Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-02-26 / 9. szám

4 ustärm Evangélikus Élet M'föÚS' Ct­Az Országos Béketanács határozata a Béke Hívei világbizottságának felhívásáról A Megvéd jük a Békét Országos Ta­nácsa ülést tartott. Az ülésen Loson­cig Géza államtitkár tartott beszá­molót. Beszámolt arról, hogy a Béke Hívei Világkongresszusának Bizott­sága a következő felhívással fordult a világ valamennyi országának par­lamentjeihez: Most, amikor a fegyverkezési ver­seny fokozása és a katonai konfe­renciák napnál világosabbá teszik, hogy az új háború elősészítését meg­gyorsították, A Béke Hívei Világ- kongresszusának Bizottsága felhívás­sal fordul a világ valamennyi válasz­tott képviselőtestületéhez. Százmilliók nevében, azoknak a férfiaknak és nőknek a nevében, akik 76 országban közös erővel küz­denek a béke megvédéséért, felszó­lítjuk a világ képviselőtestületeit: vi­tassák meg az alább következő javas­latokat és vállaljanak kötelezettsé­get azok támogatására. 1. Vessünk véget a népeket nyo­morba döntő és a jólét minden re­ményét megsemmisítő fegyverkezési versenynek. És ez megvalósítható, ha csökkentik a katonai kiadásokat és a hadseregek létszámát. 2. Hárítsuk el egyszer s minden­korra az atombombázás szörnyű ve­szedelmét. És ez megvalósítható, ha eltiltják az atomfegyverek használa­tát. 3. Vessünk véget a népek ellen folytatott beavatkozó háborúknak, vessünk véget Indonéziában, Maláj­földön és Vietnamban. És ez meg­valósítható, ha nemzetközi ellenőr­zés mellett, azonnal megindítják a közvetlen béketárgyalásokat. 4. Szüntessék meg a Béke Híveinek üldözését, mert e mozgalom elngo- mása a népek ellenállásának megtö­rését célozza és azt jeleníti, liogg sza­bad teret akarnak biztosítani a há­ború előkészítésének. 5. Vessünk véget az idegháborúnak és éledjen újjá 'a bizalom. Es ez meg­valósítható, ha a nagyhatalmak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége kere­tében békeegyezményt kötnek és azt aláírásukkal pecsételik meg. E békekezdeményezés sikere érde­kében a Béke Híveinek Világbizott­sága az egész földkerekség békesze­rető lakosságának cselekvő támoga­tását kéri. Az egyének és a közössé­gek, személyesen és együttesen járja­nak közbe a választott képviselőtes­tületeknél, a képviselőknél, vagy képviselőjelölteknél, hogy ezeket a népek egységes akaratát visszatükröző javaslatokat a helyi, kerületi és nemzeti képviselőtestületek, valamint a kormányok támogassák. A népek egységétől és cselekede­tétől függ a világbéke sorsa! A Béke Hívei Világkongresszu­sának Bizottsága * A „Megvédjük a Békét Mozgalom“ Országos Tanácsa szombati ülésén elhatározta, hogy a Béke Hívei Vi­lágkongresszusa bizottságának - öt pontból álló békefelhívását eljuttatja a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsához. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán délben 12 órára ünnepi ülést hívott össze, amelyen résztvelt az országgyűlés számos kép­viselője és Vető Lajos püspök is. Az ünnepi ülésen a Magyar Béketa­nács Küldöttsége átadta a Világ- kongresszus békefelhívását. S. M. Shoemaker: Mielőtt túl késő... Gondolkoztál már azon, hogy mit csinál Isten az idejével? Természete­sen nem tudok kimerítően válaszolni erre a kérdésre; egyet azonban tu­dok; — emberi szivek és lelkek ka­puját kopogtatja és döngeti, próbálja megtölteni azokat igazi és nem ha­misítvány jóérzéssel, egy magasabb- rendű útra igyekszik őket rávenni és feloldani őket, megszabadítani meg- kötözöttségükből és adni nekik fen- sőbb, tiszlultabb szemléletmódot, né­zetet és álláspontot. Mindegy, hogy ezeket a tapasztalataidat a „lelkiis­meret hangjának“ nevezed, vagy pedig Isten Lelkének hozzád való valóságos közeledésének érzed, mindegy, mi mindnyájan tapasztaljuk Isten zör- getését, mégpedig sokkal, de sokkal többször, mint azt hajlandók va­gyunk tényleg elismerni Isten ben­nünk való hangjának, és sokkal gyak­rabban szól bennünk e hang, mint ahányszor követjük azt. Ezek a belső indíttatások csak azok számára válnak kényszerítő liatásúakká, akiknek van cl^g bá­torságuk rádöbbenni arra, hogy ezek nem valami elhanyagolható silány kis önunszolgatások, me­lyeket saját akaratunk szerint kö­vetünk, vagy felejtünk el, hanem Istennek tényleges felhívásai a másik, a helyes melletti döntésre, a megváltozásra, egy tiszta élet élésére. Az igazi baj a mi világunkban az, hogy milliók lettek érzéketlenek erre a Benső Hangra. Te meg tudod ke­ményíteni magad e Hanggal szem­ben, el tudod fojtatni magadban, míg egészen elhalkul, vagy talán hallha­tatlanná válik. Kezdj el engedelmes­kedni, mielőtt túl késő .. . Hadd beszéljünk most erről három vonatkozásban. Van állandó indíttatásunk, mely más emberekkel való dolgaink, viszo­nyunk rendezésére unszol. Talán megsértettünk másokat valamivel, amit mondtunk, vagy tettünk és ez­zel egy bizonyos hideg távolságot lé­tesítettünk közöttük és köztünk; vagy lehet, hogy ők sértettek meg minket. Nem jelent nagy különbsé­get; a seb mindkét esetben megvan, s vár arra, hogy valaki meggyógyítsa, a szakadékot, a távolságot, szelíd és tiszta szavával, vágy cselekedetével valaki megszüntesse. Lehet, hogy mi voltunk mindeddig a házaséletünk­ben a szolgálatkészségnélküli, lus­ta, a másik félnek ellenszegülő, nemtörődöm fél, akik folyton és sportszerűig tromfoljuk le férjün­ket, vagy feleségünket, állhatatos és rosszindulatú gonoszságunkkal mindig letörjük minden jószán­dékú és tiszta indulatát és elgon­dolását; s tudjuk, hogy évek óla mi vagyunk háztartási viszonyunk szándékos megrontói. És ez nem másnak, mint a magunk saját evilági önzésének következménye, annak rideg megynyilvánulása. Néha aztán az az érzésünk, hogy oda kellene mennünk ai másikhoz, össze kellene törnünk, bocsánatát kellene -kérnünk és segítségét a megváltozáshoz. És végül is nem tesszük meg e lépést. Bár megten­néd, még ma. Tűi sokáig várt... Ismertem egy asszonyt, aki ezt tette pontosan a férjével szemben, aki egy nagyon felfelétekintő, tisz­ta ember volt; az asszony szünte­lenül lehúzta és visszataszította őt, minden jószándékú indulatában. Egy napon azután a férj hirtelen meghalt. s ő így írt nékem: ,Ha legalább csak most tudnék beszél­ni hozzá!“ Mái túl késő volt. Van olyan indíttatásunk is, mely egy állandó benső lelki élet kiala­kítását ' sürgeli. Sok ember hatá­rozottan tudja és érzi, hogy neki templomba kellene járnia^ vagy ha már jár, hogy komolyan bib­liát kellene olvasnia és tisztán, szívből imádkoznia. S nekik tény­leg szándékukban van ezt egy­szer megkezdeni és megcseleked­ni. Egy nagyszerű dolgozó nővel beszélgettem ezekről a dolgokról kb. egy évvel ezelőtt. Azt mondotta, hogy majd felkeres engem még- egyszer és akkor . egész mélyen újra átbeszélgeti ezt a kérdést. S ez tényleg vágya volt szívének, azonban munkájával nagyon el volt foglalva és erre „nem jutott idő“. Azután az elmúlt nyáron meghalt. Bizlos vagyok benne, hogy eljött Krisztus Krisztusom én elveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakotton, dejüsnek, ilyen kitglt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. En sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget > nyaldosták pusztuló Jeruzsálemedlángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólni kezdték Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől, naptól cserzett arcodon brozvörösre gyűlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak ■ 11 borzas szakálladra az Isten könnyei. Uf könyv az egyházi megéjniás szolgálatában volna, csakhogy pár hónappal ké­sőbbre halasztotta. S ekkor már túl késő volt. De legfontosabb, hogy arra is indíttatunk, hogy magával Jézus Krisztussal benső szoros kapcso­latba, Őbenne való éleire jussunk. Jézus maga Istennek az emberek­hez szóló állandó élő invitációja, meghívása, hogy menjünk haza és hőköljünk meg lelkeink Atyjával. Ö jön azokban a fürge, benső in­díttatásokban újra meg újra. Tud­juk Ö Isten maga, amint ő ezt mindég igényelte is, és ő az, akire nézve minden okunk megvan, hogy szívünk teljességével szeressük és teljes életünkkel imádjuk. Mi oly­kor olykor meghajolunk előtte, de nem megyünk hozzá, hogy sze­mélyes ismeretségre és vele való beszélő viszonyra jussunk. Nem töredelmes bűnbánással kezd­jük, ami mindég az út és kapu hozzá. Nem régen meglátogattam egy em­bert, aki huszonöt évvel ezelőtt Krisztus befolyása tüzében állott. Volt valamennyi valóságos hite és kezdte engedni, hogy Krisztusnak része legyen életében. De sohasem adta oda önmagát. Lassan elhaj­lott attól a hittől is, amije volt. Az alkohol szenvedélye, az elválás és a felelősség alól állandó kibú­vás hozta őt abba helyzetbe, amely­ben nem hallja többé a Benső Han­got. Előre megfontoltan, szánt szándékkal tette magát túl rajta. Az abszolút mérték szerint soha- sincs túl későn; neki azonban máris sokkal később van, mint ö gondolja. Hogyan áll a helyzet veled9 A „The Evangel“ c. folyóiratból Tízezer új előíízelőt az Evangélikus Életnek Január 29-én hangzott el De­zső r y László felhívása az Evangélikus Éle t-ben, amely­ben arra szólítja fel a magyarországi evangélikusokai. A felhívásnak vá­ratlan nagy sikere volt, mert napról- uapra sok új előfizető jelentkezik la­punk kiadóhivatalában. !Az Evan­gélikus Élet barátai igazán ki- ícsznek magukért és eddig 527 új előfizetőt szereztek lapunknak. Nagy reménységünk, hogy az év végéig meglesz a tízezer űj elő­fizetőnk. Nagyon kérjük lapunk barátait és olvr.Sóli, hogy mindazok, akiknek az előfizetésük lejárt, azt sürgősen újítsák meg, nehogy a lap küldésében fennakadás történjen. Az Evangélikus Élet (elő­fizetői ára egész évre 32 forint, fél­évre 16 forint, negyedévre 8 forint és egy hónapra 2.80 forint. AZ „EVANGÉLIKUS ÉLET“ szerkesztősége és kiadó- hivatala. Mi nem jár a kegyelem nyomán. A kegyelem nem mentesít a meg­próbáltatásoktól. Nem teszi az egész világot a barátunkká. Nem veszi el a szavak élét. Nem jelenti az élet küzdelmeinek végét. Nem mondja a szélnek: ne fújj az én gyermekem­re. Jézus népi helyez minket sem­miféle bűvös körbe, amelynek ha­lárain nem jutnak át a viharok. De a kegyelem nyomában békes­ség jár, amelyik a szív számára nyugalmat és csendet jelent akkor is, ha körül viharok dúlnak. J. R. Miller Őrizd a meleget! A befutóit szoba hamar kihűl, ha gyakran nyitogatják az ajtót. így vagyunk a lélekkel isÉ> Az, aki szeret fölösegesen sokat beszélni s mindenbe bele kell szólnia, lelkében hamar kihűl. Elveszíti belső melegét a száján keresztül. Figyelj a régiek szavára: a csend a bölcsesség anyja. Felkérjük a lelkészi hivatalokat és mindazokat, akik CSALÁDI NAP­TÁRT árusításra bizományba vettek á', hogy azokkal sürgősen számolja­nak el és az esetiegcs fennmaradó példányokat már azért is azonnal küldjék vissza, mert egyes igényeket csak így tudunk kielégíteni, mivel több CSALÁDI NAPTÁRT, a papír­hiányra való tekintettel, nem állí­tunk elő. A „Réforme“ c. párisi protestáns hetilap f. évi február 4-iki száma is­merteti a francia nyelven legutóbb megjelent teológiai irányú kiadvá­nyokat. A cikk Írója, Hébert Roux, bevezetőben azon látását juttatja ki­fejezésre, hogy ma világszerte a pro­testantizmus megújhodásának idejét éljük. Minden egyházi megújhodás belső feltétele: a hitben való meg* újulás. Ez negative attól a hiedelem­től való elfordulást jelent, hogy az egyház uralomra, vagy a gazdasági és kulturális etetnek irányítására hi­vatott ebben a világban. Pozitív ér­telemben pedig azt jelenti, .hogy az egyháznak kizárólagosan az eredeti, magától Jézus Krisztustól kapott hi­vatását kell ismét megtalálnia és szem előtt tartania. Vagyis szüntele­nül, minden kérdésében a maga hi­tének és életének egyedüli forrásá­hoz, az Isten Igéjéhez kell vissza­térnie. Az egyháznak tehát a Szent­írás iránti hűségre és engedelmes­ségre van szüksége. A „tisztán és igazán“ hirdetett euangéliomra vár a világ. Ezért elvitathatatlan, hogy az egyház megújhodásának, lényeges jele és tényezője — ma éppen úgy, mint a Reformáció korszakában is — a Szentírás üzenete és tanítása helyes értelmének keresése és tudo­mányos kifejtése, vagyis a tiszta teo­lógiai gondolkodás. Roux a francia nyelven újabban megjelent és tiszta teológiai szem­pontokat tükröző kiadványok közül Régin Prenter, Barth Károly és O. Cullmann munkáit emeli ki. Regin Prenter professzornak az Ökuménia kérdésével kapcsolatban írolt munkája; „A Szentlélek és az egyház megújhodása“. Ebben min­denekelőtt arra a tényre mutat reá, hogy a római katolicizmus, éppen úgy, mint a liberális protestáns spi­ritualizmus, hamis képet ad a Szent­létekre vonatkozó bibliai tanításról. A feladat ezért a helyes, tiszta tan kifejtése. Ha az egyetemes keresz­tyén anyaszentegyház egységét meg­felelően akarjuk kifejezésre juttatni, akkor sohasem szabad megfeledkez­ni arról, hogy az egyház — éppen, mert szent, egyetemes és apostoli egyház — csak a Szentlélek munkája által újulhat meg. A megújulás ál­landó folyamatát is a Szetlélek biz­tosíthatja. Ha ily értelemben veti megújulás be nem következik, akkor az egyház belső dinamikáját elve­szítve, megmerevedik, sőt a külön­böző „sugalmazások“ hatása alatt (tekintélyalapon nyugvó orthodoxia, individualista spritualizmus, vagy sacramentális miszticizmus), egyházi mivoltát elveszítve, elfajul. Prenter professzor erőteljes ítéletei annak az egyedüli csodának tiszta és világos látására támaszkodnak, ami az ,.em­berek egyházából Isten egyházát“ te­remti meg. Ez a csoda, az Isten Szent Lelkének csodája, ugyanakkor azt is véghezviszi, hogy az imádság, mint Isten ajándéka, emberi ak­tussá, valóságos bizonyságtétellé vá­lik. Barth Karolj’ baseli professzornak „Az imádság a reformáció katekiz­musai szerint“ címmel megjelent műve alapvető dolgokat tisztáz. Az imádság, mondja Barth, nem valami elvont probléma. Az Istenre figyelő ember lelkének sajátlagosan keresz­tyén tartalma nem tévesztendők ösz- sze valamiféle tág, homályos és bi­zonytalan vallásossággal. A reformá­torok iskolájában nem recepteket, jelszavakat találunk, hanem tiszta teológiai fogalmakat. Ott helyes meg­világításba kerül az imádság termé­szete, kövelelménj’e is. Az imádság e szerint Jézus Krisztusba vetett hivő bizodalmánk legkonkrétabb kifejezé­se. Ha az Ige Istennek az emberhez intézett örömüzenete, úgy akkor az imádság a keresztyén gyülekezetnek eme üzenetre adott válasza. Az imádságból a keresztyén embernek az Isten iránti szeretete, ragaszko­dása kell, hogy kicsendüljön. Éppen; ezért a „felebarát“, testvéreink iránti megbocsátó szeretet is. Barth a Mi­atyánk szövegének kifejtése útján mutatja meg, hogy az imádság gya­korlata miképpen nyilvánul meg sze­mélyes életünk leghétköznapibb való­ságában, az élő Istennel és ember­társainkkal való kapcsolatainkban. Az imádság „értéke“ így bizonyul meg. Oscar Cullmann, a baseli és párisi teológiai fakultás professzora, „Ka­rácsony az ókeresztyén egyházban“ címmel egyháztörténeti kérdést tár­gyal. Azoknak az okoknak a kutatá­sa, amelyek az egyházat arra kész­tették, hogy Jézus Krisztus születé­sének napját december hó 25-ére rögzíti, arra a megállapításra vezeti a keresztyénség eredetének történet­íróját, hogy egyfelől magának e szü­letésnek megünneplése, másfelől pe­dig ennek a dátumnak december 25.-ében való megállapítása a sajá­tosan keresztyén teológiai gondol­kodásból származik. A IV. század elejéig ugyanis csupán az epiphánia ünnepét ünnepelték (január 6.), amely az Üdvözítőnek úgy a születé­sét, mint megkeresztelését is jelen­tette. A december hó 25.-i dátum ki­jelölésében az a törekvés érvénye­sült, hogy mindenekelőtt az incarná- ciónalc, az Isten Fia testté léteiének, fontosságát hangsúlyozzák ki, az^’ után pedig ezt az eseményt koírr mikus jelenséggel kapcsolják össz<V/f A téli időpontnak kiválasztása nei^i a pogányság hatására történt, hanem, arra az igj'ekezetre vezethető vissza,, hogy megerősítsék az Ujtestamen-r tumban gyökerező* ama tanítást, hogy, a megváltás az egész világminden­ségre vonatkozik. Hiszen a világmin­denséget Isten Jézus Krisztus közve­títésével teremtette, s annak világos-, sága is Krisztustól ered. így a karó-1 csöng tulajdonképpen a természet rendjének a kegyelem rendje alá való rendelését jelzi. • A tiszta teológiai gondolkodás a francia protestantizmus körében is egyre inkább tért hódít. Ezt a tényt a keresetlen válogatás is jelzi, ami aJ megjelenő teológiai kiadványok vo­nalán alkalmazást nyer. De mutatja ugyanakkor az a szomjas igazságke­resés is, melyei a francia protestán­sok az értékes teológiai művek felé fordulnak. Dr. Lehel László 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom