Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-22 / 4. szám

2 A ZENE REMBRANDTJA Heinrich Schütz, a korszakalkotó mester művészetére igen jellemző, hogy ha zenetörténészek vetjük pil­lantásukat erre a látományszerű mű­vészetre, ösztönösen is festőkhöz ha­sonlítják Schützöt, olyan mesterek­hez, akik látomásokat vetítenek és emberfeletti magasságoikba emelked­nek fel. (Szabolcsi Bence zenész — Rembrandtnak, Hams Ilers maim a zene Michelangelo jónak nevezi.) Schütz, a német zene első világ­nagysága készítette elő a bachi pasz- szió- és oratórium művészet számára a talajt és így róla is megemlékez­hetünk a Baca-évben. Száz évvel élt Bach és Huendel előtt és ugyanazt a kimagasló szere­pet tölti be, mint Bach a 18. század­ban. Jelentősegükre nézve így is áll a dolog, de a művészi teremtés belső feltételei mindkét mesternél 'külön­bözőik. Bach már egy érett fejlő­dés teljességéből, bőségéből merített, Schütz a keresés, a forrongás kor­szakában élt. Schütz a német zene első nagy mestere, nem alkot új stílust, ebben a tekintetben Monteverdi és tanítvá­nyai, a zenedráma nagy előkészítői túlszárnyalják, de a német zene első nagy összefoglalója, aki magába szív­ja a 16-ik század erőit és ezeket egy­beolvasztja az új idők szellemével. Schütz gyermekkórusban kezdi, fel­fedezik és Velencébe kerüli A híres Giovanni Gabrielinél tanul három évig és tizenhat évvel később másod­szor is visszatér. Velencében a nagy kórusművészetet és a szavaló szóló­éneket és az olaszok új drámai stí­lusát tanulmányozza. Az olasz zenei reform eredményeit ő plántálja át Németországba. Schütz, akár Bach, Közép-Német- országban született. Köstritzben 1585 október 8-án. 1609-ben először jogot tanult a marburgi egyetemen, majd amikor ösztöndíjat kapott, még ugyanebben az évben Velencébe ke­rült és itt maradt Gabrieli haláláig. Ettől a mestertől a kórusművészet törvényeit, főleg a két karra írt szer­zeményeket illetően tanulta meg. ké­sőbb, második olaszországi tartózko­dása idején a nagy Monteverditől a hangszín titkait, a harmóniai kolorit hatásait leste el. 1613-ban Monteverdit1 meghívták a Márkus-templom karnagyának. Schütz 1612-ben, Gabrieli halálakor visszatért Kasselbe és ismét elkez­dett jogot tanulni. Csak a következő évben döntötte cl, hogy zenész lesz és 1617-ben néhány évre Drezdába szerződtették mint udvari karmes­tert. Szerződését a választófejede­lem csak néhány évre tervezte, de Schütz ötvenöt éven át tartotta meg ezt az állását. Közben, igaz, több­éves szabadságot kapott és három szór járt Kopenhágában. A harminc­éves háború viharai egyidőben szét­verték a zenekart és hat évig szüne­telt a művészet Drezdában. 1633-ban Schütz Kopenhágába költözött és ettől az időtől kezdve a dánok ál­landó karmesterüknek tekintették. Amikor arról értesült, hogy a har­cok szűnőben vannak, visszafelé in­dult és visszautaztában hosszabb időt töltött Lüneburgban tS Braun- schweigben. Felesége korán meghalt. S két lányát is túlélte. Schütz nemcsak az olasz zene for­radalmi új megoldásait vitte haza, de ő teremtette meg a német operát is. Ez az operája a Dafne, amelyet a szász választófejedelem felszólítá­sára írt. Ennek sajnos csak szövege maradt meg. Rinuccini művét Mar­tin Opitz költő fordította németre, ezt zenésítette meg Schütz. A kóták 1760-ban elégtek. Schütz irta az első német halilcttet, az „Orpheus és Euridikét“ is. Schütz mindent megtanult, amit lehetett. Azokban a kantátaszerű formákban, amiket olasz mintára bevezet, a dialógus egyenesen mutat az oratórium irányába. A nagy mes­ter ezekben a formákban ugyanazt a realizmust és erőt mutatja, amit Monteverdinél is megcsodálunk. Azok a figurák, akik Schütz dialó­gusaiban szerepelnek — írja Kret- schmar — az életből valók és a legtermészetesebb nyelvet beszélik és mindig a legnagyobb, a legtalálóbb hatással. Már az első hangoknál tud­juk, hogy kiről van szó. A koncer­tekről jól ismert hatalmas erejű realista hangkép, a Dávid siratja Ab. salont, a legjobb példa Schütz jel­lemző erejére, valamint a „Saul, Saul“ többkórusos motetta, amely elemi erők félelmetesen nagyszerű háborgását szuggerálja a hallgató­nak. Általában Schütz a látomások embere, víziók, jelenések, emberfe­letti mélységek töltik be fantáziáját. Többszáz kantátát írt, továbbá mo­tettaszerű többkórusos müveket a velenceiek fényes stílusában. Kar­dialógusairól azt mondhatjuk, hogy amikor a sokszínű karban az egyes emberek megszólalnak, Michelangelo Mózese áll előttünk, óriási arányok­ban gyönyörködhetünk, de ezek az alakok — élő emberek. Különösen érdekesek a passzió-kompozíciók. Négyet írt, legérdekesebb a Máté- passzió, Schütz, mint Verdi és Haydn, azok közé tartozik, akik messze túl az élet csúcsán „naple­mente előtt“ dobnak ki magukból sziklákat görgető művészi erejükkel remekműveket. Schütz 80 éves korá­ban alkotja meg a Máté-passziót és a János-passziót. Ezeket előzi a Ka­rácsonyi oratórium (1664) és a Meg­váltó Hét Szava a Keresztfán (1645). Érdekes, hogy passzióiban nem a gregoriánus korátok recitatív hang­ját használja, de nem is a modern instrumentálisán kísért recitatívot, hanem a kettőnek egy középarányo­sát veszi: átmeneti formát valósít meg a kettő között. A német nép­éneket, a koráit nem vette át, de a Karácsonyi oratóriumban már sok a népies vonás. Ez az első igazi német oratórium. Schütz mozgalmas élete során ha­talmas viharokat vészelt át. Nem­csak a harmincéves háborúról be­szélünk. A nagy művészeti mozgat mák viharait is ismerte. Shake­speare és Cervantes világa volt az, amelybe beleszületett és Corneille és Racine világában halt meg, 11 évvel Becs második török ostroma előtt. Ifjú éveiben az olasz művészeti be­folyás volt az uralkodó, férfikorában a németalföldi művészet Itatása lett döntő erejű. Leyden-bc úgy zarándo­koltak a művésznövendékek, mint azelőtt Páduábai és a drezdai Schlossparkban ihaarlemi tulipánok virultak. Élete alkonyán a francia művészet emelkedett példaképpé a németek szemében és a 62 éves Schütz egyik tanítványa azt írja erről az időről!, hogy „minden szabó azt a ruhát dicséri, amely Francia- országban készült“. Egy Mosche- rosch nevű író ugyanekkor arról panaszkodik, hogyha egy német fia­talember szívét felnyitják, abban öt­nyolcad franciát, egynyolcad spa­nyolt, egynyoléad olaszt találunk és még a nyolcadik nyolcad sem német. Schütz minden áramlatot asszimi­lált, felfogott, belülről elmélyített és lélekkel telített meg. Bach és Haen- del már azon az úton járhattak, amit Schütz bölcsen előrelátott és megrajzolt. Somogyi Vilmos Skandinávia ts a szentév Az északeurópai országokban is megalakult a szentév-bizottsag, amelynek jelentése szerint eddig több mint háromezer skandináv pro­testáns jelentkezett római zarándok­latra a szentév alkalmából. A pro­testáns sajtó megütközéssel tárgyalja a római propagandának ezt az újabb hadjáratát a protestáns skandináv államokban. (ET) Farkas József és Szikszai Béni szerkesztésében most megjelent „Utitárs“ kapható lapunk kiadóhiva­talában. Ara 10 Forint. TécfiUatapat KŐSZEGI Ualap&stnestectU IX., RÁDAY-UTCA 26 és MÚZEUM-KŐRÚT 15 Nagy bel- és külföldi kalapraktár! JAVÍTÁSI l Evangélikus Elet ü tündöklő hajnalcsillag Lapunk karácsonyi számában Dér Endre közölte a „Tündöklő hajnali csillag“ eredeti dallamra igazított át­dolgozását. Kár, hogy nem párhuzamosan kö­zölte az új énckszöveget az eredeti Z. M. K. 1690-es ékkvből (10. 1.); e ritka könyv csak könyvtárak mélyén található, nincs módjában mindenki­nek, hogy az átdolgozást összevesse az eredetivel. A változtatásokat alább röviden adom: 1. vers: kezdősora „Tündöklő haj­nali csillag“ helyett: „Ó tündöklő hajnalcsillag.“ Szórendi változtatás az 5.-6. sorban. 2. vers: a második sortól teljesen át­dolgozott. 3. vers: szórendi változtatás a 4.-7. sorban, a 8. sor értelmetlen, hibás nyomás. 4. vers: szórendi változtatás. 5. vers: szórendi különbségek a 4.-7. sorban. Eredeti, mint a németben: „Eja! Ejal“ Itt: „Ujjong, Ujjong.“ 6-7. vers: szórendi ^változtatás az 1.-4., illetve 1., 4., 5. sorban. Az átdolgozás fedi az eredeti ritmi­kus dallamot, de nem fedi a ref. ékkvi (296.) új fordítását, amin lát­szik, hogy a Z. M. K.-t veszi alapul s mégsem egyező se az eredetivel, se a Dér változtatásával, Ne fogjunk minden fogyatékossá­got, hiányosságot a mai Vtúli ékkv elpihent szerkesztőire. Ismerjük el 40 év előtti értékeit, a maga korúnak, kora nyelvéin énekelt: ez erénye, nem fogyatkozása. Különben ezt az éne­ket Sartorius Szabó János dolgozta át 1730-ban a Magyar Lelki Óra szá­mára, ez található az Űj Z. M. K.- ban 1735-től 1793-ig. A másik átdol­gozó 1711-ben Ráday Pál a Lelki kó­dolásban: „Szívünk vígsággal ma bé­lölt,“ énekelték ref. feleink a mai napig, az új ref. ékkv 1948. 296. szám alatt: „Szép tündöklő hajnalcsillag“ kezdősorral dolgozta át. Se Ráday, se az új ref. átdolgozás közel se ad oly színes, szép írást, mint az eredeti Zengedező Mennyei Karé. Az átdolgozó az ének kóíajelzését nem szerencsésen jelezte: „felhang, negyedhang“, ilyen nincs. Hanem félkóta, negyedkóta, ahogyan a Me­lodienbuch zum Deutschen Evang. Gbuch 1930. 163. «zárna: „Ältere Form“ mutatja, magyarán: ennek az éneknek az eredeti régi ritmusa, eredeti hangtéte (mint a mai új ref. ékkvben), eltérően a hazai evang. éneklési módtól és korálkönyvektől Skuttétytól (1798) Kapiig. Bizony ne­hezen fogunk kivetkőzni a német dallamok hazai variánsaiból, mert az alábbiakban a variáns-sorok az uralkodók (Légy csendes szívvel, Te világ szép ékesséjge Jézus éle­temnek, Istenfélők, mily boldogok vagytok? Hogy ne dicsérném az Istent. Készítsd magad, kedves lélek. Vigyázzatok, azt kiáltják, stb.). Azt váriam, hogy a „Tündöklő A piemonti valdens gyülekezetekre vonatkozóan érdekes történeti adato­kat közöl a La Vie Protestante ja­nuár 6.-i száma. A valdens gyüleke­zetek keletkezésétől kezdve a gyüleke­zeti munkát vállalók az evangélium hirdetését olyannyira szívügyüknek tekintették, hogy a történetírók közül többen a „biblia népe“ elnevezést adták a valdenseknek. Chanforan gcsztenyefái fcözött gránittömböt állí- toititak föl a valdensek, melyre egy fehér márványból készült bibliát he­lyeztek. Felirat gyanánt csupán eny- nyit láthatunk: „A biblia“, alatta: „Légy hű“. Eme gyülekezetlek első lelkészei magukat „barbes“-oknak nevezték, ami idősebb testvért jelent. Angrogne regényes völgyének mélyén megtalálható ezeknek a barbesoknak „theológiai főiskolája“. Három vagy négy télen át tanították ebben az is­kolában azokat a fiatalembereket, akik vállalták a prédikátorok veszé­lyes életét. Magasabb theológiai tu­dománnyal nem foglalkoztak, a biblia beható ismeretére azonban annál na­gyobb súlyt helyeztek. Miután e fia­talok tanulmányaikat befejezték, mint felavatott barbesok, kettesével járták be Európát. Ezt a tevékenységet mind­hajnali csillag“ eddig ismeretlennek tudott, hitt első magyar fordítója ne­vét is közli az átdolgozó, de nem említi. Összehasonlító énektanulmá­nyaim során állapítottam meg, hogy a közölt énekszöveg első magyar for­dítója Talay István, a 17. századvég téthi lelkésze, Aáchs Mihály zenge- dezőbeli szerkesztőtársa, aki egyéb három ének költése mellett a „Tün­döklődnek pandantjául, írta adventi tartalommal a „Szívemet hozzád emelem, dicséretedre serkentem, mindenkor ébregetem“ (ébresztge- tem) énekét. Dallamuk azonos (Rdtúli 19., Dtúli 115.). Meglepő azonban, ugyanazon költői képek­nek, jelzőknek pazar csillogása fény­lik mind a két énekben jellemzően mindig a 7-10. sorokban. Szembeál­lítom a két énekszöveg egyező ré­szeit s az olvasó igazat ad nekem: Tatay István a „Tündöklő hajnali csillag“ első magyar fordítója. „Szívemet hozzád emelem“ (1696 30 L). 1. vers: „Szíves, Bőves, Közönséges, drága és gyönyörű­séges, A híveknek idvcsséges.“ 8. vers: „Zöngjön, Pöngjön, Örüljön szívünk és nyelvünk énekeljen, Hálaadás meg ne szűnjön.“ 9. vers: „Szépem, Eggyem, Én jegyessem, én örömem, min­den kincsem, Téged óhajt szívem, lelkem.“ 14. vers: „Lelkemnek vőlegénye. Jövel, Közel. És ne késsél, szállj be hozzám kegyelmesen. Boldogíts örök élettel.“ „Tündöklő hajnali csillag“ (1696 10. L). 1. vers: „Kegyes, Kedves, Kellemetes, ékes és gyönyörű­séges S gazdasággal dicsőségesé 6. vers: „Zengjen, Pengjen. Vigasságos, buzgóságos háladó szó, Hagy az Űr, ezekre méltó.“ 7. vers: „Eggyem, Kegyessem, Szép violám, mennyel mannám, mellyel élek, Rólad nem felejtkezhetem.“ 1. vers.- „Lelkemnek vőlegénye, Kedves, Kegyes, Kellemetes, édes és gyönyörű­séges, Gazdagsággal dicsőséges.“ E színmagyar képek, tömérdek azonos jelentésű jelzők halmaza Ta­tay számottevő költői tehetségéről beszélnek. Örök kár, hogy e két szép énekünk díszétől megfosztottan élt hét énekeskönyvben 1805-től. Jegyez­zük hát oda a „Tündöklő hajnali csil­lag“ után, hogy Nicolai Fülöp német énekének, a „korálok királynőjének“ Tatay István volt az első magyar * ordító ja. Elefánty Sándor addig folytatták, míg erejük csak le­hetővé tette. Sorsuk leggyakrabban a valdensek szívébe új reményt ön­tött. Az 1532-ben összehívott Chan- forani zsinaton egész Itáliának a bar- besai résztvettek. Hallani akarták Faréit, Saulniert és Olivétant. Mi­után napokon át tanulmányozták e reformátorok tanait! a biblia fényé­ben, elismerték a valdensek, hogy a reformáció tanai valóban a Szent- íráson alapulnak. Megvallottak hi­tüknek a reformátorokéval való azo­nosságát. Ugyanezen a zsinaton a valdensek Olivétant bízták meg a tel­jes bibliának francia nyelvre való le­fordításával. Hogy ezt a nagyjelen­tőségű munkát OÍivétan elvégezhesse, a kicsiny, hegyilakó és nagy szegény­ségben élő valdens-sereg tekintélyes összeget adott össze. 1535 szeptem­berében zsinati! volt Chanforanban. Svájcból nagy csoport érkezett, élén Saulnierrel. Á francia nyelvre lefor­dított bibliát már több példányban Ihozták magukkal. E biblia utolsó lapjain a következő mondat olvas­ható: „Ezt a kincset a valdensek, „az evangélium népe“ adták a nyil­vánosságnak“. Ma már minden családnak van bibliája, die vájjon van-e ugyanolyan ragaszkodás az éleinek eme beszéde iránt, mint a valdensek között volt? ... A chanforani fehérmárványon ol­vasható két szó mindenkinek szól. A valdenseket épp úgy, mint ön­magunkat, a reformáció híveinek nagyságára emlékezteti. Ez a nagy­ság pedig abban áll, hogy mindenki­nek tisztán és igazán hirdették az evangéliumot és az evangélium sze­rint éllek. Lehel László dr. >1* Január hónap gyülekezeteinkben a számok hónapja. El kell készíteni az elmúlt év zárszámadását és a folyó évi költségvetést. Nincs olyan „gazdag“ gyülekezet, amelynek fe­lelősei ne néznének meredten a szá­mokra, s nem próbálnák kiolvasni azokból a jövendőt. Sok helyütt a számadás is aggodalomra ad okot, hát még a költségvetés. Sok he­lyütt pedig a csendes öröm tölti el a számadókat. Minden aggodalom mellett nem szabad kétségbeesnünk. Ahol Istennek igéje erősen szól, ott nem marad válasz nélkül az anya­giak terén sem. Az bizonyos, hogy szakítani kell régebben alkalma« módszerekkel. Az is bizonyos, hogy akarva vagy akaratlanul, át keil térni, ahogy lehet, a „kötelezőről“, az „önkéntesre“. Ez az átállás azon. ban nem a gondnoki és nem a lel- készi hivatalokban történik, hanem az evangélikus családi otthonokban. Ki kell tárulkoznunk a gyülekezet tagjai előtt. Híveinknek meg kell ismerniök olyan adatokat, amelye­ket eddig nem ismertek. El kell mon­danunk, hogy mibe kerül ma egy gyülekezet fenntartása. Mindez pe­dig nemcsak a számadó közgyűlé­sen és szószéki hirdetésekben han­gozzék el, hanem ott, ahonnan min­den áldozat elindul. Ezért kell a gondnoki és lelkészi hivatalos órát az otthonokra is kiterjeszteni s kapcsolatot teremteni minél több hívünkkel. Egészen bizonyos, hogy így oszlanak el aggodalmaink. Erről már sok-sok tapasztalatunk is van s ezek reménytkeltők és biztatóak. * Gyülekezeteink tagjainak is meg kell tanulniok egyet s mást. Az egyház eddig szolgálatukra állt olyan értelemben is, hogy hivatalosan tá­jékoztatta őket arról: mennyi a ki­vetett egyházi adójuk, mennyi a hátralékuk, elkülött hozzájuk adó­szedőt, lehetőséget nyújtott a rész­letekben való fizetésre. Az önkéntes­ség gondolata azonban nemcsak abban áll, hogy híveink vessenek számot az egyház szükségleteivel és azokhoz mérten vállaljanak nagyobb terhet. hanem abban is, hogy fel­ajánlott egyházi adójukat maguk szolgáltassák be a gondnoki vagy lelkészi hivatalba. Szolgáljanak az egyháznak ezzel is és pedig azzal a pontossággal, amellyel az egyház al­kalmat ad az igehallgatásra vagy a szentségek kiszolgáltatására. Szün­tessék meg a hátralékos rendszert, amely eddig is annyi nehézséget okozott az egyházi háztartásoknak. Érvényesüljön az a szeretet, amellyel az egyház is feléjük fordul s ame lyet az egyház tőlük is vár. Horváth András KÖNYVTÁRAKAT, egyes könyveket vásárolunk. Küldje el hozzánk • könyvek jegyzékét, lehetőleg ármeg­jelöléssel. Evangéliumi Könyvkeres­kedés, Budapest, VII., Hársfa-utca 33. Kizárólag evangéliumi és teoló­giai szakirodalom érdekel, idegen nyelvűek is.. ORGONÁK, harmóniumok javítása, hangolása, új és használt harmóniu­mok eladása. — Árajánlat díjtalan. Demény orgonaépítő, VI, Lázár-u. 13 (Operánál) Telefon: 310—106 FAJ A TYÚKSZEM Ef Anticors lyúkszemirtót használjon, bizto­san elmulasztja. Egy adag 3.80 forint. Nagy drogéria, Budapest. VIII., Józscf-kőrát 19. A „Biblia népe"

Next

/
Oldalképek
Tartalom