Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-02-26 / 9. szám
5 Evangélikus lief Bűit keiűáülk, (árt többet a templomba imádkozzál többet, áldozzál többet! mtvallö egyház és hitvallásos egyház Presbiter a presbiternek A mi perünk magával Jézussal van! Megfogadtam, hogy többé nem síólok erről a dologról, „de mintha <gő tűz volna a szívemben, az én csontjaimba rekesztve jés erőlködöm, Jogi] elviseljem azt, de nem lehetem.“ i(Jer. 20/9.) — Szólnom kell, mert perünk van Jézussal .. . Az Evangélikus Éiet 8. számának vezércikke egy testvérünk „szörnyű. Jelki vívódásáról“ teszel, melynek eredményeképen ötévi házasélet ulán reverzálisl adott a még most is földi hatalomért küzdő katolikus egyház javára. Ismerem ezt a testvérünket. Buzgó tagja volt az egyházunknak. Fiatalabb korában tagja volt az énekkarnak és az ifjúsági egyesületünknek Aránylag fiatal korban lett elliíva presbiternek. Szerette és olvasta a ír Júliát. Öntudatos evangélikus emberként viselkedett. És mégis megtette azt, amit Jézust igazán szerető •embernek, az evangéliumhoz valóban ragaszkodó embernek nem szabad megtennie — reverzálisl adott. Ennek dacára ezt az embert nem szabad elítélni. Nem szabad egyedül vádlottak padjára ültetni. Oda kell Ini melléje és vele együtt vallomást kell tenni nekünk is, minden presbiternek és minden férfi hívünknek: — Perünk van Jézussal, és ezt inem akarjuk, nem tudjuk észrevenni. Az evangélikus ember hátából kiesik a gerinc, és vele együtt halványul az a büszke öntudat, amit a hit nyújt az embernek. Túlságosan elvi- lágiasodtunk, annyira, hogy már szé- gyeljük Jézust. Már nem merünk Vele dicsekedni, úgy mint eleink tetetek. Valami restelkedéciféle támad a lelkűnkben, ha valami köztünk és Jézus között felmerült problémára terelődik a beszéd. Szégyeljük öt és a ’Vele való ügyes-bajos dolgunkat még a papjaink előtt is. Ez volt az oka annak, hogy ez a testvérünk megtette ezt a szerencsétlen lépést, minek horderejét most még nem tudja felmérni. Ez volt az oka annak, hogy a katolikus hitves el tudta öt VEZETNI a katolikus paphoz, az érseki helytartóhoz, de nem tudott ELJÖNNI az. ő „szörnyű lelki vívódásával“ a ■saját lelkészéhez. A katolikus paphoz el lehetett őt vezetni. Ott könnyebb volt a dolga. A Jézussal szemben fennálló problémát el lehetett kendőzni — (tudattal, vagy tudattalanul) a mögé a tény ■mögé, hogy adni akar valamit a katolikus egyháznak. A saját lelkészéhez nem tudott, nem mert eljönni, mert itt minden kendőzés nélkül kellett volna feltárni azt az ügyet, ami közte és Jézus között felmerült, azt, hogy Krisztus kérte tőle a bűneit, a szívét, az életét. Ezt pedig szégyelte megtenni, mint ■ahogy mi is szégyelünk mindent, ami bennünket Jézushoz hívogat. Mert szégyeljük Jézust, különösen rni férfiak, akik oly szívesen dicsekszünk mindennel; tudásunkkal, munkánkkal, paráznaságainkkal és egyéb bűneinkkel, csak ép egyet szégyelünk, azt, akitől mindent remélhetünk, aki önmagát adta értünk; Jézust, a mi mennyei Atyánk egyszülött fiát. Figyeld csak magadat kedves férfi testvérem, te, aki szeretsz a társaságok központja lenni, aki olyan na- "ron szereted mindenből a hangot t ■ mni, mily zavartan hallgatsz el nk- fapwi or, amikor Jézusra terelődik a szó. ” legfeljebb félszeg mosolygással teszel valami sablonos megjegyzést reá, mert a Róla való beszédet vénasszo- nyos beszédnek tartod, mert félsz, hogy a Róla való bizonyságtétel leront valamit a te jajjdenagyon férfiasságodból. Ezért kerülöd a templomot is, mert érzed, hogy mit kíván tőled Jézus. Es mert ezt nem akarod neki adni. Mintha Jézus teérted nem -s áldozta volna fel magát. Dicsekszel a te férfiasságoddal, de gyáván viselkedsz, ha Jézusról van szó. És itt van a baj. Itt van a lelkűnkön az a rés, amin keresztül a sátán "ánk ereszti a fegyvert, hogy összer törje bennünk az istenszeretetet és a hitet és azt a boldog öntudatot, amit Isten szent lelke és a hitünk nyújt nekünk. Ezen a résen keresztültörve tud a sátán válaszfalat emelni a lelkek és az ige közé. És ezt nem akarjuk észrevenni. Az őrállók már látják, a dolgukat, de még nem fújják mindenhol a trombitát. • Még mindig akadnak presbiterek, akik ezzel a szolgálattal kapcsolatban azt mondják „nem érünk rá“ és azt, hogy „nem értünk hozzá“ és „nincs hozzá tehetségünk“. Pedig ez nem így van. Néhány család«meglátogatására tudunk időt teremteni magunknak, ha Jézus Krisz.usban hiszünk és nem az öntudatunkban. Hozzáértést is kapunk, tehetséget Ls kapunk, még hozzá ingyen, a Szent- lélektöl, ha tőle kérjük és nem megelégszünk a saját tehetségünkkel. A mi reverzálist adó testvérünk azért bukott el, mert „mi nem értünk rá“ és mert „nem értettünk hozzá“, ő pedig bízott Magában. Nehezen mozduló presbiter testvérem, induljunk el végre a szolgálat útján! Kérjük a Szentleiket. Az megmondja nekünk, mit kell szólnunk, mit kell cselekednünk, hogy megtanuljuk először pnmagunk és megtaníthassunk minden testvért arra, hogy a Jézusról való bizonyságtétel nem vénasszonyos beszéd, hanem Istennek ereje üdvösségünkre! Szontágh István Egyetemistáink ökumenikus imaórája A Keresztyén Diák Világszövetség minden évben megrendezi a diákok egyetemes imaóráját. Idén február 19-én borullak le országokat, földrészeket átfogó láthatatlan ima közösségbe a különböző egyházaikhoz tartozó, de a Jézus Krisztusban egységet kereső diákok. Ez a láthatatlan ima táibor most csak a földgolyó északi felén mondotta el bűnvallását, hálaadását éts könyörgését Isten előtt. A déli féltekén később rendezik meg a diákok egyetemes imaóráját, ott február 19-e ugyanis éppen a vakáció idejére esik. A budapesti evangélikus egyetemi hallgatók háromórás együttlétükön kapcsolódtak bele ebbe a láthatatlan ökumenikus imaköaösségbe vasárnap délután. Az egyetemi lelkész ismertette a világszövetség körlevelét. „Jézus Krbffltus bűiitörtő áldozata ketté- baisátotta a jeruzsálemi templom kárpitját és ezzel megszüntette a legát- törhetetlenebb választófalat, amely embert Istentől és embertől egyaránt elválaszt — a bűn vasfüggönyét. Ez a vasfüggöny nem országokon, hanem emberszíveken vonul végig. Jézus Krisztus által azonban hatályon kívül kerül. Az Ö nevében kell együtt lennünk. Mellette kell bizonyságot tennünk, aki egyesíteni akarja azt, amit ember szétválaszt“, — mondotta .bevezető szavaiban. A bűnvallást, hálaadást, könyörgést egy-egy egyetemista. bizonyságtevése vezette be, akik I. Péter levélből választott versek alapján szóltak. A bűnvalló imádságok különösen Olt váltak forróvá, ahol a mai evangélikus diák bűneinek megváltására, került sor. A hálátlanságra, hogy nem elég hálásak a tanulás nagy lehetőségeiért, hogy kevés az átütő erejű, félelmet nem ismerő szeretet a szívekben s e miatt nem tudják igazán az evangéliumot mások számára is közvetíteni. A hálaadásban mindenek előtt azt a kegyelmi időt köszönték meg Istennek, amelyet bűneink megítélésével egy- időben hozott el. A Jézus Krisztusban elnyert békesség és új élet, az evangélium hallgatására adott alkalmak, a különféle konferenciáié, az érettünk imádkozok tábora, mindmind a hálaadás tárgyát képezte. Könyörgéseikben végül azt kérték Istentől, hogy adjon lehetőséget a tanulásra mindenütt, oldja meg ő maga a diákproblémákat, tegye döntővé az üdvösség kérdését számukra és tegye alkalmassá a keresztyén diákokat a társaik közötti szolgálatra. Ennek a két fogalomnak az összekeverése sokszor okoz zavart. Hitvallásos egyházon az olyan egyházat kell érteni, amelyik nemcsak hogy ragaszkodik hitvallásaihoz — ami természetes és helyes, hanem éppen ezekben és általában hagyományai, alkotmányai, jogállása megőrzésében látja jóformán egyetlen feladatát és létének értelmét. A hitvalló egyház ezzel szemben az a mozgalom, amely Németországban a hitleri uralom éveiben indult el és felekezeti különbség nélkül állította csatasorba a hívő gyülekezeteket és az egyes híveket az elnyomás ellen. Ezeknek! a fontos fogalmaknak a tisztázásáról ír Grosz Erwin hamburgi lelkész tanulságos cikket a Deutscher Pfarrerblatt-han, amelyből néhány gondolatot közlünk. A hitvallásos egyház a nemzeti szocializmus tévtanai elleni küzdelemben felismerte az egyházi hitvallások érvényességét és igazságát s most az egész egyházi életet is e szerint akarja berendezni. Egységes hitvallásszerű prédikáció, egységes egyházalkotmány és szertartás a legfőbb szempontjai. Ebben a dogmatikai és jogi zárt szervezetben látják az egyház erejét. Mindenütt kínosan őrzik és keresik a kapcsolatot az egyházi és jogi hagyománynyal, s úgy vélik, hogy ez az a szilárd talaj, amelyről a küzdelmet fel lelhet venni. Hagyományos tanítás s hagyományos egyházjog mindenáron való biztosítása ennek az egyházi irányzatnak fő célja, a hitvallások, az egyházalkotmány és az egyházi vezetőség érinthetetlensége és érintetlenségé vezérli elhatározásaikat. A hitvalló egyház ezzel szemben nem annyira az egyház állagának megőrzését, mint inkább életének megújítását óhajtja. Hiszen maga is teológiai megújúlásból született, amely még jóval 1933 előtt kezdődött. Ennek a teológiai megújulásnak első igazi ellenfele nem is a nemzeti szocializmus volt, hanem éppen az a megmerevedett régi egy- liáziasság, amely a németországi egyházakat „az egyház évszázadában“ jellemezte. Ez az ellentét megnyilvánul a hiilerizmussal való harc közben is. A háború után ismét a hitvallásos irányzat került felül. Ez nyomta reá bélyegét a német egyház új szervezkedésére, amely teljes mértékben nem a megújulás. hanem a restauráció jegyében történt. A hitvalló egyház feladatát egy új munkaközösség: „A németországi egyházi teológiai munkaközösség“ vállalta magára. Erre nagy szükség Van, mert a hitvalló egyház az igehirdetés és az élet meg- újúlásának gyümölcse voll, amely nem pusztán a „német keresztyének“ eretnek tanításai ellen fordult, hanem éles bírálattal illette a hagyományos tartományi egyházi rendszert és a merev egyháziasságot is. Feladatának tartja, hogy küzdjön az ellen a reformációval összeegyezhe- tetlen tanítás ellen, hogy az egyház intézmény és nem élő közösség. Ebben az összefüggésben tanulságosan mutat rá Grosz lelkész arra, hogy a hitvalló egyház Luthernek a megigazulásról szóló tanításából indul ki. Luther, mint Pál apostol hűséges tanítványa, Isten egyedül ható kegyelmében minden emberi előfeltételnek, jócselekedetnek és biztosítéknak a megsemmisí tűsét látta. Eazel nemcsak a római egyház cselekedetekből való meg- igazulását támadta, hanem az evangélikus egyház tiszta tanítással való dicsekvése is ez alá az ítélet alá esik. Isten egyedül való kegyelme előtt sem a katolikus jócse- lekedetnek, sem a protestáns tiszta tanításnak nem lehet dicsekedése. Ezért semmi nem olyan veszedelmes az egyházban, mint az önigazságban való elbizakodás és a hatalmi kategóriákban gondolkodó egyházpolitikai beállítottság. Groó Gyula Ez Isten igéje Kicsoda közietek bölcs éls okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és sok gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcse- ség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyürnöt- osökkel teljes, neon kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak. ISTENTISZTELETI REND: Deák-tér 4.: d. e. 9. (ifj.) Csaba László, d. e. 19 (úrv.) Csaba László, d. e. 11 Kemény Lajos, d. u. 5 Galáth György. Fasor: d. e. fél 10 (ifj.) Virátcfh Jenő, d. e. 11 (úrv.) Pásztor Pál, d. u. 4 Pásztor Pál. Dózsa György-út 7.: d. é. fél 10 Pásztor Pál, Máv-kórház: d. e. fél’ 11 Virágh Jenő. Üllői-út 24. d. e. fél 10 Valent Béla, d. e. 11 Grünvalszky Károly, Rákóczi-út 57.: d. e. 10 (szlov.) Szitádi Jenő dr., d. e. fél 12 Valent Béta, Bécsikapu-tér: d. e. 9 Szleldó Gábor, d. e. 11 (úrv.) Sréter Ferenc, d. u. (5 evangelizáció, Toroczkó-tér: d. e. fél 9 Sréter Ferenc, Óbuda: d. e. 9 Dávid János, d. e. 10 (úrv.) Dávid János, d. u. 5 (evamg.) Korén Emil, Római fürdő: d. e. fél 9 Komjáthy Lajos, XII. Kiss J. altb.-u. 43.: d. e. 9 Danhauser László, d. e. 11 Danhauser lAszló, d. u. 6 Frenyó Vilmos. XII. Márvány-u. 23.: d. e. 10 Rutlkay Elemér, Szabadsághegy, Özike-u. 5.: d. e. 10 Glatz József, Fóti-út 22.: d. e. fél 10 Lehel László dr., d. e. 11 id. Rimár Jenő, d. u. 6 Benes Miklós dr., Zugló: d. e. 11 Scholz László, d. u. 0 Brebovszky Gyula, Gyarmal-u. 14.: d. e. 10 Weiler Henrtk, Rákosfalva: d. e. fél 12 Hafenscher Károly, Tha|y K.-u. 28.: d. e. fél 10 Gádor András, d. e. 11 Halász Kálmán dr. Kőbánya: d. e, fél 10 Koren Emil, d. u. 4 Koren Emil, Simor-u.: d. e. 11 Bandi István, Bimbó-u. 51.: d. e. 10 Olt Vilmos, d. u. 6 Szalay Károly dr., Fébé Diakonisszához: d. e. 10 Csengődi] László, Vas-utca 2/c.: prot. katonai d. e. 11 Szimonidesz Lajos. Vasárnap d. e. 10 órakor Bátori László-u. 8.: Zulauf Henrik és Krúdy Gyula-u. 4. alatt, este 6 órakor Móhr Henrik pré>- dikáí. Csak egyetlen hallgató Egy neves igehirdető mondotta el, hogy egy zimankó«, hófúvásos téli napon egyetlen embernek prédikált, aki az igehirdetés után elsietett, anélkül, hogy beszélni tudóit volna vele. Tizenkét esztendő múlva találkozott valakivel, aki emlékeztet te erre az esetre. A neves igehirdető meglepetten kérdezte, hogy talán ő volt az az ember, mert ő azóta • is gyakran gondolt rá imádságban, hogy ne múlt légyen el hiábai az a kétszemélyes istentisztelet. Az idegen így válaszolt: —• Igen’, én voltam. Az az igehirdetés ébresztette fel bennem a hitet. Nézze azt a templomot. Annak ma én vagyok a papja s hiétrőú-hétre sok százan hallgatják benne az evangéliumot. Már régen teresem önit, hogy megmondjam: az ige nem tér vissza üresen. Sundar Síngh egykori munkaterülete megnyílt a fehér misszionáriusok előtt. Zárt, elérhetetlen világ volt a fehérbőrű keresztyén misszionáriusok számára. Csak hindu keresztyének, mint Sundar Singh is, vihették oda az evangéliumot — ők is életveszéllyel küzdve. Most megnyílt az út a fehérbőrű luteránus misszionáriusok számára, akik ezt már nehezen várták s tanulták a nepáliak nyelvét. (Sana.) Evangélikus kritika Ludendorff özvegye, Mathilde Ln- dendorff, nem akar eltűnni a német közélet színpadáról, annak ellenére, hogy a müncheni törvényszék arra ítélte, hogy semmiféle címét vagy rangját nem használhatja, sőt, semmifajta szabad foglalkozást nem űzhet. A Berlinben megjelenő Evangelische Pressedienst egyik legutóbbi számában cikk jelent meg, amely nagyon erős szavakkal mutat rá azokra a propagandisztikus fogásokra, amelyekkel Ludendorffék a német evangélikus egyház híveit még mindig befolyásolni akarják és nem foglalkoznak eléggé azokkal a veszedelmekkel, amelyeket a Ludendorff-féle mozgalom az evangélikus egyház szempontjából jelent. A müncheni ítélet elhangzása után a bíróság több minit ezer aláírásos levelet kapott, amelyekben tiltakoztak az ítélet ellen és több mint hétszáz egyéni levél jolt a bírósághoz, amelyekben hangsúlyozták, hogy mindenben helyeslik Ludendorffné eljárását és bosszúval fenyegetik meg a bíróság tagjait. Az ítélet kihirdetése alkalmával heves jelenetek játszódtak le és a tüntetők valamennyien Ludendorffné „árja“ hitvallását tették magukévá. De nemcsak Ludendorffné, hanem Ludendorff veje, Kari von Nebenburg báró is szíwel-ilélek'kel propagálja az árja-teóriát, túlszárnyalta Hitler Adolf zavaros tanait. Ludendorffné a tárgyalások alkalmával kijelentette, hogy semmi körülmények között sem adja fel az antiszemita propagandát, sőt élete utolsó pillanatáig fog harcolni a szabad kő- mívesség és a keresztény egyházak ellen, hogy ezek helyébe a faji elmélet hitvallását ültesse. Amikor Ludendorffné előtt az ítéletet kihirdették, akkor legnagyobb indignációval tiltakozott a bíróság megállapításai ellen és megfenyegette a birákat, hogy ítéletükért hamarosan felelniök kell. Az evangélikus kőinyomatos rámutat arra is, hogy a Ludendorff-ház ellen hozott ítélet nem vet véget Ludendorffék machinációjának és az egyháznak minden erejével hartolnia kell ellene; Ludendorffék hívei Nyu- gat-Németországban lapot adnak ki Gottererkentniss címmel, amelyben a legvadabb faji propagandát űzik, megtetézve a német felsőbbség gőgös szellemével. Gyári új rádiók OKÄ utalványra is CSEREI ZOLTÁN szaküzletben Bp., Teréz-körút 34. * Telefon: 311—-I»9.
