Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-01-22 / 4. szám

Evangélikus Ele* 3 É Az egyetemes presbitérium teljes tisztújítást javasol az egyetemes közgyűlésnek Az egyetemes presbitérium leg­utolsó közgyűlésén javaslatot foga­dott el, amelyet a legközelebbi egye­temes közgyűlés elé visz. A javaslat szerint az egyetemes egyháznál álta­lános tiszt újítást rendelnek el, mely kiterjed az egyetemes egyház tiszt­Jézus vagy Jézus tizenkét apostola között két Simon nevezetű volt. Az egyikről ké­sőbb is sokat hallunk, őt Péternek nevezte a Mester. A másik Simonról csak azt tudjuk, hogy „Zelotesnelc ne- vezteték“ (Lukács 6:15.). Nem is gon­dolná az ember, hogy e mögött a má­sik név mögött, egy egész történelem rejtőzik. A zelotizmus Jézus korának, uagyon jellegzetes társadalmi és val­lási megnyilatkozása volt. Kik voltak a zeloták? Fő fészkük Palesztina északi része, Galilea volt. Itt töltötte Jézus is gyer­mekkorát és ezen a vidéken tanított legtöbbet. Születése előtt 150 évvel inég teljesen pogány vidék Galilea. Bevándorlás útján népesítették be a zsidók. Jézus édesalyja József is ilyen volt. Jézus idején is még pogányok- kal elegyesen élt üt a zsidó lakosság. Talán a szórványhelyzet következté­ben vált a galileaiak lelkülete benső­ségesebbé és elevenebbé. Egy régi közmondás szerint a júdeaiak és Jeruzsálem népe számára a pénz je­lentette a becsületet, a galileaiak vi­szont a becsületet értékesebbnek tar­tották a pénznél. A zeloták fanatikus lelkesedéssel rajongtak a mózesi törvényekért. Nem riadtak vissza az erőszak alkal­mazásától sem, ha a törvény szelle­mét diadalra kellett juttatni. Eszmény­képük az a Fines pap (IV. Mózes 25:6 és köv.) volt, aki „buzgósáyá- ban“ megölt egy izraelitát, mert po­gány midianita nővel kötött házas­ságot. A zelotákban élt valatmi Illés próféta lelkiiletéből is (II. Kir. 1:10 és köv. Luk. 9:54). A Makkabeusok is ilyen „buzgólkodók“ voltak. Nem képeztek a zelóták zárt és szervezett mozgalmat. A galileaiak szívében élő szent gyűlölet hamu alatt lappangó parázsként lángolt fel ebben a mozgalomban. Erre a gyűlöletre a rómaiak imperializmusa szolgáltatta az okot, akik a Jézus születése előtti 63-ik énben tették gyarmatukká a Szent Földet. ^ Az első felkelést egy bizonyos Jú- dás nevű ember (Ap. csel. 5:37) hívta- létre abban az időben, mikor a Szí­riái helytartó új adókivetést akart végrehajtani Kr. u. 7-ben. Galilea fő­városát. Seporis-t, ekkor a földdel egyenlővé tették. A zelotákat legyőz­ték, de a gyűlölet izzó tűzét nem le­hetett kioltani. Csakhogy ne kelljen nyakukat az istentelen pogányok jár­mába hajtani, inkább rablóbandákba tömörültek. Hol itt, hol ott bukkan­tak fel, mint a partizánok. Ahol csak lehetett, kellemetlenkedtek a római hódítóknak, de saját népük árulóin is végrehajtották ítéletüket. Ha a szük­ség kényszerítette őket, bizony még ártatlan utasokat is megtámadtak (Luk. 10:30). Zelóta volt-e Jézus? A nép csodálattal tekintett rájuk, a farizeusok tartózkodó együttérzéssel támogatták őket, Jézus azonban egész határozottan visszautasította a zelo- tizmust. „Ne álljatok ellen (erőszak­kal) a gonosznak!“ (Máté 5:39). Na­gyon valószínű, hogy Jézust is zeló- tának gyanították, (már csak azért is, mert Galileából jött. A templomtisz­títás alkalmával őt is szent harag he­vítette (János 2:17). Amikor feltették néki azonban a beugrató kérdést, hogy szabad-c a császárnak adót fi­zetni, akkor a „galileaiak“ ellen dön­tött. Világosan látta, hogy azért láza­doznak a császár ellen, azért nem akarnak néki adót fizetni, azért ker­getnek hamis messiási ábrándképeket, mert Istennek nem akarják megadni azt, ami az Istené (Luik. 20:20—26). Amikor a gecsemáné kertjében letar­tóztatták, akkor is ráparancsolt he­viselőire, presbitériumára, törvény­székére és az összes bizottságaira. A presbitérium bizottságot küldött ki az állalános lisztújítás előkészítésére dr. Fteök Iván egyetemes felügyelő, Titróczy Zoltán és Szabó József püs­pökök, Kemény Lajos püspökhelyet­Barabbás? veskedö tanítványára: „Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fog­nak, fegyverrel kell veszniök!“ (Máté 26:52K Simonnak, a zelótának tehát meg kellett változtatnia felfogását (görögül a megtérés szó szószerint azt jelenti, a gondolkodást megvál­toztatni), miikor Jézus taníványává vált. Jézus vagy Barabbás? Jézus halála után a zelóták ha­talma notion nőtt. A népnek jobban tetszett Barabbás, mint Jézus (Márk 15:7). Minden azt mutatja, hogy Ba­rabbás nem egyszerű gonosztevő volt, hanem a zeCöták közé tartozott. Azok az orgyilkosok is, akik Pál apostol megölésére tettek fogadalmat (Ap. csel. 21:38), szintén zeloták voltak. Tőrüket ruhájuk alatt rejtegették, hogy áldozatukat adódó alkalommal orvul ledöfhessék. A zeloták megmoz­dulása ebben az időben már egyre erősebb anarchista vonásokat mutat. A palesztínai háború idején (Kr. u. 66—70) teljesen kezükbe kerítik a hatalmat, irtózatos terrort gyakorol­nak a nép felett, hogy aztán a népet is és magukat is pusztulásba dönt­sék. Amit Jézus előre látott Jézus halála után 40 évvel bekö­vetkezett a templomon és Jeruzsále­men mind az, amit ő könnyek között előre (megjövendölt (Luk. 19:41). A római csapatok több hullámban özön- lötték el Palesztinát és körülzárták Jeruzsálemet. Minden beteljesedett: kő nem maradt kövön és az emberek így kiáltottak a hegyeknek, essetek reánkI és halmoknak, borítsatok el minket! (Márk 13:2, Luk. 23:30). A keresztyén gyülekezet már a háború kezdetén elhagyta Jeruzsálemet és a Jordán keleti partján ®é<vő Pella köz­ségébe költözött. A kivonulás nem­sokára lehetetlenné is vált volna. A Róma-ellenes felkelés Galileában pattant ki, átcsapott Jeruzsálembe, ahol öldöklő polgárháborúvá fajult. Erőszakoskodások, r%blások, a hely­tartóval széniben támasztott újabb és újabb követelések, gyáva orgyilkosok tevékenysége szolgáltatták a külső okot a háború megindításához. A Pál apostol letartóztatásával kapcso­latos fejlemények eléggé mutatják, hogy mennyire megromlottak az álla­potok. GaUleai fanatikusak ragadták magukhoz az uralmat. A szent város­ban Barabbás uralkodott Jézus he­lyett (János 18:40). A zeloták egymás­sal sem értettek egyet (Máté 12:251). Dőgvész és éhség pusztított a város­ban. A legmegdöbbentőbb jelenség az volt, hogy egy egyszerű paraszt embert prófétai lélek szállott meg, prédikálni kezdelt és ezt kiáltotta a a körülzárt város lakossága felé: „Szót hallottam a sikerről, szót hal­lottam a romlásról... Jajj, jajj az egész városnak!“ Egy a rómaiak tá­borából belőtt kő némította el örökre ajkát. Eleinte meglehetős sikereik voltak a zsidóknak. Válaszul a rómaiak ir­tózatos kegyetlenkedéseket hajtottak végre a damaskusi, ciprusi és cirénei zsidóság között. Azokat, akik hozzá­juk pártolták át, megfeszítették. Vé­gül már nem találtak elegendő fát a keresztekhez. Sokakat levágott kézzel küldtek vissza a városba. Egy tör­vénytudó koporsóba feküdt és úgy csempészte ki magát a falakon kí­vülre. Addig hizelgett a rómaiaknak, míg végül kijelöltek néki egy helyet, ahol nyugodtan tanulmányozhatta a törvényt (János 10:121). A légiókat Titus, a későbbi császár vezényelte. Végül sikerült rést törni a városba. Titus szerette volna meg­menteni a világcsodaszámba menő gyönyörű templomot. A háború azonban nem mindig az emberi ész Bereczky Alben püspök az egyház szolgálatáról Bereczky Albert püspök most húsz esztendeje kezdte meg buda­pesti lelkipásztori szolgálatát. A Po­zsonyi-úti gyülekezet ebből az alka­lomból vasárnap hálaadó istentisz­teletet tartóit, melyet a rádió is közvetített. A püspököt a Reformá­tus Egyetemes Konvent nevében Péter János püspök, a Dunamelléki egy­házkerület nevében M’ss Roland fő­gondnok köszöntötte. Bereczky Albert igehirdetésében kiemelte, hogy az egyház az egész magyar nép megújuló szolgálatában csak akor találhatja meg a maga hivatását, ha a „keresztyén tinta­halak“ ezerféle mentegetődző és ma­gyarázkodó tétovázása helyett bátor döntéssel a szeretet evangéliumának útján mer járni. Beszédét így fe­jezte be: —■ Felragyogott előttem most a képe egy bűnbánatban, hüben és hálaadásban megújult magyar refor­mátus egyháznak, amelynek boldog kiváltsága, hogy ezen a magyar föl­dön szolgálhat, dolgozhat és építhet vidám szívvel, a földi nép, a földi haza javáért lelki és anyagi dolgok­ban egyaránt és neki magának nincs más igénye, csak annyi, hogy azt a Krisztust követhesse, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon“. (ET) DARVAS JÓZSEF beiktatását elhalasztották A bányai evangélikus egyházkerü­let püspöki hivatala már szétküldte Darvas Jözsef új egyházkcrületi fel­ügyelő beiktatásának meghívóját. A beiktatás ezek szerint január 24-én történt volna. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Darvas Józsefet újra meg kellett operálni és ezért a püs­pöki hivaiai közli, hogy a beiktató közgyűlést Darvas József teljes fel­épüléséig el kellett halasztani. Kanadai nyár sorfákat, siuliángolkat árterületek, legelők, csatornapartok, fasorok bőm e.gf ásítására szállít „Immortella“, Sárkeresztúr. Az otthon az apa királysága Furcsa királyról írok. Karikatú­rának is beillene, ha éppen köny- nyelmüen élcelödni akarnánk fö­lötte. Hiszen ruhája kopott volt, haja gyér, homloka ráncos, zseb­pénze csak cigarettára elég. Fiatal korában gyakran vette kezébe a törlőruhát, hogy feleségének segít­sen s ha az asszonyka szüleihez utazott, meglepetésként felmosta a konyhát. Hivatali munkája után reácsimpaszkodtak a gyerekek, nyaggatták egy-egy ósdi meséért s a fiúk egymásután >örökölték ka­bátját, ruháját. Lassan öregedő bohócnak látszott inkább, min'- sem királynak. Szolga volt, nem uralkodó. Parancsolás helyett enge­det m eskedett mindenkinek. Egyénisége mégis királyi volt. Szívének békességét osztotta szét kis birodalmának tagjai között s azok megtettek vele. Ennél többet senkitő! sehol nem kaphattak vol­na. Amint a gyerekek megnőttek, műveltségben, módban apjuknál többre vitték, s mégis akkor aláz- kodtak meg előtte legjobban s sza­vuk a háládatosság szava lelt. A „papa“ mindenki fölé emelkedett s ezzel lett igazán király. Az otthon az anya világa. Ez a szó: „világ“ nagy szó. A vi­lág a minden, amelyben forog az élet. Benne van a kezdet és a be­fejezés. Szenvedély és megbékülés. Öröm és fáradtság. De legfőbb tu­lajdonsága az, hogy elmúlik. Az anyának az tolthon a világa. Amit főz, félóra alatt megsemmi sül, amit leporol, az beporosodik, ahol rendel csinál, mások rendet­lenségbe keverik, amit megstoppol, az kilyukad s szelíd szava elvész a gyerekzsivajban. Először fölötte jár el az idő s hajába belopakodik az ősz hajszát. Először gyermekeit neveli fel, azután az unokákat. Mindig aggódik és töpreng, tavasszal számolja pénzét a téli tüzelőre s té­len tusakodik arról, hogy húsvétra milyen ruhát kapjanak a lányok. Olyan nagy ez a gond, amilyen a nagy világ fenntartásának gondja s mindez szinte egyetlen szívbe szo­rul bele. Amelyik anyának nincs otthona, az már nem ét. Az otthon a gyermek édenkertje. Ott tanúi meg enni és játszani. A szekrényfiókok . csupa titokzatos­sággal vannak tele, a sarkok me­sebeli alakoktól népesek s a kert fái édes titkokról suttognak. Óvo­dából, iskolából hazatérni gyönyö­rűség s nyaralás után átlépni a kü­szöböt a legnagyobb újdonság min­den alkalommal. Az egyszerű örö­mök itt bontakoznak ki a babák öl­töztetésében, az építőkockák egy- másrarakásiában, a gombozásban. Az otthonban legjobb gyermeknek lenni s felnevelkedni s mégis az az otthonban jelentkeznek az első kísértések és bűnök, a hiúság, ha­zugság, lopás, irigység, engedetlen­ség. Itt csap le az első büntetés is s kibuggyannak a megverettetés és megalázottság első könnyei. De a kegyelmes szeretet is itt vígasztal. Ami az életben bárkit is utólérhet s amire az éleiben bárhol is szükség van, az mind az otthon ajándéka. Vedd el a gyermektől otthonát s elvetted tőle gyermekségét. Adj néki otthont, amely az övé teljesen s évek súlyával vállán is visszatalál, hogy benne újjászülessen. Horváth András Gyöngyösi Vilmos a soproni lelkészképző intézet uj igazgatója A soproni teológia lelkészképző In­tézetének igazga'ója, Budakcr Oszkár nyugalmazott egyetemi tanár, miután soproni lelkésszé visszaválasztoíták, lemondott tisztségéről, utódja Gyön­gyösi Vilmos orosházi lelkész lett. Gyöngyösi Vilmost a lelkészképző in­tézet intézőbizottsága jelölte erre a tisztségre és jelölését az egyetemes egyház presbitériuma 1950 január 13-iki ülése jóváhagyta, Gyöngyösi Vilmos február elsején foglalja cl a hivatalát. Gyöngyösi Vilmos budapesti, majd orosházi lelkész volt, igeii értékes lel­kipásztori munkát végzett mind; a két gyülekezetében s most egyházunk lel- késznevelésének egyik legf:m!osabb munkásává lelt. Közegyházunk re­ménységgel tekint Gyöngyösi Vilmos lelkcsznevclő munkássága elé. A nyugatnémet rádiókban tilos a Bach-kantáté A Német Demokratikus Köztársa­ság rádióállomásai a Bach-jubileum alkalmával számos egyházi hangver­senyt közvetítenek. A nyugatnémet- országi állomások visszautasították a Bach-hangversenyek közvetítését az­zal az indokolással, hogy „ezeknek a hangversenyeknek az átvételét a keleti leadóállomások politikai pro­paganda céljaira használhatnák fel“. A protestáns sajtó nagy megütközés­sel tárgyalja ezt a magatartást, amelyben a Vatikán németországi ellenreformációs hadjáratának újabb ‘»lőretörését állapítják meg. Megkötötték a ievangélikus egyház és a Magyar Népköztársaság megállapodását az egyházi töldbirtokokra vonatkozóan 1949 december 31-én megállapo­dást kötött az evangélikus egyház és a magyar Népköztársaság kormánya, mely szerint az evangélikus egyház megvételre ajánlja fel földjeit az ál­lamnak. A megállapodás egy keret- szerződés, melynek alapján szabatos feltételek mellett egységes eljárással ajánlhatják fel földjeiket az állam­nak mindazok az egyházi testületek, melyeknek birtokában földek van­nak. Ezt a megállapodást az egyete­mes egyház presbitériuma 1950 ja­nuár 13-ikán tárgyalta és elfogadta. Az érdekelt egyházi testületek ké­sőbb körlevél formájában fogják megkapni ennek a szerződésnek a szövegéi és idevonatkozó eljárással kapcsolatos közleményeket is. A magyarországi református egy­ház ugyanilyen megállapodást kötött már hónapokkal ezelőtt a magyar Népköztársaság kormányával és egy­házunk közvéleménye ugyanilyen megnyugvással veszi a hasonló meg­állapodás hírét. Köztudomású, hogy az egyházi földek jövedelmezősége a háború óla lényegesen csökkent és azok a közadók és terhek, melyek a bérletekben levő földeket érintik, fel­vetették az egyházi földbirtokok ra­cionális voltának a kérdését. A keretszerződés szerint az állam készpénzt fizet az eladásra felajánlott földbirtokokért és módot ad arra is, hogy ahol a lelkész kisebb földet sa­ját kezelésben akar megtartani, ezt megtehesse. Az evangélikus egyház ezzel a döntésével is hozzá akar járulni a szocializmus építéséhez és példát akar adni abban, hogy gyülekezetei­nek, intézményeinek és egyesületei­nek éleiét a jövőben a hívek áldo­zatkészségére építi. Cíp^S£@k I 16 kg-os csomagol szállítok vidékre, melyben 3 kg kruppon slanc hulladék ollózott . 5 kg nyak-hass7él slanc hulladék ollózott 2 kg vegyes börhulladék papirzsákaan | */»—V2 barna és fekete boxhulladék kg-ia 19"— Ft 45 Ft Szállítja postán és utánvéttel WILCSINSZKY LÁS2LÓ bőrhulladék kereskedő Budapest, VII., Király-utca 97 les, Fejes László egyetemes ügyész &si Groó Gyula dr. egyetemes főtit­kár személyében. A bizottság a követ­kező napokban megkezdi működését. \z egyetemes egyháznál történő álta­lános tisztújítás egyházunk megújho­dásának fontos állomásává lehet. törvénye szerint halad, hanem a maga sajátos törvénye szerint. Egy római katona égő csóvát vetett a templom kincses kamrájának tete­jére. A szentély lángott fogott. Mi­kor ezt meglátták a fellegvárba zár­kózott zsidók, hangos sírásba tör­tek ki, A fővezér csak egy pillanatig láthatolt be a szentek szentjébe. A templomi felszerelést csak nagy ne­hézséggel sikerüli megmenteni. Ké­sőbb diadalmenetben vitték ezeket Rómába. Titus diadalívén ma is lát­ható a szent kenyerek asztala, a hét- ágú gyertyatartó és a kürtök. A. fel­legvár még egy kis ideig védekezett. Hullahegyeken át vágtak maguknak a rómaiak utat. A kiömlött vérára­dat égő házak tüzet oltotta ki állító­lag. Akik életben maradlak, rabszol­gapiacra kerültek. A rabszolgák ára a nagy kínálat következtében eddig nem tapasztalt mélyre zuhant. Titus a föld színével egyenlővé telte a vá­rost. Később pogány község épült Jeruzsálem helyén, Aelia Capitolina. Azon a helyen, ahol egykor a templom állott, jelenleg egy moha­medán mecset áll. Az arabok „El Kuds“-nak, „A Szent“-nek nevezik Jeruzsálemet. Ez tehát a földi Jeruzsálemnek, a szolgálónak (Gál. 4:25) a sorsa. Ti­zenkilenc évszázad telt el. A zsidók még mindig hisznek templomuk fel- támasztásában. Az igazi templom azonban feltámadt már. (János 2:19). (Adolf Maurer: Die Umwelt Jesu und seiner Apostel c. köny­ve nyomán összeállította B. L.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom