; rabszolgáknak, hadifoglyoknak a fogságból, vagy a rabszolgaság állapotából való kiváltása megfelelő ‘váltságdíj lefizetése útján. Ilyen profán értelemben is előfordul a kifejezés az újszövetségben (Zsid. 11:35.)'. Az újszövetség keletkezésének korában azonban már megvolt ezeknek a szavaknak, a keresztyénségen kívül is, a sajátos vallásos jelentése. A váltság-várás éppen a Jézus-korabeli emberiségre jellemző és az akkori világban szinte mindenütt elterjedt gondolat volt. Azt jelentette, hogy az emberiségben általános volt a várakozás, valamely ú j és jobb kor után, amely majd megoldja az emberiség összes gyötrő egyéni és közösségi kérdéseit, amely meghozza a világbékét, az á talános jólétet s talán az egyént is megszabadítja a szenvedés, a betegség, a halál gyötrelmeitől. Mindezt gyakran egy személy elér- keztélhez fűzték, akit azután világmegváltóként emlegettek. Némely római császárt is felruháztak ezekkel a váradalmakkal. Az újszövetség tehát egy már ismert vallásos fogalmat használt fel akkor, amikor azt akarta kifejezni, hogy Jézus Krisztus az, aki valóban meghozza az egész világ számára a szabadulást (Máté 20, 28; Márk 10, 45.). Természetesen itt a bűnből való szabadításra Vonatkozik a kifejezés. (I. Péter 1, 18; Róma 3, 24; Zsidók 9, 15.). A megváltás (lütrózis, apo- liitrózis) kifejezés magát a tényt, a váltságdíj lefizetésének eredményét jelentette. Ilyen értelemben hirdette Zakariás pap és Anna prófétaasz- szony éneke, hogy elérkezett Izrael népe számára az Istentől megígért szabadítás. Tanítványai is ezt várták Jézustól (Lukács 24, 21), később azonban meg kellett látniok, hogy az amit Jézus hozott, nemcsak Izraelre, hanem az egész világra is vonatkozik és mérhetetlenül több, mint az éet földi kérdéseinek megoldása: maga az üdvösség, az örök élet. Ilyen értelemben lesz a megváltás kifejezés jellegzetesen eshátólogikus fogalommá. Vagyis ez azt jelenti, hogy az a mu, amit Jézus Krisztus elvégezett, a megváltás bűnből, haláltól, kárhozattól, a maga teljességében csak az ő visszajövetetekor, az ítélet napján lesz nyilvánvalóvá. Tehát a megváltás ihitünik és reménységünk tárgya, a jövendő valósága (Lukács 21, 28; Róma 8, 23; Efezus 4, 30.). Jézus Krisztus az ő vére által váltott meg minket (Efezus 1, 7; Kolosse 1, 17; I. Péter 1, 18.). Vagyis váltságdíjul vérét adta oda érettünk. Ezt nyilván nem úgy kell érteni, hogy erre Istennek volt szüksége, vagy éppen a személyes szellemi gonosznak, az ördögnek, hanem ez mutatta Jézus áldozatának végtelen nagyságát és annak a helyzetnek súlyosságát, amelyben, tudniillik a bűnben, mindnyájan voltunk. Groó Gyula Darvas József hultuszminiszter fogadta a református egyház püspökeit és főgondnokait A Református Egyetemes Konvent elnökségi tanácsának tagjai, Bcreczky Albert, Enyedy Andor, Győry Elemér és Péter János püspök, továbbá dr. Balogh Jenő, Horváth Elemér, Kiss Roland és dr. Kun Béla főgondnok tisztelgő látogatáson jelentek meg Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszternél, akit kinevezése alkalmából szívélyesen üdvözöltek. I Evangélikus Elet I Az egyetemes egyház elnöksége Csepelen Március 19-én, vasárnap, gyülekezeti nap lesz Csepelen. I). e. 9 órakor a Királyerdőben (Biikkös-uteai iskola) és d. e. 11 órakor a templomban T ii r ó e z y Zoltán dunán- tuli püspök prédikál. Délután 6 órakor kezdődik az egyházzenei áhitat, amelyen előadást tart dr. R e ö k Iván egyetemes felügyelő. Közreműködik a Lutheránia Vegyeskar W c 111 e r Jenő karnagy vezényletével, szavai D. Pék Erzsébet, orgonái Gáncs Aladár. (A csepeli templom megközelíthető a Boráros térről induló 21-es autóbusszal és a Közvágóhídtói induló HÉV villamossal. Mindkettőről a Gyár-utcánál kell leszállni.) Külföldi lapok a magyar egyházi életről Az Evangelische Welt, a Német Evangéliumi Egyház hivatalos lapja jelentést hoz a Magyar Bibliatanács eddigi munkájáról. Közli, hogy az ószövetségi revízió folyamán egyenként 500 példányban kiadják az ószövetségi könyveket, hogy azokhoz a íz érdeklődők szélesebb köre is hozzászólhasson. Ezt aa eljárást példamutatónak minősíti a német egyházi lap, „mert alkalmat! ad arra, hogy az új szöveg megállapításával foglalkozó theológusok a széleskörű nyilvánosság segítsége és ellenőrzése mellett folytassák munkájukat.“ A Churchman című amerikai fele- kezetközi folyóirat február 15.-Í száma közli Lünsdorf Károly Kálvin-képét és Budai Gergely profesz- szórnak a képről írt tanulmányát. Ugyanez a szám R. B. Centz református lelkész benyomásait is közli magyarországi útjáról. Centz megállapítja, hogy mindenütt az új élet egyre növekvő alkotásaival találkozott az országban, új épületek, új üzemdk, új hidak és elsősorban olyan emberek sokaságával, akik megtalálták munkájuk célját és értelmét. Az egyház megújulása is egyenesen a reformáció méreteire emlékeztet, — írja R. B. Ckntz. Végül közli a Churchman a Luther Márton Intézetben folyó evanéli- kus lelkészi konferenciák eseményeit és megemlékezik dr Reök Iván egyetemes felügyelő előadásairól. CV^W^-W^-W-WS. V.-S.V. Világszerte a bákemozgalom mellett Bukarestből jelenítik: A román orlhodox egyház szent szinódusa pásztorlevelet intézel'! híveihez, papjaihoz és a román népköztársaság összes keresztyénéihez a békemozgalomhoz való csatlakozása érdekében. „Egyházunk — írja a pásztorlevél — minden erejét beveti a béke megvédésének szolgálatába. Megáldja a hatalmas Szovjetunió vezette béketábort és elítéli a béke ellenségeit. A békeharc megszervezésére a szi- nódus a következő utasítást adja: 1. Ajánljuk az összes keresztyéneknek, hogy vegyenek részt minden békegyűlésen, fogadják szeretettel a békebizottságok felhívását és támogassák a békeakció minden kezdeményezését. 2. A szent szinódus felhívja a keresztyén papságot, adjon mf{; minden támogatást a békemozgalmaknak: rendezzenek külön békeistentiszteleteket, mondjanak békebe- szédeket és prédikációkat gyűléseken; lépjenek be a békebizottságokba és vegyenek részt munkájukban élőszóval és írásban, brosúrákban és felhívásokban hirdessék a békét; a hívőkkel folytatott beszélgetéseikben tanácsokkal és minden tevékenyisé- gükkeil támogassák a békemozgalmat.“ * A Réforme című, világszerte olvasott francia protestáns hetilap legújabb száma főszerkesztőjének, Alfred Finet-neki tollából vezércikkben ismerteti Einstein professzornak Truman elnökhöz intézett figyelmeztetését. Megállapítja, hogy a nyugati kereszlyénség mindeddig nem tudta magát hathatós lépésre rászánni az atomháború megszállottjaival szemben. Felhívja a figyelmet arra, hogy 8 kommunizmus elvi érveivel szemben a Nyugat nem tudott semmiféle más ellenérvet bevetni, mint az atomháborúval való femyegetődzést. Ez az „ellenérv“ azonban cseppet sem meggyőző. A Nyugat kérésztyénségének, ha nem akarja teljes csődjét beváltani, határozottan a békemozgalöm mellé kell állnia. * Berlinből jelentik: Németország Egyházi Teológiai munkaközössége ülést tartott, amely nyilatkozatot tett közzé a Ny ugat-Német országben loJyó háborús uszítás ellen és ® vitágbéke mozgalom mellett. Bevezetésében megállapítja a nyilatkozat, hogy a németek felfegyverzése nemcsak hogy nem szolgálja a béke megőrzésének ügyét, hanem éppen a katasztrófa kívánásának eszköze lehet. „A németeket — írják — azért ijesztgetik háborúval, hogy félelmük háborúba hajszolja őket. Pedig a háború egyáltalán nem oldana meg egyetlen vitás kérdést sem, hanem csak elképzelhetetlen szenvedést és pusztulást hozna ránk. Aki azt állítja, hogy a háborúnak előbb, vagy utóbb mégis csak ki kell törnie, már ezzel is a háború előkészítésének eszközévé válik. Népünk életkérdéseit nemrég háború által akarta megoldani. Ezáltal jutott mostani helyzetébe. Nem szabad engedni, hogy holnap megint erre az útra vigyenek bennünket. Ezért politikai, társadalmi és vaJláskülönbség nélkül tegyünk meg mindent a háború elkerülésére — mondja a nyilatkozat, mely a következő felhívással fejeződik be: „Utasítsátok vissza azt a. felhívást, vagy engedélyt, hogy Németország ismét felfegyverkezzék. Álljatok ellen minden nyílt, vagy tikkos háborús készülődésnek. Tagadjátok meg a katonai szolgálat minden formáját.“ Biblia-olvasás közben... Péter, kőszikla. Görög név, araméi nyelven Kéfás. Simonnak, Jóna fiának eredeti neve. Pharaö, az egyiptomi király hivatali neve. Eredeti jelentése: Nagy Ház, (mint pld. Magas Porta kifejezés a törököknél). A bibliában többnyire mint tulajdonnév szerepel, egy-két kivétellel. Philemon, (Filemon), szeretetteljes. Kolossá egyik tekintélyes keresztyéné, a gyülekezet vezetője. Lásd a File- monhoz írt levelei. _________ Ph ilétus, a szeretett. Tévtanító. II. Tini. 2: 17. Pot'fár, Rá ajándéka. (Rá: napisten.) Az egyiptomi fáraó első ezredese, akinek Józsefet eladták. Mózes L 37:36, 39:1. Ráhel, anyajuh. Lábán fiatalabb leánya, Jákob felesége, József és Benjámin anyja. I. Mózes 29:6 stb. Rafael, Isten meggyógyít. Angyal, aki az ifjú Tóbiást kísérte. Az Űr trónja előtt álló hét angyal egyike. Tóbiás ^ijiokrifus_kön^e_U2H5;>>i_>>_<i_i_i|> LODEN, BALLON és^sőkabát LACKÓ SPORTRUHÁZATNÁL, Bpest, Bajcsy-Zs.-út 13, Tel.: 125-244
