Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-02-26 / 9. szám
4 ustärm Evangélikus Élet M'föÚS' CtAz Országos Béketanács határozata a Béke Hívei világbizottságának felhívásáról A Megvéd jük a Békét Országos Tanácsa ülést tartott. Az ülésen Losoncig Géza államtitkár tartott beszámolót. Beszámolt arról, hogy a Béke Hívei Világkongresszusának Bizottsága a következő felhívással fordult a világ valamennyi országának parlamentjeihez: Most, amikor a fegyverkezési verseny fokozása és a katonai konferenciák napnál világosabbá teszik, hogy az új háború elősészítését meggyorsították, A Béke Hívei Világ- kongresszusának Bizottsága felhívással fordul a világ valamennyi választott képviselőtestületéhez. Százmilliók nevében, azoknak a férfiaknak és nőknek a nevében, akik 76 országban közös erővel küzdenek a béke megvédéséért, felszólítjuk a világ képviselőtestületeit: vitassák meg az alább következő javaslatokat és vállaljanak kötelezettséget azok támogatására. 1. Vessünk véget a népeket nyomorba döntő és a jólét minden reményét megsemmisítő fegyverkezési versenynek. És ez megvalósítható, ha csökkentik a katonai kiadásokat és a hadseregek létszámát. 2. Hárítsuk el egyszer s mindenkorra az atombombázás szörnyű veszedelmét. És ez megvalósítható, ha eltiltják az atomfegyverek használatát. 3. Vessünk véget a népek ellen folytatott beavatkozó háborúknak, vessünk véget Indonéziában, Malájföldön és Vietnamban. És ez megvalósítható, ha nemzetközi ellenőrzés mellett, azonnal megindítják a közvetlen béketárgyalásokat. 4. Szüntessék meg a Béke Híveinek üldözését, mert e mozgalom elngo- mása a népek ellenállásának megtörését célozza és azt jeleníti, liogg szabad teret akarnak biztosítani a háború előkészítésének. 5. Vessünk véget az idegháborúnak és éledjen újjá 'a bizalom. Es ez megvalósítható, ha a nagyhatalmak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége keretében békeegyezményt kötnek és azt aláírásukkal pecsételik meg. E békekezdeményezés sikere érdekében a Béke Híveinek Világbizottsága az egész földkerekség békeszerető lakosságának cselekvő támogatását kéri. Az egyének és a közösségek, személyesen és együttesen járjanak közbe a választott képviselőtestületeknél, a képviselőknél, vagy képviselőjelölteknél, hogy ezeket a népek egységes akaratát visszatükröző javaslatokat a helyi, kerületi és nemzeti képviselőtestületek, valamint a kormányok támogassák. A népek egységétől és cselekedetétől függ a világbéke sorsa! A Béke Hívei Világkongresszusának Bizottsága * A „Megvédjük a Békét Mozgalom“ Országos Tanácsa szombati ülésén elhatározta, hogy a Béke Hívei Világkongresszusa bizottságának - öt pontból álló békefelhívását eljuttatja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán délben 12 órára ünnepi ülést hívott össze, amelyen résztvelt az országgyűlés számos képviselője és Vető Lajos püspök is. Az ünnepi ülésen a Magyar Béketanács Küldöttsége átadta a Világ- kongresszus békefelhívását. S. M. Shoemaker: Mielőtt túl késő... Gondolkoztál már azon, hogy mit csinál Isten az idejével? Természetesen nem tudok kimerítően válaszolni erre a kérdésre; egyet azonban tudok; — emberi szivek és lelkek kapuját kopogtatja és döngeti, próbálja megtölteni azokat igazi és nem hamisítvány jóérzéssel, egy magasabb- rendű útra igyekszik őket rávenni és feloldani őket, megszabadítani meg- kötözöttségükből és adni nekik fen- sőbb, tiszlultabb szemléletmódot, nézetet és álláspontot. Mindegy, hogy ezeket a tapasztalataidat a „lelkiismeret hangjának“ nevezed, vagy pedig Isten Lelkének hozzád való valóságos közeledésének érzed, mindegy, mi mindnyájan tapasztaljuk Isten zör- getését, mégpedig sokkal, de sokkal többször, mint azt hajlandók vagyunk tényleg elismerni Isten bennünk való hangjának, és sokkal gyakrabban szól bennünk e hang, mint ahányszor követjük azt. Ezek a belső indíttatások csak azok számára válnak kényszerítő liatásúakká, akiknek van cl^g bátorságuk rádöbbenni arra, hogy ezek nem valami elhanyagolható silány kis önunszolgatások, melyeket saját akaratunk szerint követünk, vagy felejtünk el, hanem Istennek tényleges felhívásai a másik, a helyes melletti döntésre, a megváltozásra, egy tiszta élet élésére. Az igazi baj a mi világunkban az, hogy milliók lettek érzéketlenek erre a Benső Hangra. Te meg tudod keményíteni magad e Hanggal szemben, el tudod fojtatni magadban, míg egészen elhalkul, vagy talán hallhatatlanná válik. Kezdj el engedelmeskedni, mielőtt túl késő .. . Hadd beszéljünk most erről három vonatkozásban. Van állandó indíttatásunk, mely más emberekkel való dolgaink, viszonyunk rendezésére unszol. Talán megsértettünk másokat valamivel, amit mondtunk, vagy tettünk és ezzel egy bizonyos hideg távolságot létesítettünk közöttük és köztünk; vagy lehet, hogy ők sértettek meg minket. Nem jelent nagy különbséget; a seb mindkét esetben megvan, s vár arra, hogy valaki meggyógyítsa, a szakadékot, a távolságot, szelíd és tiszta szavával, vágy cselekedetével valaki megszüntesse. Lehet, hogy mi voltunk mindeddig a házaséletünkben a szolgálatkészségnélküli, lusta, a másik félnek ellenszegülő, nemtörődöm fél, akik folyton és sportszerűig tromfoljuk le férjünket, vagy feleségünket, állhatatos és rosszindulatú gonoszságunkkal mindig letörjük minden jószándékú és tiszta indulatát és elgondolását; s tudjuk, hogy évek óla mi vagyunk háztartási viszonyunk szándékos megrontói. És ez nem másnak, mint a magunk saját evilági önzésének következménye, annak rideg megynyilvánulása. Néha aztán az az érzésünk, hogy oda kellene mennünk ai másikhoz, össze kellene törnünk, bocsánatát kellene -kérnünk és segítségét a megváltozáshoz. És végül is nem tesszük meg e lépést. Bár megtennéd, még ma. Tűi sokáig várt... Ismertem egy asszonyt, aki ezt tette pontosan a férjével szemben, aki egy nagyon felfelétekintő, tiszta ember volt; az asszony szüntelenül lehúzta és visszataszította őt, minden jószándékú indulatában. Egy napon azután a férj hirtelen meghalt. s ő így írt nékem: ,Ha legalább csak most tudnék beszélni hozzá!“ Mái túl késő volt. Van olyan indíttatásunk is, mely egy állandó benső lelki élet kialakítását ' sürgeli. Sok ember határozottan tudja és érzi, hogy neki templomba kellene járnia^ vagy ha már jár, hogy komolyan bibliát kellene olvasnia és tisztán, szívből imádkoznia. S nekik tényleg szándékukban van ezt egyszer megkezdeni és megcselekedni. Egy nagyszerű dolgozó nővel beszélgettem ezekről a dolgokról kb. egy évvel ezelőtt. Azt mondotta, hogy majd felkeres engem még- egyszer és akkor . egész mélyen újra átbeszélgeti ezt a kérdést. S ez tényleg vágya volt szívének, azonban munkájával nagyon el volt foglalva és erre „nem jutott idő“. Azután az elmúlt nyáron meghalt. Bizlos vagyok benne, hogy eljött Krisztus Krisztusom én elveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakotton, dejüsnek, ilyen kitglt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. En sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget > nyaldosták pusztuló Jeruzsálemedlángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólni kezdték Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől, naptól cserzett arcodon brozvörösre gyűlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak ■ 11 borzas szakálladra az Isten könnyei. Uf könyv az egyházi megéjniás szolgálatában volna, csakhogy pár hónappal későbbre halasztotta. S ekkor már túl késő volt. De legfontosabb, hogy arra is indíttatunk, hogy magával Jézus Krisztussal benső szoros kapcsolatba, Őbenne való éleire jussunk. Jézus maga Istennek az emberekhez szóló állandó élő invitációja, meghívása, hogy menjünk haza és hőköljünk meg lelkeink Atyjával. Ö jön azokban a fürge, benső indíttatásokban újra meg újra. Tudjuk Ö Isten maga, amint ő ezt mindég igényelte is, és ő az, akire nézve minden okunk megvan, hogy szívünk teljességével szeressük és teljes életünkkel imádjuk. Mi olykor olykor meghajolunk előtte, de nem megyünk hozzá, hogy személyes ismeretségre és vele való beszélő viszonyra jussunk. Nem töredelmes bűnbánással kezdjük, ami mindég az út és kapu hozzá. Nem régen meglátogattam egy embert, aki huszonöt évvel ezelőtt Krisztus befolyása tüzében állott. Volt valamennyi valóságos hite és kezdte engedni, hogy Krisztusnak része legyen életében. De sohasem adta oda önmagát. Lassan elhajlott attól a hittől is, amije volt. Az alkohol szenvedélye, az elválás és a felelősség alól állandó kibúvás hozta őt abba helyzetbe, amelyben nem hallja többé a Benső Hangot. Előre megfontoltan, szánt szándékkal tette magát túl rajta. Az abszolút mérték szerint soha- sincs túl későn; neki azonban máris sokkal később van, mint ö gondolja. Hogyan áll a helyzet veled9 A „The Evangel“ c. folyóiratból Tízezer új előíízelőt az Evangélikus Életnek Január 29-én hangzott el Dezső r y László felhívása az Evangélikus Éle t-ben, amelyben arra szólítja fel a magyarországi evangélikusokai. A felhívásnak váratlan nagy sikere volt, mert napról- uapra sok új előfizető jelentkezik lapunk kiadóhivatalában. !Az Evangélikus Élet barátai igazán ki- ícsznek magukért és eddig 527 új előfizetőt szereztek lapunknak. Nagy reménységünk, hogy az év végéig meglesz a tízezer űj előfizetőnk. Nagyon kérjük lapunk barátait és olvr.Sóli, hogy mindazok, akiknek az előfizetésük lejárt, azt sürgősen újítsák meg, nehogy a lap küldésében fennakadás történjen. Az Evangélikus Élet (előfizetői ára egész évre 32 forint, félévre 16 forint, negyedévre 8 forint és egy hónapra 2.80 forint. AZ „EVANGÉLIKUS ÉLET“ szerkesztősége és kiadó- hivatala. Mi nem jár a kegyelem nyomán. A kegyelem nem mentesít a megpróbáltatásoktól. Nem teszi az egész világot a barátunkká. Nem veszi el a szavak élét. Nem jelenti az élet küzdelmeinek végét. Nem mondja a szélnek: ne fújj az én gyermekemre. Jézus népi helyez minket semmiféle bűvös körbe, amelynek halárain nem jutnak át a viharok. De a kegyelem nyomában békesség jár, amelyik a szív számára nyugalmat és csendet jelent akkor is, ha körül viharok dúlnak. J. R. Miller Őrizd a meleget! A befutóit szoba hamar kihűl, ha gyakran nyitogatják az ajtót. így vagyunk a lélekkel isÉ> Az, aki szeret fölösegesen sokat beszélni s mindenbe bele kell szólnia, lelkében hamar kihűl. Elveszíti belső melegét a száján keresztül. Figyelj a régiek szavára: a csend a bölcsesség anyja. Felkérjük a lelkészi hivatalokat és mindazokat, akik CSALÁDI NAPTÁRT árusításra bizományba vettek á', hogy azokkal sürgősen számoljanak el és az esetiegcs fennmaradó példányokat már azért is azonnal küldjék vissza, mert egyes igényeket csak így tudunk kielégíteni, mivel több CSALÁDI NAPTÁRT, a papírhiányra való tekintettel, nem állítunk elő. A „Réforme“ c. párisi protestáns hetilap f. évi február 4-iki száma ismerteti a francia nyelven legutóbb megjelent teológiai irányú kiadványokat. A cikk Írója, Hébert Roux, bevezetőben azon látását juttatja kifejezésre, hogy ma világszerte a protestantizmus megújhodásának idejét éljük. Minden egyházi megújhodás belső feltétele: a hitben való meg* újulás. Ez negative attól a hiedelemtől való elfordulást jelent, hogy az egyház uralomra, vagy a gazdasági és kulturális etetnek irányítására hivatott ebben a világban. Pozitív értelemben pedig azt jelenti, .hogy az egyháznak kizárólagosan az eredeti, magától Jézus Krisztustól kapott hivatását kell ismét megtalálnia és szem előtt tartania. Vagyis szüntelenül, minden kérdésében a maga hitének és életének egyedüli forrásához, az Isten Igéjéhez kell visszatérnie. Az egyháznak tehát a Szentírás iránti hűségre és engedelmességre van szüksége. A „tisztán és igazán“ hirdetett euangéliomra vár a világ. Ezért elvitathatatlan, hogy az egyház megújhodásának, lényeges jele és tényezője — ma éppen úgy, mint a Reformáció korszakában is — a Szentírás üzenete és tanítása helyes értelmének keresése és tudományos kifejtése, vagyis a tiszta teológiai gondolkodás. Roux a francia nyelven újabban megjelent és tiszta teológiai szempontokat tükröző kiadványok közül Régin Prenter, Barth Károly és O. Cullmann munkáit emeli ki. Regin Prenter professzornak az Ökuménia kérdésével kapcsolatban írolt munkája; „A Szentlélek és az egyház megújhodása“. Ebben mindenekelőtt arra a tényre mutat reá, hogy a római katolicizmus, éppen úgy, mint a liberális protestáns spiritualizmus, hamis képet ad a Szentlétekre vonatkozó bibliai tanításról. A feladat ezért a helyes, tiszta tan kifejtése. Ha az egyetemes keresztyén anyaszentegyház egységét megfelelően akarjuk kifejezésre juttatni, akkor sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy az egyház — éppen, mert szent, egyetemes és apostoli egyház — csak a Szentlélek munkája által újulhat meg. A megújulás állandó folyamatát is a Szetlélek biztosíthatja. Ha ily értelemben veti megújulás be nem következik, akkor az egyház belső dinamikáját elveszítve, megmerevedik, sőt a különböző „sugalmazások“ hatása alatt (tekintélyalapon nyugvó orthodoxia, individualista spritualizmus, vagy sacramentális miszticizmus), egyházi mivoltát elveszítve, elfajul. Prenter professzor erőteljes ítéletei annak az egyedüli csodának tiszta és világos látására támaszkodnak, ami az ,.emberek egyházából Isten egyházát“ teremti meg. Ez a csoda, az Isten Szent Lelkének csodája, ugyanakkor azt is véghezviszi, hogy az imádság, mint Isten ajándéka, emberi aktussá, valóságos bizonyságtétellé válik. Barth Karolj’ baseli professzornak „Az imádság a reformáció katekizmusai szerint“ címmel megjelent műve alapvető dolgokat tisztáz. Az imádság, mondja Barth, nem valami elvont probléma. Az Istenre figyelő ember lelkének sajátlagosan keresztyén tartalma nem tévesztendők ösz- sze valamiféle tág, homályos és bizonytalan vallásossággal. A reformátorok iskolájában nem recepteket, jelszavakat találunk, hanem tiszta teológiai fogalmakat. Ott helyes megvilágításba kerül az imádság természete, kövelelménj’e is. Az imádság e szerint Jézus Krisztusba vetett hivő bizodalmánk legkonkrétabb kifejezése. Ha az Ige Istennek az emberhez intézett örömüzenete, úgy akkor az imádság a keresztyén gyülekezetnek eme üzenetre adott válasza. Az imádságból a keresztyén embernek az Isten iránti szeretete, ragaszkodása kell, hogy kicsendüljön. Éppen; ezért a „felebarát“, testvéreink iránti megbocsátó szeretet is. Barth a Miatyánk szövegének kifejtése útján mutatja meg, hogy az imádság gyakorlata miképpen nyilvánul meg személyes életünk leghétköznapibb valóságában, az élő Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkban. Az imádság „értéke“ így bizonyul meg. Oscar Cullmann, a baseli és párisi teológiai fakultás professzora, „Karácsony az ókeresztyén egyházban“ címmel egyháztörténeti kérdést tárgyal. Azoknak az okoknak a kutatása, amelyek az egyházat arra késztették, hogy Jézus Krisztus születésének napját december hó 25-ére rögzíti, arra a megállapításra vezeti a keresztyénség eredetének történetíróját, hogy egyfelől magának e születésnek megünneplése, másfelől pedig ennek a dátumnak december 25.-ében való megállapítása a sajátosan keresztyén teológiai gondolkodásból származik. A IV. század elejéig ugyanis csupán az epiphánia ünnepét ünnepelték (január 6.), amely az Üdvözítőnek úgy a születését, mint megkeresztelését is jelentette. A december hó 25.-i dátum kijelölésében az a törekvés érvényesült, hogy mindenekelőtt az incarná- ciónalc, az Isten Fia testté léteiének, fontosságát hangsúlyozzák ki, az^’ után pedig ezt az eseményt koírr mikus jelenséggel kapcsolják össz<V/f A téli időpontnak kiválasztása nei^i a pogányság hatására történt, hanem, arra az igj'ekezetre vezethető vissza,, hogy megerősítsék az Ujtestamen-r tumban gyökerező* ama tanítást, hogy, a megváltás az egész világmindenségre vonatkozik. Hiszen a világmindenséget Isten Jézus Krisztus közvetítésével teremtette, s annak világos-, sága is Krisztustól ered. így a karó-1 csöng tulajdonképpen a természet rendjének a kegyelem rendje alá való rendelését jelzi. • A tiszta teológiai gondolkodás a francia protestantizmus körében is egyre inkább tért hódít. Ezt a tényt a keresetlen válogatás is jelzi, ami aJ megjelenő teológiai kiadványok vonalán alkalmazást nyer. De mutatja ugyanakkor az a szomjas igazságkeresés is, melyei a francia protestánsok az értékes teológiai művek felé fordulnak. Dr. Lehel László 1
