Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-11-19 / 47. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XV. évfolyam. 47-lk szám 1950 november 19 gj EqYeS SZÁM ARA 1 FORINT / {X A gyülekezetben él az Egyház K. Q. Steck bajor evangélikus lel­késztől származik ez a szinte már szállóigévé lett kijelentés: „Az Egy­ház csak a gyülekezetben éli" Steck nyilvánvalóan azt akarta ezzel mon­dani, hogy az Egyháznak megjelenési formája ebben a világban a gyüleke­zet. Az Egyház a gyülekezetben áll fenn, rajta keresztül tetekzik, benne plántálódik és végzi szolgálatát. Vagyis benne éli Ha az Egyház valamilyen oknál fogva nem jelenhetne meg a gyülekezet formájában, akkor nem tudna élni a földön. <. Steck megtapasztalása arra sarkal bennünket, hogy az egyes gyülekeze­teknek nagyobb jelentőséget tulajdo­nítsunk, mint azt általában szoktuk. Mi ugyanis nagyon hajlamosak va­gyunk arra, hogy az Egyházról vagy országos viszonylatban vagy egyene­sen világtávlatban gondolkozzunk, (így lesz aztán számunkra az Egyház igen sokszor végeredményben egy megfoghatatlan szellemi valóság, amely valahol a nagy világban van, vagy egy nagy szervezet, amelyet püspö­kök, esperesek, papok, felügyelők és presbiterek kormányoznak és tarta­nak össze. Máskor egy-egy országos vagy világgyülés jelenti számunkra az Egyházat. Steck nagyon la a Lélektől adott látása arra tanít bennünket, hogy az Egyházról elsősorban ne országos vagy világviszonylatban gondolkoz­zunk (bár az Is feltétlenül szüksé­ges!), hanem saját helyi gyülekeze­tünk vonalán. Az Egyház számunk­ra mindenekelőtt a ml helyi gyüle­kezetünk. Talán lé|ekszámban na­gyon Is kicsi, sok lelki és anyagi kérdéssel küszködő, sokszor — hűt­len tagjai és hűtlen papjai miatt —, rg.V'cgy kézlegyintéssel elintézett gyülekezetben konkretizálódik szá­munkra az Egyház. Ha az Újszövetség idevonatkozó részeit olvasgatjuk, meglepetéssel ve­hetjük észre, hogy az Újszövetség mindig az Egyházról beszél, amikor az egyes gyülekezetekről beszél. Te­hát úgy tekint egy-egy gyülekezelre (pl. korinlhusira, efezusira stb.), mint amely különállásában is az egész Egy­ház. Aj Újieslámentum egyszerűen nem tesz különbséget „gyülekezet" és „egyház“ között. Amit mi a görög­nyelvű Űjtestámenlomból magyarra „gyülekezetnek" (I. Tessz. 2, 14) vagy „egyháznak“ (Kol. 1, 18) vagy „anya- szentegyháznak" (Ef. 1, 22) fordí­tunk, arra az eredeti szövegnek csak egy szava van: „ekklésia“. Ekklésia = az Egyház. Azért szólhat Pál „Is­ten Egyházáról“, amely Korintusban van (Kor. 1, 2) vagy „Isién egyhá­zairól, amelyek Júdeábán vannak a Krisztus Jézusban" (I. Tessz. 2, 14 ). Ilyen értelemben mondja Barth Ká roly: „Az Egyház: az efezusi, korin- tusi, római gyülekezetek egymás mel­leit. Megfordítva: egymás mellett mindegyik Egyház, az efezusi, a ko- rintusi és a római az Egyház“. Eh­hez még annyit kell hozzátennünk, hogyha egy gyülekezet különállásá­ban nem egész Egyház, akkor sem lesz Egyházzá, ha mondjuk egy or­szágosan megszervezett egyháznak lesz a tagja. — Mindent összevéve, világosan látnunk kell azt, hogy a helyt gyülekezetek nem szeletel részei csupán az Egyháznak, hanem mindegyik maga ts Egyház. Annak alátámasztására, hogy min­den gyülekezet tulajdonképpen maga az Egyház, gondolnunk kell arra, hogy Pál az Egyházat a „Krisztus testének" mondja (Kol. 1, 18). Mivel minden gyülekezet Egyház, azért minden gyülekezet a Jézus Krisztus teste. Mivel Jézus teste sem részekben van, hanem mindig mint egész van jelen, azért minden gyülekezet Jézus egész teste. Furcsa volna arra gon­dolni, hogy pl. az egyik gyülekezet Jézus testének egyik része, a másik gyülekezet meg a másik része. Mlno- egyik