Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1950-07-02 / 27. szám

/\ cannesi hugenotta emlékmű felavatása Evangélikus Hat ■ Belebotlottam a postaládába.. ii­Nem először történt, de most na gyot botlottam és nagyon megütöt­tem magam az Evang. Élet 19. szá­mában. Bogija Géza lelkész „lusta“ és „felületes“ papokról ír, akik lelki skorbutot idéznek elő a hívők lelké­ben és papokról ír akik „jobban“ és „rosszabbul“ beszélnek. Ebbe botlot­tam bele és ütöttem meg magam. Megütöttek ezek a szavak és az ami mögötte van. Nagyon fájdalmas ütésként ért az, hogy még ina is találni az egyházban lusta és felületes papokat. Ezeknek írom lezt a néhány sort. Az Űr 1950. esztendejét írjuk Kr. u. Évszázadok múlva talán úgy beszél­nek majd erről a korról az emberek, mint arról az időről, amikor az Űr megmérte a keresztyénséget, amikor az Űr megvizsgálta az ő templomát, a telkekből épült templomát és leverte róla a málló vakolatot. Azt a vakola­tot, ami nem tudott odqtapadni, azo­kat a lelkeket, amik nem tudtak oda­forrni az Űrhöz és az Ő földi anya- szeni egyháza hoz, mert nem kapták meg azt a kötőanyagot, ami őket oda­forrasztotta volna: — Istennek a hit­ben élő és a nyáj körüt serényen munkálkodó lelkipásztor szívében élő tiszta, szent igéjét. Ti „lusta“ és „felületes“ lelkitest­véreim nem látjátok tisztán, mert be­lepte szemeteket a lehulló vakolat pora, hogy mennyi vakolat, mennyi lélek hullik le arról a templomról. Nem látjátok, mert mikor mint lelké­szek szóbaálltok a ti híveitekkel, ak­kor elsősorban a hívek hiúságát va- kargatjátok azzal, hogy a lelkész szóbaereszkedik velük és ilyenkor még a leghitetlenebb ember is igyek­szik magára venni légy kis kegyessé­get, mert úgy érzi a hívő, hogy ka­pott főietek miamit; a hiúságuk le- gyezgetését. De jöjjetek el vetem egyszer arra az útra, amelyen én járok. Amikor én a nem lelkész elmegyek adót szedni. A nem lelkész, aki nem adni, hanem 'vinni akar a hívőtől valamit. Valamit, ami a l'ehu'ló vakolatnak, ■az Isten templomához hozzá nem for­rott léleknek a legkedvesebb: — pénzt. Filléreket, forintot, — egy adót. Testvérem, ezen az úton kidör gölhetnéd szemedből a vako'atpoi • és tisztán látnád, hogy mennyi, ja de mennyi vakolat és lélók hullik h az Űr kalapácsütése nyomán arról a. templomról. Mert, (ha pénzt kérsz a . hívő lélektől, akkor az nem kendőzi, magát a kegyesség álarca alá, hanem! megmutatja magát olyannak, ami­lyen: — a Krisztus nyájához soha nem tartozott, a Krisztus nyájához soha nem tere't, nem az Istenben, hanem csak a forintban bízó hitetlen embernek, — hulló vakolatnak. Ha ívelem jönnétek, megmutatnám, nektek, hogy a kezdet kezdetén az á' maroknyi kis keresztyén csapat HIT­TEL nyerte meg a világot és mos!- a milliós keresztgén tömegek a HL 3 TÉTLENSÉGÜK miatt veszítik azt el Megmutatnám neked, hogy a „Vi t lág“ nem azért van ellene az egyház­nak, mert ELÁRULJA, vagy MEG­TAGADJA Krisztust, hanem azért. • mert nem tudta eddig Krisztust MEG-t ISMERNI, mert TE elmulasztottad öt e világgal megismertetni. Ó, bocsáss meg testvérem, kedves lusta és felületes lelkésztestvérem, most döbbentem csak rá, hogy túlsó- , gosan beleártottam magam ebbe a doílogba, amihez siemmi közöm nin-, csen. Ami nem az én dolgom, hanem a Te dolgod. Fáj azt tudni, hogy ilgen papok is vannak. Fáj tudni, hogy a lutherkabát alatti szívékben nem mindig az Isten szent Lelke ál­tal gyújtott tűz lobog. Fáj az oltár előtt látni valakit, akinek jobban , állna talán a mérnök, vagy orvos fe­hér köpenye, vagy a katonamundér, de aki mégis kényte'en a rá nem illő lutherikabátot hordani, mert annak­idején a papája úgy akarta. De bele­ártottam magamat mégis ebbe a kér­désbe, inert mindnyájan papok va­gyunk. És hátha ívisszahullik valami felelősségérzés a lelkészeket vádoló cikkekből a hívékre, az „egyetemes papságra“ is! Szontágh István Posta láda Cannes, a közismert földközitengeri francia üdülőhely a közelmúltban az ott megszokott ünnepségektől egészen elülő jellegű ünnepély színhelye volt. Pünkösd hétfőjén avatta fel ugyanis a Francia Protestantizmus Történelmi Társasága a cannesi tengeröbölben fekvő Szent Margit-szigeten felállított hugenotta emlékművet. Erről az eseményről a Réforme című protestáns hetilap érdekes be­számolót ad. A Szent Margil-sziget hírhedt volt az utóbbi századok folya­mán „királyi váráról“ s annak szik­lába vájt börtöncelláiról. Aki mögött e cellák erősen vasalt ajtajai be­csukódtak, annak számára emberileg szólva nem volt többé remény a sza­badulásra. Ezekben a cellákban tar­tották fogva, kergették az őrületbe, mrajd a halálba azt az életfogytiglani fegyházra elítélt hat hugenotta lel­készt, akik a nantesi rendelet vissza­vonása következtében hazájukból száműzetve, előbb Hollandiába mene­kültek, majd 1689 és 1692 közölt — hogy kereszt alatt élő gyülekezeteiket szolgálhassák — Franciaországba visszatértek. Visszatérésük után rövid­del letartóztatták, a vincennesi vár­toronyba, később pedig a Szent Mar­gitszigeti sziklabörtönbe zárták őket. XIV. Lajosnak, a „Napkirálynak“ megbízottja a börtönőröknek azt az utasítást adta, hogy e foglyok mind­egyikét külön-kiilön celláira zárják, olymódon, hogy egymással érintkez­niük soha módjukban ne legyen. De eltiltotta őket még az Istent dicsőítő zsoltárok éneklésétől is. Ha pedig ily „tetten“' érték őket, súlyosan bán­talmazták. Ki volt adva a határozott parancs, mindent el kell követni an­nak érdekében, hogy e protestáns lel­készek — hitüket megtagadva — ka­tolikus vallásra térjenek, ők azonban tántoríthatatlanul, mindvégig meg­maradtak a hitükben. Korabeli leve­lezések, okmányok bizonysága szerint e lelkészek — jóllehet „szeretettel“ kellett őket kezelni — a szörnyűséges testi és lelki kínzások következtében csakhamar megörüllek. Nagy részük néhány éven belül meghalt, egyik lel­kész azonban egészen 1725-ig szenve­dett a hírhedt sziklabörtönben. Különben ugyancsak korabeli ok­mányok alapján arra lehet következ­tetni, hogy az egész Szent Margit­szigeti vár protestáns hivők számára koncentrációs táborul szolgált. Egy A magyarországi protestáns egyhá­zak egyetemes bizottsága az alábbi üzenetet küldte az Egyetemes Egy­háztanács Genfben székelő Intéző- Bizottságához: „Örömmel olvastuk az Egyetemes Egyháztanács Intéző-Bizottságának, továbbá a Tanács Nemzetközi Ügyek­kel Foglalkozó Bizottságának határo­zatait a béke ügyében. Ez utóbbi fel­szólította az egyes országokban mű­ködő ökumenikus bizottságokat is, hogy folytassanak megbeszéléseket a fegyverkezés ellenőrzésére és korlá­tozására vonatkozólag. A magyar ökumenikus bizottság úgy látja, hogy az emberiség létét fe­nyegető fegyverkezési versenynek és az ezzel járó idegháborúnak véget lehet vetni. Ezért arra kérjük az Egyetemes Egyháztanáosot, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét és va­lamennyi kormányt hívja fel a stock­holmi békefelhívás szellemében az atom- és baktériumfegyver azonnali eltiltására, mint a béke felé vezető út első és feltétlenül szükséges lépésére. Hívja fel a kormányokat, hogy en­nek megtörténte után kezdjenek azonnal tárgyalásokat a vitás kérdé­sek békés megoldására és az általá­nos lefegyverzésre. Megjegyezzük, hogy látásunk sze­rint az egyházak nem érhetik be a 1698-ból való levél bizonysága szerint 68 protestáns foglyot gályán vittek a szigetre. A vár parancsnoka azt az utasítást kapta, hogy ha foglyai fel­lázadnának, keményen korbácsolhassa meg, vagypedig úgy büntesse meg őket, ahogy éppen akarja. Széleskörű gondoskodás történt arra vonatkozólag, hogy a várbörtön­ben lejátszódó szörnyűséges esemé­nyekről senki se értesülhessen a be­avatottakon kívül. Ez magyarázza meg részben, hogy Cannes városának történelme a városhoz egyébként kö­zelfekvő Szent Margit-szigeti hugenotta gyötrelmekről még csak meg sem em­lékezik. Nemrégiben holland protestáns kö­rök felhívták a cannesi református egyházközség figyelmét arra, hogy a Szent Margit-szigeti vár látogatóját mi sem emlékezteti a francia-holland közös protestáns egyháztörténelem eme jelentős lapjára. A holland pro­testánsok kezdeményező lépését vi­szont az váltotta ki, hogy a leydeni városi könyvtár rendezése kapcsán megtalálták azt a korabeli fontos fel- jeggzést, mely megőrizte azoknak a francia protestáns lelkészeknek sze­mélyi adatait, akik hazájukból szám­űzetve, átmeneti időre Hollandiában végeztek lelkészi szolgálatot. A hol­land protestánsok figyelmeztetését a cannesi, majd az egész francia pro­testantizmus magáévá tette. Elhatá­roztatott, hogy a hat hugenotta már­tír emlékét megörökítik. Viggo Yarl, ismert dán szobrászt hívták meg a hugenotta emlékmű megalkotására. Viggo Yarl műve imádkozó lelkészt ábrázol. Az álló férfialak arckifejezc- sén, egész lényén, valami nagy hatá­rozottság, öntudatosság, önfeláldozó­készség tükröződik. A szobor alján megörökíttetett a hat protestáns lel­kész neve. A szobrot az egyik börtön­cellában helyezték el. Mellette egy régi kiadású biblia s egy faláda, ami aiz elítéltek cellájának „bútordarabja“ volt. A többi börtöncellában eredeti levelezések és néhány korabeli ok­mány reprodukciója látható. A francia tengerpart egyik legláto­gatottabb, legfestőibb helye, Cannes közelében elhelyezett eme szerény hugenottái emlékmű mind a fran­ciákat, mind az arra járó idegeneket a francia protestantizmus hithőseire lesz hivatva emlékeztetni. Dr. Lehel László béke általános hangoztatásával, ha­nem egészen konkrét és hathatós lé­péseket kell ajánlaniok a béke való­ságos megoltalmazása érdekében.. Testvéri szeretettel ajánljuk az Intéző-Bizottságnak tanulmányozásra e kérdésekkel kapcsolatban Péter Já­nos püspöknek, a Magyar ökume­nikus Bizottság tagjának, azt a dol­gozatát, amely egyben felhívást tar­talmaz az Egyetemes EgVha»tanács­hoz is. Ez a tanulmány és felhívás kifejezi a Magyar ökumenikus Bi­zottság meggyőződését is.“ Az üzenetet Bereczkg Albert ref. püspök, a Magyar ökumenikus Bi­zottság elnöke, Dr. Re öl; Iván, evan­gélikus egyetemes felügyelő, a Ma­gyar ökumenikus Bizottság társel­nöke, Dr. Groó Gyula evangélikus egyetemes főtitkár, a Magyar öku­menikus Bizottság ügyvezető alelhö- ke és Dr. Makkai László, a Magyar Ökumenikus Bizottság főtitkára írta alá. TEMPLOMABLAKOKAT készít és helyreállít PALKA JÓZSEF aranykoszorús üvegfestőmester és cégtársa TATÁR M. Budapest, VIII., Baross>-u. 59. Telefoni: 143—354. Alapítási év: 1894. SÍ nyári balatoni istentisztsieiek Balatonmáriafürdő D. e. 9 órakor Baby-lakban. — Jú­lius 2, 16, 30; augusztus 6, 20; szeptember 3, 17. Balatonfcnyves D. e. 10.20 órakor a templomkertben. — Július 2, 16, 30; augusztus 20; szeptember 3, 17. Balatonszemes D. e. 10 óra, a Kálvin-téri üdülőben. — Július hó 16; augusztus hó 20; szeptember 17. — Bibliaóra: Szerdán d. u. 6, a Protestáns temp­lomnál. Fonyód Protestáns templomban, d. e. 10 óra. — Július 9, 23; augusztus 13, 27; szeptember 17, 24. Balatonszárszó Protestáns árvaház üdülőjében. Minden vasárnap 10 órakor. — Bib­liaóra: kedden d. u. 7 óra a lelkész­lakban. Balatonlelle D. e. %12 óra. Református imaház.- ban. — Június 25; július 23' augusz­tus 27; szept. 24. Bibliaóra: Csütör­tökön d. u. 5 ó. Református imaház­ban Balatonboglár D. e. féíl 10 ó. Gaál-kápoinában. — julius hó 2, 9, 23; augusztus hó 6, 13, 22; szeptember 3, 10, 24. — Bibliaóra: Pénteken délután %6 óra. Ittzés-villában. Balatonföldvár D. u. 3 óra. Gréger-villában. — Jú­lius 16; augusztus 20; szept. 17. Siófokon minden vasárnap délelőtt 9 órakor istentisztelet; minden kedden este bibliaóra az imateremben. Enyingen vasárnaponként d. e. 11 órakor is­tentisztelet az evang. templomban. Balatonkenesén június 25-től augusztus 31-ig minden vasárnap d. u. 6 órakor a reformá­tus templomban istentisztelet. Balatonakarattyán Június 25-től kezdve augusztus 31-ig minden vasárnap este 7 órakor a prot. templomtelken. Balatonszéplakon minden pénteken d. u. 7 órakor Ta­más Károly villájában, Liszt Ferenc- utca 16. Balatonv.il ágoson július 2, 16, 30; augusztus 13, 25-én d. u. 3 órakor özv. Drenyovszky Jánosné villájában. Veszprémben minden vasárnap d. e. 8 és 10 óra. Balatonalmádiban minden vasárnap d. u. 5 óra. Fűzfőgyártelepen minden szombaton d. u. 5 óra Alsóörsön július és augusztus első vasárnapján d. e. 9 óra. Balatoníiireden minden hónap utolsó vasárnapján d. e. 9 óra. Akaiiban minden hónap utolsó vasárnapján d. e. /412 óra. Balatonszepezd június 1-től augusztus 31-ig minden vasárnap d. e. 1411 óra. — Biblia- óra: vasárnap este 8 óra. Kővágóörs minden vasárnap és ünnepnap d. e. 11 óra és este 8 óra. — Bibliaóra: szerdán este 8 óra, a gyülekezeti te­remben. Révfülöp minden vasárnap d. e. 9 órakor Ba- latongyöngye üdülőben. — Bibliaóra: pénteken d. u. 5 óra. Keszthelyen minden vasárnap és ünnepnap d. e. 10 ó. — Bibliaóra: kedden d. u. 6 óra. Példaadó presbitereket! Nagytiszteletű Főszerkesztő Űri Sok szó hangzott már el eddig pres­bitereink megújításáról gyülekeze­teinkben. Engedje meg, hogy néhány szóval, mondattal én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Ezzel is egyházam­nak szeretnék jó szolgálatot tépni. „A jól forgolódó presbiterek kettős tiszt­ségre méltassanak, főképpen, akik be­szédben és tanításban fáradoznak“ — olvassuk Pál apostolnak Timolheushoz írott első levelében (5:17). Felteszem a kérdést: ilyen presbitereink van­nak-e vájjon mindenüt? Vagy talán inkább azt kérdezhetném, hogy van- nak-e gyülekezeteinkben ilyen presbi­terek? Még mindig sok ai mulasztás ezen a téren. Van olyan gyülekezet, ahol a presbiterek/ jó része reverzálist adott evangélikus egyházunk kárára. Ott ülnek kidüllesztett mellekkel a presbiterek padjában ezek a „példa­adó presbiterek“ és családjuk, nem egy esetben nagy családjuk összes le­származottja más vallású. Gyönyörű példaadás. Az sem jó megoldás, amit egyik gyülekezetben láttam. Minden tekintélyes ember, legyen az értelmiségi, hereskedő vagy jól menő iparos: presbiter. Akár hivő, akár nem az. Találhatunk itt ebben a garnitúrában istentelen orvosokat, nagyhangú kocsmárosokat egyaránt. Főleg olyanokat,.akik évek óta nem voltak templomban. Teljesen felesle­ges az, hogy egy gyülekezetnek 60—70 tagú presbitériuma legyen, de ebből csak 15—20 legyen templom&zó, hívő, bizonyságtevő lélek. A többinek az egyházzal semmi kapcsolata nincs. A beiktatásuk óta a templom tájékára sem néznek. Mindenütt be kell végre látni azt, hogy a presbiteri tisztség nem lehet díszes rang, amikor is át­veszünk egy aranybeitűkkel írott okle­velet, de mindezért nem tartozunk semmi felelőségigei. Legfeljebb azzal, hogy az egyház papját' vagy más ve­zető emberét szeretetlenül birálgassuk, de mi magunk nem leszünk semmit I az esetleges nehézségek megszüntelé- sére. Vannak munkás gyülekezetek, ahol még mindig kevés a gyári dol­gozó a presbitériumban. Pedig van­nak templomozó gyári dolgozóink, de az egyházi tanácsban még mindig in­kább az értelmiségiek dominálnak. Nem csoda ezek után a gyári dolgo­zóknak idegenkedése az egyháztó', amikor azt látják, hogy ők mellőzés­ben részesülnek az értelmiségiekkel szemben. Ezeknek a hibáknak az új tisztújításnál teljesen meg kell szűn­niük. Ahol pedig még nem volt ilyen értelemben- vett tisztújítás, az új tiszti­kar megválasztása elodázhatatlanul szükséges és sürgős feladat. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy a jövőben csak a hithűség, hitbeli magatartás döntheti el azt, hogy ki lehet presbiter? Senki állása, rangja, tekintélye alapján nem lehet presbiter, csak hithűsége, vallá­sossága1, áldozatkészsége alapján. Le­gyen az kétkézi munkás vagy értel­miségi dolgozó. MindenekfeJett pedig ott kell, hggy legyen az az intelem minden Isten kegyelméből lett pres­biter előtt: „Viseljetek gondot azért, magatokra és az egész nyáira, mely­ben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszenAegy házának legeltetésére, melyet tulajdon véré­vel szerzett.“ (Ap. Csel'. 20:28.) Levelemet zárva maradok hittestvéri szeretettel: Templomos Nagy János presbiter. IMAKÖNYV, ÉNEKESKÖNYV, ÜJTESTAMENTUM nagy választékban. Könyvbeszerzése ügyében forduljon bizalommal a LUTHER TÁRSASÁG könyvkereskedéséhez, Budapest, Üllői-út 24. Vidékre postai elintézés. Gépi kötőtűk kötőgépek vétele és eladása. KELEN, Csáky-utoa 14. Telefon: 138—216. I magyar protestantizmus üzenete az egyházak világtanácsához í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom