Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-09-17 / 38. szám

BvangéHItu» élet Úfinapló Aszót1 Este érkeztem. A fülledt melegben lassan kavarog a hazatérő tehenektől felkavart por a levegőben. A parókiát keresem. Egy fiúcska felvezet a gim­názium mellé, ahol a papiak álL Kedvesen fogadnak. Elbeszélgetünk a kb. 1500 lelket számláló gyülekezet problémáiról. Nagy baj, hogy nin­csen gyülekezeti ház. Ez nagyon meg­nehezíti a munkál. Kopognak az ajtón. Fiatalember jön be. A templom kulcsát kéri. Az ifjúság laikusmunkásainak van ösz- szejövetele. Gyülekezeti ház hiányában a templomban kénytelenek ezt meg­tartani. Később én is felmegyek. Bo­ggá Géza, az itteni lelkész kalauzol fel a dombtetőn álló ősi templomba. A karomnál fogva vezet a sötétben. A templomban egymásmelleit ül né­hány fiatalember. Fiú is, lány is. Csendben várnak a többiekre. Ma ke­vesen jönnek össze, mert sokan men­tek Ácsára, a háromnapos konferen­ciára. Csendesen száll fel, sorban minden ajakról az ima. Nincs ige­hirdetés, csak elmélkedés az ige fö­lött. Mindenki hozzászól, mindenki­nek van mondanivalója. Egyszerű földmívesifjak magyarázzák egymás­nak az igét, az egyszerű szívek tiszta igazságmeglátásával. Csendben hulla­nak a szavak. Alázatosan, egysze­ÜtkCzben Már erősen alkonyodik, mikor fel­szállók Aszódon a gyarmati vonatra, hogy továbbutazzam. A fülkében né­hány utas várja az indulást. Valaki a sötétben Krisztus eljöveteléről prédi­kál és Márk evangéliumának 13:32. verse ellenére pontosan megmondja az Időt, hogy ez mikor fog bekövet­kezni Hadaró hangjáról és arról, ahogy a számtalan sok igeidézetet magyarázza félre, tudom, hogy a Je­hova tanúi“ közé tartozik. Nem bírom hallgatni. Közbeszó­lok, de nem sokra jutok vele, mert konok megátalkodottsággal csavarja félre az igék értelmét. Végre Ácsán leszállt a szektás. Bú­csúzóul megígérte, hogy még talál­kozunk. Bizony találkozunk. Hosszú hóna­pokon keresztül imádkoztam azért, hogy az Igét én is kivihessem a tá­voli vidékre. És éppen a szektavesze­delem az, ami ellen, úgy érzem, har­colnom kell. Galgnguta ' 1 ’’ rw Sötétben érkezik be a vonat. Egye­dül bandukolok az utcán. A parókiát keresem. Megpillantom a templomot Belül világos van. Bemegyek. Éppen a háromnapos ifjúsági konferencia befejezése folyik. Galgaguta valamikor tiszta evangé­likus község volt. Az idetelepülökkel sok katolikus jött be. Van néhány baptista és elég sok úgynevezett „sza­bad keresztyén“. A nép vallásoskodó, de néhány ko­molyabb hívünktől eltekintve kevés a hit. A nép zöme áldozatot hozni nem tud egyházáért, öe nem is akar. Sokan, akik nem akarják az egyházi adót megfizetni, szabadkeresztyé- nekki lesznek, mert ’ ott nem kell egyházadót fizetni. A baptistákhoz kevesebben mennek át, mert ez nem jó üzlet A baptisták tizedet szednek. Ezen a vidéken is dühöng a szekta­őrület. A hitükben gyengék úgy haj­ladoznak a téveszmék között, mint gyenge nádszálak a szélben. Az it­teni lelkész, Gerhát Sándor, óriási erőfeszítéseket tesz ennek megakadá­lyozására. Nagyobbarányú munkára, sorozatos evangélizációkra és főleg hitmélyftő tanításokra van szükség, hogy itt és még sok-sok helyen, a sokszor egész világosan sátáni esz­méket hirdető szekták terjeszkedését megakadályozzuk. Bérezel. Kicsiny, 15—20 lélekből álló szór­vány egy tisztán római katolikus köz­ségben. A hívek a 3 km-re lévő Galga- gutára járnak templomba. Vasárnap ZONGORA ▼étel — eladás — javítás — hangolás Kern ács Bákóczi-út 13. — Telefon: 139-184. ORGONÁK, HARMONIUMOK javítása, hangolása, éj éa használt harmónitunok eladása Demény Imre orgonaépítő Budaptst, VI., Lázár-utca ÍJ (Operánál). Tel.: 311—20». Árajánlat díjtalan BÉLYEGZŐK — JELVÉNYEK SCHUBAUER ÉS MITICZKY Budapest, Duna-utca 6. sz. Telefon. esténként pedig a kicsiny gyülekezet gondnokának házában gyűlnek össze, ahol az egyik hittestvér olvassa és magyarázza az igét, ha a lelkész más­hol végzett szolgálata miatt nem tud ide kijönni. Szirtik Tizennégy kilométeres gyaloglás után estalkonya tkor érkeztem Szi- rákra. Tarjáni Gyula, a helybeli lel­kész ép áz esll prédikációra készült, mikor felkerestem a parókián. Biblia- órára indultunk. Kicsiny padlásszoba a gyülekezeti terem. Ha harmincán összejönnek, alig lehet mozdulni benne. A 22-ik zsoltár volt a mai ige. Hosszú prédikáció fűződött hozzá, de nem unta senki. Másnap sorra látogaüam a híveket s ahová csak betettem a lábam, min­denhol a papjuk iránt érzett szerete- tükről teltek, bizonyságot az emberek, öreg, fiatal, szegény és gazdag egy­formán szereti a papját, aki — „Ki­megy kérem még a messzi tanyákra is. hogy az odaszóródott egy-két lé­leknek hirdesse az igét*. A hivek úgy mondják, hogy — „A mi papunk csodát mltrelt ezzel a flá/ü- lekezettel“, Én is úgy látom. Csodát művelt: szeretetet is hitet ébresztett az embe­rek szivében. Kisbágyon Szórvány, Szóróktól J km-re. Római katolikus községben él mintegy 120 evangélikus lélek. Ide is este érkez­tem, éppen a szokásos szerdai esti evangélizációra. Félnyolckor már együtt van a gyü­lekezet egyrésze. A gyülekezeti te­remben nincs lámpa. Mindenki ma­gával hozza az otthoni petróleum- lámpást, amit körben felaggalnak a falakon. Míg a késve érkezők meg­jönnek, a kicsiny csapat új éneket tanul. Tarján Gyula lelkész harmó- nimnon kíséri az éneket Gondosan ügyel arra, hogy az ének hibátlanul hangozzék. A hivek feszülten figyelnek a pré­dikáció szavaira. Látszik, hogy nem megszokásból jöttek el, hanem mert érdekli őket az Ige, az Or üzenete. , Az istentisztelet végén a hívek kö­rülveszik a papjukat, akinek min­denkihez van egy-két szava. Sokat lehetne írni erről a gyüle­kezetről, de legyen elég csak any- nyi, amit másnap hallottam egy testvérünk ajkáról: — Szeretjük Jézus Krisztust és nagyon sajnáljuk azokat az éveket, amelyeket hit nélkül vesztegetünk el. Szontágh István ] nagyítás és 6 drb Isvelezö-lap FORINT 7».— NYÁRI LESZÁLLÍTOTT ÁRAK NAGY IB Y ssr­.Váci-utca 11/b. Tikion: 187—176. TÜKÖRDARABOK Hívogató ének Kicsiny irodám nagyon rendetlen íróasztala mellett ülök. Előttem bib­liám kinyitva kínálja Urunk ige- kenyerét. Már az utolsó szavakat írom füzetembe. Házi istentiszteletre készülök. Rövid, távirati mondatok sorakoznak egymás mellé: Isten üzent rajtam keresztül. Amint befejezem a készülést, már jön is a feleségem, ki a házi istentiszteleteken kántorom. Együtt indulunk. Mindenütt kivilágí­tott ablakok, mik mögött minden­napjaikat morzsolják az emberek. Csak az utcát tudjuk, ahová menni kell. Villanylámpánk fénye idegesen keresi a botló lábunknak az utat. Botorkálunk együtt: feleségem