Evangélikus Élet, 1950 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1950-07-02 / 27. szám
XV. évfolyam, 27. szám. ElUHSUimiS ELET AZ ORSZÁGOS lUTHIR-IZŐViftÍG LAPJA Egyes szám ára ! foriní 1950 ^úlius 2------ —.—-—----------------r innwrnimi-H—n—írni ■u—w—r 1 mm 1111 m n 1 htihi Fe lszentelték Dezséry László püspököt Dezséry Lászlót szentelték püspökké, akivel együtt tapostuk Sopron utcái.1 másfél évtizeddel ezelőtt s akivel térbeli távolságok ellenére azóta is együtt futott testvéri utunk — s én nem Dezséry Lászlóról emlékezem most. Arra az örök-aktuális igére figyel fel a fülem s tágul rá a szemem, ami június 27-én a Deák-téri templomban szólalt meg. Dezséry Lászlóval gyakorta ültünk együtt nehéz tárgyalások izgalmas légkörében, erőtlenül folyamodván éle. ünk nagy irányítójához és táp'á- lójához; az igéhez s láttam Dezséry Lászlót döbbenten rácsodálkozni az élő Isten élő szavára. Egy máira: tárgy ás kft napján, amikor közöttünk vajúdott az emberi felelősség, a prófétai szó s egyházunk jövő arculata, láttam Dezséry Lászlót alázattal m g- h'ijolni Az elő t, akinek szava aktualitásán elállt a lélekzetünk. A Deák-téri tempóm zsúfolt padjai között, megható ünnepélyességben nem a meghatódott arcok leptek mrg Nem a pillanat egyháztörténelmi fontossága szorította össze a Szívemet Nem arra gondoltam, hogy szin c példa nélküli egyvéleményiiség emelte őt püspöki szolgálatába (88%) s nnm is az döbbentett meg. hogy egyháztörténelmünk egyik legfiatalabb püspökéi iktattuk, hanem az ige volt az. ami legmélyebben belém markolt. Ez az ige ugyanaz volt, amit aznap reggel ágyból kelve, ,gyanútlanul“ elolvastam s velem együtt ország és hívő keresztyénét; — sze te százak és ezrek olvasták el „gyanú tanul“: . az Urnák Lelke reád fog szál- tani... és más emberré leszcsz.“ Ezt az igét olvasta fel ez istentisztelet kezdetén az oltárnál Turóczy Zoltán püspök Megszólalt benne Isten ítélete az ó-cm..er lelett, ha'lgat- ta légyen bár az égés, templom* gyülekezet, vagy — és különösképpen — A záró egyházi ének elhangzása után a bányakerületi közgyűlés tagjai, valamint a megjelent nagyszámú kö- zönsíg átvonult a Deák- éri gimnázium nagytermébe, amelyel zsú o ásig megtöltőt!. Ott lát uk az ünneplő közönség tagj’i között Bereczky A’h"rl és Pé er János, Enyrdy Andor, Győry Elemér református püspököket, Turóczy Zoltán, Szabó József, Vető Eajos evangélikus püspököket és Szimonidesz Lajos protestáns tábori a bányakerület felügyelője nyitotta meg a bányake-ü’eti folv'atöbgos közgyűlését, aki bevezető beszédében a következőket jelentette ki: Most, amikor a püspökszenlelés és a püspöki hivatalba való beik atás megtörtént, úgyis nvnt a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője és úgyis, mint a magyar népközló saság kormányának tagja, szeretet e! és ö'ömmel köszöntőm Dezséry Lász'ó püspök ural. Új posztján, új hiva'á- sában kívánom neki, hogy misszióját egyházunk és népünk érdekében a I Dezséry László, az új püspök. Isten igére.e oldotta fel az ítéletet, aki ma is — és éppen ma —, oly kegyelmesen biztatott Szentleikének ajándékával. Attól kezdve elhangzott ez az ige, minden ami lórién!, ennek az igének az árnyékában történt. így: Olt állott az oltárnál Turóczy Zoltán püspök Kemény Lajos és Bódy Pál esperesekkel. Körülö lük a kerület esperességeit képviselő esperesek. Két oldalt lent Luther kabátos lelkészek 60—70-es csoportja, püspökeikkel, világi vezetőkkel s a tesvér- egyházak képviselőivel. Oldal az elnöki asztalnál Darvas József kerületi felügyelő, miniszter, a kerület elnökségével. Ezt az igét bizonyította az úrvacsora Krisztusi-hozó közössége s ez az ige munkált a szívekben, míg a Lu- theránia ünnepi kórusa töltötte be a templomot, Weltler Jenő vezetésével (Kapi Gyula: Könyörülj Úristen rajtunk). Püspöki felelősséghozó kérdések és felele ek mögött bizonnyal ez az ige feszült s ez az ige adott súlyt rínak a megrendüítáhitatú pillanatnak, amikor a feszült csendben ál ó gyülekezet s az élő Isten színe elölt térdeplő új püspök ajkán lassú, mély hitvallással keltek az apostolicum ősi szavai. Püspöki eskü, áldás, testvéri csók, keresztet átadó megrendítő szavakra a pecsétet ez az ige adott s az ősi „Confirma Deus“ hangjai is ezt zengték. Luther sekrestye imája az új püspök ajkán ennek az_ igének a fényében már ahhoz az Úrhoz szólott, aki mielőtt még kiáltanánk, már meghallgató t. Erre az igére az áment — h!sszük —, az új püspök szolgálata fogja jelenteni. * Koren Emil püspököt, Kemény Lajos bányakerületi püspökhelyettest, Csiky Gábor unitárius püspöki helynö' ö , Beák Ivánt, az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjét, Mnrgócsy Emil, Welsz Aladár és Mády Zoltán ev, kerületi felügyelőket, Kiss Rolando1, a református egyház főgondnokát, de eljöttek a bányakerületi presbitériumnak tagjai és különösen igen sokan a hívők közül Nagy- Budapest környékéről. bányakerület élén is ugyanazzal a becsülettel, szere ettel és hittel folytassa és végezze, mint eddig. A mai napig, amíg ez a püspökké sren'e és és beiktatás megtörténhető't, kemény és neh z küzdelmeken men' keresztül a bányai egyházkerület. Őszintén bevallhatjuk, megvághatjuk, hogy komoly belső tusakodások, vüs- kodások előzték meg ezt a komoly és döntő fordulatot, amely Dezséry László püspökké való beik'alásával megtö tént a bányai egyházkerületünk éleiében. Ebben a tusakodásban sok seb esett, de ugyanakkor nyilvánvalóvá lett az is, hogy egyházunk jövője, egyházunk élete szempon iából az az út a helyes, az az út az igaz, amelynek egyik harcosa Dezséry László püspök úr. Én arra kérem őt, hogy püspöki hivatása közben egyrészt a harc közben ejtett sebek begyógyí- tásán dolgozzék, másrészt az általa is képviselt eszmék győzelme érdekében is harcoljon. Mindenki előtt komolyan és mélyen nyi.vánva'óvá lett, hogy egyházunk jövője szempontjából az á lammal kö ött megegyezés helyes lép’s volt és ennek az egyezménynek elmélyítése útján kell járnia minden evangélikusnak, aki egyházának és magyar népiinkn-k igaz részese kíván lenni. Dezséry László edd g is bec üle.tel jár a e t az utat. H.vatása és munkája lesz, hogy az eddigi eredményeket még jobban elmélyítse és még komolyabbá és még szilárdabbá tegye. Munkálkodnia kell azon, hogy evangélikus egyházunknak az állammal kötött megegyezése, népi demokráciánkkal való együttműködése neá'lott fel szólásra és beszédében a többi között a következőket mondó ta: Kerületi közgyűlési Atyámfiái, Férfiaki A Cselekedetek Könyve 3-ik része első 10 verse a következőket mondja ma a számunkra: „Péter és János pedig együtt mének vala fel a templomba, az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhctől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujáná, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templgmba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ötölük alamizsnát. Péter pedig, amiszemeit reá vetette, János egyben, mondd: nézz mireánk! Az. annak okáért figyelmes vala reájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig mondja: ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked; a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelő: és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálló és jár va’a és beméne ővelük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent. És látó öt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent: és megismerék őt. hogy ö volt az, aki alamizsnáért ült a templomnak Ékes-kapujában; És meg- telének csodálkozással és azonvaló álmélkodással, ami történt vala ővele“. Az ige még megjegyzi, hogv a meggyógyított sánta „ragaszkodók Péterhez és Jánoshoz“, a nép „ámélkodva összefut“ és Péternek i«mét alkalma van a pünkösdi prédikáció utón másodszor hatalmas .gehirdetésl tartani nagy tömeg előtt, mely most tudja csak opportunizmusnak az eredménye legyen és maradjon, hanem minden becsületes egyháztag lelkében hitvallássá mélyüljön el. És egyházunk munkájában épüljön az a szellem, amely munká ni akarja ilt a jelenvaló világban és ebben az országbtn egyházunk és népünk érdekét. Mert az a két érdek, egyházunk és népünk érdeke nemcsak hogy n m ellentétes, hanem mos; fonódik igazán szerves egésszé. A nép egyházává lenni, ez egyházunk hivatása, igazi jövő p og- ramja és én hiszem, hogy a régi elvei szerint fog tovább járni Dezséry László ezen az úton, ő, aki egy mun- kóskerü'el le készeként lett egyházkerületünk püspöke. Ez szimbólum és jelkép, de hiszem, hogy nem marad az, hanem munkáján keresztül egyházunk lényegévé lesz az a hitval ás, hogy munkásnépünk erőfeszí ósein épülő, szocialista államunk egyházának és a békéért való harcnak munkása tud és akar lenni. Kérem, kívánom neki, hogy legyen jó munkása a nép egyházának a nép országában. meg, hogy Péter és János az élő Jézus Krisztus nevében jár és az ő hatalmával cselekszik. A sánta meggyógyításának története még a pünkösdi ébredés történetéhez tartozik. Szeretném kiemelni ennek a történetnek néhány vonását, hogy Isten igéjévé legyen a számunkra. Péter és János szentélyében az egyház jelenik meg a jeruzsálemi templom kapujában. Akár milyen furcsa, de azt keil mondanunk, hogy ve.ük az egyház jelenik meg, a világ kapujában. Az egyház számára az első napokban, de azóta is a világ úgy elsősorban jelenik meg, mint az egyházban élő nemegyház. Isten népének elvilágiasodott és Isten élő igéjét megvető tömegei éltek a jeruzsálemi templomban. Amikor Péter p inkösd után misszió a lendül, — elsősorban ezekkel találkozik. Magával Izrael népével, magával a Sionnal, amelyik nem hisz és Péternek, mielőtt ezekhez szólna, eszébe sem jut, hogy a rómaiaknak prédikáljon. Jézus a mennybemenetele előtt ugyanígy jelölte meg a sorrendet: „Lesznek nékem tanúim Jeruzsálemben, az egész Júdeábán, Samáriában és a földnek m'nd végző hatá áig“. Nekünk elsősorban a magunk népével van dolgunk, azzal a néppel, amely magát egyháznak tartja, de nemegyház. A templomban él, vagy a templomban hisz, de nem engedelmeskedik Istennek. Ebből a* népből való ez a sánta, akiről szó van. A templom Ékeskapujában ül és alamizsnáért könyörög. Amikor Péter és János megjelenik előtte, ugyanazt várja tőlük, mint a többiektől. Alamizsnát, vagyis nyomorult életéhez mankót, de nem éíet- újulást. Péter azonban tudja, hogy mire való az egyház és mer Jézus Krisztus nevében cselekedni. Péter tudja, hogy ez a sánta, aki születésétől fogva nyomorék, csak csoda által kaphat új életet és tudja, hogy ez a csoda Jézus Krisztustól jöhet, de csak tőle. Az, ahogy ö hozzá fog Krisztus ezen csodájának előkészítéséhez, az hallatlan vakmerőség. Ki tudja hány szemtanú előtt azt mondja a sántának: „a názáreti Jézus K.isz- tus nevében kelj fel és járj“. Micsoda kudarc lett volna számára is és Krisztus ügye számára is, ha ez a sánla akkor nem tud felállni. Krisztus azonban segítségére set Péter hitének. Krisztus a hatalmát adja Péter szavaihoz és a sánta meggyógyul. Péter azt tudta, amit nekünk is tudnunk kell. Azt, hogy Krisztus vele van az egyházzal a világ végezetéig. És azt, hogy a hit nem csalaLk meg. Péter valami olyat kezdett, ami teljesen új. Lemondani minden emberi erőről és adottság ól és Jézus Krisztus hatalmával élni. öntudatosan vallani, hogy az egyháznak ezüstje és aranya nincs. Sőt az egyháznak magának cscdatévő és életújító hatalma sincs. De tudni arról, amije van. Arról, hogy segítségül hívhatja Jézus Krisztus nevét és bízhatik abban, hogy ő erejét adja a mi bizonyság- tételünkhöz. A mi főké désünk ez: tudunk e hinni az imádság erejében és tudunk-e Krisztus nevében cselekedni. A sántát látta az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent. Megismerték őt, hogy ő volt az, aki alamizsnáért ült a templom kapujában. Megteltek álmé'kodással és csodálkozással azon, ami történt vele. Az a nép, ott a pünkösdi ébredés sód ában nemcsak az egyház hangját hallotta, azt, hogy beszél az egyház, hanem látta, a beszéd eredményét. Amikor Péter prédikációját hallotta, gondolhatott a meggyógyult sántára. Az a nép, amelyik az egyházban, vagy az egyház körül él, nemcsak csodaéhes, amit Krisztus kárhoztatott, de egyben őszintén és jogosan kíváncsi az egyház e ejére. De nem az egyház ezüstjére és aranyára, hanem a názáreti Jézus Krisztus életújító hatalmára. A sánta ragaszkod ó Péterhez. Ez érthető. És ebből a mai egyháznak is meg kell' értenie, hggy mi okból ragaszkodhatnak ma is az emberek az egyházhoz. A meggyógyult sánta járkálva és szökdelve megy be velük együtt a templomba és ott d'cséri az Istent. Képzeljük el ezt a jelenetet az unalmas, ójlatoskodó templomi tömegben, amint hozza a jeruzsálemi templom életének megújulását a maga testében. Hozzáfogni egy csoda előkészítéséhez Ismétlem, ez a történet még a pünkösdi ébredéshez tartóz k és éppen ebben lesz Isten igéjévé a számunkra. A mi egyházunknak belső megújulásra van szüksége. Ez a belső megújulás csak azok szolgálata révén jöhet létre, akik tudják, hogy mi az egyház és mernek Jézus Krisztus nevében cselekedni, azzal a h ttel, hogy Jézus Krisztus vele van az egyházzal a világ végezetéig. Ennek a megú julásnak egy k lényeges vonása az, hogy bizonyosan kell tudnunk, sőt abból kell kiindulnunk, hogy az egyháznak ezüstje és aranya nincsen. Azt kell tudnunk, hogy valami olyat kell kezdenünk, ami egészen új, vagy legalábbis, ami sajnos egészen újnak látszik a mi egyházunk életében. Hozzáfogni egy csoda előkészítőiéhez abban a hitben, hogy magunkban semmit sem bízunk, de ugyanakkor bízunk az Egyház Urában, aki jön, ha mindent tőle vá va hívják. Nekünk elsősorban magával az egyházzal s az egyház népével van (Folyt, a 2-ik oldalon) A közgyűlés a Deák-téri gimnáziumban Darvas József kör oktatásügyi miniszter Dezsér/ László, az új püspök