Jézus osztatlan tesle. Éppen ezért mindegyik Egyházi A fentiekből nagvonis gyakorlati következmények származnak a mi gyülekezeti életünkre és az egyes gyii eke/ ti lúgokra vonatkozólag: S Ai egyes gyülekezeti tagoknak fokozottabb felelősséggel kell hor­dozniuk a saját gyülekezetük minden gondját, öntevékenyebben (természe­tesen mindig a lélek indítására és erejével!) kell gyülekezeteik minden kérdését megoldaniuk. Nem élhetnek az egyes gyülekezelek abban a téves gondolatban, hogy az 6 problémái­kat elsősorban a felsőbb egyházi fórumoknak kell kibogozniok. Jó, hogy van egyházi (elsőbbség, amely Irányt Jelöl és segít, de a gyü­lekezetek helyett nem oldhatja meg a kérdéseket. Mivel minden gyüleke­zet különállásában Is Egyház, azért minden gyülekezetnek önmagában is át kell vajúdnia az Egyháznak min­den égető kérdését. Hogy mást ne mondjunk, az anyagi kérdések rendezésében nagy segítség az egyházi felsöbbség, de ha az egyes gyülekezetek magukban is nem tesz­nek meg végsőkig mindent e tekintet­ben, akkor sem a saját gyülekezetük, sem a magyar evangélikus egyház anyagi kérdései nem nyernek megol­dást. De így van ez más kérdések­ben isi Mivel az egyes gyülekezelek Jé­zus Krisztus testének nemcsak 3 egy részéből állanak, hanem az egész testéből, fel kell vetnie minden gyü­lekezetnek önmagafelé a kérdést: en­nek tudatában és ennek gazdagságá­ban él-e? Hatalmas-e a gyülekeze­tünkben Jézus Krisztust Nem mint hamis egyház áll-e fenn gyülekeze­tünk? Nem csonka-e a gyülekezeti tagok hite, úgyhogy Jézus Krisztus­nak csak egy részét bírják hitükben és nem a „teljes“ Urat, aki Próféta, Főpap és Király? I n I Mivel minden gyülekezet az I ** I Egyház, azért minden gyüleke­zetnek az Egyház egész munkáját kell végeznie. Az egyes gyülekezetek nem osztozkodhatnak az Egyház munkáján és szolgálatán. Nem 'ehet pl. megtenni azt, hogy az egvik végzi a misszió szolgálatát, a másik a szeretetszolgálatot, n harmadik a laikusok munkába állítását. Mind­egyiknek mindegyiket kell végeznie! MÍnden gyülekezetnek egyformán feladata az evangélium hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, egymás építése, egymás terhének hordozása, a misszió végzése, a lelki ajándékok gyUmölcsözletése, egymás Intése, egy­más vigasztalása, a gyengék gyámo litása, a rászorulók megsegítése stb., mert ez az Egyház munkája. Még két kérdésre kell feleletei ad­nunk: 1. Az egyes helyi gyülekeze­tek jelentőségének ilyen nagymértékű kiemelése, nem jelent-e atomizáiást, részekre szakadást és függellénftő- dést, akár a magyar evangélikus egy­házzal, akár az „egy keresztyén anvaszentegyházzal" szemben? Bát­ran mondhatjuk, hogy semmiképpen nemi Sőt! Amilyen mértékben ismert fel egy-egy gyülekezet, hogy ő önma­gában is az Egyház és végzi az Egy­ház munkáját, olyan mértékben ke­resi a minél szorosabb közösséget azokkal a gyülekezetekkel, asnelvek „veie egyenlő drága hitet nyerlek". Csak az ilyen élő gyülekezet tud igazán örülni annak, hogy bcletarlo- tozik „a magyar evangélikus egyház­ba“ és az „egy közönséges keresztyén anyaszentegyházba“ és tesz meg min­dent a másik gyülekezetért. 2. A másik kérdés pedig ez: ha egyszer minden gyülekezet külön állá­sában is nemcsak Egyház rész. ha­nem maga az Egyház, miiyen vi­szonyban vannak akkor az egyes gyü­lekezetek „az egy, keresztyén anvn- szentegyházz-al“? Az egy, keresztyén anyaszent egyház: a budapesti, győri, toidasi, párisi, helsinkii, stb., stb., stb. gyülekezetek egymás mellett. De beletartozik az a láthatatlan sereg is, amely „megmosta ruháját a Bárány vérében“ és most már látja színről színre az Urat. A mi kis helyi gyülekezetünk sincs azért önállóságában sem egyedül, ha- nem benne él „az egy: keresztyén, anyaszentegyházban", amelynek hr jai segítik, bátorítják, erősítik egy­mást, mindenek felett pedig könyö­rögnek egymásért. Káldy Zoltán KészUlf az Ige hallgatására Ai enlber élete — akár tudomást vesz róla, akár nem: a tényen nem változtat — „egy nagy fehér királyi szék" elölt folyik le, melyben az Uraknak Ura és Királyoknak Királya ül. így állandóan egy láthatatlan szempár figyeli.' Életének minden mozzanatról és pillanatáról el kell számolnina. Persze, a függetlenségre (Islentől isi) és maga uraságára vágyó embernek mindig igen kényel­metlen és megalázó a királyi szék valósága. Ezért is igyekszik a Királyt trónjáról letaszítani és helyébe ön­magát ültetni s így „a maga útját járni“. A királyi széket most lehet levegő­nek tekinteni, de az utolsó napon annak valósága mindenki előtt nyil­vánvaló lesz. Ezen a napon a királyi szék elé mindenki visszaulasí halalla- niil megidézhetik és aki eddig előtte kihúzott derékkal és felvetett fejjel járt, akkor kényleien lesz lehajtott fejjel annak térdeplőjére alázkod.ni. M.ndenki, élők és holtak, kicsik és nagyok előhozatnak a nagy száma­dásra. Senki sem lehet olyan kicsi, iiogy legalább egy tálenlomiöl ne kelljen elszámolnia. De nem lehet olyan nagy sem, akit tekintélye fel­menthetne a mcgiőézés elfogadása alól. Az elmarasztaló vagy felmentő íté­let átlói függ, hogy mi van rólunk „a könyvben“ beírva. Ez kép nélkül azt jelenti, hogy Isten mindent tud rólunk, Nincs elölte rejtve egyetlen gondolatunk, szavunk és cselekede­tünk sem. Az ítélet pillanatában — miközben szemlöl-szcmbe állunk Veié —, mint egy film fut végig Isten elölt az egész élelünk. Az ítélet „a cselekedetek szerint“ hangzik el. Azért a cselekedetek alap ján, mert tezek fedik fel és hoz­zák napvilágra az ember igazi belse­jét. Éppen azért ezek a cselekedetek nem önálló, függel.en dolgok, hanem gyümölcsök. A jó fa pedig jó gyü­mölcsöt. a rossz fa pedig rossz gyü- mö'csöt terem, önmagától ugyanis senkisem tud jót cselekedni, hanem csak kegyelemből, és pedig úgy, hogv hitlel megragadja azt, amit Is­ten érellünk cselekedeti a kereszten és a húsvéti sírban. Űgyhogv. ami­kor Isten a cselekedetek szerint ítél, voltaképpen azt nézi, hogv megragad- luk-e a kereszten megjelent kegyel­met. Más szóval: A döntés a Jézus Krisztushoz való viszonyunk alapján történik. Az uiolsó ítélet végérvényesen két­felé választ. Akik be volták írva „az élet könyvébe“ (vagyis, akik a Szent­lélek által ébresztett hitük állal élet­közösségben voltak Jézus Krisztussal és ígv az ö isieni örök élete beléjük áramolhatott), azok örök üdvössé­get, akik pedig nem találtattak be­írva. örök kárhozatot kapnak. Ez az ulóbbi a második halál. Amikor az uiolsó ítéletre gondo­lunk. nékünk csak egyetlen egy re­ménységünk lehet, és pedig az. hogy ez előtt az ítélőszék előtt egyszer maga a Bíró: Jézus Krisztus is ott ál­lott a mi bűneinkkel megterhelten és helyettünk elszenvedte a büntetést. És ha mi hittel megragadjuk az ö igazságát, mentve vagyunk! Vájjon m'egragad'uk-e már? K. Z. Ez Isten igéje „Minden jó fa jó gyümölcsöt te­rem, a ramlolt fa pedig rossz gyü­mölcsöt terem.“ (Máté 7:17.) „A hitetlent semmiféle' jóeselekeüet nem üdvözíli. Minlahogv kárhozoltá sem a rosszcselekedet teszi. Hanem a hitetlenség tesz rosszá s ebből a meg­romlott természetből születik a kár- hozatos cselekedet. A megigazulás és megromlás tehát nem a cselekede­ten, hanem a hiten kezdődik. Az a hűn. mikor a szív elszakad Istentől s többé nem Benne bízik. Krisztus is azt tanítja, hogy nem a cselekedetek­nél kell kezdeni. Aki jó gyümölcsöt akar. annak a fán kell kezdenie s azt kell megjavítania. Éppen’Így: ki jó- cselekedetet akar, nem a cselekedeten kell kezdenie, hanem az emberen ma­gán, kitől a jót várjuk. Az embert pedig senki sem .teheti jóvá, csak a hit egyedül és senki sem teheti rosz- szá. csak a hitetlenség egyedül.“ Luther. Megválasztották az Evangélikus Élet áj, nagy szerkesztőbizottságát Az Evangélikus Elet hírt adott már arról, hogy az 1950 szeptember 29-én tartott Egyetemes Közgyűlés úgy ha­tározott, hogy az Evangélikus Eletet, egyházunk egyeben hetilapját az Egyetemes Sajtóosztály veszi át, s így az Országos Luther Szövetség lapjából egyházunk országos lapja lett. Az egyetemes közgyűlés ezzel kapcsolatos határozatai alapján dr. Vető Lajos püspök, az Egyetemes Sajtóosztály elnöke összehívta ai Egyetemes Sajtóosztály és Egyete­mes Sajtóbizottság gyűlését, melyre az Evangélikus Élet munkatársai és az Üj Harangszó volt munkatársai közül is többeket meghívott s ez az egyházunk sajtójának minden számottevő munkását egyesítő kon­ferencia teljes napon át foglalkozott az Evangélikus Elet ügyével. A konfeiencián a kivetkezők jelen­lek meg: dr. Velő Lajos püspök, az Egyetemes Sajtóosztály elnöke. De- zséry László püspök, az Egyetemes Sajtóosztály előadója, dr. Reök Iván egyetemes felügyelő. Szabó József püspök. Margócsy Emil egyházkerü­let felügyelő. Kemény Lajos buda­pesti esperes, Groó Gyula egyetemei főtitkár, dr. Gyimesy Károly egyele^ rues missziói lelkész. Benczúr Lázló, a Luther Márton Intézet igazgatja, Veöreös Imre, az fjj Harangszó volt szerkesztője, a soproni Lelkésznevelő Intézet igazgatója, dr. Geleji Dezső, az Evangélikus Élet kiadója, Káldy Zollán pécsi lelkész, Tarjáni Gyula sziráki lelkész, Nikodémusz János kölesei lelkész, Györgyi Gyula tiszt­viselő, Szász Edit testvér, mint az Új Harangszó volt munkatársa. Gádor András püspöki litkárhelyeltcs. Vá­rad;/ Lajos alesperes. Korért Emil bu­dapesti lelkész, Grünvalszky Károly budapesti lelkész. Gyöngyösi Vilmos oro ,iiázi lelkész, Friedrich Lajos kecskeméti lelkész, dr. Szilády Jeiiő budapesti lelkész. Komjáthy Lajos püspöki másodlelkész, Dávid János szentendrei m. leikész, Muncz Fri­gyes fasori gimnáziumi valiástanar, Bonnyai Sándor ifjúsági lelkész és Szalalnay Kezső dr. egyetemi ma­gántanár, az Evangélikus Élet mun­katársai közül és Zulauf Henrik Fébé Diakonissza intézeti lelkész, aki egy­ben a hűvösvölgyi diakonissza inté­zetben tartott konferencia vendéglá­tója is volt. Dr. Vető Lajos püspök, elnök nyi­totta meg a konferenciát. Az aznapi Losung-ige felolvasásával kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy ez a kohe­rencia is, mint az Evangélikus Elet minden munkája, evangélikus egyhá­zunknak szentelt szolgálat akar lenni. Dezséry László püspök, előadó is­mertébe az Evangélikus Élet -helyze­tét és megállapítota, hogy a lap az elmúlt három hónap alatt óriási pél- dányszámemelkedést ért el. Az Új Harangszó volt olvasói kö­zül eddig több mint 4000 előfizető rendezte viszonyát az Evangélikus Élettel s ezek száma napról-napra nő. 1950 augusztus 1-e óta az Evan­gélikus Életnek az Új Harangszó volt előfizetőitől függetlenül még több mint 2000 új előfizetője lett. Beszá­mol! az előadó a n® anyagi helyze­téről és a lap belső, szellemi fejlődé­séről is. Megállapította, hogy az Új Harangszó volt munkatársainak köz­reműködése igen jó hatással van az Evangélikus Élet munkájára s az ol­vasók százainak elismerő sorai mu­tatják, hogy az Evangélikus Élet egyházunk kedvelt és olvasott új­ságja lett, mely mindinkább alkal­massá válik arra, hogy egyházunk egész közvéleményét kifejezze, kielé­gítse egyházunk keresztyén olvas­mány után vágyó híveit és egyben egyházunknak olyan hatásos szerve legyen, mellyel egyházunk egész né­pét Isién igéjének erejével tudja ne­velni. Az előadó bírálta az Evangéli­kus Életet s a lapnak ez a belső kri­tikája, mint ami az Evangélikus Elet szerkesztőjétől jött, megnyílóba azo- kal a felszállásokat, melyek a lap tartalma felett folytatott vitát -gén gyümölcsözővé tét lék. Különösen ki­emelkedő volt Margócsy Emil tisza- kerületi felügyelő és Friedrich La­jos kecskeméti lelkész átfogó bírá­lata. A konferencia ezután az Evangé­likus Élet szervezeti kérdéseit tár­gyalta. Megválasztotta azt a szer- keszlő-liizottságot, amely a lap szel­lemi irányításáért felelős. Ebben a szerkesztő-bizottságban helyet foglal­nak egyházunk kiemelkedő szellemi veZelüi s így biztosítva van az Evan­gélikus Élet további fejlődése. A szerkesztő-bizottságba, mely az or­szág evangélikusságát méltán kép­viseli, a következőket választoták; Balikó Zoltán, Diósgyőr-vasgyári lelkész, Benczúr László, • Luther Márton Inlézel igazgatója, Cserháti Sándor, egyh. felügyelő, Dezséry László, püspök, Dr. Geleji Dezső, újságíró — az Evangélikus Élet kiadója, Groó Gyula, egvelemes főtitkár, Dr. Gyimesy Károly, egyet, misz- sziói lelkész. Gyöngyösi Vilmos, orosházi lel­kész, Dr. Karner Károly, a Theol. Aka­démia dékánja, Káldy Zoltán, pécsi lelkész. Kemény Lajos, budapesti esperes, . Koren Emil, Buda pest-kőbányai áplk^sz, Margócsy Emil, egyházkerflleti feü- 'Cgyelő, Dr. Reök Iván, egyetemes fel­ügyelő. Szabó József, püspök, Tarjáni Gyula, sziráki lelkész, Tátrai Károly, csorvást lelkész, tt espéres, Turóczy Zoltán, püspök, Várady Lajos, csepeli lelkész, ál­esperes, Dr. Vélsz Aladár, egyházkerületi felügyelő, Veöreös Imre, Lelkésznevelő Inté­zeti igazgató, Dr. Vető Lajos, püspök. A szerkesztő-bizottság elnökének egyhangú határozattal dr. Vető La­jos püspököt, az Egyetemes Sajtó- osztály elnökét választották. Meg­választották a lap főmunkatársait is, akik a következők: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly, Koren Emil, Várady Lajos, Veöreös Imre. A lap továbbra is Dezséry László felelős szerkesztésében és dr. Geleji Dezső felelős kiadásában jelenik meg. A konferencia délutáni ülésén « lap szellemi irányítására vonatkozó javaslatokat tettek és tüzetes megbe­szélést folytattak arra nézve, hogy az Evangélikus Élet miképpen szol­gálhatná legjobban evangélikus egy­házunk ügyét. Ez a konferencia fogadta el az Evangélikus Családi Naptár 1951. tartalom-jegyzékét és adott meg­bízást az Egyetemes Sajtóosztály­nak a naptár kiadására. A konferencia örömmel állapította meg azt, hogy az Egyetemes Sajtó- osztály könyvkiadása újabb számot­tevő eredményeket ért el a tanköny­vek kiadásával, az „Ctmutató a Bib­I ' licr rendszeres olvasásához 1951." című közkedvelt mű megjelentetésé­vel és elfogadta azt a könyvkiadási tervezetet, amelyet az Egyetemes Sajtóosztály vezetői a következő fél­évre előterjesztettek. Ennek a ter­vezetnek alapján jelennek meg a közeli hetekben egyházunk új ki­adványai. A konferencia megköszönte a Fébé Diakonissza Intézet vendéglátó sze- reietét és Istennek adott hálaadás­sal fejeződött be. Egész egyházunk osztozik ebben a hálaadásban, ami­kor arra gondol, hogy egyházunk sajtója és könyvkiadása, egyházunk sajtómunkásainak és híveinek buz- góságából mindannyiunk örömére szolgáló eredményekben mutatkozik. • Bizalommal és munkatársi Szere­tettel köszöntjük az új szerkesztő­bizottságot! Legyen Isten áldása sajtónkon! Szolgálja sajtónk evangélikus egy­házunk és magyar népünk ügyéti Dezséry László, püspök, felelős szerkesztő. Dr. Velő Lajos, püspök, a szerkesztő-bizottság elnöke. Dr. Geleji Dezső, felelős kiadó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom