Evangélikus Élet, 1949 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1949-12-18 / 50. szám
4 Rainer Maria Rilke: esé k a jő Is tériről (Ftirtllliillíi: Vidor Miklós) IV. íJal az igazságról „Hol gyülekeznek a férfiak?“ kérdezte egy fiatal paraszt, amikor a dalnok fölemelkedett. Az öreg, aki a kozákok minden megír.ozdulásáról tudóit, egy közeli helység nevét mondla. Gyorsan szétoszlottak a férfiak, rövid kiáltások hallatszottak, fegyverek csörrentek s a kapu előtt a nők sírtak. Egy óra múlva fölfegyverzett parasztósapat vonult a faluból Cser- nigov ellen. Péter musttal kínálta a kobzost, remélve, hogy többet tud meg tőle. Az öreg csak ült, ivott, de röviden válaszolgatott a varga kérdéseire. Aljosa kivezette a vakot a kapuig. Mi or egyedül voltak kinn az éjszakában, Aljosa megkérdezte: „Mindenki elment a háborúba?“ „Mindenki“, mondta az öreg s kitépve, gyorsabban tűnt el a sötétben, mintha látna. Mikor már minden aludtak, Aljosa fölemelkedett a kályháról, ahol ruhástul feküdt, magához vette a puskáját és kiment. Kint egyszerre csak azt érezte, hogy valaki átöleli és homlokon csókolja. Rögtön fölismerte a holdfénynél Akulinát, aki tipegve futott vissza a házhoz. „Anyám?“ csodálkozott és egészen furcsa érzés fogta el. Egv pillanatig habozott. Ajtocsikorgást hallott valahonnan, a közelből kutyaugatás csapott föl. Hirtelen vállára vette puskáját és keményen kilépett, mert még hajnal előtt utói akarta érni a férfiakat. A házban úgy tettek, mintha nem vennék észre Aljosa hiányát. Csak, mikor újra asztalhoz ülte: s Péter megpillantotta az üres helyet, állt föl mégegyszer s meggyujlott egy gyertyát Znamenskéja előtt. Egészen vékony gyertyádskát. A lány vállat vont. Ez alatt Ostap, a vak öreg, már a másik faluba ért s szomorú, telt hangján eldalolta énekét az igazságról.“ Á béna várt még egy keveset. Aztán csodálkozva rámnézett: ..Nos, miért nem fejezi be? Itt is úgy van, mint a szószegés meséjében. Ez az öreg, Isten volt.“ „Ó, hogy én ezt nem tudtam“, mondtam áiborzongva. V. Jelene! Velence gettójából Braun úr, háztulajdonos, kerületi elöljáró, az önkéntes tűzoltóság tiszteletbeli elnöke és még sok egyéb, de rövidség okából csak: Braun úr, úgylátszik kileste egyik Ewalddal folytatott beszélgetésemet. Nem csoda, övé a ház, melynek földszintjén barátom lakik. Már régóta ismerjük egymást Braun úrral, látásból. Legújabban azonban a kerületi elöljáró megáll, kissé megemeli kalapját, úgy, hogy egy madárka kiröppenhetne alóla, persze ha ott lenne. Udvariasan mosolyog és megnyitja ismeretségünket: „ön szokott utazni?“ „Ó, igen“, válaszoltam kissé zavartan, „valaha szoktam“. Bizalmasan folytatta: „Azt hiszem, mi ketten vagyunk itt az egyetlenek, akik Itáliában jártunk.“ „Ügy“, igyekszem figyelmesebb lenni, „igen s így mindenesetre igen sürgős hogy beszéljünk egymással“ Braun úr nevetett. „Igen, Itália — az aztán valami. Mindég elmesélem a gyerekeimnek — gondoljon csak Velencére!“ Megálltam: „Emlékszik még Velencére?“ „De kérem“, sóhajtotta, mert túlságosan kövér volt ahhoz, hogy igazában fölháborodjék. „Hogy is ne emlékeznék — aki azt egyszer látta — azt a piazettát — nem igaz?“ „Igen“, válaszoltam. „Különösen jól emlékszem a csónakutakra, erre a hangtalan siklásra a múlt peremén.“ „A Palazzo Franchetti“, ötlött föl benne. „A Ca Dore“, feleltem vissza. ,’a halpiac“, „A Palazzo Vendramin“, „Ahol Richard Wagner“, fűzte hozzá gyorsan, mint a művelt németek szokták. Bólintottam: ,,A Pontéra emlékszik?“ Tájékozódva nevetett: „Hogyne s az Akadémiát, a Múzeumot sem lehet elfelejteni, ahol egy Tizián Igv Braun úr bizonyos vizsgát állott ki s ez fárasztó volt. Elhatároztam, hogy egy történettel kárpótolom. S mindjárt rá is kezdtem: „Ha az ember a Ponte di fíialtó alatt elhajózik. A Fondaco Turchi s a halpiac előtt a gondolás odaszól: „Jobbra“, kissé csodálkozva néz ki és megkérdi: „Dove?“ De az ember megmarad szándékánál, jobbra megy továbbra is s a szennyes kis csatornák egyikénél kiszáll, tárgyal vcűe, szitkozódik s a szűk utcákon is a füstös kapukon át kijut egy üres szabad térré Mindezt egyszerűen csak azért, mert az én történetem ott kezdődik. Braun úr finoman megérintette a karomat: „Bocsásson meg, milyen történet?“ Apró szemei bizonyos aggodalommal futkostak ide-oda. Megnyugtattam: „Egy történet, tisztelt uram, nem valami nevezetes. Nem is tudom megmondani mikor történt. Talán IV. Alvize Moncenigo dogé idején, tálán előbb, de lehet, hogy valamivel később. Carpaccio képei, ha látta őket, mintha biborbársonyra volnának festve, mindenütt áttört rajtuk valami meleg erdőzöld s a fátylas fénysávok körül hallgatag árnyak komorlanak. Giorgione fénytelen, kifakult aranyra festett, Tizián fekete atlaszra, de abban az időben, amelyről beszélek, a világos képeket szerették, fehér selyem alapon s a név, amely fölcsillant, amelyet finom ajkak a napba dobtak, kecses fülecskék beszívtak, ha reszketve aláhullt, ez a név Gian Battista Tiepolo. (Folytatjuk) A nagy tévedés Chikayó könyvtárában őriznek egy értékes feljegyzést. Benne 500 ember írta le röviden életének legnagyobb ballépését. íme néhány: — Értéktelen könyveket olvastam. —• Nem volt türelmem befejezni életem nagy feladatát. — Nc.gg pillanatokban nem tudtam ragaszkodni ahhoz, ami a szivemben volt — Csaltam a pénzzel. — Elhagytam a gyülekezetemet. — Elhagytam anyámat s nem hallgattam idős emberek tanácsára. — Nem fogadtam el Krisztust megváltónak, de igen boldogtalan lettem azáltal, hogy magamat a sálán szolgálatába adtam. ISTENTISZTELETI REND: December no 18-án Deák-tér 4, d. e. 9 (ifj.) Csaba László, d, e. 11 Sülé Károly, d. e. 12 (úrv.) Sülé Károly, d. u. 5 (evang.) Ke.ény Lajos; Fasor, d. e. ‘A 10 (itj.) Virág Jenő, d. e. 11 (úrv.) Kemény Lajos, d. u. 4 Pásztor Pál; Dózsa György.út 7, d. e. fi 10, Pásztor Pál; Mav. Kórház, d. e. fill Pásztor Pál; Utlői-út 24. d. e. fi 10 Grünvalszky Károly, d. e. 11 (úrv.) Valent Béla; Rákóczi-út 57b d. e. 10 (szlov.) Sziládi Jenő dr.. d. e. fíl2 Grünvalszky Káioly; Bécsikapu-iér d. e. 9 (úrv.) Roszik Mihály, d. e. 11 Galáth György, d. u. ö Józsa Márton; Toroczkó-tér d. e. fi9 (úrv.) Sztehtó Gábor; Óbuda d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e. 10 (úrv.) Dezs,ry László, d. u. (evang.); Fébé Diakonissza, d u. 6 (szeretetv.) dr. Reök Iván; XII.., Kiss János altb.-utca 43. d. e. 9 Glatz József, d. e. 11 Gla.z József, d. u. 6 (evang.); XII, Márvány-utca 23, d. e. 10 Ruttkay Elemér; Diana- ú.i iskola, d. e. 9 Danhauser László; Fóti-út 22, d. e. fi 10 (ifj.) Benes Miklós dr., d. e. 11 id. Rimát Jenő, d. e. 12 (úrv.) id. Rimár Jenő, d. u. 6 (evang.) Sréter Ferenc; Tomori-u. isk., d. e. 8 id. Rimár Jenő; Zugló, d. e. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, d. u. 6 Benes Miklós dr.; Gyarmat-u. isk., d. e. 10 Scholz László; Thaly K.-u. 28, d. e. fi 10 Halász Kálmán dr„ d. e. 11 Halász Kálmán dr., d. u. 6 Rezessy Zoltán dr.; Kőbánya, d. e. fi 10 Koren Emil. d u. 4 Korért Emil; .Siinor-utca. d. e. 11 Gádor András; Bimbó-utca 51, d. e. 10 Éliás József, d e. 1^12 (úrv.) O.t Vilmos, d. u. 6 Hajós Mária: Fébé Diak.-háa d. e. 10 Csengődi/ László: Vas-u. 2c, prot. katonai d. e. 11 Szimonidesz Lajos dr. Szeretetből Láttam egyszer egy kis leányt, lehetett vagy hatéves, aki erős kis fiát cipelt a hátán, aki majdnem akkora volt mint maga a kisleány. — Hogy bírod el ezt a nagy fiát? — kérdeztem. — Nem olyan nehéz ö — hiszen a testvérem — hangzott a válasz. Ez a kisleány ismerte a szeretet titkát. A kereszt nem nehéz, ha azzal a szeretettel hordozzuk, ami által Krisztus testvérünkké lett. így hordozod-e a mindennapok apró és súlyos terheit? Szent számtan .4 szent számtan neve: hit. Meg kell tanulni összeadni. Minden szükséghez és nehézséghez hozzá kel. tdní a mindenható Isten'. Igtj születik meg az az összeg, ami a szív békességét és nyugalmát adja. Meg kell tanulni kivonni. Minden szükségből és nehézségből ki kell vonni az aggodalmaskodást. Csak annyit kell otthagyni, amennyi arra a napra tar ozik. Mert minden n pnak elég a maga baja. Ha va akinek csak „öt hala és két kenyere“ van, meg kell tanulni szorozni. Az eredmény ez lösz: mindenek mcgeléglttettek belőle. És végül meg kell tanulni osztani. Osztani addig, amíg csak az „e y szükséges“ marad. Ha eddig elérkeztünk, megtapasztaljuk, hogy ebben az egyben minden megadó.ott. ■fiat tton á mennyoHtáq? Az iskolában a tanító megkérdezte a gyermekeket, hogy hol van a mennyország. Hosszá csend volt a válasz, míg végre egy kisleány így felelt: — A mennyország nálunk van, amióta anyukám Jézusé lett. Evangélikus Élet KÖNYVISMERTETÉS ILLÉS BÉLA: FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK (Révni) Illés Béla novelláinak alapanyaga: a fölszabadító szovjet-hadsereg harca a Don-kanyarlól, Voronyezstől Budapestig. Szinte háborús naplónak is beillik a sorozat, hiszen azonos hősök, ugyanannak a harci egységnek tagjai bukkannak föl újra, meg újra előttünk, míg végül szinte személyes ismerősünkké válik valamennyi: Árboc tábornok, a haláltmegvető tüzér- tiszt, Maruszja, az ápolónő, Levin, a derék hadnagy, vagy Tamara, a sereget kísérő markotányosnő. Igazi tartalma és emberi mondanivalója Illés Bélának mégsem elsősorban a háború, hanem az élet-halál mesgyéjén álló szovjet katonák embersége. Ez a szellem hatja át a nagy honvédő háború katonáit, ezt a szellemet viszik magukkal a védekezésből a támadásba átmenő seregek, amikor fölmorzsol ;ák az Európát leigázó náci hordákat. Nehéz lenne kiemelni a kötet novelláiból egyiket, vagy másikat, hiszen mind eleven, izgalmas légkörű, pontos realista Írás. Emberi hit és tartás van valamennyiben — s számunkra különösen érdekesek ezek az írások, hiszen a szovjet hadsereg tisztje, aki megörökítette a háború nagy pillanatait, egyben magyar író is —, s jórészt a honvédcsapatokkal szembenálló orosz erők élményeit 'tárja elénk. II t látjuk meg, mennyire nem a magyar népnek volt ellensége a szovjet hadsereg, még akkor sem, mikor harcban állt vele — s a honvédség is mennyivel inkább áldozata, mint cselekvő részese volt a háborúnak. Illés Béla írása kitűnő realista megfigyelőre és igazi haladószellemű íróra vall, aki tud iáé s érzékelteli velünk, hogy a szovjet haderő a békéért harcolt. —r. —s. SZIRÁKY JUDITH: VÁLTOZÁSOK (novellák — Révai) Kárpátalja táj-élményeit varázsolja elénk novelláiban Sziráky. Valóban: varázsolja, hiszen stílusának, írói arcának nagyonis jellemző jegye, hogy a valóság pontos körvonalait az emlékek, a fáimul t álomszerű hangulatával burkolja be. A gyermekkor támad föl újra, meg újra egy-egy nemesen finom, sajátosan egyéni írásában. S ez a gyermekkor veti rá sugarát a felnőtt jelenére, úgy, hogy néha csaknem egybefolyik a két világ s a kétféle szemlélet. Mindezt azonban az öntudatos művész biztos mértéktartásával oldja meg Sziráky, soha nem csap át szürrealizmusba, soha nem hagyja el az érzékeinkkel befogadható világ határát. Legszebb írásában, a pályadíjnyertes „Hajnali madár“-ban érezzük legpregnánsabban karakterét. Itt a legarányosabb az író lírájának s a történet eleven kontúrjainak ötvözete. De pompás képet ad a vidékről s a vidék embertípusáról a „Karácsony a Pop Ivánon“ éles atmoszféráim Két állat törlénete a „Lukács, a sas“ és az „Egy medve följegyzései“, mint kitűnő, élesszemű realista megfigyelőt mutatja be Sziráky Judithot. A kötet címadó novellája három gyermekkori emléket kerekít egésszé, a gyermek-érzékelés hiteles, ösztönösen pontos rajzával. Félreismerhetetlenül saját útján járó író arca bontakozik ki Sziráky kötetéből. V. M. Január elsején indul az „Éva n- géllkus Élet“ nagy keresztrejtvény-pályázata! A karácsonyi számban ismertetjük a verseny feltételeit! Csupa meglepetés lesz az „Evangélikus Élet“ karácsonyi száma. Sok olvasnivaló, rejtvények stb. Feltétlenül vegye meg! ŐSZ A kert ma csendes, mozdulatlan Nem áraszt édes illatot, Halványan áll az őszi fényben Mint rég elhúnyt, kedves halott. A nyár megtorpant. Dús hajába ökörnyái tapadt valahol És most ezernyi gyermekére Gondfelhőzötten ráhajol. Termő kedvvel benépesített Önpazarlón földet s eget... Most lelohadt teremtő láza, Lankandt színekkel festeget; A fáknak kérgét ó-ezüstre, Szürkés-fehérre az eget, És rőten arany ló szegéllyel ösz-színűre a kerteket. A harkályok kopogtatása, Rigók, füttye, gépek bugása, Mind olyenyésző, hangtalan, A fák közt úszó finom ködben, Elvesz, mi forró, nyugtalan. E titkon támadt őszi csendnek Valami mély értelme van, Mely nem titok fának, madárnak, Csak mi kutatjuk hasztalan. Meghal itt minden, ami szép volt, E ködös táj arról beszél, Hulló levél nesztelen táncol, Haláltánc ez — s vége: a tél. A lázadás nem él e hitben, Madárszárny' rebbenése fenn, A hulló lomb, a hervadó rét Szelíden bólintja: „Igen!“ Vágyom én is ily lágyan múlni, Igen-nel ajkamon lehullnil Az őszi köd csak gomolyog ... S az ég oly távol — ó, mi távol Lenéz s halványan mosolyog. _______________ Adolfé FILM A Szovjetúnióban december utolsó hetében ünnepük a szovjet film 30 éves évfordulóját. Ma harminc esztendeje annak, hogy ez a legszélesebb tömegekhez szóló művészet az emberi haladás szolgálatában áll, segítője, útmutatója a dolgozók harcának, példaképe a szabad népek filmművészetének. Népi demokráciánk a moszkvai filmfesztivállal egyidőben, december 25—30-ig a Magyar-Szovjet Társaság rendezésében ötnapos ünnepségsorozatban mélyíti el a do'gozók szeretetét a szovjet filmalkotások iránt. Tíz nagy budapesti mozi 5 napon keresztül naponta változó műsorra! mutat be filmeket. Ezekből más és más oldaláról ismerjük meg a szovjet nép életét, azt az új szocialista embertípust, amelynek kialakítása legfontosabb feladalunkat képezi. Egvetlen napig lesz műsoron a „ Kollégium írnoka“ c. némafilm a Scala-moziban. Evangélikus Élet Az Országos Luther Szövetség Lapja Szerkesztésért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III., Dévai Bird Mátyás-tér I. Telefon: 162—635. FőmunUatársak: Benczúr László, Groó Gyula, dr. Gyimesy Károly. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Ollői-út 24. Telefon: 142-074 Felelős kiadó: Dr. Geleit Dezső Előfizefési árak: Negyedévre: 8 Ft Félévre: 16 Ft Egészévre: 32 Ft Postatakarékpé'nztári csekkszámla: 20.412. Evangélikus Élet, Budapest. Hirdetések árat mlliméter soronként 2.50 forint 10.360.49 — Függ-tlen nyomda N. V Budapest. Eötvös-utca 12. Felelős. Földi Vilmos igazgató. Ü7 £i/cutuéíiUus íltt" b Cilii IIGFÍ Ilii IQ Pl FT“ kiadóhivatala „Cili NulLUiI 10 LLLI már a napokban szétküld! szerkesztőségének és kiadóhivatalának oxj: u. / # l// Egyes szám ára 3 forint új leietonszáma: 142-074 „Lscu WÍw ríl és a portóköitség!