ének­kel a szívében, én igével. Beszélge­tésünk lassan elhallgat, azután a csendben, hallgatva ballagunk és fi­gyelünk arra, amit a Lélek mond. Az egyik világos ablak mögül ének hallatszik. Csendesen megjegyzem: megérkeztünk. Megállunk az ablak alatt egy pillanatra, de azonnal to­vább indulunk. Valami ízléstelen han­gos nóta dallama kényszereg ki a világos ablak mögül, majd az udvar­ból — tollfosztóban lévő leányok után leselkedő — legények vad ro­he je robban szét a: estében, Tollai fosztanak odabent. Ha már megunták mesélve a pletykát, dalolnak róla. A2 „egy szükséges dolgot“ senkisem hozta magával, hogy kitöltse a toll­fosztó léha. üres idejét __ Üjabb én eklő ablak alá érkezünk: „Jézus életemnek. öröme szívemnek . ..“ kö- nyörgőn zeng az ének. Itt várják az igét. A szobában már csak két üres hely van. Az ének zeng tovább, míg elfoglaljuk helyünket, majd mi is éne­keljük a megkezdett éneket. A fehér, tiszta abrosszal letakart asztalon kenyérnek ki van téve a bib­lia, mellé Halnak az énekeskönyv. Máiig István. Dezséry László Bukarestben Dezséry László bányakeriileti püspök az elmúlt héten Romániába utazott, ahol mint magyar delegátus, a román békekongresszuson vett részt. A kongresszus hétfői ülésén Dezséry László beszédet mondott, ahol a többi között kijelentette, hogy a „magyar nép túlnyomó több­ségében résztvesz a békéért vívott húréban. A magyar protestáns pap­ság is a béke mellett foglal állást, mert a néppel tart“ Jakab levele az egyházhoz Elbizakodni és bízni Jhrsisz Immár, ti, akik tat mond­játok: ma vagy holnap elmegyünk ebbe, vagy abba a városba és olt töltüidc egy esztendőt t kereskedünk és nyerünk — tudjátok egyáltalában, hogy mit hoz a holnapf — Ugyan mi a ti életetek? Bizony annyi, mint a pára, ami egy kis ideig látszik s azután elillan. Ezért inkább azt kellene mondanotok: ha az Űr akarja ét élünk, ezt, vagy azt t*sz- tzük. Ti pedig kérkedtek elbizako­dottságotokban; minden ilyen kérke­dés azonban gonosz. Aki viszont tudna jót tenni és nem teszi, mu­lasztást követ et.“ • Pára, füst, ttlanó gór ez az em­bert élet. Ezt mindnyájan tudjuk, néha valljuk is — de nem vesszük komolyan. Pedig az utolsó évtized ezt a leckét kemény kézzel véste éle­tünk könyvébe; csakugyan, mint üst felett a fövő víz gőze, olyan az éleL Egyesek « népek mennyi nagy ra­mért terve lett semmivé egy világ­omlás kráterében. Ez a szakadék ég- retörő felhőkarcolókat s a családi boldogság megannyi kisded fészkét egyként elnyelte; nemcsak ábrándok színes légvárai, de a valóság kemény épületei is kártyavárként omlottak össze. Ennek ellenére mindig újra hatal­mába kerít az a gondolkodás, amit itt az apostol kárhoztal; ma vagy holnap elmegyünk,... olt töltünk egy esztendőt, tizet, húszat,... s ezt, vagy azt teszünk. Emögött az elbi­zakodottság mögött az élet dolgaiba való belefeledkezés van. Nagyobb je­lentőséget- tulajdonítunk ennek az életnek, mint amit szabad. Mert az igaz, hogy ügyeink lehetnek ége- tőek, sikereink ragyogóak, veresé­geink gyászosak, tervezgetésünk szé­dítő, mégis mindennek nincsen végső fontossága és sürgőssége. S ha mégis úgy véljük, hogy ez az élet a minden, aminek öröme mindent megér, s aminek gondja elviselhe­tetlen, akkor elfeledkezünk az egy szükséges dologról. Nem arról van szó. mintha az apostol kevésbe, vagy éppen sem­mibe venné a földi életet. Nagy do­log ez, hiszen Isten ajándéka, s ezért küldetés, aminek értelme van és feladat, amiről egykor számot ad­nunk kelL Csak éppen mindennek határa van, korlátja, ami clöbb- utóbb utunkat áthághatatlan ul le­zárja, s ez a halál. S nem tudod, hogy ez a sorompó nem holnap, vagy talán még ma ereszkedik-e reád. S ebben a korlátban magába Istenbe ütközünk bele. Istenije, aki­ről olyan könnyen elfeledkeztünk, pedig tőle vagyunk, az 6 keze hor­doz s eléje készülünk. A zsoltáríró tudta ezt: „Életem ideje kezedben van* (31. zsoltár, 16. vers). Ez azonban nem azt jelenti, hogy életedben már most állandóan szá­molj egy nagy Ismeretlennel, talán a Véletlennel, a Vaksorssal, vagy a Végzettel, s babonás félelemmel te­kints szerte-szét, vájjon honnan jő reád veszedelem. Istennel kell szá­molnod s ez amilyen komoly dolog, s amiigen félelmetes, annyira öröm is és annyira felszabadulás. Ha az Or akarja és élünk — ez korlát és határ, az igaz, de út is egyúttal, az egyetlen biztos út, amelyen járni le­het, az Isten gyermekeinek felséges szabadságában. Számolhatsz Isten­nel, ez azt jelenti: Istennel élhetsz, mert 6 veled van. Ez a 23. zsoltár vigasztalását jelenti: „az Ür az én pásztorom, azért nem szűkölkö­döm*. Jézus Krisztus nevében kezd­heted s végezheted a napo(, egyedül benne bízva, tőle várva, s békén reá bízva a holnapot. így lehet élni és csak így lehet ! élni, de így érdemes élni. S ez az élet éppen ezért nem lesz valami gyümölcstelen sültgalambvárás, sem túlvilág: ábrándokba való temetke­zés, hanem nagyon is munkás, tevé­keny, szorgos, tervező és építő, szol­gálatban égő élet. Hiszen Isten ne­vében kelhetsz útra most már, biz­ton s nyugodtan, s a Jézus Krisztus nevében cselekedhetsz jót. Nem el­bizakodottan, magad erejében, de bízva a ma és holnap Urában, élsz az idővel felebarátod javára. „Aki tudna jót tenni és nem teszi, mulasz­tást követ eil“ G. Gj. Tapasztalatok. Négy lelkész és 17 diák kezdte el st munkát. Tapasztalataikat mindjárt al kezdet kezdetén így összegezték: „A protestantizmus már régóta úgy tü- nik fel itt, mint valami történelem- j e'ől.'i 'ónásállat, amely lassan kihaló­ban van, mert nem képes felismerni egy teljesen más környezet követel­ményeit.“ „Mikor az emberi nyomom rúság égető kérdései felé fordultunk, jobb lakásról igyekeztünk gondos­kodni, a gyermekek felé jóindulattal fordulóink és a szülőkbe egy kis re­ménységet igyekeztünk önteni — ír­ják — azt tapasztaltuk, hogy mintj mélyebb emberi kérdésekkel kerü­lünk szembe, de az evangélium is mind jobban nyeri vissza valóságos erejét számunkra.“ Orvosi, jogi és gazdasági segítségre volt szükség. Többször szolgáltatták be emberek gondosan előkészített késüket, amelv- lyel szomszédjukat akarták még nem régen ledöfni. Különösen szomorú ta­pasztalataik vollak a 17—18 éves fia­talok között, akik betörők és bandi­ták szervezetébe kerüllek legtöbbször. Azt is megfigyelték azonban, bogy ugyanezeket az ifjakat a gyülekezet odaadó, lelkes munkásaiul lehet meg- nyerni. .4 felnőttek megátalkodottak. Az őskereszlvén szeretetvendégségek felújításával találták meg a hozzájuk vezető utat. A szeretet vendégséget a bérkaszár­nyák valamelyik szobájában hívták össze a ház lakóiból. Egyszerű vacso­rái fogyasztottak el közösen. ImátV koztak, olvastak a Bibliából, de arról is beszélgettek, hogyan lehetne vala­melyik szomszédon segíteni, mik a teendők az új játszótér felállításával kapcsqlotban, hogy oldhatják meg jobban a szemételtakarítást. B. L. r Épül egy imaház Szeptember 3-án d. u. 3 órakor a góri gondnok lakásáról elindult a menet egy telekhez, melynek kapu­ját fiatal legények zölddel fűzlék á4 és fent, a zöld közepére óriási fehér táblát helyeztek el, melynek piros betűi messzire hirdették az ősi fel­hívást: Erős vár a mi lstenünkl A kiásott fudamentum előtt oltár áll, rajta a feszület, melyet félig betakar a nyárvégi virágok sokféle színe. Az oltár körül a hívők serege áll, Bük­ről, Alsószelcstéről, Lőcsről, hogy a 70 lelket számláló, imaházat építő góriakkal együtt ünnepeljen. De el­jöttek a góri katolikusok, akiket nem a kíváncsiság hozott, hanem a boldog együttérzés! Jöttek a népi szervek küldöttei, hogy velünk ün­nepeljenek. Feketeruhás, fehéringes fö'.dmívesek sorakoznak fel az oltár körül, kérgeskezű kemény emberek, akik a kenyérért odaadják a hajnali álmukat, csendes esték pihentető óráit és a déli verőfény szakadó ve­rejtékét. Most alázatosan zeng ajku­kon az ének: Dicsérd, én lelkem, a dicsőség örök királyát... A kocsink Bükről ebéd után in­dult el; a kocsiútról csak itt-ott látni el a Répce melletti megközelítő gya­logösvényre, mert az út bokrok, je­genyefák között húz el. Kerékpárok küllői fénylenek a déli nap sugarai­ban. siet a gazdájuk a góri testvé­rekhez. Az egyik kanyarban két öre­get pillantok meg jó messziről. amint lassú léptekkel Igyekeznek ők is. Ketten együtt 150 éven is felül vannak. Győré Laci bátyánk és a Ta­kács néni, minden összejövetelünkön ott vannak. Valaki azt kérdezte tőlem: — Mondd, miképen tudtad rábe­szélni a 70 lelket számláló góri fiókgyülekezetet, hogy imaházat épít­senek? Milyen jó volna, ha az egy esz­tendővel ezelőtti megbeszélésünkön, mikor a Szentlélek járt nálunk, a kérdező résztvehetett volna. Akkor könny folydogált az arcunkon, a Szentlélek parancsolt nekünk és mi csak engedelmeskedünk. A góri imaház falaiba drága aján­dékok épülnek bele. Apró kis leány ajándéka, aki az elmúlt karácsonyra nem akart alvóbabát, hogy az összeg a góriaké lehessen. Kicsinyek, na­gyok adományai, az egyik budapesti gyülekezet tekintélyes offertóriuma; még hiányoznak adományok, talán a tiéd is! Indítson Isten az adakozásra! Az anyagyülekezet énekkara tel­jes számban kivonult az ünnepélyre. A szeptemberi vasárnap kora dél­utánján ég felé szállt az énekük: Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, jöjj sebes, zendülő szélszámyakon. Jöjj, Szentlélek, Te építsd a büki gyü­lekezetben a lócsiak temploma után a góriak imaházát is. Ffllöp Dezső. Evangélizáció Harlemben Harlem New-York négernegyede. Egész vá­ros. A négereken kívül mindenféle nációval találkozhatunk itt. Vala­mennyi lezüüött szegény ember. Kü­lönösen sok olaszt találni közöltük. A múlt század piszkos, egészségtelen bérkaszárnyáiban laknak. Az utcákon egy valóságos bábéi nyüzsög. Ügy te­rül el Hárlem a felhőkarcolók közvet­len közelében, mint a sebekkel borí­tott Lázár a gazdag ember küszöbén. Protestáns gyülekezet alig található ebben a városrészben. Legföljebb a szekták hódítanak rajongó, túlvilági tanaik számára híveket. Az evangélizáció megindul. A diákok plakátokat tettek ki a leg­forgalmasabb utcasarkokon. Először a gyermekeket gyűjtötték össze. Az­után kibéreltek három olcsó, utcára néző üzlethelyiséget. Kitakarítottak egy elhagyott húscsarnokot g temp­lommá alakították át. Mozigépet is villek magukkal. Munkamódjukat az a cél határozta meg, „hogy a keresz- tyénség lényegét a 'harlemi embe­rek napi gondjának a nyelvén mond­ják el.“ ..Itt nem hallgatnak meg egy olyan vallást, amelyik a mennyor­szágban ígér kalácsot, szeretelcso- magokat oszt szét és ügyes kis pré­dikációkat mond.“ Egy alkalommal lerhes négerasszony akadt útjukba. Egyik gyermeke nem régen pusztult el egy utcai baleset alkalmával. La­kása nem volt, az utcára tette ki há­ziura, mivel fizetni nem tudott. Gyűjtést rendeztek számára és jog­segélyben részesítclték. Az újonnan keletkezett gyülekezet különösen az­zal keltette fel a figyelmet, hogy tag­jai összegyű jtötték az elhagyott gyer­mekeket, biztonságos gyermek-játszó­tereket létesítettek és nagyszámú se­gítségre kész munkatársat mozgósí­tottak. naplójából írója ismeretlen. Január 15. Jó hétig nyugodtan pi­hentem. Újév napja után néhány es­tén tulajdonosom rendszeresen olva­sott belőlem, de már egészen elfelej­tett. Február 2. Nagytakarítás. Letöröl­ték rólam a port,. mint a többi tárgyról, aztán újból visszatettek régi helyemre. Március 7. Nagytakarítás. Portörlés és újból visszatettek szokásos he­lyemre. A bibliaórai kirándulásom óta az előszobában van a helyem. Április 2. Nagy lótás-fufás. Tulaj­donosom konferenciára vitt, ahol egy verset keresett belőlem. Nagyon ne­hezen találta meg. pedig olt volt az egész idő alatt. Május 1. Az egész esttét a nagy­mama ölében töltöttem. Itt vendéges­kedik. Szeméből kihullt egy könny­csepp. Május (5. Minden este a nagymama ölében. Jó itt. Hol olvas, hol meg be­szélget Május 10. Elment a nagymama. Mikor elbúcsúzott, megsimogatott. Megint a régi helyemen vagvok. Június 3. Néhány négylevelű ló­here került lapjaim közé. Július 1. Beraktak egy utazótás­kába ruhák és egyéb felszerelések közé. Valószínűleg szabadságra me­gyünk. Július 7. Még mindig a táskában vagyok. Július 10. Még mindig a táskában vagyok, jóllehet már mindent kivet­tek onnan. Július 15. Ismét otthon a régi he­lyemen. Hosszú út volt, de még min­dig nem ériem, hogy miért kellett odamennem, mikor nem volt szük­ség rám. Augusztus 1. A szokásos kánikula és forróság! Két újság van rajtam, egy regény és egy ócska kalap. Leg­alább levennék ezeket rólam. Szeptember 5. Nagytakarítás. Le­törlik rólam a port és visszalesznek régi helyemre. Szeptember 10. Mária néhány percre igénybe vett. Egy barátnőjé­nek frt, akinek fivére meghalt és al­kalmas mondatot keresett levele szá­mára. Szeptember 30. Ismét nagytakarítás. Február 8. Tula jdonosom az ebéd , után néhány percre a kezébe vett, hogy néhány verset elolvasson. Bib- liaórára mentem. Milyen naplót írna a Te meg az én bibliám? FÁJ A TYÚKSZEM Et Anticors tyáksnemirtót használjon, bizte- •an elmulasztja. Bgy »da* 3.80 torint. Nagy drogéria. Budapest. VIII.. Jdz-et-kSrdt 1». ^ItWiíCev SZŰCS a legszebb bundák megbízható mestere. Petőfi Sándor-u. ß. félemelet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom